Vas Népe, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
IStjn. április 1. péntek VAS NÉPE S Hruscsov eltőre befejezte franciaországi körútját Párizs (MTI). A szovjet kormányfő és kísérete csütörtökön délben ragyogó tavaszi időben fejezte be vidéki körútját. Reggel 8 óra 45 perckor, amikor Hruscsov Rouen-ban gépkocsikér ült, még köd ült a környéken, de az égbolt hamarosan kiderült, s 10 óra 10 perckor, amikor a gépkocsisor a flins-i Renault-művekbe ért, a hatalmas épületek ablakai már szikrázva verték vissza a napfényt. A Renault-művek kapujában Dreyfus elnök-igazgató fogadta a szovjet kormányfőt. A program zsúfoltsága miatt a Renault-gyári látogatást is rendkívül rövidre kellett fogni. Ezért a szovjet kormányfő gépkocsijával hajtatott végig a szerelőcsarnokon. Kifejezte azt a kívánságát, hogy az idő rövidsége ellenére, szeretne munkásokkal beszélgetni — s mint mondotta —, inkább kevesebb technikai felvilágosítást kér. Beszélgetésbe is elegyedett három munkássá! Megkérdezte tőlük, mennyit keresnek, mennyit fizetnek egy ebédért, „milyen hosszú a munkaidejük, és hogy milyen a betegbiztosítás náluk”. As látogatás során a Renault-gyár igazgatósága ajándékokat adott át a szovjet kormányfőnek és családtagjainak. Hruscsov egy kék színű Florida gépkocsit kapott, amelyinek belsejét vörös bőrrel tapétázták ki. Nyina Hruscsova pedig egy huszonnégyszemélyes abroszt, a hozzá való szalvétákkal. A legkedvesebb ajándékot azonban a Renault-gyár munkásai adták Hruscsovnak. Több mint háromezer aláírás gyűlt össze arra a levélre, amely többek között így hangzik: .Teljes szívünkből köszöntjük önt, elnök úr. A legőszintébben kívánjuk, hogy utazása során ne csak a francia udvariasságot és rokonszenvet találja meg, hanem a mi két országunk hagyományos baráti forró érzelmeinek kifejezését is.” A levél többek között kifejezi azt a reményt, hogy a Szovjetunió miniszterelnökének látogatása megerősíti a Szovjetunió népeiben azt a jó véleményt, amelyet Franciaország munkásairól, tudósairól, művészeiről, általában dolgozóiról táplálnak. „Az ön találkozása De Gaulle tábornokkal, francia köztársaság elnökével t■ fejeződik be a levél —, meggyőződésünk szerint a legjobb hatással lesz békés és barátságos együttműködésünkre, gazdasági és technikai kapcsolataink fejlődésére.“ Hruscsov és kísérete a rövid látogatás után 11 óra 40 perckor hagyta el a Renault-műveket és útnak indult Párizs felé. A szovjet kormányfő a francia fővárosba néhány perccel délután érkezett meg, s azonnal szállására, a Quai d'Orsayra hajtatott. A francia külügyminisztérium épülete előtt hatalmas tömeg lelkesen köszöntötte a szovjet vendégeket. Alig néhány perces pihenő után, fél egykor Hruscsov fogadta a párizsi munkakamara küldöttségét, amelyhez csatlakoztak a CGT vezetői és több vállalat szakszervezeti bizottságának képviselői is. Benoit Franchon, a CGT főtitkára majd Henaff, a CGT Szajna megyei titkára üdvözölte Hruscsovot. A francia munkásosztály — mondotta Henaff —, támogatja önt és tudjuk, hogy ön is támogat bennünket. A francia munkások körében — folytatta —, különösen a Szovjetuniónak két vívmánya népszerű: a hat- és hétórás munkaidő, valamint a lakásépítkezések nagy üteme. Szívből köszönjük önnek, hogy lehetőséget adott erre a nagy találkozásra. Hruscsov megköszönte Henaff szavait és bejelentette, hogy tizenhárom oldalas beszédet készített erre az alkalomra, éi jobbnak látja ezt félretenni, hogy helyette inkább szabadon beszélgethessenek. Hozzáfűzte: ha óhajtják, előre megírt beszédét írásEzután bejelentette, hogy a Szovjetunióban jelenleg húszéves tervet készítenek, a tervnek az a célja, hogy a tervidőszak végére a Szovjetunió minden területén kétszeresen túlszárnyalja az Egyesült Államok termelését. Ezután elmondotta, hogy most folyik a munkaidő leszállítása hét óráról hat órára, a bányászatban és más nehéz munkaterületeken. A hétéves terv végére azonban a legnehezebb munkahelyeken hat-, illetve öt órára akarják lerövidíteni a munkaidőt. Ez lesz a világ legrövidebb munkaideje — jegyezte meg Hruscsov. — Technikai haladásunk üteme és az automatizálás lehetővé teszi majd azt is, hogy k később még ezt, a nagyon rövid munkaidőt is megrövidítsük. A szovjet kormányfő ezután arról szólott, hogy a Szovjetunió minden dolgozója büszke az ingyenes orvosi ellátásra. A szovjet kormányfő ezután arról beszélt,hogy,a Szovjetunióban az adminisztratív szervek de••'V-Vrat'zá'á«? tovább tart. Nagyon sok hatáskört átadnak a szakszervezeteknek. A tőkések azt mondják, hogy a mi szakszervezeteink nem szabadok, mert nálunk nincs sztrájk — folytatta Hruscsov. — De ki ellen sztrájkolnának a szovjet munkások? Csak saját maguk ellen. A sztrájk, én láttam, nem szórakozás, ahhoz a munkások nagyon nagy szükségben folyamodnak. Mikor sztrájkoltunk, először feléltük élelmiszertartalékainkat, utána éheztünk, sokan csaknem éhen haltak. Amikor jó az életszínvonal, nincs szükség sztrájkra. Nálunk pedig jó az életszínvonal. — Ami az oktatást illeti — mondotta a továbbiakban Hruscsov —, a Szovjetunióban minden gyermek, ingyen tanul, sőt a jó tanulóknak ösztöndíjat adunk. Most akarjuk tovább fejleszteni az internátusi rendszert. Azelőtt a kapitalizmusban csak a gazdagok küldhették gyermekeiket internátusba, mi azonban büszkék vagyunk rá, hogy a munkásgyermekeket olyan nevelésben részesítjük, mint azelőtt az arisztokraban eljuttatja a küldöttség tagjaihoz. Hruscsov először a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről szólt. Iták, a földbirtokosok és a gyáros sok saját gyermekeiket. — Mindehhez tekintetbe kell venni, hogy forradalmunk csak negyvenkét esztendős, s közben háború is volt. A tőkés ideológusok korábban vállukat vonogatták, amikor eredményeinkről hallottak, de teljesen felébredtek, amikor a szputnyikokat kezdtük felbocsátani. A szputnyik nekik is megmutatta a Szovjetunió lehetőségeit. Ami minket illet, mi a továbbiakban sem alszunk, s az Egyesült Államok nem , bír majd utolérni bennünket a szputnyikok és rakéták területén. — Bizalommal nézünk a jövőbe — folytatta Hruscsov — a forradalom után sokan ránk támadtak, de megsemmisítettük támadóinkat. Hitler is megtámadta a Szovjetuniót, s tudjuk, mi lett a vége. Határaink most nyitva állnak mindenki előtt, de azokat csupán fegyver nélkül lehet átlépni. A szovjet kormányfő óriási tetszéssel fogadott beszéde után a küldöttség tagjainak kérdéseire válaszolt. A legelső kérdés a Szovjetunióban rendszeresített fizetésekre vonatkozott. Hruscsov sok adatot sorolt fel, majd elmondotta: az a tendencia, hogy fékezik a magas fizetések emelését és igyekeznek az alacsonyabb fizetéseket emelni,mert minél előbb meg szeretnék valósítani azt az eszmét, amelyet a kommunizmus tűz célul eléjük, hogy mindenki szükségletei szerint részesüljön a javakból. Az egyik küldött megkérdezte, vajon francia munkások szabadságukat eltölthetnék-e a Szovjetunióban. — Bármikor szívesen látjuk a francia munkásokat — válaszolta Hruscsov. Az a kérdés is elhangzott, vajon a szovjet munkások szabadidejükben bárhol táborozhatnak-e, illetve felkereshetik-e szabadon a Szovjetunió bármelyik részét. A kérdésre válaszolva, Hruscsov rámutatott, mennyi badarságot írhatnak össze az újságok a Szovjetunióról, hogy ilyen kérdést egyáltalán feltettek neki. Természetes, hogy a szovjet munkások szabad idejükben az országnak azt a vidékét kereshetik fel amelyiket akarják. A további kérdések zöme a szakszervezetek szervezésére és az oktatás részleteire vonatkozott. Ezekre Hruscsov részletesen válaszolt, majd befejezésül ezeket mondotta: — Higgyék el, nem akarok propagandát csinálni, csak rossz árucikknek kell propaganda. A kommunizmus pedig nem rossz árucikk. Az a célom, hogy a francia—szovjet barátságot erősítsem. Nem akarok kommunistát csinálni azokból a franciákból, akik nem kommunisták. Az az óhajunk, hogy a barátság és a béke jegyében szorosabbra fűzzük a két ország kapcsolatait. A Szovjetunióban lesz a világ legrövidebb munkaideje Hruscsov a verdun emlékmű lépcsőjén. ■ (Verdun — MTI — Telefoto) N. Sz. Hruscsov lille-i francia bányászokkal beszélget. (Lille — MTI— Rádiófoto) A francia sajtó Hruscsov vidéki körútjáról Párizs (MTI) Hruscsov megnyerte „tour de France’ -át — írja a Liberation a szovjet kormányfő franciaországi körútjának befejeztekor. Valóban megállapítható, hogy Hruscsov öt nap alatt elnyerte a franciák millióinak rokonszenvét. Körülbelül 20 városban fordult meg és mindenütt óriási tömegek köszöntötték. Beszédei eljutottak a francia közvéleményhez, hiszen ez alkalommal még a jobboldali sajtó sem merte eltorzítani a szovjet kormányfő megnyilatkozásait. Hruscsov kijelentéseinek el kellett gondokoztatniuk még az apolitikus franciákat is a leszerelés szükségességéről, a nyugatnémet militarizmus veszélyéről, a francia-szovjet barátság történelmi jelentőségéről. Véget ért a nagy párbeszéd a Szovjetunió képviselője és a francia közvélemény között. Pénteken megkezdődnek a diplomáciai megbeszélések. Bármilyen különböző is legyen, a tárgyalás e két szakasza szorosan összefügg, kiegészíti egymást. Most már világos minden olyan poliikai megfigyelő előtt, akit nem vakít el a kommunistaellenes és szovjetellenes szenvedély, hogy a rambouille-i megbeszélések nem pontosan ugyanolyanok lesznek, mint amilyenek Hruscsov diadalmas körútja nélkül lettek volna. A diplomáciát demokratikus módon kivitték a közterekre — a béke érdekében — írja Pierre tourtade a l’Humanité hasábjain. A jobboldali sajtóban is találni olyan hangokat, mint amilyen . Aurore megállapítása: Hruscsov tour de France-a haírozottan,, kedvező légkört teremtett. Rambouillet-ban is szívélyesség lesz a levegőben!.. S ha általában a jobboldali sajtó óva int is a túlzott illúzióktól , a Paris Jour nem vár látványos döntéseket — a közös közleménytől azt várják, hogy említést tesz majd a kölcsönös megértésről, sőt, némely tekintetben a nézetazonosságról is. Mindenképpen kívánatos, hogy Hruscsov és De Gaulle négyszemközt folytatott tárgyalásai hathatósan hozzájáruljanak a csúcskonferencia előkészítéséhez — írja az Aurore. A Figaro, amely a szovjetellenes sajtókampány élén állt, még mindig abban reménykedik, hogy felrobbantják a második francia atombombát. A jobboldali lap azt várta volna ettől, hogy befolyásolja majd a rambouillet-i tárgyalásokat. Csütörtökön reggel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy csak „próbariasztásról” volt szó, olyanról, amilyen néhány héttel megelőzte a február 13-i első francia atomkísérletet is, így inkább a párizsi sajtó ama jóslatának lehet hitelt adni, hogy április 8-át követően robbantják fel az újabb bombát, De Gaulle tábornok angliai látogatásáról való visszatérte után. A francia baloldali sajtó szót emel a kísérleti robbantás terve ellen. A l’Humanité megállapítja: — Akkor, amikor kilátásban van a megegyezés Genfben a nagyobb nukleáris kísérletek megtiltására és a gyenge hatóerejű bombák kísérleti robbantásainak felfüggesztésére, egy újabb atomrobbantás akadályozná a kérdés rendezését. Még egy ilyen divatjamúlt bomba egyébként költséges kísérleti felrobbantása is veszélyeztetné a népek, elsősorban az afrikai népek egészségét. A robbantás csak árthat Franciaország tekintélyének.