Vas Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
•. !Folytatás az oldalról) — Az ifjúság nevelésének kérdései ma világszerte a közérdeklődés homlokterébe kerültek. A kapitalista országok közvéleménye riadtan állapítja meg az ifjúság egyes rétegeinek szellemi és erkölcsi züllését. A haladó erők figyelmeztetnek arra, hogy e negatív változásoknak a burzsoázia életformája, s az imperializmus új háborút gyújtogató politikája az alapvető oka. A nyugati tőkés országok közéletének legkülönbözőbb politikai áramlataihoz tartozó képviselők egyöntetűen állapítják meg, hogy a nyugati államok jelenlegi iskolarendszere nem képes a bajok kiküszöbölésére — mondotta Kállai Gyula és rámutatott: — A szocialista társadalmi rendben ilyen áthidalhatatlan ellentmondások a társadalmi fejlődés követelményei és az iskolai nevelés között nincsenek. Ma már a tőkés világ, ha keserű szájízzel is, de kénytelen elismerni, hogy a mi oktatási rendszerünk jobb. Mi azonban nem ülhetünk a babérokon, s a jelenleginél is tökéletesebbre kell formálnunk iskoláinkat. Ennek az útja az iskola és az élet kapcsolatainak, az elmélet és a gyakorlat kapcsolatainak további erősítése. — A mi iskolai oktatásunkat is közelebbkell hozni a rohamosan fejlődő élethez, az ipari, mezőgazdasági és technikai eredményekhez. Ezért vezetjük be fokozatosan iskoláinkban a politechnikai képzést. Végül a társadalom és iskola kapcsolatairól beszélt Kállai elvtárs és hangsúlyozta: — A nevelők nem zárkózhatnak be szakmájuk szűk falai közé, ott kell lehnniök mindazon feladatok megoldásánál, amelyekért tanítványaik szülei, a munkások, parasztok, értelmiségiek harcolnak. — A pedagógus és a társadalom ilyen kapcsolata elmélyíti, gazdagítja a pedagógusok életét, és segíti iskolai nevelőmunkájukat. Pártunk az idei pedagógusnap megrendezésével is tanújelét kívánta adni annak a szilárd elhatározásának, hogy munkájukban segíti és támogatja azokat az óvónőket, tanítókat és tanárokat, akik a népi demokráciához, a dolgozó néphez hű ifjúság nevelésén fáradoznak — mondotta befejezésül Kállai Gyula. Franciaországi helyzetkép De Gaulle tábornok pénteken a késő esti órákban Párizsba érkezett. Egyes hírek szerint a tábornok már vasárnap kérni fogja beiktatását a nemzetgyűléstől. De Gaulle „kivételes“, „újszerű“ beiktatást kíván. Minden körülmények között el akarja kerülni, hogy kormánynyilatkozata után kitegye magát kellemetlen vitának, ezért — hír szerint —, nyomást gyakorol a nemzetgyűlés elnökére és a pártokra, hogy egyezzenek bele: a kormánynyilatkozat után közvetlenül kerüljön sor a nemzetgyűlési szavazásra minden vita nélkül. A parlamenti szokásjog és a házszabályok ugyan erre nem nyújtanak lehetőséget, de a tábornok ragaszkodik a vita elkerüléséhez. A párizsi sajtó már találgatásokat közöl a De Gaulle-kormány várható összetételéről. Az ellentétes értesülésekszövegéből anynyi szűrhető ki, hogy a De Gaulle-kormány váza 56 nagy minisztérium lenne. A jobboldali párizsi sajtó véleménye szerint „a tábornok most már gyorsan akar cselekedni, mivel a közvéleményben a hangulat kezd szenvedélyessé válni. Incidensek történtek Párizsban. A provokátorok és a tüntetésekbenrészvevő lelkiismeretlen elemek a kommunista párt malmára hajtják a vizet. A szombatra virradó éjszakai órákban verekedésre került sor a párizsi Champs-Elyssée-m. Az esti órákban néhány száz „úri tüntető“ háborítatlanul felvonult a francia főváros legszebb sugárútján. A tüntetők De Gaulle-t éltették, hogy a kiáltásokba aztán ilyen is belevegyüljön: „Le a zsidókkal!” A lotharingiai kereszttel a gomblyukakban felvonuló és zavartalanul tüntetgető gaulle-isták ellen az éjszakai órákban baloldali fiatalok nagyobb tömege vonult fel. A két tábor összecsapott A verekedésben többen súlyosan megsebesültek. A rohamrendőrség is beavatkozott, de a verekedés sebesültjei közé rendőrök is kerültek. Egy motoros rendőr járművét elégették. Több gépkocsit összetörtek, illetőleg felfordítottak. A késő éjszakai órákban ért véget a verekedés A péntek esti ülés után a szocialista képviselők elmondták környezetüknek, hogy Guy Mollet „rendkívül lírai hangon" számolt be De Gaulle-lal lefolyt tanácskozásáról „Rendkívül nagy embernek" nevezte De Gaulle-t. Étienne Fajon, a kommunista párt vezetőinek levelét kommentálva rámutat, hogy Thorez-nak és Duclos-nak az Elyssée-palotában történt látogatása igen nagy szolgálatot tett volna azoknak, akik a dikatúra felé hajlanak. Pierre Courtade az Humanitéban rámutat, hogy a teljhatalmat a parlament szabadságra küldése kíséri. Ez felmentené De Gaulle-t attól, hogy a parlament előtt kelljen beszámolnia tetteiről. Ugyanakkor De Gaulle közli azt a szándékát, hogy két évvel meghoszszabbítaná a képviselők mandátumát, s így a parlamentnek néhány évig „fizetett szabadságot" biztosít. „A legégetőbb kérdés az algériai háború problémája. De Gaulle itt bűvös formulát ígér: „az északafrikai egészhez társult francia és muzulmán, Franciaország integráns részévé vált Algériát, amely maga is társul Franciaországgal’'. Ha ezt a bűvös formulát valóban meg akarja valósítani, akkor ahhoz az szükséges, hogy az algériai felszabadítási front csatlakozzék Massu tábornok integrációs politikájához, s mindezt jóváhagyja Marokkó királya és Burgida elnök is. De Gaulle pedig tökéletesen tudja azt, hogy Algéria függetlenségének elismerése az algériai felszabadítási front számára a béke helyreállításának feltétele. Tudja azt is, hogy Tunisz és Marokkó függetlenségének tiszteletben tartása akadályozhatja meg csupán a háború kiterjesztését. A De Gaulleprogram csak egy pontban világos: a szabadság meggyilkolásában, a többi pedig tudatos zűrzavar, becsapás és ostobaság“ — írja Courtade. NEMZETKÖZI SZEMLE MtflIMtMsilMtlHHKHIMMIIIMIItMMIM'UMMMMMHMIIMMMM Az elmúlt hét szokatlanul moz éber figyelemmel kíséri a közvégalmas eseményei közül a varsói reményű imperialista provokászerződés országainak moszkvai dokueredményeit is, amelyet tanácskozása és a franciaországi .... " _.. . „ . események kerültek a nemzetközi Indonéziában és Libanonban voltérdeklődés középpontjába, bár bontották ki. Újabb béke-dokumentum A politikai erők küzdelme Franciaországban Moszkvában egymást követően két nagy jelentőségű tanácskozás zajlott le. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának háromnapos értekezlete új fejezetet nyitott a szocialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonyítja: a szocialista világrendszer ipari, mezőgazdasági, valamint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett ki, hogy ma már a KGST-hez tartozó országok semmilyen tekintetben sem függnek a tőkés országoktól. Ez természetesen nagymértékben bővíti az egyes népi demokratikus országok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági kapcsolatokat építhetnek ki azokkal az országokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önállóságukat, de gazdaságilag még nem tudnak talpraállni, s szabadulni szeretnének a tőkések érdekszférájából. Még nagyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének Moszkvába összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nemzetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a legkuszáltabb nemzetközi körülmények között. Ez a békenyilatkozat meglepte a Nyugatot is. Valamiféle háborús katonai szenzációt vártak, amit közvéleményük elé tehettek volna igazolásképpen esztelen háborús készülődésük megindokolására. Igen, mert a NATO vezérkolomposai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen. Nyugat- Németországban parlamenti határozatot hajszoltak keresztül az atomfegyvérkezés „törvényes alapjának" megteremtéséhez, az Egyesült Államok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása ellenére még most sem szünteti meg a nukleáris fegyverkísérleteket, amikor a Szovjetunió már rég megszüntette azokat. A Nyugat azzal fölemlíti közvéleményét, hogy kommunista veszedelemről fest háborús rémképeket, s remélik, ha sokat mondogatják, hisznek is benne az emberek. A nyugati közvélemény azonban ezúttal is kellemesen csalódott. A béke, a szocializmus fellegvárából, Moszkvából a háború tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a vitág felé. Nem fegyverkezésről, hanem leszerelésről adtak újabb hírt, arról, hogy az eddigi 2,5 millió katona leszerelése után újabb, majd fél millió szovjet harcos áll a munkapadok mellé. Kivonják a szovjet csapatokat Romániából, s Magyarországról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal merül fel Nyugaton az emberekben, hogy jó lenne, ha végre Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő katonatisztek és a hétpróbás gyarmatosítók a francia anyaország ellen katonai pucscsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kapunk híreket, hogy a IV. Francia Köztársaság törvényes alapjait aknázzák alá Párizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellenséges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott képviselőinek szétkergetése, az alkotmány felrúgása, a személyes hatalom korlátlan gyakorlása. De Gaulle tábornok nagy politikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbenetes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok rejtekéből előlénve „felajánlotta szolgálatait" a nemzetnek. A tehetetlenség politikáját folytató Filimlin-kormány csak lavírozott az erőszaAmerika és Anglia is megszólalna, s leülnének a tárgyalóasztal mellé a szovjet vezetőkkel, hiszen a NATO-alkmoknak ismételten felajánlott megnemtámadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyverek versenye helyett mindenütt a világon szebben hangzana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, amely az amerikai és a szovjet, az afrikai és az ázsiai embernek egyaránt a jobb életörömet jelentené a rettegés helyett koskodások láttán, de nem cselekedett, pedig a baloldali erők, a kommunista párt, a szocialisták és rajtuk kívül igen sokan a különböző pártokból a köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megírhassák az igazságot De Gaulle cinkosairól és a népet eláruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pilimlin saját magát és kormányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a népfront-kormányt követelő francia nép becsapására. Az Algériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei az ejtőernyősök Párizs elleni bevetésével, alattomos katonai puccsal fenyegetődznek, ha kedvencüket, De Gaulle tábornokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész vitág feszült figyelemmel tekint Párizsra, várja a kibontakozást. Hivatalos kormánynyilatkozatok jó ideig nem is belől vasalták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is volt, hogy barátaik akkor tesznek jó szolgálatot, ha hallgatnak- íresze a sajtóra ez nem vonatkozott s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a köztársaságra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túlmenőlég a NATO ellenségének mondták, a olyannak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politikai módszereinek veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világosan párhuzamot von Hitler és De Gaulle, valamint Franco és De Gaulle között. Sok a hasonlóság hatalomratörési módszerei között, hiszen politikáink a fasizmus talajából fakadt. Az Il Tempo is leszögezi: „Franciaország most elérkezett az olasz 1922 október 28-hoz, amikor a parlament minden hatalmát a fasisztákra és Mussolinira ruházta.,, Isten óvja Franciaországot!" A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tömör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök ennyit mondott: „I like Gaulle (Kedvelem De Gaulle-t) és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők szolgai lelkében. A legtöbb franciát képviselő kommunisták a köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistákat, s együtt is tiltakoztak a fasizmus térhódítása ellen. Cety PS* VAS NÉPE Kekkonen hazautazoa Szombaton reggel Kekkonen finn köztársasági elnök hazautazott Moszkvából. A repülőtéren a finn államfőt Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Hruscsov, a minisztertanács elnöke, Mikojan és Kozlov miniszterelnökhelyettesek búcsúztatták. 1958. június 1. Vasárnap Szovjetallnn közleményt bocsátottak ki Pénteken közleményt bocsátottak ki a szovjet—finn tárgyalásokról. A közlemény a többi között hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Finnország vezetői állást foglaltak a középeurópai atomi és rakétafegyvermentes övezet megteremtése mellett. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a leszerelés problémájának megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha sikerülne megegyezésre jutni az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek haladéktalan és mindenütt való megszüntetéséről. Ez elősegítené azt is, hogy a felek megegyezésre jussanak az említett fegyverfajták végleges és feltétlen eltiltása ügyében. Mindkét fél kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia törvényes helyét az ENSZ- ben. A finn fél kedvezően fogadta a szovjet félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szovjetunió a baráti kapcsolatok és a kölcsönös megértés további erősítésére és elmélyítésére törekszik a többi északeurópai országgal, s hogy a Szovjetunió evégből hasznosnak tartaná, ha az érdekelt felek közösen kutatnák fel az együttműködés kölcsönösen elfogadható formáit. A két állam vezetői kölcsönös megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és Finnország között nagyon jó és őszinte jószomszédi kapcsolatok vannak. A felek ismételten lejelentették: a jövőben is arra törekszenek, hogy fejlesszék a jószomszédi kapcsolatokat, s minden lehető módon elmélyítsék a szovjet és a finn nép kölcsönös megértését és bizalmát. A felek megállapították, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknak igen nagy jelentősége van, s hogy a szovjet-finn tudományos és műszaki együttműködés sikeresen fejlődik) A felek Finnország kezdeményezésére megegyeztek abban, hogy az 1961—1965. évre szóló áruszállításokról újabb egyezményt kötnek. A szovjet fél elvben hozzájárult, hogy Finnországnak olcsó kamat mellett 4—500 millió rubeles hosszúlejáratú kölcsönt adjon* Finnország azt tervezi, hogy a kölcsönt a finn gazdaság termelékenységének további fejlesztésére és a foglalkoztatottság biztosításéra használja fel A tárgyalásokon a finn fél kezdeményezésére megvitatták azt a kérdést is, hogy Finnország hogyan használhatná fel a legjobban a Saimaa-csatornát, amely a Saimaa-tórendszert a Finn-öböllel összeköti. A Szovjetunió kifejezte készségét, hogy Finnország számára kedvező feltételekkel egyezményt kössön a csatorna szovjet szakaszának az átmenő forgalomban való felhasználásáról. Az egyezmény időtartama ötven esztendő lenne. (MTI) Rendkívüli intézkedések Ceylonban A ceyloni kormány egyik szóvivője bejelentette, hogy katonai erősítéseket küldtek Ceylon északi részébe, ahol a helyzet „kellemetlnné vált”. Az innen érkezett jelentések szerint Jaffna repülőterének épületeit a pénteki zavargások alatt felgyújtották, ezenkívül megsemmisítették a Jaffna és Kayts között közlekedő motoros kompot. Mint ismeretes, a ceyloni kormány kedden kihirdette a rendkívüli állapotot, miután heves , széleskörű zavargásokra került sor a kormánynak azzal a döntésével szemben, hogy a jövőben a tamil nyelv használata ugyanolyan jogokat élvez, mint a hivatalos szingaléz nyelv. A helyzeet megvilágítására június 4-re összehívták a ceyloni parlament rendkívüli ülését. A ceyloni kormány az ország egész területén lefoglaltatta az összes távíró- és rádióleadókat miután ismeretlen adóállomások kormányellenes lázító szövegeket közöltek.