Vas Népe, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
A felvásárlásról, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról, és a falusi bolthálózat fejlesztéséről tárgyalt a megyei tanács végreható bizottsága Kedden délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen több napirendi pontot tárgyaltak. A napirendi pontokat megelőzően Gonda György elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke beszámolt a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és a két vb-ülés között hozott fontosabb intézkedésekről. A napirend első pontjaként a felvásárlás helyzetét, illetve a felvásárló szervek munkáját tárgyalta a végrehajtó bizottság. Mint ismeretes, az ellenforradalom leverése után a forradalmi munkásparaszt kormány megszüntette a kötelező beszolgáltatási rendszert és helyébe a szabad felvásárlást teremtette meg. A felvásárlási szervek termelőszövetkezetektől, termelőszövetkezeti tagoktól, valamint egyénileg gazdálkodó parasztoktól vásárolják meg a közellátáshoz szükséges árut, valamint termelési szerződéskötésekkel, helyesen kialakított árpolitikával igyekeznek befolyásolni az áruforgalom alakulását. Megyénk felvásárlási szervei általában jól látják el feladatukat. Egyes árufelvásárlási tervek teljesítésében azonban lemaradás mutatkozik. Különösen a sertéshizlalási szerződések megkötésével kapcsolatban tapasztalhatók hiányosságok. Az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos lemaradás van ezen a téren. Éppen ezért a végrehajtó bizottság úgy látja, hogy a megye és az ország húsellátásának megjavítása érdekében a fő figyelmet erre kell most fordítani. Szarvasmarhából, kenyérgabonából és más árucikkekből viszonylag jó a felvásárlás, tejből, tojásból és baromfiból azonban a tervhez viszonyítva lemaradás mutatkozik az év első negyedében. A vb-ülésen megállapítást nyert, hogy az elmúlt évben sokat javult a tanácsi szervek kapcsolata a felvásárló szervekkel. A zavartalan áruellátás megteremtésében ez döntő szerepet játszik. A jövőben is arra kell törekedni, hogy ez a kapcsolat még teljesebb legyen és tanácsaink is még többet foglalkozzanak a sertés- és szarvasmarhatenyésztés, valamint felvásárlás kérdésével. A vb ezután a szentgotthárdi járási tanács végrehajtó bizottsága által készített jelentést tárgyalta meg a helyi tanácsok irányító munkájára vonatkozó kormányhatatározat végrehajtásáról. A végrehajtó bizottság tagjai megállapították, hogy a szentgotthárdi járásban az utóbbi időben sokat javult a tanácsi munka A tanácsülések sokkal látogatottabbak, mint korábban, színvonalasabbak és egyre konkrétabbak a hozott határozatok. Sokat javult az utóbbi időben az állandó bizottságok munkája is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága utasította a járási tanács végrehajtó bizottságát, hogy a jövőben is tartson szoros kapcsolatot a helyi tanácsok végrehajtó bizottságaival, fordítson nagy gondot a helyszíni segítségadásra. Javasolta, hogy a közeljövőben hívják össze az őrségi községek tanácselnökeit e vidék sajátos problémáinak megtárgyalása érdekében. A napirend harmadik pontjaként a megyében élő csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról tárgyalt a végrehajtó bizottság. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatását egyrészt az üzemekben, vállalatoknál és intézményeknél lévő könnyebb munkakörök — portás, éjjeliőr stb. — révén, másrészt a kifejezetten rokkantak foglalkoztatására létrehozott üzemek működtetésével oldják meg. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatására létesített üzemek közül legjelentősebb a Faipari Vállalat, amely 10 főt foglalkoztat. A vállalat éves termelési értéke nyolc és fél millió forint. Az ott dolgozók átlagkeresete 1300—1400 forint körül mozog. A csökkent munkaképességűekről való gondoskodást fontos feladatának tartja a végrehajtó bizottság. Szombathelyen 1960. január 1- ig 216 csökkent munkaképességűnek teremtettek biztos megélhetést az említett üzemekben. A végrehajtó bizottságnak a jövőben arra irányul a figyelme, hogy további lehetőségekkel minden csökkent munkaképességű számára munkaalkalmat teremtsen. A végrehajtó bizottság ezután a napirend negyedik pontjaként megtárgyalta a földművesszövetkezti kiskereskedelem és vendéglátóipar 1959/60. évi fejlesztési programját, illetve a második ötéves terv során a megye földművesszövetkezeti kiskereskedelmében, illetve vendéglátóiparában megvalósítandó létesítményeket. A megye földművesszövetkezetei fennállásuk óta arra törekedtek, hogy a rendelkezésre álló beruházási összegeket fontossági sorrendben, a leginkább rászoruló községekben használják fel. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózat az elmúlt években sokat fejlődött. Megyénkben jelenleg 500 földművesszövetkezeti bolt működik. Míg 1948-ban 60 vegyesbolt, 11 fióküzlet és egy iparcikküzlet volt a megyében, addig 1949-ben már 234 vegyesbolt, 74 fióküzlet, 120 élelmiszerbolt és 72 iparcikküzlet segítette a lakosság áruellátását. Új kereskedelmi egységek építésére, illetve a meglevő üzletek átalakítására, korszerűsítésére a múlt év végéig 15 millió 207 ezer forintot fordítottak. A földművesszövetkezeti kereskedelem ma már egyre inkább kielégíti a lakosság igényeit, bő és választékos áruval látja el a falvakat. A földművesszövetkezeti kiskereskedelemben a forgalom is állandóan növekszik. Míg 1949-ben a 278 kiskereskedelmi boltban 140 millió 932 ezer forint volt a forgalom, addig 1959-ben az 500 üzletben 522 millió 673 forintra emelkedett. Az elmúlt évben is jelentős összegeket fordítottak a szövetkezeti üzletek és italboltok fejlesztésére. Mintegy 3 millió forintos költséggel 8 új kiskereskedelmi egység és 5 új vendéglő létesült. Ezenkívül átalakítottak 22 kiskereskedelmi, illetve vendéglátóipari egységet és felújítottak négy italboltot. Megyénk területén 1959-ben önkiszolgáló élelmiszerbolt létesült Csepregen, Répcelakon, Jánosházán, Rumban, Alsóságon, Vasváron, Vépen, Káldon és Bükön. Továbbá önkiválasztó vas műszaki üzlet nyílt Jánosházán és Csepregen, valamint önkiválasztó cipőbolt Vasváron és Sárváron, önkiválasztó könyvesbolt Szentgotthárdon, Celldömölkön, Körmenden, Vasváron, Kőszegen és Sárváron létesült. Ugyancsak a múlt évben Répcelakon önkiválasztó konfekcióbolt, Vasváron önkiválasztó vas- és üvegbolt nyílt. A 21 üzlet átalakítására 821 ezer forintot fordítottak. Az átalakításokon kívül Sárváron új építkezéssel önkiszolgáló élelmiszerboltot, Rábapatyon és Győrváron pedig fél-önkiszolgáló vegyesboltot létesítettek. Ezen összegek létrehozására 739 ezer forintot költöttek. A földművesszövetkezeti kiskereskedelmi, illetve vendég- látóipari üzletek építésénél sokat segít a lakosság is. A múlt évben, mintegy 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a megye lakossága a szövetkezeti üzletházak építésénél. Az idén újabb beruházásos urcát valósítanak meg a helyi földművesszövetkezetek. A többi között 3 új földművesszövetkezeti vegyesboltot, 5 új vendéglőt építenek közel kétmillió forintos költséggel, valamint 25 üzletet átalakítanak. Önkiszolgáló, illetve fél-önkiszolgáló boltok létesülnek Bükön, Felsőmarácon, Gércén, Ikerváron, Jánosházán, Körmenden, Lipárton, Vasváron, Megyehidon, Olaszfán, Ostffyasszonyfán, Pósfán, Püspökmolnárnéban, Sárváron,Tanakajdon, Táplánszentkereszten és Velemben. Ezen boltok átalakítására egymillió 171 ezer forintot fordítanak. A falu hűsítő itallal való ellátása érdekében három községben: Csepregen, Jánosházán és Répcelakon kambiüzemet hoznak létre, mintegy 320 ezer forintos költséggel. A három üzem tervezett havi termelése 60 ezer üveg hűsítő ital. A földművesszövetkezeti kiskereskedelem és vendéglátóipar fejlesztésére a jövőben is nagy gondot fordítanak. A második ötéves terv során főleg a még ellátatlan területeken építenek boltokat, másrészt az időközben használhatatlanokká válók helyébe létesítenek üzleteket. Különös gondot fordítanak arra, hogy a forgalmasabb útvonalak mentén levő községekben korszerű, minden követelménynek megfelelő kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek létesüljenek. Az elkövetkezendő években nagy gondot fordítanak a meglevő üzletek korszerűtlen felszereléseinek kicserélésére is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezután rátért a következő napirendi pont, a tanácsi vállalatok 1960 első negyedévi működéséről készült mérlegbeszámoló tárgyalására, majd a különfélék során információs jelentés hangzott el a tanácsi vállalatok szociális és munkavédelmi ellátottságáról. [ ................. «IV. évfolyam, 128. szám Ára: 50illet Paul Ebersbach, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének másodtitkára és Dieter Zibelius nagykövetségi harmadtitkár, a sajtóosztály vezetője kedden sajtótájékoztatón ismertette a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságában végbement nagy jelentőségű változásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban ez év tavaszán több mint hatezer termelőszövetkezet alakult, a köztársaság egész parasztsága a szocialista utat választotta. Ennek a ténynek a politikai jelentősége is rendkívül nagy, a parasztság összefogása népszavazás a szocializmus mellett, a bonni kormány atomfelfegyverzési politikája ellen. A szövetkezeti eszme teljes győzelme az NDK társadalmi fejlődésének törvényszerű következménye. A szövetkezeti mozgalom fejlődése lehetővé teszi, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a lakosság vaj-, hús-, tej- és tojásellátását 1965 helyett már 1963-ban teljes egészében saját termeléssel oldják meg. Jelenleg az állattenyésztés fejlesztése a legfontosabb feladat. Elmondották még, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol különösen kiváló eredményeket értek el egyes üzemágakban, konzultációs központokat szerveznek. Itt a környékbeli szövetkezetek szakemberei előadásokat hallgathatnak, s egyben a gyakorlatnál is megismerhetik a legfejlettebb módszereket. A Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország mezőgazdasági szakemberei között az együttműködés egyre szorosabbá válik. Jól hasznosítják például a magyar szerződéses állatnevelési és hizlalási rendszer tapasztalatait. A sajtótájékoztató részvevőinek átadták a „Fekete könyv ” egy példányát, amely dokumentumot tartalmaz arról, hogy ugyanakkor, amikor a Német Demokratikus Köztársaságban a parasztság a felemelkedés útján jár, a Német Szövetségi Köztársaságban miként sajátítják ki a kisparaszti földeket. 1960. június 1. Szerda A szövetkezeti eszme győzelme a Német Demokratikus Köztársaságban Kásos közlemény a kínai—mongol tárgyalásokról Ulan Bator (Új Kína). Május 31-én közös közleményt adtak ki a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalásáról. A tárgyalások során a két fél megvitatta Mongólia és Kína barátságának és együttműködésének továbbfejlesztési lehetőségeit. Ennek céljából a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött. Egy másik egyezmény pedig arról szól, hogy Kína gazdasági és műszaki segítséget ad Mongóliának. A Kínai Népköztársaság 1961 és 1965 között kétszázmillió rubel hosszúlejáratú hitelt nyújt Mongóliának. A tárgyalófelek megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor egyre hatalmasabb, egységesebb és szilárdabb. Mindkét fél teljes támogatásáról biztosította a nemzetközi feszültség csökkentésén és a népek biztonságának megóvásán fáradozó Szovjetuniót. Sajnálkozásul állapították meg, hogy az imperialista körök nem mondtak le terjeszkedési céljaikról és a négyhatalmi kormányfői értekezletet is zátonyra futtatták. A kínai—mongol barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés is leszögezi, hogy a szerződő felek minden erejükkel biztosítani kívánják Ázsia és a világ békéjét, s a fontos nemzetközi kérdésekben közösen járnak el. A szerződést kínai részről Csou En-laj, mongol részről Cedenbaj miniszterelnök írta alá. Hogyan alakítható ki megfelelően a négyzetes kukoricavetés növényállománya ? Az országos kukoricatermesztési tanácskozáson hangzott el az a megállapítás, miszerint ajánlatos a kukorica holdanként tőszámát a helyi körülményeknek megfelelően az Alföldön 15.000— 22.000- re, a Dunántúlon pedig 18.000— 22.000-re növelni. A Földművelésügyi Minisztérium szakemberei ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet, hogy a szemre és silóra négyzetesen vetett kukorica növényállományát úgy kell kialakítani, hogy fészkenként két tőnél kevesebb és három tőnél több ne maradjon. Ez a növénysűrűség lehetővé teszi a kukoricanövény és a csövek teljes kifejlődését. Ha fészkenként kettőnél kevesebb a tőszám, akkor kevés lesz a termés, ha háromnál több, akkor a kukorica legértékesebb része a cső, nem fejlődik ki megfelelően. Ahol a körülmények miatt sorosan vetítettek, a holdankénti növényszámot itt is ennek megfelelően kell kialakítani. Rendkívül fontos, hogy a tenyészidő különböző szakaszában ismerjék a kukoricatáblák állományát, mert az esetleges ritkítást csak ebben az esetben lehet szakszerűen elvégezni. A tőszám növelésével 20—30 százalékos terméstöbblet érhető el, tehát azok a gazdaságok, ahol ennek nem tulajdonítanak jelentőséget, a termés egyharmadáról-egynegyedéről mondanak le. A ritkítást nem lehet elsietni, leghelyesebb, ha a második kapálás után kerül rá sor. Ügyelni kell arra, hogy a felesleges töveket a fészekből ne kapával, hanem kézzel távolítsák el. A ritkításnál mindig számoljanak a művelés, a kártevők és a betegségek okozta csökkenésre is.