Vas Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

•. !Folytatás az­­ oldalról) — Az ifjúság nevelésének kér­dései ma világszerte a közérdek­lődés homlokterébe kerültek. A kapitalista országok közvéleménye riadtan állapítja meg az ifjúság egyes rétegeinek szellemi és er­kölcsi züllését. A haladó erők fi­gyelmeztetnek arra, hogy e ne­gatív változásoknak a burzsoázia életformája, s az imperializmus új háborút gyújtogató politikája az alapvető oka. A nyugati tőkés országok közéletének legkülönbö­zőbb politikai áramlataihoz tar­tozó képviselők egyöntetűen álla­pítják meg, hogy a nyugati álla­mok jelenlegi iskolarendszere nem képes a bajok kiküszöbölésére — mondotta Kállai Gyula és rámu­tatott: — A szocialista társadalmi rend­ben ilyen áthidalhatatlan ellent­mondások a társadalmi fejlődés követelményei és az iskolai ne­velés között nincsenek. Ma már a tőkés világ, ha keserű szájízzel is, de kénytelen elismerni, hogy a mi oktatási rendszerünk jobb. Mi azonban nem ülhetünk a babéro­kon, s a jelenleginél is tökélete­sebbre kell formálnunk iskoláin­kat. Ennek az útja az iskola és az élet kapcsolatainak, az elmélet és a gyakorlat kapcsolatainak további erősítése. — A mi iskolai oktatásunkat is közelebb­­kell hozni a rohamosan fejlődő élethez, az ipari, mezőgaz­dasági és technikai eredmények­hez. Ezért vezetjük be fokozatosan iskoláinkban a politechnikai képzést. Végül a társadalom és iskola kapcsolatairól beszélt Kállai elv­társ és hangsúlyozta: — A nevelők nem zárkózhatnak be szakmájuk szűk falai közé, ott kell lehnniök mindazon feladatok megoldásánál, amelyekért tanít­ványaik szülei, a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek harcolnak. — A pedagógus és a társadalom ilyen kapcsolata elmélyíti, gazda­gítja a pedagógusok életét, és segíti iskolai nevelőmunkájukat.­­ Pártunk az idei pedagógus­nap megrendezésével is tanújelét kívánta adni annak a szilárd el­határozásának, hogy munkájuk­ban segíti és támogatja azokat az óvónőket, tanítókat és tanárokat, akik a népi demokráciához, a dol­gozó néphez hű ifjúság nevelésén fáradoznak — mondotta befeje­zésül Kállai Gyula. Franciaországi helyzetkép De Gaulle tábornok pénteken a késő esti órákban Párizsba ér­kezett. Egyes hírek szerint a tá­bornok már vasárnap kérni fog­ja beiktatását a nemzetgyűléstől. De Gaulle „kivételes“, „újszerű“ beiktatást kíván. Minden körül­mények között el akarja kerülni, hogy kormánynyilatkozata után kitegye magát kellemetlen vitá­nak, ezért — hír szerint —, nyo­mást gyakorol a nemzetgyűlés el­nökére és a pártokra, hogy egyez­zenek bele: a kormánynyilatkozat után közvetlenül kerüljön sor a nemzetgyűlési szavazásra minden vita nélkül. A parlamenti szokás­jog és a házszabályok ugyan er­re nem nyújtanak lehetőséget, de a tábornok ragaszkodik a vita el­kerüléséhez. A párizsi sajtó már találgatá­sokat közöl a De Gaulle-kormány várható összetételéről. Az ellen­tétes értesülések­­szövegéből any­­nyi szűrhető ki, hogy a De Gaulle-kormány váza 5­6 nagy minisztérium lenne. A jobboldali párizsi sajtó véle­ménye szerint „a tábornok most már gyorsan akar cselekedni, mi­vel a közvéleményben a hangulat kezd szenvedélyessé válni. Inci­densek történtek Párizsban. A provokátorok és a tüntetésekben­­részvevő lelkiismeretlen elemek a kommunista párt malmára hajt­ják a vizet­. A szombatra virradó éjszakai órákban verekedésre került sor a párizsi Champs-Elyssée-m. Az esti órákban néhány száz „úri tüntető“ háborítatlanul felvo­nult a francia főváros legszebb sugárútján. A tüntetők De Gaulle-t éltették, hogy a kiáltá­sokba aztán ilyen is belevegyül­­jön: „Le a zsidókkal!” A lotha­­ringiai kereszttel a gomblyukak­ban felvonuló és zavartalanul tü­n­­tetgető gaulle-isták ellen az éj­szakai órákban baloldali fiatalok nagyobb tömege vonult fel. A két tábor összecsapott A verekedés­ben többen súlyosa­n megsebesül­tek. A rohamrendőrség is beavat­kozott, de a verekedés sebesült­­jei közé rendőrök is kerültek. Egy motoros rendőr járművét eléget­ték. Több gépkocsit összetörtek, illetőleg felfordítottak. A késő éj­szakai órákban ért véget a ve­­rekedés A péntek esti ülés után a szo­cialista képviselők elmondták környezetüknek, hogy Guy Mollet „rendkívül lírai hangon" számolt be De Gaulle-lal lefolyt tanácsko­zásáról „Rendkívül nagy ember­nek" nevezte De Gaulle-t. Étienne Fajon, a kommunista párt vezetőinek levelét kommen­tálva rámutat, hogy Thorez-nak és Duclos-nak az Elyssée-palotá­­ban történt látogatása igen nagy szolgálatot tett volna azoknak, akik a dikatúra felé hajlanak. Pierre Courtade az Humanité­­ban rámutat, hogy a teljhatalmat a parlament szabadságra küldése kíséri. Ez felmentené De Gaulle-t attól, hogy a parlament előtt kell­jen beszámolnia tetteiről. Ugyan­akkor De Gaulle közli azt a szán­dékát, hogy két évvel meghosz­­szabbítaná a képviselők mandá­tumát, s így a parlamentnek né­hány évig „fizetett szabadságot" biztosít. „A legégetőbb kérdés az algériai háború problémája. De Gaulle itt bűvös formulát ígér: „az észak­­afrikai egészhez társult francia és muzulmán, Franciaország integ­ráns részévé vált Algériát, amely maga is társul Franciaországgal’'. Ha ezt a bűvös formulát való­ban meg akarja valósítani, akkor ahhoz az szükséges, hogy az al­gériai felszabadítási front csatla­kozzék Massu tábornok integrá­ciós politikájához, s mindezt jóvá­hagyja Marokkó királya és Bur­­gida elnök is. De Gaulle pedig tökéletesen tudja azt, hogy Al­géria függetlenségének elismerése az algériai felszabadítási front számára a béke helyreállításának feltétele. Tudja azt is, hogy Tunisz és Marokkó függetlenségé­nek tiszteletben tartása akadá­lyozhatja meg csupán a háború kiterjesztését. A De Gaulle­­program csak egy pontban vilá­gos: a szabadság meggyilkolásá­ban, a többi pedig tudatos zűr­zavar, becsapás és ostobaság“ — írja Courtade. NEMZETKÖZI SZEMLE­ MtflIMtMsilMtlHHKHIMMIIIMIItMMIM'UMMMMMHMIIMMMM Az elmúlt hét szokatlanul moz­ éber figyelemmel kíséri a közvé­­galmas eseményei közül a varsói remény­ű imperialista provoká­­szerződés országainak moszkvai dok­u­eredményeit­ is, amelyet tanácskozása és a franciaországi .... " _.. . „ . események kerültek a nemzetközi Indonéziában és Libanonban volt­érdeklődés középpontjába, bár bontották ki. Újabb béke-dokumentum A politikai erők küzdelme Franciaországban Moszkvában egymást követően két nagy jelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együtt­működés történetében. A közzé­tett okmány bizonyítja: a szocia­lista világrendszer ipari, mezőgaz­dasági, valamint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tartozó or­szágok semmilyen tekintetben sem függnek a tőkés országoktól. Ez természetesen nagymértékben bő­víti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági kapcsolatokat építhet­nek ki azokkal az országokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat, de gazda­ságilag még nem tudnak talp­ra­állni, s szabadulni szeretnének a tőkések érdekszférájából. Még na­gyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvába összehí­vott ülését, amely egynapos vitá­ban, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet leg­égetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilat­kozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a legkuszáltabb nemzet­közi körülmények között. Ez a békenyilat­kozat meglepte a Nyu­gatot is. Valamiféle háborús ka­tonai szenzációt vártak, amit köz­véleményük elé tehettek volna igazolásképpen esztelen háborús készülődésük megindokolására. Igen, mert a NATO vezérkolom­­posai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen. Nyugat- Németországban parlamenti hatá­rozatot hajszoltak keresztül az atomf­egy­v­érkezés „törvényes alap­­jának" megteremtéséhez, az Egye­sült Államok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nukleáris fegyverkísérlete­ket, amikor a Szovjetunió már rég megszüntette azokat. A Nyugat azzal­ fölemlíti közvé­leményét, hogy kommunista ve­szedelemről fest háborús rémké­peket, s remélik, ha sokat mon­dogatják, hisznek is benne az emberek. A nyugati közvélemény azonban ezúttal is kellemesen csa­lódott. A béke, a szocializmus fellegvárából, Moszkvából a há­ború tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a vitág felé. Nem fegyverkezésről, hanem le­szerelésről adtak újabb hírt, ar­ról, hogy az eddigi 2,5 millió ka­tona leszerelése után újabb, majd fél millió szovjet harcos áll a munkapadok mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, s Magyarországról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fel Nyugaton az emberek­ben, hogy jó lenne, ha végre Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő katonatisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a fran­cia anyaország ellen katonai pucs­­csot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kapunk híreket, hogy a IV. Francia Köztársaság törvényes alapjait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltéte­le a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrú­gása, a személyes hatalom korlát­lan gyakorlása. De Gaulle tábor­nok nagy politikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hír­hedt ejtőernyősök Korzika szige­tét vették hatalmukba. S e döb­benetes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok rejtekéből előlénve „felajánlotta szolgálatait" a nemzetnek. A tehetetlenség po­litikáját folytató Filimlin-kor­­mány csak lavírozott az erősza­Amerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyalóasztal mel­lé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-alkm­oknak ismételten fel­ajánlott megnemtámadási egyez­mény megkötése fordulatot hoz­hatna a világpolitikában. A fegy­verek versenye helyett mindenütt a világon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, amely az ameri­kai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életörömet jelentené a rettegés helyett koskodások láttán, de nem csele­kedett, pedig a baloldali erők, a kommunista párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a kü­lönböző pártokból a köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, ha­nem a sajtó ellen, nehogy megír­hassák az igazságot De Gaulle cinkosairól és a népet eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pilimlin saját magát és kormá­nyát megbuktatta, hogy a szélső­jobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kor­mányt követelő francia nép be­csapására. Az Algériában hatal­mat bitorló Massu tábornok le­gényei az ejtőernyősök Párizs el­leni bevetésével, alattomos kato­nai puccsal fenyegetődznek, ha kedvencüket, De Gaulle táborno­kot nem teszik meg az anyaor­szág korlátlan urává. Az egész vitág feszült figyelem­mel tekint Párizsra, várja a ki­­bontakozást. Hivatalos kormány­nyilatkozatok jó ideig nem is be­­lől vasalták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is­­ volt, hogy barátaik akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak- íre­sze a sajtóra ez nem vonatkozott s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túl­menőlég a NATO ellenségének mondták, a olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetsé­geseinek. Diktátori hajlamairól, politikai módszereinek veszélyei­ről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világosan párhuzamot von Hitler és De Gaulle, vala­mint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hatalomratörési módszerei között, hiszen politiká­ink a fasizmus talajából fakadt. Az Il Tempo is leszögezi: „Fran­ciaország most elérkezett az olasz 1922 október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fa­sisztákra és Mussolinira ruházta.,, Isten óvja Franciaországot!" A legizgalmasabb parlamenti har­cok idején Washington tömör vé­leményt fogalmazott meg, Eisen­hower elnök ennyit mondott: „I like Gaulle (Kedvelem De Gaul­le-t) és ez nem maradt nyomtala­nul a nem­zetgyűlési képviselők szolgai lelkében. A legtöbb fran­ciát képviselő kommunisták a köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistá­kat, s együtt is tiltakoztak a fa­sizmus­­ térhódítása ellen. Cety PS* VAS NÉPE Kekkonen hazautazoa Szombaton reggel Kekkonen finn köztársasági elnök hazauta­zott Moszkvából. A repülőtéren a finn államfőt Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke, Hruscsov, a mi­nisztertanács elnöke, Mikojan és Kozlov miniszterelnökhelyettesek búcsúztatták. 1958. június 1. Vasárnap Szovjetall­nn közleményt bocsátottak ki Pénteken közleményt bocsátot­tak ki a szovjet—finn tárgyalá­sokról. A közlemény a többi között hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió és Finnország vezetői állást foglaltak a középeurópai atom­i és rakétafegyvermentes övezet megteremtése mellett. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a leszerelés prob­lémájának megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha sikerülne megegyezésre jutni az atom- és hidrogénfegyver-kísérle­tek haladéktalan és mindenütt való megszüntetéséről. Ez előse­gítené azt is, hogy a felek meg­egyezésre jussanak az említett fegyverfajták végleges és feltét­len eltiltása ügyében. Mindkét fél kifejezésre jut­tatta azt a nézetét, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglal­nia törvényes helyét az ENSZ- ben. A finn fél kedvezően fogadta a szovjet félnek azt a nyilatkoza­tát, hogy a Szovjetunió a baráti kapcsolatok és a kölcsönös meg­értés további erősítésére és elmé­lyítésére törekszik a többi észak­­európai országgal, s hogy a Szovjetunió evégből hasznosnak tartaná, ha az érdekelt felek kö­zösen kutatnák fel az együttmű­ködés kölcsönösen elfogadható formáit. A két állam vezetői kölcsönös megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és Finnország között nagyon jó és őszinte jó­szomszédi kapcsolatok vannak. A felek ismételten lejelentették: a jövőben is arra törekszenek, hogy fejlesszék a jószomszédi kapcso­latokat, s minden lehető módon elmélyítsék a szovjet és a finn nép kölcsönös megértését és bi­zalmát. A felek megállapították, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknak igen nagy jelen­tősége van, s hogy a szovjet-finn tudományos és műszaki együtt­működés sikeresen fejlődik) A felek Finnország kezdeménye­zésére megegyeztek abban, hogy az 1961—1965. évre szóló áruszál­lításokról újabb egyezményt köt­nek. A szovjet fél elvben hozzájá­rult, hogy Finnországnak olcsó kamat mellett 4—500 millió rube­­les hosszúlejáratú kölcsönt adjon* Finnország azt tervezi, hogy a kölcsönt a finn gazdaság terme­lékenységének további fejleszté­sére és a foglalkoztatottság biz­tosításéra használja fel A tárgyalásokon a finn fél kez­deményezésére megvitatták azt a kérdést is, hogy Finnország ho­gyan használhatná fel a legjobban a Saimaa-csatornát, amely a Sai­­maa-tóren­dszert a Finn-öböllel összeköti. A Szovjetunió kifejezte készségét, hogy Finnország szá­mára kedvező feltételekkel egyez­ményt kössön a csatorna szovjet szakaszának az átmenő forgalom­ban való felhasználásáról. Az egyezmény időtartama ötven esz­tendő lenne. (MTI) Rendkívüli intézkedések Ceylonban A ceyloni kormány egyik szó­vivője bejelentette, hogy katonai erősítéseket küldtek Ceylon észa­ki részébe, ahol a helyzet „kelle­­metlnné vált”. Az innen érkezett jelentések szerint Jaffna repülő­terének épületeit a pénteki zavar­gások alatt felgyújtották, ezenkí­vül megsemmisítették a Jaffna és Kayts között közlekedő motoros kompot. Mint ismere­tes, a ceyloni kormány kedden kihirdette a rendkívüli állapotot, miután he­ves , széleskörű zavargásokra került sor a kormánynak azzal a döntésével szemben, hogy a jövő­ben a tamil nyelv használata ugyanolyan jogokat élvez, mint a hivatalos szingaléz nyelv. A hely­­zeet megvilágítására június 4-re összehívták a ceyloni par­lament rendkívüli ülését. A ceyloni kormány az ország egész területén lefoglaltatta az összes távíró- és rádióleadókat miután ismeretlen adóállomások kormányellenes lázító szövegeket közöltek.

Next