Vas Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
VAS NÉPE, 1318. augusztus . Péntek ... M..,„.v s- ff.rz:.— Az Egyesült államok Libanon hosszas megszállását tervezi Az Egyesült Államok libanoni nagykövetségének szóvivője kedden Bejrútban kijelentette, hogy az amerikai csapatok csak akkor vonulnak majd ki Libanonból, ha ezt a libanoni és amerikai kormány és az ENSZ így kívánja.. Az a nyilatkozat, amelyet a szerdai damaszkuszi sajtó közölt, világos jele annak, hogy az Egyesült Államok Libanon hosszas megszállását tervezi. A szóvivő hozzátette, hogy a libanoni elnök személyében való egyszerű megegyezés még nem jelentené az amerikai csapatok kivonását. Hangsúlyozta, hogy az amerikaiak csak akkor vonulnak majd ki, ha „ismét helyreállítják Libanon belső biztonságát és az ENSZ megfelelő módon szavatolja Libanon függetlenségét“. A szóvivő tehát meghazudtolta Murphy-nek Eisenhower elnök küldöttének azt az állítólagos ígéretét, hogy az amerikai csapatok kivonulnak Libanonból az elnökválasztás után. Közben az amerikai agresszorok csapatai a választás előestéjén megerősítették „biztonsági rendszabályaikat“. A beirúti amerikai parancsnokság bejelentette, hogy újabb erősítések szálltak hajóra, s az elnökválasztás kimenetelétől függ, vajon Libanoniba jönnek-e vagy sem. Kedden Bejrútból súlyos harcokatjelentettek Chamoun csapatai és a népi erők között. A kormánycsapatok több páncélkocsit küldtek a Basta-negyed köré, amelyet a népi erők tartanak. Sehab tábornokot választották meg Libanon elnökévé A libanoni főváros központját fokozatosan lezárták, amint az elnökválasztás órája közeledett. A város képe nyugodt, a kormányszervek megfelelő biztonsági intézkedéseket tettek. Megfigyelők nem számítanak arra, hogy az elnökválasztás gyorsan megoldja Libanon 83 napja tartó válságát. Úgy érzik azonban, hogy Sehab megválasztása lélegzetvételnyi szünetet ad ahhoz, hogy helyreállíthassák a rendet és nyugalmat. Helyi idő szerint 11.27 órakor megkezdődött a parlamenti képviselők ülése. Az ülés elején felolvasták az alkotmánynak az elnökválasztásra vonatkozó cikkelyeit. Ezután megkezdődött a szavazás. Az első szavazáson kétharmados többség szükséges az elnök megválasztásához, a későbbi szavazásokon elegendő az egyszerű többség is. A parlament első szavazásán Sehab tábornok egy szavazat híján nem kapta meg a kétharmados többéget. A második szavazáséii 48 szavazattal választották meg. Ellenfele hét szavazatot kapott. Egy szavazat érvénytelen volt. A TASZSZ szemleírója az amerikai atomrobbantásokról Moszkva (TASZSZ). Igor Orlov, a TASZSZ szemleírója foglalkozik az Egyesült Államok intenzív atomrobbatásaival, megállapítja: az a példátlan intenzitás, amellyel az Egyesült Államok atomfegyverkísérleteit végzi, felháborítja a világ közvéleményét. Ezt a felháborodást csak fokozza, hogy az amerikai katonai körök a kísérletek időpontjául éppen azt az évszakot választják ki, amikor a légáramlás a Marshall-szigetek felől Japán, Kína, Korea és a Szovjetunió felé sodorja a rádióaktív anyagokat. A szemleíró ezután így folytatja cikkét: Ha figyelembe vesszük azt az intenzitást, amellyel az Egyesült Államok a legutóbbi hónapokban izomkísérleteit végezte, fel kell tételeznünk, hogy ezeknek a robbantásoknak több, eddig fel nem derített áldozata van, mint ahogyan azt eddig feltételezték. Hiszen a szovjet megfigyelőállomások a legutóbbi négy hónap folyamán 32 olyan robbantást észleltek, amelyeket az Egyesült Államok a Marshall-szigeteken végrehajtott. Az efféle fékevesztett atomfegyverkezés különlegesen baljóslatú jelleget ölt, ha tekintetbe vesszük az Egyesült Államok közel- és közép-keleti agresszív politikáját és azt, hogy az amerikai kormány nyíltan szabotálja azokat a szovjet javaslatokat, amelyek a legmagasabb szintű értekezlet haladéktalan összehívására vonatkoznak — fejezi be cikkét a Pravda szemleírója. ismerje meg a közel-keleti országokat LIBANON Libanon (arabul: Al Dzsumburíja Al-Lubnánija) a Földközi-tenger keleti partjánál fekszik. Területe: 10.170 négyzetkilométer, tehát hazánk területének mintegy 13-ed része. Az ország egyetlen pontja sem szélesebb 55 kilométernél. Libanon — az Izraelt érintő déli sávocska kivételével — Szíriával határos. Területe főleg hegyvidék, csak a tenger partja mellett húzódik egy keskeny síkság. Legmagasabb hegysége a Libanon, ennek egyes csúcsai háromezer méter fölé is emelkednek. Libanon lakossága a legújabb becslések szerint 1.459.000 fő. Fővárosa: Beirut, egyúttal fontos kikötő a Földközi-tenger partján. Beirut igen gyorsam fejlődik: 1949- ben még csak 200.000 ember lakta, most már több mint 400.000. Az ország második legnagyobb városa és egyben szintén igen forgalmas kikötő: Tripoli, 80.000 lakossal, Dél-Libanonban található az ókori Kelet két messze földön híres kikötője: Sziden és Thus®. Libanon elmaradott, ipar nélküli ország, s a meglevő néhány iparvállalat döntő többsége mai napig idegen: amerikai, angol és francia tőkések kezén van. Oliva-olaj-, dohány- és gyapjúipara van csupán, s csak mutatóban van egy cementgyára. A nemzetgazdaság vezető ága: a mezőgazdaság. Földközi jellegű termelvényei: az oliva-olaj, a citrom, a narancs, a szőlő. Ipari növénye: a dohány és a gyapot. Nagy kiterjedésű eperfaligeteiben selyemhernyó-tenyésztést folytatnak. Libanonban búzát, árpát, kölest és kukoricát is termesztenek. A hegységek örökzöld fákból álló erdőségei erősen megritkultak, hiszen a híres libanoni cédrust már évezredekkel ezelőtt is szívesen használták fel hajóépítésre, továbbá királyi paloták és templomok építkezéseinél. Libanonban az idegenforgalom normális viszonyok között igen élénk, hajóforgalma jelentős. Libanonban ugyan nincsenek olajkutak, az ország szerepe azonban mégis roppant fontos a középkeleti olaj Európába és Amerikába juttatása szempontjából. A Közép-Keletet behálózó kőolajvezetékek egy-egy végpontja: Tripoli és Szidom a két libanoni kikötőváros. Tripalihoz a® iráni, Szifonhoz pedig a szaúd-arábiai kőolajvezetékek futnak. Az ország sorsa tehát már csak ezért sem közömbös az olajra szomjas amerikai— angol imperialisták számára.• Libanon történelme már a legrégibb ókorban megkezdődött: az itt élt főniciai hajósok és kereskedők már több évezreddel időszámításunk kezdete előtt bebarangolták a Földközi-tenger egész medencéjét. Libanon egyiptomi, asszír, perzsa, majd római uralom alá került, míg aztán a VII. században az arabok hódították meg. Keresztes háborúk idején az európai lovagok behatoltak erre a vidékre, de azután újra arab uralom alá került, majd 1516-tól egészen 1918- ig török hódoltság volt. Az első világháború után a francia imperializmus kaparintotta meg Libanont, s az ország csak 1946-ban nyerte el — egyelőre csak „papíron“ — függetlenségét. Az ENSZ- nek 1946 óta tagja. Lakossága igen kevert, eredetét nem is lehet megállapítani. A vallást tekintve, az 1946-os népszámlálás szerint a keresztények számban valamivel felülmúlták a muzulmánokat (az előbbieké mintegy 600 ezer, az utóbbiaké 470 ezer volt.) De sem a keresztények, sem a muzulmánok nem egységesek. A keresztények legnagyobb része: marcnita, azaz elismeri ugyan a római pápát mint egyházfőt, de szertartását Maron barát tanítása szerint végzi. Vannak még görögkeletiek és örmény szertartású keresztények is. A muzulmánok két nagy, körülbelül egyforma erős táborra oszlanak: a síitákra és a szunnitákra. Sőt, a külön 77 ezer főnyi diz közösség is a mohamedánok közé sorolandó. A lakosság vallási megoszlásáról azért kellett ilyen részletesen beszélni, mert Libanon poétikai élete, melyet számos rendelettel és egyezménnyel szabályoztak, mindig vallási alapon állott. Persze, az imperialisták és hazai kiszolgálóik mindent elkövettek és elkövetnek, hogy ez a vallási alapon való megosztottság fennmaradjon az országban. A libanoni alkotmány kimondja, hogy a kamarai mandátumokat és a kormánytisztségeket megfelelő arányban kell elosztani a felekezetek között. A köztársasági elnök például mindig maronita kersztény, a miniszterelnök pedig szunnita mohamedán. Persze a libanoni polgárháborút korántsem lehet leegyszerűsíteni, mint azt Chamoun, köztársasági elnök szeretné megtenni, hogy tudniillik a libanoni mohamedánokat az Egyesült Arab Köztársaság feltüzelte a törvényes kormány ellen, s hogy Szíriából „beszivárgás” történik Libanon területére. Nem erről van szó, hiszen még a maronita patriarcha (egyházfő) is üdvözlő üzenetet küldött a lázadók mohamedán vezetőjének, Szaeb Szalumnak. S A Bova du Libán című, nagyon is keresztény és sok dologban nagyon is nyugatbarát lap így kommentálja a patriarcha üdvözlő üzenetét: „Nincs olyan segítség, amelyet el ne fogadnánk, jöjjön bár akár az ördögtől, ha ezen az áron szabadok lehetünk.” Ez a lap rátapintott a kérdés elevenére: amint ezt az amerikai csapatok libanoni partraszállása ékesen bizonyítja, a libanoni harcokban nem egyébről van szó, mint Libanon szabadságának, függelmi éhségének a kivívásáról, az imperialistákkal, elsősorban azamerikai imperialistákká igyesülheik A TASZSZ KÖZLEMÉNYE a bagdadi paktum országainak londoni tanácskozásáról Moszkva (MTI). Szerdán este a Szovjetunió külügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtották a TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamainak július 28—29. között Londonban megtartott tanácskozásáról. A közlemény leleplezi a tanácskozás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tagállamainak ez a tanácskozása csupán egyetlen célt szolgáló: az agresszió kiszélesítését a Közel- és Közép-Keleten. A TASZSZ közleménye hangsúlyozza: az Amerikai Egyesült Államok arra törekedve, hogy megmentse ezt a minden eresztékében recsegő támadó tömböt, arra kényszerült, hogy levesse álarcát és kijelentse: kész teljesen magára vállalni azokat a kötelezettségeket, amelyek ebből a paktumból származnak. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már hosszú idő óta közvetlenül részt vesz ennek a szervezetnek testületeiben, a legfőbb fegyverszállító a paktum tagállamai számára és viseli a paktum keretein belül megvalósított katonai előkészületekkel összefüggő költségek túlnyomó részét. Az Egyesült Államok már régóta a második helyre szorította vissza Angliát, amely annak idején arra számított, hogy a bagdadi paktum létrehozásával megerősítheti gyarmatosító szerepét a Közel- és a Közép- Keleten. Éppen az Egyesült Államok vezeti gyakorlatilag a bagdadi paktumot és irányítja minden tevékenységét. Ha az Egyesült Államok a korábbiakban a kulisszák mögül irányított, most nyíltan, a gyarmatosítók érdekeinek szolgálatára létrehívott támadó tömb vezetőjének a szerepében lépett fel. A tanácskozás eredményeként nyilatkozatot tettek közzé, amelynek minden sora azt hangsúlyozza, a tanácskozás részvevői csak azzal törődtek, hogy „megerősítsék védelmüket", „alátámasszák kollektív biztonságukat, „ellenálljanak az agressziónak". Különösen hamisan csengenek ezek a szavak a biztonságról és a védelemről, a jelenlegi helyzetben, amikor az egész világ tanúja lett az Egyesült Államok és Anglia libanoni és jordániai beavatkozásának. A zárónyilatkozatban a tanácskozás részvevevői nem átallották, hogy nyíltan helyeseljék az Egyesült Államok és Anglia Libanon és Jordánia elleni agreszszióját és egyértelműen mindenkinek tudomására hozták, hogy készek kiszélesíteni az agresszió kereteit a Közel- és Közép-Keleten. Abból a célból, hogy igazolják az intervenciót és az Arab- Kelet országainak belügyeibe történő beavatkozást, a londoni tanácskozás részvevői úgy tüntetik fel Irak, Libanon és Jordánia népének a nemzeti függetlenségért vívott harcát, mint „közvetett" agressziót — bár a valóságban csupán egyetlen közvetlen agresszióról van szó, amelyet az Egyesült Államok és Anglia kezdeményezett. Akaratlanul is felmerül a kérdés, tulajdonképpen ki ellen akarnak védekezni a bagdadi paktum tagállamai és ki fenyegeti biztonságukat és függetlenségüket. Mi rejlik a „kollektív biztonságról" történő látszólagos gondoskodás mögött? Maguk az amerikaiak is elismerik, hogy „az arab hadseregek nem fenyegethetik a paktum tagállamait". A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: ,,A tények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakorlatban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új agreszsziós ténykedéseket terveztek a független fejlődés útjára nemrégen lépett arab államok, mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia most a bagdadi paktumban részvevő szövetségeseikkel együtt az agresszió további kiszélesítésére készülnek." A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti az angol és amerikai haderő, továbbá a bagdadi paktum tagállamai hadseregének katonai manővereit s megállapítja: Törökország vezetői, állami személyiségei még csak nem is takargatják, hogy intézkedéseiknek a célja Irak és az Egyesült, Arab Köztársaság elleni "támadás előkészítése. Izrael — amely támogatja a nyugati hatalmak agresszív intézkedéseit — megengedte, hogy angol és amerikai csapatokat és hadianyagokat dobjanak át területén, továbbá mozgósítási intézkedéseket tesz. A tények fényében világossá válik, milyen nagy a Közel- és Közép-Kelet népeit fenyegető veszély és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai országok, amelyek tagjai ennek a támadó tömbnek. „Csak azok, akik elvesztették képességüket, hogy józanul értékeljék azt a helyzetet, amely ma a Közel- és Közép-Keleten kialakul és nem akarnak számolni, az idők szellemével, léphetnek a katonai kalandok és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló nyílt harc útjára — állapítja meg a nyilatkozat. „Nem kétséges, hogy ha , a szabadságszerető iraki nép ellen — amely kitart igazságos ügyenete lett — támadást követnének el — melyet a bagdadi paktum képviselői készítenek elő —, akkor más békeszerető országok az agresszió áldozatának segítségére sietnének'' — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezésül hamgsúlyozza: — Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió és más, békeszerítő országok minden erőfeszítésüket összpontosítják, hogy összehívják azt a csúcstalálkozót, amely azonnali intézkedéseket fogadna el a Közel- és Közép-Kelet térségében létrejött válság békés megoldására, a londoni tanácskozás részvevői — ahogy most teljességgel nyilvánvaló — új agresszív intézkedéseket dolgoznak ki a katonai viszály további kiélesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még világosabbá válik az Egyesült Államok és Anglia kormánya, által jelenleg alkalmazott hallgatás taktikájának valódi értelme. Ezek az országok elzárkóznak a csúcstalálkozó haladéktalan összehívása elől, holott ez a világ népeinek határozott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kormányainak feltétlen figyelmet ,kell fordítaniuk arra, hogy az agresszió további kiszélesítéséből származó felelősség és az abból eredő valamennyi következmény az Egyesült Államok, Nagy-Britannia kormányaira és a bagdadi paktum tagállamainak vezető köreire hárul. Közös közlemény Eisenhower és Fanfani tárgyalásairól Eisenhower amerikai elnök és Fanfani olasz miniszterelnök szerdán este kiadott közös közleményben bejelentette, „egyetértenek” a közel-keleti válság megoldására teendő intézkedésekben. A záróközlemény megjegyzi: mindkét fél megerősítette, hogy „hazájuk hű marad az északatlanti szerződéshez".