Vas Népe, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
ISS 9. augusztus 1. Sstwsbat Szocialista alapokon A tegnapi lapok részletesen beszámolnak arról, hogy az országgyűlés csütörtöki ülése elfogadta és törvénybe iktatta a Polgári Törvénykönyvet, a szocialista igazságszolgáltatás új, nagy jelentőségű vívmányát. Pártunk és kormányunk, amely javasolta és kezdeményezte a Polgári Törvénykönyv megalkotását — megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi életünknek megfelelően —, ezzel a lépéssel évszázados problémát oldott meg, valóra váltotta azt, amit az első magyar forradalmi országgyűlés — 1848- ban —, már elrendelt, de amelyet a burzsoá feudális uralkodó osztály száz éven keresztül nem tudott és nem is akart megvalósítani. A régi magyar magánjog-szabályzat — formájában és méginkább tartalmát illetően —, idegen volt a néptől, mert védte a kizsákmányolást, s az elnyomó uralkodóosztály érdekeit szolgálta. Az egyszerű ember szinte egyáltalán nem tudott eligazodni benne, hiszen állandóan toldoztákfoldozták a jogrendszert , s eközben egyáltalán nem a széles néprétegek érdekeit, hanem a vagyonosok, az uralkodó osztály hatalmának erősítését tartották szem előtt. Érthető, hogy népünk az eddigi jogrendszert — bár azon a felszabadulás óta jelentős pozitív változtatások történtek —, nem érezhette teljesen magáénak. Bár szocializmust építő hazánkban az igazságszolgáltatás népi szervei, a bírói gyakorlat nem ragaszkodott mereven a helytelen, elavult jogszabály-formulákhoz, mégis bizonyos mértékig kötve volt abban, hogy a szocialista törvényességet maradéktalanul, a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően érvényre juttassa. A bíróságok mellett például eddig is működtek népi ülnökök. De köztudott, hogy a szövevényes jogrendszerben — amely nemcsak rendszerében, hanem nyelvezetében is bonyolult volt —, az egyszerű munkások vagy dolgozó parasztok nem nagyon tudtak eligazodni. Szocialista törvényhozásunk által megalkotott Polgári Törvénykönyv elveti az elavult jogszabályokat, áttekinthetően, s az egyszerű emberek számára is érthetően egységes keretbe foglalja a népi igazságszolgáltatás jogszabályait. A törvénykönyv számol azzal, hogy átmeneti korszakban élünk, hogy a szocialista életviszonyok mellett még megvannak — kiváltképpen a mezőgazdaságban —, a nem szocialista jellegű életviszonyok. Éppen ezért a törvénykönyv megadja a lehetőséget arra, hogy a bírói gyakorlat az egyes rendelkezéseket a szüntelenül fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyaink követelményeinek, s ebből fakadóan a nép érdekeinek megfelelően alkalmazza, értelmezze. Nagy gondot fordít a Polgári Törvénykönyv a társadalmi tulajdon — állami és szövetkezeti tulajdon —, fokozottabb védelmére: a társadalmi tulajdon védelmét minden magyar állampolgár kötelességévé teszi. Ugyanakkor védi a dolgozók életszükségleteinek kielégítését szolgáló személyi tulajdont is. A Polgári Törvénykönyv védi a termelőeszközökön fennálló magántulajdont is, mert fejlődésünk jelenlegi szakaszán még számolnunk kell bizonyos termelőeszközök magántulajdonával. Ez a rendszabály is hűen kifejezi a párt politikáját, mert megteremti az egyénileg dolgozó parasztok és kisiparosok termelési biztonságát, persze csak olyan mértékben, hogy az ne sértse a közösség érdekeit. Fejlődő, kialakuló szocialista életformánk megteremti a maga eszményeit, erkölcseit is — s ez híven tükröződik az országgyűlés által elfogadott Polgári Törvénykönyvben. Társadalmunk a kizsákmányolás megszüntetésével, azzal, hogy mindinkább kiküszöböli hogy egyik ember a másiknak a farkasa legyen, új, tisztultabb erkölcsöket valósít meg a gyakorlatban és törvényeiben, jogszabályaiban is. Nálunk nem a vagyon szerint osztályozzák az embereket, nálunk minden ember annyit ér, amennyit a köz javára, hazánk fejlődésének előmozdítása érdekében cselekszik. A törvénykönyv igyekszik elősegíteni a dolgozóknak, társadalmunk valamennyi tagjának közösségi, szocialista szellemben történő nevelését azzal is, hogy az embereket arra inti: egyéni érdekeik mellett soha ne téveszszék szem elől a társadalom közös, egyetemes érdekeit. Mindezeken túl szabályozza, jogilag meghatározza a tartási szerződések során felmerülő vitás kérdések rendezését, jogi eldöntését, a polgári jog eszközeit is a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szolgálatába állítja, szabályozza az eddig oly sok vitára okot adó örökösödési jogot, kiküszöböli azokat a túlhajtásokat, amelyek sok esetben elkeseredett családi perekhez vezettek. Joggal bízhatunk abban, hogy a dolgozó nép magáévá teszi a Polgári Törvénykönyvet, annak jogszabályait, mint szocialista társadalmunk újabb nagyszerű vívmányát fogadja. Annál is inkább, mert a Polgári Törvénykönyv elkészítésében nemcsak vezetők és jogászok vettek részt, hanem az országos vita során nagyon sok munkás, paraszt és értelmiségi mondta el vagy küldte be írásban az Igazságügyminisztériumba javaslatát, észrevételét. Az így beérkezett helyes javaslatokat a törvénykönyv megalkotói messzemenően figyelembe vették, felhasználták. VAS KÉPE Mintegy 200 ezer forintot kapnak a tanácsi vállalatok a 14—16 éves fiatalok foglalkoztatására A felszabadulás előtt százával ténferegtek az utcán munka nélkül az iskolából kimaradt fiatalok. Az urak Magyarországa vajmi keveset törődött ezzel. Abban az időben nemcsak a fiatalok elhelyezkedése volt nehéz, hanem az idősebbek közül is sokan ették a munkanélküliek keserű kenyerét. A felszabadulás óta sok munkaalkalom nyílt az általános iskolákból kimaradt, tovább tanulni nem szándékozó, 14—16 éves fiatalok számára. A fiatalok elhelyezése azonban még mindig nem oldódott meg teljesen, és évenként visszatérő probléma ez megyénkben is. Vas megyében az idén több mint 3 ezer 200 fiatal végzett az általános iskolákban. Közel ezerháromszáz felsőbb iskolákban, gimnáziumokban, technikumokban tanul tovább, s mintegy 1300—1400 diákipari tanuló lett.Több mint ötszázra tehető tehát megyénkben azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola befejezése után sem tovább tanulni, sem szakmát elsajátítani nem kívánnak, hanem mindjárt a termelőmunkában akarnak résztvenni. A tanács és az illetékes szervek minden lehetőséget megragadnak, hogy ezeknek a fiataloknak megfelelő elhelyezési lehetőséget biztosítsanak. A több mint 500 fiatal közül sokan már el is helyezkedtek, s számos fiatalnak most nyílik majd elhelyezkedési alkalma. A forradalmi munkás-paraszt kormány július 19-én hozott rendeletében 1959. évre 10 millió forintot bocsátott rendelkezésre a fiatalok elhelyezése céljából. A megyei tanács munkaügyi osztálya a közelmúltban felmérte, hogy az egyes tanácsi vállalatoknak még hány fiatalt lenne módjukban foglalkoztatni. A felmérés során számos vállalat jelentette be igényét fiatalok munkájára. Így például a Tatarozó Vállalat 12, az Ingatlankezelő Vállalat 10, a Sütőipari Vállalat 10, a Kertészeti Vállalat 15 fiatal munkábaállítását vállalta megfelelő béralaptöbblet biztosítása esetén. A munkaügyi osztály közölte a Munkaügyi Minisztériummal a fiatalok elhelyezésére kínálkozó lehetőséget, s a munkábaálláshoz szükséges pénzösszeg folyósítását kérte. A kért összeg már rendelkezésre áll, s így a közeljövőben a megye tanácsi vállalatainál mintegy 83 fiatal nyerhet felvételt. A tanácsi vállalatok a fiatalok foglalkoztatására mintegy 200 ezer forintot kapnak. A tanácsi vállalatok mellett a minisztériumi vállalatok, s az egyes szakminisztériumokhoz tartozó szervek is alkalmaznak majd több, az általános iskolából kimaradt, 14—18 éves fiatalt. E vállalatok, intézmények béralaptöbbletét az illetékes szakminisztériumok bocsátják majd rendelkezésre. A megye tanácsi vállalatainál augusztus 1-től munkába álló 83 fiatal általában 4—6 órás munkaidőben dolgozik majd. A kormány rendelete szerint a fiatalok havi munkabérét 300—500 forint között kell megállapítani. Továbbképes iskolák létesülnek Az általános iskolákból kikerült 14—16 éves gyermekek részére továbbképző iskolákat hoz létre a Művelődésügyi Minisztérium. A továbbképző oktatás kötelező mindazok részére, akik nem tanulnak tovább vagy nem töltenek be állást. A továbbképző iskolákban hetenként háromszor rendszeres szakmai oktatásban részesülnek a tanulók. Vas megye területén is megszervezik a továbbképző oktatást, összesen tíz csoportot hoznak létre. Egy csoportban harminc gyerek tanul. Az ipari jellegű továbbképző iskolát kilencven fővel Szombathelyen állítják fel. A megye területén ezenkívül három helyen egy csoportos, két helyen két csoportos mezőgazdasági jellegű továbbképző iskolát indítanak. Az utóbbi oktatásnál azok a helyek jönnek elsősorban számításba, ahol a legtöbb 14—16 éves tanuló lakik, és amelyik községben jól működő mezőgazdasági szakkör van. Az ipari jellegű oktatás szeptember második felében, a mezőgazdasági jellegű továbbképzés november elsején indul. A továbbképző iskolák létrehozására és fenntartására közel 80 ezer forintot fordít Vas megyében az állam. Egy tanuló továbbképzésére átlag 55 forintot fordítanak. A továbbképző iskolák tantervére és óratervére vonatkozó rendelkezés augusztusban jelenik meg. Várják őket az iskolák... Hatvan csillogó szempár, hatvan izgatott fiatal: lányok és fiúk vegyesen. Ülnek egymás mellett, mint nem is olyan régen a tanteremben. Alig egy hónap elteltével már ők néznek szembe az osztállyal, ők állnak a katedrára, hogy amit tanultak, gyümölcsöztessék, átültessék a jövő generáció szívébe, lelkébe. Ifjú pedagógusjelöltek ülnek a Savaria Gimnázium egyik termében. Izgalmuk jogos. Most dől el, ki melyik faluba, melyik iskolába megy tanítani. Most jelölik ki számukra a helyet, ahonnan elindulnak pályájukon. Arcuk ünnepélyes. Halvány pír játszik rajta, akár az érettségi izgalmas pillanataiban. Előttük az elnöki asztali bizottság veszi körül. A bizottság tagjai — a Művelődésügyi Minisztérium képviselője, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, s egy-két előadója, valamint a járdás tanulmányi felügyelők —, „vallatják” az ifjú pedagógusokat. Ki, hova vágyik? Hova szeretne menni tanítani. Aztán Farkas László elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője emelkedik szólásra. — Minden évben eljön ez a várva várt nap — mondja, miután szívélyesen üdvözli a fiatal kartársakat. — Ez a nap ma már nem hoz kellemetlen meglepetéseket. Izgalmai nem abból fakadnak, hogy jaj, lesz-e hely, ahol elindulhat a fiatal pedagógus a pályán, lesz-e katedra számára, amelyen kibonthatja tehetségét az új tanító. Hallgatói a lélegzetüket is viszszafojtják. Érzik ők is, tudják, hogy nem olyan világ van most, mint régen, amikor a végzett tanítók hetekig, hónapokig, vagy akár évekig hiába kilincseltek, nem jutottak álláshoz. Reájuk várnak már. Várják őket az iskolák, a kis iskolások, akikért évek hosszú során át tanultak, hogy egykor taníthassanak. Az osztályvezető nem beszél sokat, de nem titkolja el a fiatalok előtt azt sem, hogy kötelezettségeik is vannak az állammal szemben, amiért lehetővé tette, hogy pedagógusokká váljanak. Ki-ki a saját falujában mutathatja majd meg, hogy érdemes volt-e erre a bizalomra. Farkas elvtárs rövid köszöntője után megkezdődnek a „kinevezések”. Valaki járásonként olvassa azoknak az iskoláknak a nevét, ahova új tanerő kell. S ők jelentkeznek. Egymásután lendülnek magasba a kezek. Szele Ilona, Táncos Márta Hosszúperesztegre jelentkezik. Együtt jártak iskolába is, most majd egy tantestületben hasznosítják tudásaidat. Rózsa László Vasegerszegre szeretne menni. Kívánsága teljesül. És így sorban, valamennyien megtalálják a maguk kis faluját, iskoláját. Véli elé már mindanyannyian tudják, hol fognak tanítani. Az izgalom kissé elcsitul. A képzelet most már egy eddig esetleg ismeretlen falu körvonalait, soha nem látott iskola tantermeit fürkészi. Vajon milyen lesz? Barátságosak lesznek-e ott az emberek? A szünetben összedugják fejüket, suttognak, találgatnak. Egy csinos, szőke lány, Czibera Ágota magában ismételgeti a falu nevét, amelyet nem is ismer. — Hova megy? — kérdezem. — Sótonyba — mondja tagranyílt szemmel. — Sohasem jártam ott, körmendi vagyok, Szombathelyen végeztem, de azon a környéken még sohasem jártam. — Izgul? — Nem félek a vidéktől. A zátonyiak bizonyára megszeretnek majd — reménykedik. — Ez persze még a jövő titka. De minden bizonnyal teljesedik Czibera Ágota kívánsága. Csöglei Mariannát ölbére helyezték. Ő sem járt még soha a községben, noha nem messze lakik onnan. Meg van elégedve a kinevezéssel? — Magam választottam — mondja. — Én is falun nevelkedtem, s igazán szeretem a falusi embereket, ölben is bizonyára hamar „otthonra” találok, így reménykedik valamennyi. Közben az idő előrehaladt és elközelgett a nap legünnepélyesebb része. Átvonulnak a megyei tanács épületébe, és ünnepélyesen esküt tesznek a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Ezzel hivatalosan is tanítókká, pedagógusokká válnak. Érdekes növénytermesztési kísérlet a szombathelyi Felszabadulás TSZ-ben Tiborcz János, a szombathelyi Felszabadulás TSZ elnöke már eddig is több újítást vezetett be, s több növénytermesztési kísérletet végzett a tsz-ben. A tsz a tavasszal az ő kezdeményezésére 20 holdon újabb érdekes növénytermesztési kísérlet megvalósításába kezdett. Húszholdas kísérleti parcellán minden négy sor kukorica közé két sor szóját vetettek a tsz tagjai. A kukorica így több fényhez és levegőhöz jut, a szója pedig páradúsabb levegőt kap. Nemrégiben szakemberek is megvizsgálták a kísérleti parcellát, és megállapították: mind a kukorica, mind a szója az átlagossá magasabb termést ígér. Képünkön a kísérleti parcell* egy része látható. u