Vas Népe, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

2 VAS NÉPE Egy héttel az amerikai választások előtt Washington (MTI). Utolsó he­tébe lépett az amerikai elnökvá­lasztási kampány, és a jelöltek újabb demagóg ígérgetésekkel igyekeznek minél több szavazatot ■biztosítani maguknak. Kennedy, a demokrata párt el­nökjelöltje vasárnap este a tele­víziós műsorban szerepelt. A sze­nátor kérdésekre válaszolva lé­nyegében megismételte álláspont­ját a legfontosabb kül- és belpoli­tikai problémákkal kapcsolatban. Hangoztatta, amennyiben elnökké választják „valószínűleg csak ak­kor lesz hajlandó csúcsértekezlet­re menni, ha előzőleg bizonyos eredményt értek el az atomfegy­­verkísérletek megszüntetése te­rén". Homályos, formában állást fog­lalt az algériai kérdésben és re­ményét­­ fejezte ki, hogy „rövide­sen sikerül olyan megoldást talál­ni, amely Franciaországgal közös­ségben elismeri az algériai nép önrendelkezési törekvését“. Kennedy megismételte azt az állítását, amely szerint „nyilván­való, hogy az Egyesült Államok külföldi befolyása és tekintélye csök­kent a múlthoz képest". Hangoztatta, hogy feltétlenül ragaszkodni fog az állam és az egyház elkülönítésének elvéhez. A kubai kérdésről szólva Ken­nedy fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy az Egyesült Ál­lamoknak támogatnia kell a Cas­t­­ro-ellenes elemeket, hozzátette azonban, „bármilyen akciót csak a többi latinamerikai országgal egyetértésben szabad foganatosí­tani. Kennedy általában szemére ve­tette az Eisen­hower-kormánynak, hogy­ —mint mondotta — „nem kellőképpen sorakozott fel a sza­badság áramlata mellett, különö­sen a világnak olyan területein, mint Indokína, Algéria és Latin- Amerika“. Ezzel a kijelentésével félreérthetetlenül utalt arra, hogy a jövendő amerikai kormány igyekszik majd az eddiginél job­ban a maga javára kihasználni a népek szabadságtörekvéseit. Végül — tekintve az elmúlt na­pok pánikszerű aranyvásárlási hullámát egyes nyugati pénzpia­cokon­ — biztosította hallgatósá­gát, hogy feltétlenül fenntartja az arany és a dollár jelenlegi ará­nyát, vagyis az arany unciánként 35 dolláros árát. Ugyanakkor han­goztatta, hogy­­ véleménye szerint gátat kell vetni az Egyesült Ál­lamok fizetési mérlege állandó rosszabbodásának-Kilátásba helyezte továbbá, hogy megválasztása esetén szorgalmazni fogja, Amerika szövetségesei „az eddiginél na­gyobb mértékben járuljanak hozzá a szabad világ katonai és gazdasági erejének kifej­lesztéséhez." Félreérthetetlenül utalt arra, hogy az amerikai kormány „benyújtja majd a számlát“ és kijelentette, „azoknak a nyugateurópai orszá­goknak, amelyeknek gazdasági éle­tét amerikai segítséggel állították helyre, az eddiginél nagyobb mértékben részt kell venniök a kommunizmus elleni harcban“. Kennedy vasárnap beszédet mondott a Philadelphia szomszéd­ságában levő Levittown acélipari városkában. Ebben a beszédében — nyilvánvalóan tekintettel az acélipari munkásokra — azt ígér­te, elnökké választása esetén töre­kedni fog arra, hogy „az Egyesült Államok 1968-ra elérje a teljes foglalkoztatottságot”. Ez — mon­dotta — azt jelenti, hogy 8 év múlva az egész férfi és női mun­kaerő­ — mintegy 84 millió ember — dolgozhat, ha akar. Hosszú hallgatás után megszó­lalt vasárnap Johnson szenátor, a demokrata párt alelnökjelöltje is. Johson egy sajtóértekezleten ki­fejtette azt a meggyőződését, amely szerint a választási kampány egyik legjelentősebb fejleménye Nixonnak az a elhatározása, hogy nem hajlandó újabb televíziós vi­tában részt venni Kennedyvel. A szenátor hangsúlyozta, a köztársaság pártiak most azt szeretnék, ha Eisenhower elnök ,,a saját lován vinné be Nixont a Fehér Házba”. A sajtóértekezleten nyilatkozott Jackson szenátor, a demokrata párt országos vezetője is. Azt jó­solta, hogy az elnökválasztások a demokrata párt győzelmét hozzák és hangoztatta, véleménye sze­rint Nixon „már most a vereséget szenvedett jelölt benyomását kelti”. Stevenson, a demokrata párt kétszeres elnökjelöltje vasárnap azzal vádolta Nixont, hogy az al­­elnök mindenre képes, csak pilla­natnyi népszerűségét növelni tud­ja. Az Egyesült Államoknak ele­ge van abból a külpolitikából, amelyről nem lehet vitatkozni... Elege van abból a köztársaság­párti jólétből, amely annyira tö­rékeny, hogy beszélni sem lehet róla.­­. Nixon alelnök, a köztársasági párt elnökjelöltje pihenéssel töl­tötte a vasárnapot. Ennek elle­nére kiadott egy rövid nyilatko­zatot, amelyben homályos és ál­talános formákban az öregek prob­lémáival foglalkozik. Nixon titkár­sága vasárnap közleményt adott ki az elnökjelölt által folytatott kampány eddigi eredményeiről. A közlemény szerint Nixon úgy véli, hogy 50 százalék esélye van New York, Pennsylvania, Ohio, Michi­gan és Illinois­ államokban. Véle­ménye szerint „növekednek az esélyei“ Californiában és Texas­ban. Ez a hét állam azért fontos, mert az 537 elektor közül 205 ezekből az államokból kerül ki. A közlemény beismeri végül, hogy az Egyesült Államok keleti álla­maiban Kennedy vezet. Nyilatkozott vasárnap Cabot Lodge, a köztársasági párt alel­nökjelöltje is. A demagóg ígérgetéseket ez­úttal a szakszervezetek terüle­tére terjesztette ki. Hangoztat­ta, hogy „a jövőben növelni kell a szakszervezeteknek az amerikai külpolitika kialakítá­sában játszott szerepét, így többek közt a kormánynak az eddiginél jobban együtt kell működnie a szakszervezeti mozgalommal, annak érdekében, hogy támogassák a nem-kommu­nista szakszervezetek megerősödé­sét a gazdaságilag elmaradt or­szágokban". Nem feledkezett meg Cabot Lodge vasárnap a hideghá­borús uszításról sem. Az Ameri­kában élő lengyel emigránsok szervezetének bankettjén uszító hangú beszédében hangoztatta, „megígéri, hogy soha nem feled­kezik meg a lengyel nép és a vas­függöny mögött élő más népek szenvedéseiről és minden tőle tel­hetőt elkövet azok enyhítésére“. A Reuter hírmagyarázója a vá­lasztási esélyeket latolgatva han­goztatja, hogy az eddigi jelek sze­rint igen szoros eredmény várha­tó. A Daily News próbaszavazá­sai azt mutatják, hogy Kennedy 56.1:43.9 arányban még­ majdig vezet Nixonnal szemben, az alel­­nök azonban az elmúlt 24 órában valamelyest javított helyzetén. 40 éves a Francia Kommunista Párt 40 éves a Francia Kommunista Párt. Az évforduló ünnepségei vasárnap kezdődtek meg a Pá­rizs melletti St. Denis-ben, Szajna megye északkeleti kommunista pártszervezetének központjában. Párizs 24 elővárosa tartozik a pártszervezethez. A 24 közül 12- ben kommunista a vezetőség, kettőben pedig a baloldali egy­séglista adta a községtanácsot. A „vörös övezet” e részét négy kom­munista képviseli a nemzetgyű­lésben. Az ünnepségen felszólalt Mau­rice Thorez, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára. Visszatekin­tett a megtett útra: 1928-ban a pártnak még csak 30—35.000 tag­ja volt, ma pedig már több mint 400.000 tagkönyvet osztottak ki a pártszervezetekben. Thorez meg­emlékezett a párt harcairól és így többek között a De Gaulle hata­­lomra kerülését követő szakaszról is, hangsúlyozta: a legnagyobb csaták még ezután jönnek. 1960. november 1. Sedd „Algéria népe bizonyosra veszi végső győzelmét** Belkasszent nyilatkozata a TASZSZ és a BTA a tudósítójának Azzal kapcsolatban, hogy no­vember 1-én lesz hatéves az algé­riai nép fegyveres szabadsághar­ca, Noszov, a TASZSZ és Draga­­nov, a BTA kairói tudósítója kér­déseket intézett Belkasszemhez, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökhelyetteséhez és külügyminiszteréhez. Arra a kérdésre válaszolva, ho­gyan értékeli a jelenlegi algériai helyzetet, Belkasszem a többi kö­zött kijelentette: Az algériai nép, amely nem rendelkezik jelentős eszközökkel, hatéves harcában nemcsak a francia gyarmatosítókat verte vissza, hanem a NATO-országok koalícióját és mindenekelőtt az Egyesült Államokat is megfelelő visszautasításban részesítette. Az algériai forradalom hatással van egész Afrikára. Igen nagy jelen­tőségű az afrikai népek szolidari­tásának megerősödése és annak a tudatnak kialakulása szempontjá­ból, hogy közösen kell harcolni a gyarmatosító rendszer és az im­perializmus ellen. A múlt évet a világ erőviszo­nyaiban történt gyökeres változás jellemezte. Az afrikai, az ázsiai és a latinamerikai országok felébre­dése, a szocialista országok pél­dátlan előrehaladása, gazdasági, műszaki és katonai területen, csu­pa olyan kedvező tényező, amely a mi szabadságharcunkat is elő­mozdítja és ugyanakkor az impe­rialista tábort gyengíti. Most még állhatatosabban foly­tatjuk szabadságharcunkat, mert meggyőződésünk, hogy az idő ne­künk dolgozik. Algéria népe bizonyosra veszi, végső győzelmét, s ennek tudatá­ban lép függetlenségi harcának hetedik esztendejébe. A következő kérdés így hang­zott: az ön véleménye szerint ho­gyan lehetne megoldani az algé­riai kérdést? Mit vár ön e kér­dés ENSZ-beli megvitatásától? Lehetséges-e, hogy újra tárgya­lásokra kerül sor a francia kor­mánnyal, és ha igen, milyen fel­tételekkel? Belkasszem válaszában hang­súlyozta: Mi mindig azt váltottuk, hogy ha Algéria népe szabadon érvé­nyesíthetné az önrendelkezésre és függetlenségre irányuló jogát, ez véget vetne a francia gyarmato­sítókkal fennálló konfliktusnak. A jelek szerint aligha valószí­nű, hogy jelenleg tárgyalásra ke­rül sor a francia kormánnyal. Ilyen tárgyalások csak akkor vál­nának lehetővé, ha a francia kor­mány megértené, hogy a tüzelés beszüntetésére vonatkozó tárgya­lásoktól nem lehet különválasz­tani a politikai tárgyalásokat. A tudósítók végül megkérdez­ték: hogyan értékeli az algériai ideiglenes kormány azt a tényt, hogy a Szovjetunió de facto el­ismerte? Az a tény, hogy a Szovjetunió de facto elismerte az algériai ide­iglenes kormányt, új és fontos er­kölcsi és politikai hozzájárulás az algériai nép függetlenségi harcá­hoz — válaszolta Belkasszem, majd így folytatta: — Másrészt ez az elismerés új elem a francia gyarmatosító rendszer és a har­coló Algéria erőviszonyának ér­tékelése szempontjából. Általános síkon ez az elismerés fokozza az imperializmus ellen vívott háza hatékonyságát. A Kuba iránti szolidaritás megnyilvánulásai Latin-Amerikában A kubai sajtó egyre élesebben leplezi le az Egyesült Államok inváziós terveit és hangsúlyozza, hogy az ellenség próbálkozása kudarcot fog vallani. A lapokban ilyen és ehhez hasonló címek ol­vashatók: „Az ellenség meg fog semmisülni”. „Ha Kubát támadás éri, Latin-Amerika kész a há­borúra!” A Reuter hírügynökség Fidel Castro ama figyelmeztetéséről ír, amely szerint ellenséges invázió fenyegetése esetén országszerte mozgósítják a milícia tagjait. Ha­vanna több kerületében már ed­dig is sok ezer milicista gyüleke­zett, hogy „megkapja a helyzet­nek megfelelő utasításokat”. Marcial Aguilaz, Costa Rica-i parlamenti képviselő egy rádió­beszédben felszólította Latin- Amerika népeit, hogy védjék meg a kubai forradalmat. A brazíliai nemzeti parlamenti front képviselői a brazíliai alsó­­ház egyk ülésén kijelentették, hogy támogatják a kubai forra­dalmat és elítélik a Kubaellenes amerikai agressziót. Bolíviai egyetemi hallgatók La Pazban nemzeti felszabadító front elnevezéssel szervezetet ala­kítottak. A szervezet célja: ön­kéntes milicisták toborzása a ku­bai forradalom védelmére. Wal­ter Guevara, a bolíviai nemzeti forradalmi mozgalom vezetője nyilatkozatot tett és kijelentette, hogy pártja súlyosan elítéli­­ a Kuba elleni inváziós terveket. A szovjet kormánynak az ENSZ- közgyű­lés elé terjesztett nagy jelentő­ségű nyilatkozattervezete a gyarmati kérdésre irányította a világ közvéle­ményét. A 35 millió négyzetkilométerre, azaz a Föld több mint egyharmadára ki­terjedő szocialista tábor 1 milliárd la­kosán kívül a világ gyarmatosítás­­ellenes erői is támogatják a szovjet javaslatot, amely a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolását tűzi ki céljául. 1945-től napjainkig Ázsiában és Af­rikában 18,7 millió négyzetkilométeren 35 ország 750 millió lakosa szabadult fel a gyarmati iga alól. A gyarmati rendszer, — az antark­tiszi jégmezőket leszámítva — kerek 9,5 millió négyzetkilométerre terjed ki és mintegy 70 millió embert sújt. Az alábbi táblázat a legfontosabb ■ gyarmattartó országokat és gyarmati birtokaikat tünteti fel. Gyarmatok területe lakossága millió km, millió fő Nagybritannia 3,6 35,5 Franciaország 2,5 11,6 Portugália 2,1 13,0 Hollandia 0,6 1,2 Ausztrália 0,5 1,8 USA 0,02 3,4 Az utóbbi években a „gyarmat” szó rosszízű csengése arra késztette a ka­pitalista hatalmakat, hogy gyarmataik­nak a tengerentúli terület, — megye, — tartomány nevet adják- Természe­tesen az elnevezés megváltozása mit sem változtat a tényeken. Jelmagyarázat: 1. gyarmatok; 2. 1945 óta a gyarmati iga alól felszaba­dult területek, 3. a szocialista tábor, 4. egyéb országok.

Next