Vas Népe, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

2 Max Reimann nyilatkozata Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára kedden nyilatkozott a Szabad Német Rá­dióinak. Mint mondotta, eljön az idő, amikor a Genfben hétfőn tör­téntek alapján Nyugat-Németor­­szág lakossága belátja, hogy Né­­metország nemzeti érdekeinek egyetlen képviselője a Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya. „A Kelet és Nyugat között tar­tandó tárgyalások eredménye leg­első­sorban attól függ, hogyan harcol a nyugatnémet militariz­­m­us és atomfegyverkezés ellen a nyugatnémetországi békeszerető tömegek élén a munkásosztály” — hangoztatta. Kik képviselik Bonnt a genfi értekezleten ? Berlin (MTI): A genfi értekezle­ten részvevő nyugatnémet küldött­ségben aránylag igen sok olyan név szerepel, amely már a náci időkből is ismerősen hangzik. , Maga Brentano külügyminisz­ter, aki genfi villájában teljesen elszigetelte magát a külvilágtól, nem volt ugyan náci párttag, de 1945 óta mindent bepótolt. Az egy­kori darmstadti kis ügyvédből 1945 után a CDU egyik vezető személyisége, Adenauer bizalmasa lett.­­ Brentano új hivatalának lehető­ségeit elsősorban arra használta fel, hogy külföldön eljárjon az SS-gyilkosok szabadlábra helye­zése érdekében. , A Genfben működő nyugatnémet küldöttség­­tulajdonképpeni veze­tője Grewe professzor, , Nyugat­rá Nrm­etország washingtoni nagy­követe és Adenauer bizalmasa. Grewe a­ náci időkben a­ „Hoch­schule für Politik" docense volt, és egyike a hitlerista agresszív politika elméleti alátámasztóinak. Grewe 1941 szeptemberében sík­­raszállt amellett, hogy a szovjet hadifoglyokat a nemzetközi egyez­ményekkel ellenkező módon ke­zeljék, visszautasította a hágai megállapodást és a genfi kóven­­ciót, s ezzel gyakorlatilag bűntár­sává lett azoknak a gyilkosoknak, akik sok százezer szovjet hadifog­lyot gyilkoltak meg. Grewe 1945 után sem adta fel náci meggyőződését. A legújabb időkben Grewe teljes nyíltsággal lép fel Nyugat-Németország min­denfajta atomfegyverrel való fel­szerelése és egész Németország­nak a NATO-ba való beolvasztása mellett 1959 januárjában Grewe egy washingtoni sajtóértekezleten a Német Demokratikus Köztársa­ság erőszakos elfoglalása mellett foglalt állást. A genfi nyugatnémet küldöttség másik részlegének vezetője, Georg Ferdinand Duckwitz akikor lé­pett náci diplomáciai szolgálatba, amikor Hitler megindította rab­lóháborúját. Hitler megbízásából a koppenhágai náci nagykövetség szakértője volt. Ennek ellenére Adenauer átmenetileg dániai nagykövetnek nevezte ki. A nyug­­tberlii­i szenátus provokációja Berlin (TASZSZ). A nemzet­közi feszültség enyhítésének el­lenzői az utóbbi időben fokozták provokációs­­ tevékenységüket Nyugat-Berlinben. A nyugatberlini­­ szenátus, Brandt polgármesterrel az élen, közvetlenül a genfi értekezlet megkezdése utáni napon újabb akcióhoz folyamodott, hogy ki­élezze a berlini helyzetet és a genfi­­értekezlet idején rontsa a politikai légkört abból az alka­lomból, hogy 10 éve ért véget az úgynevezett „nyugatberlini blo­kád”. A nagy pompával megren­dezett „ünnepségekre” amerikai, angol és francia tábornokok, po­litikusok érkeztek, olyanok, aki­ket felelősség terhel Berlin ket­­tészakításáért és azért, hogy Nyu­­gat-Berlin úgynevezett „front-vá­rossá” alakult át. A bonni kormány részéről ott volt több miniszter és a nyugat­­berlini Bundesrat elnöke. A reakciós köröknek lázas hű­hója kísérlet arra, hogy nyomást gyakoroljanak a genfi értekezlet menetére. VA­S NÉPE A Béke-világtanács ülése Stockholm (MTI). A Béke-Vi­­lágtanács jubileumi ülésszakának ötödik napján, kedden, mint a TASZSZ különtudósítója jelenti , az ázsiai és afrikai népek kép­viselői élesen bírálták a nyugati hatalmak politikáját. Ha a nyugati hatalmak csak a népek éberségét akarják elaltat­ni azzal, hogy beleegyeztek a genfi külügyminiszteri értekezlet, majd ezt követően a csúcsérte­kezlet megtartásába, de voltakép­pen továbbra is az erőpolitikát akarják folytatni, és azt hiszik, hogy a népek ellenkezés nélkül tűrik a gyarmati elnyomás igá­ját, akkor mélységesen tévednek. A népek igazi békét követelnek és nem hagyják magukat félre­vezetni tetszetős szólamoktól — ez a gondolat vonult végig a ko­reai, a tunéziai küldött és a töb­bi keddi felszólaló beszédében. Az amerikai békeharcosok ne­vében dr. Fritchmann kifejtette, hogy bár nem kérték ki az egy­szerű amerikaiak véleményét, sok millió amerikai érzi, milyen bűn terheli az amerikai népet, mert megengedte Hirosima és Naga­­szaki atombombázását. Elmondot­ta, hogy a féktelen militarista propaganda és az üldözések, ame­lyek az Egyesült Államokban a béke harcosait sújtják, megnehe­zítik a közvélemény széles réte­geinek bevonását az aktív béke­harcba. — Az amerikai békeharcosok azonban nem hajlandók letenni a fegyvert. Most arra töreksze­nek, hogy megteremtsék a béké­ért síkraszálló összes­­amerikai erők egységét — jelentette ki be­fejezésül dr. Fritchmann. Feszültség Algériában a május 13-i évfordulón Algír (MTI): Az 1958. május 13-i események első évfordulóján feszült politikai helyzet alakult ki egész Algériában. Az AFP je­lentése szerint a francia hatósá­gok nagyobb méretű elővigyáza­tossági intézkedésekhez folya­modtak, katonai és rendőri csa­paterősítéseket vezényeltek Al­gériába, hogy elejét vegyék a szerdára tervezett ünnepségek megzavarásának. Ugyancsak az AFP értesülése szerint sok szervezet a május 13-ra tervezett ünnepségek boj­kottálására szólította fel tagjait. Sok európai szinten nem szán­dékozik részt venni az évfordu­ló megünneplésében. A szélső­­jobboldali európaiak — Adrew Borowiec AP-tudósító szerint —, azzal vádolják De Gaulle tábor­nokot, hogy túlságosan liberális magatartást tanúsít az algériai felkelőkkel szemben és kifogá­solják, hogy még mindig nem tu­dott végső győzelmet aratni a négy és fél éve tartó algériai háborúban. A tudósító megálla­pítja, hogy sok olyan európai, aki annak idején követelte de Gaulle hatalomra jutását, most De Gaulle-ellenes jelszavakat han­goztat. Az idén is a fiatalok ezreit mozgósítja a KISZ nyári társadalmi munkára A KISZ Központi Bizottságán szerd­án tájékoztatták a sajtó képviselőit az ifjúsági szövetség nyári terveiről, a tervbe vett ifjú­sági társadalmi m­unkákról. A tervek szerint ebben az évben az ország különböző vidékein mintegy tízezer diák és üzemi fia­tal vehet majd részt a munkák­ban. A Hanságban három tábort állítanak fel, kéthetes váltások­ban 400—400 fiú dolgozhat. Egy-egy sátortábort rendeznek be Badacsonyban és Tokajhegyal­­ján. Mindkét helyen műveletlen talajt kell forgatniok, termővé termi­k a fiataloknak. A bogyiszói sátortábor lakói a Sió dunai torkolatánál több kilo­méter hosszúságú védőgátat épí­tenek magasítanak. Szép felada­tott kapnak a bod­rogk­ertiszt­eri tá­borba utazó fiatalok, akik belvíz­­bevezető csatornákat ásnak majd, így mintegár nyolcezer katiszt­rális hold föl-let mentesítenek a belvízveszélytől. Tavaly a diáklányok és az üze­mekben dolgozó munkáslányok joggal tették szóvá, hogy kima­radtak a KISZ nagyszabású nyári társadalmi akciójából. Ezért ebben az évben már két leánytábort szerveznek — az egyiket Balaton­­bogláron, a másik helyet még nem jelölték ki véglegesen — amelyek­ben összesen mintegy 1600 fiatal­nak biztosítanak helyet a nyári hónapokban. A munka változatos, érdekes lesz: a programban szere­pel gyümölcsszedés, válogatás, osztályozás is. A tábor napirendjét úgy állítják össze, hogy a napi 6 órás munka­idő után bőségesen jusson idő szórakozásra, művelődésre, spor­tolásra. A fiatalokhoz ellátogatnak majd a párt- és állami szervek ve­zetői, s tájékoztatást adnak kü­lönböző, a táborlakókat legjobban érdeklő kül- és belpolitikai kérdé­sekről. Felkeresik az ifjúsági tábo­rokat a DIVSZ hazánkban tartóz­kodó képviselői és a bécsi világ­­ifjúsági találkozóról hazaérkező magyar küldöttek is. Baráti talál­kozókat terveznek kiváló művé­szekkel, írókkal, színészekkel, sportolókkal, akik beszámolnak hallgatóiknak életükről, munká­jukról, terveikről. Körültekintően gondoskodnak a táborok lakóinak ellátásáról. Na­ponta háromszor kapnak bőséges kosztot, s minden táborban orvo­sok felügyenek az egészségi rend­szabályok megtartására. A részvétel fontos feltétele egyébként mind a középiskolá­soknál, mind az egyetemistáknál az orvosi bizonyítvány. A középis­kolásoknál ezenkívül szülői hoz­­zájárul­á­s is kell. 1959. május 14. Csütörtök A béke megvédésének szerződése Ma öt éve, hogy a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok Varsóban kölcsönös vé­delmi szerződést írtak alá. A vi­lágtörténelemben ez az első olyan katonai szerződés, amelyet azért kötöttek, hogy soha ne kerülhes­sen sor a benne foglaltak volta­képpeni alkalmazására: az első olyan katonai szerződés, amelyet a béke erőinek hadseregei közt a béke védelmében kötöttek. Talán nem felesleges hivatkoz­ni a szerződés szövegére, amely világosan kimondja: bármely más állam előtt, tekintet nélkül annak társadalmi berendezkedé­sére, nyitva áll e szerződés, ha az illető ország egyetért azzal, hogy az újjáéledő német milita­­rizmussal szemben fel kell so­rakoztatni a népeket, elsősorban Európa sokat szenvedett népeit. A varsói szerződés jogosságát nem lehet elvitatni, mint aho­gyan az önvédelem joga soha­sem vitatható. A szerződés jo­gosságát tanúsítja visszamenőleg a történelem, ezt tanúsítják az azóta eltelt évek és a német mi­­litarizmust istápoló imperialis­ták további tervei. Ami a történelmi tanulságokat illeti: a második világháború előtt, amikor a hitleri Németor­szág feneketlen étvágya minden­nél nyilvánvalóbbá vált, a Szov­jetunió azt tanácsolta, valameny­­nyi veszélyeztetett ország kössön kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt, vagyis bármelyiket tá­madná is meg a náci Németor­szág, a többi nyújtson segítséget neki. Sajnos, a szovjet javaslat nem talált meghallgatásra. Pe­dig ha megvalósul, bízvást nem merészelte volna Hitler egyen­ként megtámadni és felfalni Ausztriát, Csehszlovákiát, Len­gyelországot, Franciaországot, Hollandiát, Dániát, Belgiumot, Norvégiát stb. Ezeknek összesí­tett ereje, a Szovjetunió és Ang­lia haderejével együtt útját áll­hatta volna­ a háborúnak, vagy ha a fasiszta Németország mégis be­lebocsátkozott volna, igen hamar és igen erőteljes visszacsapásban részesült volna; nem öt évig, de talán egy évig sem tartott volna a világégés. öt évvel ezelőtt, amikor a var­sói szerződést megkötötték, vol­tak emberek, akik úgy vélték: ugyan, miért festik a falra az ör­dögöt, miféle német militariz­­musról, miféle revansszellemről beszélnek? Pedig a dolog akkor is világos volt, s persze, még vi­lágosabb azóta és most. Nyugat- Németország az agresszív NATO tagja, ebben a speidelek vezető­szerepet játszanak, s a nyugatné­met hadsereg feltámasztásának, korszerű felfegyverzésének terve nem tegnap vagy tegnapelőtt szü­letett. Falra festett ördög-e az a Nyugat-Németország,, amely — egyetlen ilyen országként Euró­pában —, nyíltan, hivatalos po­litikájában területi követelése­ket támaszt? Hát nem ugyanaz a szellem él-e, alig más köntös­ben, mint Hitler idején? Hitler is csak terméke volt a nagyné­met birodalmi ábrándnak, csak megtestesítője valaminek, ami előtte is volt és sajnos utána is fennmaradt! A Drang nach Os­ten, a Kelet felé való terjeszke­dés vágya olyan régi, mint ma­ga a német militarizmus. Egyre megy, élettérnek nevezik-e a megkívánt területeket, vagy pedig „felszabadítandó területeknek” „ideiglenesen megszállt területek­nek”, ahogyan Adenauerék tekin­tik az Odera—Neisse határon túli lengyel vidékeket. Ördög, igen, de nem falra festett, hanem na­gyon is létező ördög a növekvő német militarizmus, amelynek étvágygerjesztője a nyugati, első­sorban amerikai imperializmus. Amikor öt évvel ezelőtt meg­kötötték a varsói szerződést, fel­horkantak az imperialisták. Pro­pagandájuk nem győzte tépni a száját és hangoztatni a „kommu­nista tömb” támadó szándékát. Azóta sem szűntek meg mondo­gatni, hogy amint egykor Német­­ország, most a szocialista orszá­­gok „terjeszkedési szándéka” fe­nyegeti a békét, míg ők jámbor lelkek. Dehát miféle köntörfala­zás ez? Ki szövetkezett a hitler­­utódokkal, a kruppokkal és a thyszenekkel, a német militariz­­mussal, és ki szövetkezett az általuk szándékolt revansháború el? Ki szövetkezett a második világháború haszonélvezőivel a milliárdosokkal, és ki a sokat szenvedett és vérzett német mun­kások és parasztok első demok­ratikus államával? A kérdés és a felelet világos: a nyugati im­perialisták régen elárulták azo­kat az eszményeket, amelyek alapján a második világháborúban -­ létrejött a szabadságszerető né­pek koalíciója, s azokkal szövet­keztek, akik egy emberöltő alatt kétszer zúdítottak vérzivatart Európára és a világra, s ha tő­lük függne, megtennék ezt har­­madszor is. Szerencsére azonban ma más a helyzet, mert mások az erővi­szonyok. Bár a varsói szerződés formailag csak a Szovjetuniót és az európai népi demokratikus or­szágok védelmi erejét fűzi egy­­be, nem kétséges, hogy adott esetben az egész szocialista tá­­bor,a­ Kínai Népköztársaság és a többi ázsiai népi demokratikus ország egy mivelünk katonailag is. Az imperialisták 1956-os ma­gyarországi kalandjának vissza­verése éppúgy az egész szocialis­ta tábor ügye volt, mint ahogyan e tábor egységesen utasít vissza minden imperialista próbálko­zást a Távol-Keleten vagy bár­­h­ol, másutt, ahol valamely szo­cialista ország testébe akarnak marni. A történelem így bizo­nyította be, hogy a varsói szer­ződés a béke fenntartására kö­­t­­ött szövetség, s ha nem volna, a béke gyengébb lábakon állna. Az imperialisták nem kevés szitkot szórnak erre a szerződés­re. Azt mondják, fenyegetve ér­zik magukat általa.. Nos, ha így van, tessék, módjuk van tenni erre, hogy e szerződés megszűn­jék. Segítsenek megteremteni az európai biztonságot, a lehetséges agresszorral szembeni kollektív biztonsági szerződést — mihelyt ez meglesz, nem lesz szükség a varsói szerződésre. A ló elébe fogná a szekeret az, aki azt hi­szi: oszlassák fel a katonai töm­böket, s legott enyhül a nemzet­közi helyzet. A varsói szerződés nem előidézője, okozója, hanem szükséges terméke a nemzetközi feszültségnek. Aki e szerződést meg akarja szüntetni, járuljon hozzá a tömegpusztító fegyverek eltiltásához — és ne szerelje fel velük a nyugatnémet hadsereget; fogadja el azt a megismételt szovjet javaslatot, hogy a két katonai csoportosulás kössön meg nem támadási egyezményt­ egymással; járuljon hozzá az ál­talános leszereléshez, a külföl­dön létesített katonai támaszpon­tok megszüntetéséhez stb. Íme, a varsói szerződés felszámolásának útja-módja! A varsói szerződés azért állhat­ta és állta ki az idők próbáját, mert nemcsak az igaz eszménye­ken alapuló országok szövetsége, hanem mert az erősebbeké is. A legkorszerűbb fegyverfajtákban kivívott szovjet fölény, az inter­kontinentális ballisztikus rakéta és más legkorszerűbb fegyverfaj­ták sorozatgyártása csakúgy meg­gondolásra készteti az imperia­listákat, mint a szocialista tábor szakadatlanul növekvő gazdasági ereje és egysége, valamennyi együttvéve a világbéke fenntar­tásának legreálisabb erőforrása. A magyar nép e napon arra is gondol, hogy néphatalmának megvédéséhez a varsói szerződés értelmében kapta meg az önzet­len, testvéri segítséget, követke­zésképpen becsületbeli ügye is,­­ hogy teljesítse mindazt, amit a béke oltalmazása tőle megkíván.

Next