Vas Népe, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

A felvásárlásról, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról, és a falusi bolthálózat fejlesztéséről tárgyalt a megyei tanács végreható bizottsága Kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizott­sága. Az ülésen több napirendi pontot tárgyaltak. A napirendi pon­tokat megelőzően Gonda György elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke beszámolt a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról és a két vb-ülés között hozott fontosabb intézkedésekről. A napirend első pontjaként a felvásárlás helyzetét, illetve a felvásárló szervek munkáját tár­gyalta a végrehajtó bizottság. Mint ismeretes, az ellenforradalom le­verése után a forradalmi munkás­paraszt kormány megszüntette a kötelező beszolgáltatási rendszert és helyébe a szabad felvásárlást teremtette meg. A felvásárlási szervek termelőszövetkezetektől, termelőszövetkezeti tagoktól, va­lamint egyénileg gazdálkodó pa­rasztoktól vásárolják meg a köz­ellátáshoz szükséges árut, vala­mint termelési szerződéskötések­kel, helyesen kialakított árpoliti­kával igyekeznek befolyásolni az áruforgalom alakulását. Megyénk felvásárlási szervei általában jól látják el feladatukat. Egyes árufelvásárlási tervek tel­jesítésében azonban lemaradás mutatkozik. Különösen a sertéshizlalási szerződések megkötésével kap­csolatban tapasztalhatók hiá­nyosságok. Az elmúlt évhez viszonyítva bi­zonyos lemaradás van ezen a té­ren. Éppen­ ezért a végrehajtó bizottság úgy látja, hogy a me­gye és az ország húsellátásának megjavítása érdekében a fő figyel­met erre kell­ most fordítani. Szarvasmarhából, kenyérgabo­nából és más árucikkekből vi­szonylag jó a felvásárlás, tejből, tojásból és baromfiból azonban a tervhez viszonyítva lemaradás mutatkozik az év első negyedé­ben. A vb-ülésen megállapítást nyert, hogy az elmúlt évben sokat javult a tanácsi szervek kapcsolata a felvásárló szervekkel. A zavarta­lan áruellátás megteremtésében ez döntő szerepet játszik. A jö­vőben is arra kell törekedni, hogy ez a kapcsolat még teljesebb le­gyen és tanácsaink is még többet fog­lalkozzanak a sertés- és szarvasmarhatenyésztés, vala­mint felvásárlás kérdésével. A vb ezután a szentgotthárdi já­rási tanács végrehajtó bizottsága által készített jelentést tárgyalta meg a helyi tanácsok irányító munkájára vonatkozó kormányha­­tatározat végrehajtásáról. A vég­rehajtó bizottság tagjai megálla­pították, hogy a szentgotthárdi járásban az utóbbi időben sokat javult a tanácsi munka A ta­nácsülések sokkal látogatottab­­bak, mint korábban, színvonala­sabbak és egyre konkrétabbak a hozott határozatok. Sokat javult az utóbbi időben az állandó bi­zottságok munkája is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította a járási tanács végrehajtó bizottságát, hogy a jövőben is tartson szo­ros kapcsolatot a helyi taná­csok végrehajtó bizottságai­val, fordítson nagy gondot a helyszíni segítségadásra. Javasolta, hogy a közeljövőben hívják össze az őrségi községek tanácselnökeit e vidék sajátos problémáinak megtárgyalása ér­dekében. A napirend harmadik pontja­ként a megyében élő csökkent munkaképességűek foglalkoztatá­sáról tárgyalt a végrehajtó bizott­ság. A csökkent munkaképessé­gűek foglalkoztatását egyrészt az üzemekben, vállalatoknál és intéz­ményeknél lévő könnyebb munka­körök — portás, éjjeliőr stb. — révén, másrészt a kifejezetten rokkantak foglalkoztatására létre­hozott üzemek működtetésével oldják meg. A csökkent munka­képességűek foglalkoztatására lé­tesített üzemek közül legjelentő­sebb a Faipari Vállalat, amely 1­0 főt foglalkoztat. A vállalat éves termelési értéke nyolc és fél mil­lió forint. Az ott dolgozók átlag­­keresete 1300—1400 forint körül mozog. A csökkent munkaképessé­­gűekről való gondoskodást fontos feladatának tartja a végrehajtó bizottság. Szombathelyen 1960. január 1- ig 216 csökkent munkaképességű­nek teremtettek biztos megélhe­tést az említett üzemekben.­­ A végrehajtó bizottságnak a jövő­ben arra irányul a figyelme, hogy további lehetőségekkel minden csökkent munkaképességű szá­mára munkaalkalmat teremtsen. A végrehajtó bizottság ezután a napirend negyedik pontjaként megtárgyalta a földművesszövet­­kezti kiskereskedelem és ven­déglátóipar 1959/60. évi fej­lesztési programját, illetve a második ötéves terv során a megye földművesszövetkezeti kis­kereskedelmében, illetve vendég­látóiparában megvalósítandó léte­sítményeket. A megye földművesszövetke­zetei fennállásuk óta arra tö­rekedtek, hogy a rendelkezés­re álló beruházási összegeket fontossági sorrendben, a leg­inkább rászoruló községekben használják fel. A kiskereskedelmi és vendéglátó­ipari hálózat az elmúlt években sokat fejlődött. Megyénkben je­lenleg 500 földművesszövetkezeti bolt működik. Míg 1948-ban 60 vegyesbolt, 11 fióküzlet és egy iparcikküzlet volt a megyé­ben, addig 1949-ben már 234 ve­gyesbolt, 74 fióküzlet, 120 élelmi­szerbolt és 72 iparcikküzlet segí­tette a lakosság áruellátását. Új kereskedelmi egységek épí­tésére, illetve a meglevő üzletek átalakítására, korszerűsítésére a múlt év végéig 15 millió 207 ezer forintot fordítottak. A földmű­vesszövetkezeti kereskedelem ma már egyre inkább kielégíti a la­kosság igényeit, bő és választékos áruval látja el a falvakat. A földművesszövetkezeti kiske­reskedelemben a forgalom is ál­landóan növekszik. Míg 1949-ben a 278 kiskereskedelmi boltban 140 millió 932 ezer forint volt a for­galom, addig 1959-ben az 500 üz­letben 522 millió 673 forintra emelkedett. Az elmúlt évben is jelentős összegeket fordítottak a szö­vetkezeti üzletek és italboltok fejlesztésére. Mintegy 3 millió forintos költség­gel 8 új kiskereskedelmi egység és 5 új vendéglő létesült. Ezen­kívül átalakítottak 22 kiskereske­delmi, illetve vendéglátóipari egy­séget és felújítottak négy italbol­tot. Megyénk területén 1959-ben önkiszolgáló élelmiszerbolt létesült Csepregen, Répcelakon, Jánoshá­­zán, Rumban, Alsóságon, Vasvá­ron, Vépen, Káldon és Bükön. Továbbá önkiválasztó vas­ műsza­ki üzlet nyílt Jánosházán és Csep­regen, valamint önkiválasztó ci­pőbolt Vasváron és Sárváron, ön­kiválasztó könyvesbolt Szentgott­­hárdon, Celldömölkön, Körmen­den, Vasváron, Kőszegen és Sár­váron létesült. Ugyancsak a múlt évben Répcelakon önkiválasztó konfekcióbolt, Vasváron önkivá­lasztó vas- és üvegbolt nyílt. A 21 üzlet átalakítására 821 ezer fo­rintot fordítottak. Az átalakításo­kon kívül Sárváron új építkezés­sel önkiszolgáló élelmiszerboltot, Rábapatyon és Győrváron pedig fél-önkiszolgáló vegyesboltot lé­tesítettek. Ezen összegek létre­hozására 739 ezer forintot költöt­tek. A földművesszövetkezeti kis­kereskedelmi, illetve vendég- látóipari üzletek építésénél so­kat segít a lakosság is. A múlt évben, mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a megye lakos­sága a szövetkezeti üzletházak épí­tésénél. Az idén újabb beruházásos u­­rcát valósítanak meg a helyi földművesszövetkezetek. A többi között 3 új földműves­szövetkezeti vegyesboltot, 5 új vendéglőt építenek közel kétmillió forintos költséggel, valamint 25 üzletet átalakíta­nak. Önkiszolgáló, illetve fél-önkiszol­gáló boltok létesülnek Bükön, Felsőmarácon, Gércén, Ikerváron, Jánosházán, Körmenden, Lipár­­ton, Vasváron, Megyehidon, Olasz­fán, Ostffyasszonyfán, Pósfán, Püspökmolnárnéban, Sárváron,­­Tanakajdon, Táplánszentkereszten és Velemben. Ezen boltok átala­kítására egymillió 171 ezer forin­tot fordítanak. A falu hűsítő itallal való ellátá­sa érdekében három községben: Csepregen, Jánosházán és Répce­lakon kambiüzemet hoznak létre, mintegy 320 ezer forintos költség­gel. A három üzem tervezett havi termelése 60 ezer üveg hűsítő ital. A földművesszövetkezeti kis­kereskedelem és vendéglátó­ipar fejlesztésére a jövőben is nagy gondot fordítanak. A második ötéves terv során fő­leg a még ellátatlan területe­ken építenek boltokat, más­részt az időközben használha­tatlanokká válók helyébe léte­sítenek üzleteket. Különös gondot fordítanak arra, hogy a forgalmasabb útvonalak mentén levő községekben korsze­rű, minden követelménynek meg­felelő kiskereskedelmi és vendég­látóipari üzletek létesüljenek. Az elkövetkezendő években nagy gondot fordítanak a meglevő üz­letek korszerűtlen felszerelései­nek kicserélésére is. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága ezután rátért a következő napirendi pont, a tanácsi vállala­tok 1960 első negyedévi működé­séről készült mérlegbeszámoló tár­gyalására, majd a kü­lönfélék so­rán információs jelentés hangzott el a tanácsi vállalatok szociális és munkavédelmi ellátottságáról. [­­­ ................. «I­V. évfolyam, 128. szám Ára: 50­­illet Paul Ebersbach, a Német De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének másod­titkára és Dieter Zibelius nagy­követségi harmadtitkár, a sajtó­osztály vezetője kedden sajtótá­jékoztatón ismertette a Német Demokratikus Köztársaság mező­­gazdaságában végbement nagy je­lentőségű változásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban ez év tavaszán több mint hatezer termelőszövetkezet alakult, a köz­társaság egész parasztsága a szocialista utat választotta. En­nek a ténynek a politikai jelen­tősége is rendkívül nagy, a pa­rasztság összefogása népszavazás a szocializmus mellett, a bonni kormány atomfelfegyverzési po­litikája ellen. A szövetkezeti esz­me teljes győzelme az NDK tár­­sada­lmi fejlődésének törvénysze­rű következménye. A szövetkezeti mozgalom fej­lődése lehetővé teszi, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban a lakosság vaj-, hús-, tej- és tojásellátását 1965 helyett már 1963-ban teljes egészében saját termeléssel oldják meg. Jelenleg az állattenyésztés fejlesztése a leg­fontosabb feladat. Elmondották még, hogy azok­ban a szövetkezetekben, ahol kü­lönösen kiváló eredményeket értek el egyes üzemágakban, konzul­tációs központokat szerveznek. Itt a környékbeli szövetkezetek szakemberei előadásokat hallgat­hatnak, s egyben a gyakorlatnál is megismerhetik a legfejlettebb módszereket. A Német Demokratikus Köz­társaság és Magyarország mező­gazdasági szakemberei között az együttműködés egyre szorosabbá válik. Jól hasznosítják például a magyar szerződéses állatnevelési­ és hizlalási rendszer tapasztala­tait. A sajtótájékoztató részvevői­nek átadták a „Fekete könyv ” egy példányát, amely dokumen­tumot tartalmaz arról, hogy ugyanakkor, amikor a Német De­mokratikus Köztársaságban a pa­rasztság a felemelkedés útján jár, a Német Szövetségi Köztár­saságban miként sajátítják ki a kisparaszti földeket. 1960. június 1. Szerda A szövetkezeti eszme győzelme a Német Demokratikus Köztársaságban Kásos közlemény a kínai—mongol tárgyalásokról Ulan Bator (Új Kína). Május 31-én közös közleményt adtak ki a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kor­mányküldöttségeinek tárgyalásá­ról. A tárgyalások során a két fél megvitatta Mongólia és Kína ba­rátságának és együttműködésé­nek továbbfejlesztési lehetősé­geit. Ennek céljából a Kínai Nép­­köztársaság és a Mongol Népköz­­társaság kormánya baráti és köl­csönös segélynyújtási szerződést kötött. Egy másik egyezmény pedig arról szól, hogy Kína gaz­dasági és műszaki segítséget ad Mongóliának. A Kínai Népköztársaság 1961 és 1965 között kétszázmillió ru­bel hosszúlejáratú hitelt nyújt Mongóliának. A tárgyalófelek megelégedés­sel állapították meg, hogy a Szov­jetunió vezette szocialista tábor egyre hatalmasabb, egységesebb és szilárdabb. Mindkét fél teljes támogatásáról biztosította a nem­zetközi feszültség csökkentésén és a népek biztonságának meg­óvásán fáradozó Szovjetuniót. Sajnálkozásul állapították meg, hogy az imperialista körök nem mondtak le terjeszkedési cél­jaikról és a négyhatalmi kor­mányfői értekezletet is zátonyra futtatták. A kínai—mongol barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés is leszögezi, hogy a szerződő felek minden erejükkel biztosíta­ni kívánják Ázsia és a világ bé­kéjét, s a fontos nemzetközi kér­désekben közösen járnak el. A szerződést kínai részről Csou En-laj, mongol részről Cedenbaj miniszterelnök írta alá. Hogyan alakítható ki megfelelően a négyzetes kukoricavetés növényállománya ? Az országos kukoricatermesz­tési tanácskozáson hangzott el az a­ megállapítás, mi­szerint ajánla­tos a kukorica holdanként­ tőszá­mát a helyi körülményeknek megfelelően az Alföldön 15.000— 22.000- re, a Dunántúlon pedig 18.000— 22.000-re növelni. A Földművelésügyi Minisztéri­um szakemberei ezzel kapcso­latban felhívják a figyelmet, hogy a szemre és silóra négyze­tesen vetett kukorica növényállo­mányát úgy kell kialakítani, hogy fészkenként két tőnél kevesebb és három tőnél több ne marad­jon. Ez a növénysűrűség lehetővé teszi a kukoricanövény és a csö­vek teljes kifejlődését. Ha fész­kenként kettőnél kevesebb a tő­szám, akkor kevés lesz a termés, ha háromnál több, akkor a kuko­rica legértékesebb része a cső, nem fejlődik ki megfelelően. Ahol a körülmények miatt sorosan vet­í­tettek, a holdankénti növényszá­mot itt is ennek megfelelően kell kialakítani. Rendkívül fontos, hogy a te­­nyészidő különböző szakaszában ismerjék a kukoricatáblák állo­mányát, mert az esetleges rit­kítást csak ebben az esetben le­het szakszerűen elvégezni. A tő­­szám növelésével 20—30 százalé­kos terméstöbblet érhető el, tehát azok a gazdaságok, ahol ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, a termés egyharmadáról-egyne­­gyedéről mondanak le. A ritkítást nem lehet elsietni, leghelyesebb, ha a második ka­pálás után kerül rá sor. Ügyelni kell arra, hogy a felesleges töve­ket a fészekből ne kapával, ha­nem kézzel távolítsák el. A rit­kításnál mindig számoljanak a művelés, a kártevők és a beteg­ségek okozta csökkenésre is.

Next