Vas Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-25 / 278. szám
VIT.Jtn PTtmr RT/r jai rrrrircfíT nmrrt ] i III. évfolyam, 278. szám (| Aro 50 fillér / 11 1958. november 25. Kedd iI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A kommunista párt továbbra is Franciaország első pártja 880 millió forint beruházás 1959-ben a termelőszövetkezetekben A mezőgazdaság szocialista átszervezése szorosan összefügg az ország népének érdekeivel Márczis Antal elvtárs beszéde Keleden a tsz-község avató ünnepségen Hírül adtuk már: az ellenforradalom óta Keled lett a megye első szövetkezeti községe. A faluban ma már tíz év óta közösen gazdálkodó Micsurin TSZ eredményei és a szövetkezeti tagok arról győzték meg a község egyéni gazdáinak túlnyomó többségét, hogy a szövetkezetben jobban boldogulhat a parasztember, mint egyénileg. A meggyőző tények, valamint a jó politikai munka eredményeképpen nemrégiben 77 új tag kérte felvételét a szövetkezetbe, s ezzel tsz-község lett a falu. A község szövetkezetbe tömörült parasztsága ünnepi közgyűlés keretében vasárnap tartotta a tsz-község avató ünnepségét. A nagyszabású ünnepségen megjelent és beszédet mondott Márczis Antal elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályának helyettes vezetője. Megjelentek továbbá Tóth Dezső elvtárs, az MSZMP Vas megyei bizottságának első titkára, Gonda György elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Zsigmond László, a megyei népfront-bizottság elnöke, országgyűlési képviselő, több más vezető megyei és járási funkcionárius, vidéki tsz-vezetők és tagok és számos egyénileg dolgozó paraszt. Az ünnepi közgyűlésen Recsetár János elvtárs, a Micsurin TSZ elnöke röviden ismertette a szövetkezet eddig elért eredményeit. Elmondotta a többi között: tíz évvel ezelőtt kezdték a közös gazdálkodást. Megalakulásuk első esztendejében mindössze 2400 forint volt a szövetkezet fel nem osztható vagyona. Jelenleg hat és fél millió forintot ér a szövetkezeti vagyon. Az elnök ismertetője után Márczis Antal elvtárs mondott beszédet. Beszéde elején hangoztatta: az egész világon a nagyüzemi mezőgazdaság van kialakulóban. A nagyüzemre való áttérés azonban kétféle módon megy végbe: a szocializmust építő országokban a dolgozó parasztok önkéntes társulásából alakulnak ki a nagyüzemi gazdaságok, míg a kapitalista országokban a dolgozó parasztok tönkretételével a tőkések alakítják ki a nagyüzemi gazdaságokat. Ott nincs pártfogója a kisparasztnak, nem segíti az állam, s amikor már nem tud megbirkózni nehézségeivel, problémáival, eladósodik, s a tőkés felfalja kicsi birtokát. Svájcban például sorra eltűnnek a kisgazdaságok. Az Amerikai Egyesült Államokban rövid idő alatt egy és félmillió kisfarmergazdaság ment tönkre. De a többi kapitalista országban is hasonló módon tűnnek el, illetve számolódnak fel a kisgazdaságok. A szocializmust építő országokban — így nálunk is — más módon megy végbe a nagyüzemi gazdaságok kialakítása. Az állam nem akarja a parasztot tönkretenni, sőt, segíti fejlődésében, boldogulásában. A mi államunknak az a célja, hogy jómódú gazdák szövetkezéséből alakuljanak ki a nagyüzemi gazdaságok. Az előadó ezután megemlítette, hogy a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés során milyen eredményeket értek el a szocializmust, illetve a kommunizmust építő országok. A Szovjetunió például az egy főre jutó mezőgazdasági termelésben elérte, sőt túlhaladta a kapitalista államok többségét. Az a célja, hogy tejtermelésben mégis idén túlszárnyalja Amerikát, s egy-két év alatt az egy főre eső hústermelésben is elérje, sőt túlhaladja az amerikai szintet. A Német Demokratikus Köztársaságban azt tűzték ki célul, hogy az egy főre jutó mezőgazdasági termelésben túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Csehszlovákiában pedig olyan törekvés van, hogy 1965-ig 40—50 százalékkal növelik a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalát. Márczis elvtárs azután azt fejtegette, hogy Magyarország a mezőgazdaság szocialista átszervezésében jelentősen elmaradt a többi szocializmust építő országtól. S itt említette meg, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése szorosan összefügg az ország népének érdekeivel. Csak a nagyüzemi gazdaságokban lehet nagyban növelni a mezőgazdasági termelést, s csak így lehet a jelenleginél is jobb életszínvonalat elérni. A nagyüzemi mezőgazdaságra való áttérésnek egyéb okai is vannak. Magasak a termelési költségeink, elavult módszerekkel dolgozunk. A magyar mezőgazdaság szántóföldje összesen húsz millió parcellában van. S amíg ez így lesz, addig nem lehet a kívánt mértékben a gépeket alkalmazni, vagyis nem lehet olcsóbban termelni, korszerűbben gazdálkodni. Márpedig a technika és a gépesítés fejlődésével lépést kell tartania a mezőgazdaság fejlődésének is. A párt azt javasolta a dolgozó parasztságnak, hogy a régimódi gazdálkodását új életformával váltsa fel. A szövetkezeti mozgalom tíz év alatt elért eredménye igazolta, hogy a párt jót tanácsolt a dolgozó parasztságnak. A magyar faluban fejlődik s egyre mélyebb gyökereket ereszt a szövetkezeti mozgalom. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy sok szövetkezetben az ellenforradalom idején fejszével és vasvillával is megvédték a tagok közös gazdaságukat. Mindezt azért tették, mert féltették a szövetkezetben elért jó életmódjukat, a munkával szerzett közös vagyonukat. S mivel a termelőszövetkezetekben mindenütt könnyebb az élet s jobb sora van a tsz-tagoknak, mint az egyéni gazdáknak, fontos, hogy a tsz-tagok és vezetők a kívülállók előtt állandóan beszéljenek saját életükről, eredményeikről, jövedelmükről. A termelőszövetkezeti élet mellett a leghitelesebben a szövetkezet ismerői, maguk a tsz-tagok tudnak beszélni. S mivel a tszfejlesztésben a tagok is érdekelve vannak, ne sajnálják a szót, hanem új belépők megnyeréséért szüntelenül agitáljanak. Előadásnak további részében a termelőszövetkezetek helyzetével, működésével s a tsz-ek belső életével foglalkozott Márczis elvtárs. Elmondotta a többi között, ahol még nincsen meg a feltétele a termelőszövetkezet megalakításának, ott egyelőre ennél alacsonyabb szövetkezeti formát, társulást vagy szakcsoportot alakítsanak. Felhívta a figyelmet az állattenyésztés fejlesztésének fontosságára, majd a szövetkezetek szervezeti helyzetéről szólt. Kiemelte: az idén is s az elmúlt években is főleg azok a tsz-ek értek el szép eredményeket, amelyeknek tagjai az alapszabályt betartották és fegyelmezetten ment a munka. Az előadó röviden szólt a jövedelemelosztás módjáról, valamint a termelőszövetkezeti demokráciáról. Elmondotta: fontos, hogy a vezetőség és a tagság segítse egymást a munkában. Fontos ügyeket csak közös egyetértéssel intézzenek. Külön felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a földdel belépett gazdáknak feltétlenül adjanak földjáradékot, mert ez az igazságos, s ezzel is segítjük, hogy a parasztember könnyebben a szövetkezetbe lépjen. Beszédének befejező részében azt hangoztatta Márczis elvtárs, hogy őszintén kell beszélni a parasztemberrel. Újra és újra mondjuk el neki: falun is fel akarjuk építeni a szocializmust, s a parasztembernek a termelőszövetkezetben van a jövője. Márczis Antal előadásához számosan hozzászóltak Tóth Dezső elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára felszólalása elején a megyei pártbizottság üdvözletét tolmácsolta a tsz vezetőinek és tagjainak- További összefogásra, jó munkára buzdította a tagságot, hogy ennek eredményeként jó példát mutathassanak majd a falu és a környező községek előtt. Elmondotta, ha a vezetők és a tagok egyetértenek, és sokat törődnek a közös gazdaság fejlesztésével, akkor beléd dolgozó parasztsága megelégedetten halad előre, él és dolgozik tovább. Tóth elvtárs intette a jelenlévőket: a jövőben is szót kell érteni az egyéniekkel. — Magyarázzuk meg nekik, helyes a párt jelenlegi politikája, ők is jobban élnek, mint előbb, s amikor velük együtt akarjuk felépíteni a szocializmust, akkor az ő érdekükben is cselekszünk. — Mindenkit arra kérünk mondotta Tóth elvtárs —, az egész nép s a dolgozó parasztság érdekében segítse elő a termelőszövetkezetek fejlesztését. Különösen a tsz-tagok felvilágosító munkája lehet eredményes, mert ők már voltak egyéni gazdák, s könnyen különbséget tehetnek régi és új életformájuk között. S ha tudatosan, jószándékkal beszélünk a tsz-fejlesztés érdekében, akkor előbbre visszük a magyar falu fejlődését, meggyorsítjuk falun a szocializmus építését. Tőke János elvtárs, a kemenesszentmártoni Úttörő TSZ elnöke felszólalásában arról beszélt, hogy a szövetkezetüknek kilenc év óta hétmillió forintos vagyona lett. A tsz terméseredményei évről évre meghaladják az egyéniekét, s a tagok jobban élnek, mint általában a falu egyéni gazdái. Az idén 2—2 és fél mázsával magasabb volt a tsz holdankénti gabonatermésátlaga, mint az egyénieké. Az eredmények láttán az ősz óta tizenkét család kérte a szövetkezetbe felvételét. Kemenesszentmártonban vannak egyéni gazdák, akik azt mondják: nekik most is jobban megy, mint a tsz-tagoknak. Valóban van egy-két ilyen gazda a faluban. De hiba lenne figyelmen kívül hagyni: ezek a gazdák harminc meg negyven év óta gazdálkodnak. — A mi szövetkezetünk csak kilenc év óta működik, s jóformán a semmiből hét millió forintos vagyont hoztunk létre. Szerintem erről is beszélgetni kell a kívülállók előtt, s így meggyőzőbb lesz felvilágosító munkánk — mondotta Tőke elvtárs. Horváth Ferenc elvtárs, az acsúdi milliomos Petőfi TSZ elnöke azt hangoztatta: náluk is beigazolódott, hogy kulturált mezőgazdaságot csak nagyüzemben lehet elérni. Acsádon a tsz-tagoknak van idejük moziba, színházba járni, van idejük könyvet olvasni, mert szabadabbak, mint az egyéni gazdák. Kázár József elvtárs, a halogyi Petőfi TSZ elnöke azt fejtegette: sokan féltik a néhányholdas gazdaságukat. Náluk bárki bizonyítja, a négy-öt holddal belépett gazdáknak a tsz-ben sokkal többet jövedelmezett a földjük, mintha egyéni gazdák maradtak volna. Kázár elvtárs a háztáji gazdaságok túlméretezéséből származó hibákról is beszélt. Daráth Lajos elvtárs, a telekesi Petőfi TSZ elnöke a belterjességre való áttérés fontosságát méltatta, s megemlítette, hogy a felvilágosító munka eredményeképpen tizennégy család kérte felvételét szövetkezetükbe A felszólalásokra Márczisirtai elvtárs válaszolt, utána az ünnepi közgyűlés részvevői a helybeliekkel ismerkedtek és beszélgettek. Alma exportra A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ november 26-ig húsz vagon különféle fajtájú, elsőosztályú minőségű almát exportál. Képünk a MÉK szombathelyi Zaja utcai telepén készült. Krutzler Gyöngyi, Németh Zsuzsa és Szalai Anna nagy gondossággal csomagolják selyempapírba a kivitelre kerülő hibátlan almákat.