Vas Népe, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
1960. november 1. Kedd VAS N E PE Egy gyárigazgató munkájáról vitatkoztunk a napokban egyik kollégámmal. A vita akörül folyt, milyen irányban befolyásolják az illető igazgató magatartása ésmódszerei a gyári kollektíva munkáját. Kollégám szerint az igazgató egészében jó gazdasági vezető, dinamikus egyéniség, rengeteget dolgozik a gyárért, figyelembe veszi a népgazdasági érdekeket, de az emberek, a munkások általában nem szeretik hibás munkamódszerei miatt. „Nemrégiben történt — mondotta kollégám —, hogy a gyárban dolgozó segédmunkások nem arra a helyre vitték a legyártott munkadarabokat, amelyet erre a célra kijelöltek.. Amikor ezt az igazgató meglátta, így szólt az emberekhez: Na, vigyék csak ezeket a munkadarabokat a kijelölt helyre, mert ha nem, vehetik a munkakönyvüket Sajnos én, aki védelmeztem az igazgató tevékenységét, ennek a történetnek a hallatára kénytelen voltam legalább részben feladni álláspontomat. Abban ugyanis vitapartneremnek volt igaza, hogy lehet valaki bármilyen jó gazdasági vezető, ha az emberekkel, a dolgozókkal való kapcsolata rossz, ha nem választja meg helyesen a módszereket, nem jó vezető Egyesek szemében ez persze nem tűnik hibának. Ha valakinek a hibás, „lefelé dorongoló” munkamódszereiről esik szó, gyakran halljuk a mentegető megállapítást: „Kitűnő ember, szívét, lelkét odaadná a néphatalomért”. S miközben az illető tevékenységének csak ezt az oldalát hangsúlyozzák, szem elől tévesztik, vagy nem akarnak törődni azzal az ellentmondással, hogy az, aki szívét, lelkét odaadná a néphatalomért, nem bánhat fellengősen, lekezelően vagy éppen embertelenül alárendeltjeivel, a néppel, a munkásosztálylyel. Ezért kell elítélni az ilyen kijelentést, hogy „vehetik a munkakönyvüket”. A kapitalisták megengedhették ezt maguknak, illetve az ő idejükben természetes volt a munkások azonnali elbocsátása, de a mi rendszerünk lényegével, szellemével szöges ellentétben áll az ilyen kijelentés, magatartás, módszer. Igen, a módszer. Sokan azt gondolják, hogy a módszerek, az eszközök másodlagosak, s nem veszik figyelembe, hogy mennyire befolyásolják az emberek véleményét a helyesen vagy helytelenül megválasztott módszerek, eszközök. Egyes vezetők, tudatosan vagy anélkül, csak azt nézik, hogy nekik milyen kötelezettségeik vannak felfelé, az iparigazgatóság, illetve a minisztérium irányában. Mindent arra összpontosítanak, hogy a tervet maradéktalanul teljesítsék, de arról már megfeledkeznek, hogy a vezető funkció lefelé, a beosztottak, a munkások irányában, legalább ugyanilyen kötelezettségekkel jár, azaz a célt csak emberséges, humánus módszerekkel, szocialista emberséggel szabad megvalósítaniok. Senki sem kívánja azt a gazdasági vezetőktől, hogy legyenek liberálisak, nézzék el a lógást, a fegyelmezetlenséget, a selejtgyártást, az utasítások megszegését. Nem, erről szó sincs. A terv törvény, s a gazdasági vezetőknek kötelességük gondoskodniarról, hogy a törvényt egy-egy adott üzemben végrehajtsák, azaz a tervet megvalósítsák. Nem ezt akarjuk, hogy a gazdasági vezetők galamblelkű egyénekké váljanak, de azt igenis elvárja tőlük a párt és a munkásosztály, hogy a proletárdiktatúrát minden lehető eszközzel támogassák, s ebből szükségszerűen következik a beosztottakkal, a dolgozókkal való lehető legemberségesebb bánásmód. Ne higgyük azt, hogy az embereket ma már csak a boríték érdekli, s ha abban elég pénz lapul, akkor teljen elégedettek. Nem egy munkás azért hagyja ott a gyárat s megy át egy másik üzembe, esetleg alacsonyabb fizetésért is, mert előző munkahelyén nem kapta meg azt a megbecsülést, azt a bánásmódot, amely ma a munkásembernek, éppen a rendszer lényegéből következően, megjár. Nem lehet jó vezető az, akár párt- vagy gazdasági funkcióban dolgozik, akit nem szeretnek az egyszerű emberek, a kétkezi dolgozók. Nem arra gondolunk, hogy a vezetők azon törjék a fejüket, hogyan is lehet a legkönnyebben, a legjobban lavírozva megszerezni a népszerűséget. Azt a vezetőt szeretik az emberek, aki határozott, megköveteli a rendet, a fegyelmet, de igazságos, emberségesen gondolkozik, beosztottjai bármikor felkereshetik ügyes-bajos dolgaikkal, s ő készséggel rendelkezésükre áll. Több példa bizonyítja, hogy abban az üzemben, hivatalban vagy termelőszövetkezetben, ahol egy rossz vezető idején elégedetlenkedtek a munkások, rossz volt a hangulat, s emiatt rosszul is ment a munka, egy jó vezető munkába lépése után néhány hónappal teljesen megváltozott a helyzet. Az ilyen helyeken aztán ugrásszerűen megnőtt a termelés színvonala, nagyobb kedvvel dolgoztak a munkások, és az esetnek híte ment az egész városban, faluban. Pedig talán ez a másik vezető sem volt okosabb az előzőnél, csak éppen nem felejtett el köszönni a munkásoknak, barátságosan elbeszélgetni velük, és segíteni mindennapi gondjaikon, bajaikon. Jó néhány példát említhetnénk a megyéből arra, hogy milyen is az emberséges gazdasági vezető. Sztupa Lajos, a Sárvári Barnevál igazgatója, Kovács László, a Kőszegi Posztógyár igazgatója, Nagy Dénes, a Szombathelyi Cipőgyár igazgatója, vagy Horváth Tibor, a bükiLenin Tsz elnöke, Bódis János, a rábahidvégi Úttörő Tsz elnöke — ilyen emberek. S még hány ilyen vagy hozzájuk hasonló vezető van a megyében! Ezeket az embereket szeretik a munkások, a parasztok, adnak a szavukra, és ha valamilyen kéréssel beosztottaikhoz fordulnak, ők igyekeznek a lehető legjobban teljesíteni azt. Hogy ez mennyire Diákok csak most lettek, 1960 szeptemberében. Pedig kicsit eljárt már felettük az idő. Czeglédi József 53, Bertók József kereken 50 éves. Mindketten csényeiek, szövetkezeti vezetők. A Szombathelyi Mezőgazdasági Technikum Sárvárra kihelyezett első osztályának tanulói. Róluk szólunk, és ők beszélik miért tanulnak? A kor nem számít... Czeglédi Józsefnek régi jó barátja a könyv. Amióta csak ismeri a betűt, lehetőségeihez mérten mindig olvasott, tanult. Szorgalmas, okosodó parasztember sarjadéka ő. A népiskolát annak idején dicséretes eredménnyel végezte. Lehetett volna belőle tanult ember is, de a parasztember fiának akkoriban nem a tanulást jelölték meg legfontosabb feladatul, hanem a jószág legelteígy van, a legjobban talán az bizonyítja, mind a Szombathelyi Cipőgyárban, mind a Kőszegi Posztógyárban és a Sárvári Karneválban az új igazgatók munkába lépése éreztette hatását a termelésben is. Az emberek örömmel mentek dolgozni, elismeréssel beszéltek az igazgató tevékenységéről, és azóta szinte második otthonuknak tekintik a gyárat, él és eszköz, munka és mód-szer nem választhatók el egymástól, hanem szorosan összetartoznak. Minden más hiedelemmel, meggyökeresedett előítélettel szemben állíthatjuk, nem az a jó vezető, aki csak a tervszámokat, csak a célt nézi és megfeledkezik a beosztottairól, azokról az emberekről, munkásokról, hivatalnokokról, akik naponta a gépeknél és íróasztaloknál dolgoznak a cél eléréséért, a tervek végrehajtásáért. Ezerszer hallottuk már ezt a jelmondatot, hogy nálunk a legfőbb érték az ember. Érjük el, hogy ez ne csak jelmondat legyen, hanem mindennapi munkánk, életünk alapvető elve, leglényegesebb, legfontosabb meghatározója. D. Kónya Lajos Két öregdiák tesz, s amikor már meg bírta tartani az ekeszarvát, a földművelést. Igen, a földművelést is nagyon szerette és most is nagyon kedveli. Hogy legénykorában megszerezte az aranykalászos gazda jelvényt, az is azért volt, hogy földszeretete mellé legyen egy kis hozzáértése is. Több, mint a csényei átlagparasztnak. És nagyon, de nagyon szeretett volna továbbtanulni. „Kijárni” a gimnáziumot, elmenni felsőbb iskolába, ahol mezőgazdasági lányokat sajátíthatott volna el. De ezt nem tehette. Magához láncolta a birtok ... Úgy volt, hogy egy egész életre. De csak volt, mert, hogy Csényében is szövetkezetbe tömörült a parasztember — megszűnt minden olyan kötöttség, ami kiütötte kezéből a könyvet, a tanulás lehetőségét. A kérdésre, hogy miért tanul, örömmel válaszol: — Szükségét éreztem annak, hogy középfokon is megismerkedjem a mezőgazdaság sokrétű, korszerű technikájával. Szövetkezeti vezető vagyok és egyre inkább látom, hogy csak akkor felelhetek meg igazán annak a bizalomnak — amit a tagságtól kaptam — ha jól megy a szövetkezet. Ahhoz, hogy eredmé n•ssek lehessünk, tanulni kell. — Ötvenhárom évesen is? — Az idő, a kor nem számít — vélekedik Czeglédi József, a mezőgazdasági technikum első osztályos tanulója ... Frissnek érzem még magam. Remélem nem lesz olyan nagyon nehéz a tanulás ilyen korban sem. Majd arról beszél, hogy őt tanító fia és a III. gimnáziumba járó Erika lánya segíti. Ha az akarat megvan a tanuláshoz, akkor — így tartja az öregdiák — ilyen segítés mellett négy év múlva — okleveles mezőgazdász lesz. Megfelelni az újnak Bertók József kitűnő tanuló volt az elemiben. Mondta is az öreg tanító, hogy adják — bármi áron is — továbbtanulásra a Bertók-gyereket. Talentumnak tartotta az egész tanítói kar, maga a jegyző, meg a pap is. Annak tartották, de az árvagyereket senki sem ragadta karon, hogy elvezesse és beírassa valamelyik középiskolába. Ezek után az lehetett belőle, mint a többi árvából: szolgalegény, cseléd, kocsis, béres vagy napszámos. Bertók József az ölbői Unger bérlőnél húzta a napot a hátán. Még fiatalon, szorgalma és fizikai erőkifejtése árán ,munkavezetőnek nevezte ki a bérlő. Akkoriban egyszer hallatlanul nagy tanulási kényszer kerekedett benne. Tudtára adta ezt a bérlőnek is, aki azt válaszolta, hogy neki, „mint munkavezetőnek nincs szüksége továbbtanulásra”. Majdnem beleveszett ebbe a rettenetes érzésbe, de csak meg kellett alkudnia a sorssal. — A régit szeretném pótolni, ha egyáltalán ilyen korban még lehet, írta önéletrajzában. Érzi, hogy van benne még valami. Bensője azt súgja: tanuljon. Tudja, hogy nem lesz könynyű a magasabb ismeretek elsajátítása. De azt is, hogy Cserjében a szocialista mezőgazdaságot részben nekik kell felépíteniük. Ahhoz, hogy felépüljön , tanulni kell. Szigorúan és következetesen, mert különben nincs fejlődés, előrehaladás. Ő, Bartók József, az egyesített csényei szövetkezet elnöke meg akar felelni ennek a bizalomnak. Szombatonként beutazik Sárvárra. Most vannak az előkészületek. Jól felkészül arra a négy esztendőre, ami meghozza számára az oklevelet, azt a tudást, amelynek ő is szükségét érzi. Tarcs Ferenc 3 A tanácsi és szakszervezeti szervek segítik a termelőszövetkezetek munkavédelmi tevékenységét Az üzemek, a szakszervezeti szervek éss tanácsok nemcsak a termelőszövetkezetek megalakításából, hanem azok megszilárdításának a munkájából is aktívan kiveszik a részüket. Hogyan segíti a termelőszövetkezeteket a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja? Erről a kérdésről beszélgettünk el Horváth József elvtárssal az SZMT munkavédelmi csoportjának vezetőjével. — Az elmúlt héten Szombathelyen, a szakszervezeti székházban értekezletet tartottunk a megyei tanács mezőgazdasági osztályával közösen. A megbeszélésen a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetői és a munkavédelmi előadók is részt vettek. Ismertettük az 1008-as számú kormányhatározat és annak végrehajtási utasítását, az FM. 22/1960. számú rendeletét. E határozatok és rendeletek a termelőszövetkezetek munkavédelmi tevékenységére térnek ki — mondotta többek között Horváth elvtárs, majd arról beszélt, hogy a szakszervezeti aktivisták és a tanácsok közreműködésével megvizsgáltak a megyében 49 termelőszövetkezetet. A megvizsgált 49 termelőszövetkezetben az idén január 1-től augusztus 31-ig 54 kisebb-nagyobb baleset fordult elő. A balesetek következtében a termelőszövetkezeti tagok 1142 napon mulasztottak, illetve ennyit estek ki a munkából. A munkavédelmi vizsgálat alapján érdekes következtetésekre jutottak. A termelőszövetkezetekben ma már nagyon sok a gép, a balesetek nagy részét azonban mégsem a gépkezelők vagy a gépek mellett dolgozók szenvedték. A legtöbb baleset — lórúgás, kocsiról való leesés, homokbánya beomlása — könnyelműségből, hanyagságból, vigyázatlanságból fordult elő. A balesetek csökkentése érdekében a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja több intézkedést tesz. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályaival közösen a rendeletnek megfelelően munkavédelmi oktatást rendeznek a termelőszövetkezetekben és a termelőszövetkezetek vezetői számára a biztonsági előírásokból vizsgát tartanak. Az üzemekben, ipari vállalatoknál mindenütt tevékenykedik már biztonsági megbízott. Az üzemi tapasztalatok alapján a termelőszövetkezetekben is kívánnak társadalmi biztonsági megbízottakat munkába állítani. A megtartott értekezleten felmerült a kérdés: ki legyen a szövetkezetben a biztonsági megbízott. Erre kategorikus választ nem lehet adni A helyi adottságoknak megfelelően, lehetőleg valamelyik aktív brigádvezetőre bízzák a munkavédelmi feladatokat. Bár a termelőszövetkezeti tagok nem tagjai a szakszervezeteknek, a szakszervezetek mégis aktív segítséget kívánnak nyújtani munkavédelmi téren is a fiatal, nemrég megalakult termelőszövetkezeteknek. Régen az egy néni paraszt nem élvezte az SZTK-betegbiztosítás előnyeit. Most nemcsak ingyenes orvosi kezelésben részesülnek a szövetkezeti tagok, hanem már a betegségek és a balesetek megelőzésével is gondoskodnak róluk. Több mint 12.000 holdról eddig 700 Vagon nemes paprikát szüreteltek A híres magyar nemespaprika hazájában, Szeged és Kalocsa környékén, az Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint már javában tart a paprikaszüret. Az idén szeptember végén kezdték szedni a szövetkezetek és a magántermelők a feldolgozásra kerülő különleges, jó minőségű pirospaprikát. A paprikafeldolgozó ipar erre az évre összesen 12.000 holdra kötött szerződést a termelőkkel. Az utóbbi években egyre több termelőszövetkezet kezdi meg a paprikatermelést. Tavaly mindössze 1513 holdra kötöttek szerződést a tsz-ek, az idén pedig már 5970 hold paprika termését adják át az őrlőmalmoknak. Az ipar számítása szerint az idei paprikatermés, amely jó közepesnek mondható, körülbelül 3000 vagon lesz, ebből eddig 700 vagonnyit leszedtek és felfűztek. Az őrlőmalmok az új termés feldolgozását már meg is kezdték, úgyhogy decemberre friss paprika kerülhet az üzletekbe. A szakemberek véleménye szerint az idei paprika minősége jó, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a termelők mindenütt jól szervezték meg a szüretet és a szállítást.