Vas Népe, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

Szovjet—albán közös közlemé­ny Hruscsov beszéde a tiranai barátsági nagygyűlésen Tirana (TASZSZ). Szombaton délután Tiranában a Szkander­­bég téren albán—szovjet barátsá­gi nagygyűlés volt. A gyűlés rész­vevői kitörő lelkesedéssel fogad­ták az emelvényen megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait, En­ver Hodzsát, Mehmet Shehut és Albánia más vezetőit. A nagygyűlés első szónoka En­ver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első tit­­kára volt. Üdvözölte a szovjet küldöttség vezetőjét és tagjait, majd a szovjet és az albán párt- és kormányküldöttség tárgyalá­sairól beszélt. Elmondotta, hogy a tárgyalások és az aláírt okmá­nyok újból megmutatták és még jobban megerősítették a vélemé­nyük egységét az összes megvita­tott kérdésekben. Ezután N. Sz. Hruscsov, a szov­jet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. A szovjet küldöttség vezetője beszédében foglalkozott a genfi külügyminiszteri értekezlettel is. Felsorolta a szocialista országok kormányainak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére tett lépéseit, majd hangsúlyozta, hogy ugyan­erre irányulnak a Genfben tár­gyaló szovjet küldöttség erőfe­szítései is. Sajnos — mondotta — a nyugati hatalmak részéről nem látunk törekvést az égető nem­zetközi kérdések megoldására. A nyugati hatalmak Genfben elő­terjesztett berlini tárgyú javasla­tai azt mutatják, hogy e javas­latok szerzői helytelenül értelme­zik a kérdés lényegét. A Herrer úr által előterjesztett hétpontos tervezet egyetlen tárgyalási ele­met sem tartalmaz. A Szovjetunió őszintén óhajt­ja a megegyezést, de eluta­sítja azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse saját feltételeit a másikra. Hajlandók vagyunk megvitatni minden olyan javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhíté­sére, a háborús konfliktusok ki­rekesztésére és a békés együtt­élés feltételeinek megteremtésére irányul. Ha tárgyalófeleink szán­déka más, természetesen nehéz lesz kölcsönös megértésre jutni és olyan közös megoldást találni, amely mindkét fél számára kielé­gítő lenne. Hruscsov a továbbiakban érin­tette Franciaország, Nyugat-Né­­metország viszonyának kérdését. Rámutatott, mennyire tarthatat­lan az az érvelés, hogy Nyugat- Németország NATO-tagsága ga­ranciát nyújt a német militariz­­mus feltámadásával szemben. Egyes francia vezetők azt han­goztatják, hogy az NSZK katonai erejének növekedését a nyugati hatalmak ellenőrzésük alatt tart­ják. A két világháborúban a né­met militaristák megmutatták, milyen rengeteg bajt tudnak okozni szomszédaiknak. Ha ebből indulunk ki, merőben más követ­keztetésekre kell jutni, mint ami­lyenekre a jelenlegi Franciaor­szág politikáját meghatározó ál­lamférfiak eljutottak. Hruscsov megjegyezte, hogy Nyugat-Németországban javarészt ugyanazok az emberek vannak vezető tisztségekben, akik annak­idején aktívan támogatták és is­tenítették Hitlert. Felfegyverezni Nyugat-Né­­metországot, ellátni atomfegy­verrel, segíteni hadserege fel­állításában azzal a gondolat­tal, hogy ezt úgyis ellenőriz­ni fogják — egyértelmű az öngyilkossággal. Nem is olyan sok idő múlt el azóta, hogy egyes államférfiak, akik ma keblükre ölelik Adenau­­ert, Nagy-Britanniába és más or­szágokba menekültek a német csapatok elől. Mindez elég gyor­san kiröppent emlékezetükből. Nyilván nem vonták le a kellő ta­nulságokat abból a két háború­ból, amelyet a német militariz­­mus robbantott ki. Mi szilárdan ragaszkodunk a békeharc elveihez — hangsú­lyozta Hruscsov —, és állhatato­san törekszünk arra, hogy mind Nyugat-, mind Kelet-Németor­­szág békés úton fejlődjék. Ehhez a német népnek létérdeke fűző­dik. A rakétatámaszpontok kérdé­sére áttérve Hruscsov megállapí­totta, hogy az Olaszországban lé­tesülő amerikai rakétatámaszpon­tok kizárólag támadó célokat szolgálnak és ebből a tényből le kell vonni a szükséges következ­tetéseket. Kijelentjük — mon­dotta —, hogy ha Görögország ugyanerre a veszélyes útra lép, a Szovjet­unió és Albánia kormánya kénytelen lesz megállapodni albániai rakétatámaszpontok felállításában. A legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. A Balkánt már régóta Európa puskaporos hordójának tartották. Minthogy a balkáni országok többségéiben népi hatalom van és minthogy létrejött a szocialista világrendszer, a helyzet itt is lé­nyegesen megváltozott. A szocia­lista országok fontos tényezői a Balkán békéjének. A Szovjetunió és minden szocialista ország azt tartja, hogy a népeknek itt, a Balkánon kell harcolniuk azért, hogy ezen a félszigeten és az egész Földközi-tengeri medencé­ben ne legyenek sem rakétatá­maszpontok, sem atomfegyverek. Ez nagyban hozzájárulna a Föld­közi-tengeri térség tartós béké­jének szavatolásához, az atom- és rakétatámaszpontmentes övezet tervének megvalósításához. Hruscsov beszéde befejező ré­szében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség albániai tár­gyalásai szívélyes, testvéri lég­körben folytak és a nézetek tel­jes egységét bizonyították min­den kérdésben. A tárgyalások eredményeképpen aláírt közös nyilatkozat Albánia és a Szovjet­unió barátságának és testvéri együttműködésének további el­mélyítését szolgálja. IV. évfolyam, 121. szám Ára: 50 fillér 1959. június 2. Kedd Parkírozták Sárváron a járási tanács és a járási pártbizottság előtti teret. Ahol korábban lovasfogatok kötöttek ki és autók parkíroztak, ott most tűzpiros muskátlik virítanak és szökőkutak vize surran a magasba. Képünk az új park egy részletét mutatja be. A nyugati külügyminiszterek hétfő déli megbeszélése Genf (Reuter). A három nyu­gati nagyhatalom külügyminisz­terei Brentano nyugatnémet kül­ügyminiszterrel együtt hétfőn délben a francia küldöttség szál­lásán megbeszélést tartottak, s megvizsgálták a szakértőik által múlt héten kidolgozott jelentést a berlini kérdésről. Említett körök megállapítják, hogy érdeklődést keltett Gromi­­ko szombati javaslata a berlini rendezés ellenőrzésével megbí­zott öthatalmi állandó tanácsadó bizottság felállításáról. Azt mond­ják, ez érintkezési pont lehet, amelyet a miniszterek a zárt ülé­seken megvitathatnának az orru­kéval. w~-% w~-% ar—m »-—m a *—« Hétfőn ismét „nem hivatalos“ megbeszélést tartottak a külügyminiszterei­ niszter a szombat délutáni teljes ülésen beszédet mondott, amely­ben ismételten kifejtette a Szov­jetunió elképzelését Nyugat-Ber­­linről, mint szabad városról. Egyben rávilágított a nyugati terv tarthatatlanságára. Ezután Selwyn Lloyd és Couve de Mur­­ville francia külügyminiszter szó­lalt fel. A nyugati hírügynökségek és lapok jelentéseikben arról szá­molnak be, hogy a helyzet lénye­gében este sem változott, ami­kor a külügyminiszterek közös vacsorán vettek részt Gromiko szovjet külügyminiszter villájá­ban. A külügyminiszterek ebből az alkalomból háromórás eszme­cserét folytattak. A nyugati lap­véleményekkel ellentétben — mint a Reuter közli —, a szovjet szóvivő kijelentette, hogy a va­csora légköre nagyon jó volt és a tárgyalások menete „inkább elő­re, mint hátrafelé mozdul”. A hírügynökség értesülése sze­rint hétfőn nem teljes ülés volt, hanem az új gyakorlatnak meg­felelően „nem hivatalos’.’ megbe­szélést tartanak, amelyre ezúttal az amerikai küldöttség szálláshe­lyén került sor délután 15.00 óra­kor. A nyugati sajtó és hírügynök­ségi tudósítók a várakozás állás­pontjára helyezkedve, jelenleg lényegesen kevesebb kommentárt fűznek a külügyminiszterek ta­nácskozásához. A nyugati kom­mentároknak legjobban a Reuter értékelő összegezése felel meg, amely megállapítja: megfigyelők úgy vélik, noha a zártkörű meg­beszéléseken eddig nem sok elő­rehaladás történt, a jelek mégis azt mutatják, hogy az értekezlet tulajdonképpen csak most kez­dődik. Megbízható francia körök véleménye szerint a külügymi­niszterek tanácskozása még leg­alább két hétig tart. Berlin, pontosabban Nyugat- Berlin jövője a központi problé­ma a genfi­­értekezlet jelenlegi szakaszában. Mint már jelentet­tük, Gromiko szovjet­ külügymi- Kerüljön sok új és jó könyv tízezrek kezébe Az ünnepi könyvhét megnyitója Szombathelyen Évről évre megismétlődő orszá­­gos kulturális esemény az ünne­pi könyvhét, amelyet az idén má­jus 30—június 7 között tartunk meg, s amelynek megnyitására vasárnap este Szombathelyen a megyei tanács nagytermében könyvbarátok, költők és írók gyűltek egybe. Gonda György elvtárs, a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke méltatta a könyv­hét, általában a könyv jelentősé­gét, aláhúzván, hogy a most zaj­ló könyvihétre 82 művel — mai magyar írók, a magyar és a vi­lágirodalom klasszikusai, s a vi­lág minden táján élő írók művei­vel — léptek nyilvánosságra ki­adóvállalataink. Bemutatta Gon­da elvtárs, hogyan vált a könyv kevesek birtokából százezrek na­pi szükségletévé, beszélt arról a szomjúságról, amellyel a dolgozó milliók nemcsak a könyvhéten, hanem általá­ban azt várják íróinktól, hogy életük, sorsuk, jövendőjük nagy kérdéseire a feleletet és a megoldást velük együtt ke­ressék. Sokatmondó számokkal ecsetel­te könyvkiadásunk fejlődését. Az elmúlt évben több mint 15 ezer mű, mintegy 48 millió példány­ban jelent meg hazánkban. Ná­lunk egy lakosra már 1957-ben több könyv jutott, mint a legfej­lettebb nyugateurópai országban, Angliában. A hazánkban járt kül­földiek elismeréssel adóznak könyvkiadásunk eredményeinek, s mindenekelőtt könyveink olcsósá­ga okoz nekik meglepetést. Szűkebb hazánk. Vas megye olvasómozgalmát érintve Gonda elvtárs két példát említett a vasi könyvnyomtatás történetéből. 1539-ben a Sárvár melletti Újszi­­geten nyomták ki az első magyar nyelvű könyvet: Erdősi Szilvesz­ter János Magyar Nyelvtan­át, majd az első szombathelyi nyom­dában jelent meg 1794-ben Mikes Kelemen Törökországi levelei cí­mű könyv. Kultúrtörténetünk e két ese­ménye arra ösztönöz bennün­ket, hogy a jó könyv ügyét saját ügyünknek tekintsük — emelte ki Gonda elvtárs. — Szombathely három köny­vesboltja és körülbelül 40 üzemi, vállalati könyvterjesztője az el­múlt évben havonta mintegy 250 ezer forint értékű könyvet adott el. Egynegyed millió forint érté­kű szépirodalmi, ifjúsági, politi­kai, ismeretterjesztő és műszaki könyvet. A falusi könyvforgalom tavaly megközelítette a kétmil­lió forintot. A falusi boltokban a könyv is polgárjogot nyert, s emellett széleskörű könyvtárháló­zat áll az olvasók rendelkezésére. A községek az állami támogatá­son kívül saját erejükből is nö­velik a könyvállományt — mon­dotta Gonda elvtárs —, mert a köz­ségek vezetői is egyre inkább megér­tik: közügy az, hogy olvas­sanak az emberek. A könyvhét alkalmából a Vas megye című helytörté­neti tanulmánygyűjteményre, valamint a Vasi Szemle eddig megjelent számaira hívta fel az előadó a figyelmet, mert e kiadványok jó szolgálatot tesznek a haladó hagyomá­nyok ápolásában és segítői lehetnek jelen fejlődésünk­nek. Végül annak a meggyőződés­nek adott kifejezést Gonda elv­társ, hogy az idei könyvhét is újabb tömegeket nyer meg az ol­vasómozgalom számára, s a könyvterjesztés munkásait arra serkenti, hogy megyénkben is ezrek és tízezrek kezébe kerül­jön új és jó könyv. A megnyitó ünnepség további részében megismerkedhetett a közönség Gereblyés László és Tóth Gyula költőkkel, viszontláthatta az ismert vasi költőket: Káldi Jánost, Nagy Istvánt és Kocsis Gyulát. Valamennyien legújabb költeményeikkel álltak a közön­ség elé amely hálás tapssal fe­jezte ki elismerését. Teőke Géza zongoraművész közreműködésé­vel nagyban emelte az est színvo­nalát

Next