Vas Népe, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
•* (Folytatás az 1. oldalról) fogadta. Ebben a nyilatkozatban észrevehető volt egy bizonyos törekvés, hogy tisztázzák a hathatós elenőrzési rendszerre vonatkozó nyugati álláspontot. Kifejtette ugyanis, hogy a nyugati fél az ellenőrzést nem a katonai kémkedés, hanem csupán a leszerelési intézkedések végrehajtásának ellenőrzése érdekében tartja szükségesnek. Az angol küldöttség nyilatkozatának egyes részeiben azonban a nemzetközi ellenőrző szervre és annak működésére vonatkozó kifejezések úgy érthetők, mintha még nem vetette volna el teljesen azt a gondolatot, hogy az ellenőrzés — még a leszerelési egyezmény megkötése előtt — ne csak a leszerelési intézkedésekre terjedjen ki, hanem általában a fegyveres erőkre is, röviden a fegyverzetek ellenőrzése előnyben részesül a leszerelés ellenőrzésének rovására. A tízhatalmi bizottság bizonyára pontosan tájékozódhat majd az ellenőrzésre vonatkozó angol elképzelésről. A harmadik nyugati nagyhatalom, Franciaország tisztelt képviselője már nyilatkozata bevezető részében eloszlatta a beszédhez fűzött várakozásainkat, amikor azt mondotta: „A Szovjetuniótól és Nagy-Britanniától eltérően, mi nem terjesztünk ma elő teljes tervet. Úgy látszik, ennek még nem jött el az ideje“’. A francia delegáció fenntartásait a leszerelési tervekkel kapcsolatban aláhúzzák a nyilatkozat következő szavai: „Véleményünk szerint hadseregre szükség van mindaddig, amíg a bizalmatlanság fennáll. Reméljük, hogy addig, amíg a tízhatalmi bizottság összeül, a francia kormány is elérkezettnek találja majd az időt a leszerelési tervek, reális tanulmányozására és kevésbé lesz meggyőződve arról, hogy szükség van hadseregre — mondotta Péter János, majd azokkal a fenntartásokal és félremagyarázásokkal, problémák helytelen értelmezésével foglalkozott, melyek a vita során a javaslat egyes részeivel, vagy magának az általános és teljes leszerelésnek a gondolatával kapcsolatban jelentkeznek. Péter János beszéde végén kijelentette: a magyar delegáció a vitáról azt a jó hírt viszi majd haza, hogy a leszerelés kérdésében valami "új és jó van születőben. Az óriási nehézségek és ellentmondások ellenére, amelyeket a jövendő tárgyalásokon kell majd leküzdeni, a magyar delegáció meggyőződése, hogy a tízhatalmi bizottság folytatja, sőt továbbfejleszti a mostani ülésszak kezdeményezéseit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács moszkvai idő szerint szombaton délelőtt 10 órakor együttes ülést tartott. Az ülésen Hruscsov miniszterelnök beszédet mondott a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról. Hruscsov elvtárs megállapította, hogy a legutóbbi időben észrevehetően javult a nemzetközi helyzet. A feszültség lényegesen enyhült, kedvezőbbek a lehetőségek a a béke megszilárdítására. — Nyugaton kezd felülkerekedni a helyzet józanabb értékelése — mondotta. — Arra a következtetésre jutnak, hogy a katonai erőre alapuló számításokat a lomtárba kell tanni, a különböző társadalmi rendszerű államoknak ésszerű alapon békésen együtt kell élniök. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a szocialista táborhoz tartozó többi ország békeszerető politikája olyan utat nyitott meg az emberiség előtt, amelyen haladva a társadalom háborúk nélkül, a békés együttműködés alapján fejlődhet. A békés együttélés elve annyi, mint a be nem avatkozás a belügyekbőe, egyértelmű a kölcsönös engedményekkel, kompromisszumokkal, a felek egymáshoz való alkalmazkodásával az államközi viszonylatokban a béke fenntartása és megszilárdítása végett. Ideológiai kérdésekben azonban szó sem lehet engedményekről. — Bízunk igazságaink erejében — hangsúlyozta Hruscsov — s hittel hirdetjük az egész világnak a szocialista igazságot, a szocializmus előnyeit. Hruscsov határozottan visszautasította a burzsoá közéleti személyiségek állításait, amelyek szerint a Szovjetunió csupán taktikai célokat követ, amikor a békés együttélésről beszél. A marxizmus a munkásosztály győzelméhez sohasem tartotta szükségesnek a háborút az államok között — mondotta. — A történelem arról tanúskodik, hogy nem a kommunisták, hanem az imperialisták idézték elő a háborúkat. A szovjet minisztertanács elnöke kifejtette, hogy véleménye szerint Macmillan angol miniszterelnökinek a Szovjetunióban tett látogatása jelentős szerepet játszott a szovjet—angol kapcsolatok megjavulásában és az egészségesebb nemzetközi helyzet kialakulásában. A szovjet és az amerikai kormányfő kölcsönös látogatására vonatkozó megállapodásról Hruscsov kijelentette, hogy az meszszemenő lépés volt a nemzetközi feszültség általános enyhüléséhez. Eisenhower amerikai elnökkel folytatott beszélgetéseit úgy jellemezte, hogy azok lényegesen hozzájárultak az egyetemes béke megszilárdításához. — Igen nagyra becsüljük e beszélgetéseket — jegyezte meg. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy De Gaulle-lal sorra kerülő találkozása hasznos lesz a szovjet—francia kapcsolatok fejlődése és az egyetemes béke megszilárdulása szempontjából. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet—francia kapcsolatok remélhetőleg normálisan fejlődnek majd, de megjegyezte, hogy Franciaország részvétele a szovjetellenes katonai tömbökben rányomja bélyegét a francia kormány politikájára. — A szovjet dolgozók kívánják, hogy Franciaország nagy és virágzó hatalom legyen, békében és barátságban szeretnének élni a francia néppel — hangsúlyozta Hruscsov. Hruscsov nagyra értékelte De Gaulle és Debré realitásokon alapuló kijelentéseit, amelyeknek értelmében az Odera-Neisse-határ megváltoztatathatatlan. Mint a szovjet kormányfő kijelentette, az algériai kérdés rendezésében fontos szerepet játszhatnak De Gaulle-nak azok a javaslatai, hogy az önrendelkezés alapján oldják meg a kérdést, már tudniillik akkor, ha e javaslatok nem maradnak csupán szavaik. Ez a rendezés elősegítené, hogy fokozódjék Franciaország nagyhatalmi szerepe. — Nyitva az út a tárgyalásokhoz — jelentette ki Hruscsov, — és a megoldatlan kérdések rendezésével el lehet érni a nemzetközi helyzet további javulását. Az államok most lépnek az ilyen tárgyalások szakaszába, de még teljesen fel kell olvasztani a hidegháború jegét. Mindenekelőtt a leszerelés kérdését kell megoldani és meg kell szüntetni a fegyverkezési versenyt. Itt az idő, hogy végezzünk a második világháború maradványaival és véget vessünk a hidegháborúnak. Meg kell kötni a német békeszerződést. Ezzel kapcsolatban Hruscsov emlékeztetett arra, megegyezett Eisenhower elnökkel abban, hogy „kívánatos újra megindítani a tárgyalásokat a német kérdésről“’. — Az európai helyzet még mindig sok nyugtalanságot okoz — állapította meg Hruscsov, majd kijelentette, hogy a Szovjetunió „kész messzemenő lépésekre”, és „mindennemű ésszerű részintézkedésre” az európai légkör enyhítése céljából. Az Egyesült Államoknak és néhány más nyugati hatalomnak a Kínai Népköztársasághoz való viszonyáról Hruscsov megállapította : ezek az államok másodrangú hatalommá igyekeznek minősíteni ezt a nagy országot. A Kínai Népköztársaság mind a mai napig nem kapta meg jogait az ENSZ-ben. Hruscsov hangsúlyozta, a Kína belügyeibe való beavatkozás, azok a kísérletek, hogy mesterségesen „két Kínától szerepel tessene®, „feszült helyzetet teremtettek a Távol-Keleten.” Hruscsov kifejezte meggyőződését, hogy Tajvan és a többi kínai sziget egyesülni fog a kínai anyaországgal. Ebben a kérdésben határozottan támogatjuk a Kínai Népköztársaság kormányát — jelentette ki a szovjet kormányfő. Hruscsov rámutatott, hogy az Egyesült Államok a jelek szerint nem törekszik háborús konfliktusra Koreában és így kedvező feltételek alakulnak ki a koreai kérdés végleges megoldására. Azzal kell kezdeni, hogy kivonják a külföldi csapatokat Délközeléből. Hruscsov sajnálkozását fejezte ki a legutóbbi kínai—indiai határincidensek miatt. — Örülnénk — mondotta —, ha ezek a dolgok nem ismétlődnének meg és a vitás határkérdéseket barátságos tárgyalásokon, mindkét fél kölcsönös megelégedésére rendeznék. Hruscsov elmondotta, hogy a Szovjetunió javasolta általálános és teljes leszerelés lehetetlenné tenné a háborút. Megelégedéssel állapította meg, hogy Eisenhower kijelentette: megoldást kell keresni a leszerelés kérdésére. Az e kérdésben tartandó tárgyalások szempontjából kedvező az a válasz is, amelyet Macmillan, Nehru, Sukarno és más államférfiak adtak a szovjet javaslatokra. Leszerelési javaslatait előterjesztve a Szovjetunió emberbaráti célokat követett — mondotta Hruscsov. — Arra törekszik, hogy a háború kiküszöbölődjék a társadalom életéből. — Nem akarjuk katonai célokra felhasználni azokat az előnyöket, amelyekkel rendelkezünk és amelyek a szocialista országok fejlődésének irányában növekednek — jelentette ki Hruscsov, A szovjet kormányfő kiemelte, hogy azok, akik a nemzetközi fegyveres erők felállítását szorgalmaznák, tulajdonképpen a szovjet, leszerelési javaslatok elfogadásától igyekeznek visszatartani az országokat. Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy ha a nyugati házaknak nem hajlandók elfogadni az általános és teljes leszerelést, a Szovjetunió kész megegyezni részleges lépésekben is, kész megvitatni a javaslataihoz fűzött módosításokat és kiegészítéseket, hajlandó más javaslatok megvitatására is. — A szovjet kormány — mondotta Hruscsov — teljesen osztja azt a véleményt, hogy kívánatos a kormányfői értekezlet mielőbbi összehívása. Ezen az értekezleten a legfontosabb helyet a leszerelés kérdésének kell elfoglalnia. Ezenkívül meg kell vitatni a német békeszerződés megkötésének kérdését s a nyugat-berlini helyzet rendezését, valamint egyéb általános érdekű nemzetközi kérdéseket. A szovjet kormány szilárdan arra törekszik, hogy az enyhüléstől eljussunk a nemzetközi feszültség teljes megszüntetéséig, a hogy az enyhülés tartós békévé váljék — jelentette ki Hruscsov. —■* A szocialista világrendszer minden országa öszeforrottabb, mint valaha. Ezek az országok annak a történelmi feladatnak megoldásáért szállnak ellőra, hogy megmentsük az emberiséget a háborúktól és biztosítsuk a népek fejlődését a béke és a társadalmi haladás útján. — A Szovjetunió sikeresen oldja meg a kommunizmus építésének feladatait és az erőteljes felemelkedés útján halad — állapította meg Hruscsov, majd a szovjet dolgozók hőstettének nevezte, hogy egy esztendős— 1959 — leforgása alatt három űrrakétát bocsátottak fel. Végül Szerencsekívánatait fejezte ki a tudósoknak a Hold túlsó oldalának lefényképezéséért. Hruscsov elvtárs külpolitikai beszéde a Legfelső Tanács szombati ülésén NEMZETKÖZI SZEMLE mi ■•■■■■ ■■■« a ■■■Imii itta Holdfénykép és enne a találkozó Van-e izgalmasabb olvasmány változó korunkban, mint az újságok, napjaink percet rögzítő krónikái? Az újság élete egy nap — szokták mondani — A múlt letűnt világának cinikus főszerkesztői pedig meg is toldották: ugyan ki emlékezik vissza a tegnapi újságokra. Nagyon sokan — milliók és milliók csodálják meg újból és újból azt az újságot, amelyben benne van az „évszázad fényképe“’, a Hold „láthatatlan” arca. Csodálatos, világraszóló felfedezés — lelkesedik osztatlanul Kelet és Nyugat. Nos, nemcsak a könyveknek, a felfedezéseknek is megvan a maguk sorsa. Amikor Kolumbusz kicsiny karavelláján nekivágott az óceánnak, Kínát akarta felfedezni , és helyette felfedezte Amerikát Amikor a szovjet tudósok megostromolva az eget, felfedező útra küldték a szputnyikokat, a fényképező berendezéssel ellátott bolygóközi állomást, akaratlanul megindítottak egy másik felfedező folyamatot is: a Szovjetunió felfedezését Amerika részéről. Az amerikaiak első ízben döbbbentek rá, hogy a Szovjetunió TMeitó partner, „veszélyes” versenytárs. Úgy látszik a Szovjetunió megismeréséhez a Holdon át vezet az út az Egyesült Államok számára. Az elmúlt időszakban fájdalmasnálfájdalmaisabb „átértékelésekre” volt szükségük az Egyesült Államok sorsa felelős intézőinek, hogy ráébredjenek arra, amit a néptömegek már réges-régen tudtak, vagy helyes ösztönnek éreztek: a Szovjetunió nem „agyaglábú óriás”, gyenge elmaradott ország, amellyel az ultimátumok és a hidegháború nyelvén lehet beszélni, hanem szocialista nagyhatalom, magasrendű technikával rendelkező fejlett ország, amelynek ereje összeforrva a többi szocialista ország és a világot átfogó békemozgalom erejével, alapvetően megszabja az erőviszonyokat, mégpedig jó irányban — az enyhülés, a békés együttélés irányában A nyugati tervek kezdettől fogva a Szovjetunióval vívandó háború perspektívájából indultak ki. A tervek kihagyták a számításból, hogy a Szovjetunió olyan rakétatechnikára tesz szert — másról most nem beszélünk — amely mindenki tudomására adja azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a háború katasztrófával járna felid érői számára. A Szovjetunió „visszaszorítása”, a „rab népek felszabadítása", majd a „háborús szakadék” szélén való tánc hidegháborús stratégiai célkitűzései egymás után csődöt mondtak egy olyan helyzetben, amelyre a Szovjetunió, a szocialista tábor, a békeszerető erők fölénye a jellemző. Ilyen körülmények közepette a józanabb nyugati körökben aggodalom támadt a kalandor erőpolitikával szemben és hajlandóság mutatkozott az erőviszonyok realisztikusabb értékelésére. Sulzberger, a neves amerikai közíró legnyomatékosabban mutat rá egy „új önelemzés" szükségességére. „Nemcsak politikánk stílusát és módszereit, hanem céljait is felül kell vizsgálni" — hangoztatja Sulzberger. Éppen a megváltozott erőviszonyok felismerésének hatására is egyes nyugati országokban tért hódít a tárgyalás szelleme. E térhódítás útját olyan mérföldkövek jelzik, mint Macmillan angol miniszterelnök tavalyi moszkvai és N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő amerikai látogatása. E két látogatás és kiváltképpen az utóbbi utat nyitott a négy nagy csúcsértekezlete felé. A népek világszerte úgy érezték, hogy a több mint egy évtizedes hidegháborús nyomás után fellélegezhetnek, véget ér az atomkatasztrófával fenyegető időszak. Tudósok és egyszerű emberek vélik, ha megvalósulhatott a „hold-átérésnek", a Hold titokzatos „fél orcája” megörökítésének utópiája, mert ne válhatna valóra az, amit a hitetlenkedők, a hidegháborús kilátásokba belenyugvók szintén utópiának tartottak: a csúcsértekezlet és általa a békés együttélés. Való igaz, hogy az általános irányzat hosszú távra sodró erővel az enyhülés felé mutat. De akadnak disszonáns hangok. Míg Macmillan és Eisenhower azt a meggyőződést vallja, hogy az „olvadás” megkezdődött, De Gaulle és Adenauer nem osztja ezt az optimizmust. A kínálkozó lehetőség helyett — amint a nyugatnémet General Anzeiger írja — a francia tábornok-elnök a „féket ragadta meg” és ezt már az Evening News című angol lap mondja — „szétzúzta azt a reményt, hogy hamarosan létrejöjjön a csúcstalálkozó“’. A nyugati szövetségeseinek terveivel is ellentétes De Gaulle-féle „magányos farkas’’ diplomácia, amely a „gondos előkészítés” ürügyével napolta el a csúcsértekezletet, aggodalmat keltett világszerte, mivel időt ad a hidegháború lovagjainak, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülés ellen. Nem túlságosan meglepő e lépés attól a kormánytól, amely a hidegháború előretolt leállásában hadakozva a legkülönbözőbb évek őrökkel igyekezett szembehelyezkedni az enyhüléssel, így például a gaulleista Franciaország technikailag elavult atombomba robbantásával olyan időpontban akar belépni az „atomklubba”, amikor a nukleáris kísérletek beszüntetésének lehetősége felveti a klub megszüntetésének lehetőségét Az Adenauerral és a Francéval kiépített tüntető szövetség, az algériai gyilkos háború folytatása mind-mind afelé hajtja a gaulleista kormányt, hogy ne Camp David, hanem a hidegháború szellemében nyúljon az enyhülés, így a csúcsértekezlet problémájához is. Mindenesetre a nemzetközi helyzet ellentmondásosságát és az enyhülés szellemének előretörését jellemzi az a tény, hogy a francia elnök meghívása alapján sor kerül a De Gaulle Hruscsov találkozóra, amely reményt nyújthat arra, hogy a francia elnök bizonyos kérdésekben enged mostani merev állásfoglalásából. Ha a csúcstalálkozót el is lehet napolni, a békés együttélés gondolata lépésről-lépésre halad előre. Semmi meg nem állíthatja, mert az emberiség tűzi napirendre. Az emberiség, amely késsé szétfeszíteni a földi kereteket. . VAS NÉPE 1959. november 1. Vasárnap