Vas Népe, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

4 ­T­­íz évvel ezelőtt kezdődött a huszadik század máso­dik felének első évtizede. Ma kezdődik a második. Akkor, tíz év előtt, a nagy világlapok a szokásos újévi nyilatkozatoknál, jóslásoknál messzebb mentek: egy évtizedre nyilatkoztattak, jó­soltatnak előre. Nem érdemes itt idézni a különböző beállítottsá­gú és árnyalatú nyilatkozatok so­kaságát, de bármilyen árnyalatú volt is a nyilatkozó, egy valami feltétlenül benne volt szavaiban: az, hogy nagyon-nagyon feszült a nemzetközi helyzet, háború, mégpedig minden megelőzőnél borzalmasabb háború réme fe­nyeget. Hadd tegyük hozzá: nem is nagyon látszott a kibontako­zás lehetősége... Magán jósok a múlt évtized közepére jövendöl­ték a háború kitörését. Nem kellett várni rá fél év­tizedet. 1950. közepén kitört a koreai háború. Voltaképpen ez­zel kezdődött a hatodik évtized. Az évszázad első fele a kínai népi forradalom győzelmével fe­jeződött be, az imperializmus ebbe nem nyugodott bele, s keres­te az új hadszínteret, amelyből „talán” a totális világégés szik­rája kipattan, így kezdődött. Az imperializmus háborúcsi­náló vonala tovább folytatódott. Emlékezzünk: háború Vietnam­ban, provokáció 1953-ban Berlin­ben, a világpolitika legveszedel­mesebb tűzfészkében, aztán az Egyiptom elleni nyílt agresszió 1956-ban, egyidejűleg, elterelő hadmozdulatként, a magyarorszá­gi ellenforradalom kirobbantása... Nos, sok viharfelleg vonult el fe­lettünk abban az évtizedben, amelynek végeztével ma éjfélkor összekoccantak a poharak, hogy boldogabb új esztendőt kívánja­nak egymásnak a jóakaratú em­berek. D­e a lezajlott évtized — nem i­s kell hozzá semmiféle tör­ténelmi távlat, hogy nyugodtan leszögezhessük — mégis úgy vo­nul majd be a történelembe, mint az említett agressziók si­kertelenségének évtizede, úgy vo­nul majd be, mint olyan évtized, amelyben alapjában megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok a bé­ke javára. Olyan évtized volt ez, amelyben a kezdetén még egé­szen fiatal szocialista országok hallatlanul megizmosodtak, kiala­kították a testvéri együttműkö­dés, a legszorosabb barátság tá­borát. Ennek folytán olyan évtized volt, amelyben a világtörténe­lemben először az új társadalmi viszonyok közt élő államok a nemzetközi kapcsolatok addig is­meretlen új formáit teremtették meg: kis és nagy államoknak a teljes egyenlőség, a kölcsönösség alapján létrejött roppant erejű szövetségét. M­a választ keresünk arra a 11 kérdésre, miért nem lett, miért nem lehetett a most bú­csúztatott évtized a háború év­tizede, a válasz adva van. Azért nem lehetett, mert a szocializmus erői és a béke erői fölébe kere­kedtek a háborút hordozó impe­rializmus erőinek. Azt is feljegyzi majd a törté­nelem, hogy a múlt évtized az ember évezredes álma, a világ­­űrhajózás valóra váltása megkez­désének évtizede volt S ha sem­mi másra nem emlékszik majd vissza késő korokban az embe­riség, mint erre a két mozzanat­ra, akkor is tudni fogja: a szo­cialista világrendszer kialakulása, valamint a legmagasabb techni­kai felkészültséget követelő űr­kutatás szorosan összefügg egy­mással, és senki sem tekinti majd véletlennek, ahogyan ma sem tekinti annak, hogy éppen az új rend hordozója, a Szovjetunió fejlesztette a legmagasabb tö­kélyre a rakétatechnikát !V­ ennyi pompás dolognak volt hát a szülőanyja ez a hatodik évtized, amely olyan kavargó viharfellegek közepette köszöntött ránk tíz évvel eze­lőtt! Milyen nagy ellentétek és ellentmondások, kezdetben egy totális háború réme ,, végül pe­dig egy nagy-nagy reménység kezdete. Mert az évtized azzal zárult, hogy a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlé­sének ülésén beterjesztette az ál­talános és teljes leszerelésre irá­nyuló javaslatokat. A háborús próbálkozások kudarcot vallot­tak, a szocializmus minden fron­ton, ahol megpróbáltak belemar­ni, ahol kikísérletezték erejét, állta a sarat, le kell hát szerel­ni, a történelem lomtárába kell tenni egyszer s mindenkorra a há­borút! I­gen, látszólag nagyon egy­­­szerű az egész. A valóságban azonban nem, sőt igen bonyolult. Mert amennyire így időrendben az ellentétek jellemezték lezá­rult évtizedünket, úgy ezek az ellentétek egyidejűleg is létez­nek, csak már átfordult a mér­leg nyelve az enyhülés, a béke serpenyője felé. Az ellentétek azonban megvannak, a két tár­sadalmi rendszer ellentéteként, a tőkés országok belső erőinek el­lentéteként, sőt még az uralkodó tőkés osztályok egyes csoportjai­­nak ellentéteként is. A helyzet tehát valójában bonyolult és ösz­­szetett. Mégis, azt kell monda­nunk, hogy az évtized végén megkezdte a sírba költözést a hírhedt „szakadékpolitika”, az ellentmondások legékesebb kife­jezője, a „se háború, se béke” politikája, amely a legveszélye­sebb holtponton tartotta a világ­politikát. De az imperializmus or­szágaiban egysíkúan és egyértel­műen még nem ment végbe a fordulat Pedig szemlátomást megbukott az az alapelv, amely tíz év előtti kiinduló állásában jellemezte e politikát. Mert mi­ből indult ki a második világ­háborút követően az imperializ­mus? A következő tételekből: 1. a Szovjetunió a háborúban meggyengült, s nem számít vi­lághatalmi tényezőnek; 2. a népi demokratikus orszá­gok társadalmi rendje nem vég­leges, hanem csakhamar megdől; 3. ezt a folyamatot gazdasági blokáddal, katonai támaszpont­rendszer létesítésével, kémszerve­zetekkel és propagandával siet­tetni kell; 4. a gyarmati sorból kiszaba­dult országok nem tudnak meg­állni lábukon, tehát a független­ségi mozgalmakat katonai töm­bökkel és gazdasági zavarkeltés­sel meg lehet akadályozni; 5. a tőkés világ kizárólagos nagyhatalma az Egyesült Álla­mok, ő diktál, s a kommunista­­ellenesség jelszava erősebbnek bizonyul majd a tőkés országok politikai és gazdasági ellentétei­nél, tehát sikerül majd őket egységes táborba felsorakoztatni. Így megfogalmazva, persze, e célkitűzéseket sehol sem mond­ták el, írták le, bár a dullesi em­berek nyíltan is beszéltek róla. A való élet azonban így ábrázolta e politikát. Látnivaló tehát, hogy ha a hetedik évtizedben elénk táruló távlatokat fürkésszük, egy­úttal azt is kutatjuk, mennyire tesz le az imperializmus az em­lített politikai axiómákról, ame­lyek tökéletesen visszájukra for­dultak, és zsákutca felé terelték a kapitalizmus egész épületét a Szovjetunió és a szocialis­­ta tábor fennmaradt, s fennmarad örökké; nemhogy nem gyengül, de rohamléptek­ben erősödik gazdaságilag és minden vonatkozásban. Ahol a szocializmus győzött, ahol a dol­gozó népé lett a hatalom, ott véglegesen és visszavonhatatla­nul lett a hatalom az övé. Gaz­dasági blokád, támaszpont-politi­ka? A szocialista országok gaz­dasági élete sokkal gyorsabban fejlődik a kapitalizmusénál, s már látható az a közeli idő, ami­kor a legfejlettebb tőkés orszá­gok kerülnek az elmaradottak helyzetébe. Katonai fenyegetés­ről, az interkontinentális raké­ták idejében, úgy hisszük, nem is beszélhetnek komolyan az impe­rialisták. Ami pedig a gyarmati országok szabadságmozgalmait il­leti: a második világháború óta csaknem 10 új, független ország írta rá a nevét a világtérképre, s ez a folyamat megállíthatatlan, Ázsia után Afrikában is, Afrika után La­tin-Amerikában is, ahol majd éppen a hetedik évtized hoz nagy fordulatokat Ami pedig a tőkés országokat illeti: egy évtizeddel ezelőtt csak­ugyan úgy látszott, hogy egyha­mar nem akad köztük egy sem, amelyik elég erős vagy elég bá­tor lesz ahhoz, hogy ellen­tmond­jon Washingtonnak, vele szemben a nemzeti függetlenséget és az önállóságra való törekvést hang­súlyozza. Kifelé ma is őrzik az egység látszatát , köztük levő ellentétek mégis mindjobban nyil­vánvalóak. A tőkés országok nemzetgazdaságát, kereskedelmét a pangás és a függés állapotába taszította az amerikaiakkal való „szövetség” — kivéve egy ország tőkés köreit, Nyugat-Németorszá­­gét , éppen ez az a pont, amely­ben Anglia és Franciaország egyre nyíltabban mond ellent Amerikának. Io­­em kell jósnak lenni, hogy előre lásuk: a ma induló évtizedben ez a folyamat tovább erősödik, mégpedig annál in­kább, mennél jobban ragaszkod­nak bizonyos amerikai körök a hidegháborús maradványokhoz. Azt is meg lehet jósolni, hogy éppen a német kérdés az, amely­ben az ellentétek éleződnek majd. Mert az európai országok közel­ről érezték a német militarizmus veszedelmét, s nem óhajtanak be­lőle még egyszer, s a kormányok­nak számolniok kell saját közvé­leményükkel. Továbbá pedig fél­tékenyek is Amerika első számú európai kedvencére, a bonni ál­lamra, amelynek léte szig-vérig a hidegháborúval van összekötve. A második világháború abszurd maradványa, hogy ti. még nem kötötték meg a németekkel a békeszerződést, osztódást idéz majd elő a nyugati táborban. A hetedik évtized annyiban lesz a béke évtizede, amennyiben túl­haladja a fent idézett öt pontból álló hidegháborús politikát Az idő már most is túlhaladta, s a helyzet bonyolultsága manapság éppen abban áll, hogy a realitá­sát teljesen elvesztett politikához egyesek még ragaszkodnak, illet­ve iparkodnak mennél többet megőrizni belőle, vagyis felemás módon, csak lépésről lépésre tá­gítanak tőle. (Ú­gy bizonyos: a hetedik év­­­­tized lényegében a csúcs­találkozóval kezdődik. Minden­esetre jobb és biztatóbb kezdet, mint a múlt évtizedé volt. Jó lenne, persze, mielőbb túl lenni a ma még tornyosuló nehézsége­ken. Am a türelem nagy erény, s nekünk van több türelmünk, mert nekünk van több bizalmunk a jövőt illetően. Ez lesz az az évtized, amikor a Szovjetunió már csaknem tel­jesíti gazdasági fő feladatát, s az egy főre jutó termékekben a vi­lág legelső helyére tornázza fel magát, illetve egész sor termék­ben már most is első helyen van. Ez lesz az az évtized, amikor a Kínai Népköztársaság nagy elő­­reugrásai következtében elhagyja Angliát a szén-, a vas- és acélter­mésben. Ez lesz az az évtized, amikor a népi demokratikus országok egész sora befejezi a szocializ­mus alapjainak lerakását, illetve befejezi a szocialista építést Ez lesz az az évtized, amikor a béke erői végleg és mindenki számára érthetően, cáfolhatatla­­nul a háború erői fölé nőnek. Jó reményekkel nézünk hát a hetedik évtized elébe. A feladat adva van, s a megoldása is: jó munkával erősítve a béke táborát, építve a szocializmust az emberiség számára írunk tör­ténelmet olyan, amelynek híre fennmarad. Ennek az évtizednek meg kell hoznia az atom­leszere­lést, s általában előbbre kell vin­nie a leszerelés ügyét, közelebb hozva a népek egyetemes bizton­ságát. Ezért, úgy hisszük, érde­mes küzdenie a ma élő nemze­déknek. V. T. A világpolitika két évtizede VAS N­É­P­E Amit a népszámlálásról tu­d­ni kell Interjú a Megyei Statisztikai Igazgatóság vezetőjével ,"sztudomású, hogy január 20­10-ig népszámlálás zajlik le ha­zánkban. Ezzel kapcsolatosan meg­kérdeztük Tokaji Gábort, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Vas me­gyei Igazgatósága vezetőjét, me­lyek a legfontosabb tudnivalók a lakosság szempontjából. Kérdése­inkre az alábbi válaszokat kaptuk: — Milyen előkészületek történ­tek a népszámlálás lebonyolítá­sára? —• Kijelöltük a számlálóbiztoso­kat, akik többségükben pedagógu­sok. A számlálóbiztosok rövid tan­folyamon készültek fel az össze­írás helyes, szakszerű és egységes lebonyolítására. A számlálóbizto­sok e minőségükben közhivatali funkciót töltenek be. A számláló­biztosok lakásukban keresik fel az adatszolgáltatókat, s az adato­kat kikérdezés alapján írják be a kérdőívek megfelelő rovatába. Mintegy 1700 számlálóbiztos és fe­lülvizsgáló vesz részt megyénkben a népszámlálásban. — Milyen alapelveket tükröz az összeírás? — Az összeírásnak teljesnek, szakszerűnek kell lennie, s a reá­lis helyzetnek megfelelő adatokat kell tartalmaznia. A teljesség úgy érhető el, ha az összeírás alkalmá­val minden személyt egy akalom­­mal biztosan összeírnak, de két­szer senkit sem. Szükséges az is, hogy minden összeírandó személy minden egyes kérdésre tudjon vá­laszolni és válását a valóságnak megfelelő legyen. — Mire terjed ki az összeírás? — Összeírják a lakóházakat, a lakásokat, a lakásokban a háztar­tásokat, ezen belül családonként a család tagjait. — Milyen célt szolgál a nép­­számlálás? — A népszámlálás adatai előse­gítik, hogy helyes alapokon nyug­vó terveket készíthessünk és ezál­tal a lakosság anyagi és kulturá­lis szükségleteit a legmesszebbme­nőkig kielégíthessük. A feldolgo­zás alkalmával — amely Budapes­ten bonyolult számológépek segít­ségével történik — a nevek eltűn­nek. Az összeírás adatai csakis statisztikai célokat szolgálnak, másra fel nem használhatók. Az adatok feldolgozása után választ kapunk a többi között arra, hogy például a megyében mennyi ke­reső, mennyi eltartott van, vagy mennyi a géplakatos, autószerelő, tanítói, tanári képzettséggel ren­delkező személyek száma. Képet kapunk továbbá — a kormegosz­lás alapján — arról is, hogy a jövő­ben mely helységekben és milyen mértékben kell az iskolák, napkö­zi otthonok hálózatát bővíteni. A nem- és kormegoszlás birtokában az ipar és a kereskedelem is job­ban tudja a szükségleteket felmér­ni és ezáltal az egyes cikkek gyár­tását és azoknak az elosztását he­lyesebben megszervezni (például gyermekruhák, cipők stb.). A fel­sorolást folytathatnánk, de még akkor is csak elenyészően csekély részét tudnánk bemutatni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a fel­dolgozás után választ kapunk. A népszámlálás végső célját azonban e néhány felsorolt példából is ér­zékelni lehet. A népszámlálás te­hát nem öncélú papírmunka, ha­nem a lakosság érdekeinek szolgá­latában áll. Az adatszolgáltatónak tehát saját érdeke, hogy pontos válaszokat adjon, s a munka ered­ményeként a hivatalos szervek a legreálisabb képet kapják. — Milyen időpontot vesz alapul az összeírás? — Minthogy az összeírás kilenc napig tart, s ez alatt az élet nem áll meg, szükséges volt egy idő­pont kijelölése, amelyet alapul ve­szünk. Ez az időpont Szilveszter éjszakája, vagyis az 1959. december 31. és 1960. január 1. közti éjféli állapot. Az összeírás tartama alatt mindent erre az időpontra vetítve veszünk figyelembe. — Hogyan írják össze azokat, akik otthonuktól távol tartózkod­nak? — Akik ebben az időben — ott­honuktól távol — valahol meg­szálltak, azoknak adatait szállás­helyükön is, otthonukban is fel­veszik, függetlenül attól, hogy lá­togatás vagy munkavégzés stb céljából tartózkodnak távol csa­ládjuktól. Nehézség az ideiglenes szálláshelyen akkor merül fel, ha ezek a személyek a szilveszteri szálláshelyükről továbbutaznak, még mielőtt a számlálóbiztos őket összeírta volna. Ugyanis az ilyen sze­mélyek adatait a szálláshelyen lé­vők általában nem, vagy csak rész­ben tudják bemondani a számlá­lóbiztosnak. Ezért szükséges, hogy e személyek továbbutazásuk előtt az alant felsorolt adatokat szál­láshelyükön otthagyják. Szükséges továbbá, hogy az olyan családok is, amelyekből a család egy vagy több tagja a fenti időpontban — de még az összeírás tartama alatt is távoli munkahelyén tartózkodik — a pontos adatokat a távollé­vőről idejében beszerezzék. — Melyek a legfontosabb kér­dések, amelyekre a népszámlálás során válaszolni kell? — Mindenekelőtt szükség van a pontos névre, a születés időpont­jára, a foglalkozás megjelölésére. A foglalkozás megjelölése részle­tesebben szükséges, mint az álta­lános szóhaszálatban. Például nem elégséges azt mondani, hogy gyári munkás, tisztviselő, pedagó­gus stb. Ezekben az esetekben a helyes válasz a következő: gépla­katos, szerszámlakatos, cipőgyári dokkoló, szövőgyári előkészítő, au­tószerelő, elektroműszerész, illetve üzemvezető, főmérnök, bérelszámo­ló, főkönyvelő, gyors- és gépíró, ál­talános iskolai tanító, gimnáziumi tanár stb. Nem lehet tehát általáno­sító bejegyzéseket használni, ha­nem a bejegyzésből a legrészlete­sebben ki kell tűnnie az összeíran­dó személy munkakörének és be­osztásának A mezőgazdaságban dolgozóknál sem lehet csak annyi a foglalkozás megjelölése, hogy tsz-tag, földműves, hanem mező­­gazdasági termelőszövetkezetben növénytermelési brigádtan, foga­­tos, illetve önálló gazda hat kát, hold földön stb. — A felsoroltakon kívül mire kell még válaszolni? — Az összeírás alkalmával be­jegyzik a gyermekek számát, a munkáltatót és a munkahelyet, a pontos lakcímet, az iskolai vég­zettséget, összeírják a földtulaj­dont (bérbevett, bérbeadott, illet­ményföld kát, holdban, mennyi a gazdaságban a szántó és legelő). — Milyen szervek vesznek részt a népszámlálás lebonyolításában? — A tanácsok, mint a munkák lebonyolítói, s a Központi Statisz­tikai Hivatal területi szervei, mint szakmai irányítók. Az egyes közsé­gekben és városokban a számláló­­biztosok és felülvizsgálók munká­ját a községi felelősök irányítják, akik általában a községi tanácsok végrehajtó bizottságának titkárai. Éppen ezért a népszámlálás ered­ményessége nagymértékben függ attól, hogy e szervező és irányító munkát a tanácsi végrehajtó bi­zottságok milyen lelkiismeretesen látják el.­­ Mennyiben segítheti elő me­gyénk lakossága a népszámlálás gyors és pontos lebonyolítását? — Vas megye lakossága akkor segítheti elő az összeíró számláló­­biztosok munkáját, ha a fenti ada­tokat a család minden egyes tag­járól, de még azokról a személyek­ről is, akik esetleg csak rövid ide­ig vendégségben tartózkodtak ott, beszerzik. Ebben az esetben a számlálóbiztosok az ő adataikat is fel tudják venni, még akkor is, ha időközben eltávoztak Minthogy a népszámlálás az adatszolgáltatók érdekeinek gyakorlati megvalósu­lását segíti elő, bizton reméljük, hogy ebben a munkában az össze­­írókat a legmesszebbmenő támo­gatásban részesítik, amiért előre is köszönetet mondunk. 1960. január 1. Pénzt*

Next