Vas Népe, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1553. december X. Kedd (Folytatás a 3. oldalról) mában fejlesszük további orszá­gokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkameg­osztás, a specializálódás és koo­peráció elvét valósítjuk meg a Kulc­lönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában, a szocialista államok­kal. Ugyanakkor az a vélemé­nyünk, h­ogy a nemzetközi koope­ráció elképzelhető és megvalósít­ható szocialista és kapitalista or­szágok közötti gazdasági kapcso­latban is. V­annak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, ame­lyeket a kapitalista országok vá­sárolnak és még jelentősebb mér- Kádár János tékben vásárolhatnak a jövőben Ugyanakkor értelmetlennek talál­nánk hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel —, olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak, elő olcsóbban és megfelelő minőség­ben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának ter­mészetesen letétele, hogy a szo­cialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnje­nek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők.­­ Véleményünk szerint a népeknek békében kell egy­más mellett élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését­­előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győze­delmeskedik. marxista-leninista pártra­, a szak­­szervezetekre, Hazafias Nép­frontra és a többi tömegszerve­zetekre építjük politikai rendsze­rünket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalom időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpárt­rendszer az ellenforradalom javá­ra hajtotta a vizet — ezért elve­tettük ezt. A többpártrend­szer helyett a párt által ve­zetett Hazafias Népfrontot fej­lesztettük. A Hazafias Nép­front alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívülieket, akik az alapve­tő célok tekintetében — a szo­­cializrátás felépítése, az ország szuverenitásának és függetlensé­gének védelme, a népköztársaság erősítése —, egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommu­nisták mellett a párton kívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy ko­rábban más pártoknak vol­tak tagjai, vagy esetleg min­dig is pártonkívüliek voltak, lom­ásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelen­leg még mindig nyílt fenyegetésen hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan meg­mondtuk, nem egyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyar­­országon állomásozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükséges­sé teszi. Ami pedig azokat a be­szélgetéseket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyaror­szági erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják vé­delmezni rendszerüket a belső el­lenséggel szemben. Ha a reakciósok újból vere­kedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ereje és még van elegen­dő törleszteni valója is az el­lenforradalmárokkal szemben, elvtárs előadói beszéde A párt értékelését az ellenforradalom okairól elfogadta az egész dolgozó magyar nép­ pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János az 1956. októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfogla­lását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze.. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tény­re mutathatunk rá. Először: az 1956. novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jel­legéről tett minden megállapítá­sunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfo­gadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értéke­lésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban —, a párt és a népköztársaság min­den hazai ellensége egyesült, szo­rosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezé­nyelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai. Pártunk, a Magyar Szociális­a Munkáspárt a súlyos helyzet­­ben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősség­től áthatva, a magyar kommu­nisták létrehozták az új forra­dalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Közpon­ti Bizottságot, létrehozták a for­radalmi munkás-paraszt kor­mányt, amely a Szovjetunió, hű­séges és legjobb barátunk és szö­vetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a törté­nelem akkor napirendre tűzött súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János —, és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és ha­tározottsággal lehetett boldogul­ni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség tá­borába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szo­cialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kel­lett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekér­tolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szem­ben félreérthetetlenül is nyila­l­tan a népköztársaság iránti VA 5 \ £ F­E Belpolitikai helyzetünkről Kádár János ezután a Magyar N­épköztársaság belpolitikai hely­zetéről beszélt A belpolitikai helyzet fejlődé­se — hangsúlyozta —, az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdu­lásához vezetett Az ellenforrada­lom elleni harc a szociaizmus erőit megedzette és tömörítette. A tö­megek politikailag sok­at fejlőd­tek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. A harc menetében, a szocializ­mus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint ko­rábban bármikor. Hazánkban munkáshatalom, pro­letárdiktatúra volt és a szocializ­mus épült, amikor 1956. októbe­rében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára ki­terjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az ese­ményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956. október 23-án Budapes­ten kirobbantott fegyveres felke­lés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szo­cialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jel­legű volt. Az eseményeket fel­idéző okokra, az azokban részve­vő és ható tényezőkre vonatko­zóan megállapítást nyert: lénye­ges tényezőként szerepet játszot­tak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátos­ságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánk­ban. E hibák súlyossága és tar­tóssága gyengítette a proletárdik­tatúrát és kedvező talajt terem­tett az osztályellenségnek az ellen­­forradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoport­jának példát­lan árulása is. Végigjárták az utat a párton be­lüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött tit­kos és nyílt szövetségig; mint osz­tályárulók, a munkáshatalom fel­adásáig; mint hazaárulók, az im­perialisták beavatkozásának sür­getéséig. Az ellenforradalom honi fő ere­je a politikai hatalmától, kivált­ságaitól és gazdasági alapjától ko­rábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid né­hány nap alatt 40 pártot szervez­tek. Ezek között ott volt az ellen­­forradalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csak­úgy, mint a két megyében nyíltan zászlót bontó nyilaske­­resztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — párt­jaikon kívül —, az ellenforradal­mi platformon álló, úgynevezett ,,munkás-tanács”-okat és „forra­dalmi” bizottságokat használták fel politikai céljaikra. A Magyarországon kirobban­tott ellenforradalmi felkelés­nek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársa­sággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel, hűség, az igaz hazafiság, a munkásnemzetköziség esz­méjével lehetett harcolni. Az ellenf­o­rradalmárok „semleges­ségével” szemben félreérthetetle­nül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a Varsói Szerző­dés szervezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és min­denkor együtt haladunk a szocia­lista táborral. Világosan válaszol­tunk arra is: mire alapozzuk or­szágunk politkai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalom előtt volt A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellen­­forradalmi felkelés kezdeménye­zőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett vi­szont bocsájtani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és félre­vezettek. Súlyos helyzetben és egy időben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megol­dania: szakítani a korábbi hibák­kal és leszámolni az ellenforrada­lommal. Pártunk képes volt erre és egy időben megoldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és kö­vetkezetes marxista-leninista ál­lásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és ta­pasztalatát még sokáig szá­mon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenforrada­lomról elmondható, hogy min­den területen teljes vereséget szenvedett és a múlté. Kádár János itt emlékeztetett a tavaly novemberben tartott or­szággyűlési és tanácsvál­aszt­ások­ra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását meg­kapták a párt által vezetett Ha­zafias Népfront jelöltjei". A Magyar Népköztársaság bel­politikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenfor­radalmi felkelés előtt volt, a szer­biaizmus alapjai jelentősen széle­sedtek azóta és a szocializmus épí­tése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai támoga­tása és odaadó, szorgalmas mun­kája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Ma­gyarországgal szemben erősen el­fogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnak ott a valóságnak jobban megfelelő tu­dósítások is. A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, akik nem túl­ságosan szeretik a Magyar Nép­­köztársaságot. Mostaniban az ilyen emberek, mik­öziben szemük előtt erősödik a Magyar Népközt­­ársaság, különböző képzelgések­kel áltatják magukat. Azt mond­ják, ellentétek vannak a párt­ban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelem­mel, mert bizony még jó sar­káig kell várniok. Más reakciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhat­juk, okkal bízunk abban, hogy még a hidegháborút is sikerül fel­számolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magyar­­országon mégegyszer nem tess. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz. Megint más reak­ciósok azt mondják: „Hruscsov és Eisenhower megegyeztek’'. Mi tudtuk, hogy Hruscsov elztéra és Eisenhower elnök úr néhány der­­ogban megegyeztek és reméljük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a re­­akciós, aki valamely torz logiká­­val azt gondolja, hogy bármely#­ Hruscsov—Eisenhower találkosór­ából és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasis­­­ta Magyarország születik, leg­alábbis erősen téved. A közmon­dás az ilyenre mondja: „Éhes disznó makkal álmodik*.­ Megint mások reakciós remé­nyeiket ahhoz fűzik, hogy­­ki­vonulnak Magyarországról a szovjet csapatok". Erről a kérdés­ről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Ma­gyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nem­zetközi kérdésektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a Var­sói Szerződés szervezetében egye­sült országok kormányaival, a szocialista országok kormányai­­val egyetértésben a külföldön át­ Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát A tapasztalatokat számontart­­juk, nem ismételjük meg a hibá­kat, nem felejtjük az árulást, se az osztály­ellenséget, se az impe­rialistákat.­ A tapasztalatok alap­ján tovább erősítjük népi álla­munkat, rendszerünket. Tovább erősítjük államunk legfőbb po­litikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Erősítjük a munkás­osztály szövetségét a többi dol­gozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére tá­maszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra ké­pes erőinek egyesítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokra­tizmusát Érvényesüljük a demok­ratikus centralizmus elvét az ál­­laméletb­en is. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a helyi fi­­lamh­atalmi szervek önkor­­mányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdé­sekben tm állam közgponti irá­nyítónál. jnapkörtásasasóemik a*aota*ás*g-­­ban rögzített szervezete, az or­szággyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált Az erintett há­rom évben fejtetitHUflfc a* eraaég* gyűflés és a helyi tanácsok ***** káját. Megn&wefcedett pd&tSfcaij txmtotsnm és ktxttaxál& snsrewak­­BeuCBt betűsfe&rtfc­ás az a törek­vésünk, hogy ea a jövőben elég inkább bőrtBjB». A helyi tanácsok x)€Lu3@iDLtre93K­K, €SBE908Tu HwvmoSc egyúttal hatásos harc a harasná­­zááhSL örökölt és sajnos rendsze­rünkben még egyáltalán le nem küzdött tAttkBAdn­élten, JBvCreefle! Hnevesdhatjufk, hogy a három esztendő alatt teljes mér­tékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a bepolitikai helyzet jó és ki­elégítően fejlődik a közrend és a közállapotok olyanok vá­­lnak, hogy­­bármely nyugati kapitalista ország megirigyel­hetné. Ez a párt egységének, helyes po­litikaijának, a párt és a nép ösz­­szetartottságának, a munkásosz­tály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társa­dalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását. Az ország gazdasági helyzetéről Kádár János beszámolója har­­madik részében az ország gazda­sági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A má­sodik világháború például Ma­gyarország gazdaságában 300 mil­liárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon szá­mítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden eredményét megsemmisí­tette. Az ellenforradalom gazdasági „adománya” 22 milliárd forint ér­tékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyre­­állításának ügyét. A népgazdaság már 1951. vé­gére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók ezaé­­szí­nvonala már akkor megha­ladta az ellenforradalom előtti utolsó normális év, 1955, szín­vonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidari­tása képes. A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta né­pünket a nagyszámú új év rang. (Folytatás a 4 okUbem) a

Next