Vas Népe, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

1960. augusztus 2. Kodd VAS NÉPE Felavatták Magyarlakon a megye 129. művelődési otthonát Az utóbbi esztendőkben a falusi művelődési otthon-avatás nem tartozik a ritka ünnepi alkalmak közé. De az a lelkesedés, amellyel Magyarlakon a megye százhuszonkilencedik művelődési otthonának avatására készültek, az a sokszínű gazdag program, amelyet erre a napra összeállítottak, s az a törekvés, hogy szép örömüket minél több vendéggel megosszák, az több mint egy, a sok otthonnyitó ünnepély közül. Mintha még ez a szeszélyes, esős és zivataros idei nyár is ki akart volna tenni magáért, és szinte ritkaságszámba menő fényes egével, meleg napsugaraival is hozzá akart volna járulni ennek a nagy magyarlaki eseménynek a sikeréhez.­­Ez a falu ilyen tiszta, ilyen virágos, ilyen rendbeszedett talán még sohasem volt. Frissen meszelt házak, újrafestett zsalugáterek „sorfala"’ fogadta a vendégek sokaságát, a művelődési otthon ava­tásával egybekötött munkás-paraszt találkozó és ifjúsági sereg­szemle részvevőit. Kijöttek az ünnepségre a megye, a járás vezetői is, köztük Cosztonyi János elvtárs a megyei pártbizottság első titkára, Conda György elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács elnöke, Illés Imre elvtárs, járási párttitkár és Váradi Sándor elvtárs, járási tanácselnök. A zenés ébresztő, a Szentgott­hárdi Xaszagyár fúvószenekará­nak z zeneműsora után az új műve___si otthon mellett felállí­tott szabadtéri színpadon kilenc órakor elfoglalta helyét az elnök­ség, felcsendültek a Himnusz hangjai, megkezdődött az avató ünnepség. Bencsik Franciska szavalata után Gonda György emelkedett szólásra és­ az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága nevében kö­szöntötte a megjelenteket. Beve­zetőjében arról beszélt hogy kö­zös öröm, ha egy-egy falu gazda­gabbá, szebbé válik, de a magyar­lakiak ünnepe azáltal, hogy a mű­­velődésiotthon-avatással egyide­jűleg munkás-paraszt találkozót és ifjúsági seregszemlét is szervez­tek, az egész környék ünneppé vált. Elmondotta, hogy soha nem volt még ilyen nagy építkezési készség az országban, mint napja­inkban, amikor ennek a készség­nek csak az építőanyag korláto­zott mennyisége és a szakmunká­sok száma szab határt. Bővítjük üzemeinket, iskolák, művelődési otthonok épülnek, korszerű, új tsz­­épületek nőnek ki a földből, és egyre gyorsabb ütemű a lakásépí­tés is. Ez utóbbi megállapításához a következő számadatot közölte: megyénkben az elmúlt évben több mint 1200 család költözött új la­kásba. — De érdemes körülnézni — mondotta Gonda elvtárs — itt Magyarlakon is. Az utóbbi időben sok új csinos lakóházat emeltek és a régieket is sorra ,,megfiatalítot­ták". És érdemes körülnézni a környéken is. Szentgotthárdon a közeljövőben új iskolát avatnak, amely büszkesége lesz az egész környéknek. A szomszédos köz­ségben, Csörötneken is közeledik egy új községi művelődési otthon avatásának ideje. A most itt felavatásra kerülő művelődési ott­hon létrehozásának különösen nagy értéke, hogy a­ község ösz­­szefogásával, támogatásával, je­lentős társadalmi munkájával épült fel.­­ Annak a körülbelül 400 ezer forintnak, amibe ez az épület be­lekerült, csak a kisebbik felét ad­ta az állam. És ez a tény kifeje­zésre juttat néhány dolgot. Ki­fejezésre juttatja mindenekelőtt azt az igényt, hogy a község la­kói érezték a művelődési otthon szükségességét. Hogy itt Magyar­lakon is megnőtt a tanulási kedv, a szórakozási igény. És nem utolsó sorban kifejezésre juttatja a tár­sadalmi összefogás nagy, teremtő erejét. Hosszú lenne felsorolni név szerint azokat — folytatta Gonda elvtárs —, akik tevőlege­sen részt vettek ennek a kultúr­­otthonnak a felépítésében, és nincs is szebb dicséret, munkájukra, mint maga ez az új épület. Egy nevet azonban mégis szeretnék megemlíteni, annál is in­kább, mert sajnos, ezen a szép ünnepen nem lehet közöttünk Doktor Kálmán, a községi­ végre­hajtó bizottság tragikus körülmé­nyek között elhunyt elnöke. Pe­dig személy szerint neki is nagy része van abban,­Ahogy erre az alkalomra, itt most összejöttünk. A megye kulturális fejlődéséről szólva Gonda elvtárs elmondotta, hogy a felszabadulás előtt Vas megyében mindössze 22 kultúrott­hon működött, de közülük a szent­gotthárdi járásban egy sem volt. A magyarlaki művelődési otthon pedig már a százhuszonkilencedik, a szó igazi értelmében otthona a megye művelődni és szórakozni vágyó dolgozóinak. Ezt követően részletesen foglalkozott a járás mezőgazdasági helyzetével és azok­kal a sikerekkel, amelyeket az utóbbi években a járás földműve­léssel foglalkozó lakossága elért. Felemlítette például az új Szent­gotthárdi Állami Gazdaság mun­káját, azét a gazdaságét, amely ezekről a rossz földekről máris 3—4 mázsával több gabonát ad, mint amennyit korábban a kis­­parcellák művelői termelni tud­tak. A párt- és az állami szervek messzemenő támogatását ígérte a járás lakóinak málna, és egyéb bo­gyós gyümölcsök meghonosításá­hoz, majd így folytatta beszédét: — Ennek a mai ünnepnek sa­játos színt ad az a tény, hogy itt üdvözölhetjük a szentgotthárdi üzemek munkásait is. Közülük sokan segítettek a művelődési ház felépítésében és sokan kötöttek jó barátságot az itteni gazdákkal, a termelőszövetkezetek szervezésé­nek idején is. Természetes, hogy a munkában, a közös feladatok megoldásában kialakult baráti kapcsolatok összehozzák a járás munkásait és parasztjait a szóra­kozás, a pihenés, az ünnepi alkal­mak óráiban is. Befejezésül röviden méltatta a párt jelenlegi politikájának sike­reit, a nemzetközi helyzet alaku­lását, majd átadta a község dol­gozóinak az új, modern művelő­dési otthont. Azok a községi vezetők — Ma­gyar József párttitkár, Herczeg Jenő tanácselnök, Magyaríts Ist­ván népfront-elnök —, akik a mű­velődési otthon átvételének ünne­pélyes pillanataiban röviden fel­szólaltak, lényegileg­ azonos szán­dékot, azonos gondolatokat fejtet­tek ki. Ígéretet tettek arra, hogy mindent megtesznek annak érde­kében, hogy ez a nagyszerű új létesítmény méltón szolgálja azt a célt, amiért annyi fáradság­gal társadalmi és állami erőfeszí­téssel létrehozták. Dankovits Fe­renc, az új művelődési otthon ve­zetője elmondotta azt is, hogy ez az avató ünnepség cáfolat egyesek kishitűségére, pesszimizmusára. Felidézte azt a képet, amikor 1958- ban hárman hozzákezdtek az épület fundamentumának kiásá­sához és egy arra ballagó öreg nénike arra biztatta őt, hogy ne vesződjenek ilyen hiábavalóság­gal. Nem lesz abból semmi sem, tanító úr — mondotta —, nemhogy én nem érem meg, de még maga sem, aki pedig fiatal, hogy itt va­laha épület, s abban előadás le­gyen“. Az a nagy összefogás — folytatta Dankovits elvtárs —, amely ennek a művelődési ott­honnak az építése során itt a köz­ségben kialakult, elűzött lassan mindenféle kishitűséget és ma együtt, közösen örülünk annak, hogy nemcsak a fiatalabbak, de az említett néniké is megérte ezt a mai szép napot. A művelődési otthon hivatalos átvétele után községi és üzemi kultúrcsoportok részvételével egész napon át nívós műsor szórakoz­tatta az ünneplőket. Nem hiány­zott a jó hangulat kialakításának , olyan kelléke sem, mint a laci­konyha­ és a borkimérés. S a nagyszabású művelődési otthon­­avató, munkás-paraszt találkozó és ifjúsági seregszemle fiatal és idős részvevői az esti órákban táncra perdültek és vidám zene­szó mellett a fárasztó nap örö­­■ mellől felfrissülve fejezték, be ezt­­ a felejthetetlen szép napot. Új ü­zemh­ázat avatott a Szombathelyi Asztalos Ktsz A közel 10 esztendeje működő Szombathelyi Asztalos Ktsz évről évre fejlődik. Az alakuláskor mindössze néhány tagot számláló szövetkezetben ma már több mint százan dolgoznak. A ktsz munká­ja jelentősen előmozdítja a lakos­ság bútorellátását. Negyedéven­ként 60 garnitúra hálószoba­bútort, 110 kombinált szekrényt és mintegy 250 ezer forint értékű kárpitosmunkát végez el, s telje­síti a lakosság megrendeléseit. A szövetkezet taglétszámának növekedése, a termelés emelke­dése szükségessé tette a munka­helyek bővítését, korszerűsítését. Ezt a célt szolgálja a mintegy 1 millió 150 ezer forintos költ­­séggell épült korszerű üzemház, amelyet szombaton adtak át ren­deltetésének. Az ünnepélyes át­adáson, amely az új üzemházban zajlott le,­ jelen voltak a szövet­kezet tagjai, a kivitelező Vas megyei Építőipari,­Vállalat dol­gozói és a társszövetkezetek kép­viselői. A szövetkezet tagjai ne­vében Horváth Béla elvtárs, a ktsz elnöke vette át az épüle­tet. Elmondotta, hogy az építők kiváló munkát végeztek. A mű­szaki átvételnél jóformán sem­miféle hiányosságot nem észlel­tek. Az elnök szerint az új üzem­ház lehetővé teszi, hogy a jövő­ben még több bútort adjon a kisz a lakosságnak. Az ünnepségen felszólalt Sza­­nyi István elvtárs, a KISZOV megyei elnöke is. Visszaemléke­zett a szövetkezet alakulására, amikor nehéz körülmények kö­zött, szociális létesítményeket nélkülözve dolgoztak a szövetke­zet tagjai. Az új üzemház át­adásával teljesült a szövetkezet tagjainak vágya, mert a korszerű, s világos munkatermekben dolgoz­hatnak, s modern fürdő, öltöző, mosdó áll a tagok rendelkezésére. Új magyar filmek készülnek a fővárosi filmstúdiókban Két új magyar film forgatását kez­dik meg a közeljövőben a Hunnia Filmstúdióban. A zápor írója Dobozi Imre, rendezője Keleti Márton. Mai, falusi környezetben játszódik a sze­relmi történet és bároiti főszereplője: Bara Margit, Bessenyei Ferenc és Agárdi Gábor. A többi szerepet Kiss Manyi, Szemes Mari, Kelemen Éva, Gobbi Hilda, Ladányi Ferenc, Barsi Béla, Tompa Sándor és Mádi Szabó Gábor játssza. A zápor for­gatását augusztus 9-én kezdik meg Kismaroson, majd az esztergomi és a fóti külső felvételek után szeptember elején, a stúdió műtermeiben folytat­ják a felvételeket. A Máriássy házaspár Próbaút című, Csepelen játszódó filmjéhez most választják ki a szereplőket. A film történetének középpontjában álló gépkocsivezető szerepét Sinkovits Imrére bízták. A Próbaút forgatását augusztus közepén kezdik meg Cse­­j­pelen a külső felvételekkel. A Budapest Filmstúdióban A ha- , todik földrész címmel az Antarktisz­­ világáról állít össze érdekes doku-­­­mentumfilmet Hárs László­­ rendező. Az Álom és valóság rendezője, Ko­­rompai Márton az írás történetét dől- i­gozza fel új, ismeretterjesztő film­jében. 'pireyfju­jfi kípjejLÜLp&k Alábbi képeink a peresznyeiek hétköznapjainak néhány moz-­ zanatét­ örökítik meg.­­ A tsz hordásban megszomjazott lovai jót isznak a vályú tiszta vizéből. A grófi kastélyból átalakított szociális otthont most öltöztetik új köntösbe, hogy a munkában megfáradt öregek otthonosabban érez-­­zék magukat benne. Idős Grün János a bevitt állataiért járó több mint 18 ezer forintot veszi át a tsz irodájában. A napközi otthon negyvenhat kis lakója játékkal tölti a délelőttöt. s

Next