Vas Népe, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-14 / 111. szám
2 Max Reimann nyilatkozata Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kedden nyilatkozott a Szabad Német Rádióinak. Mint mondotta, eljön az idő, amikor a Genfben hétfőn történtek alapján Nyugat-Németország lakossága belátja, hogy Németország nemzeti érdekeinek egyetlen képviselője a Német Demokratikus Köztársaság kormánya. „A Kelet és Nyugat között tartandó tárgyalások eredménye legelsősorban attól függ, hogyan harcol a nyugatnémet militarizmus és atomfegyverkezés ellen a nyugatnémetországi békeszerető tömegek élén a munkásosztály” — hangoztatta. Kik képviselik Bonnt a genfi értekezleten ? Berlin (MTI): A genfi értekezleten részvevő nyugatnémet küldöttségben aránylag igen sok olyan név szerepel, amely már a náci időkből is ismerősen hangzik. , Maga Brentano külügyminiszter, aki genfi villájában teljesen elszigetelte magát a külvilágtól, nem volt ugyan náci párttag, de 1945 óta mindent bepótolt. Az egykori darmstadti kis ügyvédből 1945 után a CDU egyik vezető személyisége, Adenauer bizalmasa lett. Brentano új hivatalának lehetőségeit elsősorban arra használta fel, hogy külföldön eljárjon az SS-gyilkosok szabadlábra helyezése érdekében. , A Genfben működő nyugatnémet küldöttségtulajdonképpeni vezetője Grewe professzor, , Nyugatrá Nrmetország washingtoni nagykövete és Adenauer bizalmasa. Grewe a náci időkben a „Hochschule für Politik" docense volt, és egyike a hitlerista agresszív politika elméleti alátámasztóinak. Grewe 1941 szeptemberében síkraszállt amellett, hogy a szovjet hadifoglyokat a nemzetközi egyezményekkel ellenkező módon kezeljék, visszautasította a hágai megállapodást és a genfi kóvenciót, s ezzel gyakorlatilag bűntársává lett azoknak a gyilkosoknak, akik sok százezer szovjet hadifoglyot gyilkoltak meg. Grewe 1945 után sem adta fel náci meggyőződését. A legújabb időkben Grewe teljes nyíltsággal lép fel Nyugat-Németország mindenfajta atomfegyverrel való felszerelése és egész Németországnak a NATO-ba való beolvasztása mellett 1959 januárjában Grewe egy washingtoni sajtóértekezleten a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos elfoglalása mellett foglalt állást. A genfi nyugatnémet küldöttség másik részlegének vezetője, Georg Ferdinand Duckwitz akikor lépett náci diplomáciai szolgálatba, amikor Hitler megindította rablóháborúját. Hitler megbízásából a koppenhágai náci nagykövetség szakértője volt. Ennek ellenére Adenauer átmenetileg dániai nagykövetnek nevezte ki. A nyugtberliii szenátus provokációja Berlin (TASZSZ). A nemzetközi feszültség enyhítésének ellenzői az utóbbi időben fokozták provokációs tevékenységüket Nyugat-Berlinben. A nyugatberlini szenátus, Brandt polgármesterrel az élen, közvetlenül a genfi értekezlet megkezdése utáni napon újabb akcióhoz folyamodott, hogy kiélezze a berlini helyzetet és a genfiértekezlet idején rontsa a politikai légkört abból az alkalomból, hogy 10 éve ért véget az úgynevezett „nyugatberlini blokád”. A nagy pompával megrendezett „ünnepségekre” amerikai, angol és francia tábornokok, politikusok érkeztek, olyanok, akiket felelősség terhel Berlin kettészakításáért és azért, hogy Nyugat-Berlin úgynevezett „front-várossá” alakult át. A bonni kormány részéről ott volt több miniszter és a nyugatberlini Bundesrat elnöke. A reakciós köröknek lázas hűhója kísérlet arra, hogy nyomást gyakoroljanak a genfi értekezlet menetére. VAS NÉPE A Béke-világtanács ülése Stockholm (MTI). A Béke-Világtanács jubileumi ülésszakának ötödik napján, kedden, mint a TASZSZ különtudósítója jelenti , az ázsiai és afrikai népek képviselői élesen bírálták a nyugati hatalmak politikáját. Ha a nyugati hatalmak csak a népek éberségét akarják elaltatni azzal, hogy beleegyeztek a genfi külügyminiszteri értekezlet, majd ezt követően a csúcsértekezlet megtartásába, de voltaképpen továbbra is az erőpolitikát akarják folytatni, és azt hiszik, hogy a népek ellenkezés nélkül tűrik a gyarmati elnyomás igáját, akkor mélységesen tévednek. A népek igazi békét követelnek és nem hagyják magukat félrevezetni tetszetős szólamoktól — ez a gondolat vonult végig a koreai, a tunéziai küldött és a többi keddi felszólaló beszédében. Az amerikai békeharcosok nevében dr. Fritchmann kifejtette, hogy bár nem kérték ki az egyszerű amerikaiak véleményét, sok millió amerikai érzi, milyen bűn terheli az amerikai népet, mert megengedte Hirosima és Nagaszaki atombombázását. Elmondotta, hogy a féktelen militarista propaganda és az üldözések, amelyek az Egyesült Államokban a béke harcosait sújtják, megnehezítik a közvélemény széles rétegeinek bevonását az aktív békeharcba. — Az amerikai békeharcosok azonban nem hajlandók letenni a fegyvert. Most arra törekszenek, hogy megteremtsék a békéért síkraszálló összesamerikai erők egységét — jelentette ki befejezésül dr. Fritchmann. Feszültség Algériában a május 13-i évfordulón Algír (MTI): Az 1958. május 13-i események első évfordulóján feszült politikai helyzet alakult ki egész Algériában. Az AFP jelentése szerint a francia hatóságok nagyobb méretű elővigyázatossági intézkedésekhez folyamodtak, katonai és rendőri csapaterősítéseket vezényeltek Algériába, hogy elejét vegyék a szerdára tervezett ünnepségek megzavarásának. Ugyancsak az AFP értesülése szerint sok szervezet a május 13-ra tervezett ünnepségek bojkottálására szólította fel tagjait. Sok európai szinten nem szándékozik részt venni az évforduló megünneplésében. A szélsőjobboldali európaiak — Adrew Borowiec AP-tudósító szerint —, azzal vádolják De Gaulle tábornokot, hogy túlságosan liberális magatartást tanúsít az algériai felkelőkkel szemben és kifogásolják, hogy még mindig nem tudott végső győzelmet aratni a négy és fél éve tartó algériai háborúban. A tudósító megállapítja, hogy sok olyan európai, aki annak idején követelte de Gaulle hatalomra jutását, most De Gaulle-ellenes jelszavakat hangoztat. Az idén is a fiatalok ezreit mozgósítja a KISZ nyári társadalmi munkára A KISZ Központi Bizottságán szerdán tájékoztatták a sajtó képviselőit az ifjúsági szövetség nyári terveiről, a tervbe vett ifjúsági társadalmi munkákról. A tervek szerint ebben az évben az ország különböző vidékein mintegy tízezer diák és üzemi fiatal vehet majd részt a munkákban. A Hanságban három tábort állítanak fel, kéthetes váltásokban 400—400 fiú dolgozhat. Egy-egy sátortábort rendeznek be Badacsonyban és Tokajhegyalján. Mindkét helyen műveletlen talajt kell forgatniok, termővé termik a fiataloknak. A bogyiszói sátortábor lakói a Sió dunai torkolatánál több kilométer hosszúságú védőgátat építenek magasítanak. Szép feladatott kapnak a bodrogkertiszteri táborba utazó fiatalok, akik belvízbevezető csatornákat ásnak majd, így mintegár nyolcezer katisztrális hold föl-let mentesítenek a belvízveszélytől. Tavaly a diáklányok és az üzemekben dolgozó munkáslányok joggal tették szóvá, hogy kimaradtak a KISZ nagyszabású nyári társadalmi akciójából. Ezért ebben az évben már két leánytábort szerveznek — az egyiket Balatonbogláron, a másik helyet még nem jelölték ki véglegesen — amelyekben összesen mintegy 1600 fiatalnak biztosítanak helyet a nyári hónapokban. A munka változatos, érdekes lesz: a programban szerepel gyümölcsszedés, válogatás, osztályozás is. A tábor napirendjét úgy állítják össze, hogy a napi 6 órás munkaidő után bőségesen jusson idő szórakozásra, művelődésre, sportolásra. A fiatalokhoz ellátogatnak majd a párt- és állami szervek vezetői, s tájékoztatást adnak különböző, a táborlakókat legjobban érdeklő kül- és belpolitikai kérdésekről. Felkeresik az ifjúsági táborokat a DIVSZ hazánkban tartózkodó képviselői és a bécsi világifjúsági találkozóról hazaérkező magyar küldöttek is. Baráti találkozókat terveznek kiváló művészekkel, írókkal, színészekkel, sportolókkal, akik beszámolnak hallgatóiknak életükről, munkájukról, terveikről. Körültekintően gondoskodnak a táborok lakóinak ellátásáról. Naponta háromszor kapnak bőséges kosztot, s minden táborban orvosok felügyenek az egészségi rendszabályok megtartására. A részvétel fontos feltétele egyébként mind a középiskolásoknál, mind az egyetemistáknál az orvosi bizonyítvány. A középiskolásoknál ezenkívül szülői hozzájárulás is kell. 1959. május 14. Csütörtök A béke megvédésének szerződése Ma öt éve, hogy a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok Varsóban kölcsönös védelmi szerződést írtak alá. A világtörténelemben ez az első olyan katonai szerződés, amelyet azért kötöttek, hogy soha ne kerülhessen sor a benne foglaltak voltaképpeni alkalmazására: az első olyan katonai szerződés, amelyet a béke erőinek hadseregei közt a béke védelmében kötöttek. Talán nem felesleges hivatkozni a szerződés szövegére, amely világosan kimondja: bármely más állam előtt, tekintet nélkül annak társadalmi berendezkedésére, nyitva áll e szerződés, ha az illető ország egyetért azzal, hogy az újjáéledő német militarizmussal szemben fel kell sorakoztatni a népeket, elsősorban Európa sokat szenvedett népeit. A varsói szerződés jogosságát nem lehet elvitatni, mint ahogyan az önvédelem joga sohasem vitatható. A szerződés jogosságát tanúsítja visszamenőleg a történelem, ezt tanúsítják az azóta eltelt évek és a német militarizmust istápoló imperialisták további tervei. Ami a történelmi tanulságokat illeti: a második világháború előtt, amikor a hitleri Németország feneketlen étvágya mindennél nyilvánvalóbbá vált, a Szovjetunió azt tanácsolta, valamenynyi veszélyeztetett ország kössön kölcsönös segélynyújtási egyezményt, vagyis bármelyiket támadná is meg a náci Németország, a többi nyújtson segítséget neki. Sajnos, a szovjet javaslat nem talált meghallgatásra. Pedig ha megvalósul, bízvást nem merészelte volna Hitler egyenként megtámadni és felfalni Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Franciaországot, Hollandiát, Dániát, Belgiumot, Norvégiát stb. Ezeknek összesített ereje, a Szovjetunió és Anglia haderejével együtt útját állhatta volna a háborúnak, vagy ha a fasiszta Németország mégis belebocsátkozott volna, igen hamar és igen erőteljes visszacsapásban részesült volna; nem öt évig, de talán egy évig sem tartott volna a világégés. öt évvel ezelőtt, amikor a varsói szerződést megkötötték, voltak emberek, akik úgy vélték: ugyan, miért festik a falra az ördögöt, miféle német militarizmusról, miféle revansszellemről beszélnek? Pedig a dolog akkor is világos volt, s persze, még világosabb azóta és most. Nyugat- Németország az agresszív NATO tagja, ebben a speidelek vezetőszerepet játszanak, s a nyugatnémet hadsereg feltámasztásának, korszerű felfegyverzésének terve nem tegnap vagy tegnapelőtt született. Falra festett ördög-e az a Nyugat-Németország,, amely — egyetlen ilyen országként Európában —, nyíltan, hivatalos politikájában területi követeléseket támaszt? Hát nem ugyanaz a szellem él-e, alig más köntösben, mint Hitler idején? Hitler is csak terméke volt a nagynémet birodalmi ábrándnak, csak megtestesítője valaminek, ami előtte is volt és sajnos utána is fennmaradt! A Drang nach Osten, a Kelet felé való terjeszkedés vágya olyan régi, mint maga a német militarizmus. Egyre megy, élettérnek nevezik-e a megkívánt területeket, vagy pedig „felszabadítandó területeknek” „ideiglenesen megszállt területeknek”, ahogyan Adenauerék tekintik az Odera—Neisse határon túli lengyel vidékeket. Ördög, igen, de nem falra festett, hanem nagyon is létező ördög a növekvő német militarizmus, amelynek étvágygerjesztője a nyugati, elsősorban amerikai imperializmus. Amikor öt évvel ezelőtt megkötötték a varsói szerződést, felhorkantak az imperialisták. Propagandájuk nem győzte tépni a száját és hangoztatni a „kommunista tömb” támadó szándékát. Azóta sem szűntek meg mondogatni, hogy amint egykor Németország, most a szocialista országok „terjeszkedési szándéka” fenyegeti a békét, míg ők jámbor lelkek. Dehát miféle köntörfalazás ez? Ki szövetkezett a hitlerutódokkal, a kruppokkal és a thyszenekkel, a német militarizmussal, és ki szövetkezett az általuk szándékolt revansháború el? Ki szövetkezett a második világháború haszonélvezőivel a milliárdosokkal, és ki a sokat szenvedett és vérzett német munkások és parasztok első demokratikus államával? A kérdés és a felelet világos: a nyugati imperialisták régen elárulták azokat az eszményeket, amelyek alapján a második világháborúban - létrejött a szabadságszerető népek koalíciója, s azokkal szövetkeztek, akik egy emberöltő alatt kétszer zúdítottak vérzivatart Európára és a világra, s ha tőlük függne, megtennék ezt harmadszor is. Szerencsére azonban ma más a helyzet, mert mások az erőviszonyok. Bár a varsói szerződés formailag csak a Szovjetuniót és az európai népi demokratikus országok védelmi erejét fűzi egybe, nem kétséges, hogy adott esetben az egész szocialista tábor,a Kínai Népköztársaság és a többi ázsiai népi demokratikus ország egy mivelünk katonailag is. Az imperialisták 1956-os magyarországi kalandjának visszaverése éppúgy az egész szocialista tábor ügye volt, mint ahogyan e tábor egységesen utasít vissza minden imperialista próbálkozást a Távol-Keleten vagy bárhol, másutt, ahol valamely szocialista ország testébe akarnak marni. A történelem így bizonyította be, hogy a varsói szerződés a béke fenntartására kötött szövetség, s ha nem volna, a béke gyengébb lábakon állna. Az imperialisták nem kevés szitkot szórnak erre a szerződésre. Azt mondják, fenyegetve érzik magukat általa.. Nos, ha így van, tessék, módjuk van tenni erre, hogy e szerződés megszűnjék. Segítsenek megteremteni az európai biztonságot, a lehetséges agresszorral szembeni kollektív biztonsági szerződést — mihelyt ez meglesz, nem lesz szükség a varsói szerződésre. A ló elébe fogná a szekeret az, aki azt hiszi: oszlassák fel a katonai tömböket, s legott enyhül a nemzetközi helyzet. A varsói szerződés nem előidézője, okozója, hanem szükséges terméke a nemzetközi feszültségnek. Aki e szerződést meg akarja szüntetni, járuljon hozzá a tömegpusztító fegyverek eltiltásához — és ne szerelje fel velük a nyugatnémet hadsereget; fogadja el azt a megismételt szovjet javaslatot, hogy a két katonai csoportosulás kössön meg nem támadási egyezményt egymással; járuljon hozzá az általános leszereléshez, a külföldön létesített katonai támaszpontok megszüntetéséhez stb. Íme, a varsói szerződés felszámolásának útja-módja! A varsói szerződés azért állhatta és állta ki az idők próbáját, mert nemcsak az igaz eszményeken alapuló országok szövetsége, hanem mert az erősebbeké is. A legkorszerűbb fegyverfajtákban kivívott szovjet fölény, az interkontinentális ballisztikus rakéta és más legkorszerűbb fegyverfajták sorozatgyártása csakúgy meggondolásra készteti az imperialistákat, mint a szocialista tábor szakadatlanul növekvő gazdasági ereje és egysége, valamennyi együttvéve a világbéke fenntartásának legreálisabb erőforrása. A magyar nép e napon arra is gondol, hogy néphatalmának megvédéséhez a varsói szerződés értelmében kapta meg az önzetlen, testvéri segítséget, következésképpen becsületbeli ügye is, hogy teljesítse mindazt, amit a béke oltalmazása tőle megkíván.