Vas Népe, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

1960. augusztus 2. Kedd VAS NÉPE Az egervölgyi dombokon is beválik a szövetkezet A Hegyhát errefelé már dom­bokká szelídül, s e dombok ölelik körül Egervölgyet. A falu határá­nak talaja rossz, homok és ka­vics alkotja a felszínt. A mostoha föld sose volt bőkezű művelőihez. Színüket vesztett, ernyedő papíro­kon ilyen feljegyzések tanúskod­nak erről: „A búza és a rozs át­lagos termése 5 mázsa kát, hol­danként“. A kisközség szorgos népe még­sem hagyta cserben vékonyan ter­mő határát. Túrta, vájta, nyaggat­­ta a földet, hogy kihozza belőle, amit csak lehet. Pótlást a megél­hetéshez viszont másutt kellett keresni. Az egervölgyi ember ezért másutt is aratott, csépelt. A kemény munka, az állandó küszködés mély nyomot hagyott az itteni parasztemberben, aki bi­zalmatlanul fogadott szinte minden kezdeményezést, amely esetleg könnyített volna helyzetén. Hosz­­szú időbe került, amíg például megbarátkozott az itteni talajt kedvelő, nagy gumójú, bőven ter­mő burgonyafajtával. — Úgysem sikerül­t— erősítet­ték eleinte. Elkeserítő tapasztalatok mondatták velük ezt. Jó néhány­szor megtörtént, hogy ősszel, krumpliszedés idején bajosan tud­ták megkülönböztetni a gumót a kavicstól. Fakalapáccsal kopogtat­ták a termést, így válogatták szét a burgonyát a kavicstól... Ilyen előzmények után nem csoda, hogy ha szóba került a szövetkezés, azonnal elvetették még a gondolatát is. Azt állítot­ták: itt nem él meg a nagyüzem. Ahogy teltek, múltak azonban az évek, úgy kezdték felülvizsgálni korábbi álláspontjukat az eger­­völgyiek. Először beismerték: el­kelne náluk is egy-két traktor, megkímélhetnék vele a jószágot. Aztán arról beszélgettek, hogyan vergődhetnének zöldágra a gyü­mölcstermesztésben. Az idén kora tavasszal aztán az egervölgyiek sorra hozzáfogtak terveik, elképzeléseik megvalósí­tásához. Először is szövetkeztek. Rövid idő telt el azóta, s máris olyan sikereket vívtak ki, hogy a környékbeli egyénileg gazdálkodó parasztok is elismeréssel beszél­nek eredményeikről. " Nem ok nélkül. Szívesen megmutatják, mi mindennel érde­melték ki az elismerést. A leg­szembetűnőbb az építkezés. A szö­vetkezeti tagok saját erőből már elkészítettek egy 30 férőhelyes sertésfiaztatót és egy 70 férőhe­lyes sertésszállót. A szövetkezet mesteremberei a napokban már egy 100 férőhelyes növendékis­tálló tetőszerkezetét ácsolták. Az istállók elkészítése sürgető, mert 350 szarvasmarha még kis istállókban van. S a nagyüzemi rendet az állattenyésztésben is minél előbb szeretnék kialakítani. E nagy gondjaik közepette egy hét alatt el is akarnak csépelni. Négy gépet kértek a gépállomás­tól, hogy rövid időn belül elcsé­­pelhessenek. A cséplés után vi­szont 5 cséplőbrigád megy ki a faluból olyan községekbe csépelni, ahol nem tudtak elég embert ki­állítani a gépekhez. A gépek már javában dolgoznak. Eddig több mint öt vagon rozsot csépeltek el. Patronáló vállalatuk, a Vas me­gyei Malomipari Egyesülés teher­autóval segített a behordásban. Vörös Lajos, a község egyik tekintélyes embere így nyilatko­zott az egyik alkalommal: „Olyan kedv és szorgalom tapasztalható nálunk, hogy nagyobbat nem is remélhettünk volna“. Mondogat­ják is már az emberek: az eger­völgyi dombokon is beválik a szövetkezet. Auer Mihály és Baumgartner Antal növénytermesztési brigád­vezetők is elégedettek az elért eredményekkel. Pedig ez még csak a kezdet kezdete... Az eger­­völgyiek már az első esztendőben „kigazdálkodjék“ munkaegységen­ként a 31 forint értékű részese­dést. Ezért, ha összejönnek a csipkereki vagy a csehi egyéni gazda ismerőseikkel, azzal biztat­ják őket: „Ti is szövetkezzetek. Ha már bent lesztek, megbánjátok, hogy nem előbb vágtatok bele. Mi is így voltunk az alakulás előtt. Azt hittük, hogy még a kenye­rünk sem terem meg, s már az első évben nagyobb jövedelemre számíthatunk, mint egyéni ko­runkban“. Jó dolog az, hogy a tegnapi egyéni gazdák Egervölgyön is jö­vőt látnak a szövetkezetben! Kerék László BERKESI ANDRÁS: Az előszobában megszólalt a csengő. Felfigyeltek. Cselei intett, hogy ő majd kimegy. Kocka ab­bahagyta a munkát, készenlétbe helyezte pisztolyát. Hallotta a be­szűrődő beszélgetést, majd az aj­tónyitást. Az alezredes egy értel­mes arcú fiatalemberrel tért visz­­sza. Odahívta Kockát. A hallban az alezredes tompa hangon megszólalt. — Mondja el, elvtárs, a bon­colás eredményét. — Még írásban nem kaptam meg. Valószínűleg gyilkosság tör­tént. A lányt az orvosok által nem ismert méreg ölte meg. A bal mell alatt találtak egy parányi tűszúrást, és a jobb alsókaron a vénába is injekciós tű hatolt be, de egészen kisméretű. Az orvo­sok szerint speciális tű lehetett. A gyilkosság mellett szól az is, hogy a lány körme alatt bőrda­rabkákat találtak, s ez arra mu­tat, hogy a gyilkoságot dulako­dás előzte meg, bár a nő testén semmiféle sérülési nyom nem található. — Elvtáns — szólt az alezredes —, a boncolási jegyzőkönyvből küldjenek át egy példányt. — Még azt szeretném jelenteni — folytatta a nyomozó —, hogy a boncolást vezető rendőrorvos megállapítása szerint a bőrdarab­kák fekete vagy sötétbarna szőr­­zetű férfi keze fejéről származnak. A fiatal nyomozó elbúcsúzott, Cseleiék pedig visszatértek a szobába. Kocka újból elővette a zsebkését, és dolgozni kezdett. Cselei pedig tovább bontogatta a parkettalécet, és követte a veze­téket. A műanyaghuzal eltűnt a háromajtós szekrény mögött. Cse­lei megállt. Alaposan szemügyre vette a szekrényt, mely szorosan a fal mellett állt, olyan szorosan, hogy kétfillérest sem lehetett vol­na a szekrény és a fal közé dugni. — Pszt! — hallotta Kocka szó­szegését. Odanézett. A főhadnagy mosolyogva intett. Cselei oda­ment. A főhadnagy kezében egy speciális mikrofon volt. —Ügyes — suttogta Kocka, és kezével be­takarta a mikrofont. — A hangot a dugasz nyílásán keresztül kap­ja — mutatott a konnektorra. — Csomagold be valamibe — mondta Cselei. — Várj, majd keresek egy kendőt. — Kinyitot­ta a szekrényt. Motozott, majd egy gyapjúsálat halászott el... Kocka jól lecsomagolta a mik­rofont, hogy a hang ne halljon őt, aztán odament a rádióhoz, le­halkította. — A huzal a szekrény mögé megy — fordult feléje az alez­redes. — Húzzuk el — ajánlotta a fiú. Nekiestek. A szekrény nem en­gedett. — Állj, ne erőlködjünk — in­dítványozta az alezredes. — Azt hiszem, itt érdekes dolgot talá­lunk. — Igen­— felelte Kocka. Fel­nevetett. — Megoldódott a diplo­matalakás rejtélye. — Vagy kezdődik az újabb bo­nyodalom — töprengett hangosan Cselei. — Diplomáciai védettsé­ge van. — Törődöm is én azzal. Még ha szent Pétertől van menedéke, akkor is bemegyek — tört ki Kocka. — Arra nem jogosít fel a védettség, hogy kémkedjenek. — Lassan, fiú... Kocka nem válaszolt. A szek­rényből nagy lendülettel dobálta ki a ruhákat Alaposan vizsgálni kezdte a szekrényt. Megállt, gon­dolkodott. Cselei, mint volt új­ságíró, nem sokat értett a tech­nikai dolgokhoz, abban Kocka volt a mester. — Zseblámpa nincs nálad, Bé­la? — fordult hátra. — Nincs — nevetett az alezre­des. — Még nagyítót sem hoztam. — Talán az állólámpa ideér. — A főhadnagy odament az álló­lámpához, és a szekrény elé vit­te. — Majdnem tökéletes. Gyújtsd meg, és világíts ide — mutatott a szekrény belsejébe. Cselei arra tartotta a lámpát. Rockie szem­ügyre vette a sima belső borítást, de semmit sem látott. Ujjával végigsimította. A bal felső sarok­ban ujja valami finom törést érzett. — Megvan! — kiáltott fel. — Mi? — nevetett Cselei. Kocka belépett a szekrénybe. Elővette öngyújtóját, és annak lángjánál figyelmesen végig­nézte a gyanús pontot. A szekrény falában egy dobókocka nagyságú négyszögletes gomb volt. Kocka finoman megnyomta. A gomb rugózott. A szekrény hátsó fala bal irányban elcsú­szott, és sötét üreg vált látható­vá. Az üregben ruhák lógtak. Kocka beljebb ment — Az már a másik ház — sut­togta. — Falba épített szekrény. — Gyere ki — hallotta Cselei hangját —, és próbáld becsukni az ajtót. Kocka ismét megnyomta a gombot. Újabb kattanás, és a szekrény hátsó lapja halk züm­mögéssel visszacsúszott. — Átmegyek, és megvizsgálom a­ lakást... — türelmetlenkedett a főhadnagy. — Csak nyugodtan, kocka, ne siessük el a dolgokat.. — Mit akarsz csinálni? — Először is két fiút rendelj ide. Másodszor, meg kell néz­nünk, hogy van-e a lakásnak vé­dettsége. .. — Marhaság! tört ki a főhad­nagy. — Felesleges udvariasság Miért kell itt diplomáciai szabá­lyokat betartani? Ők sem tartják be... — Ennek ellenére tedd azt, amit mondtam — parancsolta Cselei. Hangja hivatalosan csen­gett. — Merev vagy, Béla — vála­szolta Kocka, és a telefonhoz lé­pett. Egy óra múlva már az irodá­ban voltak. Cseleit két jelentés várta. Az alezredes köhintett. — Kocka — szólt a főhadnagy­hoz — a B—19-es jelentett. — Mit? — Figyelj! Felolvasom. „Teg­nap éjjel egy Krasznai nevű volt egyetemista átlépte Sopronnál a határt. Donovan ezredes megbí­zásából ment. Úticélja ismeret­len. Holnap én is megérkezem. Többit szóban. Nyitást kérek 8- án 23—24 között. B—19”. — Biztosan az FB—86-ért jött — jegyezte meg .Kocka. — Valószínű. De ez is érdekes jelentés — folytatta Cselei, és olvasni kezdte. (Folytatjuk) TB-16 (64.) A társadalmi bíráskodásról A fegyelmi eljárások nevelő jellegének kiszélesítése érdeké­ben az MT. és a SZOT 1041/1950. számú együttes határozata létre­hozta a társadalmi bíráskodás intézményét. A Munka Törvény­­könyve módosított 108. paragra­fusa határozottan kimondja, hogy a vállalatok vezetőit az üzem dol­gozóiból választott társadalmi bí­róság tagjai a munkafegyelem megszilárdításában is támogat­ják. A társadalmi bíróságok a dolgozók széles tömegeire támasz­kodva részt vesznek a fegyelem­sértők nevelésében. Hatáskörük­be tartoznak például a munka­­fegyelem megsértésével, a társa­dalmi tulajdon megkárosításával és a szocialista együttélés szabá­lyainak megsértésével kapcsola­tos ügyek. Társadalmi bíróságok a három­száz főt meghaladó üzemekben működnek, s közvetlen büntetés­kiszabási joguk is van. Egyes fe­gyelmi ügyekben szóbeli feddés­re és írásbeli dorgálásra hoznak határozatot, de ha a fegyelmi vétség súlyosabb büntetést kíván meg, akkor javaslatukat a válla­lat igazgatójához terjesztik. A tár­sadalmi bíróság ülése nyilvános, munkájukat általában az egész kollektíva érdeklődése kíséri a dolgozók meghallgatják a „vádat’­ a „védelmet” és véleményük ki­fejtésével maguk is részt vesznek a helyes döntés kialakításában. A munkavédelmi bíróságok azok­nak az ügyeknek a lebonyolításá­ban vesznek részt, amelyek volta­képpen az igazgatók fegyelmi ha­táskörébe tartoznak,­­de létreho­zásuk a fegyelmi eljárásokat de­mokratikusabb alapokra helyezte, és sajátos munkamódszerük a kö­zösségi nevelést jelentősen elő­segíti. Vas megyében sok még a hiá­nyosság a társadalmi bíróságok működésében. Egyes vállalatve­zetők és igazgatók nagyon keve­set tettek azért, hogy a vezetésük alatt álló vállalatnál megszervez­zék a társadalmi bíróságot. A megalakult munkahelyi bírósá­gok viszont eddig roppant kevés fegyelmi eljárásban vettek részt. Sajnálatos tény, hogy vannak olyan vállalatok is, ahol annak ellenére, hogy megalakultak a társadalmi bíróságok, ez ideig még egyetlen fegyelmi eljárás­ban sem hoztak ítéletet. Fel kell hívnunk a szakszerve­zetek vezetőinek és egyes válla­latok igazgatóinak figyelmét ar­ra, hogy a jövőben jobban se­gítsék a társadalmi bíróságok működését. Ha áttekintjük a társadalmi bí­róságok eddigi határozatait, szem­betűnően sok hiányosságot talál­hatunk. A múlt évben a szent­gotthárdi Selyemgyárban előfor­dult, hogy a fegyelmi büntetést a társadalmi bíróság próbaidőre fel­­fügesztette, holott a Munka Tör­vénykönyve erre nem ad módot. A Szombathelyi Pamutiparnál táppénzutalvány hamisítása ügyé­ben hozott ítéletet a társadalmi bíróság, annak ellenére, hogy ez már bűncselekmény és az illeté­kes járásbíróság hatáskörébe tar­tozik. A sok közül ez csak két kiragadott példa, de az általános kép azt mutatja, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a tár­sadalmi bíróságok működésére. Ebben nagy felelősség hárul a vállalati jogászokra, akiknek kö­telességük az üzemben működő bíróságoknak a szükséges jogi ta­nácsot minden esetben megad­ni­uk. Ezek a főbb feltételei annak, hogy a dolgozók köréből alakult bíróságok jól elláthassák felada­taikat. Dr. Rába László csoportvezető ügyész Szövetkezeti parasztok a Balatonnál Amikor vasárnap hajnalban elindult Szombathelyről a bala­toni IBUSZ-vonat, az egyik ko­csiban a Szombathelyi Nyomda­ipari Vállalat dolgozói mellett helyet foglaltak a zanati terme­lőszövetkezeti tagok is, élükön az elnökkel. Tízen voltak, mindösz­­sze, de eltöltöttek egy napot Ba­dacsonyban, Ábrahámhegyen és Révfülöpön, fürödtek a Balaton­ban, kóstolgatták a jó borok­at, és hazafelé, Révfülöptől Szombat­helyig népdalokat énekeltek. Ennyi az egész mindössze... Tíz zanati parasztember, aki egy év­vel ezelőtt még egyénileg gazdál­kodott, s most, hogy belépett a szövetkezetbe, kapta magát és el­indult egy napra a Balatonra. Mi van ezen csodálni való? — kér­dezhetné bárki, és valóban, ma már egyre kevésbé lehet ezen csodálkozni. Egyre szaporodik ugyanis azoknak a szövetkezetek­nek a száma, amelyeknek tagsága vasárnaponként felkerekedik és autóbusszal vagy vonattal elin­dul országot járni, Balatont lát­ni, fürödni... Nemrégiben, az aratás gyors és sikeres befejezése után a vá­moscsaládi szövetkezetből kilenc­­venen mentek le egy vasárnap Hévízre és Badacsonyba, s külö­nösen az öreg parasztemberek igyekeztek mindent megnézni, meglátni, mert közülük nagyon sokan, idős koruk ellenére sem látták még a Balatont. „Restelli az ember — mondotta egyikük —, hogy amiről ország-világ be­szél, a mi Balatonunkról, mi sem­mit sem tudunk mondani, mert még csak képen láttuk”. A vá­moscsaládi tsz minden családból egy tagot ingyen vitt el Hévízre és Badacsonyba a szövetkezet kulturális alapjának terhére. Lehetne tovább sorolni a pél­dákat. Vasszentmihályon nemré­giben két autóbuszra való ember iratkozott fel ilyen túrára, s úgy számítják, hogy augusztus 15-én mennek le a „magyar tengerhez”. A salköveskuti Béke Tsz fiatal­sága már egyszer ellátogatott ide, s most meg az öregek szervezked­nek, mondván, akármilyen hosz­­szú is az út, csak lemegyünk, hi­szen három óra alatt ott va­gyunk. Egyszerű, száraz tények ezek, s mégis milyen sokat mondanak! Arról adnak hírt, hogy a szocia­lizmus térhódításával párhuzamo­san falun is, a termelőszövetke­zeti községekben is bontakozik az új élet, s ha úgy tetszik, kö­zelebb kerül a falu a városhoz. A volt vasi szegény- és középpa­raszt pihenni jár, fürödni és szó­­rakozni a Balatonhoz. Zanatról vasárnap még csak tizen mentek, de esztendő ilyenkorra talán már a szövetkezeti tagság kilencven százaléka megy hasonló módon pihenni. S mit lehet erre mondani? Azt, hogy a múltban ilyen nem volt. Nem, ez most már nem érdekes, de azt igenis hangsúlyozni kell, hogy íme, ezt hozza a parasztok­nak a szövetkezet, ezt is hozza a nagyobb darab hús és kenyér mellé. Több pihenést, szórakozást és egészében emberibb életet. S ez így van még akkor is, ha Bá­lint gazda. Agrárius és társaik százszor állítják is az ellenkező­jét. D. Kónya 5

Next