Vas Népe, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

1960. február 2. Kedd A baromfitenyésztés lehetőségeiről A mezőgazdaság belterjes irá­nyú fejlesztése a mai viszonyaink között szorosan összefügg a ba­romfitenyésztés kiszélesítésével, a hozamok növelésével. Európa egyik legkedvezőbb természeti adottságokkal rendelkező országa vagyunk. Itt termelődnek a vi­lágviszonylatban is elsőrendű me­zőgazdasági termények és termé­kek, amelyek mindenkor és min­den mennyiségben jó áron találtak vevőt a legjobb valutájú külföldi piacokon. A termelőszövetkezetek még mindig nem tudják kellőkép­pen kihasználni a baromfitenyész­tésben rejlő igen nagy értékeket. A nagyüzemi baromfitenyésztés­ről olyan nézet alakult ki, hogy komoly terhet ró az üzemeltető egységekre. Ma szerte a világon mindinkább előtérbe kerül a köny­­nyen emészthető, nagy fehérjetar­­talmú baromfihús és tojás fogyasz­tása. Vizsgálva a világ baromfi­hús- és tojástermelésének évről évre való emelkedését megállapít­hatjuk, hogy komoly versenytársa van a magyar baromfihúsnak és tojásnak. Ez feltétlenül szüksé­gessé teszi, hogy foglalkozzunk a hazai, nagyüzemi baromfitenyész­tés fokozott bevezetésével, külö­nösképpen termelőszövetkezeteink­ben. A baromfitenyésztésnek igen nagy szerepe van a népélelmezés­ben is. Gazdasági szempontból je­­lentős még a toll, főként a libatoll termelése. A baromfiak igen jól értékesítik az úgynevezett feltét­len takarmányokat, amelyet egyéb gazdasági állatainkkal nem értéke­síthetünk. A baromfitenyésztés világgazdasági jelentősége, hogy a legfontosabb állattenyésztési ágakkal vetekszik. Magyarország baromfiállománya az 1958. január 1-i összeírás szerint összesen 25 millió darab volt az 1935. évi 22 millióval szemben. Az országban a baromfihús fogyasztása a felsza­badulás óta erősen emelkedett, 1956-ban az egy főre eső évi 42 kiló húsfogyasztásból 9 kiló a ba­romfihús volt. Az egy főre eső fogyasztás az utolsó években na­gyobb volt, mint például Francia­­országban, Dániában és Angliában. Vágott baromfikivitelünk 1957-ben meghaladta a 12 ezer tonnát, a tol­é 1800 tonnát, a friss tojásé a 100 millió darabot. Népgazdaságunk szempontjából óriási jelentőséggel bír a baromfi­­feldolgozó ipar, amely a baromfi­félék elsődleges feldolgozásával a vágási termékek hűtésével, fa­gyasztásával, pácolt és füstölt áruk készítésével, a tojás osztá­lyozásával és tartósításával fog­lalkozik. A baromfitermékek iránt világszerte növelvő kereslet ki­elégítésére több külföldi államban, főleg a Szovjetunióban és az USA- ban mind nagyobb mértékben tér­nek át az iparszerű baromfitartás­ra. A húscsirke­­amerikai elneve­zése „broiler" nevelése és a tojás­termelés hatalmas üzemekben, az úgynevezett gyárakban történik, ahol a baromfit ketrecekben tart­ják és szakszerűen takarmányoz­zák. Ez megrövidíti a hizlalási időt, javítja az áruk minőségét, megszünteti a tojástermelés idény­szerűségét, módot nyújt a tech­nika fokozottabb alkalmazására, a munkaerő jobb kihasználására, s mindezzel lényegesen csökkenti az önköltséget. Nem árt vázolni azokat a té­nyezőket, amelyek útmutatóul szolgálhatnak mindazon termelő­­szövetkezeteknek, amelyek még nem kezdték meg a baromfite­nyésztést. Az egyik legfontosabb tényező, hogy megfelelően válasz­­szuk ki azt a helyet, ahol a ba­romfitenyésztést folytatni kíván­juk. Ott, ahol a legminimálisabb tenyésztési feltételek sincsenek meg, nem szabad kísérletezni a nagyüzemi baromfitenyésztéssel Egyidejűleg gondoskodni kell a megfelelő felszerelési és berende­zési tárgyak beszerzéséről. Mint kiemelt tényezővel külön kell fog­lalkozni a takarmányalappal. A Földművelésügyi Minisztérium megfelelő keretet biztosított a tsz­­ek részére a ma már igen jó mi­nőségben gyártott baromfikom­paktból. Minden tsz, amely a nagyüzemi baromfitenyésztést be kívánja vezetni, vegye igénybe ezt a nagy jelentőségű takarmányala­pot. Az egyik legfontosabb ténye­ző a fentieken kívül a naposcsibe biztosítása. Ebből az akcióból ki­került növendékeket már beállít­hatják törzsanyag képzésére is és így az elkövetkezendő években már komoly törzsállománnyal ren­delkezhetnek. Feltétlenül befolyásolhatja a jö­vedelmezőséget a telepek kapaci­tásának kihasználása. Az egy to­jásra, az egy kiló élő baromfira eső önköltséget csak úgy tudjuk csökkenteni, ha a meglévő üzemi épületek berendezési tárgyait mi­nél jobban kihasználjuk. En­nek egyik legfontosabb előfeltéte­le, hogy nevelőházainkat egy év­ben legalább ötször telepítsük be napos állatokkal. A baromfiállományban a legna­gyobb károkat okozó fertőző be­tegségek közül a leggyakoribbak: baromfipestis, kolera, tifusz. E betegségek a baromfiállományban jelentős károkat okozhatnak. A védekezésben a legfontosabb a be­teg állatok kizárása a tenyésztés­ből és a fertőzött tojások kirekesz­tése a keltetésből. Az évenkénti baromfioltások mintegy szavatos­ságot biztosítanak a további el­hullásokkal szemben. Vas megye baromfitenyésztése sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem kielégítő. En­nek egyik oka az, hogy a baromfi­tenyésztéssel, mint jövedelmező üzemággal intenzíven nem foglal­koztak. De nem használják ki mindazon helyzeti előnyöket, ame­lyeket a folyók, patakok és lege­lők nyújtanak a nagyüzemi vízi­­szárnyasok tenyésztőére. Napja­inkban állandóan újabb és újabb tsz-ek alakulnak, indokolt lenne, ha a helyzeti adottságok felméré­se alapján végre megyénkben is megindulna a jövedelmező, nagy­üzemi baromfitenyésztés. Dr. Meggyes­ Konrád, a MÉK központi főagronómusa. Tassulnak, művelődnek a vasvári szabadakadémia hallgatói Csütörtök este. Mindenfelől em­berek sietnek a vasvári járási művelődési otthon felé, a szoká­sos heti szabadakadémia előadá­sára. A művelődési ház kis elő­adótermében barátságos légkör, jól fűtött szoba várja az érkező­ket. Pontosan hét órakor megkez­dődik az előadás. Az elmúlt év októberében volt az első előadás. Azóta minden csütörtökön este rendszeresen ösz­­szejönnek a tanfolyamra beiratko­zott hallgatók, nők, férfiak, fiata­lok és idősek vegyesen. Eddig hu­szonnyolc előadás hangzott el a politika, valamint a természet- és társadalomtudományok köréből. A részvevők szívesen hallgatják az előadásokat. Különösen ked­velik az ismeretterjesztő, oktató és dokumentumfilmeket, hangle­mez-bemutatókat. A tanfolyam vezetősége a megyei filmtárral karöltve elkövet mindent, hogy megfelelő kisfilmek pontos időre a helyszínen legyenek. Az általá­nos fiúiskola vetítőgépet kölcsönöz az akadémiának Az előadók, a helyi előadókör tagjai lelkiismeretesen készülnek fel minden előadásra. Az oktatást különböző szemléltető eszközökkel teszik színesebbé, érdekesebbé. A tanfolyam egyik eredménye, hogy pontosságra szoktatta az embere­ket. Az előadások ugyanis pon­tosan kezdődnek és fejeződnek be. Népszerű az akadémia. Mutatja ezt az is, hogy a hallgatók, s a község többi dolgozója azzal a ké­réssel fordult a művelődési otthon 'gazgatóságálhoz, hogy ősszel foly­tassák a megkezdett előadássoro­zatot. A nők külön előadássoroza­tot kértek, csak női hallgatók ré­szére. A művelődési ház vezető­sége még a nyáron összesíti az igényeket, s a jelenlegi akadémia tapasztalataiból okulva készíti el az akadémia második évfolyamá­nak tematikáját. Bővítik az elő­adók létszámét, több filmet vetí­tenek majd. Még két hónap van hátra, s a részvevők a hat hónap alatt tar­tott ötvenkét előadás gazdag anyagával gyarapítva tudásukat fejezik be az idei tanfolyamot. Som­lósy Sándor VAS NÉPE Megjelent a Pártélet januári száma A folyóirat több fontos cikket tartalmaz. Lázár György idei tervfeladatainkról ír. Tömpe István, a termelőszövetkezetek zárszámadási problémáival és az ez évi tervek elkészítésével fog­lalkozik. Hosszabb cikk elemzi a munkásosztály helyzetéről ho­­­­zott párthatározat gyakorlati vég­rehajtását. A pártélet napi kér­dései rovatban a többi között Ribánszki Róbert a tagjelöltek neveléséről ír. A propagandisták munkájában nyújt hasznos se­gítséget Bognár Gyula cikke, amely a kongresszusi anyag ok­tatásának problémáival foglalko­zik. Ugyancsak a pártoktatást se­gíti Rózsa Lászlóné cikke, amely a magyarországi munkásmozga­lom 1929—1939 közötti történeté­nek egyes kérdéseiről szól. Fog­lalkozik még a folyóirat a többi között a második ötéves terv anyagellátási kérdéseivel, inter­jút közöl egy építőipari párt­­szervezet titkárával, szól a mű­velődéspolitikai irányelvek vég­rehajtásának Heves megyei ta­pasztalatairól, s közli, mit kell tudni „Az ifjúság a szocializ­musért” próbáról. A felsorolta­kon kívül a folyóirat még több érdekes cikket közöl. $ A rendezők vizsgáján A vörös terítővel letakart asztal mel­lett ül a vizsgabizott­ság, dr. Cservényi Ju­r­dit, a Névény­velődési Intézet kiküldött­je, Dévényi Róbert tanfolyamvezető és Szalay László, a me­gyei tanács művelő­désügyi osztályának helyettes vezetője. A terem többi ülőhe­lyén a „diákok“’ iz­gulnak. A diákok ez­úttal felnőtt emberek, a színjátszó-rendezők kétéves levelező aka­­démiájának hallgatói. Tizenhatan vannak. Nevükkel sokszor ta­lálkozunk a plakáto­kon. Az üzemi, vál­lalati színjátszócso­portokat, öntevékeny együtteseket rende­zik. Tőlük függ első­sorban, hogy milyen darab, milyen szín­vonalon kerül közön­ség elé. Nem tanulták sehol sem ezt a mes­terséget. Ők is dol­gozók, akik munka­idő után kezdik el ,,második műszakju­kat” — ami már any­­nyira a szívükhöz nőtt — a színjátszást, a rendezést. Foglal­kozásuk különféle — van közöttük értelmi­ségi, kisiparos, könyvkötő, gyári munkás — egy azon­ban közös bennük: a színpad, a játék sze­­retete. Már egy éve, hogy rendszeresen hallgat­ják a Népművelési Intézet akadémiájá­nak előadásait. Drá­matörténetet, esztéti­kát, beszédtechnikát, művészettörténetet, jelmeztörténetet ta­nulnak, mindent, ami a színpaddal össze­függ. Most az Ady Endre művelődési otthonban várják, hogy beszámolhassa­nak arról, milyen mértékben bővült tu­dásuk az elmúlt egy esztendő alatt. A te­rem ismerős. Itt szok­ták tartani havonként a konzultációikat. S most mégis minden olyan ünnepélyes, szokatlan, izgalmas. Sorba húzzák a kis kék cédulákat, a té­teleket. A felelés idő­­tartama átlag fél óra. Nem is felelés ez, ha­nem beszélgetés, amelynek alapját a tanultak képezik. Közben beszámolnak arról is, hogy milyen darabot rendeztek, illetve rendeznek, s hogyan alkalmazták a tananyagot a gya­korlatban. Balki Jenő, a me­gyei tanács dolgozója Sophoklest húzta. Oláh Pista bácsi a sárvári kultúrcsoport rendezője a comn­é­ dia Dell’ arte stílust boncolgatja s aktuii­­zálja most rendezett darabjára, a Csodála­tos vargáné-ra. Rózsa Ferencnek a Hamlet egyik jelenete díszlet­tervét kell elkészíte­ni Rimányi László Lapé de Vegá­val küszködik, míg egy „színpatikusabb" té­telnél a kínai szín­játszásnál köt ki. Folyik a vizsga. Eredményt nem hir­detnek, majd postán küldik ki a bizo­nyítványokat. A ren­dezők figyelmesen hallgatják egymás fe­leleteit. A közhan­gulat szerint Kiss Re­zső, Dely Gizella és Gráf Ernő „vitte el a pálmát”. A tanfo­­lyamvezető, Dévényi Róbert együtt izáll tanítványaival, hisz a feleletekben az ő munkája is tükröző­­dik. Dr. Cservényi Judit, mint „vizsga­biztos” megelégedett. — Ez a második ilyen jellegű vizsga, amit végighallgatok — mondja —. Ha néha döcögnek is egy kicsit a feleletek, az a véleményem, hogy jól sikerült. Gondol­kodnak, elemeznek, vitatkoznak az em­berek, s ez nagyon jó. Délután négy óra, mire az utolsó felelet is elhangzik. Lezárult egy év. Kezdődhet a második, ami talán még sokkal eredmé­nyesebb, gazdagabb lesz. A most lezajlott vizsga azonban csak előjáték egy másik vizsgához, az előadá­sokhoz. Ott a vizsga­­bizottság a közönség. Reméljük, hogy az a második vizsga leg­alább olyan eredmé­nyes lesz, mint ez a mostani. Szakály Éva A versek szeretetére tanít Irodalmi est a felsőfokú tanítóképzőben Vasárnap délután a Fel­sőfokú Tanítóképző Intézet dísz­termében Jancsó Adrienne sza­valt a szombathelyi ifjúságnak, a Felsőfokú Tanítóképző hallga­tóinak, középiskolás diákoknak és ipari tanulóknak. Az irodalmi estet a megyeszékhely felsőok­tatási intézménye rendezte. „Szeretem az ifjúságot, mindig szívesen megyek közéjük” — mondta Jancsó Adrienne —, és tegyük hozzá, az ifjúság is szereti őt. Szereti megnyerő, ter­mészetesen kedves egyéniségéért és legfőképp azért a fel nem be­csülhető ajándékért, amit tőle kap: a költészet ismerősét, a ver­sek szeretetét. Elmondhatjuk, hogy a művész­nő kultúrküldetést vállalt, amikor a vidéki városok ifjúságának iro­dalmi érdeklődését formálja. Bi­zonyos, hogy aki az ő előadás­módjában hallott verset, egészen másképp látja és érzi azt át. A népballadák világát drámai erővel eleveníti meg. Jeges bor­zongás fut végig a hallgatón, ahogy átéli a hűtlen asszony ele­ven megégetését (Barcsai), vagy Fehér Anna kétségbeesett átkait Más világba érünk a Petőfi-ver­­seknél. Érezzük „A puszta télen” csöndes derűjét, a „Dalaim” kel­lemes merengéséből, tüzes csata­­kiáltássá fokozódó hangját és szívünkkel hallgatjuk a­ „Szeret­lek kedvesem” tündéri szavak­. Az előadóművésznő hangjának cso­dálatos színe és csengése is válto­zik a vers hangulatával. A Petőfi-versek után Teőke Géza zeneiskolai tanár két Bar­tók számot zongorázott. Az „Este a székelyeknél” ábrándos, költői világa és a „Magyar parasztda­lok” változatos, színes muzsikája beleillett a műsor hangulatába. Ezután a ma­gyar költé­szet egyedülálló csodálatos reme­kéből, Arany János balladáiból kaptunk kettőt. Zách Klára apjá­hoz sikoltó bánatát és az utóhang kongó vészharangját megrázó erő­vel elevenítette meg. A „Vörös Rébék” egyike az írásból legne­hezebben érthető Arany-balla­dáknak. A karcsú, feketeruhás asszonyalak finom mozgása a sej­telmes, a dacos, a gonosz, a ha­­lálba­ kergető, majd intő „kár” szócskában a drámai történet minden mozzanatát hűen kifejez­te. Bizonyos, hogy még a legcse­kélyebb irodalmi érdeklődésű diá­kok is megértették a vers mon­danivalóját. Vörösmarty „Szép Ilonká”-já­­nak költői nyelve gyönyörködte­tett, lírai hangulata magával ra­gadott. Megkapó mozzanata volt a fekete ruhával oly ellentétes fehér, finomrajzú kéz, egy elleb­­benő mozdulata, amikor „rezzent kézből kis pillangó elszáll... és a befejezés csendes szomorúsága. A második részben a XX. század költőit hallottuk. Az első Ady­­vers a „Tűz csiholója” útmutatás mindenkinek, aki tüzet akar csi­holni mások számára, az alkotás vagy a művészet tüzét. „A grófi szérűn” mondanivalójával idézte a nincstelen nyomor, az aratók, cselédek — és a földesúr világát­: „Az egész táj vad fájdalom s a gróf mulat valahol.. Kosztolányi „Hajnali részeg­­ség”-ét hallgatva ismét eszünkbe ;­ a régi mondás, hogy a költő elvin érzelmeket vet pa­pírra, amelyeket mindnyájan ér­zünk, de kifejezni nem tudnánk. Ki ne nézett volna még éjszaka csillagos égre, s ki nem csodálta az éjszakából kibomló hajnalt? A költő képzelete kell hozzá, hogy megértsük saját névtelen érzésein­ket. Ez a költészet egyik hivatása: figyelmeztetni az embereket, hogy nézzenek maguk körül: a világ, az élet tele van szépséggel, mind arra vár, hogy észrevegyük. Ezután Teőke Géza a decembe­ri hangversenyéről már méltatott két Bartók zongoradarabot: Osív­­iát­ és a Román táncokat, szólal­tatta meg. Lendülete és kifejező­­ereje most is nagy sikert hozott. Az ifjúság főként a Román tán­cokat ünnepelte nagy tapssal. A legszívheaszálóbb han­got talán mégis József Attila any­jához írott versei ütötték meg a művésznő előadásában. Az „Anyám” idézi a proletáranya fá­radt, törődött, egyre keskenyebb alakját, akinek életében nincs öröm és kacagás, csak mosás, gőz, szennyes ruhák halmazai — a tő­ke elszívja erejét. Milyen jó, ha ifjúságunkat emlékeztetjük azok­nak az anyáknak az életére, akik korán haltak, a cipeléstől reszke­tett a lábuk és fejük fájt a vasa­lástól. A „Mama” halk bánata könnyet csalt — láttam —, nem egy kislány szemébe. S még in­kább a „Kései sirató” vad kétség­­besett őrjöngő fájdalma anyja ha­lálán. A befejezésül hallott Radnóti vers: „Nem tudhatom” 1944-ből, a háború sötét évéből való, de örökké időszerű és mélyen embe­ri: ami a messzeségből föld, gyár, elpusztítandó vasút, az nekünk élet, vágyak, emlékek helye. Ez az élményekben teljes dél­után arra figyelmeztetett bennün­ket, hogy becsüljünk meg minden szépet, örüljünk az életnek, a napnak, a költészetnek. Utolsó mezgyeavaénk­ént a Felsőfokú Tanítóképző irodalmi délutánjait nem szabad csupán az ifjúságra korlátozni. Szükséges, hogy a jövőben nagyobb számban vegyenek részt hasonló esteken felnőtt dolgozók is. E. Kokas Klára ■ UM II III — 104,6 százalékra teljesítette januári tervét a Vegynagykeres­­kedelmi Vállalat. A közelmúltban nagy mennyiségű külföldi áru érke­zett a vállalat raktára?!**

Next