Vas Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
z (Folytatás az 1. oldalról.) gyarországi ellenforradalmi eseményekről SZölötti 1056-ban — mondotta — az ellenforradalmár burzsoá nagybirtokos osztály, valamint imperialista és megvetésre méltó revizionista áruló segítőik kiaknázták a régebbi magyar vezetők csoportjának súlyos hibáit és meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaságot. Átmeneti sikereiket annak köszönhették, hogy az áruló Nagy Imre-féle csoport átállt oldalukra és kinyitotta számukra a kaput. A továbbiakban az ellenforradalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: Harc közben olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a jószándékú tévedőket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az ellenség táborába átment árulókat nem agitálni, hanem ütni kell az ellenséggel együtt Azt tapasztaltuk, hogy jobb, ha a gyakran ingadozók nincsenek a pártban. A párt számszerűen most kisebb, mint volt, de egységesebb, harcosabb és így nagyobb a tekintélye is, ereje is, mint az ellenforradalmi támadás előtt volt. A múltuibái nyomán levont, egyik legfőbb tanulságunk, hogy a párt és a dolgozók széles tömegei közötti élő kapcsolat, kölcsönös bizalom , a párt, a népi rendszer legfőbb és nélkülözhetetlen ereje. Népünk az ellenforradalom felett aratott győzelmét is a szocialista országok népes egységének és támogatásának köszönheti, örülünk, hogy most, a bukaresti dolgozók képviselői előtt személyesen van alkalmunk megköszönni azt az értékes segítséget, amelyet nekünk a nehéz napokban a Román Munkáspárt, a Román Népköztársaság kormánya és népei nyújtottak. Az adott segítség nem volt hiábavaló. Politikai irányvonalunk helyesnek bizonyult, gazdasági terveink reálisak. A magyar dolgozó tömegek támogatják törekvéseinket, s ezért a Magyar Népköztársaság erőset áll a lábán és megy előre a szocialista társadalom építésének útján. Örülünk, hogy személyesen láthatjuk most a Román Népköztársaság dolgozó népének eredményeit. Olvastuk a keddi jelentést az 1957-es terv túlteljesítéséről és küldöttségünk minden tagja szívből gratulál ahhoz, hogy a Román Népköztársaság dolgozói az ipari termelést 8,5 százalékkal növelték. Mi ezekről az eredményekről be fogunk számolni a magyar népnek. Egymás eredményeinek jobb ismerete önmagában is erősíteni fogja a román és a magyar nép barátságát. Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az emberek, akik a burzsoá nacionalizmus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkíséreljék népeink viszonyát megzavarni. De ezeknek mi nem engedünk teret és zavart keltő kísérleteiket az igazság erejével és világos hirdetésével lehetetlenné tesszük — mondotta Kádár elvtárs. Ebben a szellemben mondjuk, hogy a Magyar Népköztársaságnak nincs egy országgal szemben sem területi, sem más igénye. Aki ilyet felvet, nemcsak a velünk testvéri barátságban élő szomszéd népköztársaságok ellensége, hanem halálos ellensége elsősorban a Magyar Népköztársaságnak és az urak miatt oly sokat szenvedett magyar dolgozó népnek. Ma népeink vállvetve harcolnak a béke megszilárdításáért és biztosításáért, a szocializmus felépítéséért, egész táborunk egységének további erősítéséért. Kormányaink támogatják azt a politikát, amely e célok megvalósítását szolgálja. Helyeseljük a nemzetközi tárgyalások és megegyezlőek módszerét és hisszük, hogy a kormányfők találkozója, amit a Szovjetunió kormánya javasolt, létrejön és minden nép érdekében szükséges és fontos eredményeket tud elérni. Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletek megtiltását kívánja. Támogatást nyújtunk minden javaslatnak, amely a leszerelést, a külföldi csapatok kivonását, általában a békés együttélést, a békés gazdasági versengést szolgálja. Kádár elvtárs a nemzetközi helyzetről szólva rámutatott, hogy a magyar kormány minden pozitív javaslatot támogat. Ezek közül is különösen azokat, amelyek közvetlenül érintik a magyar nép életbevágó érdekeit. Ilyen például az NDK javaslata a két német állam egyesítésére, a lengyel kormány javaslata az atommentes zóna létesítésére, a román kormány javaslata Románia, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia, Görögország és Törökország jó viszonyának és a Balkán tartós békéjének megteremtésére. Aláírtuk az álláspontunkat és a közös törekvéseinket kifejező nyilatkozatot — mondotta Kádár elvtárs. — Mindent megteszünk, hogy amit aláírtunk, valóra is váltsuk. Erősödjék még jobban barátságunk, érvényesüljön még jobban a kölcsönös előny és a kölcsönös segélynyújtás szocialista elve népeink javára. Kádár elvtárs végezetül egész népünk nevében további sok sikert kívánt a Román Munkáspártnak, Románia népének, minden dolgozójának a szocializmus építésében és a béke védelmében. A hatalmas éljenzéssel fogadott beszédek után Kádár János és Gheorghiu-Dej a nagygyűlés több tízezer részvevőjének viharos tapsa közepette megölelte egymást. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Felhős idő, sokfelé eső, havaseső, havazás. Élénk, időnként erős északi-északkeleti szél. A Dunántúlon helyenként hófúvás. A hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton plusz 1—mínusz 2 fok között. (MTI) VAK NÉPE I gain mai ciasu protupai Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában pénteken reggel fél kilenc órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, összegezik a szakmai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és megjelölik a magyar szakszervezetek további feladatait. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő: a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója, a számvizsgáló bizottság beszámolója, a magyar szakszervezetek alapszabályainak módosítása, a vezető szervek megválasztása. A Szaktanács beszámolóját Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg. Bevezetőjében a XIX. kongreszszus jelentőségéről beszélt, majd a szakszervezetek szerepéről szólt és a szakszervezetek helyéről a szocializmust építő társadalmunkban. A szakszervezetekhez való tartozás végső fokon a munkáshatalom elismerését jelenti. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a társadalmi és egyéni érdek egybehangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányítaniuk a dolgozók figyelmét a szocializmus építésének távlataira, az abból adódó konkrét feladatokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A beszámoló ezután rátért a szakszervezetek feladataira a munkáshatalom gazdasági erősítésében. Hangsúlyozta: a munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámolása, gazdasági nehézségeink leküzdése, az elért életszínvonal biztos alapjainak megteremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit ez határozza meg. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lényegében már saját erőnkből kell tovább szilárdítani gazdasági helyzetünket. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre. Hangsúlyozta: elsősorban a termelési értekezletek azok a fórumok, ahol a munkások közvetlenül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában. Az üzemi tanácsokról szólva hangsúlyozta az előadó, hogy azok az üzem valamennyi dolgozójának fórumai, a szervezetlen dolgozóké is. A továbbiakban a bérezésről beszélt, hangsúlyozva, hogy a bérkapnak a régebbinél lényegesen önállóbb felhasználása nagyobb lehetőséget nyújt a vállalatoknak a helyes bérezési formák alkalmazására. Továbbra is arra kell törekedni, hogy a bérezés mindinkább segítse a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát. A munkaversenyről szólva megállapította: a magyar munkásosztály büszke azokra, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, szaktudásukkal kiemelkedően járultak hozzá szocialista építő munkánk gyorsításához. Nem szabad többé megengednünk, hogy selejtgyártók, ügyeskedőitt nemes vetélkedés vámszedői legyenek. A szakszervezeteknek ügyelniük kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapyi hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából a legeredményesebben veszik ki részüket, akik takarékoskodnak az anyaggal, a szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasztalataikat. Az előadó ezután megállapította: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulásáért. De természetesen ezt nem lehet elvonatkoztatni az ország adott gazdasági fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze a magyar munkások életszínvonalát nálunk jóval fejlettebb, más történelmi körülmények között kialakult tőkés országok dolgozóinak életviszonyaival. Reális képet azonban csak úgy kapunk, ha azt vetjük egybe, hogy a megtermelt új értékekből — tehát a nemzeti jövedelemből — milyen arányban részesülnek a dolgozók és ha ilyen összehasonlítást teszünk, azonnal kiderül, hogy a magyar munkásosztályé kibírja az összehasonlítást a fejlettebb tőkés országok dolgozóinak életszínvonalával. Ezután rátért a nyugdíjkérdésre. Nyugdíjrendszerünk kiállja az összehasonlítást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Nyugdíjrendszerünk másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításna a munkában eltöltött éveket. Jelenleg 600 ezer nyugdíjas van. A rendezés hatalmas összegeket igényelne. Csak a legégetőbb problémák megoldásaihoz több mint félmillárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az étel- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használjuk fel. Társadalmi összefogással akérdés megoldását előbbre lehetne hozni. Ezt követően a lakáskérdésről beszélt. A lakásépítkezés gyorsabb ütemű fejlesztését elsősorban az anyaghiány gátolja. Az utóbbi kéthárom évben sokkal több lakás épült, mint a megelőző években. A gyakori albérleti uzsoráról szólva elmondotta, ezt a kérdést csupán rendeletileg nehéz szabályozni. Olyan közvéleményt kell kialakítanunk, amely gátat vet a zsarolásnak. Az előadó ezután arról beszélt, hogy ellenséges elemek teljesíthetetlen követelések napirenden tartásával a munkásbalaton elleni bizalmatlanság felkeltésére, demagóg hangulat kialakítására törekszenek. A szakszervezeteknek kötelességük a legnyíltabban és legőszintébben feltárni, hogy mire van lehetőség és mire nincs. Majd a továbbiakban kijelentette Gáspár Sándor, hogy a törvénytelen eljárások jórésze a munkások és alkalmazottak elbocsátásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi bosszú. Ilyen eseteket nem szabad eltűrni. Ez a szocialista törvényesség durva megsértése. A társadalmi tulajdon védelméről szólva elmondotta: az üzemi tolvajok túlnyomó része a lumpenproletár és a deiktas,szett elemek soraiból került ki. Az ügyészség csupán 1957. harmadik negyedében 130 millió forint kárt okozó ügyekben indított eljárást. Ebből ezernél több lakást lehetett volna építeni. A szakszervezeteknek törekedniük kell arra, hogy a szervezett dolgozók egységesek legyenek a munkáshatalom megszilárdítása, a szocialista építés fő céljai, a béke védelme és a nemzetközi munkásszolidaritás alapvető kérdéseiben — hangsúlyozta, majd az ideológiai nevelés jelentőségét elemezte. Szavait így fejezte be: — Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a magyar dolgozó nép szebb, boldogabb szocialista jövőjének megteremtése érdekében, a békéén, a szocializmusért és a társadalmi haladásért munkunkodjanik! Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről Az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-án ülést tartott. Meghallgatta ,és megvitatta Hruscsov elvtárs beszámolóját .,A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről is megfelelő határozatot hozott. A határozat helyesnek és időszerűnek ismeri el az SZKP Központi Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozrendszer további fejlesztésére és a gépállomások átszervezésére. A tervbe vett intézkedések újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Ezt a kérdést a párt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának soron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatásra. Az előadónak Hruscsovot, a párt első titkárát jelölték ki. A plénum célszerűnek ismerte el, hogy addig is, amíg a Legfelső Tanács ülésszakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, azokat a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, a gépállomások és a szovhozok közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építkezéseknél, a tudományos szervezetekben és tanintézetekben, a katonai alakulatoknál és a közintézményeknél, a lapok és folyóiratok hasábjain. Hruscsov beszámolójának téziseit nyilvánosságra hozzák. Célszerű 1939 elejére összehívni a kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát. A határozat rámutat arra, milyen óriási történelmi jelentőségük volt a kolhozrendszer megteremtésében és megszilárdításában a gépállomásoknak. Az állam a ■gépállomások formájában segítette a kolhozokat közös gazdaságuk megszilárdításában, különösen az utóbbi években. A jelenlegi körülmények között már nincs összhangban a mezőgazdasági termelőerők fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi frma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termeléshez szükséges technikai szolgáltatásokat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élenjáró kolhozok további előrehaladását. Ezért szükséges a jelenlegi rendszer megváltoztatása és a gépállomások fokozatos átszervezése. Célszerű áttérni arra, hogy a traktorokat, a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karbantartó állomásokká kell átszervezni, amelyeknek feladata a traktorok és egyéb gépek javításának biztosítása, a kolhozok technikai kiszolgálása, a kolhozok és szovhozok új gépekkel, pótalkatrészekkel és egyéb anyagokkal (eladás útján) történő ellátása. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szovjetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehézipar termelése pedig majdnem 24 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak egy dolgozóra eső reáljövedelme az említett időszakban tíz százalékkal emelkedett. Sikeresen fejlődik a szocialista mezőgazdaság is — hangzik tovább a határozat. — A szűz- és parlagföldeknek a Szovjetunió keleti területein történt hasznosítása lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esztendő alatt a Szovjetunióban 27 százalékkal több szemesterményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Megszüntették az állattenyésztés hoszszantartó elmaradottságát. Az 1953 —1907-ig eltelt időszak alatt a szarvasi marhaállomány 19.900.000 darabbal növekedett. A hústermelés 38 százalékkal, a tejtermelés 50 százalékkal emelkedett. A határozat a továbbiakban adatokat sorol fel, amelyek a kolhozgazdálkodás fellendüléséről tanúskodnak. (MTI) A LOTTO e heti nyerőszámai 23, 28, 56, 69, 77