Vas Népe, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
2 VAS NÉPE Egy héttel az amerikai választások előtt Washington (MTI). Utolsó hetébe lépett az amerikai elnökválasztási kampány, és a jelöltek újabb demagóg ígérgetésekkel igyekeznek minél több szavazatot ■biztosítani maguknak. Kennedy, a demokrata párt elnökjelöltje vasárnap este a televíziós műsorban szerepelt. A szenátor kérdésekre válaszolva lényegében megismételte álláspontját a legfontosabb kül- és belpolitikai problémákkal kapcsolatban. Hangoztatta, amennyiben elnökké választják „valószínűleg csak akkor lesz hajlandó csúcsértekezletre menni, ha előzőleg bizonyos eredményt értek el az atomfegyverkísérletek megszüntetése terén". Homályos, formában állást foglalt az algériai kérdésben és reményét fejezte ki, hogy „rövidesen sikerül olyan megoldást találni, amely Franciaországgal közösségben elismeri az algériai nép önrendelkezési törekvését“. Kennedy megismételte azt az állítását, amely szerint „nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok külföldi befolyása és tekintélye csökkent a múlthoz képest". Hangoztatta, hogy feltétlenül ragaszkodni fog az állam és az egyház elkülönítésének elvéhez. A kubai kérdésről szólva Kennedy fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy az Egyesült Államoknak támogatnia kell a Castro-ellenes elemeket, hozzátette azonban, „bármilyen akciót csak a többi latinamerikai országgal egyetértésben szabad foganatosítani. Kennedy általában szemére vetette az Eisenhower-kormánynak, hogy —mint mondotta — „nem kellőképpen sorakozott fel a szabadság áramlata mellett, különösen a világnak olyan területein, mint Indokína, Algéria és Latin- Amerika“. Ezzel a kijelentésével félreérthetetlenül utalt arra, hogy a jövendő amerikai kormány igyekszik majd az eddiginél jobban a maga javára kihasználni a népek szabadságtörekvéseit. Végül — tekintve az elmúlt napok pánikszerű aranyvásárlási hullámát egyes nyugati pénzpiacokon — biztosította hallgatóságát, hogy feltétlenül fenntartja az arany és a dollár jelenlegi arányát, vagyis az arany unciánként 35 dolláros árát. Ugyanakkor hangoztatta, hogy véleménye szerint gátat kell vetni az Egyesült Államok fizetési mérlege állandó rosszabbodásának-Kilátásba helyezte továbbá, hogy megválasztása esetén szorgalmazni fogja, Amerika szövetségesei „az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szabad világ katonai és gazdasági erejének kifejlesztéséhez." Félreérthetetlenül utalt arra, hogy az amerikai kormány „benyújtja majd a számlát“ és kijelentette, „azoknak a nyugateurópai országoknak, amelyeknek gazdasági életét amerikai segítséggel állították helyre, az eddiginél nagyobb mértékben részt kell venniök a kommunizmus elleni harcban“. Kennedy vasárnap beszédet mondott a Philadelphia szomszédságában levő Levittown acélipari városkában. Ebben a beszédében — nyilvánvalóan tekintettel az acélipari munkásokra — azt ígérte, elnökké választása esetén törekedni fog arra, hogy „az Egyesült Államok 1968-ra elérje a teljes foglalkoztatottságot”. Ez — mondotta — azt jelenti, hogy 8 év múlva az egész férfi és női munkaerő — mintegy 84 millió ember — dolgozhat, ha akar. Hosszú hallgatás után megszólalt vasárnap Johnson szenátor, a demokrata párt alelnökjelöltje is. Johson egy sajtóértekezleten kifejtette azt a meggyőződését, amely szerint a választási kampány egyik legjelentősebb fejleménye Nixonnak az a elhatározása, hogy nem hajlandó újabb televíziós vitában részt venni Kennedyvel. A szenátor hangsúlyozta, a köztársaság pártiak most azt szeretnék, ha Eisenhower elnök ,,a saját lován vinné be Nixont a Fehér Házba”. A sajtóértekezleten nyilatkozott Jackson szenátor, a demokrata párt országos vezetője is. Azt jósolta, hogy az elnökválasztások a demokrata párt győzelmét hozzák és hangoztatta, véleménye szerint Nixon „már most a vereséget szenvedett jelölt benyomását kelti”. Stevenson, a demokrata párt kétszeres elnökjelöltje vasárnap azzal vádolta Nixont, hogy az alelnök mindenre képes, csak pillanatnyi népszerűségét növelni tudja. Az Egyesült Államoknak elege van abból a külpolitikából, amelyről nem lehet vitatkozni... Elege van abból a köztársaságpárti jólétből, amely annyira törékeny, hogy beszélni sem lehet róla.. Nixon alelnök, a köztársasági párt elnökjelöltje pihenéssel töltötte a vasárnapot. Ennek ellenére kiadott egy rövid nyilatkozatot, amelyben homályos és általános formákban az öregek problémáival foglalkozik. Nixon titkársága vasárnap közleményt adott ki az elnökjelölt által folytatott kampány eddigi eredményeiről. A közlemény szerint Nixon úgy véli, hogy 50 százalék esélye van New York, Pennsylvania, Ohio, Michigan és Illinois államokban. Véleménye szerint „növekednek az esélyei“ Californiában és Texasban. Ez a hét állam azért fontos, mert az 537 elektor közül 205 ezekből az államokból kerül ki. A közlemény beismeri végül, hogy az Egyesült Államok keleti államaiban Kennedy vezet. Nyilatkozott vasárnap Cabot Lodge, a köztársasági párt alelnökjelöltje is. A demagóg ígérgetéseket ezúttal a szakszervezetek területére terjesztette ki. Hangoztatta, hogy „a jövőben növelni kell a szakszervezeteknek az amerikai külpolitika kialakításában játszott szerepét, így többek közt a kormánynak az eddiginél jobban együtt kell működnie a szakszervezeti mozgalommal, annak érdekében, hogy támogassák a nem-kommunista szakszervezetek megerősödését a gazdaságilag elmaradt országokban". Nem feledkezett meg Cabot Lodge vasárnap a hidegháborús uszításról sem. Az Amerikában élő lengyel emigránsok szervezetének bankettjén uszító hangú beszédében hangoztatta, „megígéri, hogy soha nem feledkezik meg a lengyel nép és a vasfüggöny mögött élő más népek szenvedéseiről és minden tőle telhetőt elkövet azok enyhítésére“. A Reuter hírmagyarázója a választási esélyeket latolgatva hangoztatja, hogy az eddigi jelek szerint igen szoros eredmény várható. A Daily News próbaszavazásai azt mutatják, hogy Kennedy 56.1:43.9 arányban még majdig vezet Nixonnal szemben, az alelnök azonban az elmúlt 24 órában valamelyest javított helyzetén. 40 éves a Francia Kommunista Párt 40 éves a Francia Kommunista Párt. Az évforduló ünnepségei vasárnap kezdődtek meg a Párizs melletti St. Denis-ben, Szajna megye északkeleti kommunista pártszervezetének központjában. Párizs 24 elővárosa tartozik a pártszervezethez. A 24 közül 12- ben kommunista a vezetőség, kettőben pedig a baloldali egységlista adta a községtanácsot. A „vörös övezet” e részét négy kommunista képviseli a nemzetgyűlésben. Az ünnepségen felszólalt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Visszatekintett a megtett útra: 1928-ban a pártnak még csak 30—35.000 tagja volt, ma pedig már több mint 400.000 tagkönyvet osztottak ki a pártszervezetekben. Thorez megemlékezett a párt harcairól és így többek között a De Gaulle hatalomra kerülését követő szakaszról is, hangsúlyozta: a legnagyobb csaták még ezután jönnek. 1960. november 1. Sedd „Algéria népe bizonyosra veszi végső győzelmét** Belkasszent nyilatkozata a TASZSZ és a BTA a tudósítójának Azzal kapcsolatban, hogy november 1-én lesz hatéves az algériai nép fegyveres szabadságharca, Noszov, a TASZSZ és Draganov, a BTA kairói tudósítója kérdéseket intézett Belkasszemhez, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökhelyetteséhez és külügyminiszteréhez. Arra a kérdésre válaszolva, hogyan értékeli a jelenlegi algériai helyzetet, Belkasszem a többi között kijelentette: Az algériai nép, amely nem rendelkezik jelentős eszközökkel, hatéves harcában nemcsak a francia gyarmatosítókat verte vissza, hanem a NATO-országok koalícióját és mindenekelőtt az Egyesült Államokat is megfelelő visszautasításban részesítette. Az algériai forradalom hatással van egész Afrikára. Igen nagy jelentőségű az afrikai népek szolidaritásának megerősödése és annak a tudatnak kialakulása szempontjából, hogy közösen kell harcolni a gyarmatosító rendszer és az imperializmus ellen. A múlt évet a világ erőviszonyaiban történt gyökeres változás jellemezte. Az afrikai, az ázsiai és a latinamerikai országok felébredése, a szocialista országok példátlan előrehaladása, gazdasági, műszaki és katonai területen, csupa olyan kedvező tényező, amely a mi szabadságharcunkat is előmozdítja és ugyanakkor az imperialista tábort gyengíti. Most még állhatatosabban folytatjuk szabadságharcunkat, mert meggyőződésünk, hogy az idő nekünk dolgozik. Algéria népe bizonyosra veszi, végső győzelmét, s ennek tudatában lép függetlenségi harcának hetedik esztendejébe. A következő kérdés így hangzott: az ön véleménye szerint hogyan lehetne megoldani az algériai kérdést? Mit vár ön e kérdés ENSZ-beli megvitatásától? Lehetséges-e, hogy újra tárgyalásokra kerül sor a francia kormánnyal, és ha igen, milyen feltételekkel? Belkasszem válaszában hangsúlyozta: Mi mindig azt váltottuk, hogy ha Algéria népe szabadon érvényesíthetné az önrendelkezésre és függetlenségre irányuló jogát, ez véget vetne a francia gyarmatosítókkal fennálló konfliktusnak. A jelek szerint aligha valószínű, hogy jelenleg tárgyalásra kerül sor a francia kormánnyal. Ilyen tárgyalások csak akkor válnának lehetővé, ha a francia kormány megértené, hogy a tüzelés beszüntetésére vonatkozó tárgyalásoktól nem lehet különválasztani a politikai tárgyalásokat. A tudósítók végül megkérdezték: hogyan értékeli az algériai ideiglenes kormány azt a tényt, hogy a Szovjetunió de facto elismerte? Az a tény, hogy a Szovjetunió de facto elismerte az algériai ideiglenes kormányt, új és fontos erkölcsi és politikai hozzájárulás az algériai nép függetlenségi harcához — válaszolta Belkasszem, majd így folytatta: — Másrészt ez az elismerés új elem a francia gyarmatosító rendszer és a harcoló Algéria erőviszonyának értékelése szempontjából. Általános síkon ez az elismerés fokozza az imperializmus ellen vívott háza hatékonyságát. A Kuba iránti szolidaritás megnyilvánulásai Latin-Amerikában A kubai sajtó egyre élesebben leplezi le az Egyesült Államok inváziós terveit és hangsúlyozza, hogy az ellenség próbálkozása kudarcot fog vallani. A lapokban ilyen és ehhez hasonló címek olvashatók: „Az ellenség meg fog semmisülni”. „Ha Kubát támadás éri, Latin-Amerika kész a háborúra!” A Reuter hírügynökség Fidel Castro ama figyelmeztetéséről ír, amely szerint ellenséges invázió fenyegetése esetén országszerte mozgósítják a milícia tagjait. Havanna több kerületében már eddig is sok ezer milicista gyülekezett, hogy „megkapja a helyzetnek megfelelő utasításokat”. Marcial Aguilaz, Costa Rica-i parlamenti képviselő egy rádióbeszédben felszólította Latin- Amerika népeit, hogy védjék meg a kubai forradalmat. A brazíliai nemzeti parlamenti front képviselői a brazíliai alsóház egyk ülésén kijelentették, hogy támogatják a kubai forradalmat és elítélik a Kubaellenes amerikai agressziót. Bolíviai egyetemi hallgatók La Pazban nemzeti felszabadító front elnevezéssel szervezetet alakítottak. A szervezet célja: önkéntes milicisták toborzása a kubai forradalom védelmére. Walter Guevara, a bolíviai nemzeti forradalmi mozgalom vezetője nyilatkozatot tett és kijelentette, hogy pártja súlyosan elítéli a Kuba elleni inváziós terveket. A szovjet kormánynak az ENSZ- közgyűlés elé terjesztett nagy jelentőségű nyilatkozattervezete a gyarmati kérdésre irányította a világ közvéleményét. A 35 millió négyzetkilométerre, azaz a Föld több mint egyharmadára kiterjedő szocialista tábor 1 milliárd lakosán kívül a világ gyarmatosításellenes erői is támogatják a szovjet javaslatot, amely a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolását tűzi ki céljául. 1945-től napjainkig Ázsiában és Afrikában 18,7 millió négyzetkilométeren 35 ország 750 millió lakosa szabadult fel a gyarmati iga alól. A gyarmati rendszer, — az antarktiszi jégmezőket leszámítva — kerek 9,5 millió négyzetkilométerre terjed ki és mintegy 70 millió embert sújt. Az alábbi táblázat a legfontosabb ■ gyarmattartó országokat és gyarmati birtokaikat tünteti fel. Gyarmatok területe lakossága millió km, millió fő Nagybritannia 3,6 35,5 Franciaország 2,5 11,6 Portugália 2,1 13,0 Hollandia 0,6 1,2 Ausztrália 0,5 1,8 USA 0,02 3,4 Az utóbbi években a „gyarmat” szó rosszízű csengése arra késztette a kapitalista hatalmakat, hogy gyarmataiknak a tengerentúli terület, — megye, — tartomány nevet adják- Természetesen az elnevezés megváltozása mit sem változtat a tényeken. Jelmagyarázat: 1. gyarmatok; 2. 1945 óta a gyarmati iga alól felszabadult területek, 3. a szocialista tábor, 4. egyéb országok.