Vas Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

1958. július 1. Kedd. ßV Mégegyszer az Őrségről Tg m­ezőgazdasági szakemberek tanácskozásain, tanácsülé­seken és másutt sok szó esett már arról,­ hogyan lehetne megjaví­tani megyénk őrségi talaját. El kell ismerni: a mezőgazdasági szervek az utóbbi években már sokat tettek az őrség talajának megjavítása érdekében, de még mindig rengeteg a tennivaló. Mi is a helyzet az Őrséggel kapcsolatban? Megyénknek e több tízezer hol­dat kitevő része igen elhanyagolt terület. Az itteni mészben sze­gény, savanyú, kilúgozott erdősé­gi talaj megművelése igen nagy költségbe és fáradságba kerül. A nehéz munkálaté, embert és álla­tot kínzó földeken csak fele any­­nyi gabona terem, mint a köny­­nyen munkálható, egészséges ta­lajon. Majdnem az egész vidéken bakhátas talajművelést folytat­nak. Ez azért vált szükségessé, mert a vékony termőréteg alatt egy vizet át nem eresztő talajré­teg van, s így a föld nagyobb mennyiségű csapadékot nem ké­pes magába fogadni. Az össze­gyűlt vizet a bakhátak közötti ba­rázdákban folyatják el. Így vi­szont a földterület jelentős része „kiesik" a termelésből. Ezek után érthető, miért volt szegényebb — és miért szegényebb most is — az őrségi ember, mint a Répce vagy a Rába menti dolgozó paraszt. L­ehet-e segíteni az őrségben gazdálkodó ezer és ezer dolgozó paraszt problémáján? Amint a mezőgazdasági tudomány eddigi eredményei már beigazol­ták: lehet. Az Őrség talajának megjavítására kísérletezés és ko­moly kutatómunka folyik. A szakemberek, már megismerték a talaj milyenségét, meghatározták a talaj megjavítási módját is. Az őrségi mesztelen és humusztalan talajon a helyi adottságoknak megfelelő vetésforgót kell kiala­kítani, az eddigieknél nagyobb mértékben kell here- és fűféléket termelni, s meszezni kell a földet. (A meszezés előnyeit már sokan ismerik s egyre többen meszeztet­­nek.) A füvek és herefélék na­gyobb fokú termesztése nemcsak azért lenne előnyös, mert e növé­nyek gyökerei komoly mértékben javítanák a talaj szerkezetét, ha­nem azért is, mert a here- és fű­félék gyökerei áttörnék, részben morzsalékossá tennék a talajban a vizet át nem eresztő záróréteget. Ezáltal előbb kialakulna egy vas­tagabb termőréteg, könnyebben meg lehetne javítani a talaj szer­kezetét és könnyebbé válna a föld megmunkálása is. Az őrségben lévő nagymér­­nekpusztai kísérleti telepen a herefűves keverék termesztésé­vel és a meszezéssel már komoly mértékben javították a rossz ta­lajt. A földek jó részén az egyko­ri hat mázsás holdankénti átlag­termés helyett már 16 mázsát is termeltek. De a talajjavításnak itt egy másik módját is alkalmaz­ták és alkalmazzák. Gépvontatá­­sú, altalajlazító ekével szántják a földet. A talaj vizet át nem eresztő rétegét fokozatosan feltörik, lazít­ják, morzsalékossá teszik. Ezáltal a csapadék nagy része nem a ba­rázdákban folyik el, hanem a ta­lajba szívódik, s ezután már tel­jes mértékben el lehet tüntetni a bakházakat és a köztük lévő barázdást. Nagymétnekpusztán ez már szinte meg is valósult. Mondhatná az őrségi ember: könnyű a nagymétnöki gazdaság vezetőinek, mert az állam pénzén és költségén érték el, amit elértek. De a néhány holdon gazdálkodó egyéni gazda hogyan alakítsa ki az itt kívánatos vetésforgót, mi­ből vásárolja meg az altalajlazító ekét? C E­zekre valóban nem képes az­­ őrségi egyéni gazda. Nem is várhatja, hogy könnyebb és eredményesebb lesz a munkája, amíg gyenge fogatával és a fage­­rendelyes ekéjével szántja az őr­ségi rögöt. Az őrségi problémát is csak a nagyüzemi gazdálkodással lehet megoldani. Ennek érdekében el­sősorban a községi és járási veze­tőknek kell kezdeményezniük. Milyen hasznos lenne például, ha az őrségi falukból rendszeresen tapasztalatcserére vinnének egyéni gazdákat a nagymérnöki gazda­ságba, így mindenki a saját ta­pasztalatai alapján dönthetné el: érdemes lesz-e továbbra is ala­csony termésátlaggal, kevés jöve­delemmel a bakházakon gazdál­kodni, hiszen, ha szövetkeznének, kevesebb fáradsággal és költség­gel megkétszerezhetnék az ered­ményt. A járási és megyei illetékesek­­nek már most gondolniuk kellene rá, hogy a télen minél több ezüstkalászos tanfolyam le­gyen az Őrségben. A szakemberek előadásaiból a legjobban megis­merhetnék a gazdák, mit kellene tenniük eredményeik fokozása ér­dekében. Néhány községben azt is szóvá tették: jó lenne mezőgaz­dasági szakkört alakítani, hogy a gazdák ily módon is kísérletezhes­senek meszezéssel, műtrágyázás­sal stb.-vel talajuk megjavítása érdekében. Ez sok pénzbe se ke­rülne, csupán a helyi vezetők és szakemberek leleményessége szük­séges hozzá. A községi népkönyv­tárakban kevés mezőgazdasági szakkönyv van. Ami van is, ál­talában elavult módszereket tar­talmaz. Ezeket a könyveket ki kellene cserélni, hogy a mezőgaz­dasági tudomány legújabb vívmá­nyait ismerjék meg az őrségi gaz­dák. Arról sem ártana gondoskod­ni, hogy az Őrségbe a jelenleginél több jól képzett és földet szerető mezőgazdasági szakember kerül­jön.­­­­­indezt megyén belül el le­­hetne és el is kell végezni. De kívánatos lenne, hogy illetékes megyei vezetők a felsőbb szervek­nél is járjanak közre, hogy az Őr­ség vidéki gépállomásokat vagy a talajjavító vállalatot megfelelő mennyiségű altalajlazító ekével lássák el. Erre a vidékre az eddi­giekhez viszonyítva kétszer vagy háromszor annyi műtrágya és sok mésztartalmú talajjavító anyag kellene. (Az utóbbiból elég van, csak kérni kell.) A szakemberek véleménye sze­rint az Őrség gyönyörű és csapa­dékban gazdag vidékén csodákat lehetne művelni. Akarattal, kezde­ményező készséggel és kitartással nem is sok idő kellene hozzá, hogy megyénknek ezen a vidékén min­den eddiginél fejlettebb szarvas­marhatenyésztés legyen, gazdag legelők, jó gabonatermő földek alakuljanak ki és az őrség szor­galmas, dolgos népe is gazdagabb legyen. Jó szervezéssel, hozzáértő szakemberekkel és megfelelő irá­nyítással ezt meg lehet és meg is kell csinálni. Fontos, hogy ezt maguk az őrségiek is akarják! Udvardi Gyula vesszük, hogy a mai tőkés állam szőröstől-bőröstől összefonódott a legnagyobb monopolválalatok tu­lajdonosaival, érthető, mennyire könnyű a fegyvereladás, s meny­nyire nem fűlik a foguk a fegyver­­gyárosoknak — akik milliárdokat keresnek — áttérni békés cikkek gyártására egy leszerelés esetén, s szembenézni a válsággal. De hiszen a szocialista tábor szinte korlátlan piacot jelenthetne békés iparcikkeknek, gépeknek és fogyasztási termékeknek! — mond­ják erre sokan. Csakugyan: nem véletlenül javasolta a Szovjetunió legutóbb, hogy néhány milliárd dollár összeggel lehetne felemelni a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok évi árucseréjének összegét! Sőt, a Szovjetunió hajlandó nemes­fémmel vagy valutával is fizetni. Ez rendkívül vonzó a másodrendű nagyhatalmaknak, s Amerikában is sok tőkés hajlik feléje. De ez az a pont, ahol a politikai meg­gondolások összeütköznek a gazda­sági érdekekkel. Mert ha Amerika kibővíti kereskedelmét a szocialis­ta országokkal, meg kell engednie ugyanezt csatlósainak is. Ezáltal azonban azok gazdasági­ helyzete megerősödik, s nem lesznek elcvet­­len-vül ráutalva az amerikai ,,nagy­­bác?,* segítségére — ahogyan ma rá vannak utalva —, s a nagyobb gazdasági önállóság következtében függetlenebb politikát is folytat­hatnának. Ez pedig legalább is gyengítené az Egyesült Államok abszolút vezető szerepét és egyed­uralmát a kapitalista világban. Ezért bármily ésszerű, az Egyesült Államok aligha áll rá a szocialista országok részére történő szállítá­sok útjában álló terjedelmes teal­mi lista megszüntetésére. A csúcstalálkozó létrejötte, amint az elmondottakból kiderül, nem érdeke a legnagyobb tőkés ország uralkodó köreinek. Távolabbra te­kintve azonban érdeke, mert va­jon mi jó származhat számukra a hidegháború fenntartásából, vagy akár kisebb háborúk kirobbantá­­sából? Csak katonai, erkölcsi és politikai veszteség. Szerencsére az imperializmus­­sal szemben kialakult erők ma oly nagyok, hogy nem lehet kitérni a megegyezés elől. Húzhatják, halaszt­hatják a csúcstalákozót — volta­képpen csak növelik azokat az okokat, elsősorban a békére vágyó világközvélemény nyomását, ame­lyek a béke irányában hatnak. A világ sorsát ma már nemcsak nagytőkések és politikusaik intézik, hanem maguk a népek. V. K. VAS NÉPI PÁRTNAPOK — megyei előadókkal Megyeszerte folynak a pártna­pok, amelyeken az előadók az idő­szerű nemzetközi kérdésekről tájé­koztatják a kommunista és párton­­kívüli dolgozókat. A következő napokban az alábbi községekben és üzemekben tartanak pártnapi előadást megyei előadók: Július 1-én este fél 8 órai kez­dettel a Sárvári Állami Gazdaság­ban Vámos József, az Uraiújfalui Állami Gazdaságban és községben Farikas László, a Kanotapusztai Állami Gazdaságban Czirák Fe­renc. Július 2-án este 8 órai kezdettel a Jaki Állami Gazdaságban és köz­ségben Szabó Gyula, a Nárai Ál­lami Gazdaságban és községben Törnek József. Július 3-án este 8 ómkor Csep­­regen Szalai László. Július 3-án este fél 9 órai kezdettel a Köcski Állami Gazdaságban és községben Horváth­ István, Jánosházán Gon­­da György, Pápócon Polgár Fe­renc, Vasváron Gaál Ferenc, Cse­­himindszenten Kovács Mihályné, Rábahidvégen Perjés Jánosné, Kő­szegen este fél 8 órai kezdettel Tóth Dezső. Július 7-én este fél 9 órai kez­dettel Gasztonyban Tóth Gyula, Rábafüzesen Vass Ferenc. Eddig a cipőgyárak nem voltak érdekeltek abban, hogy újvonalú, a szokásosnál díszesebb, munka­vagy anyagigényesebb cipőt ké­szítsenek, sőt sokszor csökkentet­te nyereségüket, ha a választékot növelték. Ezért rendelték el a Könnyűipari Minisztérium vezetői, hogy modellek szerint változzon az egyes cipőfajták ára. A minisztérium szakembereinek véleménye szerint ez a rendelet segíti a gyárakat, hogy nagyobb választékban, kisebb sorozatokban készítsék a cipőket, s a legké­nyesebb igényeket is kielégítsék. A rendelet egyúttal érvényre jut­tatja azt is, hogyha egy cipőhöz az átlagosnál kevesebb anyag vagy bérköltség szükséges, akkor az eddigieknél olcsóbban kerüljön forgalomba. A modelláltrendszerbe bevont cipők mennyisége nem ha­ladhatja meg a női lábbelik 12 százalékát, s­mmár nagyobb lesz a cipők választéka Megyei tűzoltóverseny volt vasárnap Rábapatyon A Megyei Tűzrendészeti Osz­­­tályparancsnokság vasárnap reg­gel megyei tűzoltóversenyt rende­zett Rábapatyon. A versenyen községi önkéntes úttörő fiú-, lány-, női és férficsapatok, vala­mint az üzemek társadalmi tűzol­tói mérték össze erejüket. Azok vettek részt a versenyen, akik a néhány héttel ezelőtt megtartott járási tűzoltóversenyeken első helyezést értek el. Most a me­gye legjobb csapata címért küz­döttek. A megyei tűzoltóversenyen megjelent Tóth Dezső elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Ganda György elv­társ, a megyei tanács elnöke, va­lamint több más megyei vezető és Rábapaty községének csaknem teljes lakossága. A versenyen induló csapatok felvonulása és a jelentés beadása után Koronczai Géza elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese kö­szöntötte az egybegyűlteket. Han­goztatta, hogy a szocializmus épí­tése során komoly feladat hárul az állami tűzoltókra, az üzemi és községi önkéntes tűzoltóság min­den tagjára, hiszen ők védik meg a tűz pusztításától a dolgozók ál­­­­tal termelt javakat.­­ Ezután Koronczai elvtárs arról ♦ beszélt, hogy pártunk és álla- l munk milyen hatalmas összege- • ket áldoz az önkéntes tűzoltósá- * gok fejlesztésére, szertárak építé- J sére, a tűzoltók egyenruhájára, • jutalmazásukra. Megállapította­­ azt is, hogy a tűzoltók egyre lel- é­kesebben végzik munkájukat.­­ Erősödnek az önkéntes tűzoltó-­­ testületek. Sok községben pedig • már szinte kitüntetés-számba­­ megy, ha valakit felvesznek a tes- • tületbe. A férfiak mellett a nők,­­ az úttörők is részt kérnek az ön- • kéntes tűzoltóság munkájából, s • ez igen dicséretes ! A beszéd elhangzása után került • sor a versenyszerelési gyakorla- t tokra, amelyekre kivétel nélkül • igen jól felkészültek a csapatok. ♦ A gyakorlatokat kocsifecskendő- ö vel, valamint a percenként 400 • liter és a percenként 800 liter vi- i zet szivattyúzó kismotor-fecsken- • dőkkel végezték. * Kocsifecskendő szerelésében el­ső helyezést ért el Egyházasrádóc (sároslaki rész) férfi, Egyházasrá­­dóc (sároslaki rész) női és Sitke község fiú úttörőcsapata, valamint Káld leány úttörőcsapata. A 400 1/p kismotor fecskendővel községi önkéntes tűzoltók közül elsők let­tek: a táplánszentkereszti célgaz­daság, Bozsok női csapata, Őrima­­gyarósd fiú úttörői, 400 1/p kis­motor fecskendővel az önkéntes üzemi tűzoltóversenyzők közül a Sárvári Cukorgyár férfi csapata, valamint a Szentgotthárdi Kasza­gyár ifjúsági csapata lett az első. A 800 1/p kismotor fecskendő­vel Csönge község önkéntes tűzol­tói és a Szombathelyi Járóműja­­vító Vállalat üzemi önkéntes tűz­oltói értek el igen szép sikert. Ezután következett az állami tűzoltók tűzoltási bemutatója, amelyet víz­köddel, szénsavkóval és gázzal végeztek. Igen ,érdekes volt az állami tűzoltók rohampá­­lya-versenye, valamint a taktikai, tűzoltási és életmentési bemutató gyakorlat, amelyet nagy szaktu­dással végeztek az emeletes iskola tetején A verseny befejezés után a hét­száz versenyző és meghívott kö­zös ebéden vett részt, amelyet a futballmérkőzés, táncmulatság és tűzijáték követett. 3 Budapesti diákok Szombathelyen Vasárnap délután kedves vendégek ér­keztek Szombathelyre a Sabaria gimná­ziumba. A budapesti III. kerületi leány­­gimnázium másodikos és harmadikos diákjai jöttek el, hogy háromnapos du­nántúli kirándulások alkalmából megte­kintsék Szombathelyt és annak neveze­tességeit. A Sabaria gimnázium egy éj­szakára szállást is biztosított a diákok­nak. Hétfőn délelőtt megtekintették a Rom­kertet, az Isis-szentély feltárásánál folyó ásatásokat, a múzeumot, valamint a vá­ros fontosabb nevezetességeit. Németh László tanár, a kis csoport ve­zetője elmondotta, hogy január óta már ötödször vesznek részrt vidéki kirándulá­son. Ezek során igen sok földrajzi és földrajztörténeti tapasztalatot szereztek. Szombathelyről elismeréssel nyilatkozott s különösen tetszett neki az az előzé­kenység és udvariasság, amit a vendég­látó üzemeknél tapasztaltak. Hétfőn délután­ tovább folytatták útju­kat. Szombathelyről Sümegre, majd Ta­polcára kirándultak. Jó pihenést! Gyermekzsivajtól volt hangos tegnap a szombathelyi úttörőház környéke. Több mint ötven ál­talános iskolai tanuló gyüleke­zett itt hétfőn délelőtt az autó­buszra várva, hogy megkezdhes­se Velemben a kéthetes üdü­lést. A hatalmas bőröndökkel fel­szerelt kislányok jól felkészül­tek a nyaralásra. S ez a készü­lődés nemcsak az elmúlt héten tartott, hanem az egész tanév­ben, ugyanis Velemben az egész­ségileg rászorulók mellett azok az általános iskolai tanulók üdülhetnek, akik jó bizonyít­ványt vittek haza. Káldi Jánosné, a velemi tábor vezetője az indulás előtt még egyszer átnézte, megvannak-e az orvosi vizsgálatok, s minden ta­nuló megjelent-e. Javában folyt még a készülődés, amikor az éber gyermekszemek meglátták a beforduló autóbuszt. — Itt az autóbusz. Egy perc alatt átfutott a hír az egész téren, s a kislányok felkapták bőröndjeiket és sora­kozni kezdtek. A kellemes au­tóbuszút után Velemben (ahogy Vas megyében mondják: a ma­gyar Svájcban), kezdetét vette az a kéthetes táborozás, amely feledhetetlen emléket hagy majd a 10—12 éves kislányokban. Mi is azt kívánjuk az üdülőknek, amivel a megyei tanács művelő­désügyi osztályának dolgozója, Németh Alttal főelőadó búcsú­zott tőlük: játékban, pihenésben, vidámságban gazdag két hetet töltsenek Velemben!

Next