Vas Népe, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1. Vasárnap 70 diadalmas esztendő 1531 május elsején az olaszországi Lucca városában tüntető menetre gyűltek össze az elnyomott, kizsákmányolt selyemszövők, több bért és emberségesebb bánásmódot követeltek. Bár kevesen voltak és szétverték őket, vér folyt az utcán, de a luccai selyemszövőknek ezt a harcos május elsejei tettét azóta sem feledjük. Háromszázötvenöt évvel később, 1886. május 1-én az amerikai munkásszövetség (AFL) felhívására az Egyesült Államokban négyszázezer munkás szüntette be robotot, és az akkor másfél milliós nagyvárosban, Chicagóban a munkások tízezrei vonultak fel, követelve a nyolcórás munkaidőt. A rendőrség közéjük lőtt, és újra munkásvértől volt iszapos az utca. A következő esztendő novemberében kivégezték a sztrájkszervezőket, de félmillió munkásnak mégis sikerült elérni a célt: a tőkések nyolc órára csökkentették a munkaidejüket. 1888. decemberében az AFI kongresszusa határozatot hozott, hogy 1890. május 1-ét, emlékezésül a chicagói sztrájkra, ismét megünneplik. 1889. június 14-én, a Bastille bevételének századik évfordulóján Engels sürgetésére marxista munkáskongresszus ült össze Párizsban, amelyen — az ő szavaival szólva *—, „egész Európa képviselve volt”, s emellett megjelentek a kongresszuson a tengerentúli munkásküldöttek is. Ekkor alakult meg a II. Internacionálé, és az alakuló kongresszus történelmi jelentőségét növeli a tény, hogy határozatot hozott 1890. május elseje nemzetközi megünneplésére. A határozat tüntetésre szólította fel a világ munkásosztályát a nyolcórás munkanapért, az emberségesebb bánásmódért, figyelmeztetésül az uralkodó osztály számára. A kongresszus felhívására 1890. május 1-én valóban megszakította a munkát a proletariátus az egész világon. Németországban, Lengyelországban, Ausztriában forradalmi jelszavakkal, vörös zászlókkal tüntetett a tőkés rendszer ellen. Európa burzsoáziájának látnia kellett a proletariátus hatalmas erejét. Magyarországon is tüntetett a munkásság. Budapesten, a városligetben hatvanezer munkás gyűlt össze a nyolcórás munkanapot követelve. A következő esztendőkben már vér folyt a munkásünnepen. 1891-ben Orosházán és Békéscsabán a katonaság szétlőtte a tüntetést; halottak, sebesültek maradtak az összeütközés helyén. 1893-ban Szabolcsbányán, 1894-ben pedig Hódmezővásárhelyen — itt Szántó-Kovács János volt a mozgalom vezetője — ontottak munkásvért a csendőrsortüzek. Az európai munkásmozgalom súlypontja ebben az időszakban áttevődik a cári Oroszországba, ahol a május elsejéken egymást követték a proletariátus hatalmas megmozdulásai. 1892-ben Lodzban harminchat munkáséletet oltott ki a cári katonaság. 1900-ban nagy tömegtüntetések voltak az egész birodalomban. 1901-ben Péterváron az Obohov-gyár munkásai barikádharcokban mutatták meg erejüket a fegyverrel támadó cári katonaságnak. 1904. május 1-én Lenin így buzdította a carizmus elleni harcos kiállásra az orosz—japán háborúban vérző proletariátust: „Munkás elvtársak! Beköszönt május elsejének napja., amikor minden ország munkásai öntudatos életre való ébredésüket ünnepüik, ünnepük egyesülésüket minden erőszak és az embernek ember által történő mindenfajái elnyomása elleni harcban, a dolgozók millióinak az éhségtől, a nyomortól és megalázkodástól való megszabadulásáért folytatott harcában". Tovább folytak a harcos május elsejei tüntetések Európa más országaiban is. 1906- ban a francia munkásság országosan sztrájkba lépett. A későbbi esztendőkben megerősödött a szociáldemokrata pártokban a reformista irányzat, és az opportunista munkásvezérek május elsejét igyekeztek békés felvonulásokká átformálni. A szociálsovinisztává züllött pártvezérek az első világháború idején lemondtak a május elsejei tüntetésekről, de a munkásosztály az imperialista háborúban forradalmasodva, 1916-ban már újra nagyarányú tüntetéseket rendezett május elsején. Új értelmet kapott május elseje megünneplése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után. 1918-ban először világon Oroszország felszabadult a népei ünnepelték május elsejét szabadon. A munka ünnepét a szabad munka ünnepe váltotta fel, és a tömegek a hatalom birtokában ünnepeltek. 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Budapesten hatszázezer ember vonult fel május 1-én. Szabadon ünnepelte ezt a napot a Bajor Tanácsköztársaság munkássága is. Ugyanekkor nagy tömegek tüntettek az amerikai Clevelandban. Egy évvel később , Franciaországban vasutas sztrájk kezdődött, s ez átterjedt a többi szakmákra. 1921. május 1-én Németországban voltak hatalmas tömegtüntetések, 1923-ban pedig fél milliónyian vonultak fel Berlin utcáin és négyszázezer munk jk is sztrájkolt a Rurh-vidéken. 1929. május 1-én kétszázezer berlini tüntető szállt harcba a rendőrséggel. A harmincas években a május elsejei munkástüntetések a fasizmus elleni kérlelhetetlen harc hatalmas demonstrációivá vált, a második világháború után , a szocialista tábor létrejöttével, a nagy májusi munkásünnepen már a munkások tízmilliói tüntettek szabadon. A kapitalista országokban ezekben az esztendőkben tovább folytak a sztrájkok, a tüntetések, és május 1-én az uralkodó osztály által kivezényelt rendőrség és katonaság golyói tovább szedték áldozataikat. A tüntetések Londontól Tokióig és Amerikától Afrikáig átfogták az egész világot. S hiába tiltották és tiltják be a burzsoá kormányok a tüntetéseket, a munkásosztályt már nem lehet elhallgattatni, erejét nem lehet béklyóval lekötni. A harc folyt, és folyik tovább a május elsejéken, és mint Lenin mondotta: „Ebben a harcban két világ áll egymással szemben: a tőke és a munka világa, a kizsákmányolás, a rabság világa, a testvériség és a szabadság világa". Uetven esztendő telt el az első májusi munkásünnep óta. Hetvenszer szálltak szembe a kizsákmányolókkal minden május 1-én a világ munkásai, és a kiontott vér nem folyt hiába. Ma még csak a szocialista tábor népei ünnepük szabadon május elsejét, de törvényszerűen közeledik az idő, amikor a hatalom birtokában az egész világ munkásosztálya szabadon ünnepelhet a nemzetközi munkásszolidaritás napján. újra eltűnjenek, mintha földbe süllyedtek volna. — Na, gyerekek — intett a parancsnok —, nézzétek meg azt a rajvonalat ott szemben... Csak semmi kapkodás... mindenki válassza ki a tiszt urak közül a legrokonszenvesebbet. Egészen kiegyenesedett és harsogó hangon vezényelte: — Leninről elnevezett első müncheni munkásszázad! irányzék százötven méter. Cél: a megadott egyes célpont... Tűnűz! A lövészárok puha földhányásán fölropogott az sortűz. A gyümölcsfák egyenetlen nagy fehér virágairól felröppentek a zümmögő méhek. Különös csend támadt. Aztán jobbról, a kicsiny patak mély medrét szegélyező bokrok felől hirtelen felpattogott egy géppuska ... másik... harmadik... A golyók fergetege nyomán felfüstölgött a lövészárok földhányása. — Nehéz a tisztekkel harcolni — csóválta fejét a parancsnok. — Lám, így csapják be a prolikat.._. Figyelmet elterelő támadás volt... Ott a patak táján, ott lehet a fő erejük. Motorzúgás morajlott. Balról, az út szürke szalagján, el-elfedve a fák sűrű sorától, száguldó páncélos autók tűntek fel. Úgy kanyarodtak, mintha feltartóztathatatlanul törnének München irányába. Páncéltornyaik megfordultak. Szürke, alig látható füst lebbent.. .A lövészárok felé ólomfelleg zizegett. A munkások puskatüze fokozatosan elnémult. Itt-ollt, a földhányásra borulva holtak hevertek. A parancsnok hangtalanul dőlt le a lövészárok földhányására. A géppuskagolyók ferdén, jobbról érték a mellét és hosszúkás csíkokat hasítottak ruhájából, izmaiból. .. Nem kiáltott fájdalmában, csak nagy, téglaégető kezével görcsösen markolt bele a puha, fekete rögbe. A föld kibuggyant ujjai közül: s A tiszti rajvonnal most érte el a lövészárok szélét. A parancsnok úgy érezte, minden zaj, kiáltás, fegyverropogás elvész valami puha, névtelen áradatban, amely elmosta gondolatait. Mikor magához tért, már alkonyodott. Ott hevert úgy, ahogy a halálos sorozat fellökte, a lövészárok alacsony, fekete töltésén. Csontos öreg munkásarcára hét front vésett mély, furcsa ráncokat. Érezte, hogy az élet lassan tűnik el belőle. A vereség bénító tudata elől menekülve emléket, gondolatot keresett, mely megvilágítja lelkét a lassan áradó halál homályában is. „ ... De Budapesten győztünk..." A gondolat olyan volt, mint csillogó szivárvány a vihar után. Arcán el-elsuhant a virágzó gyümölcsfák ágainak lágy árnyéka. Ott fent, a fehér virágok gyárkémény utáni özöne felett a zászlórúdján, a végtelen tiszta magasban élőn, bíborral lángolva lebegett a tegnapelőtt kitűzött vörös zászló. Május elseje volt. Sok május elsejét ért meg hosszú életében, s most, mikor fegyverrel a kézben hullajtotta vérét, ezek a májusok mint tűzszárnyú sólymok szállottak élete felett... „Május elseje..." Tudta, hogy vörös Budapest, Pétervár, Moszkva utcáin tömegek hömpölyögnek, zeng az internacionálé százezrek ajakán és olthatatlanul lobog a világforradalom tüze. „Budapest... magyarok... proletárdiktatúra...” Ez a három fogalom lágyan, harmonikusan illeszkedett össze, lépcsővé vált, amely a magasba vezetett, elérhetetlen csúcsok felé... Valahonnan füst sodródott, tavaszi szél lebbent. A haldokló arcán átsuhant a virágzó mölcsfa finom, lágy árnyéka gyüés mint puha, becéző kéz csukta le a madárdalos tavaszi égre szegeződő nyitott szemét... Ott, néhány lépéssel távolabb, a gyár szürke falánál heverő kivégzettek felett fehér szárnyú lepkék lebbentek és úgy szállottak a falra freccsent, nedvesen csillogó vérfoltokra, mint hősök sírján kivirult bíborszínű győzelmi koszorú soha el nem fonnyadó virágaira. S Öt perc a parkban A parkokat már zöldbe öltöztette a tavasz. Fiatalok és idősek egyaránt szívesen töltik szabad idejüket a jó levegőn. Fotóriporterünk az egyik szombathelyi parkban készítette az alábbi felvételeket. ★ Míg a parkőr bácsi kitölti lottószelvényeit, addig... ■. szépen gyűlik a csokor anyukának. Vidám tere-fere. Tanítóképzősök a napsütötte padon.