Vas Népe, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
2 VAS ve PB A szovjet kormány nyilatkozata a kongói helyzetről Moszkva (TASZSZ). A TASZSZ közli a szovjet kormány nyilatkozatát a kongói helyzetről. A nyilatkozat bevezetőül hangsúlyozza: „A szovjet kormány határozottan elítéte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agressziót. Szintén elítélte ezt az agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agressziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az intervenciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes következményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek”. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: „Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, amelynek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függetlenségének eszménye, kötelessége gazdaságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. A szovjet kormány tanulmányozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió kész kedvezően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életinek normális feltételeit, lehetővé tenné, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gazdag erőforrásait.” A szovjet nyilatkozat ezután megemlíti a Kongó részére eddig nyújtott szovjet élelmiszer-segélyt, a szovjet repülőgépek részvételét a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, s utal rá, hogy a közeljövőben újabb szovjet gőzös indul Kongóba, amely száz szovjet tehergépkocsit, megfelelő tartalék-alkatrészeket és szakemberek csoportjával egy javító műhelyt juttat el a Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságainak Szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi berendezéseket küld. „A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai, vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait” — fejeződik be a szovjet kormány nyilatkozata. A Szovjetunió Kongóval kapcsolatos nyilatkozatának sajtóvisszhangja (TASZSZ): BERLIN A berlini demokratikus lapok hétfői számukban vezető helyen foglalkoznak a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozatával, amelyben közölte, hogy a Szovjetunió kész segítséget nyújtani a függetlenségéért harcoló kongói népnek. LONDON Az angol sajtó nagy figyelmet szentel a szovjet kormánynyilatkozatnak. A Daily Worker a következő címmel ismerteti a nyilatkozatot: „Kongó: Oroszország nem tér ki a cselekvés elől”. A Daily Telgraph szintén idéz a nyilatkozatból. KAIRÓ A kairói lapok vezető helyen számolnak be a szovjet kormány vasárnapi hivatalos állásfoglalásáról. Oroszország kijelentette — írja az A1 Gumhurija —, hogy erélyes rendszabályokhoz folyamodik, ha a Kongó elleni agreszszió folytatódik. Az Al Akhbar című lap hangsúlyozza: , ,A Szovjetunió figyelmeztette a nyugati országokat, habozás nélkül hathatós eszközökhöz nyúl, hogy megakadályozza a kongói agreszsziót”. A lapok kiemelik még a szovjet nyilatkozatnak azt a részét, amelyben a szovjet kormány rámutat, hajlandó jelentős gazdasági segítséget nyújtani Kongó kormányának. DAMASZKUSZ Az összes damaszkuszi lapok nagybetűs címek alatt foglalkoznak a legutóbbi szovjet nyilatkozattal. Az Al Vahda címében kiemeli: „A szovjet figyelmeztetés: határozott intézkedések a kongói imperialista agresszió megszüntetésére”. Szovjetunióbeli utunk alkalmával annak a jelmondatnak, hogy „Minden a dolgozó emberért”, ezernyi jelét, kézzel fogható megnyilvánulását tapasztalhattuk. Ebben a hatalmas országban a szó legteljesebb értelmében minden az emberért van. Az új lakások a paloták ezrei, a kulturális intézmények, az utak szélessége, a gyógyforrások üdítő vize, a folyók, a tengerek a tavak kincse, lehelete, a sok-sok virág és a dísznövények milliói. Ezúttal a parkokról a ligetekről és azokról az emberekről szólunk, akik szinte már művészi színvonalon művelik, rendezgetik a városok lakóinak pihenőhelyeit. Először Lvovban csodáltunk meg egy parkot amilyenhez hasonlót még közülünk senki sem látott, noha egynéhányan már másutt is jártak külföldön. Nincs abban túlzás, ha azt írjuk e parkról — amely a város egyeteme előtt terül el —, hogycsodálatosan szép. Készítői a legszebb ukrán népi motívumokat keltették benne életre virágokból, sokszínű dísznövényekből. Csak álltunk és bámultunk. A park központjában kiképzett óriásváza is virágból van. Virágból van a nagy ukrán festő-költő portréja is. Ezerféle virágból. — Ki az, ahol ezt készíti? — kérdeztük vezetőnket. Kis idő múlva előkerült egy hatvan év körüli férfi aki parkőrként mutatkozott be. — Csodálatos ez a park — mondtuk az öregnek. ■— örülök, hogy tetszik önöknek — reagált szerényen a megjegyzésre. Faggatni kezdtük a park művésze felől.' — Művész'! — kérdezte meglepődve. Nem művész az, egyszerűen csak virágkertész. .. Ha akarják, elmondhatom, hogyan kell ezt csinálni. — Ez már érdekes — lelkendeztünk és biztattuk, hogy mondja csak el. — Szeretik a virágot? — nézett ránk kutató szemekkel. — Ha szeretik, és sok virágjuk van, akkor nemcsak ilyet — mint ez —, hanem különbet is tudnak készíteni. A kíváncsiság újra fellobbant bennünk, most már a szépség megalkotójának személye iránt. Az öreg csak mosolygott, és csak búcsúzáskor árulta el, hogy a virágkertész, aki ezt a parkot szépíti és gondozza, tulajdonképpen őt, a parkőr. Megcsodáltuk a kijevi ligeteket, parkokat. Itt a parkművészet „magasiskolájával” is találkoztunk. A legszebb népi motívumokat kiváló képzőművészek rajzolják ki. De nemcsak a parkokban, hanem az utak mentén is találkoztunk élő világból alkotott portrékkal, jelmondatokkal. És jártunk — talán Európa legnagyobb és legszebb parkjában — moszkvai Gorkij-parkban is. Moszkvai tartózkodásunk harmadik napjának délutánján látogattunk ide. A park előtti téren már vártak bennünket moszkvaiak, akik munka utáni szabad idejüket töltötték itt. Tapssal köszöntöttek bennünket. Druzsba! — kiáltották felénk.—• Druzsba! Ma viszonoztuk a köszöntést. És „bevonult” háromszázötven magyar azon a délutánon a Gorkij-parkba. Azt leírni, hogy mit láttunk benne, talán még a legkönnyebb vállalkozás, de azt, hogy milyen az, amit ott láttunk, már jóval nehezebb feladat. A parkot két egész nap alatt elég volna bejárni. Meghallgattuk a tiszteletünkre szabadtéri színpadon rendezett koncertet, amelyen a Szovjetunió Állami Hangversenyzenekara szerelt. — Hány előadást tartanak itt havonként? — kérdeztük vezetőnktől. — Mindennap kettőt. Előfordult már az is, hogy száz előadás zajlott le egy hónapban ezen a színpadon. —* Van itt még egy színpad is? “ Itt mindenből a legtöbb van — folytatta a magyarázatot. — Klubok mozik, színházak, strandok, ami csak kulturális szórakozást jelent, minden megtalálható. Egy negyedórára betekintettünk az egyik klubba. Ott csak sakkozókkal találkoztunk. Mintegy százan ültek egymással szemben. Ide nem messze az olvasóteremben ekkor lehettek vagy háromszázan, de lehet, hogy többen. Majdnem valamennyien fiatalok. Mindenütt fiatalok, és egy kicsit az volt az érzésünk, hogy a Gorkij-park inkább a fiatalok parkja. A jókedvű, kommunizmust építő ifjúságé. Valóságos park város. A szépség és a művelődés moszkvai centruma. Elmondani róla tömörebben sokkal többet nem is lehet. Azt látni kell! Takács Feri BARÁTSÁGVONATTAL A SZOVJETUNIÓBAN Parkok, ligetek A lvovi egyetem parkja. 1980. augusztus a. Head Nasszer választávirata Hruscsovhoz Kairó (MTI). Hruscsov táviratban üdvözölte Nasszer egyiptomi elnököt az egyiptomi forradalom 8. évfordulója alkalmából. Naszszer válaszolt a táviratra. „A legnagyobb elismerés hangján kell szólanom — írja — a Szovjetunió és az EAK baráti kapcsolatairól. Meggyőződésem, hogy kapcsolataink a két nép és a világbéke javára napról napra fejlődnek. Megragadom az alkalmat, hogy az EAK népe és a magam nevében legőszintébb köszönetemet és legjobb kívánságaimat fejezzem ki önnek. Jólétet és sok sikert kívánok a testvéri szovjet népnek“ — hangzik, a távirat. Furcsa „véletlenek" a leopoldville-i repülőtéren Moszkva (MTI), Kj Nyepomnyascsij, a Pravda különtudósítója Akkrából keltezett cikkében beszámol arról, hogyan hajtják végre feladatukat a Kongóba küldött szovjet repülőgépek. Mint ismeretes, a szovjet repülőgépek ghánai csapatokat szállítottak az ENSZ fegyveres erőinek székhelyére, Leopoldville-be. A szovjet repülők eddig már huszomhatszor haladtak át az Egyenlítő felett és több mint százezer kilométer utat tettek meg a rendkívül nehéz időjárási körülmények között Afrika egén. „Az Akkra-Leopoldville útvonalon a szovjet repülők nemegyszer találkoznak előre nem látott körülményekkel — írja a tudósító. Nemrégiben például Jevgenyij Kalinovszkij és Konsztantyin Jeszapov repülőgépei nehéz időjárási körülmények között elvesztették a rádiókapcsolatukat a földdel, a gépek kérték, hogy a leopoldville-i repülőtér adja meg a leszállási feltételeket. A repülőtér, amelynek rádióját az amerikaiak kaparintották kezükbe, így válaszolt: „Ereszkedjenek 1500 méteres magasságba". Ezután kellett volna megadni a leszállási engedélyt. De a legkritikusabb pillanatban a repülőtéri rádióadó elhallgatott. Nem válaszolt a szovjet gépek fedélzetéről érkező kérdésekre. A gépek felhőkben egyik kört a másik után írták le, nem tudva, mi történt a repülőtéren. Alekszandr Tyupelenyev pilóta, aki Leopoldville-ben tartózkodott, a rádióállomásra sietett és kezébe vette a mikrofont, hogy segítsen gépeiknek a leszállásban. Ebben a pillanatban azonban kikapcsolták a rádióadó erősített adását, s a tartalékadó szintén nem működött. Mint a Pravda tudósítója beszámol erről, a gépek ennek ellenére sikeresen leszálltak. Ez azonban már nem az első olyan eset volt, amikor a „pillanatnyi üzemzavar“ csaknem komoly balesetet okozott. Ugyancsak kritikus pillanatban hallgatott el, például a repülőtéri rádióadó — amely a belga ejtőernyősök kezén volt — az egyik szovjet gép leszállása közben. Ennek következtében a gép csaknem összeütközött egy másik repülővel. Csupán a szovjet pilóta gyors közbelépése akadályozta meg a könnyen végzetessé válható balesetet Máglyára került az amerikai imperializmus Bogotában Bogota (AP). Bogotában, Columbia fővárosában szombat este több ezer főnyi tömeg vonult a város középpontjába, ahol Simon Bolivárnak, Columbia szabadsághősének szobra előtt máglyát rakott, hogy elégesse az amerikai csillagos lobogóba göngyölt „jenki imperializmus" bábuját. A rendőrség szét akarta zavarni a tömeget, de a tüntetők túlerőben voltak és nagygyűlést tartottak. Az ülés szónokai közül a legnagyobb tapsot a Columbiai Kommunista Párt főtitkárának beszéde kapta jelenti az AP.