Vas Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
Köszöntjük a nevelőket Hetedszer áll ma az egész ország — felnőtt, fiatal és gyermek —, a nevelők elé, köszönteni őket. Hét év óta az évnek ez a napja, június első vasárnapja a pedagógusoké. Azoké, akik egy életet áldoznak annak, hogy a zsenge emberpalántát bevezessék a betűvetés és olvasás elemeibe, s elvezessék — már mint felnőttet — korunkat az atomkorszak rejtelmeibe. őket köszöntjük tehát e sorokkal is, akik azért tanulnak szüntelenül, hogy taníthassanak: óvónőket, tanítókat és tanárokat. S míg az ünnepi köszöntő mondatai fogalmazódnak, feltolul egy nevezetes, emlékezetes dátum: 1948, s egy nagyszerű cselekedet, a kommunista párt és a magyar munkásosztály dicső fegyi versénye: az iskolák államosítása. [ Tíz esztendeje, hogy ez történt. Tíz esztendeje, hogy ezzel megszüntettük a nevelők egy részének sokszor szolgai függőségét egyházaktól és felekezetektől, s hogy a népi állam iskoláiban társadalmunk legmegbecsültebb dolgozóivá válhattak. Nem túlzás tehhát azt állítani, hogy az államosítás folyománya lett az évről évre ismétlődő megérdemelt ünneplés: a pedagógusnap. Iskola és neve- Iő éppúgy összetartozik, mint a fa és az ága. Egyiknek az osztály része a másik sorsát, életformáját is meghatározza. 1948-ban a nép tulajdonoiba adtuk az iskolákat, megszerveztük a nyolcosztályos általános iskola rendszerét, s elvégzését nemcsak kötelezővé tettük, de a lehetőséget is megadtuk hozzá: ingyenesen tanulhat benne bárkinek a gyermeke. Megnyitottunk mindenféle 5 és 9 fajta közép- és felsőiskolát, egyetemet is a dolgozók gyermekei előtt, így vette borókába a nép az iskolát, a tudás fellegvárát. Ha ma megszámlálnánk mi id a nyolcadik osztályos, általános iskolást, s aki nevelőjét köszönti, akkor jóval százezer felett tartanánk a számolásban. Micsoda hatalmas szám: több mint százezer nyolcadikos maradt ki tavaly! 1938-ban még ennek egyharmadát sem érte el azoknak a száma, akik az akkori polgári iskolákban és a gimnázium alsó négy osztályában tanultak. Azt mondtuk: az iskola és a tanítója, tanára egy. Az egyik osztályrésze a másiknak is sorsa. Az iskola megváltozott, fejlődött, gazdagodott? Akkor a pedagógus is vele együtt. Az iskolák, tan termek és a diákok számainak növekedésével a felszabadulás előttinél sokkalta több nevelőre volt szükségünk. A népi állam meg- hozta a maga áldozatát a pedagógus-képzésért. Ma megyénkben — az 1945 előttihez képest — mind a tanítók, mind a tanárok száma s több mint kétszeresére, az óvónőké több mint háromszorosára emelkedett. A magyar értelmiség egyharmada a felszabadulás után nyerte el képesítését, diplomáját. S ebben az egyharmadban jelentős hányadot éppen a pedagógusok jelentenek! Nem sorolunk több számot. Az élet és az utóbbi esztendők intézkedése minden pedagógusnál ékesen tanúsítják a párt és a kormányzat megbecsülését, gondoskodását — és amit a nevelők legtöbbször mindezek előtt kérnek és igényelnek —, bizalmát. Min-denki, aki ma tanít, nyugodt lehet e bizalom felől. Egyénienként és összességükben a párt és a kormány, s személy szerint minden dolgozó ember rájuk bízza az ifjúságot, a fiát és leányát, rájuk bízzuk magunkat is, amikor felnőtt fejjel is tanulni akarunk, s tőlük várjuk, hogy ebben segítsenek, közreműködjenek. Tennénk-e ezt, ha kételkednénk jószándékukban, ha nem szeretnénk őket! " Az idei pedagógusnapon a diákok ifjonti hálája mellett a fel-s nőtt társadalom erős, bíztató kézfogását is érezzék nevelőink, akiknek azt kívánjuk: a népi demokrácia iskoláinak következő esztendeiben friss erővel, lendülettel tegyék még eredményesebbé művelődésügyünket, neveljenek új és új generációkat, s legyen életükértelme és tartalma az, hogy mindazok, akik iskolájukból kikerültnek, kitűnőre vizsgázzanak az életben, a szocialista építőmunka közben. Ha ezt elérik, megteszik kötelességüket, s a legszebb választ adják a feléjük áradó bizalomra. Múzeumlátogatók A szombathelyi Savaria múzeum állandó kiállításai mellett a vasi napokra több alkalmi kiállítással is gyarapodott, így többek között képzőművészeti, népművészeti, termelőszövetkezeti kiállítással, s ami leginkább szombathelyi vonatkozású volt. Márkus Emília, a város nagy szülötte, a Nemzeti Színház tagja emlékkiállításával. Ezért kereste fel ezekben a napokban a múzeumot sok ezer látogató. III. évfolyam 128. szám. Ara 1ó fillér | 1958. június 1. Vasárnap! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kiváló tanárok, tanítók, óvónők kitüntetése az Országházban Tegnap az Országháziján számos, kiemelkedő munkát végzett pedagógust tüntettek ki. Az ünnepségen megjelentek Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Kállai Gyula állammizktszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Kisházi Ödön, munkaügyi miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet. A beszéd után Dobi István átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit, majd Benke Valéria művelődésügyi miniszter adta át a kiváló tanár, kiváló tanító és kiváló óvónő kitüntető jelvényt. A kitüntetettek nevében Vidor Győző, a budapesti I. kerületi Ponty utcai Közgazdasági Technikum tanára mondott köszönetet. Díszünnepség a pedagógusnap alkalmából A VII. pedagógusnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága, a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága és Budapest fővárosi tanácsának végrehajtó bizottsága szombaton este díszünnepséget rendezett a Néphadsereg Színházában. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak: dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, valamint a politikai, társadalmi és kulturális élet számos vezető személyisége. Az ünnepséget Bencédi József, a Bolyai-gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Kállai Gyula elvtárs beszéde ! — Kedves elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! — A pedagógusnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nedvében forró szeretettel üdvözlöm , önöket, az ünnepség részvevőit. Üdvözlöm hazánk valamennyi óvónőjét, tanítóját, tanárát, egyetemi és főiskolai oktatóját, tanügyigazgatási dolgozóját. Üdvözlöm mindazokat a lelkes, fáradtságot nem ismerő pedagógusokat, akik szívük egész melegével gondoskodnak arról, hogy gyermekeinket felvértezzék azokkal az ismeretekkel, azzal a szocialista világszemlélettel, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szocialista hazánk tudatos építőivé váljanak — mondotta Kállai Gyula. Továbbiakban vázolta a Horthy-rendszer népellenes iskolapolitikáját, majd így folytatta: — Az iskolák államosítása elindította a szocialista közoktatás megteremtésének folyamatát. Ennek során felszámoltuk az analfabétizmust, megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségmonopóliumát. Hazánkban eddig nem látott mértékben kiszélesítettük az alsó-, közép- és felsőfokú oktatást. A munkásosztály és a parasztság gyermekei előtt meg-, nyílt minden oktatási és tudományos intézmény kapuja. Alapjaiban változtak meg azok a nevelési célkitűzések, amelyek érdekében a pedagógusoknak dolgozniuk kell. A mi nevelésünk célja egészen más, mint a kapitalista rendszeré: nem a kizsákmányolható páriák, hanem az új típusú, kommunista ember kialakítása a cél. A szocialista kulturális forradalom a pedagógusok elé új feladatot állított az iskolán kívüli munkában, azt a feladatot, hogy a néppel egybeforrva, a pedagógus legyen az első, aki a kultúra elsajátításáért és a szocialista kultúra megteremtéséért küzdő munkás- és paraszttömegek segítségére siet. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy pedagógusaink többsége becsülettel vállalta és teljesítette ezt a feladatot! A szocialista rendszer új feladatainak megoldása közben változtak és változnak meg maguk a pedagógusok is. Míg 1938-ban mintegy 30.000 pedagógus volt az országban, ma 62.000 pedagógus dolgozik az általános és középiskolákban. A felszabadulás után sok ezer tanító szerezte meg a szaktanári oklevelet, a szaktanárok különböző tudományos igényű továbbképző tanfolyamokon, pedagógus-szemináriumokon növelték képzettségüket. Ma pedagógusaink szakmai felkészültsége általában jobb, mint a felszabadulás előtt. Javultak a pedagógusok munkakörülményei is. Munkájukat mindenekelőtt megkönynyítette az a körülmény, hogy a felszabadulás után jelentősen emelkedett népünk életszínvonala. Régebben a gyermekek tömegével voltak kénytelenek rongyos ruhákban vagy félig meztelenül, fagyoskodva és betegen járni az iskolába: egyes rétegeknél —városon és falun — szinte általános volt a lábbelihiány miatti mulasztás. A pedagógusnak meg kellett küzdenie a család nyomorából eredő, gyakran áthidalhatatlan nehézségekkel. Ma ezzel a problémával pedagógusaink már nem találkoznak, munkájukat teljes egészében az oktatás, a nevelés kérdéseire összpontosíthatják. Kállai elvtárs az ellenforradalom 1956-os támadásával foglalkozva rámutatott: " Nem véletlen, hanem természetes és az események logikájául következő tény volt, hogy amikor a szocializmus ellen indítottak támadást, a harc egyik legfontosabb hadszínterévé az iskola lett. Az iskolákban garázdálkodó fekete reakció erőinek megsemmisítésében igen jelentős szerep jutott azoknak a valóban forradalmár pedagógusoknak, akik a legnehezebb időkben is bátran védelmezték a szocializmus vívmányait. Nem múlt el nyomtalanul azoknak a fiataloknak a megható helytállása sem, akik akkor is bátran vallották úttörőtagságukat, amikor félrevezetett iskolatársaik, s nemegyszer a lelkiismeretükből kivetkőzött ellenforradalmi elemek is felakasztással fenyegették őket. Az ő példájuk eleven ereje lebeg az azóta újra sok százezer úttörőt és kispajtást számláik gyermekmozgalom előtt. Az ellenforradalom a pedagógust ismételten a reakciós klérus és a népellenes nacionalista, fasiszta ideológia rabságába akarta taszítani. A forradalmi munkásosztály, a Magyar Szocialista Munkáspárt segítséget nyújtott és nyújt a pedagógusoknak ahhoz, hogy megszabaduljanak az ellenforradalom által okozott eszmei és politikai zűrzavartól. — Pártunk segített a pedagógusoknak, amikor világosan megfogalmazta a társadalom igényeit az iskolai nevelőmunka iránt. (Folytatása a 2. oldalon) Az orvostörténeti kiállításról A vasi napok alkalmával a szombathelyi Nagy Lajos gimnáziumban rendezett orvostörténeti kiállításon nagy sikere volt a viaszbábukkal bemutatott műtétnek. A kép a legújabb típusú magyar gyártmányú készülékkel való altatást mutatja. Jobb oldalt látható az altatógép, amelyből Dunántúlon mindössze egy példány van, az is a Markusovszky kórházban.