Vas Népe, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-01 / 206. szám
1980. szept. 1 Csütörtök Elnyerte a Kiváló Vállalat evitet az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Másfél évvel ezelőtt, 1959 januárjában szakosították Vas megyében is a kiskereskedelmi bolthálózatot. Azelőtt a Szombathelyi Kiskereskedelmi Vállalat a megyeszékhelyen árusított iparcikkeket és élelmiszereket a Vas megyei Népbolt pedig a megye községeiben foglalkozott mindenféle áru értékesítésével. A szakosítás az eddigi tapasztalatok szerint jól bevált és a Vas megyei Éllemiszer Kiskereskedelmi Vállalat azóta mindig teljesítette a Kiváló Vállalat cím elnyerésének feltételeit. 1959 első félévében minisztériumi dicséretben részesült a vállalat, ez év első felében pedig a Kiváló Vállalat oklevelet és a vele járó pénzjutalmat nyerte el. Az idén tavasszal — a tavalyi eredmények alapján — 15 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizettek a dolgozóknak. Ez még nagyobb eredmények elérésére ösztönözte a vállalat dolgozóit, így a vállalat az első féléves áruforgalmi tervét 112,9 százalékra teljesítette és a kereskedelmi ráfordítások költségeit jelentősen csökkentette. A vállalat hat hónap alatt 1.201.000 forint többletnyereséget ért el. Ha az eddigi eredményeket fokozzák, akkor év végén a tavalyinál is magasabb nyereségrészesedést fizethetnek a dolgozóknak. Az új kereskedelmi formák alkalmazásában, a lakosság igényeinek minél jobb kielégítésében is élen jár a vállalat. Az idén újabb hat önkiszolgáló boltot létesítettek s így már összesen 16 önkiszolgáló és két gyorskiszolgáló bolt működik a megyében. A Kiváló Vállalat cím elnyerése alkalmából a napokban ünnepséget tartottak, amelyen mintegy 41 ezer forint jutalmat osztottak ki a vállalat legjobb dolgozói között. Egyúttal értékelték a szocialista brigádmozgalom eredményeit is. A szentgotthárdi 95-ös és a szombathelyi 1-es számú bolt dolgozói nyerték el a megtisztelő szocialista brigádcímet. Ezenkívül öt kereskedelmi alkalmazottnak a Kiváló Dolgozó jelvényt és a vele járó kétheti fizetésnek megfelelő jutalmat, 18 dolgozónak pedig oklevelet és egyheti fizetésnek megfelelő jutalmat adtak át. Az igazgatói alapból 90 dolgozót jutalmaztak meg. A vállalat az első félévben 16 millió forint értékű áruval többet juttatott el a fogyasztókhoz, mint a múlt év hasonló időszakában. A lakosság életszínvonalának emelkedésére jellemző, hogy például zsírból 130 mázsával, cukorból tíz vagonnal, lisztből közel hat vagonnal, kenyérből több mint hét vagonnal értékesített többet, mint tavaly az első félévben. Továbbá konzerv- és édesipari árukból, fűszerfélékből, déligyümölcsökből 39 százalékkal, tej-, tejtermékekből 31 százalékkal, vágott és élő baromfiból, tojásból 57 százalékkal, palackozott borból 127 százalékkal, friss és fagyasztott halból 128 százalékkal, szikvízből és üdítő italból 72 százalékkal, cukrászipar készítményekből 57 százalékkal magasabb forgalmat bonyolítottak, le az élelmiszeripari üzletek az első félévben, mint tavaly azonos időszakban. Egyes mozgóárusok még a gyárak, üzemek dolgozóit is felkeresték és tízóra is csomagokat vittek a helyszínre és ott felvették a további megrendeléseket. A megrendelt áruk házhoz szállítását is bővítette a vállalat. Hat hónap alatt a házhoz szállított áruk értéke meghaladta a félmillió forintot. A vállalat dolgozói az ünnepségen újra megfogadták, hogy megtartják a megtisztelő címet, versenyt kezdeményeznek a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal és az új kereskedelmi formák elterjesztésében továbbra is példát mutatnak. Tegnap leperdült egy levél a vadgesztenyefáról. Halkan, zümmögve szállt alá, s tovasurrant az aszfalt síkos parkettjén, mint egy pehelykönnyű balerina. Az erdők sikátorain, a mezők berkeiben is elindult valami, amitől sárgulni kezdtek a lombok, a harsogó kukoricalevelek, s minden. „... beszökött az ősz... ahogy a költő írta egykor. Az utcákon már egyre több levelet kerget az utcaseprő seprűje. Szállnak a levelek furcsa táncot lejtve. Beszökött az ősz... S ma reggel elindul egy pöttömnyi emberke. Kicsit szorongva, kicsit feszengve illegeti egymás mellé a lépéseket, s játékos komolysággal méri meg az utcát az otthontól az iskoláig. Megáll a kapuban, felpillant a magas épület meredek falára, aztán... aztán lenyomja a kilincset. A nagy kapu megadja magát, kitárulkozik s a pöttöm emberke belép rajta, hogy elnyeljék a szürke falak. Hányán és hányán emlékezünk ma önmagunk pöttömnyi emberkéjére. Magunkra, akik huszonöt, harminc vagy hetven évvel ezelőtt tettük meg először az utat az otthontól az iskoláig. Emlék mindannyiunknak. Édes, vagy keserű: aszerint, hogy kinek milyen vízbe merült el a hálója... Vannak, akiknek a mezítlábas, hóharmattól lila bokájú reggelek ködlenek fel, amikor apró kis fogolyléptekkel pöttyözték végig az utcát, másoknak a barázdált homlokú, műhelyből elkéredzkedett édesapák kisérő lépteit idézi fel a visszavarázsolt emlék. Kiben mi maradt meg. Engem senki se kísért. Egyedül szaporáztam a lépéseket az ódon iskola félelmetes kapujáig. Lompos kutyaként nyomomba szegődött a szomorúság, a szegény napszámos ember sóhajtása, azé az emberé, aki nem kísérhette el első osztályos gyermekét. A hatodik voltam, akit az apám elindított az iskolába. Hatodszor is úgy, ahogyan először az elsőt: mezítláb és éhesen. Azt hiszem, szutykos volt az arcom, és sápadt, beesett. A karom sovány volt, véznább, mint a nem napszámos gyerekeké, és emlékszem, elfeledtem reggelizni is a lázas izgalomban. Hányan, de hányan érezzük még a mi iskolánk fülledt levegőjét, ha beleszippantunk az érett nyár utolsó napjaiba, s fülünkbe egyszerre csak belecsendül a szeptemberi csengetés. Emlékezünk és sajnálkozunk. Mi voltunk? Persze, hogy mi. Emlékszünk még rá, és sajnálkozunk, mert nem jöhettünk huszonöt, harminc vagy hetven évvel később első osztályosnak ennek az új életnek az iskolájába. Az a pöttöm emberke, aki ma megilletődötten áll meg egy percre az iskola kapujában, nem tudja mindezt. Nem, is sejti, hogy mi huszonöt, harminc vagy hetven évesek, milyen szívesen lennénk a helyében. Nem tudja, hogy nekünk vannak emlékeink, amelyek fájnak, amelyek történelemmé kérgesedtek az idő vascsizmáiban. Nem tudja, de majd megtanulja. Elindul ma reggel a pöttöm kis emberke, a kis első osztályos, aki olyan, mint mi voltunk, s aki mégis egészen más. Körülötte megváltozott minden. A flaszter új burkolatot kapott, a házak ablakai kifényesedtek, az emberek, akikkel szembetalálkozik, mintha ünneplőbe öltöztek volna és a levegőben is valami könnyű illat száll, amitől egyszerre szeretnénk■ felrepülni magasra. Nemcsak az első osztályost, bennünket, felnőtteket is megillet ez az új iskola. Próbáljuk összehasonlítani a régivel? A szemünk elhomályosodik, mert jó érzés tudni,, hogy a mi régi iskoláink helyébe kerültek ezek az újak, felemelő, hogy a mi pöttöm emberkéink ülnek a fényes padokba, a tiszta tantermekbe és egy gondjuk van csak: megtanulni mindent! Ennek az új iskolának van gondviselője. Nemcsak a festékszag juttatja eszünkbe. Az a tiszta kacagás is, ami felharsan ma délelőtt az iskoludvaron. Mert mi még árvái voltunk a régi, megkopott padoknak, úgy ültünk bennük, mint a fészkéből száműzött madár fiókái: nekünk, s a mi iskolánknak nem volt ilyen gondviselőnk. Ide röptethetnénk a számok seregét: hány új tanterem nyílt ki ma reggelre, hány tiszta ruhájú, mosolygós szemű nevelő lépett méltóságteljesen az új iskola új katedrájára? De nem sorolom fel. Az első osztályosok ihletével köszöntjük a szeptembert, az új iskola kezdését. Emlékekkel és mai látnivalóval emelkedünk mind feljebb, ahová repít bennünket az az új élet, amely megszüntette a régit. A szeptemberi csengetésre megdobban a szívünk. S míg odakint elsárgulnak a lombok, halk léptekkel elindul az ősz —amibennünk ujjong az öröm: az új tanév kezdésének öröme. Kis elsősök, pöttöm diákok és kamaszok, töltsön el benneteket is a munka öröme. Tanuljatok sokat azoktól, akiket megtanított az élet tanítani! ■-Vorvitik Jrén« Új tanév kezdődik. (Muharos Lajos rajza). „Tízévesek” köszöntése a Jáki Állami Gazdaságban Bensőséges ünnepség színhelye volt a minap a Jáki Állami Gazdaság művelődési terme. Azokat köszöntötték, akik tíz éve dolgoznak az állami gazdaságban. Az ünnepi köszöntő után pénzjutalmat adtak, egyenként 500—500 forintot a ,,tízéveseknek”. Ez alkalommal több mint 20 ezer forintot osztottak ki az egy évtizedes szolgálat elismeréséül. VAS ve PE a A MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRBAN Nemrégiben ismét megkapta az élüzem címet a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár. Az üzem a Kohó- és Gépipari Minisztérium hasonló jellegű vállalatai között a legjobb lett. A jógazdasági munka sikeréhez hozzájárult a pártszervezet aktivitása, a termelés helyes pártellenőrzése is. A mezőgépgyári kommunisták megtalálták a helyes módszereket, megtalálták az utat a dolgozók szívéhez. Ennek eredményeként állandóan, hónapról hónapra növekszik a párttagok és tagjelöltek száma. Január elseje óta öt tagjelöltet és négy párttagot vett fel a Mezőgépgyár pártszervezete. Néhány új tagjelölttel és párttaggal elbeszélgettünk, hogy lássuk, kikkel erősödtek a mezőgépgyári kommunisták, mi vezette ezeket az új embereket a pártba, s milyen célokért dolgoznak a pártszervezetben. Alacsony, fekete, vidám tekintetű fiatalember Erdélyi Antal, a lakatosok művezetője. Svájci sapka ül a fejebubján, inge kigombolva. Gyors, fürge mozgású ember. Haja már őszül, pedig még csak huszonhat éves. Hatvan ember dolgozik a keze alatt. Az idén végezte el a Gépipart, Technikumot. Májusban lett párttag. Fiatal kora ellenére is az üzem legjobb művezetői közé tartozik. Kicsit hunyorogva, mosolyogva válaszol a kérdésekre. — KISZ-tagként kezdtem, tavaly lettem tagjelölt. Nekem a legfőbb pártmunka, hogy az a hatvan ember, aki velem dolgozik, megértse, meglássa, mennyire fontos a becsületes, odaadó helytállás a termelésben. Az emberek iránti tisztelet vezet mindig, és az a meggyőződésem, hogy a szép szó a legtöbb esetben célra vezet. Mások mondják róla, hogy népszerű sportember a gyárban. Az NB III-as Vasas játékosa, és itt is megállja a helyét. Erdélyi Antall életútja világos, eddigi munkájával is bebizonyította már, hogy becsületes, hű katonája a pártnak. A csendes, szerény TMK-lakatost, Pongrácz Miklóst mindenki becsületes embernek tartja. Harminchat éves, és két gyermek apja. Az idén májusban lett tagjelölt. — Én már nem is vagyok tulajdonképpen új ember a pártban — válaszol kérdésünkre. — Negyvenhattól ötvenhatig párttag voltam. Hogy miért nem léptem be eddig? Táplánszentkeresztről jártam be, és sehogy sem tudtam volna részt venni a pártmunkában. Tavaly megtakarított pénzemből vettem Szobathelyen egy kis házat. Amikor beköltöztünk, szóltam az elvtársaknak, hogy most már tudok dolgozni. Mert nem akartam én csak papíroson tagjelölt lenni. Amit ő mond, abban senki nem kételkedik, mert mind a munkájában, mind a magánéletében példát lehet tenni róla. Egy szocialista brigád vezetője, nyolc TMK- lakatos van a brigádban. Pongrácz Miklósnak most az a legfőbb gondja, hogy a brigádot, amely még nem kapta meg a szociálista brigád címet, úgy összekovácsolja, hogy minél előbb elérjék a megkövetelt színvonalat. A párt munkája elsősorban az ateista propagandában nyilvánul meg. Ha valahol baj van az aszszonnyal a hittanbeíratás, a bérmálás vagy a templombajárás miatt, Pongrácz Miklós készségesen segít. A táplánszentkereszti cseléd fia most újra megkereste az utat a pártba, a volt MDP-tag nemsokára párttag lesz. Csak nyer vele a mezőgépgyári pártszervezet. ■ ★ Magas, nyílt arcú, barátságos fiatalember Devecseri Lőrinc, az Ifjú Gárda szocialista címért küzdő lakatosbrigád vezetője. Mindössze huszonnyolc éves, de a legjobb lakatosok közé tartozik. Nemrégen kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt. Nos, másfél esztendeje Toronyból jár be az üzembe. A múlt héten jött vissza Csehszlovákiából. A gyár kapott egy SZOT-beutalót, és ezzel ő utazott ki két hétre Marianske Lazné-ba. — Mit mondjak magamról? - tárja szét a karját. — Februárban lettem tagjelölt, legfőbb gondom az, hogy kommunista módjára éljek és dolgozzak. "Szakszervezeti bizalmi vagyok. Az Ifjú Gárdában csupa fiatalember dolgozik velem, már négy hónapja teljesítjük a vállalásunkat. Azt hiszem, az a legjobb út a párttagsághoz, ha törtépet teszek mind a termelésben, mind más területen, mint amikor még pártonkívüli voltam. Kiss Dezső lakatos februárban lett tagjelölt. Huszonnyolc éves, alacsony, szőke, kékszemű fiatalember. Minden hajnalban Nemesrempehöllósról jár az üzembe. A Vörös Hajnal szocialista brigád tagja. Propagandaanyagterjesztő, s ha nincs ott a brigádvezető, akkor ő helyettesíti. — Az apám tsz-tag Nemesrempehollóson. Úgy gondoltam, az ilyen magamfajta munkásembernek a pártban a helye. Nem vagyok híve a sok beszédnek, inkább szívesebben dolgozom. Azt mondják, állja is a szavát. A brigád, amelynek helyettes vezetője, általában 115—120 százalék között teljesíti tervét. És Kiss Dezső szívesen segít a társainak. Közösségi gondolkodású ember. Ő is megérdemli, hogy hamarosan felvegyék a pártba. Négy ember a kilenc új tagjelöltből és párttagból. Mind a négyen munkások, illetve Erdélyi Antal, munkásból lett művezető. A kilencből hat a munkás, s a másik három is munkás származású. A Mezőgépgyárban velük, a fizikai dolgozókkal és a munkásokból lett műszakiakkal erősítik elsősorban a pártot. D. Kónya Lajos