Vas Népe, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4 Tíz évvel ezelőtt kezdődött a huszadik század második felének első évtizede. Ma kezdődik a második. Akkor, tíz év előtt, a nagy világlapok a szokásos újévi nyilatkozatoknál, jóslásoknál messzebb mentek: egy évtizedre nyilatkoztattak, jósoltatnak előre. Nem érdemes itt idézni a különböző beállítottságú és árnyalatú nyilatkozatok sokaságát, de bármilyen árnyalatú volt is a nyilatkozó, egy valami feltétlenül benne volt szavaiban: az, hogy nagyon-nagyon feszült a nemzetközi helyzet, háború, mégpedig minden megelőzőnél borzalmasabb háború réme fenyeget. Hadd tegyük hozzá: nem is nagyon látszott a kibontakozás lehetősége... Magán jósok a múlt évtized közepére jövendölték a háború kitörését. Nem kellett várni rá fél évtizedet. 1950. közepén kitört a koreai háború. Voltaképpen ezzel kezdődött a hatodik évtized. Az évszázad első fele a kínai népi forradalom győzelmével fejeződött be, az imperializmus ebbe nem nyugodott bele, s kereste az új hadszínteret, amelyből „talán” a totális világégés szikrája kipattan, így kezdődött. Az imperializmus háborúcsináló vonala tovább folytatódott. Emlékezzünk: háború Vietnamban, provokáció 1953-ban Berlinben, a világpolitika legveszedelmesebb tűzfészkében, aztán az Egyiptom elleni nyílt agresszió 1956-ban, egyidejűleg, elterelő hadmozdulatként, a magyarországi ellenforradalom kirobbantása... Nos, sok viharfelleg vonult el felettünk abban az évtizedben, amelynek végeztével ma éjfélkor összekoccantak a poharak, hogy boldogabb új esztendőt kívánjanak egymásnak a jóakaratú emberek. De a lezajlott évtized — nem is kell hozzá semmiféle történelmi távlat, hogy nyugodtan leszögezhessük — mégis úgy vonul majd be a történelembe, mint az említett agressziók sikertelenségének évtizede, úgy vonul majd be, mint olyan évtized, amelyben alapjában megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok a béke javára. Olyan évtized volt ez, amelyben a kezdetén még egészen fiatal szocialista országok hallatlanul megizmosodtak, kialakították a testvéri együttműködés, a legszorosabb barátság táborát. Ennek folytán olyan évtized volt, amelyben a világtörténelemben először az új társadalmi viszonyok közt élő államok a nemzetközi kapcsolatok addig ismeretlen új formáit teremtették meg: kis és nagy államoknak a teljes egyenlőség, a kölcsönösség alapján létrejött roppant erejű szövetségét. Ma választ keresünk arra a 11 kérdésre, miért nem lett, miért nem lehetett a most búcsúztatott évtized a háború évtizede, a válasz adva van. Azért nem lehetett, mert a szocializmus erői és a béke erői fölébe kerekedtek a háborút hordozó imperializmus erőinek. Azt is feljegyzi majd a történelem, hogy a múlt évtized az ember évezredes álma, a világűrhajózás valóra váltása megkezdésének évtizede volt S ha semmi másra nem emlékszik majd vissza késő korokban az emberiség, mint erre a két mozzanatra, akkor is tudni fogja: a szocialista világrendszer kialakulása, valamint a legmagasabb technikai felkészültséget követelő űrkutatás szorosan összefügg egymással, és senki sem tekinti majd véletlennek, ahogyan ma sem tekinti annak, hogy éppen az új rend hordozója, a Szovjetunió fejlesztette a legmagasabb tökélyre a rakétatechnikát !V ennyi pompás dolognak volt hát a szülőanyja ez a hatodik évtized, amely olyan kavargó viharfellegek közepette köszöntött ránk tíz évvel ezelőtt! Milyen nagy ellentétek és ellentmondások, kezdetben egy totális háború réme ,, végül pedig egy nagy-nagy reménység kezdete. Mert az évtized azzal zárult, hogy a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ülésén beterjesztette az általános és teljes leszerelésre irányuló javaslatokat. A háborús próbálkozások kudarcot vallottak, a szocializmus minden fronton, ahol megpróbáltak belemarni, ahol kikísérletezték erejét, állta a sarat, le kell hát szerelni, a történelem lomtárába kell tenni egyszer s mindenkorra a háborút! Igen, látszólag nagyon egyszerű az egész. A valóságban azonban nem, sőt igen bonyolult. Mert amennyire így időrendben az ellentétek jellemezték lezárult évtizedünket, úgy ezek az ellentétek egyidejűleg is léteznek, csak már átfordult a mérleg nyelve az enyhülés, a béke serpenyője felé. Az ellentétek azonban megvannak, a két társadalmi rendszer ellentéteként, a tőkés országok belső erőinek ellentéteként, sőt még az uralkodó tőkés osztályok egyes csoportjainak ellentéteként is. A helyzet tehát valójában bonyolult és öszszetett. Mégis, azt kell mondanunk, hogy az évtized végén megkezdte a sírba költözést a hírhedt „szakadékpolitika”, az ellentmondások legékesebb kifejezője, a „se háború, se béke” politikája, amely a legveszélyesebb holtponton tartotta a világpolitikát. De az imperializmus országaiban egysíkúan és egyértelműen még nem ment végbe a fordulat Pedig szemlátomást megbukott az az alapelv, amely tíz év előtti kiinduló állásában jellemezte e politikát. Mert miből indult ki a második világháborút követően az imperializmus? A következő tételekből: 1. a Szovjetunió a háborúban meggyengült, s nem számít világhatalmi tényezőnek; 2. a népi demokratikus országok társadalmi rendje nem végleges, hanem csakhamar megdől; 3. ezt a folyamatot gazdasági blokáddal, katonai támaszpontrendszer létesítésével, kémszervezetekkel és propagandával siettetni kell; 4. a gyarmati sorból kiszabadult országok nem tudnak megállni lábukon, tehát a függetlenségi mozgalmakat katonai tömbökkel és gazdasági zavarkeltéssel meg lehet akadályozni; 5. a tőkés világ kizárólagos nagyhatalma az Egyesült Államok, ő diktál, s a kommunistaellenesség jelszava erősebbnek bizonyul majd a tőkés országok politikai és gazdasági ellentéteinél, tehát sikerül majd őket egységes táborba felsorakoztatni. Így megfogalmazva, persze, e célkitűzéseket sehol sem mondták el, írták le, bár a dullesi emberek nyíltan is beszéltek róla. A való élet azonban így ábrázolta e politikát. Látnivaló tehát, hogy ha a hetedik évtizedben elénk táruló távlatokat fürkésszük, egyúttal azt is kutatjuk, mennyire tesz le az imperializmus az említett politikai axiómákról, amelyek tökéletesen visszájukra fordultak, és zsákutca felé terelték a kapitalizmus egész épületét a Szovjetunió és a szocialista tábor fennmaradt, s fennmarad örökké; nemhogy nem gyengül, de rohamléptekben erősödik gazdaságilag és minden vonatkozásban. Ahol a szocializmus győzött, ahol a dolgozó népé lett a hatalom, ott véglegesen és visszavonhatatlanul lett a hatalom az övé. Gazdasági blokád, támaszpont-politika? A szocialista országok gazdasági élete sokkal gyorsabban fejlődik a kapitalizmusénál, s már látható az a közeli idő, amikor a legfejlettebb tőkés országok kerülnek az elmaradottak helyzetébe. Katonai fenyegetésről, az interkontinentális rakéták idejében, úgy hisszük, nem is beszélhetnek komolyan az imperialisták. Ami pedig a gyarmati országok szabadságmozgalmait illeti: a második világháború óta csaknem 10 új, független ország írta rá a nevét a világtérképre, s ez a folyamat megállíthatatlan, Ázsia után Afrikában is, Afrika után Latin-Amerikában is, ahol majd éppen a hetedik évtized hoz nagy fordulatokat Ami pedig a tőkés országokat illeti: egy évtizeddel ezelőtt csakugyan úgy látszott, hogy egyhamar nem akad köztük egy sem, amelyik elég erős vagy elég bátor lesz ahhoz, hogy ellentmondjon Washingtonnak, vele szemben a nemzeti függetlenséget és az önállóságra való törekvést hangsúlyozza. Kifelé ma is őrzik az egység látszatát , köztük levő ellentétek mégis mindjobban nyilvánvalóak. A tőkés országok nemzetgazdaságát, kereskedelmét a pangás és a függés állapotába taszította az amerikaiakkal való „szövetség” — kivéve egy ország tőkés köreit, Nyugat-Németországét , éppen ez az a pont, amelyben Anglia és Franciaország egyre nyíltabban mond ellent Amerikának. Ioem kell jósnak lenni, hogy előre lásuk: a ma induló évtizedben ez a folyamat tovább erősödik, mégpedig annál inkább, mennél jobban ragaszkodnak bizonyos amerikai körök a hidegháborús maradványokhoz. Azt is meg lehet jósolni, hogy éppen a német kérdés az, amelyben az ellentétek éleződnek majd. Mert az európai országok közelről érezték a német militarizmus veszedelmét, s nem óhajtanak belőle még egyszer, s a kormányoknak számolniok kell saját közvéleményükkel. Továbbá pedig féltékenyek is Amerika első számú európai kedvencére, a bonni államra, amelynek léte szig-vérig a hidegháborúval van összekötve. A második világháború abszurd maradványa, hogy ti. még nem kötötték meg a németekkel a békeszerződést, osztódást idéz majd elő a nyugati táborban. A hetedik évtized annyiban lesz a béke évtizede, amennyiben túlhaladja a fent idézett öt pontból álló hidegháborús politikát Az idő már most is túlhaladta, s a helyzet bonyolultsága manapság éppen abban áll, hogy a realitását teljesen elvesztett politikához egyesek még ragaszkodnak, illetve iparkodnak mennél többet megőrizni belőle, vagyis felemás módon, csak lépésről lépésre tágítanak tőle. (Úgy bizonyos: a hetedik évtized lényegében a csúcstalálkozóval kezdődik. Mindenesetre jobb és biztatóbb kezdet, mint a múlt évtizedé volt. Jó lenne, persze, mielőbb túl lenni a ma még tornyosuló nehézségeken. Am a türelem nagy erény, s nekünk van több türelmünk, mert nekünk van több bizalmunk a jövőt illetően. Ez lesz az az évtized, amikor a Szovjetunió már csaknem teljesíti gazdasági fő feladatát, s az egy főre jutó termékekben a világ legelső helyére tornázza fel magát, illetve egész sor termékben már most is első helyen van. Ez lesz az az évtized, amikor a Kínai Népköztársaság nagy előreugrásai következtében elhagyja Angliát a szén-, a vas- és acéltermésben. Ez lesz az az évtized, amikor a népi demokratikus országok egész sora befejezi a szocializmus alapjainak lerakását, illetve befejezi a szocialista építést Ez lesz az az évtized, amikor a béke erői végleg és mindenki számára érthetően, cáfolhatatlanul a háború erői fölé nőnek. Jó reményekkel nézünk hát a hetedik évtized elébe. A feladat adva van, s a megoldása is: jó munkával erősítve a béke táborát, építve a szocializmust az emberiség számára írunk történelmet olyan, amelynek híre fennmarad. Ennek az évtizednek meg kell hoznia az atomleszerelést, s általában előbbre kell vinnie a leszerelés ügyét, közelebb hozva a népek egyetemes biztonságát. Ezért, úgy hisszük, érdemes küzdenie a ma élő nemzedéknek. V. T. A világpolitika két évtizede VAS NÉPE Amit a népszámlálásról tudni kell Interjú a Megyei Statisztikai Igazgatóság vezetőjével ,"sztudomású, hogy január 2010-ig népszámlálás zajlik le hazánkban. Ezzel kapcsolatosan megkérdeztük Tokaji Gábort, a Központi Statisztikai Hivatal Vas megyei Igazgatósága vezetőjét, melyek a legfontosabb tudnivalók a lakosság szempontjából. Kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk: — Milyen előkészületek történtek a népszámlálás lebonyolítására? —• Kijelöltük a számlálóbiztosokat, akik többségükben pedagógusok. A számlálóbiztosok rövid tanfolyamon készültek fel az összeírás helyes, szakszerű és egységes lebonyolítására. A számlálóbiztosok e minőségükben közhivatali funkciót töltenek be. A számlálóbiztosok lakásukban keresik fel az adatszolgáltatókat, s az adatokat kikérdezés alapján írják be a kérdőívek megfelelő rovatába. Mintegy 1700 számlálóbiztos és felülvizsgáló vesz részt megyénkben a népszámlálásban. — Milyen alapelveket tükröz az összeírás? — Az összeírásnak teljesnek, szakszerűnek kell lennie, s a reális helyzetnek megfelelő adatokat kell tartalmaznia. A teljesség úgy érhető el, ha az összeírás alkalmával minden személyt egy akalommal biztosan összeírnak, de kétszer senkit sem. Szükséges az is, hogy minden összeírandó személy minden egyes kérdésre tudjon válaszolni és válását a valóságnak megfelelő legyen. — Mire terjed ki az összeírás? — Összeírják a lakóházakat, a lakásokat, a lakásokban a háztartásokat, ezen belül családonként a család tagjait. — Milyen célt szolgál a népszámlálás? — A népszámlálás adatai elősegítik, hogy helyes alapokon nyugvó terveket készíthessünk és ezáltal a lakosság anyagi és kulturális szükségleteit a legmesszebbmenőkig kielégíthessük. A feldolgozás alkalmával — amely Budapesten bonyolult számológépek segítségével történik — a nevek eltűnnek. Az összeírás adatai csakis statisztikai célokat szolgálnak, másra fel nem használhatók. Az adatok feldolgozása után választ kapunk a többi között arra, hogy például a megyében mennyi kereső, mennyi eltartott van, vagy mennyi a géplakatos, autószerelő, tanítói, tanári képzettséggel rendelkező személyek száma. Képet kapunk továbbá — a kormegoszlás alapján — arról is, hogy a jövőben mely helységekben és milyen mértékben kell az iskolák, napközi otthonok hálózatát bővíteni. A nem- és kormegoszlás birtokában az ipar és a kereskedelem is jobban tudja a szükségleteket felmérni és ezáltal az egyes cikkek gyártását és azoknak az elosztását helyesebben megszervezni (például gyermekruhák, cipők stb.). A felsorolást folytathatnánk, de még akkor is csak elenyészően csekély részét tudnánk bemutatni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a feldolgozás után választ kapunk. A népszámlálás végső célját azonban e néhány felsorolt példából is érzékelni lehet. A népszámlálás tehát nem öncélú papírmunka, hanem a lakosság érdekeinek szolgálatában áll. Az adatszolgáltatónak tehát saját érdeke, hogy pontos válaszokat adjon, s a munka eredményeként a hivatalos szervek a legreálisabb képet kapják. — Milyen időpontot vesz alapul az összeírás? — Minthogy az összeírás kilenc napig tart, s ez alatt az élet nem áll meg, szükséges volt egy időpont kijelölése, amelyet alapul veszünk. Ez az időpont Szilveszter éjszakája, vagyis az 1959. december 31. és 1960. január 1. közti éjféli állapot. Az összeírás tartama alatt mindent erre az időpontra vetítve veszünk figyelembe. — Hogyan írják össze azokat, akik otthonuktól távol tartózkodnak? — Akik ebben az időben — otthonuktól távol — valahol megszálltak, azoknak adatait szálláshelyükön is, otthonukban is felveszik, függetlenül attól, hogy látogatás vagy munkavégzés stb céljából tartózkodnak távol családjuktól. Nehézség az ideiglenes szálláshelyen akkor merül fel, ha ezek a személyek a szilveszteri szálláshelyükről továbbutaznak, még mielőtt a számlálóbiztos őket összeírta volna. Ugyanis az ilyen személyek adatait a szálláshelyen lévők általában nem, vagy csak részben tudják bemondani a számlálóbiztosnak. Ezért szükséges, hogy e személyek továbbutazásuk előtt az alant felsorolt adatokat szálláshelyükön otthagyják. Szükséges továbbá, hogy az olyan családok is, amelyekből a család egy vagy több tagja a fenti időpontban — de még az összeírás tartama alatt is távoli munkahelyén tartózkodik — a pontos adatokat a távollévőről idejében beszerezzék. — Melyek a legfontosabb kérdések, amelyekre a népszámlálás során válaszolni kell? — Mindenekelőtt szükség van a pontos névre, a születés időpontjára, a foglalkozás megjelölésére. A foglalkozás megjelölése részletesebben szükséges, mint az általános szóhaszálatban. Például nem elégséges azt mondani, hogy gyári munkás, tisztviselő, pedagógus stb. Ezekben az esetekben a helyes válasz a következő: géplakatos, szerszámlakatos, cipőgyári dokkoló, szövőgyári előkészítő, autószerelő, elektroműszerész, illetve üzemvezető, főmérnök, bérelszámoló, főkönyvelő, gyors- és gépíró, általános iskolai tanító, gimnáziumi tanár stb. Nem lehet tehát általánosító bejegyzéseket használni, hanem a bejegyzésből a legrészletesebben ki kell tűnnie az összeírandó személy munkakörének és beosztásának A mezőgazdaságban dolgozóknál sem lehet csak annyi a foglalkozás megjelölése, hogy tsz-tag, földműves, hanem mezőgazdasági termelőszövetkezetben növénytermelési brigádtan, fogatos, illetve önálló gazda hat kát, hold földön stb. — A felsoroltakon kívül mire kell még válaszolni? — Az összeírás alkalmával bejegyzik a gyermekek számát, a munkáltatót és a munkahelyet, a pontos lakcímet, az iskolai végzettséget, összeírják a földtulajdont (bérbevett, bérbeadott, illetményföld kát, holdban, mennyi a gazdaságban a szántó és legelő). — Milyen szervek vesznek részt a népszámlálás lebonyolításában? — A tanácsok, mint a munkák lebonyolítói, s a Központi Statisztikai Hivatal területi szervei, mint szakmai irányítók. Az egyes községekben és városokban a számlálóbiztosok és felülvizsgálók munkáját a községi felelősök irányítják, akik általában a községi tanácsok végrehajtó bizottságának titkárai. Éppen ezért a népszámlálás eredményessége nagymértékben függ attól, hogy e szervező és irányító munkát a tanácsi végrehajtó bizottságok milyen lelkiismeretesen látják el. Mennyiben segítheti elő megyénk lakossága a népszámlálás gyors és pontos lebonyolítását? — Vas megye lakossága akkor segítheti elő az összeíró számlálóbiztosok munkáját, ha a fenti adatokat a család minden egyes tagjáról, de még azokról a személyekről is, akik esetleg csak rövid ideig vendégségben tartózkodtak ott, beszerzik. Ebben az esetben a számlálóbiztosok az ő adataikat is fel tudják venni, még akkor is, ha időközben eltávoztak Minthogy a népszámlálás az adatszolgáltatók érdekeinek gyakorlati megvalósulását segíti elő, bizton reméljük, hogy ebben a munkában az összeírókat a legmesszebbmenő támogatásban részesítik, amiért előre is köszönetet mondunk. 1960. január 1. Pénzt*