Vas Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

1958. szeptember 2. Kedd Jól sikerült munkásőrtalálkozó volt vasárnap Püspökmolnáriban Festői helyen, a püspökmolnári malom mö­götti nagy térségen tartotta vasárnap első talál­kozóját a Vas megyei munkásőrezred. A püspök­­molnári Rába-kanyarban elterülő rétet lombos fák övezik. Ezen a gyönyörű térségen volt a dísz­szemle, az ünnepi gyűlés, s itt szórakoztak egész ■nap a találkozón részt vevő munkásőrök, hozzá­tartozóik, a meghívott vendégek és délután már a környező községek lakosai — főleg fiatalok — közül is nagyon sokan. Reggel kilenc órára volt meghirdetve a ta­lálkozó. De jóval előtte megérkeztek már a megye különböző részeiből tehergépkocsikkal, személy­­gépkocsikkal, motorkerékpárokon, s a közelebbi falvakból kerékpárokkal a munkásőrök és a ven­dégek. Pontosan kilenc órak­or a dísztribün előtt már felsorakoztak a munkásőregységek. Imponáló lát­ványt nyújtott a katonás rendben, egyenruhában felsorakozott, munkásokból, parasztokból és ér­telmiségi dolgozókból álló munkásőrezred. Az emelvényen elfoglalta helyét Halas Lajos elvtárs, a munkásőrség országos parancsnoka, Kovács László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Vass Ferenc elvtárs, megyei munkásőrparancsnok. Ott voltak a meghívott szovjet elvtársak, a ha­tárőrség, a karhatalom megyei képviselői, s a megye vezetői közül még számosan. Elhangzott a kürtjei, megkezdődött az ün­nepség. Vass Ferenc elvtárs köszöntötte a mun­kásőröket és hozzátartozóikat, majd Kovács Lász­ló elvtárs mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Halas Lajos elvtárs, majd Sztyepanov alezredes, végül pedig Érsek Bertalan alezredes, a határőr­ség tisztje tolmácsolta a fegyverbarátok üdvöz­letét. A találkozó hivatalos része több munkásőr megjutalmazásával, dicséretben részesítésével ért véget. A lombos fák alatt, sátorlapokra és pokró­cokra telepedve, iddogálás, vidám beszélgetés mellett szórakoztak a munkásőrök és vendégeik. Egész nap szólt a zene, amelyet a határőrség és a kőszegi zenekar felváltva szolgáltatott. Dél fe­lé kultúrműsor, térzene csábította ki a színpad­dá átalakított dísztribün elé a felnőtteket és a gyermekeket. Aztán labdarúgómérkőzések, végül tánczene tarkította a vendégsereg szórakozási programját. S közben persze akadt dolguk a vendéglátóipari dolgozóknak is: fogyott a hal­­paprikás, a gulyás, a sülthús, a szendvics, a sü­temény, pedig ki-ki jócskán hozott magával is ennivalót. Vidám szórakozással, mulatsággal telt el a nap, s bizonyára minden részvevő szép em­lékekkel távozott az első Vas megyei munkásőr­­találkozóról. Kovács László: Eredményeink nem tehetnek bennünket elbizakodottakká — Megyénk dolgozó népe meg­nyugvással és örömmel veszi tu­domásul — kezdte ünnepi beszé­dét Kovács elvtárs —, hogy a munkáshatalom fegyveres testüle­tei mellett felsorakozik ma már a munkásőrség is, amely a többi fegyveres erőkkel vállvetve védi építőmunkánkat, biztosítja a rendet, nyugalmat ahhoz a mun­káihoz, amelyet a munkások, dol­gozó parasztok és értelmiségiek végeznek a szocializmus építése érdekében. Nehéz időkben, a konszolidáció időszakában született meg me­gyénkben is a munkásőrség. De ezekben a nehéz napokban is ez­rek jelentkeztek a párt hívó sza­vára, hogy fegyverrel a kezükben is részt vegyenek országunk poli­tikai és gazdasági erősítésében. A munkásőrök harcos kiállásukért megbecsülést, tiszteletet vívtak ki a szocializmus hívei részéről. S ma már az egész országban mindenki respektálja a mun­kásőrséget. A dolgozók bíznak benne, az ellenség pedig tart tőle. Tart tőle, mert a munkásőrség puszta léte is fegyvert jelent az osztályellenséggel szemben vívott harcban. Respektálják a mun­kásőrséget azért is, mert abban kiváló hazafiak sorakoznak fel, markolják a fegyvert. Ezután arról beszélt, hogy gaz­dasági és politikai eredményeink nem tehetnek bennünket elbiza­kodottakká. Az ellenforradalmat ugyan levertük, de a harc még korántsem fejeződött be. A reak­ció nem mond le letűnt hatalma visszaszerzéséről. A fegyvert mi sem tehetjük le. Erős, fegyelme­zett hadseregre, jól szervezett munkásőrségre van szükségünk. Ezenkívül van egy láthatatlan, de elég erős ellenségünk, amelyet n­em lehet lefogni, amelyre nem lehet fegyverrel tüzelni, de köz­tünk él, hat, rombol: a régi, az elavult burzsoá szo­kások, kispolgári befolyások még igen sok kárt okoznak országunkban, így megyénk­ben is. Ezek ellen harcolni kell saját sorainkban is. Nem gépfegyverrel, géppisztoly­­lyal, hanem pártunk, munkásosz­tályunk ideológiai fegyverével, a marxizmus—leninizmus elméle­tével. Pártunk és kormányunk politi­kájának következtében igen szo­ros kapcsolat alakult ki a párt és a dolgozó nép között. Erre a jó viszonyra a munkásőröknek is na­gyon vigyázniuk kell, hogy ne gyengüljön, hanem tovább erő­söd­jön a párt és a dolgozók kap­csolata. A mu­nk­á­sőröknek sem mértek több jogot, mint másnak, kötelességük azonban — mint kommunistáknak, mint a párt fegyveres ereje tagjainak, s mint dolgozó embereknek is — több, mint másoknak. A szocializmus építésével pár­huzamosan az osztályellenség is megpróbál romboló tevékenységet kifejteni. Ezért a munkásőröknek, mind a termelésben, mind munkásőr­­hivatásuk gyakorlása közben számolniuk kell az osztályel­­­lenség támadásaival. Az utóbbi időben tapasztalható bi­zonyos elbizakodottság, még a munkásőrök között is. Pedig ta­pasztalhatjuk, hogy a nemzetközi reakció is megpróbál provokáció­kat szervezni a Magyar Népköz­társaság ellen, másként nem tud, hát kormányunk külképviseleti szerveit provokálja. Ez történt korábban Bécsben, legutóbb pedig Bernben. Távol-Keleten jelenleg a Kínai Népköztársaság ellen szer­veznek támadásokat. Mindebből látható, hogy nincs okunk az el­bizakodottságra, készenlétben kell állnunk, számítva az esetle­ges ellenséges provokációkra, hogy bármely esetben meg tud­juk védelmezni, ha kell, fegyver­rel a kéziben is a magyar dolgozó nép hatalmát. A munkásőr elvtársak felelős­ségteljes, szép hivatásának gya­korlásához kívánok sok sikert, erőt, egészséget! — mondotta be­fejezésül, a munkásőrök éljenzé­se, hurrázása közben Kovács elv­­társ. Halas Lajos: Kemény történelmi leckét kaptunk Kovács László elvtárs után Ha­las Lajos ezredes, a munkásőrség országos parancsnoka lépett a mikrofon elé. Rövid beszédében a többi között a következőket mon­dotta: — Több ezer munkásőr visel most hazánkban fegyvert. A munkásőröknek nagyon tud­niuk kell, mikor és hogyan használják a kapott fegyvert. Ha az osztályellenség ellen for­gatják a munkásőrök a fegyvert, s akkor, amikor arra valóban szükség is van , a dolgozók sze­retni fogják a munkásőröket, mert hatalmuk, jövőjük, elért eredményeik védelmezőit látják bennük. 1956. októbere történelmi leckét adott. Megtanultuk, hogyan kell megvédeni azt, ami a miénk, amit nehéz harcok árán ki­vívtunk, felépítettünk. Ezért is fogadták olyan örömmel a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek a pártnak és a kor­mánynak azt a határozatát, hogy a munkásőrséget fel kell állítani, a legjobb munkásokat, dolgozó parasztokat fel kell fegyverezni. S ez a lelkesedés egyre inkább ter­jed. A legtöbb munkásőregység­­nél ma már tartalék munkásőrök is vannak, akik alig várják, hogy fegyvert foghassanak. Halas elvtárs beszédét dörgő hurrá felkiáltásokkal fogadták a munkásőrök. Sztyepanov elvtárs: A szovjet hadseregre mindenkor számíthatnak Sztyepanov elvtárs a szovjet katonai alakulatok nevében szív­ből jövő szeretettel köszöntötte a munkásőralakulatokat. — Önök — mondotta —, akik harcoltak és harcolni fognak hazájuk szabad­ságáért és függetlenségük védel­méért, élenjáró emberek. Önök a munkásosztály képviseletében, ne­vében hivatva vannak arra, hogy fegyverrel a kezükben védelmez­zék a nép hatalmát. Engedjék meg, hogy kijelent­sem: mi bízunk abban, hogy a kezükbe adott fegyvert mindig arra fordítják, amerre kell, az ellenség felé. Biztosítjuk önöket arról, hogy a szovjet hadsereg, a szovjet nép mindenkor együtt harcol a magyar munkásokkal a szocializmusért. Éljen a szocializmust építő ma­gyar nép! Éljen a dicső munkás­őrség, a proletariátus diktatúrá­jának védelmezője! Éljen a ma­gyar—szovjet barátság! ★ Végül Érsek Bertalan alezredes a határőrség tisztjei és beosztott­jai nevében kívánt sok sikert a munkásőröknek. VAS NÉP. 3 Új iskolákat avattak Körmenden Celldömölk Több mint három éve vártak erre a napra Körmend lakói. Már nagyon­ nagyén kellett a városnak egy új modern iskola, hiszen az általános leányiskola nyolc osztá­lyának diákjai öt épületben el­szórtan tanultak évek óta. A szem­léltető eszközöket ruháskosárban szállították a tanulók egyik hely­ről a másikra. Fegyelmet sem le­hetett úgy tartani, ahogyan azt az iskola pedagógusai szerették vol­na. Igaz, az ellenforradalom sok­ban hátráltatta az iskola gyors felépítését, de a körmendi peda­gógusok, a szülők és a Vas me­gyei Építőipari Vállalat nem is­mertek lehetetlent. Ezért tudták felavatni vasárnap délelőtt a 4 millió 700 ezer forintból felépült iskolát, amelynek falait és belse­jét jó pár ezer forint értékű tár­sadalmi munka, sok szeretet, ön­­feláldozás tette még szebbé. Az impozáns emeletes, a leg­modernebb eszközökkel felszerelt iskola előtt gyülekeztek a szülők, pedagógusok, tanulók, kíváncsian és várakozóan. Az üdvözlő beszé­dek után, amelyeket Horváth Sán­dor elvtárs, a megyei tanács el­nökhelyettese, Dévényi Ferenc, az iskola igazgatója és Fülöp Kál­mán elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott, Horváth Sándor elvtárs elvágta a bejárati ajtót elzáró szalagot. Hatalmas tömeg indult el a fe­hér-fekete kőkockákkal borított széles foly­­ókon. Bizony nem kis csodálattal és talán egy kis irigy­séggel is nézték a szülők, hogy az ő régi, z­'ucp'-dos, olajozott pad­lóm, sötétbarna ajtójú és ablaka kissé barátságtalan iskolájuk már a múlté. A körmendi általános is­kolás leányok parkettás, vajszínű­re festett falú és ablakú tanter­mekben szívják magukba ezentúl a tudományt. Egy-egy ajtó felett apró fémbe­tűk, jelzik: úttörőszoba, természet­tudományi előadó, fürdő, öltöző. Megyénkben eddig egyetlen álta­lános iskolában sem volt gázzal, folyóvízzel korszerű kísérleti mun­kaasztallal ellátott helyiség, amely­ben az általános iskolások vegy­tani kísérleteket végeztek volna. A központi fűtéssel, állandó hi­deg-meleg folyóvízzel ellátott is­kola, amelyet az építővállalat dol­gozói tudásuk legjava szerint épí­tettek fel, az idei tanévtől kezdve ezentúl sok száz gyerek egészna­pos otthona lesz, délelőtt a tamu­lás alatt, az ebéd idején és dél­után a napközi otthonos tanulás­kor. Az új iskola kötelez. Erre hív­ták fel a figyelmet az üdvözlő be­szédek s ezt példázta az ünnepség szép műsora is. — Magyar—szovjet asszonyta­lálkozót rendeznek Zsennyében szeptember első vasárnapján. — Szőcén a víziszárnyasbarom­­fi-keltető állomáson az idén 8 ezer kacsát keltettek ki, Szőce pe­dig víziszárnyas-tenyésztő minta­község lett. A község lakóinak és a keltető állomás vezetőinek cél­ja: jövőre az ideinél kétszer több keltetés elérése.­­ Korszerűsítési munkálatok folynak Szombathelyen a Marku­­sovszky kórház udvarán. A Gyön­gyös patak hídjától a főépületig terjedő utat, valamint a főépület előtti teret aszfaltozzák. A jövő évben a kórház többi útját is ha­sonló burkolattal látják el. A Jegelt kosarakban exportál­ják a pecsenye­libát, kacsát Kecs­kemétről Franciaországba, Olasz­országba és Bécsbe. Eddig több mint százezer hízott libára és ka­csára, 32 ezer pulykára kötöttek szerződést Bács megyében, II. kerületében Az egyemeletes épület tágas ab­lakaiban már pirosan virít a mus­kátli, az udvarnak a friss sala­kozás adja az új szánt. Az épít­kezésnek már nyoma sincs. Pedig egy fél éven keresztül erősen a kőműves­, ács és egyéb munkák nyomai uralták a Celldömölk II. kerületi, alsósági iskola hosszú udvarát, melynek a Sághegy felé nyúló részében négy új tanterem emelésén dolgoztak. Március 1-én indult meg a munka, s az azt meg­előző fél év az anyaiak előterem­tésének korszaka volt. De most már áll az új iskola, melynek ava­tására mintegy hatszázan sereg­lettek össze vasárnap délután. Az ünneplő közönségnek csak kis ré­szét tették a diákok, a többséget felnőttek, szülők alkották. S amint Németh László igazgató szavaiból kiderült, a felnőttek a munkák idején is itt voltak. Az állami beruházási összeget aki tudta, pénzzel, anyaggal, vagy egyébbel egészítette ki. Még a felsőtagozatos izsákfai tanulók szülei is. Hasonlóan a nevelőtes­tület, ha kellett, mozgósított a munkákra, ha kellett, megfogta a lapátot, takarított stb. A községi és a járási tanács pénzsegéllyel lendített az építkezés előrehaladá­sán, így nyithatta meg kapuit az idei tanév kezdetén az alsósági négytantermes iskola, mely az állam­i és társadalmi erők össze­fogása révén 567 ezer forint ér­téket képvisel. Az öt régi tanterem mellett az idén tehát már négy új is várja Celldömölk­i kerületében a tanu­lókat. — Mertek volna-e arra gondolni a kultúrmunkások, neve­lők és szülők 1956. végén, hogy két év múlva egyetlen hónapban kilenc helyen avatunk iskolát a megyében, s köztük Alsóságon is? — tette fel a kérdést Farkas L­ászló elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának veze­tője az avatóünnepségen. S ha akkor merész álomnak tűnt volna is erre gondolni, rámutatott a nagy előrehaladás, az iskolarendszerben is végbement gyökeres változás alapjára, arra, hogy ebben az or­szágban a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, s szövetségiben a dolgozó parasztsággal teremt kulturált életet. E teremtő munkáról az alsósági dolgozóknak a legfrissebb tapasz­talatuk kétségkívül az iskolaépí­tés. Ha kellett, fuvar fuvart ért, ha kellett, háromszor is megmos­ták az ablakokat az asszonyok, ha kellett, 30—40—50 forintot adtak össze a költségekre. Már nem azt üzenték, az államé az iskola, épít­se fel, tartsa rendben, hanem azt kérdezték, mikor jöjjenek segíteni. Akkor, a nagy munkában nem is vehették úgy sz­emügyre az új lé­tesítményt, mint az ünnepség után. Sokáig hömpölygött a tömeg a fo­lyosókon és tantermekben. Kinek a hatalmas cserépkályhák, kinek a tágas sárgapadlós tantermek, kin­ek a falba épített öltözőszekré­nyek tetszettek nagyon külön-kü­­lön is. Mert az egész épület együtt minden kis tartozékával nagy el­­ismerést aratott. Mondta is az egyik szülő: olyan iskola ez, mely­ben csak jól lehet tanulni Való igaz, hogy a nevelők és diákok, a szülők és az alsósági társadalom további együttműkö­dését — az anyagi feltételek meg­teremtése után — a szellemiek­ben kell gyümölcsöztetni azoknak a gyermekeknek javára, akikért már eddig is sokat tettek, hogy igazán kiművelt emberfők legye­nek ebben a községben is. "■ár A vasárnap folyamán Telekesen és a Jakhoz tartozó Felsőnyirvár majorban is felavatták a három-, illetve epytantmmnes­ti iskolát. 1­24 kilós mammutagy­árakat emeltek ki a földből a zalaszent­­mihályi téglagyár környékén. A tervek szerint ősszel nagyszabású ásatásokat kezdenek e lelőhe­lyen.

Next