Vas Népe, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
1960. február 2. Kedd A baromfitenyésztés lehetőségeiről A mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztése a mai viszonyaink között szorosan összefügg a baromfitenyésztés kiszélesítésével, a hozamok növelésével. Európa egyik legkedvezőbb természeti adottságokkal rendelkező országa vagyunk. Itt termelődnek a világviszonylatban is elsőrendű mezőgazdasági termények és termékek, amelyek mindenkor és minden mennyiségben jó áron találtak vevőt a legjobb valutájú külföldi piacokon. A termelőszövetkezetek még mindig nem tudják kellőképpen kihasználni a baromfitenyésztésben rejlő igen nagy értékeket. A nagyüzemi baromfitenyésztésről olyan nézet alakult ki, hogy komoly terhet ró az üzemeltető egységekre. Ma szerte a világon mindinkább előtérbe kerül a könynyen emészthető, nagy fehérjetartalmú baromfihús és tojás fogyasztása. Vizsgálva a világ baromfihús- és tojástermelésének évről évre való emelkedését megállapíthatjuk, hogy komoly versenytársa van a magyar baromfihúsnak és tojásnak. Ez feltétlenül szükségessé teszi, hogy foglalkozzunk a hazai, nagyüzemi baromfitenyésztés fokozott bevezetésével, különösképpen termelőszövetkezeteinkben. A baromfitenyésztésnek igen nagy szerepe van a népélelmezésben is. Gazdasági szempontból jelentős még a toll, főként a libatoll termelése. A baromfiak igen jól értékesítik az úgynevezett feltétlen takarmányokat, amelyet egyéb gazdasági állatainkkal nem értékesíthetünk. A baromfitenyésztés világgazdasági jelentősége, hogy a legfontosabb állattenyésztési ágakkal vetekszik. Magyarország baromfiállománya az 1958. január 1-i összeírás szerint összesen 25 millió darab volt az 1935. évi 22 millióval szemben. Az országban a baromfihús fogyasztása a felszabadulás óta erősen emelkedett, 1956-ban az egy főre eső évi 42 kiló húsfogyasztásból 9 kiló a baromfihús volt. Az egy főre eső fogyasztás az utolsó években nagyobb volt, mint például Franciaországban, Dániában és Angliában. Vágott baromfikivitelünk 1957-ben meghaladta a 12 ezer tonnát, a tolé 1800 tonnát, a friss tojásé a 100 millió darabot. Népgazdaságunk szempontjából óriási jelentőséggel bír a baromfifeldolgozó ipar, amely a baromfifélék elsődleges feldolgozásával a vágási termékek hűtésével, fagyasztásával, pácolt és füstölt áruk készítésével, a tojás osztályozásával és tartósításával foglalkozik. A baromfitermékek iránt világszerte növelvő kereslet kielégítésére több külföldi államban, főleg a Szovjetunióban és az USA- ban mind nagyobb mértékben térnek át az iparszerű baromfitartásra. A húscsirkeamerikai elnevezése „broiler" nevelése és a tojástermelés hatalmas üzemekben, az úgynevezett gyárakban történik, ahol a baromfit ketrecekben tartják és szakszerűen takarmányozzák. Ez megrövidíti a hizlalási időt, javítja az áruk minőségét, megszünteti a tojástermelés idényszerűségét, módot nyújt a technika fokozottabb alkalmazására, a munkaerő jobb kihasználására, s mindezzel lényegesen csökkenti az önköltséget. Nem árt vázolni azokat a tényezőket, amelyek útmutatóul szolgálhatnak mindazon termelőszövetkezeteknek, amelyek még nem kezdték meg a baromfitenyésztést. Az egyik legfontosabb tényező, hogy megfelelően válaszszuk ki azt a helyet, ahol a baromfitenyésztést folytatni kívánjuk. Ott, ahol a legminimálisabb tenyésztési feltételek sincsenek meg, nem szabad kísérletezni a nagyüzemi baromfitenyésztéssel Egyidejűleg gondoskodni kell a megfelelő felszerelési és berendezési tárgyak beszerzéséről. Mint kiemelt tényezővel külön kell foglalkozni a takarmányalappal. A Földművelésügyi Minisztérium megfelelő keretet biztosított a tszek részére a ma már igen jó minőségben gyártott baromfikompaktból. Minden tsz, amely a nagyüzemi baromfitenyésztést be kívánja vezetni, vegye igénybe ezt a nagy jelentőségű takarmányalapot. Az egyik legfontosabb tényező a fentieken kívül a naposcsibe biztosítása. Ebből az akcióból kikerült növendékeket már beállíthatják törzsanyag képzésére is és így az elkövetkezendő években már komoly törzsállománnyal rendelkezhetnek. Feltétlenül befolyásolhatja a jövedelmezőséget a telepek kapacitásának kihasználása. Az egy tojásra, az egy kiló élő baromfira eső önköltséget csak úgy tudjuk csökkenteni, ha a meglévő üzemi épületek berendezési tárgyait minél jobban kihasználjuk. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy nevelőházainkat egy évben legalább ötször telepítsük be napos állatokkal. A baromfiállományban a legnagyobb károkat okozó fertőző betegségek közül a leggyakoribbak: baromfipestis, kolera, tifusz. E betegségek a baromfiállományban jelentős károkat okozhatnak. A védekezésben a legfontosabb a beteg állatok kizárása a tenyésztésből és a fertőzött tojások kirekesztése a keltetésből. Az évenkénti baromfioltások mintegy szavatosságot biztosítanak a további elhullásokkal szemben. Vas megye baromfitenyésztése sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem kielégítő. Ennek egyik oka az, hogy a baromfitenyésztéssel, mint jövedelmező üzemággal intenzíven nem foglalkoztak. De nem használják ki mindazon helyzeti előnyöket, amelyeket a folyók, patakok és legelők nyújtanak a nagyüzemi víziszárnyasok tenyésztőére. Napjainkban állandóan újabb és újabb tsz-ek alakulnak, indokolt lenne, ha a helyzeti adottságok felmérése alapján végre megyénkben is megindulna a jövedelmező, nagyüzemi baromfitenyésztés. Dr. Meggyes Konrád, a MÉK központi főagronómusa. Tassulnak, művelődnek a vasvári szabadakadémia hallgatói Csütörtök este. Mindenfelől emberek sietnek a vasvári járási művelődési otthon felé, a szokásos heti szabadakadémia előadására. A művelődési ház kis előadótermében barátságos légkör, jól fűtött szoba várja az érkezőket. Pontosan hét órakor megkezdődik az előadás. Az elmúlt év októberében volt az első előadás. Azóta minden csütörtökön este rendszeresen öszszejönnek a tanfolyamra beiratkozott hallgatók, nők, férfiak, fiatalok és idősek vegyesen. Eddig huszonnyolc előadás hangzott el a politika, valamint a természet- és társadalomtudományok köréből. A részvevők szívesen hallgatják az előadásokat. Különösen kedvelik az ismeretterjesztő, oktató és dokumentumfilmeket, hanglemez-bemutatókat. A tanfolyam vezetősége a megyei filmtárral karöltve elkövet mindent, hogy megfelelő kisfilmek pontos időre a helyszínen legyenek. Az általános fiúiskola vetítőgépet kölcsönöz az akadémiának Az előadók, a helyi előadókör tagjai lelkiismeretesen készülnek fel minden előadásra. Az oktatást különböző szemléltető eszközökkel teszik színesebbé, érdekesebbé. A tanfolyam egyik eredménye, hogy pontosságra szoktatta az embereket. Az előadások ugyanis pontosan kezdődnek és fejeződnek be. Népszerű az akadémia. Mutatja ezt az is, hogy a hallgatók, s a község többi dolgozója azzal a kéréssel fordult a művelődési otthon 'gazgatóságálhoz, hogy ősszel folytassák a megkezdett előadássorozatot. A nők külön előadássorozatot kértek, csak női hallgatók részére. A művelődési ház vezetősége még a nyáron összesíti az igényeket, s a jelenlegi akadémia tapasztalataiból okulva készíti el az akadémia második évfolyamának tematikáját. Bővítik az előadók létszámét, több filmet vetítenek majd. Még két hónap van hátra, s a részvevők a hat hónap alatt tartott ötvenkét előadás gazdag anyagával gyarapítva tudásukat fejezik be az idei tanfolyamot. Somlósy Sándor VAS NÉPE Megjelent a Pártélet januári száma A folyóirat több fontos cikket tartalmaz. Lázár György idei tervfeladatainkról ír. Tömpe István, a termelőszövetkezetek zárszámadási problémáival és az ez évi tervek elkészítésével foglalkozik. Hosszabb cikk elemzi a munkásosztály helyzetéről hozott párthatározat gyakorlati végrehajtását. A pártélet napi kérdései rovatban a többi között Ribánszki Róbert a tagjelöltek neveléséről ír. A propagandisták munkájában nyújt hasznos segítséget Bognár Gyula cikke, amely a kongresszusi anyag oktatásának problémáival foglalkozik. Ugyancsak a pártoktatást segíti Rózsa Lászlóné cikke, amely a magyarországi munkásmozgalom 1929—1939 közötti történetének egyes kérdéseiről szól. Foglalkozik még a folyóirat a többi között a második ötéves terv anyagellátási kérdéseivel, interjút közöl egy építőipari pártszervezet titkárával, szól a művelődéspolitikai irányelvek végrehajtásának Heves megyei tapasztalatairól, s közli, mit kell tudni „Az ifjúság a szocializmusért” próbáról. A felsoroltakon kívül a folyóirat még több érdekes cikket közöl. $ A rendezők vizsgáján A vörös terítővel letakart asztal mellett ül a vizsgabizottság, dr. Cservényi Jurdit, a Névényvelődési Intézet kiküldöttje, Dévényi Róbert tanfolyamvezető és Szalay László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője. A terem többi ülőhelyén a „diákok“’ izgulnak. A diákok ezúttal felnőtt emberek, a színjátszó-rendezők kétéves levelező akadémiájának hallgatói. Tizenhatan vannak. Nevükkel sokszor találkozunk a plakátokon. Az üzemi, vállalati színjátszócsoportokat, öntevékeny együtteseket rendezik. Tőlük függ elsősorban, hogy milyen darab, milyen színvonalon kerül közönség elé. Nem tanulták sehol sem ezt a mesterséget. Ők is dolgozók, akik munkaidő után kezdik el ,,második műszakjukat” — ami már anynyira a szívükhöz nőtt — a színjátszást, a rendezést. Foglalkozásuk különféle — van közöttük értelmiségi, kisiparos, könyvkötő, gyári munkás — egy azonban közös bennük: a színpad, a játék szeretete. Már egy éve, hogy rendszeresen hallgatják a Népművelési Intézet akadémiájának előadásait. Drámatörténetet, esztétikát, beszédtechnikát, művészettörténetet, jelmeztörténetet tanulnak, mindent, ami a színpaddal összefügg. Most az Ady Endre művelődési otthonban várják, hogy beszámolhassanak arról, milyen mértékben bővült tudásuk az elmúlt egy esztendő alatt. A terem ismerős. Itt szokták tartani havonként a konzultációikat. S most mégis minden olyan ünnepélyes, szokatlan, izgalmas. Sorba húzzák a kis kék cédulákat, a tételeket. A felelés időtartama átlag fél óra. Nem is felelés ez, hanem beszélgetés, amelynek alapját a tanultak képezik. Közben beszámolnak arról is, hogy milyen darabot rendeztek, illetve rendeznek, s hogyan alkalmazták a tananyagot a gyakorlatban. Balki Jenő, a megyei tanács dolgozója Sophoklest húzta. Oláh Pista bácsi a sárvári kultúrcsoport rendezője a comné dia Dell’ arte stílust boncolgatja s aktuiizálja most rendezett darabjára, a Csodálatos vargáné-ra. Rózsa Ferencnek a Hamlet egyik jelenete díszlettervét kell elkészíteni Rimányi László Lapé de Vegával küszködik, míg egy „színpatikusabb" tételnél a kínai színjátszásnál köt ki. Folyik a vizsga. Eredményt nem hirdetnek, majd postán küldik ki a bizonyítványokat. A rendezők figyelmesen hallgatják egymás feleleteit. A közhangulat szerint Kiss Rezső, Dely Gizella és Gráf Ernő „vitte el a pálmát”. A tanfolyamvezető, Dévényi Róbert együtt izáll tanítványaival, hisz a feleletekben az ő munkája is tükröződik. Dr. Cservényi Judit, mint „vizsgabiztos” megelégedett. — Ez a második ilyen jellegű vizsga, amit végighallgatok — mondja —. Ha néha döcögnek is egy kicsit a feleletek, az a véleményem, hogy jól sikerült. Gondolkodnak, elemeznek, vitatkoznak az emberek, s ez nagyon jó. Délután négy óra, mire az utolsó felelet is elhangzik. Lezárult egy év. Kezdődhet a második, ami talán még sokkal eredményesebb, gazdagabb lesz. A most lezajlott vizsga azonban csak előjáték egy másik vizsgához, az előadásokhoz. Ott a vizsgabizottság a közönség. Reméljük, hogy az a második vizsga legalább olyan eredményes lesz, mint ez a mostani. Szakály Éva A versek szeretetére tanít Irodalmi est a felsőfokú tanítóképzőben Vasárnap délután a Felsőfokú Tanítóképző Intézet dísztermében Jancsó Adrienne szavalt a szombathelyi ifjúságnak, a Felsőfokú Tanítóképző hallgatóinak, középiskolás diákoknak és ipari tanulóknak. Az irodalmi estet a megyeszékhely felsőoktatási intézménye rendezte. „Szeretem az ifjúságot, mindig szívesen megyek közéjük” — mondta Jancsó Adrienne —, és tegyük hozzá, az ifjúság is szereti őt. Szereti megnyerő, természetesen kedves egyéniségéért és legfőképp azért a fel nem becsülhető ajándékért, amit tőle kap: a költészet ismerősét, a versek szeretetét. Elmondhatjuk, hogy a művésznő kultúrküldetést vállalt, amikor a vidéki városok ifjúságának irodalmi érdeklődését formálja. Bizonyos, hogy aki az ő előadásmódjában hallott verset, egészen másképp látja és érzi azt át. A népballadák világát drámai erővel eleveníti meg. Jeges borzongás fut végig a hallgatón, ahogy átéli a hűtlen asszony eleven megégetését (Barcsai), vagy Fehér Anna kétségbeesett átkait Más világba érünk a Petőfi-verseknél. Érezzük „A puszta télen” csöndes derűjét, a „Dalaim” kellemes merengéséből, tüzes csatakiáltássá fokozódó hangját és szívünkkel hallgatjuk a „Szeretlek kedvesem” tündéri szavak. Az előadóművésznő hangjának csodálatos színe és csengése is változik a vers hangulatával. A Petőfi-versek után Teőke Géza zeneiskolai tanár két Bartók számot zongorázott. Az „Este a székelyeknél” ábrándos, költői világa és a „Magyar parasztdalok” változatos, színes muzsikája beleillett a műsor hangulatába. Ezután a magyar költészet egyedülálló csodálatos remekéből, Arany János balladáiból kaptunk kettőt. Zách Klára apjához sikoltó bánatát és az utóhang kongó vészharangját megrázó erővel elevenítette meg. A „Vörös Rébék” egyike az írásból legnehezebben érthető Arany-balladáknak. A karcsú, feketeruhás asszonyalak finom mozgása a sejtelmes, a dacos, a gonosz, a halálba kergető, majd intő „kár” szócskában a drámai történet minden mozzanatát hűen kifejezte. Bizonyos, hogy még a legcsekélyebb irodalmi érdeklődésű diákok is megértették a vers mondanivalóját. Vörösmarty „Szép Ilonká”-jának költői nyelve gyönyörködtetett, lírai hangulata magával ragadott. Megkapó mozzanata volt a fekete ruhával oly ellentétes fehér, finomrajzú kéz, egy ellebbenő mozdulata, amikor „rezzent kézből kis pillangó elszáll... és a befejezés csendes szomorúsága. A második részben a XX. század költőit hallottuk. Az első Adyvers a „Tűz csiholója” útmutatás mindenkinek, aki tüzet akar csiholni mások számára, az alkotás vagy a művészet tüzét. „A grófi szérűn” mondanivalójával idézte a nincstelen nyomor, az aratók, cselédek — és a földesúr világát: „Az egész táj vad fájdalom s a gróf mulat valahol.. Kosztolányi „Hajnali részegség”-ét hallgatva ismét eszünkbe ; a régi mondás, hogy a költő elvin érzelmeket vet papírra, amelyeket mindnyájan érzünk, de kifejezni nem tudnánk. Ki ne nézett volna még éjszaka csillagos égre, s ki nem csodálta az éjszakából kibomló hajnalt? A költő képzelete kell hozzá, hogy megértsük saját névtelen érzéseinket. Ez a költészet egyik hivatása: figyelmeztetni az embereket, hogy nézzenek maguk körül: a világ, az élet tele van szépséggel, mind arra vár, hogy észrevegyük. Ezután Teőke Géza a decemberi hangversenyéről már méltatott két Bartók zongoradarabot: Osíviát és a Román táncokat, szólaltatta meg. Lendülete és kifejezőereje most is nagy sikert hozott. Az ifjúság főként a Román táncokat ünnepelte nagy tapssal. A legszívheaszálóbb hangot talán mégis József Attila anyjához írott versei ütötték meg a művésznő előadásában. Az „Anyám” idézi a proletáranya fáradt, törődött, egyre keskenyebb alakját, akinek életében nincs öröm és kacagás, csak mosás, gőz, szennyes ruhák halmazai — a tőke elszívja erejét. Milyen jó, ha ifjúságunkat emlékeztetjük azoknak az anyáknak az életére, akik korán haltak, a cipeléstől reszketett a lábuk és fejük fájt a vasalástól. A „Mama” halk bánata könnyet csalt — láttam —, nem egy kislány szemébe. S még inkább a „Kései sirató” vad kétségbesett őrjöngő fájdalma anyja halálán. A befejezésül hallott Radnóti vers: „Nem tudhatom” 1944-ből, a háború sötét évéből való, de örökké időszerű és mélyen emberi: ami a messzeségből föld, gyár, elpusztítandó vasút, az nekünk élet, vágyak, emlékek helye. Ez az élményekben teljes délután arra figyelmeztetett bennünket, hogy becsüljünk meg minden szépet, örüljünk az életnek, a napnak, a költészetnek. Utolsó mezgyeavaénként a Felsőfokú Tanítóképző irodalmi délutánjait nem szabad csupán az ifjúságra korlátozni. Szükséges, hogy a jövőben nagyobb számban vegyenek részt hasonló esteken felnőtt dolgozók is. E. Kokas Klára ■ UM II III — 104,6 százalékra teljesítette januári tervét a Vegynagykereskedelmi Vállalat. A közelmúltban nagy mennyiségű külföldi áru érkezett a vállalat raktára?!**