Vas Népe, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

2 VAS ve PB A szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ közli a szovjet kormány nyilatko­zatát a kongói helyzetről. A nyi­latkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozot­tan elítéte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista ag­ressziót. Szintén elítélte ezt­­ az agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az interven­ciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni ag­resszió folytatódik, figyelembe vé­ve, hogy ennek veszélyes követ­kezményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes in­tézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyar­mattartó hatalmainak buzdításá­ra cselekszenek”. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: „Most, amikor mindenki sze­me láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét meg­fosszák nemrég szerzett függet­lenségétől, hogy darabokra sza­kítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvé­nyes jogait és függetlenségét vé­delmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, amely­nek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függet­lenségének eszménye, kötelessége gazdaságilag is segítséget nyújta­ni a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. A szovjet kormány tanulmá­nyozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió kész kedvező­en megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdé­sét, amely megteremtené a Kon­gói Köztársaság gazdasági életi­nek normális feltételeit, lehetővé tenné, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gazdag erőforrá­­­­sait.” A szovjet nyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer-se­gélyt, a szovjet repülőgépek rész­vételét a Biztonsági Tanács hatá­rozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rako­mányok átszállításában, s utal rá, hogy a közeljövőben újabb szov­jet gőzös indul Kongóba, amely száz szovjet tehergépkocsit, meg­felelő tartalék-alkatrészeket és szakemberek csoportjával egy ja­vító műhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vö­röskereszt és Vörösfélhold Társa­ságainak Szövetsége a közeljövő­ben szovjet orvosokat és egész­ségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezé­sére, gyógyszereket és megfele­lő orvosi berendezéseket küld. „A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsö­nösen előnyös gazdasági együtt­működést és kereskedelmi kap­csolatokat kifejleszteni vele, még­pedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai, vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait” — fejező­dik be a szovjet kormány nyi­latkozata. A Szovjetunió Kongóval kapcsolatos nyilatkozatának sajtóvisszhangja (TASZSZ): BERLIN A berlini demokratikus lapok hétfői számukban vezető helyen foglalkoznak­ a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozatával, amely­ben közölte, hogy a Szovjetunió kész segítséget nyújtani a füg­getlenségéért harcoló kongói nép­nek. LONDON Az angol sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet kormány­nyi­latkozatnak. A Daily Worker a következő címmel ismerteti a nyilatkozatot: „Kongó: Oroszor­szág nem tér ki a cselekvés elől”. A Daily Telgraph szintén idéz a nyilatkozatból. KAIRÓ A kairói lapok vezető helyen számolnak be a szovjet kormány vasárnapi hivatalos állásfoglalá­sáról. Oroszország kijelentette — írja az A1 Gumhurija —, hogy erélyes rendszabályokhoz folya­modik, ha a Kongó elleni agresz­­szió folytatódik. Az Al Akhbar című lap hangsúlyozza: , ,A Szovjetunió figyelmeztette a nyu­gati országokat, habozás nélkül hathatós eszközökhöz nyúl, hogy megakadályozza a kongói agresz­­sziót”. A lapok kiemelik még a szov­jet nyilatkozatnak azt a részét, amelyben a szovjet kormány rá­mutat, hajlandó jelentős gazda­sági segítséget nyújtani Kongó kormányának. DAMASZKUSZ Az összes damaszkuszi lapok nagybetűs címek alatt foglalkoz­nak a legutóbbi szovjet nyilatko­zattal. Az Al Vahda címében ki­emeli: „A szovjet figyelmeztetés: határozott intézkedések a kon­gói imperialista agresszió meg­szüntetésére”. Szovjetunióbeli utunk alkalmával annak a jelmondatnak, hogy „Minden a dolgozó emberért”, ezernyi jelét, kézzel fogható megnyilvánulását tapasztalhattuk. Ebben a hatalmas országban a szó leg­teljesebb értelmében­­ minden az em­berért van. Az új lakások a paloták ezrei, a kulturális intézmények, az utak szélessé­ge, a gyógyforrások üdítő vize, a folyók, a tengerek a tavak kincse, lehelete, a sok-sok virág és a dísznövények milliói. Ezúttal a parkokról a ligetekről és azokról az emberekről szólunk, akik szinte már művészi színvonalon műve­lik, rendezgetik a városok lakóinak pi­henőhelyeit. Először Lvov­ban csodáltunk meg egy parkot amilyenhez hasonlót még kö­zülünk senki sem látott, noha egynéhá­­nyan már másutt is jártak külföldön. Nincs abban túlzás, ha azt írjuk e parkról — amely a város egyeteme előtt terül el —, hogy­­csodálatosan szép. Ké­szítői a legszebb ukrán népi motívumo­kat keltették benne életre virágokból, sokszínű dísznövényekből. Csak álltunk és bámultunk. A park központjában kiképzett óriás­váza is virágból van. Virágból van a nagy ukrán festő-költő portréja is. Ezerféle virágból. — Ki az, ahol ezt készíti? — kérdez­tük vezetőnket. Kis idő múlva előkerült egy hatvan év körüli férfi aki parkőrként mutatko­zott be. — Csodálatos ez a park — mondtuk az öregnek. ■— örülök, hogy tetszik önöknek — reagált szerényen a megjegyzésre. Faggatni kezdtük a park művésze felől.' — Művész'! — kérdezte meglepődve. Nem művész az, egyszerűen csak vi­rágkertész. .. Ha akarják, elmondhatom, hogyan kell ezt csinálni. — Ez már érdekes — lelkendeztünk és biztattuk, hogy mondja csak el. — Szeretik a virágot? — nézett ránk kutató szemekkel. — Ha szeretik, és sok virágjuk van, akkor nemcsak ilyet — mint ez —, hanem különbet is tudnak készíteni. A kíváncsiság újra fellobbant ben­nünk, most már a szépség megalkotójá­nak személye iránt. Az öreg csak mo­solygott, és csak búcsúzáskor árulta el, hogy a virágkertész, aki ezt a parkot szépíti és gondozza, tulajdonképpen őt, a parkőr. Megcsodáltuk a kijevi ligeteket, par­kokat. Itt a parkművészet „magasiskolá­jával” is találkoztunk. A legszebb népi motívumokat kiváló képzőművészek raj­zolják ki. De nemcsak a parkokban, ha­nem az utak mentén is találkoztunk élő világból alkotott portrékkal, jelmonda­tokkal. És jártunk — talán Európa legna­gyobb és legszebb parkjában — moszk­vai Gorkij-parkban is. Moszkvai tartóz­kodásunk harmadik napjának délután­ján látogattunk ide. A park előtti téren már vártak bennünket moszkvaiak, akik munka utáni szabad idejüket töltötték itt. Tapssal köszöntöttek bennünket. Druzsba! — kiáltották felénk.­­—• Druzsba! Ma viszonoztuk a kö­szöntést. És „bevonult” háromszázötven magyar azon a délutánon a Gorkij-parkba. Azt leírni, hogy mit láttunk benne, talán még a legkönnyebb vállalkozás, de azt, hogy mi­lyen az, amit ott láttunk, már jóval ne­hezebb feladat. A parkot két egész nap alatt elég volna bejárni. Meghallgattuk a tiszteletünkre szabadtéri színpadon rendezett koncertet, amelyen a Szovjet­unió Állami Hangversenyzenekara sze­relt. — Hány előadást tartanak itt havon­ként? — kérdeztük vezetőnktől. — Mindennap kettőt. Előfordult már az is, hogy száz előadás zajlott le egy hónapban ezen a színpadon. —* Van itt még egy színpad is? “ Itt mindenből a legtöbb van — folytatta a magyarázatot. — Klubok mozik, színházak, strandok, ami csak kulturális szórakozást jelent, minden megtalálható. Egy negyedórára betekintettünk az egyik klubba. Ott csak sakkozókkal ta­lálkoztunk. Mintegy százan ültek egy­mással szemben. Ide nem messze az ol­vasóteremben ekkor lehettek vagy há­romszázan, de lehet, hogy többen. Majd­nem valamennyien fiatalok. Mindenütt fiatalok, és egy kicsit az volt az érzé­sünk, hogy a Gorkij-park inkább a fia­talok parkja. A jókedvű, kommunizmust építő ifjúságé. Valóságos park­ város. A szépség és a művelődés moszkvai centruma. Elmon­dani róla tömörebben sokkal többet nem is lehet. Azt látni kell! Takács Feri BARÁTSÁGVONATTAL A SZOVJETU­NIÓBAN Parkok, ligetek A lvovi egyetem parkja. 1980. augusztus a. Head Nasszer választávirata Hruscsovhoz Kairó (MTI). Hruscsov távirat­ban üdvözölte Nasszer egyiptomi elnököt az egyiptomi forradalom 8. évfordulója alkalmából. Nasz­­szer válaszolt a táviratra. „A leg­nagyobb elismerés hangján kell szólanom — írja — a Szovjetunió és az EAK baráti kapcsolatairól. Meggyőződésem, hogy kapcsolata­ink a két nép és a világbéke ja­vára napról napra fejlődnek. Meg­ragadom az alkalmat, hogy az EAK népe és a magam nevében legőszintébb köszönetemet és leg­jobb kívánságaimat fejezzem ki önnek. Jólétet és sok sikert kí­vánok a testvéri szovjet népnek“ — hangzik, a távirat. Furcsa „véletlenek" a leopoldville-i repülőtéren Moszkva (MTI), Kj Nyepom­nyascsij, a Pravda különtudósí­­tója Akkrából keltezett cikkében beszámol arról, hogyan hajtják végre feladatukat a Kongóba kül­dött szovjet repülőgépek. Mint is­meretes, a szovjet repülőgépek ghánai csapatokat szállítottak az ENSZ fegyveres erőinek székhe­lyére, Leopoldville-be. A szovjet repülők eddig már huszomhatszor haladtak át az Egyenlítő felett és több mint százezer kilométer utat tettek meg a rendkívül nehéz időjárási körülmények között Af­rika egén. „Az Akkra-Leopoldville útvona­lon a szovjet repülők nemegyszer találkoznak előre nem látott kö­rülményekkel — írja a tudósító.­­ Nemrégiben például Jevgenyij Kalinovszkij és Konsztantyin Je­­szapov repülőgépei nehéz időjárási körülmények között elvesztették a rádiókapcsolatukat a földdel, a gépek kérték, hogy a leopoldville-i repülőtér adja meg a­­ leszállási feltételeket. A repülőtér, amely­nek rádióját az amerikaiak ka­parintották kezükbe, így válaszolt: „Ereszkedjenek 1500 méteres ma­­gasságba". Ezután kellett volna megadni a leszállási engedélyt. De a legkritikusabb pillanatban a repülőtéri rádióadó elhallgatott. Nem válaszolt a szovjet gépek fedélzetéről érkező kérdésekre. A gépek felhőkben egyik kört a másik után írták le, nem tudva, mi történt a repülőtéren. Alek­­szandr Tyupelenyev pilóta, aki Leopoldville-ben tartózkodott, a rádióállomásra sietett és kezébe vette a mikrofont, hogy segítsen gépeiknek a leszállásban. Ebben a pillanatban azonban kikapcsol­ták a rádióadó erősített adását, s a tartalékadó szintén nem mű­ködött.­ Mint a Pravda tudósítója be­számol erről, a gépek ennek elle­nére sikeresen leszálltak. Ez azonban már nem az első olyan eset volt, amikor a „pillanatnyi üzemzavar“ csaknem komoly bale­setet okozott. Ugyancsak kritikus pillanatban hallgatott el, például a repülőtéri rádióadó — amely a bel­ga ejtőernyősök kezén volt — az egyik szovjet gép leszállása köz­ben. Ennek következtében a gép csaknem összeütközött egy másik repülővel. Csupán a szovjet piló­ta gyors közbelépése akadályozta meg a könnyen végzetessé válható balesetet Máglyára került az amerikai imperializmus Bogotában Bogota (AP). Bogotában, Co­lumbia fővárosában szombat este több ezer főnyi tömeg vonult a vá­ros középpontjába, ahol Simon Bolivárnak, Columbia szabadság­hősének szobra előtt máglyát ra­kott, hogy elégesse az amerikai csillagos lobogóba göngyölt „jenki imperializmus" bábuját. A rendőrség szét akarta zavarni a tömeget, de a tüntetők túlerő­ben voltak és nagygyűlést tartot­tak. Az ülés szónokai közül a legnagyobb tapsot a Columbiai Kommunista Párt főtitkárának be­széde kapta jelenti az AP.

Next