Vas Népe, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

2 VAS NÉPE Hruscsov elvtárs nyilatkozata 'Folytatás az 1. oldalról)­álga, dolgozó parasztsága, dolgozó értelmisége. ■Az Egyesült Államokban azt állítják a köztársaságiak, hogy Nixon a legalkalmasabb az elnöki tisztségre, mert állítólag jobban tud vitatkozni Hruscsovval. Őt a kommunizmus szakértőjének tartják. Önök tudják, hogy nevet­ték ki annak idején a zaporozsjei kozákok ellenségeiket, amikor le­velet írtak a török szultánnak. (Derültség.) Mi is nevessünk hát jót a kommunistaellenesség Ni­­xon-féle programjának tételein. Ami Kennedyt illeti, őt nem ismerem ilyen jól. Kennedy úrral washingtoni látogatásom alatt ta­­■ lát­­ottam és csak néhány szót váltottunk egymással, őt tehát kevésbé ismerem. Azt viszont tu­dom, hogy Nixon is, Kennedy is az amerikai nagytőke képviselő­je. Mindketten a monopoltőke szolgái és ezért mi, kommunisták, nem sokat válogatunk közöttük. Egy orosz közmondás szavaival élve: két csizma, egy pár. (De­rültség.) Hogy melyik a megfele­lőbb, a bal vagy a jobb, a jobb vagy a bal, nehéz megítélni. A legfontosabb az, hogy mi nem gazdag szomszédaink ado­mányaiból élünk. Az októberi for­radalom megszületett, túlélte Wil­­sont, túlélte Hoovert és több más elnököt. Kapcsolatainkban a leg­jobb időszak egyébként a Roose­velt elnöksége volt és mi nagy tisztelettel adózunk emlékének. Azt pedig az amerikai válasz­tók döntik majd el, hogy ki le­gyen a következő elnök, Kennedy vagy Nixon. De a szocializmus fejlődése et­től függetlenül kérlelhetetle­nül folytatódni fog, s gondos­kodunk róla, hogy Nixon kom­munistaellenes próféciáival együtt nyakig benne marad­jon a pácban. Szóval versengenek. Kennedy is felveszi Nixonnal a versenyt a kommunistaellenességben. Eisen­hower és Nixon egyazon politikát képvisel. Ez a múlt politikája, bu­kott politika. Ha Nixon lesz az elnök, semmivel sem lesz jobb, mint Eisenhower elnök volt. Kö­vetkezésképpen az eredmények is ugyanazok lesznek. Nos, felvetődik a kérdés, jobb lesz-e vagy rosszabb, ha Kennedy fut be? Erre a kérdésre a legszí­vesebben nem adok választ, mert ha megvizsgáljuk a köztársasá­giak és a demokraták programját ezek a programok nem sokban különböznek egymástól. Mindket­tő a kommunistaellenességre épül fel. Mi viszont ésszerű, jó és szí­vélyes viszonyt óhajtunk az amerikai néppel. Az az elnök a megfelelőbb, aki jobban tö­rekszik erre. Ha pedig olyan elnök lesz, aki Eisenhower—Nixon politikáját folytatja, az sem szomorít el min­ket, mert hiszen Eisenhower ide­jén is megváltun­k valahogy. Si­kereink nem őrajtuk, hanem a mi népünkön múlnak. Mindezt azért akartam kifejte­ni, nehogy azt mondhassák, hogy az egyik jelölttel együttérzek a másik rovására.. Én persze leg­jobban azt szeretném, ha az el­nök Amerikában a leghaladóbb ember, vagyis kommunista lenne. Hiszen a kommunisták ismerik a társadalom fejlődésének törvé­nyeit. Úgy látszik, hogy ma még nem értek meg ennek feltételei, de holnap, vagy néhány év múl­va ki tudja, hány év múlva, ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, mert a jövő a kommunizmusé. a napokban megkezdődik a kongói hadsereg akciója Katanga ellen Elkészült a független afrikai államok értekezletének határozattervezete Leopoldville (MTI). A független­­ afrikai államok értekezletén ki­dolgozott határozattervezet — amely kedden készült el — rend­kívül fontosnak és sürgősnek mi­­­nősíti az­­afrikai csúcsértekezlet összehívását. Mint a tervezet megállapítja, az afrikai államok teljes szolidaritásukról biztosítják­­ :a­ Kongói Köztársaságot és kor­­­rvá­nyát. A küldöttek követelik a kongói területen levő valamennyi belga támaszpont kiürítését és hangsúlyozzák, hogy Katanga tartomány a Kongói Köztársaság elszakíthatatlan része. .. A tervezet hangsúlyozza val­­amennyi afrikai állam Kon­góval való politikai, gazdasági és katonai együttműködésének szükségességét és végül fi­gyelmébe ajánlja a kongói kormánynak az ENSZ-szel va­ló együttműködését. Az értekezlet befejező nyilvá­nos ülését szerdán délelőtt tar­tották meg és ekkor került sor a szavazásra a határozat-tervezet felett. •ár A kormánycsapatok folytatták előnyomulásukat Kaszai tarto­mányon át Katanga irányába. A csapatok egy része megérkezett Luputába, amely Katangától 20 mérföldnyire északra fekszik. Egy másik egység elérte a Katan­ga tartománybéli Kongolo közelé­ben fekvő’Sentery-t. A belga gyarmatosítók igye­keznek bevonni az ENSZ-erőket a kongói csapatok akciójának megakadályozásába. Egy ENSZ szóvivő Elisabethville-ben beje­lentette, hogy a Katangában s Kaszaiban tartózkodó ENSZ-erők egy része megszállt bizonyos ka­tonai állásokat a két tartomány közti határvidéken. A kongói kormány csapatai elől Katangába menekült Kalondzsi szeparatista vezető a NATO-or­­szágoktól, például Kanadától kért katonai segítséget. Ezenkívül „üzenetet” intézett De Gaulle francia elnökhöz is, kérve, hogy támogassa követeléseit és utalt rá, hogy a nyugati hatalmaknak „nagyon fontos érdekeik” fűződ­nek Afrikához. Nyugati hírügynökségek ked­den azt közölték, hogy az utolsó belga egység is elhagyta Kongó területét. . Politikai megfigyelők azonban rámutatnak, hogy ez a „kivonulás” csak komédia. A bel­gák mindenféle mesterkedéssel igyekeznek Kongóban maradni. Ezt bizonyítja Bunche volt kon­gói ENSZ-megbízott keddi sajtó­nyilatkozata is. Bunche kijelen­tette, hogy „az ENSZ-karszalago­­kat fekete piacon árulják”, nyil­ván, mert a belgák ezt a karsza­lagot álcázásul használják fel, másrészt viszont maga Gheysen, a kongói belga csapatok főpa­rancsnoka közölte néhány nap­pal ezelőtt, hogy az ENSZ hozzá­járulásával több száz belga ma­rad Katangában „technikai szak­értőként”. Ezek a polgári ruhába öltözött belga katonák képezik ki Csombe csapatait a kongói had­sereg ellen való harcra. Csombének azonban úgy lát­szik nem elegendő a belgáknak és az ENSZ-nek eddigi támogatá­sa, mert követeli, hogy a kami­­nai támaszpontot engedjék át a katangai hadseregnek. Bejelen­tette, hogy a katangai kormány szükség esetén „akción kívül” he­lyezi a támaszpontot. A stanleyville-i repülőtéri in­cidenssel kapcsolatban — amikor összetűzésre került sor az igazol­tató kongói katonák és repülőgé­pen érkező amerikaiak között — az Egyesült Államok leopoldvil­­le-i nagykövete tiltakozó jegyzé­ket juttatott el a kongói kor­mányhoz. A kongói kormány hi­vatalos szóvivője sajtó­nyilatko­zatban kijelentette, hogy az amerikaiak provokálták az összetűzést és ezért verték meg őket. Egyébként is az in­cidens jelentőségét nagymér­tékben eltúlozták — tette hozzá. Hír szerint Kaszavubu elnök sajnálkozását fejezte ki a történ­tek felett Timberlake amerikai nagykövetnek és Bunche ENSZ- megbízottnak. A tényleges függetlenségért küzdő fiatal Kongói Köztársasá­got szemérmetlenül azzal rágal­mazták, hogy Kongóból „meg­csonkított kezű fehér gyermeke­ket szállítottak repülőgépen Bel­giumba”. Ezt a híresztelést Frear amerikai demokrata szenátor fel­kapta és javasolta, hogy az ame­rikai külügyminisztérium vagy az ENSZ vizsgálja ki az esetet. Az állítólagos kongói kegyet­lenkedések kivizsgálására alakí­tott „belga királyi bizottság” szó­vivője maga cáfolta meg ezt a hazugságot. Kijelentette, alapos vizsgálat lefolytatása után sem jutott tudomására egyetlen olyan eset sem, hogy Kongóban belga gyermekeket bántalmaztak volna. Mint az AP jelenti, szerdán az Egyesült Államok öt repülőgépén 240 pakisztáni katona és tiszt uta­zott a Kongói Köztársaságba. A pakisztáni katonák az ENSZ kongói fegyveres erőihez tartoz­nak majd. Eltemették a jordániai miniszterelnököt Amm­anban nyugodt a helyzet Amman (MTI). Madzsali minisz­terelnököt és az előző nap elköve­tett bombamerénylet 10 más halá­los áldozatát kedden temették el katonai pompával. A jordániai ha­tóságok széleskörű nyomozást in­dítottak és több letartóztatás is történt, de neveket még nem hoz­tak nyilvánosságra. Az AP szer­da reggeli jelentése szerint Am­­manban a helyzet nyugodt. Mint UPI-tudósítás közli, Husz­­szein király kedden este újság­íróknak adott nyilatkozatában köz­vetlen „bűnrészességgel” vádolta az Egyesült Arab Köztársaságot a ■bombamerénylettel összefüggés­ben. Kijelentette, hogy Saker Dabbasz és Kamal Samutjom, a merénylet elkövetésével gyanúsí­tott két miniszterelnökségi alkal­mazott Szíriába szökött. Jordánia kérte kiadatásukat az Egyesült Arab Köztársaságtól. Hozzáfűzte, hogy ha a kiadatási kérelmet nem teljesítik, akkor a kormány az Arab Ligához, sőt esetleg az ENSZ-hez fordul. A Reuter iroda jelenti, hogy az Al Gumhurija című kairói lap tá­madja „az Izrael és a nyugati rá­dióadásokat”, amelyek az Egye­sült Arab Köztársaságot teszik fe­lelőssé a jordániai eseményekért. A lap hangoztatja: minden közép­keleti nyugtalanság és rendzavarás imperialista összeesküvők műve. „A helyzet mindaddig nem szilár­dul meg —– írja a lap — amíg a Nyugat beavatkozik a Közép-Ke­let ügyeibe­. K­edden este a jordániai kormány Husszein király elnökletével rend­kívüli minisztertanácsot tartott. Az ülésről nem adtak ki közle­ményt. 1960. szept. 1. Csütörtök Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa szerdán ülést tartott, ön­álló és független államnak ismer­te el a Dahomey Köztársaságot, Niger Köztársaságot, Felső Volta Köztársaságot, Elefántcsont­part Köztársaságot, Csád Köztársasá­got, Középafrikai Köztársaságot, Kongói Köztársaságot, Gabon Köztársaságot és Ciprus Köztár­saságot. Az Elnöki Tanács módosította 1959. évi 24. számú, a mezőgazda­­sági nagyüzemi gazdálkodásra al­kalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendeletét, majd határozatot hozott kitünte­téses doktorrá avatásokról. Az Elnöki Tanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. MTI­ _JCl. Érvénybe lépett az NDK belügyminiszterének rendelete Berlin (MTI). Az MTI berlni tudósítója jelenti: szerdára virra­dó éjszaka augusztus 31-én 0 óra­kor hatályba lépett a Német De­mokratikus Köztársaság belügy­miniszterének rendelete, amely előírja, hogy szeptember 4-e, va­sárnap 24 óráig a Német Szövet­ségi Köztársaság állampolgárai közül csak azok látogathatnak az NDK fővárosába, a demokratikus Berlinbe, akik a belügyminiszter 1956. szeptember 3-i rendelete elő­írásainak megfelelő tartózkodási engedély birtokában vannak. Az NDK belügyminisztere felhívja a figyelmet arra, hogy azokat a nyugatnémet állampolgárokat, akik az említett tartózkodási en­gedély nélkül látogatnak Berlin demokratikus részébe, az NDK büntető törvénykönyve előírásai­nak megfelelően fogják felelős­ségre vonni. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a nyugatnémet­országi militarista és revansista körök az utóbbi hetekben fokoz­ták tevékenységüket. Szerdán reggel egyébként Ber­lin mindkét övezetében a meg­szokott nyugalommal indultak munkába a dolgozók. A magas­vasút szerelvényei, amelyek mind a két övezetben közlekednek, az övezeti határállomásokon a meg­szigorított ellenőrzés miatt a szo­kásosnál valamivel tovább vesz­tegeltek. A nyugatberlini rend­őrség a demokratikus övezet felé tartó járókelőket, illetve az uta­sokat az övezeti határoknál fi­gyelmezteti az NDK belügymi­niszterének rendeletére. A nyugatberlini lapok szerda reggeli számukban az NDK óvó­intézkedését „merényletnek” mi­nősítik, amely „a négyhatalmi státusban biztosított szabad moz­gás ellen irányul”, de egy szóval sem említik, hogy a négyhatalmi státus a potsdami megállapodá­sokon nyugszik, amely egyebek között előírja, hogy a szövetségi hatalmak kötelezettséget vállal­tak: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják”. Márpedig a potsdami megállapo­dások értelmében a kelet- és a délkelet-európai országokból kite­lepített németek revansista szer­vezetének gyűlés­sorozata ennek éppen az ellenkezőjéről tanúsko­dik. Willy Brandt, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere még a szerdai nap folyamán találkozik a „frontvárosban” állomásozó nyu­gati megszálló csapatok parancs­nokaival, hogy megvitassa velük­­az új helyzetet. Kuba oldalán van az igazság és a népek szolidaritása Ft des Gastro beszéde Havanna (TASZSZ). Mint je­lentettük, Fidel Castro augusztus 30-án beszédet mondott azoknak a pedagógusoknak a gyűlésén, akik önként vállalták, hogy a Si­erra Maestra hegyvidékeire utaz­nak az írástudatlanság felszámolá­sának elősegítésére. Castro beszéde jelentékeny ré­szében az amerikai külügyminisz­terek San José-i értekezletével­­nalatkozott. A kubai miniszterel­nök leleplezte az amerikai impe­rializmus manővereit és csatlósai­nak szégyenletes szerepét. Illúzió lett volna azt hinnünk — mondotta Castro —, hogy a konzervatív körök, a testvéri amerikai népeket kormányzó ka­tonai és finánc-oligarchia fellép majd a jenkik imperialista ural­ma ellen. Kubában mindenki tud­ja ezt, hisz a múltban a kubai külügyminisztérium reszketett, ha megszólalt az amerikai nagykövet. A külügyminiszterek — folytatta Castro — kétségtelenül éreztek bizonyos lelkiismeretfurdalást az értekezleten. De minden ténykedé­sük abban merült ki, hogy a le­hetőség szerint leplezzék szolga­­lelkűségüket. Az Egyesült Államok egyik ke­zében pénzeszsákkal, a másikban furkósbottal ment Costa Ricába. Az imperializmus lehúzott min­den leplet saját szolgálóiról és pu­céran állította őket népeik elé, Venezuelában például a nép már kiment az utcára, hogy tiltakoz­zék a Costa Rica-i határozatok el­len. Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma nem tud úgy elbán­ni a venezuelai néppel, ahogyan engedelmes bábjaival elbánt az ér­tekezleten. Az amerikai államok szerveze­tében — folytatta a miniszterel­nök — a cápa értekezett a kis ha­lakkal. De miféle jogai lehetnek a kis halaknak a cápával szem­ben? Az imperializmus manőve­re teljesen világos volt: kénysze­ríteni akarta Kubát, hogy mond­jon le arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió ajánlott fel neki az agresszió esetére. Arról van szó,­­hogy egy hatalmas ország azt a nemes ajánlatot tette, hogy egy kis ország védelmére kel. Ezt nem úgy hívják, hogy beavatkozás, ha­nem úgy, hogy szolidaritásvállalás egy szabadságért küzdő néppel. Mit akarnak tehát tőlünk? Azt hogy lemondjunk a szovjet segít­ségről és egyedül maradjunk? Eb­ben az esetben nemcsak a cápa, hanem vele együtt a kis halak is ránk rohannának. Fidel Castro befejezésül hang­súlyozta, hogy a Pentagon lázasan készül a fegyveres agresszióra Ku­ba ellen. IS japán monopolisták felháborító akciója Tokió (TASZSZ). A japán mun­kaadók szövetsége, a legnagyobb japán kapitalisták egyesülete „fe­­­­kete listát” tett közzé. A listán­­ azoknak a haladó kulturális és­­ tudományos területen d­olgozó személyiségeknek a neve szere­pel, akik tiltakozásukat fejezték ki a japán—amerikai katonai szerződés ellen.­­ A listán ötvenkilenc állami­­ egyetem 282 professzorának, elő­­­­adójának, lektorának és különféle­­ tömegszervezetek vezető személyi­­­­ségeinek a neve olvasható.­­ A japán monopletőkések fa­siszta módszere nagy felháboro­dást keltett a haladó közvéle­ményben.

Next