Vas Népe, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
2 Összeomlott az algériai zendülés Algír (MTI) Kevéssel hétfőn 12 óra előtt Lagallarde, az algériai zendülők egyik vezetője hétszáz emberének kíséretében elhagyta a barikádokat és néhány perccel később a másik zendülő vezér, Ortiz csoportja megkezdte a főbarikád szétbontását. Az algíri francia telepesek zendülése összeomlott, részvevői megadták magukat a francia hadseregnek. Párizsban a rádió bemondta: „A zendülés véget ért“’. Az események már hétfőn reggel előrevetették árnyékukat, amikor bebizonyosodott, hogy Lagaillardék sztrájkfelhívása nem járt sikerrel A végső megadás mégis meglepetésként érte az algériakat. Bernard Lefevre algíri jobboldali politikus szerint vasárnapról hétfőre virradó éjszaka tárgyalások folytak a zendülők és a hadsereg képviselői között. A zendülők állítólag kérték, ne alkalmazzanak velük szemben megtorló intézkedéseket. Hogy a hadsereg elfogadta-e ezt a feltételt, az egyelőre kétséges — jegyzi meg az AP. A kora délelőtti órákban a területi gárda hetven tagja fehér zászlót lengetve átmászott a barikádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt. Ezután megindult a zendülők folyamatos átszivárgása a barikádokon. Tizenkét óra előtt néhány perccel Lagaillarde és emberei a francia zászlót lengetve elhagyták a zendülők táborát. A zendülő vezért és kíséretét teherautókon egy Algírtól nyugatra fekvő kis faluba szállították, ahol ejtőernyős támaszpont helyezkedik el. Még nem tudni, mi a szándéka a francia hatóságoknak. Egyes hírügynökségi kommentárok lehetségesnek tartják, hogy a zendülökből külön rohamosztagokat állítanak fel és bevetik őket az FLN elleni harcban. Ortiz állítólag elmenekült. Sorsáról még nem érkezett jelentés. Az algíri rádió, amely reggel óta csak híreket és indulókat közvetít, közölte, hogy Algírban ,,a helyzet nyugodt, az élet visszatért a normális mederbe". Az algíri eseményekkel egyidejűleg hétfőn délelőtt teljes sikerrel járt a francia szakszervezetek sztrájkfelhívása. Tizenegy és tizenkét óra között a dolgozók egységesen beszüntették a munkát, hogy így fejezzék ki tiltakozásukat az algíri zendüléssel szemben. Párizsban bezárták a földalatti állomásait és leállt az autóbuszforgalom. Az egyórás sztrájkban tizenhárom millió francia dolgozó vett részt. (MTI) Befejezte munkáját az afrikai népek második értekezlete Tunisz (MTI). Az afrikai népek második értekezlete vasárnap befejezte munkáját. Mint Prozsogin, a Pravda különtudósítója a záróülésről adott jelentésében megállapítja, az értekezletet a szabadság és az egység jegyében tartották, s ebben a két szóban foglalható össze az értekezleten hozott és 37, összes afrikai nép követeléseit visszatükröző határozatok értelme is. Az általános politikai határozat megállapítja, hogy az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom nagy sikerei ellenére még mindig 20 afrikai ország sínylődik gyarmati sorban. A határozat egyenlő jogokat követel minden afrikai nép számára." síkraszáll az idegen csapatoknak égése Afrika területéről való kivonása és minden katonai támaszpont felszámolása mellett. Határozottan elítéli a Délafrikai Unióban, Kelet- és Közép-Afrikában folytatott fajgyűlölő politikát és a Szaharában tervezett francianyugatnémet atomfegyverkísérletet. A második határozat a kontinens rokonszenvéről és támogatásáról biztosítja az algériai népet Élesen elítéli a francia hadsereg algériai kegyetlenkedéseit. Az értekezlet felkéri a független afrikai államokat, hogy küldjenek az algériai népi erők támogatására önkéntes brigádokat Algériába. Az értekezlet sürgős felhívással fordult az ENSZ-hez: tegyen meg minden tőle telhetőt az algériai béke helyreállítására és Algéria függetlenségének biztosítására. Ugyanakkor üzenettel fordult Eisenhower elnökhöz és az amerikai kongresszushoz is. Ebben nyomatékosan kéri, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg Franciaország gyarmati, de különösen algériai politikájának erkölcsi, anyagi és politikai támogatását. Az értekezlet gazdasági vonatkozású határozata indítványozza a független afrikai államoknak, hogy vívjanak fokozott harcot az imperialista országoktól való gazdasági függőségük megszüntetéséért, fejlesszék együttműködésüket, emeljék a nép életszínvonalát és építsék ki az afrikai országok iparát. Hajtsanak végre földreformot, korszerűsítsék a földművelést és mindent tegyenek meg Afrika gazdasági függetlenségének megteremtésére. Egy határozat síkraszáll Kenya haladéktalan függetlenné nyilvánítása és Jomo Kenyatta szabadonbocsátása mellett. Ugyanakkor követeli a bebörtönzött nyaszaföldi vezetők szabadlábra helyezését is. A határozat támogatja a délafrikai árucikkek bojkottálását. VAS NÉPE Nem sikerült megmenteni a délafrikai bányászokat Coalbrook (MTI), UPI jelentés szerint a délafrikai Clydesdale-i szénbányában hétfőn tovább folytatták a mentési akciót. Szakemberek arra számítottak, hogy a gyémántfúrógép 200 méter mélységben eléri a beomlott tárnában rekedt bányászokat. A fúrógépek a jelzett mélységben azonban csupán szénre és homokkőre bukkantak. Az AP legutóbbi jelentése szerint a délafrikai rádió nem hivatalosan közölte, hogy mind a 435 bányász életét vesztette. 1960. február 1. Kedd Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából Az Országház Munkácsy termében hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket nyújtottak át. A kitüntetések átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Namé Inyi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. A kormánykitüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára nyújtotta át. A Munka Érdemrenddel tüntették ki Bognár Károlyt, a Népszabad- sság szerkesztő bizottságának helyettes vezetőjét, Darvas Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs propaganda osztályának helyettes vezetőjét, dr. Gram Józsefet, a Figyelő című hetilap főszerkesztőjét, Paál Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagját, Várnai Vilmost, a Magyar Rádió és Televízió agitációs propaganda főosztályának vezetőjét. Több újságíró Szocialista Munkáért érdemérem, illetve Munkaérdemérem kitüntetésben részesült Benke Valéria művelődésügyi miniszter első ízben nyújtotta át a Rózsa Ferenc-díj oklevelét, em--kérmát és a vele járó pénzjutalmat. Rózsa Ferenc-díj kitüntetésében részesültek. 1. fokozat: Rényi Péter, a Népszabadság szerkesztő bizottságának helyettes vezetője, Baktai Ferenc, a Népszava főmunkatársa. 2. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője, Ruffy Péter, a Magyar Nemzet főmunkatársa. 3. fokozat: Dutka Mária, a Magyar Nemzet munkatársa, Grandpierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló felelős szerkesztő-helyettese. Kristóf István beszédet mondott a kitüntetések alkalmából. Hangsúlyozta: ma milliók hallgatják a rádiót, olvassák lapjainkat, s milliók tekintenek elismeréssel arra, ami jó ebben a munkában. Él bennünk a várakozás, az igény, hogy sajtónk dolgozói a nép odaadó szolgálatában állandóan javítsák munkájukat Ez a megtisztelő várakozás nagy felelősséget ró a sajtó munkatársaira, akik ezt büszkén és örömmel vállalják, mert annak hangsúlyozását jelenti, hogy újságírók, lapot előállító nyomdászok, a rádió és televízió műszaki dolgozói, a lapot a tömeghez eljuttató terjesztők, postások a magasztos ügy szolgálatában fáradoznak. Harcoljanak a sajtó munkatársai bátran az élet új és haladó jelenségeinek győzelemre juttatásáért: tegyék mozgósító erejűvé azt az alapvető igazságot, hogy a nép jobb élete, hazánk gazdagsága és ereje a jobb munkától függ. Építő bírálattal, megalkuvás nélkül, szenvedélyesen lépjenek fel a szocialista építés útjában álló lazaságok és fegyelmezetlenségek, fogyatékosságok és mulasztások ellen. Tekintsék fontos feladatuknak az új, a szocialista ember jellemének, erkölcsének, tudatának állandó formálását, harcoljanak az önzés, az önhittség és megannyi egyéb, a múltból itt maradt, a szocialista embertől idegen, káros tulajdonság ellen. A kitüntetettek nevében Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője mondott köszönetet. (MTI) Az Elnöki Tanács kiváló újságírói tevékenységéért a sajtó napja alkalmából Lőrincz Károly elvtársnak, a Vas Népe főszerkesztőjének a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést adományozta. Balkáni és adriai országok ifjúságának találkozója Bukarest (MTI). Január 30-án Bukarestben, a diákok kultúrházában megnyílt a balkáni és adriai országok ifjúságának és főiskolásainak találkozója. A találkozón több mint 250 küldött vesz részt az albán, bolgár, görög, olasz, jugoszláv és román ifjúság képviseletében, megfigyelőként eljöttek a ciprusi ifjúsági szervezetek képviselői. Trofin Virgil, a Román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának első titkára terjesztette elő a találkozó előkészítő bizottságának jelentését. Kiemelte, hogy a találkozóra olyan időpontban került sor, amikor a nemzetközi kapcsolatokban enyhülés tapasztalható, s világszerte sok államférfi és vezető személyiség élénk tevékenységet folytat a békés egymás mellett élés eszméjének diadaláért. Hangsúlyozta, hogy az országok közötti gazdasági cserét jelentékenyen ki lehet bővíteni, a kulturális kapcsolatokat rendszeresebbé lehet tenni, a sportérintkezést tovább lehet fejleszteni. Indítványozta, hogy a balkáni és afrikai békeövezet létrehozása érdekében intézzenek levelet a balkáni és adriai országok kormányaihoz és ebben juttassák kifejezésre az ifjúság béketörekvését. A balkáni és adriai ifjúsági találkozó vasárnap délelőtti ülésén nagy lelkesedéssel fogadták Hruscsov szovjet miniszterelnök üdvözlő táviratát. Aragon elmondja önöknek a véleményét egy filmről* Rövidítés Láttam a Hruscsov utazása az Egyesült Államokban című fimet. Nem vagyok képmutató, és így bevallom, hogy egy film, vagy a színdarab politikai fontossága még nem elegendő ahhoz, hogy magára vonja a figyelmemet. Ahogy egy leforrázott macska fél a hideg víztől, olyan előítélettel visel* tetem én is a „propagandával“szemben, de az vesse rám az első követ, aki még soha sem aludt el értekezlet alatt. Ezt a filmet nem lehet úgy elmesélni, mint egy vadnyugati történetet, vagy a „bouson-noir’’-ok (francia huligánok) rémtetteit. Nem vagyok filmkritikus, a technika pedig különben sem erős oldalam, de hát itt nem is a felvételek technikai megoldása a lényeg, hanem egészen más: Amerika szépségének bemutatása. Hogyan magyarázzam meg azt a meghatottságot, ami már a film kezdetén úrrá lett rajtam, és mindvégig kísért? Nem áll rendelkezésemre elegendő eszköz hű beszámolót adni arról, amiről ugyan már az utazás előtt is meg voltam győződve. * Megjelent a France Nouvelle január 18-i számában, hogy a világi béke vagy háború kérdése játszódik le szemünk előtt és talán ez is az oka annak, hogy úgy összeszorult a torkom. Egy pár gondolatot szeretnék elmondani arról, ami leginkább megragadott: először is az esemény szinte hihetetlen volta. Azt akarom ezzel mondani, hogy jóllehet tudjuk mi történt, mégis feltesszük magunknak a kérdést: hát lehetséges? Ez megtörtént? Különösen hatalmába kerített ez az érzés, amikor Eisenhower és a katonai személyiségeik az egymás mellett elhelyezett csillagos lobogó és vörös zászló alatt fogadták az Amerika földjére lépett vendégeket, és a zenekar eljátszotta a két himnuszt. Természetesen ebben nincs semmi különös, a fogadást másképpen nem is lehetett volna megrendezni — nekem különben sincs érzékem az ilyen ceremóniák iránt — mégis ezúttal ... ezúttal arról volt szó, hogy a jelenet Amerikában játszódott le, ahol Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke fogadta Hruscsovot, feleségét és kíséretét, arcán annak a házigazdának szorongásával, aki azt akarja, hogy a vendégek elégedettek legyenek. Ezúttal a világbékéről volt szó. Az utazás során, amelyet Nyikita Hruscsov kíséretében magam is megtettem az Egyesült Államokon keresztül döntő megfigyelést tettem, habár ez nekem, miután egész életemben voltak jóbarátaim az óceánon túl, ismerem történelmüket, irodalmukat, nyelvüket, ott voltam 1939-ben a háború kitörése előtti napokban, talán nem is olyan új. Az amerikai népet fedeztem fel, jobban mondva az amerikai embert. A filmet nézve ismét szemtől szemben álltam az amerikai emberrel. Nem egy politika ellentmondásai szülte lénnyel, akinek felmázolják a falra, hogy ,,go home", nem a coca-cola-ivókkal, rock and rollt támadókkal, nem az újságolvasás közben alkotott elképzeléssel, hanem az EMBERREL. Amerikai embereiket láttam, akik kijöttek a vasútállomásokra Hruscsovot és feleségét üdvözölni, Hruscsovot, aki nem is olyan régen a „gonosz” megtestesítője volt szemükben, kijöttek, otthagyták munkájukat, hogy egy pillantást vethessenek a vendégekre. Láttam vidám fickókat, a nyakkendő esküdt ellenségeit, hivatal■ockokat, feketéket, idős hölgyeket, akik erre az alkalomra kicsinosították magukat, gyerekeket, egyszóval minden réteg képviselőjét egészen a nagyasszonyig Roosevelt özvegyéig. Figyelve ezeket a vendégeket, lehetetlen volt észre nem venni és meg nem érteni aggódásukat és reménykedésüket. Úgy gondolom, a film megtekintése után lehetetlenség azt hinni, hogy az amerikai nép nem akarja a békét. Ez a gondolat is összeszorította a torkomat .Vajon azelőtt nem ez volt a véleményem? Meglehet. Ennek a filmnek a szereplői meggyőztek arról, hogy nem akarnak háborút, biztos, hogy nem akarnak. Mégis harcolni fognak? Ez más kérdés, de ők nem akarják. A film nagyszerűsége nem csupán abban áll, hogy bemutatja Hruscsov utazását, a legnagyobb érdeme az, hogy Amerikát mutatja meg, hogy a kamera mély emberi rokonszenvel kelti életre az amerikai embert, egy válaszúton álló népet. Természetesen az utazás főszereplője mégiscsak Nyikita Hruscsov volt. Nem szeretek nagy szavakat használni, de hát végre is nem az én hibám, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt ő tett javaslatot a világ lefegyverzésére és nem Couve de Murville. Nem én telhetek róla, hogy Hruscsov rendkívüli egyéniség, hogy sokminden megváltozott, mióta bizonyos dolgok tőle függnek, hogy csodálatos energiával rendelkezik. Amerikai tartózkodása alatt tartott legutolsó sajtókonferenciáján fáradt újságírók megkérdezték tőle, hogy érzi magát és itt következett a film egyik legmeggyőzőbb pillanata: ez a kopasz, erős testalkatú ember hirtelen fiatalos mozdulatot tett az újságírók felé és a következőket mondotta: „Nagyon jól érzem magamat és adjon az isten önöknek is az enyémhez hasonló egészséget." Ez az egyes számban elhangzott mondat számunkra, akik fültanúi voltunk, a legkevésbé sem azt jelenti, hogy Hruscsov, a régi munkásból lett kormányfő jól érzi magát. Ezek a szavak azt mondják, hogy az ő országa, népe szocializmusa, elvei „érzik jól magukat’ és azok egészségességét kívánja számukra is. Lehet, hogy fejtegetésem nem hat logikusnak,... de mégis így van. Ha nem hisznek a feleletnek, nem kellett volna feltenni a kérdést. Vannak emberek, akik csodálkoztak az elmúlt esztendőiben, amikor a nemzetközi Lenin-b békedíj bizottsága, amelynek magam is tagja vagyok, egyik díját Hruscsovnak ítélte. Azt hiszem, ez után az utazás után érthető, hogy mennyire megalapozott volt a Lenini-békedíj odaítélése ennek az embernek, aki egészen új kapcsolatokat teremtett a népek között. Ez a cím rámutat századunknak arra a pillanatára, miikor minden megváltozhat, az idők és az emberek is.