Vas Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL­­ETEK ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 50 'illős 1958. július 1. Kedd­­ ill. évfolyam 153. szám. ] Vasárnap délután a parkban Ünnepélyesen megnyitották Szombathelyen a könyvhetet Sajnos, nagyon kevesen gyűltek össze Szombathelyen a könyvhe­tet megnyitó irodalmi estre. Itt sokszor baj van a szervezéssel. Pedig egyébként nagyon jól sike­rült az írók és az olvasók találko­zója. Bevezetőben Palkó István gimnáziumi tanár, a Hazafias Népfront megyei bizottsága író­csoportjának vezetője kalauzolta végig a hallgatóságot a könyv tör­ténetén, s kiemelte Vas megye szerepét, jelentőségét a könyv­­nyomdászat terén. Felemlítette az újszigeti, németújvári, monyoró­­keréld, német-siói és csepregi nyomdákat, amelyek hazánkban elválaszthatatlanok a nyomtatott betű történetétől. Minthogy azonban az előadó szerint és „a könyv szellemében él és azzal hat, alakít", arra a kérdés­re igyekezett választ adni a ké­sőbbiekben, hogyan felelhet meg a könyv társadalomátalakító szere­pének. — Hogy országosan, ün­nepi könyvhét keretében irányít­juk a dolgozók figyelmét a könyv felé, nem véletlen — mondotta. — Ez kulturális forradalmunk célki­tűzéseiből, új kialakuló társadal­mi rendünk igényeiből fakad. Kul­turális forradalmunk nagy ered­ményei közé tartozik könyvkiadá­sunk hatalmas megnövekedése is, hogy egyrészt a fokozódó igénye­ket kielégíthesse, másrészt, hogy modern korunk életstílusához mérten újabb igényeket élesszen a további műveltségi színt emelé­séhez. A magyar könyvkiadás el­múlt éve 12.300 művet jelentetett meg 43 millió példányban. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy orszá­­­gunkban egy főre átlag négy és fél könyv jut egy-egy évben a fel-­­szabadulás előtti 1—2 könyvhöz­­ viszonyítva.­­ — De nemcsak a könyvek­­ mennyisége növekedett — mon­­­­­dotta — a korábbi kétszeresére, hanem ami ennél is sokkal fonto­sabb, eljutott a könyv az üzemek­­­­be, falvakba is. Valóban a dolgo­­­­zók igényeit kielégítve szélesedett ki könyvtárhálózatunk a 38-as évi negyvenszeresére. Ez a bővülés , valóban decentralizálta a könyvet, mint művelődési tényezőt. A mű­­­­velődés lehetősége így nemcsak az­­ iskoláztatás, a sajtó, a rádió, a­­ színház és mozi terén szűnt meg a­­ kevesek monopóliuma lenni, ha­nem a könyvek terén is! A hatásos indítás után költők és írók mutatkoztak be Budapestről, Zalából és Vasból. Elsőként Keszt­helyi Zoltán József Attila-díjas író adta elő két versét. Megismer­kedhettünk az ifjú költőnemzedék két igen tehetséges tagjával: Hárs Györggyel és Simon Lajossal. Mindhármuk verseit lelkesen meg­tapsolta a hallgatóság. Háromfai Sándor egy humoros elbeszélését, Lázár Tibor verseit, Vasvári Fe­renc tárcáját, s Nagy István epigrammáit szintén saját tolmá­csolásban hallhattuk. Végül Ger­gely Ernő egy részletet olvasott fel a Zrínyi életrajzát felölelő re­gényéből. A szombathelyi városi szimfoni­kus zenekar és Machó István ze­ne- és énekszámai rendkívül élve­zetesen illeszkedtek az est han­gulatába. * A Nagyszálló előtt, Szombathe­lyen könyvsátor áll. Vasárnap is egész nap árusított, s ezt teszi a könyvhét során végig, hogy mi­nél többen és minél kényelmeseb­ben szerezhessék be a könyvúj­donságokat. Hasonlóan nyitva tar­tott vasárnap a Bajcsy-Zsilinszky utcai könyvesbolt is és szép for­galmat bonyolított le. Mindkét he­lyen szinte egyöntetű a felvilágo­sítás arra vonatkozólag, mit ke­restek, vittek leginkább. Az Anna Frank naplója például mindkét helyen egy szálig elfo­gyott. Nagy a keletje Szerb Antal ma­gyar irodalomtörténetének is. Az ifjúsági irodalom között Ger­gely Márta Szöszi című regénye vitte el a pálmát. Mesterházi Lajos: Pár lépés a határ című könyvét, a Pucciniiról szóló életrajzi regényt vitték még nagyon sokan. Mindkét helyen örömmel újsá­golták, hogy a legfrissebb postá­val megérkeztek Németh László társadalmi drámái, valamint Sza­bó Lőrinc: Örök barátaink című műve. ★ Az írók és olvasók találkozásá­nak folytatása volt, hogy vasár­nap a könyvesboltokban és sát­rakban is beszélgethettek a vásár­lók az írókkal.. Keszthelyi Zoltán, Hárs György a könyvesboltban dedikálták könyveiket. A fiatal Hárs György versei a 15 fiatal költő 105 verse című kötetben je­lentek meg. Keszthelyi Zoltán pe­dig önálló verskötettel szerepel a könyvében. Mindketten még teg­nap is Szombathelyen tartózkod­tak. Lesz-e csúcstalálkozó? Gyorslista a békekölcsön-sorsolásról Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak küldöttsége, amely baráti látogatást­ tett Bul­gáriában. A párt- és kormányküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kára, államminiszter vezette. A küldöttség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Péter János, a kül­ügyminiszter első helyettese és Németh Béla, ha­zánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Bolgár Népköztársaságban. A delegáció fogadtatására a ferihegyi repü­lőtéren megjelentek dr. Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­­jai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, valamint az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos veze­tője és tagja. A magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő fel­iratokkal díszített repülőtéren a budapesti dolgo­zók ezrei gyűltek össze, akik forró lelkesedéssel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tagját. A párt- és kormányküldöttség tagjait dr. Münnich Ferenc, a Mi­nisztertanács elnöke köszöntötte. " A párt- és kormányküldöttségek látogatása a baráti országokban rendkívül fontos formája a Szov­jetunió vezette hatalmas béketá­bor tagjai között fennálló, egyre jobban erősödő és egyre jobban megszilárduló testvéri viszony ápo­lásának — mondotta Münnich elvtárs. — A mostani bulgáriai lá­togatás abban az időben történt, amikor a reakció, a nemzetközi imperializmus vad hajszát folytat országunk ellen, felhasználva azt a jogos és igazságos ítéletet, ame­lyet bíróságaink a hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött kimond­ták Beszéde további részében Mün­nich elvtárs kitért a magyar és a bolgár párt- és kormánydelegá­ció tanácskozásaira. Egész népünk figyelemmel kísérte a delegáció munkáját — mondot­ta — és örömmel vette tudomá­sul azt, hogy köztünk szilárd, meg­bonthatatlan elvi egység van és hűségünk is törhetetlen a szocialis­ta tábor nagy vezetőjéhez, felsza­badítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps; Felkiáltások: Magyar—szovjet ba­rátság!) Engedjék meg elvtárssak, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kormányunk és az Önök nevében, az egész dolgozó magyar nép ne­vében szeretettel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség tagjait. (Lelkes éljenzés és taps, ütemes felkiáltások: Éljen a párt!) Beszéde után Kádár János emel­kedett szólásra. ! Kádár János elvtárs: A bolgár—magyar barátság még erősebb lett Kádár János beszéde elején is­mertette azt a lelkes fogadtatást, amelyben a bolgár nép részesítet­te a magyar küldöttséget, majd tolmácsolta a bolgár dolgozók for­ró, testvéri üdvözletét. Kádár Já­nos ezután elmondotta, hogy a bolgár nép és a magyar nép kö­zött testvéri viszony van. Jó vi­szonyban vannak pártjaink is, még pedig teljesen érthető okból: azok a kommunista pártok, amelyek szi­lárdan a marxizmus—leninizmus el­vei alapján állnak, mindig jóba­rátok és mindig fegyvertársak. Beszédét így folytatta: — Egyetértünk a szocializmus épí­tésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdé­sében. Harcában mindkét párt — bár a miénk súlyos és keserves ta­nulságok után — a tömegek­re támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbé­­külni soha nem fogunk. (Nagy taps.) A marxizmus—leninizmus egy­felől nagyon bonyolult tudomány: nem túl sok ember mondhatja, hogy már teljes mértékben elsajátította. Másfelől azonban rendkívül érthe­tő tudomány, mert a marxizmus— leninizmus és a marxizmus—leni­­nizmus vezette munkásmozgal­munk és pártunk célja a dolgozó ember életének megjavítása. A mi elméletünk azért van, hogy a dol­gozó ember szabad, kiegyenesedett emberként és jólétben éljen. Ez a marxizmus-lenini­zmus célja. (Taps.) Elvtársak! A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunis­ta Párt vezeti, amely a marxiz­mus-­leninizmus elvei alapján áll és cselekszik. Nálunk, Magyar­or­szágon valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköz­­társaság. Nem egészen így van. Mint a küldöttség tagja és mint kommunista, Bulgáriában több­ ízben mondottam — és teljes hit­tel és meggyőződéssel mondottam —, hogy a Magyar Népköztársa­ságnak ma sok tekintésben itol kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. (Nagy taps.) Amíg ugyanis mi pártunk és népünk különböző elhajlásokkal, kilengésekkel, hitc­égekkel, a kü­lönböző módon gáncsos­­kod­ókkal, a hibát elkövetőkkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy visz­­szaverekedje magát az egyenes út­ra, az idő alatt a bolgár nép szi­lárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. (Élénk taps.) Bulgáriában győzött a szocialis­ta társadalom, városon és falun szocialista alapja van a társada­lom életének. Amikor azt mon­dom, hogy utol kell érni a bol­gárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb lerakjuk a szo­cialista társadalom alapjait az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez mi­lyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még ve­le, a mi dolgozó, népünk legöntu­­datosabb fiainak és leányainak el­határozásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt min­dig jól vezet, akkor ez meggyor­sulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szocialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társada­lomban, amilyen a miénk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. Beszéltünk bolgár pa­rasztokkal. ők tudják, hogy min­den egyes kapavágásuk minden haszna az övék, de azt is tudják, hogy minden egyes kapavágásuk egy marék föld arra a halomra, amelyet az egész világon szívesen púpoznának föl a dolgozó embe­rek ezer méter magasra a kapi­talizmus sírja fölött. (Derültség és nagy taps.) A bolgárok annak ide­jén harcoltak mint partizánok. Megvívták a politikai harcot és felülkerekedtek a dolgozó osztá­lyok. Most már ott tartanak, hogy elmondhatják, népük már nem­csak építi, hanem élvezni is el­kezdte a szocializmust. A bolgár nép már megízlelte mi at: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoz­nak és rendesen élnek. (Tajás.) Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12— 13 esztendő alatt mit fejlődött.­­Mezőgazdaságukat öröm nézni Építkeznek, elvtársak! _ Jártunk Várnában. Ott sok üdü­lőt építettek, részben a dolgozók számára, részben idegenforgalmi meggondolásból. Mi is megnéztünk vagy öt hatalmas szállodát. Vala­(Folytatása a 2. oldalon)

Next