Vas Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLETEK ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 50 'illős 1958. július 1. Kedd ill. évfolyam 153. szám. ] Vasárnap délután a parkban Ünnepélyesen megnyitották Szombathelyen a könyvhetet Sajnos, nagyon kevesen gyűltek össze Szombathelyen a könyvhetet megnyitó irodalmi estre. Itt sokszor baj van a szervezéssel. Pedig egyébként nagyon jól sikerült az írók és az olvasók találkozója. Bevezetőben Palkó István gimnáziumi tanár, a Hazafias Népfront megyei bizottsága írócsoportjának vezetője kalauzolta végig a hallgatóságot a könyv történetén, s kiemelte Vas megye szerepét, jelentőségét a könyvnyomdászat terén. Felemlítette az újszigeti, németújvári, monyorókeréld, német-siói és csepregi nyomdákat, amelyek hazánkban elválaszthatatlanok a nyomtatott betű történetétől. Minthogy azonban az előadó szerint és „a könyv szellemében él és azzal hat, alakít", arra a kérdésre igyekezett választ adni a későbbiekben, hogyan felelhet meg a könyv társadalomátalakító szerepének. — Hogy országosan, ünnepi könyvhét keretében irányítjuk a dolgozók figyelmét a könyv felé, nem véletlen — mondotta. — Ez kulturális forradalmunk célkitűzéseiből, új kialakuló társadalmi rendünk igényeiből fakad. Kulturális forradalmunk nagy eredményei közé tartozik könyvkiadásunk hatalmas megnövekedése is, hogy egyrészt a fokozódó igényeket kielégíthesse, másrészt, hogy modern korunk életstílusához mérten újabb igényeket élesszen a további műveltségi színt emeléséhez. A magyar könyvkiadás elmúlt éve 12.300 művet jelentetett meg 43 millió példányban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy országunkban egy főre átlag négy és fél könyv jut egy-egy évben a fel-szabadulás előtti 1—2 könyvhöz viszonyítva. — De nemcsak a könyvek mennyisége növekedett — mondotta — a korábbi kétszeresére, hanem ami ennél is sokkal fontosabb, eljutott a könyv az üzemekbe, falvakba is. Valóban a dolgozók igényeit kielégítve szélesedett ki könyvtárhálózatunk a 38-as évi negyvenszeresére. Ez a bővülés , valóban decentralizálta a könyvet, mint művelődési tényezőt. A művelődés lehetősége így nemcsak az iskoláztatás, a sajtó, a rádió, a színház és mozi terén szűnt meg a kevesek monopóliuma lenni, hanem a könyvek terén is! A hatásos indítás után költők és írók mutatkoztak be Budapestről, Zalából és Vasból. Elsőként Keszthelyi Zoltán József Attila-díjas író adta elő két versét. Megismerkedhettünk az ifjú költőnemzedék két igen tehetséges tagjával: Hárs Györggyel és Simon Lajossal. Mindhármuk verseit lelkesen megtapsolta a hallgatóság. Háromfai Sándor egy humoros elbeszélését, Lázár Tibor verseit, Vasvári Ferenc tárcáját, s Nagy István epigrammáit szintén saját tolmácsolásban hallhattuk. Végül Gergely Ernő egy részletet olvasott fel a Zrínyi életrajzát felölelő regényéből. A szombathelyi városi szimfonikus zenekar és Machó István zene- és énekszámai rendkívül élvezetesen illeszkedtek az est hangulatába. * A Nagyszálló előtt, Szombathelyen könyvsátor áll. Vasárnap is egész nap árusított, s ezt teszi a könyvhét során végig, hogy minél többen és minél kényelmesebben szerezhessék be a könyvújdonságokat. Hasonlóan nyitva tartott vasárnap a Bajcsy-Zsilinszky utcai könyvesbolt is és szép forgalmat bonyolított le. Mindkét helyen szinte egyöntetű a felvilágosítás arra vonatkozólag, mit kerestek, vittek leginkább. Az Anna Frank naplója például mindkét helyen egy szálig elfogyott. Nagy a keletje Szerb Antal magyar irodalomtörténetének is. Az ifjúsági irodalom között Gergely Márta Szöszi című regénye vitte el a pálmát. Mesterházi Lajos: Pár lépés a határ című könyvét, a Pucciniiról szóló életrajzi regényt vitték még nagyon sokan. Mindkét helyen örömmel újságolták, hogy a legfrissebb postával megérkeztek Németh László társadalmi drámái, valamint Szabó Lőrinc: Örök barátaink című műve. ★ Az írók és olvasók találkozásának folytatása volt, hogy vasárnap a könyvesboltokban és sátrakban is beszélgethettek a vásárlók az írókkal.. Keszthelyi Zoltán, Hárs György a könyvesboltban dedikálták könyveiket. A fiatal Hárs György versei a 15 fiatal költő 105 verse című kötetben jelentek meg. Keszthelyi Zoltán pedig önálló verskötettel szerepel a könyvében. Mindketten még tegnap is Szombathelyen tartózkodtak. Lesz-e csúcstalálkozó? Gyorslista a békekölcsön-sorsolásról Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküldöttség Vasárnap hazaérkezett Szófiából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának küldöttsége, amely baráti látogatást tett Bulgáriában. A párt- és kormányküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, államminiszter vezette. A küldöttség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Péter János, a külügyminiszter első helyettese és Németh Béla, hazánk rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Bolgár Népköztársaságban. A delegáció fogadtatására a ferihegyi repülőtéren megjelentek dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Részt vett a fogadtatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar és bolgár zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített repülőtéren a budapesti dolgozók ezrei gyűltek össze, akik forró lelkesedéssel köszöntötték Kádár Jánost és a delegáció többi tagját. A párt- és kormányküldöttség tagjait dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke köszöntötte. " A párt- és kormányküldöttségek látogatása a baráti országokban rendkívül fontos formája a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor tagjai között fennálló, egyre jobban erősödő és egyre jobban megszilárduló testvéri viszony ápolásának — mondotta Münnich elvtárs. — A mostani bulgáriai látogatás abban az időben történt, amikor a reakció, a nemzetközi imperializmus vad hajszát folytat országunk ellen, felhasználva azt a jogos és igazságos ítéletet, amelyet bíróságaink a hazaáruló Nagy Imre és bűntársai fölött kimondták Beszéde további részében Münnich elvtárs kitért a magyar és a bolgár párt- és kormánydelegáció tanácskozásaira. Egész népünk figyelemmel kísérte a delegáció munkáját — mondotta — és örömmel vette tudomásul azt, hogy köztünk szilárd, megbonthatatlan elvi egység van és hűségünk is törhetetlen a szocialista tábor nagy vezetőjéhez, felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz. (Nagy éljenzés és ütemes taps; Felkiáltások: Magyar—szovjet barátság!) Engedjék meg elvtárssak, hogy mindnyájunk nevében, pártunk, kormányunk és az Önök nevében, az egész dolgozó magyar nép nevében szeretettel üdvözöljem Kádár elvtársat és a küldöttség tagjait. (Lelkes éljenzés és taps, ütemes felkiáltások: Éljen a párt!) Beszéde után Kádár János emelkedett szólásra. ! Kádár János elvtárs: A bolgár—magyar barátság még erősebb lett Kádár János beszéde elején ismertette azt a lelkes fogadtatást, amelyben a bolgár nép részesítette a magyar küldöttséget, majd tolmácsolta a bolgár dolgozók forró, testvéri üdvözletét. Kádár János ezután elmondotta, hogy a bolgár nép és a magyar nép között testvéri viszony van. Jó viszonyban vannak pártjaink is, még pedig teljesen érthető okból: azok a kommunista pártok, amelyek szilárdan a marxizmus—leninizmus elvei alapján állnak, mindig jóbarátok és mindig fegyvertársak. Beszédét így folytatta: — Egyetértünk a szocializmus építésének kérdésében és a béke együttes védelmének harci kérdésében. Harcában mindkét párt — bár a miénk súlyos és keserves tanulságok után — a tömegekre támaszkodik és sem a marxizmus eltorzítóival, sem a világimperializmussal, sem az osztályellenséggel megbékülni soha nem fogunk. (Nagy taps.) A marxizmus—leninizmus egyfelől nagyon bonyolult tudomány: nem túl sok ember mondhatja, hogy már teljes mértékben elsajátította. Másfelől azonban rendkívül érthető tudomány, mert a marxizmus— leninizmus és a marxizmus—leninizmus vezette munkásmozgalmunk és pártunk célja a dolgozó ember életének megjavítása. A mi elméletünk azért van, hogy a dolgozó ember szabad, kiegyenesedett emberként és jólétben éljen. Ez a marxizmus-leninizmus célja. (Taps.) Elvtársak! A bolgár nép harcát és munkáját a Bolgár Kommunista Párt vezeti, amely a marxizmus-leninizmus elvei alapján áll és cselekszik. Nálunk, Magyarországon valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint a Bolgár Népköztársaság. Nem egészen így van. Mint a küldöttség tagja és mint kommunista, Bulgáriában több ízben mondottam — és teljes hittel és meggyőződéssel mondottam —, hogy a Magyar Népköztársaságnak ma sok tekintésben itol kell érnie a bolgár népet és a Bolgár Népköztársaságot. (Nagy taps.) Amíg ugyanis mi pártunk és népünk különböző elhajlásokkal, kilengésekkel, hitcégekkel, a különböző módon gáncsoskodókkal, a hibát elkövetőkkel és az árulókkal viaskodott és küzdött, hogy viszszaverekedje magát az egyenes útra, az idő alatt a bolgár nép szilárd kommunista pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. (Élénk taps.) Bulgáriában győzött a szocialista társadalom, városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utol kell érni a bolgárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb lerakjuk a szocialista társadalom alapjait az élet minden területén. Az pedig elvtársak, hogy ez milyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még vele, a mi dolgozó, népünk legöntudatosabb fiainak és leányainak elhatározásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meggyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szocialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a miénk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. Beszéltünk bolgár parasztokkal. ők tudják, hogy minden egyes kapavágásuk minden haszna az övék, de azt is tudják, hogy minden egyes kapavágásuk egy marék föld arra a halomra, amelyet az egész világon szívesen púpoznának föl a dolgozó emberek ezer méter magasra a kapitalizmus sírja fölött. (Derültség és nagy taps.) A bolgárok annak idején harcoltak mint partizánok. Megvívták a politikai harcot és felülkerekedtek a dolgozó osztályok. Most már ott tartanak, hogy elmondhatják, népük már nemcsak építi, hanem élvezni is elkezdte a szocializmust. A bolgár nép már megízlelte mi at: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és rendesen élnek. (Tajás.) Iparuk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12— 13 esztendő alatt mit fejlődött.Mezőgazdaságukat öröm nézni Építkeznek, elvtársak! _ Jártunk Várnában. Ott sok üdülőt építettek, részben a dolgozók számára, részben idegenforgalmi meggondolásból. Mi is megnéztünk vagy öt hatalmas szállodát. Vala(Folytatása a 2. oldalon)