Vas Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
1958. szeptember 2. Kedd Jól sikerült munkásőrtalálkozó volt vasárnap Püspökmolnáriban Festői helyen, a püspökmolnári malom mögötti nagy térségen tartotta vasárnap első találkozóját a Vas megyei munkásőrezred. A püspökmolnári Rába-kanyarban elterülő rétet lombos fák övezik. Ezen a gyönyörű térségen volt a díszszemle, az ünnepi gyűlés, s itt szórakoztak egész ■nap a találkozón részt vevő munkásőrök, hozzátartozóik, a meghívott vendégek és délután már a környező községek lakosai — főleg fiatalok — közül is nagyon sokan. Reggel kilenc órára volt meghirdetve a találkozó. De jóval előtte megérkeztek már a megye különböző részeiből tehergépkocsikkal, személygépkocsikkal, motorkerékpárokon, s a közelebbi falvakból kerékpárokkal a munkásőrök és a vendégek. Pontosan kilenc órakor a dísztribün előtt már felsorakoztak a munkásőregységek. Imponáló látványt nyújtott a katonás rendben, egyenruhában felsorakozott, munkásokból, parasztokból és értelmiségi dolgozókból álló munkásőrezred. Az emelvényen elfoglalta helyét Halas Lajos elvtárs, a munkásőrség országos parancsnoka, Kovács László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Vass Ferenc elvtárs, megyei munkásőrparancsnok. Ott voltak a meghívott szovjet elvtársak, a határőrség, a karhatalom megyei képviselői, s a megye vezetői közül még számosan. Elhangzott a kürtjei, megkezdődött az ünnepség. Vass Ferenc elvtárs köszöntötte a munkásőröket és hozzátartozóikat, majd Kovács László elvtárs mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Halas Lajos elvtárs, majd Sztyepanov alezredes, végül pedig Érsek Bertalan alezredes, a határőrség tisztje tolmácsolta a fegyverbarátok üdvözletét. A találkozó hivatalos része több munkásőr megjutalmazásával, dicséretben részesítésével ért véget. A lombos fák alatt, sátorlapokra és pokrócokra telepedve, iddogálás, vidám beszélgetés mellett szórakoztak a munkásőrök és vendégeik. Egész nap szólt a zene, amelyet a határőrség és a kőszegi zenekar felváltva szolgáltatott. Dél felé kultúrműsor, térzene csábította ki a színpaddá átalakított dísztribün elé a felnőtteket és a gyermekeket. Aztán labdarúgómérkőzések, végül tánczene tarkította a vendégsereg szórakozási programját. S közben persze akadt dolguk a vendéglátóipari dolgozóknak is: fogyott a halpaprikás, a gulyás, a sülthús, a szendvics, a sütemény, pedig ki-ki jócskán hozott magával is ennivalót. Vidám szórakozással, mulatsággal telt el a nap, s bizonyára minden részvevő szép emlékekkel távozott az első Vas megyei munkásőrtalálkozóról. Kovács László: Eredményeink nem tehetnek bennünket elbizakodottakká — Megyénk dolgozó népe megnyugvással és örömmel veszi tudomásul — kezdte ünnepi beszédét Kovács elvtárs —, hogy a munkáshatalom fegyveres testületei mellett felsorakozik ma már a munkásőrség is, amely a többi fegyveres erőkkel vállvetve védi építőmunkánkat, biztosítja a rendet, nyugalmat ahhoz a munkáihoz, amelyet a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek végeznek a szocializmus építése érdekében. Nehéz időkben, a konszolidáció időszakában született meg megyénkben is a munkásőrség. De ezekben a nehéz napokban is ezrek jelentkeztek a párt hívó szavára, hogy fegyverrel a kezükben is részt vegyenek országunk politikai és gazdasági erősítésében. A munkásőrök harcos kiállásukért megbecsülést, tiszteletet vívtak ki a szocializmus hívei részéről. S ma már az egész országban mindenki respektálja a munkásőrséget. A dolgozók bíznak benne, az ellenség pedig tart tőle. Tart tőle, mert a munkásőrség puszta léte is fegyvert jelent az osztályellenséggel szemben vívott harcban. Respektálják a munkásőrséget azért is, mert abban kiváló hazafiak sorakoznak fel, markolják a fegyvert. Ezután arról beszélt, hogy gazdasági és politikai eredményeink nem tehetnek bennünket elbizakodottakká. Az ellenforradalmat ugyan levertük, de a harc még korántsem fejeződött be. A reakció nem mond le letűnt hatalma visszaszerzéséről. A fegyvert mi sem tehetjük le. Erős, fegyelmezett hadseregre, jól szervezett munkásőrségre van szükségünk. Ezenkívül van egy láthatatlan, de elég erős ellenségünk, amelyet nem lehet lefogni, amelyre nem lehet fegyverrel tüzelni, de köztünk él, hat, rombol: a régi, az elavult burzsoá szokások, kispolgári befolyások még igen sok kárt okoznak országunkban, így megyénkben is. Ezek ellen harcolni kell saját sorainkban is. Nem gépfegyverrel, géppisztolylyal, hanem pártunk, munkásosztályunk ideológiai fegyverével, a marxizmus—leninizmus elméletével. Pártunk és kormányunk politikájának következtében igen szoros kapcsolat alakult ki a párt és a dolgozó nép között. Erre a jó viszonyra a munkásőröknek is nagyon vigyázniuk kell, hogy ne gyengüljön, hanem tovább erősödjön a párt és a dolgozók kapcsolata. A munkásőröknek sem mértek több jogot, mint másnak, kötelességük azonban — mint kommunistáknak, mint a párt fegyveres ereje tagjainak, s mint dolgozó embereknek is — több, mint másoknak. A szocializmus építésével párhuzamosan az osztályellenség is megpróbál romboló tevékenységet kifejteni. Ezért a munkásőröknek, mind a termelésben, mind munkásőrhivatásuk gyakorlása közben számolniuk kell az osztályellenség támadásaival. Az utóbbi időben tapasztalható bizonyos elbizakodottság, még a munkásőrök között is. Pedig tapasztalhatjuk, hogy a nemzetközi reakció is megpróbál provokációkat szervezni a Magyar Népköztársaság ellen, másként nem tud, hát kormányunk külképviseleti szerveit provokálja. Ez történt korábban Bécsben, legutóbb pedig Bernben. Távol-Keleten jelenleg a Kínai Népköztársaság ellen szerveznek támadásokat. Mindebből látható, hogy nincs okunk az elbizakodottságra, készenlétben kell állnunk, számítva az esetleges ellenséges provokációkra, hogy bármely esetben meg tudjuk védelmezni, ha kell, fegyverrel a kéziben is a magyar dolgozó nép hatalmát. A munkásőr elvtársak felelősségteljes, szép hivatásának gyakorlásához kívánok sok sikert, erőt, egészséget! — mondotta befejezésül, a munkásőrök éljenzése, hurrázása közben Kovács elvtárs. Halas Lajos: Kemény történelmi leckét kaptunk Kovács László elvtárs után Halas Lajos ezredes, a munkásőrség országos parancsnoka lépett a mikrofon elé. Rövid beszédében a többi között a következőket mondotta: — Több ezer munkásőr visel most hazánkban fegyvert. A munkásőröknek nagyon tudniuk kell, mikor és hogyan használják a kapott fegyvert. Ha az osztályellenség ellen forgatják a munkásőrök a fegyvert, s akkor, amikor arra valóban szükség is van , a dolgozók szeretni fogják a munkásőröket, mert hatalmuk, jövőjük, elért eredményeik védelmezőit látják bennük. 1956. októbere történelmi leckét adott. Megtanultuk, hogyan kell megvédeni azt, ami a miénk, amit nehéz harcok árán kivívtunk, felépítettünk. Ezért is fogadták olyan örömmel a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek a pártnak és a kormánynak azt a határozatát, hogy a munkásőrséget fel kell állítani, a legjobb munkásokat, dolgozó parasztokat fel kell fegyverezni. S ez a lelkesedés egyre inkább terjed. A legtöbb munkásőregységnél ma már tartalék munkásőrök is vannak, akik alig várják, hogy fegyvert foghassanak. Halas elvtárs beszédét dörgő hurrá felkiáltásokkal fogadták a munkásőrök. Sztyepanov elvtárs: A szovjet hadseregre mindenkor számíthatnak Sztyepanov elvtárs a szovjet katonai alakulatok nevében szívből jövő szeretettel köszöntötte a munkásőralakulatokat. — Önök — mondotta —, akik harcoltak és harcolni fognak hazájuk szabadságáért és függetlenségük védelméért, élenjáró emberek. Önök a munkásosztály képviseletében, nevében hivatva vannak arra, hogy fegyverrel a kezükben védelmezzék a nép hatalmát. Engedjék meg, hogy kijelentsem: mi bízunk abban, hogy a kezükbe adott fegyvert mindig arra fordítják, amerre kell, az ellenség felé. Biztosítjuk önöket arról, hogy a szovjet hadsereg, a szovjet nép mindenkor együtt harcol a magyar munkásokkal a szocializmusért. Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a dicső munkásőrség, a proletariátus diktatúrájának védelmezője! Éljen a magyar—szovjet barátság! ★ Végül Érsek Bertalan alezredes a határőrség tisztjei és beosztottjai nevében kívánt sok sikert a munkásőröknek. VAS NÉP. 3 Új iskolákat avattak Körmenden Celldömölk Több mint három éve vártak erre a napra Körmend lakói. Már nagyon nagyén kellett a városnak egy új modern iskola, hiszen az általános leányiskola nyolc osztályának diákjai öt épületben elszórtan tanultak évek óta. A szemléltető eszközöket ruháskosárban szállították a tanulók egyik helyről a másikra. Fegyelmet sem lehetett úgy tartani, ahogyan azt az iskola pedagógusai szerették volna. Igaz, az ellenforradalom sokban hátráltatta az iskola gyors felépítését, de a körmendi pedagógusok, a szülők és a Vas megyei Építőipari Vállalat nem ismertek lehetetlent. Ezért tudták felavatni vasárnap délelőtt a 4 millió 700 ezer forintból felépült iskolát, amelynek falait és belsejét jó pár ezer forint értékű társadalmi munka, sok szeretet, önfeláldozás tette még szebbé. Az impozáns emeletes, a legmodernebb eszközökkel felszerelt iskola előtt gyülekeztek a szülők, pedagógusok, tanulók, kíváncsian és várakozóan. Az üdvözlő beszédek után, amelyeket Horváth Sándor elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Dévényi Ferenc, az iskola igazgatója és Fülöp Kálmán elvtárs, a járási pártbizottság első titkára mondott, Horváth Sándor elvtárs elvágta a bejárati ajtót elzáró szalagot. Hatalmas tömeg indult el a fehér-fekete kőkockákkal borított széles folyókon. Bizony nem kis csodálattal és talán egy kis irigységgel is nézték a szülők, hogy az ő régi, z'ucp'-dos, olajozott padlóm, sötétbarna ajtójú és ablaka kissé barátságtalan iskolájuk már a múlté. A körmendi általános iskolás leányok parkettás, vajszínűre festett falú és ablakú tantermekben szívják magukba ezentúl a tudományt. Egy-egy ajtó felett apró fémbetűk, jelzik: úttörőszoba, természettudományi előadó, fürdő, öltöző. Megyénkben eddig egyetlen általános iskolában sem volt gázzal, folyóvízzel korszerű kísérleti munkaasztallal ellátott helyiség, amelyben az általános iskolások vegytani kísérleteket végeztek volna. A központi fűtéssel, állandó hideg-meleg folyóvízzel ellátott iskola, amelyet az építővállalat dolgozói tudásuk legjava szerint építettek fel, az idei tanévtől kezdve ezentúl sok száz gyerek egésznapos otthona lesz, délelőtt a tamulás alatt, az ebéd idején és délután a napközi otthonos tanuláskor. Az új iskola kötelez. Erre hívták fel a figyelmet az üdvözlő beszédek s ezt példázta az ünnepség szép műsora is. — Magyar—szovjet asszonytalálkozót rendeznek Zsennyében szeptember első vasárnapján. — Szőcén a víziszárnyasbaromfi-keltető állomáson az idén 8 ezer kacsát keltettek ki, Szőce pedig víziszárnyas-tenyésztő mintaközség lett. A község lakóinak és a keltető állomás vezetőinek célja: jövőre az ideinél kétszer több keltetés elérése. Korszerűsítési munkálatok folynak Szombathelyen a Markusovszky kórház udvarán. A Gyöngyös patak hídjától a főépületig terjedő utat, valamint a főépület előtti teret aszfaltozzák. A jövő évben a kórház többi útját is hasonló burkolattal látják el. A Jegelt kosarakban exportálják a pecsenyelibát, kacsát Kecskemétről Franciaországba, Olaszországba és Bécsbe. Eddig több mint százezer hízott libára és kacsára, 32 ezer pulykára kötöttek szerződést Bács megyében, II. kerületében Az egyemeletes épület tágas ablakaiban már pirosan virít a muskátli, az udvarnak a friss salakozás adja az új szánt. Az építkezésnek már nyoma sincs. Pedig egy fél éven keresztül erősen a kőműves, ács és egyéb munkák nyomai uralták a Celldömölk II. kerületi, alsósági iskola hosszú udvarát, melynek a Sághegy felé nyúló részében négy új tanterem emelésén dolgoztak. Március 1-én indult meg a munka, s az azt megelőző fél év az anyaiak előteremtésének korszaka volt. De most már áll az új iskola, melynek avatására mintegy hatszázan sereglettek össze vasárnap délután. Az ünneplő közönségnek csak kis részét tették a diákok, a többséget felnőttek, szülők alkották. S amint Németh László igazgató szavaiból kiderült, a felnőttek a munkák idején is itt voltak. Az állami beruházási összeget aki tudta, pénzzel, anyaggal, vagy egyébbel egészítette ki. Még a felsőtagozatos izsákfai tanulók szülei is. Hasonlóan a nevelőtestület, ha kellett, mozgósított a munkákra, ha kellett, megfogta a lapátot, takarított stb. A községi és a járási tanács pénzsegéllyel lendített az építkezés előrehaladásán, így nyithatta meg kapuit az idei tanév kezdetén az alsósági négytantermes iskola, mely az állami és társadalmi erők összefogása révén 567 ezer forint értéket képvisel. Az öt régi tanterem mellett az idén tehát már négy új is várja Celldömölki kerületében a tanulókat. — Mertek volna-e arra gondolni a kultúrmunkások, nevelők és szülők 1956. végén, hogy két év múlva egyetlen hónapban kilenc helyen avatunk iskolát a megyében, s köztük Alsóságon is? — tette fel a kérdést Farkas László elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője az avatóünnepségen. S ha akkor merész álomnak tűnt volna is erre gondolni, rámutatott a nagy előrehaladás, az iskolarendszerben is végbement gyökeres változás alapjára, arra, hogy ebben az országban a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, s szövetségiben a dolgozó parasztsággal teremt kulturált életet. E teremtő munkáról az alsósági dolgozóknak a legfrissebb tapasztalatuk kétségkívül az iskolaépítés. Ha kellett, fuvar fuvart ért, ha kellett, háromszor is megmosták az ablakokat az asszonyok, ha kellett, 30—40—50 forintot adtak össze a költségekre. Már nem azt üzenték, az államé az iskola, építse fel, tartsa rendben, hanem azt kérdezték, mikor jöjjenek segíteni. Akkor, a nagy munkában nem is vehették úgy szemügyre az új létesítményt, mint az ünnepség után. Sokáig hömpölygött a tömeg a folyosókon és tantermekben. Kinek a hatalmas cserépkályhák, kinek a tágas sárgapadlós tantermek, kinek a falba épített öltözőszekrények tetszettek nagyon külön-külön is. Mert az egész épület együtt minden kis tartozékával nagy elismerést aratott. Mondta is az egyik szülő: olyan iskola ez, melyben csak jól lehet tanulni Való igaz, hogy a nevelők és diákok, a szülők és az alsósági társadalom további együttműködését — az anyagi feltételek megteremtése után — a szellemiekben kell gyümölcsöztetni azoknak a gyermekeknek javára, akikért már eddig is sokat tettek, hogy igazán kiművelt emberfők legyenek ebben a községben is. "■ár A vasárnap folyamán Telekesen és a Jakhoz tartozó Felsőnyirvár majorban is felavatták a három-, illetve epytantmmnesti iskolát. 124 kilós mammutagyárakat emeltek ki a földből a zalaszentmihályi téglagyár környékén. A tervek szerint ősszel nagyszabású ásatásokat kezdenek e lelőhelyen.