Vas Népe, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
1960. augusztus 2. Kedd VAS NÉPE Az egervölgyi dombokon is beválik a szövetkezet A Hegyhát errefelé már dombokká szelídül, s e dombok ölelik körül Egervölgyet. A falu határának talaja rossz, homok és kavics alkotja a felszínt. A mostoha föld sose volt bőkezű művelőihez. Színüket vesztett, ernyedő papírokon ilyen feljegyzések tanúskodnak erről: „A búza és a rozs átlagos termése 5 mázsa kát, holdanként“. A kisközség szorgos népe mégsem hagyta cserben vékonyan termő határát. Túrta, vájta, nyaggatta a földet, hogy kihozza belőle, amit csak lehet. Pótlást a megélhetéshez viszont másutt kellett keresni. Az egervölgyi ember ezért másutt is aratott, csépelt. A kemény munka, az állandó küszködés mély nyomot hagyott az itteni parasztemberben, aki bizalmatlanul fogadott szinte minden kezdeményezést, amely esetleg könnyített volna helyzetén. Hoszszú időbe került, amíg például megbarátkozott az itteni talajt kedvelő, nagy gumójú, bőven termő burgonyafajtával. — Úgysem sikerült— erősítették eleinte. Elkeserítő tapasztalatok mondatták velük ezt. Jó néhányszor megtörtént, hogy ősszel, krumpliszedés idején bajosan tudták megkülönböztetni a gumót a kavicstól. Fakalapáccsal kopogtatták a termést, így válogatták szét a burgonyát a kavicstól... Ilyen előzmények után nem csoda, hogy ha szóba került a szövetkezés, azonnal elvetették még a gondolatát is. Azt állították: itt nem él meg a nagyüzem. Ahogy teltek, múltak azonban az évek, úgy kezdték felülvizsgálni korábbi álláspontjukat az egervölgyiek. Először beismerték: elkelne náluk is egy-két traktor, megkímélhetnék vele a jószágot. Aztán arról beszélgettek, hogyan vergődhetnének zöldágra a gyümölcstermesztésben. Az idén kora tavasszal aztán az egervölgyiek sorra hozzáfogtak terveik, elképzeléseik megvalósításához. Először is szövetkeztek. Rövid idő telt el azóta, s máris olyan sikereket vívtak ki, hogy a környékbeli egyénileg gazdálkodó parasztok is elismeréssel beszélnek eredményeikről. " Nem ok nélkül. Szívesen megmutatják, mi mindennel érdemelték ki az elismerést. A legszembetűnőbb az építkezés. A szövetkezeti tagok saját erőből már elkészítettek egy 30 férőhelyes sertésfiaztatót és egy 70 férőhelyes sertésszállót. A szövetkezet mesteremberei a napokban már egy 100 férőhelyes növendékistálló tetőszerkezetét ácsolták. Az istállók elkészítése sürgető, mert 350 szarvasmarha még kis istállókban van. S a nagyüzemi rendet az állattenyésztésben is minél előbb szeretnék kialakítani. E nagy gondjaik közepette egy hét alatt el is akarnak csépelni. Négy gépet kértek a gépállomástól, hogy rövid időn belül elcsépelhessenek. A cséplés után viszont 5 cséplőbrigád megy ki a faluból olyan községekbe csépelni, ahol nem tudtak elég embert kiállítani a gépekhez. A gépek már javában dolgoznak. Eddig több mint öt vagon rozsot csépeltek el. Patronáló vállalatuk, a Vas megyei Malomipari Egyesülés teherautóval segített a behordásban. Vörös Lajos, a község egyik tekintélyes embere így nyilatkozott az egyik alkalommal: „Olyan kedv és szorgalom tapasztalható nálunk, hogy nagyobbat nem is remélhettünk volna“. Mondogatják is már az emberek: az egervölgyi dombokon is beválik a szövetkezet. Auer Mihály és Baumgartner Antal növénytermesztési brigádvezetők is elégedettek az elért eredményekkel. Pedig ez még csak a kezdet kezdete... Az egervölgyiek már az első esztendőben „kigazdálkodjék“ munkaegységenként a 31 forint értékű részesedést. Ezért, ha összejönnek a csipkereki vagy a csehi egyéni gazda ismerőseikkel, azzal biztatják őket: „Ti is szövetkezzetek. Ha már bent lesztek, megbánjátok, hogy nem előbb vágtatok bele. Mi is így voltunk az alakulás előtt. Azt hittük, hogy még a kenyerünk sem terem meg, s már az első évben nagyobb jövedelemre számíthatunk, mint egyéni korunkban“. Jó dolog az, hogy a tegnapi egyéni gazdák Egervölgyön is jövőt látnak a szövetkezetben! Kerék László BERKESI ANDRÁS: Az előszobában megszólalt a csengő. Felfigyeltek. Cselei intett, hogy ő majd kimegy. Kocka abbahagyta a munkát, készenlétbe helyezte pisztolyát. Hallotta a beszűrődő beszélgetést, majd az ajtónyitást. Az alezredes egy értelmes arcú fiatalemberrel tért viszsza. Odahívta Kockát. A hallban az alezredes tompa hangon megszólalt. — Mondja el, elvtárs, a boncolás eredményét. — Még írásban nem kaptam meg. Valószínűleg gyilkosság történt. A lányt az orvosok által nem ismert méreg ölte meg. A bal mell alatt találtak egy parányi tűszúrást, és a jobb alsókaron a vénába is injekciós tű hatolt be, de egészen kisméretű. Az orvosok szerint speciális tű lehetett. A gyilkosság mellett szól az is, hogy a lány körme alatt bőrdarabkákat találtak, s ez arra mutat, hogy a gyilkoságot dulakodás előzte meg, bár a nő testén semmiféle sérülési nyom nem található. — Elvtáns — szólt az alezredes —, a boncolási jegyzőkönyvből küldjenek át egy példányt. — Még azt szeretném jelenteni — folytatta a nyomozó —, hogy a boncolást vezető rendőrorvos megállapítása szerint a bőrdarabkák fekete vagy sötétbarna szőrzetű férfi keze fejéről származnak. A fiatal nyomozó elbúcsúzott, Cseleiék pedig visszatértek a szobába. Kocka újból elővette a zsebkését, és dolgozni kezdett. Cselei pedig tovább bontogatta a parkettalécet, és követte a vezetéket. A műanyaghuzal eltűnt a háromajtós szekrény mögött. Cselei megállt. Alaposan szemügyre vette a szekrényt, mely szorosan a fal mellett állt, olyan szorosan, hogy kétfillérest sem lehetett volna a szekrény és a fal közé dugni. — Pszt! — hallotta Kocka szószegését. Odanézett. A főhadnagy mosolyogva intett. Cselei odament. A főhadnagy kezében egy speciális mikrofon volt. —Ügyes — suttogta Kocka, és kezével betakarta a mikrofont. — A hangot a dugasz nyílásán keresztül kapja — mutatott a konnektorra. — Csomagold be valamibe — mondta Cselei. — Várj, majd keresek egy kendőt. — Kinyitotta a szekrényt. Motozott, majd egy gyapjúsálat halászott el... Kocka jól lecsomagolta a mikrofont, hogy a hang ne halljon őt, aztán odament a rádióhoz, lehalkította. — A huzal a szekrény mögé megy — fordult feléje az alezredes. — Húzzuk el — ajánlotta a fiú. Nekiestek. A szekrény nem engedett. — Állj, ne erőlködjünk — indítványozta az alezredes. — Azt hiszem, itt érdekes dolgot találunk. — Igen— felelte Kocka. Felnevetett. — Megoldódott a diplomatalakás rejtélye. — Vagy kezdődik az újabb bonyodalom — töprengett hangosan Cselei. — Diplomáciai védettsége van. — Törődöm is én azzal. Még ha szent Pétertől van menedéke, akkor is bemegyek — tört ki Kocka. — Arra nem jogosít fel a védettség, hogy kémkedjenek. — Lassan, fiú... Kocka nem válaszolt. A szekrényből nagy lendülettel dobálta ki a ruhákat Alaposan vizsgálni kezdte a szekrényt. Megállt, gondolkodott. Cselei, mint volt újságíró, nem sokat értett a technikai dolgokhoz, abban Kocka volt a mester. — Zseblámpa nincs nálad, Béla? — fordult hátra. — Nincs — nevetett az alezredes. — Még nagyítót sem hoztam. — Talán az állólámpa ideér. — A főhadnagy odament az állólámpához, és a szekrény elé vitte. — Majdnem tökéletes. Gyújtsd meg, és világíts ide — mutatott a szekrény belsejébe. Cselei arra tartotta a lámpát. Rockie szemügyre vette a sima belső borítást, de semmit sem látott. Ujjával végigsimította. A bal felső sarokban ujja valami finom törést érzett. — Megvan! — kiáltott fel. — Mi? — nevetett Cselei. Kocka belépett a szekrénybe. Elővette öngyújtóját, és annak lángjánál figyelmesen végignézte a gyanús pontot. A szekrény falában egy dobókocka nagyságú négyszögletes gomb volt. Kocka finoman megnyomta. A gomb rugózott. A szekrény hátsó fala bal irányban elcsúszott, és sötét üreg vált láthatóvá. Az üregben ruhák lógtak. Kocka beljebb ment — Az már a másik ház — suttogta. — Falba épített szekrény. — Gyere ki — hallotta Cselei hangját —, és próbáld becsukni az ajtót. Kocka ismét megnyomta a gombot. Újabb kattanás, és a szekrény hátsó lapja halk zümmögéssel visszacsúszott. — Átmegyek, és megvizsgálom a lakást... — türelmetlenkedett a főhadnagy. — Csak nyugodtan, kocka, ne siessük el a dolgokat.. — Mit akarsz csinálni? — Először is két fiút rendelj ide. Másodszor, meg kell néznünk, hogy van-e a lakásnak védettsége. .. — Marhaság! tört ki a főhadnagy. — Felesleges udvariasság Miért kell itt diplomáciai szabályokat betartani? Ők sem tartják be... — Ennek ellenére tedd azt, amit mondtam — parancsolta Cselei. Hangja hivatalosan csengett. — Merev vagy, Béla — válaszolta Kocka, és a telefonhoz lépett. Egy óra múlva már az irodában voltak. Cseleit két jelentés várta. Az alezredes köhintett. — Kocka — szólt a főhadnagyhoz — a B—19-es jelentett. — Mit? — Figyelj! Felolvasom. „Tegnap éjjel egy Krasznai nevű volt egyetemista átlépte Sopronnál a határt. Donovan ezredes megbízásából ment. Úticélja ismeretlen. Holnap én is megérkezem. Többit szóban. Nyitást kérek 8- án 23—24 között. B—19”. — Biztosan az FB—86-ért jött — jegyezte meg .Kocka. — Valószínű. De ez is érdekes jelentés — folytatta Cselei, és olvasni kezdte. (Folytatjuk) TB-16 (64.) A társadalmi bíráskodásról A fegyelmi eljárások nevelő jellegének kiszélesítése érdekében az MT. és a SZOT 1041/1950. számú együttes határozata létrehozta a társadalmi bíráskodás intézményét. A Munka Törvénykönyve módosított 108. paragrafusa határozottan kimondja, hogy a vállalatok vezetőit az üzem dolgozóiból választott társadalmi bíróság tagjai a munkafegyelem megszilárdításában is támogatják. A társadalmi bíróságok a dolgozók széles tömegeire támaszkodva részt vesznek a fegyelemsértők nevelésében. Hatáskörükbe tartoznak például a munkafegyelem megsértésével, a társadalmi tulajdon megkárosításával és a szocialista együttélés szabályainak megsértésével kapcsolatos ügyek. Társadalmi bíróságok a háromszáz főt meghaladó üzemekben működnek, s közvetlen büntetéskiszabási joguk is van. Egyes fegyelmi ügyekben szóbeli feddésre és írásbeli dorgálásra hoznak határozatot, de ha a fegyelmi vétség súlyosabb büntetést kíván meg, akkor javaslatukat a vállalat igazgatójához terjesztik. A társadalmi bíróság ülése nyilvános, munkájukat általában az egész kollektíva érdeklődése kíséri a dolgozók meghallgatják a „vádat’ a „védelmet” és véleményük kifejtésével maguk is részt vesznek a helyes döntés kialakításában. A munkavédelmi bíróságok azoknak az ügyeknek a lebonyolításában vesznek részt, amelyek voltaképpen az igazgatók fegyelmi hatáskörébe tartoznak,de létrehozásuk a fegyelmi eljárásokat demokratikusabb alapokra helyezte, és sajátos munkamódszerük a közösségi nevelést jelentősen elősegíti. Vas megyében sok még a hiányosság a társadalmi bíróságok működésében. Egyes vállalatvezetők és igazgatók nagyon keveset tettek azért, hogy a vezetésük alatt álló vállalatnál megszervezzék a társadalmi bíróságot. A megalakult munkahelyi bíróságok viszont eddig roppant kevés fegyelmi eljárásban vettek részt. Sajnálatos tény, hogy vannak olyan vállalatok is, ahol annak ellenére, hogy megalakultak a társadalmi bíróságok, ez ideig még egyetlen fegyelmi eljárásban sem hoztak ítéletet. Fel kell hívnunk a szakszervezetek vezetőinek és egyes vállalatok igazgatóinak figyelmét arra, hogy a jövőben jobban segítsék a társadalmi bíróságok működését. Ha áttekintjük a társadalmi bíróságok eddigi határozatait, szembetűnően sok hiányosságot találhatunk. A múlt évben a szentgotthárdi Selyemgyárban előfordult, hogy a fegyelmi büntetést a társadalmi bíróság próbaidőre felfügesztette, holott a Munka Törvénykönyve erre nem ad módot. A Szombathelyi Pamutiparnál táppénzutalvány hamisítása ügyében hozott ítéletet a társadalmi bíróság, annak ellenére, hogy ez már bűncselekmény és az illetékes járásbíróság hatáskörébe tartozik. A sok közül ez csak két kiragadott példa, de az általános kép azt mutatja, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a társadalmi bíróságok működésére. Ebben nagy felelősség hárul a vállalati jogászokra, akiknek kötelességük az üzemben működő bíróságoknak a szükséges jogi tanácsot minden esetben megadniuk. Ezek a főbb feltételei annak, hogy a dolgozók köréből alakult bíróságok jól elláthassák feladataikat. Dr. Rába László csoportvezető ügyész Szövetkezeti parasztok a Balatonnál Amikor vasárnap hajnalban elindult Szombathelyről a balatoni IBUSZ-vonat, az egyik kocsiban a Szombathelyi Nyomdaipari Vállalat dolgozói mellett helyet foglaltak a zanati termelőszövetkezeti tagok is, élükön az elnökkel. Tízen voltak, mindöszsze, de eltöltöttek egy napot Badacsonyban, Ábrahámhegyen és Révfülöpön, fürödtek a Balatonban, kóstolgatták a jó borokat, és hazafelé, Révfülöptől Szombathelyig népdalokat énekeltek. Ennyi az egész mindössze... Tíz zanati parasztember, aki egy évvel ezelőtt még egyénileg gazdálkodott, s most, hogy belépett a szövetkezetbe, kapta magát és elindult egy napra a Balatonra. Mi van ezen csodálni való? — kérdezhetné bárki, és valóban, ma már egyre kevésbé lehet ezen csodálkozni. Egyre szaporodik ugyanis azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyeknek tagsága vasárnaponként felkerekedik és autóbusszal vagy vonattal elindul országot járni, Balatont látni, fürödni... Nemrégiben, az aratás gyors és sikeres befejezése után a vámoscsaládi szövetkezetből kilencvenen mentek le egy vasárnap Hévízre és Badacsonyba, s különösen az öreg parasztemberek igyekeztek mindent megnézni, meglátni, mert közülük nagyon sokan, idős koruk ellenére sem látták még a Balatont. „Restelli az ember — mondotta egyikük —, hogy amiről ország-világ beszél, a mi Balatonunkról, mi semmit sem tudunk mondani, mert még csak képen láttuk”. A vámoscsaládi tsz minden családból egy tagot ingyen vitt el Hévízre és Badacsonyba a szövetkezet kulturális alapjának terhére. Lehetne tovább sorolni a példákat. Vasszentmihályon nemrégiben két autóbuszra való ember iratkozott fel ilyen túrára, s úgy számítják, hogy augusztus 15-én mennek le a „magyar tengerhez”. A salköveskuti Béke Tsz fiatalsága már egyszer ellátogatott ide, s most meg az öregek szervezkednek, mondván, akármilyen hoszszú is az út, csak lemegyünk, hiszen három óra alatt ott vagyunk. Egyszerű, száraz tények ezek, s mégis milyen sokat mondanak! Arról adnak hírt, hogy a szocializmus térhódításával párhuzamosan falun is, a termelőszövetkezeti községekben is bontakozik az új élet, s ha úgy tetszik, közelebb kerül a falu a városhoz. A volt vasi szegény- és középparaszt pihenni jár, fürödni és szórakozni a Balatonhoz. Zanatról vasárnap még csak tizen mentek, de esztendő ilyenkorra talán már a szövetkezeti tagság kilencven százaléka megy hasonló módon pihenni. S mit lehet erre mondani? Azt, hogy a múltban ilyen nem volt. Nem, ez most már nem érdekes, de azt igenis hangsúlyozni kell, hogy íme, ezt hozza a parasztoknak a szövetkezet, ezt is hozza a nagyobb darab hús és kenyér mellé. Több pihenést, szórakozást és egészében emberibb életet. S ez így van még akkor is, ha Bálint gazda. Agrárius és társaik százszor állítják is az ellenkezőjét. D. Kónya 5