Vas Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

­­z (Folytatás az 1. oldalról.) gyarországi ellenforradalmi ese­ményekről SZölötti 1056-ban — mondotta — az ellenforradalmár burzsoá nagy­­birtokos osztály, valamint impe­rialista és megvetésre méltó re­vizionista áruló segítőik kiaknáz­ták a régebbi magyar vezetők csoportjának súlyos hibáit és meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaságot. Átmeneti si­kereiket annak köszönhették, hogy az áruló Nagy Imre-féle csoport átállt oldalukra és kinyi­totta számukra a kaput. A továbbiakban az ellenforra­dalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: Harc közben olyan tapasztala­tokat szereztünk, hogy a jószándékú tévedőket türe­lemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az ellenség tá­borába átment árulókat nem agitálni, hanem ütni kell az ellenséggel együtt Azt tapasztaltuk, hogy jobb, ha a gyakran ingadozók nincsenek a pártban. A párt számszerűen most kisebb, mint volt, de egy­ségesebb, harcosabb és így na­gyobb a tekintélye is, ereje is, mint az ellenforradalmi támadás előtt volt. A múlt­­­uibái nyomán levont, egyik legfőbb tanulságunk,­ hogy a párt és a dolgozók széles tö­megei közötti élő kapcsolat, köl­csönös bizalom , a párt, a népi rendszer legfőbb és nélkülözhe­tetlen ereje. Népünk az ellenforradalom fe­lett aratott győzelmét is a szo­cialista országok népes egységé­nek és támogatásának köszön­heti, örülünk, hogy most, a bu­karesti dolgozók képviselői előtt személyesen van alkalmunk megköszönni azt az értékes se­gítséget, amelyet nekünk a ne­héz napokban a Román Munkás­párt, a Román Népköztársaság kormánya és népei nyújtottak. Az adott segítség nem volt hiábavaló. Politikai irányvona­lunk helyesnek bizonyult, gazda­­sági terveink reálisak. A magyar dolgozó tömegek támogatják tö­rekvéseinket, s ezért a Magyar Népköztársaság erőset­ áll a lábán és megy előre a szocialista társada­lom építésének útján. Örülünk, hogy személyesen láthatjuk most a Román Népköz­társaság dolgozó népének ered­ményeit. Olvastuk a keddi jelen­tést az 1957-es terv túlteljesíté­séről és küldöttségünk minden tagja szívből gratulál ahhoz, hogy a Román Népköztársaság dolgozói az ipari termelést 8,5 százalékkal növelték.­­ Mi ezekről az­­ eredményekről be fogunk számolni a magyar népnek. Egymás eredményeinek jobb ismerete önmagában is erő­síteni fogja a román és a ma­gyar nép barátságát. Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az embe­rek, akik a burzsoá­ nacionalizmus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkíséreljék népeink viszonyát megzavarni. De ezeknek mi nem engedünk teret és zavart keltő kísérleteiket az igazság erejével és világos hirde­tésével lehetetlenné tesszük — mondotta Kádár elvtárs. Ebben a szellemben mondjuk, hogy a­ Magyar Népköztársaságnak nincs egy országgal szemben sem területi, sem más igénye. Aki ilyet felvet, nemcsak a velünk testvéri barátságban élő szomszéd népköztársaságok ellensége, hanem halálos el­lensége elsősorban a Magyar Népköztársaságnak és az urak miatt oly sokat szen­vedett magyar dolgozó népnek. Ma népeink vállvetve harcol­nak a béke megszilárdításáért és biztosításáért, a szocializmus fel­építéséért, egész táborunk egysé­gének további erősítéséért. Kor­mányaink támogatják azt a politi­kát, amely e célok megvalósítá­sát szolgálja. Helyeseljük a nem­zetközi tárgyalások és megegye­­zlőek módszerét és hisszük, hogy a kormányfők találkozója, amit a Szovjetunió kormánya javasolt, létrejön és minden nép érdeké­ben szükséges és fontos eredmé­nyeket tud elérni. Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverek­kel való kísérletek megtiltását kí­vánja. Támogatást nyújtunk min­den javaslatnak, amely a leszere­lést, a külföldi csapatok kivoná­sát, általában a békés együttélést, a békés gazdasági versengést szol­gálja. Kádár elvtárs a nemzetközi helyzetről szólva rámutatott, hogy a magyar kormány min­den pozitív javaslatot támogat. Ezek közül is különösen azokat, amelyek közvetlenül érintik a ma­gyar nép életbevágó érdekeit. Ilyen például az NDK javaslata a két német állam egyesítésére, a lengyel kormány javaslata az atommentes zóna létesítésére, a román kormány javaslata Romá­nia, Bulgária, Albánia, Jugoszlá­via, Görögország és Törökország jó viszonyának és a Balkán tar­tós békéjének megteremtésére. Aláírtuk az álláspontunkat és a közös törekvéseinket kifejező nyi­latkozatot — mondotta Kádár elv­­társ. — Mindent megteszünk, hogy amit aláírtunk, valóra is váltsuk. Erősödjék még jobban barát­ságunk, érvényesüljön még jobban a kölcsönös előny és a kölcsönös segélynyújtás szo­cialista elve népeink javára. Kádár elvtárs végezetül egész népünk nevében további sok si­kert kívánt a Román Munkás­pártnak, Románia népének, min­den dolgozójának a szocializmus építésében és a béke védelmében.­­ A hatalmas éljenzéssel foga­dott beszédek után Kádár János és Gheorghiu-Dej a nagygyűlés több tízezer részvevőjének viha­ros tapsa közepette megölelte egy­mást. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Felhős idő, sokfelé eső, havaseső, havazás. Élénk, időnként erős északi-észak­keleti szél. A Dunántúlon helyen­ként hófúvás. A hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmér­séklet szombaton plusz 1—mínusz 2 fok között. (MTI) VAK NÉPE I gain mai cias­u protupai Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában pénteken reg­gel fél kilenc órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, összegezik a szakmai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és meg­jelölik a magyar szakszervezetek további feladatait. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta a napirendet, amely a kö­vetkező: a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának beszámolója, a számvizsgáló bizottság beszámoló­ja, a magyar szakszervezetek alap­szabályainak módosítása, a vezető szervek megválasztása. A Szaktanács beszámolóját Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára tar­totta meg. Bevezetőjében a XIX. kongresz­­szus jelentőségéről beszélt, majd a szakszervezetek szerepéről szólt és a szakszervezetek helyéről a­ szo­cializmust építő társadalmunkban. A szakszervezetekhez való tarto­zás végső fokon a munkáshatalom elismerését jelenti. A szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a tár­sadalmi és egyéni érdek egy­behangolása. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül rá kell irányítaniuk a dolgozók fi­gyelmét a szocializmus építésének távlataira, az abból adódó konkrét feladatokra, másrészt állandóan szem előtt kell tartaniuk a dolgo­zók élet- és munkakörülményei­nek állandó javítását. A beszámo­ló ezután rátért a szaksz­erveze­tek feladataira a munkáshatalom gaz­dasági erősítésében. Hangsúlyoz­ta: a munkáshatalom erősítésének legfőbb kérdése ma az ellenforra­dalmi támadás következményei­nek felszámolása, gazdasági ne­hézségeink leküzdése, az elért élet­színvonal biztos alapjainak meg­teremtése. Az 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv célkitűzéseit ez határozza meg. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lé­nyegében már saját erőnkből kell tovább szilárdítani gazda­sági helyzetünket. A terv sze­rény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdál­kodás során elkövetett hibák ta­nulságait. Az 1958-as terv eredmé­nyes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazda­ságossági szemlélet jusson ér­vényre. Hangsúlyozta: elsősorban a ter­melési értekezletek azok a fóru­mok, ahol a munkások közvetle­nül részt vehetnek a termelés, a gazdasági vezetés munkájában. Az üzem­i tanácsokról szólva hangsúlyozta az előadó, hogy azok az üzem valamennyi dolgozójá­nak fórumai, a szervezetlen dolgo­­zóké is. A továbbiakban a bérezésről be­szélt, hangsúlyozva, hogy a bér­k­­apnak a régebbinél lényegesen önállóbb felhasználása nagyobb lehetőséget nyújt a vállalatoknak a helyes bérezési formák alkalma­zására. Továbbra is arra kell töreked­­­­ni, hogy a bérezés mindinkább segítse a gazdaságosabb, ter­melékenyebb munkát. A munkaversenyről szólva megállapította: a magyar mun­kásosztály büszke azokra, akik te­hetségükkel, szorgalmukkal, szak­tudásukkal kiemelkedően járultak hozzá szocialista építő munkánk gyorsításához. Nem szabad többé megengednünk, hogy selejtgyár­­tók, ügyeskedőit­t nemes vetélke­dés vámszedői legyenek. A szakszervezeteknek ügyelni­ük kell arra, hogy az anyagi és az erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapyi hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából a legeredmé­nyesebben veszik ki részüket, akik takarékoskodnak az anyaggal, a szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasz­talataikat. Az előadó ezután megállapítot­ta: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszín­vonalának alakulásáért. De termé­szetesen ezt nem lehet elvonatkoz­tatni az ország adott gazdasági­­ fejlettségétől. Sokan hasonlítják össze a magyar munkások élet­színvonalát nálunk jóval fejlet­tebb, más történelmi körülmények között kialakult tőkés országok dolgozóinak életviszonyaival. Reá­lis képet azonban csak úgy ka­punk, ha azt vetjük egybe, hogy a megtermelt új értékekből — te­hát a nemzeti jövedelemből — mi­lyen arányban részesülnek a dol­gozók és ha ilyen összehasonlítást teszünk, azonnal kiderül, hogy a magyar munkásosztályé kibírja az összehasonlítást a fejlettebb tőkés országok dolgozóinak életszínvo­nalával. Ezután rátért a nyugdíjkérdés­­re. Nyugdíjrendszerünk kiállja az összehasonlítást valamennyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Ny­ugdíjrend­­szerünk másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számít­ás­na a munkában eltöltött éveket. Jelenleg 600 ezer nyugdíjas van. A rendezés hatalmas összegeket igényelne. Csak a legégetőbb prob­lémák m­e­gold­ásaihoz több mint félmillárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a három­éves tervben az étel- és munkakö­rülmények javítására rendelkezés­re álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használjuk fel. Társa­dalmi összefogással a­­kérdés meg­oldását előbbre lehetne hozni. Ezt követően a lakáskérdésről beszélt. A lakásépítkezés gyorsabb üte­mű fejlesztését elsősorban az anyaghiány gátolja. Az utóbbi két­­három évben sokkal több lakás épült, mint a megelőző években. A gyakori albérleti uzsoráról szólva elmondotta, ezt a kérdést csupán rendeletileg nehéz szabá­lyozni. Olyan közvéleményt kell kialakítanunk, amely gátat vet a zsarolásnak. Az előadó ezután arról beszélt, hogy ellenséges elemek teljesíthe­tetlen követelések napirenden tartásával a munkásba­laton elleni bizalmatlanság felkelté­sére, demagóg hangulat kiala­kítására törekszenek. A szak­szervezeteknek kötelességük a legnyíltabban és legőszintéb­­ben feltárni, hogy mire van le­hetőség és mire nincs. Majd a továbbiakban kijelen­tette Gáspár Sándor, hogy a tör­vénytelen eljárások jórésze­ a munkások és alkalmazottak elbo­csátásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi bosszú. Ilyen eseteket nem sza­bad eltűrni. Ez a szocialista tör­vényesség durva megsértése. A társadalmi tulajdon védelmé­ről szólva elmondotta: az üzemi tolvajok túlnyomó része a lumpen­­proletár és a deiktas,szett elemek soraiból került ki. Az ügyészség csupán 1957. harmadik negyedé­ben 130 millió forint kárt okozó ügyekben indított eljárást. Ebből ezernél több lakást lehetett volna építeni. A szakszervezeteknek töreked­niük kell arra, hogy a szerve­zett dolgozók egységesek le­gyenek a munkáshatalom megszilárdítása, a szocialista építés fő céljai, a béke védel­me és a nemzetközi munkás­­szolidaritás alapvető kérdései­ben — hangsúlyozta, majd az ideoló­giai nevelés jelentőségét elemezte. Szavait így fejezte be: — Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a magyar dolgozó nép szebb, boldo­gabb szocialista jövőjének megte­remtése érdekében, a békéén, a szocializmusért és a társadalmi haladásért munkunkodjanik! Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről Az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-án ülést tartott. Meghallgatta ,és megvi­tatta Hruscsov elvtárs beszámo­lóját .,A kolhozrendszer további fejlesztéséről­ és a gépállomások átszervezéséről i­­s megfelelő ha­tározatot hozott. A határozat helyesnek és idő­szerűnek ismeri el az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozrendszer to­vábbi fejlesztésére és a gépállo­mások átszervezésére. A tervbe vett intézkedések újabb, rendkí­vül fontos és nagy lépést jelen­tenek a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében. Ezt a kérdést a párt a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának soron következő ülés­szaka elé terjeszti megvitatásra. Az előadónak Hruscsovot, a párt első titkárát jelölték ki. A plénum célszerűnek ismerte el, hogy addig is, amíg a Legfel­ső Tanács ülésszakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, azo­kat a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, a gépállomások és a szovhozok közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építke­zéseknél, a tudományos szerveze­tekben és tanintézetekben, a ka­tonai alakulatoknál és a közin­tézményeknél, a lapok és folyó­iratok hasábjain. Hruscsov be­számolójának téziseit nyilvános­ságr­a hozzák. Célszerű 1939 ele­jére összehívni a kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát. A határozat rámutat arra, mi­lyen óriási történelmi jelentősé­gük volt a kolhozrendszer megte­remtésében és megszilárdításában a gépállomásoknak. Az állam a ■gépállomások formájában segítet­te a kolhozokat közös gazdasá­guk megszilárdításában, különö­sen az utóbbi években. A jelenlegi körülmények között már nincs összhangban a mező­gazdasági termelőerők fejlődésé­nek szükségleteivel a jelenlegi fr­­ma, amikor is a kolhozok a gépállomások útján kapják meg a termeléshez szükséges technikai szolgáltatásokat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdi akadályozni az élenjáró kolhozok további előre­haladását. Ezért szükséges a je­lenlegi rendszer megváltoztatása és a gépállomások fokozatos át­szervezése. Célszerű áttérni arra, hogy a traktorokat, a kombájno­kat és egyéb mezőgazdasági gépe­ket közvetlenül eladják a kolho­zoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karban­tartó állomásokká kell átszervez­ni, amelyeknek feladata a trak­torok és egyéb gépek­ javításának biztosítása, a kolhozok technikai kiszolgálása, a kolhozok és szov­hozok új gépekkel, pótalkatré­szekkel és egyéb anyagokkal (el­adás útján) történő ellátása. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szovjetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehéz­ipar termelése pedig majdnem 24 százalékkal növekedett. A mun­kások és alkalmazottak egy dol­gozóra eső reáljövedelme az em­lített időszakban tíz százalékkal emelkedett. Sikeresen fejlődik a szocialista mezőgazdaság is — hangzik to­vább a határozat. — A szűz- és parlagföldeknek a Szovjetunió keleti területein történt haszno­sítása lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esztendő alatt a Szov­jetunióban 27 százalékkal több szemesterményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Meg­szüntették az állattenyésztés hosz­­szantartó elmaradottságát. Az 1953 —1907-ig eltelt időszak alatt a szarvasi marhaállomány 19.900.000 darabbal növekedett. A húster­melés 38 százalékkal, a tejterme­lés 50 százalékkal emelkedett. A határozat a továbbiakban adatokat sorol fel, amelyek a kol­hozgazdálkodás fellendüléséről ta­núskodnak. (MTI) A LOTTO e heti nyerőszámai 23, 28, 56, 69, 77

Next