Vas Népe, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
1959. május 1. Péntek Hat és fél millió forint nyereségrészesedést osztottak ki megyénk munkásai között A közelmúltban osztották ki megyénk üzemeiben az 1958. évi termelési eredmények alapján járó nyereségrészesedést. A munkások a keresetükön felül kapott pénzt már elköltötték vagy takarékbetétbe helyezték, de azért még most is gyakran említést tesznek róla. „Érdemes volt jól dolgozni“ — mondogatják azok a dolgozók, akik 3—4 heti fizetésnek megfelelő összeget vittek haza. A megye minisztériumi vállalatainál négy millió 938 ezer forintot, a helyiipari üzemekben egy millió 563 ezer forint nyereségrészesedést fizettek ki. Megyénkben a munkások összesen hat és fél millió forint nyereségrészesedést kaptak. Bár a nyereségrészesedés vagy annak mértéke egyedül nem alkalmas arra, hogy iparvállalataink jó vagy rossz munkáját megállapítsuk, mindenesetre annyi bizonyos, hogy csak az a vállalat mutathatott fel terven felüli nyereséget és az oszthatott nyereségrészesedést, amelyik jól dolgozott. Ezért érdemes a megye iparának gazdaságos, tervszerű tevékenységéről külön említést tenni. Az összesített adatokból megállapítható, hogy mind a minisztériumi ipar, mind az állami helyiipari üzemi szinten nyereséges volt, sőt a tervhez képest jelentős túlteljesítésről beszélhettünk. Így a minisztériumi ipar az üzemi tervét tíz százalékkal, a helyiipar 2,5 százalékkal túlteljesítette. Külön említésre méltók az alábbi vállalatok: A Nyugatmagyarországi Fűrészek 4,4 a Vas Zala megyei Malomipari Vállalat 1,7, a Szentgotthárdi Kaszagyár 5,8, a Szombathelyi Öntöde és Fémmegmunkáló 10,9, a Szombathelyi Takarógyár 3,7 a Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat 11,4, a Vas megyei Építőanyagipari Egyesülés 19,8 a Celldömölki Sütőipari Vállalat 4,3 százalékkal magasabb termelési értéket ért el üzemi szinten a tervezettnél. A fenti eredmény a termelési költségek csökkentéséből fakad. A minisztériumi ipar a tervezettnél 20 millió forinttal, az állami helyiipar a tervezettnél két millió forinttal kisebb költséggel termelt 1958-ban. Az összes termelési költségen belül az anyagokra fordított összeg a legnagyobb. Ezért az anyagköltségről külön kell szólni. Az állami helyiipar 1,3 százalékos anyagmegtakarítást ért el, míg a minisztériumi ipar 0,4 százalékkal túllépte a tervezett anyagköltséget. Az anyagköltséget túllépő vállalatok közül a XII. sz. Autójavító, a Sárvári Cukorgyár, a Répcelak Szénsavgyár, a volt Könnyűgépgyár emelkedik ki. Az anyagmegtakarításban példát mutatott a Járóműjavító Vállalat, a Szombathelyi Öntöde és Fémmegmunkáló Vállalat, a Vas megyei Téglagyári Egyesülés, a Vas- Fém- és Gépipari Vállalat. Az önköltség csökkentésén, az anyag megtakarításán túl más lehetőségek is vannak a terven felüli nyereség elérésére. Ezeket a lehetőségeket érdemes az idén még jobban kihasználni, hogy a jövő év elején még gazdaságosabb működésről, még több nyereségrészesedés kiosztásáról adhassanak számot üzemeink. Cs. K. Tatalözjárttal kiállítás nyit a Hilg Diai iskolában Tegnap délután nyílt meg a szombathelyi Hevesi Ákos utcai általános iskola tanácsköztársasági jubileumi kiállítása. .Az intézet tanulói eredeti újságokat, a szülők, különösképpen pedig dr. Schmidt Lajos eredeti plakátokat pénzeket, kiadványokat, újságokat bocsátott a kiállítás rendelkezésére. Az ízlésesen elrendezett kiállítás egy hétig tekinthető meg az iskola földszinti termében. VAS NÉPE Ha délelőtt 18 órakor kezdődik Szombathelyen az ünnepi felvonulás A felszabadulás óta ma ünnepeljük tizenötödször május elsejét. Az ünnepségekre minden üzemben, iskolában és intézményben már hetekkel ezelőtt felkészültek. Az üzletek és áruházak rengeteg piros és nemzetiszínű zászlót, különböző színű léggömböt és más dísztárgyat adtak el ezekben a napokban a vállalatoknak és a felvonuló csoportoknak. A megyeszékhelyen az ünnepi felvonulás délelőtt 10 órakor kezdődik. A felvonulás útvonala: Tolbuhin út, Köztársaság tér, Széchenyi utca. Az Állami Áruház mellett felállított díszemelvényen megyénk vezetői, a meghívott veterán harcosok és az üzemek, termelőszövetkezetek legkiválóbb dolgozói foglalnak helyet. Az ünnepségen jelen lesz Dapsi Károly elvtárs, honvédelmi miniszterhelyettes, megyénk országgyűlési képviselője is. Az ünnepi felvonulás élén két egyenruhás úttörő díszszázad halad, majd az iskolák és üzemek csoportjai következnek. Az üzemi dolgozók menetét a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett Vas megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai nyitják meg. Az ünnepségen a zenét a városi tanács fúvószenekara szolgáltatja? A Magyar Honvédelmi Sportszövetség tagjai például több százgalambot engednek a magasba. A délelőtti felvonulást követően, szórakozás várja a dolgozókat? Délután több művelődési otthonban változatos műsort rendeznek az üzemi színjátszók, énekkarok és tánccsoportok. Immár tizenötödször«*.. Horváth Ernő, a Mezőgazdasági Gépgyár nyugdíjas szerszámlakatosa mindig szerette a munkát, de a munka ünnepét — május elsejét —, szabadon, a rendőri üldöztetés viszontagságai nélkül ő is csak a felszabadulás óta ünnepelheti meg. A munkaszerető, májust szerető lakatos — bár nyugdíjas —, ma is dolgozik. Nem a mindennapi betevő falat utáni hajsza kergette munkába, mint egykor a kapitalista időkben. Tizenhárman voltak testvérek, hamar el kellett mennie inasnak, hogy eggyel kevesebb éhes száj és eggyel több kereső legyen a családban. Ma tisztességes nyugdíjat kap: havi 1129 forintot, feleségével szépen megélnének belőle. Dehát nemi tud elszakadni a kalapácstól, a fogótól, a gépek olajos szagától, így napi két órát ma is dolgozik egy kis üzem karbantartó lakatosaként. Egyik nap a munkából hazafelé menet a lengő, piros zászlókat, a házakat díszítő serény fiatalokat nézegette. A Köztársaság-téren hatalmas feliratot pillantott meg: „Éljen a 15. szabad május elseje”. Egy pillanatra megállt, eszébe jutottak azok az idők, amikor az életet jelentő munkát, a május elsejét, csak titokban, lopva, a gyár tulajdonosával dacolva ünnepelhették meg. ★ Hogyan is történt? A Reich Gépgyárban a tulajdonos nem engedte meg a politizálást. A munkások azonban túljártak az eszén, összefogással sose mindent elértek, kiharcoltak. Április utolsó napján így búcsúztak a műhelyben egymástól. — Holnap hajnalban találkozunk Óladon a Rózsavárban. Másnap a gomblyukakban piros szalag vagy piros szegfű csillogott. Nagyot szippantottak a friss, májusi levegőből, amikor elhagyták a várost és az oladi kilátó körül gyülekeztek. A Rózsavárban, az egykori városszéli csárdában már húzták a cigányok a vidám dalokat, a munkásindulókat. A cigányok együtt ünnepeltek, vigadtak a munkásokkal. Kovács Józsi bácsi, az ismert szombathelyi munkásvezér, a munkások társadalombiztosításának helyi ügyintézője tartott egyik alkalommal beszédet. ■ — Ma csak itt ünnepelhetünk, a városon kívül, az oladi fák tövében. Ki tudja, ha visszamegyünk, melyikünket tartóztatják le, kit rúgnak ki holnap a gyárból. De elérkezik az az idő, amikor nem kell rettegve, titokban megemlékeznünk május 1-ről, a munkások jövőjéről... A boldogabb jövőben bízva ürítették poharaikat. Csoportokba verődve, piros zászlókkal, énekelve jöttek vissza a városba. Zengett a dal: „Itt van május elseje, szívünk örömmel van tele Míg énekeltek, szabadoknak érezték magukat, elfelejtették a kapitalista üzem sok-sok keserűségét. Aztán a városba érve, az Emberbaráti Kórháznál csendőrök, rendőrök támadtak rájuk, és szétkergették a vörös zászlókkal vonuló, éneklő csoportokat. Az ellenszegülőket letartóztatták, behurcolták a rendőrségre. Vér is folyt. A következő május elsején azonban ennek ellenére is újra csak megünnepelték titokban a munka ünnepét... Horváth Ernő nyugdíjas szerszámlakatos most jóleső érzéssel olvassa a Köztársaság téri feliratot: „Éljen a tizenötödik szabad május elseje!" Igen, ez a mostani immár a tizenötödik azoknak a május elsejéknek sorában, amelyeket szabadon ünnepelünk. Ebben is igaza lett a Józsi bácsinak. Farkas László Az első szabad május elseje 1899-ben, a második Internacionálé alakuló kongresszusán. Párizsban határozták el, hogy május elseje minden esztendőben a világ munkásságának ünnepe legyen. Nálunk már a következő esztendőkben vér hullott május elsején, az orosházi agrárproletárok vére. Az úri rend nem tűrte, hogy a munka felszabadításának, a munkásság felszabadításának ünnepét megülhessék az elnyomottak. Az első szabad május elsejét csak a burzsoázia megdöntése és a proletárdiktatúra kikiáltása után, 1919-ben ünnepelhette igazán szabadon a magyar nép. Megyénkben is nagy tömegek mozdultak meg 1919. május elsején. Szombathelyen nyolcezer, Kőszegen pedig háromezer ember vonult fel, ami az akkori időket tekintve, nagy megmozdulásnak számított. Sárváron ekkor tett esküt a munkásokból alakult őrség. Körmenden, a Várkertben boldogan, vidáman ünnepelt a környék népe. A korabeli megyei sajtó is élénken reagált a nagy nemzetközi munkásünnepre. A Vasmegyei Hírlap a következőket írja 1919. május elsejei számában: „Amikor ünnepelünk, amikor meghajtjuk zászlónkat a Május 1-e előtt — s bár az ellenségek sorakoznak ellenünk — megjelent egy új hír, egy világszenzáció, most május 1-én —, hogy az orosz vörös sereg elhagyta immár Tamopelt s közeledik felénk . . . Közeledik felénk ellenségeink réme — jön a vörös hadsereg, hogy megcsinálja az igazi, a hamisítatlan május elsejét.” S hogy az igazi, hamisítatlan május elseje tizennégy évvel ezelőtt végérvényesen bevonult a magyar nép történetébe, azt valóban a vörös hadseregnek köszönhetjük, amely valóraváltotta a 19-es magyar proletárok álmát. Megszabadult évszázados bilincsétől a magyar nép, szabad a magyar munkásosztály* Ezt hirdeti egy korabeli plakát. A kőszegi felvonulás egyik részlete 1919. május 1-én. Felesküszik a munkásokból alakult őrség Sárváron 1919. nagy proletárünnepét. 3