Vas Népe, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

1960. november 1. Kedd VAS N E P­E E­gy gyárigazgató munkájá­­ról vitatkoztunk a napok­ban egyik kollégámmal. A vita akörül folyt, milyen irányban be­folyásolják az illető igazgató ma­gatartása és­­módszerei a gyári kollektíva munkáját. Kollégám szerint az igazgató egészében jó gazdasági vezető, dinamikus egyé­niség, rengeteget dolgozik a gyárért, figyelembe veszi a nép­­gazdasági érdekeket, de az em­berek, a munkások általában nem szeretik hibás munkamód­szerei miatt. „Nemrégiben tör­tént — mondotta kollégám —, hogy a gyárban dolgozó segéd­munkások nem arra a helyre vit­ték a legyártott munkadarabokat, amelyet erre a célra kijelöltek.. Amikor ezt az igazgató meglát­ta, így szólt az emberekhez: Na, vigyék csak ezeket a munkadara­bokat a kijelölt helyre, mert ha nem, vehetik a munkakönyv­üke­t Sajnos én, aki védelmeztem az igazgató tevékenységét, ennek a tör­ténetnek a hallatára kénytelen voltam legalább részben feladni álláspontomat. Abban ugyanis vi­tapartneremnek volt igaza, hogy lehet valaki bármilyen jó gaz­dasági vezető, ha az emberekkel, a dolgozókkal való kapcsolata rossz, ha nem választja meg he­lyesen a módszereket, nem jó ve­zető Egyesek szemében ez per­sze nem tűnik hibának. Ha vala­kinek a hibás, „lefelé dorongoló” munkamódszereiről esik szó, gyakran halljuk a mentegető megállapítást: „Kitűnő ember, szívét, lelkét odaadná a néphata­lomért”. S miközben az illető te­vékenységének csak ezt az olda­lát hangsúlyozzák, szem elől té­vesztik, vagy nem akarnak tö­rődni azzal az ellentmondással, hogy az, aki szívét, lelkét odaad­ná a néphatalomért, nem bánhat fellengősen, lekezelően vagy ép­pen embertelenül alárendeltjei­vel, a néppel, a munkásosztály­­lyel. Ezért kell elítélni az ilyen kijelentést, hogy „vehetik a mun­­kaköny­vüket”. A kapitalisták megengedhették ezt maguknak, illetve az ő idejükben természe­tes volt a munkások azonnali el­bocsátása, de a mi rendszerünk lényegével, szellemével szöges el­lentétben áll az ilyen kijelentés, magatartás, módszer. I­gen, a módszer. Sokan azt­­ gondolják, hogy a módsze­rek, az eszközök másodlagosak, s nem veszik figyelembe, hogy mennyire befolyásolják az embe­rek véleményét a helyesen vagy helytelenül megválasztott mód­szerek, eszközök. Egyes vezetők, tudatosan vagy anélkül, csak azt nézik, hogy nekik milyen kötele­zettségeik vannak felfelé, az ipar­igazgatóság, illetve a minisztérium irányában. Mindent arra összpon­tosítanak, hogy a tervet mara­déktalanul teljesítsék, de arról már megfeledkeznek, hogy a ve­zető funkció lefelé, a beosztot­tak, a munkások irányában, lega­lább ugyanilyen kötelezettségek­­kel jár, azaz a célt csak ember­séges, humánus módszerekkel, szocialista emberséggel szabad megvalósítaniok. Senki sem kívánja azt a gaz­dasági vezetőktől, hogy legyenek liberálisak, nézzék el a lógást, a fegyelmezetlenséget, a selejt­­gyártást, az utasítások megszegé­sét. Nem, erről szó sincs. A terv törvény, s a gazdasági vezetők­nek kötelességük gondoskodni­­ar­­ról, hogy a törvényt egy-egy adott üzemben végrehajtsák, azaz a tervet megvalósítsák. Nem ezt akarjuk, hogy a gazdasági veze­tők galamblelkű egyénekké vál­janak, de azt igenis elvárja tőlük a párt és a munkásosztály, hogy a proletárdiktatúrát minden le­hető eszközzel támogassák, s eb­ből szükségszerűen következik a beosztottakkal, a dolgozókkal va­ló lehető legemberségesebb bá­násmód. Ne higgyük azt, hogy az embereket ma már csak a borí­ték érdekli, s ha abban elég pénz lapul, akkor telj­en elégedettek. Nem egy munkás azért hagyja ott a gyárat s megy át egy má­sik üzembe, esetleg alacsonyabb fizetésért is, mert előző munka­helyén nem kapta meg azt a megbecsülést, azt a bánásmódot, amely ma a munkásembernek, éppen a rendszer lényegéből kö­vetkezően, megjár. N­­em lehet jó vezető az, akár párt- vagy gazdasági funkcióban dolgozik, akit nem szeretnek az egyszerű emberek, a kétkezi dolgozók. Nem arra gon­dolunk, hogy a vezetők azon tör­jék a fejüket, hogyan is lehet a legkönnyebben, a legjobban la­vírozva megszerezni a népszerű­séget. Azt a vezetőt szeretik az emberek, aki határozott, megkö­veteli a rendet, a fegyelmet, de igazságos, emberségesen gondol­kozik, beosztottjai bármikor fel­kereshetik ügyes-bajos dolgaik­kal, s ő készséggel rendelkezé­sükre áll. Több példa bizonyítja, hogy abban az üzemben, hivatal­ban vagy termelőszövetkezetben, ahol egy rossz vezető idején elé­gedetlenkedtek a munkások, rossz volt a hangulat, s emiatt rosszul is ment a munka, egy jó vezető munkába lépése után néhány hó­nappal teljesen megváltozott a helyzet. Az ilyen helyeken aztán ugrásszerűen megnőtt a termelés színvonala, nagyobb kedvvel dol­goztak a munkások, és az esetnek híte ment az egész városban, fa­luban. Pedig talán ez a másik vezető sem volt okosabb az elő­zőnél, csak éppen nem felejtett el köszönni a munkásoknak, ba­rátságosan elbeszélgetni velük, és segíteni mindennapi gondjaikon, bajaikon. Jó néhány példát említhetnénk a megyéből arra, hogy milyen is az emberséges gazdasági vezető. Sztupa Lajos, a Sárvári Barnevál igazgatója, Kovács László, a Kő­szegi Posztógyár igazgatója, Nagy Dénes, a Szombathelyi Cipőgyár igazgatója, vagy Horváth Tibor, a büki­­Lenin Tsz elnöke, Bódis János, a rábahidvégi Úttörő Tsz elnöke — ilyen emberek. S még hány ilyen vagy hozzájuk hason­ló vezető van a megyében! Eze­ket az embereket szeretik a mun­kások, a parasztok, adnak a sza­vukra, és ha valamilyen kéréssel beosztottaikhoz fordulnak, ők igyekeznek a lehető legjobban tel­jesíteni azt. Hogy ez mennyire Diákok csak most lettek, 1960 szeptemberében. Pedig kicsit el­járt már felettük az idő. Czeglédi József 53, Bertók József kereken 50 éves. Mindketten csényeiek, szövetkezeti vezetők. A Szombat­­helyi Mezőgazdasági Technikum Sárvárra kihelyezett első osztá­lyának tanulói. Róluk szólunk, és ők beszélik miért tanulnak? A kor nem számít... Czeglédi Józsefnek régi jó ba­rátja a könyv. Amióta csak is­meri a betűt, lehetőségeihez mér­ten mindig olvasott, tanult. Szor­galmas, okosodó parasztember sarjadéka ő. A népiskolát annak idején dicséretes eredménnyel végezte. Lehetett volna belőle tanult ember is, de a parasztem­ber fiának akkoriban nem a ta­nulást jelölték meg legfontosabb feladatul, hanem a jószág legelte­így van, a legjobban talán az bi­zonyítja, mind a Szombathelyi Cipőgyárban, mind a Kőszegi Posztógyárban és a Sárvári Kar­­neválban az új igazgatók mun­kába lépése éreztette hatását a termelésben is. Az emberek öröm­mel mentek dolgozni, elismerés­sel beszéltek az igazgató tevé­kenységéről, és azóta szinte má­sodik otthonuknak tekintik a gyá­rat, él és eszköz, munka és mód-­­­­szer nem választhatók el egymástól, hanem szorosan össze­tartoznak. Minden más hiedelem­mel, meggyökeresedett előítélet­tel szemben állíthatjuk, nem az a jó vezető, aki csak a tervszámo­kat, csak a célt nézi és megfe­ledkezik a beosztottairól, azokról az emberekről, munkásokról, hi­vatalnokokról, akik naponta a gépeknél és íróasztaloknál dol­goznak a cél eléréséért, a tervek végrehajtásáért. Ezerszer hallot­tuk már ezt a jelmondatot, hogy nálunk a legfőbb érték az ember. Érjük el, hogy ez ne csak jelmon­dat legyen, hanem mindennapi munkánk, életünk alapvető elve, leglényegesebb, legfontosabb meg­határozója. D. Kónya Lajos Két öregdiák tesz, s amikor már meg bírta tar­tani az ekeszarvát, a földműve­lést. Igen, a földművelést is nagyon szerette és most is nagyon ked­veli. Hogy legénykorában meg­szerezte az aranykalászos gazda jelvényt, az is azért volt, hogy földszeretete mellé legyen egy kis hozzáértése is. Több, mint a csé­­nyei átlagparasztnak. És nagyon, de nagyon szeretett volna továbbtanulni. „Kijárni” a gimnáziumot, elmenni felsőbb is­kolába, ahol mezőgazdasági lá­­­nyokat sajátíthatott volna el. De ezt nem tehette. Magához láncolta a birtok ... Úgy volt, hogy egy egész életre. De csak volt, mert, hogy Csényében is szövetkezetbe tömörült a paraszt­­ember — megszűnt minden olyan kötöttség, ami kiütötte ke­zéből a könyvet, a tanulás lehető­ségét. A kérdésre, hogy miért tanul, örömmel válaszol: — Szükségét éreztem annak, hogy középfokon is megismer­kedjem a mezőgazdaság sokrétű, korszerű technikájával. Szövetke­zeti vezető vagyok és egyre in­kább látom, hogy csak akkor fe­lelhetek meg igazán annak a bi­zalomnak — amit a tagságtól kaptam — ha jól megy a szö­vetkezet. Ahhoz, hogy eredmé­­ n•ssek lehessünk, tanulni kell. — Ötvenhárom évesen is? — Az idő, a kor nem számít — vélekedik Czeglédi József, a me­zőgazdasági technikum első osztá­lyos tanulója ... Frissnek érzem még magam. Remélem nem lesz olyan nagyon nehéz a tanulás ilyen korban sem. Majd arról beszél, hogy őt ta­nító fia és a III. gimnáziumba járó Erika lánya segíti. Ha az akarat megvan a tanuláshoz, ak­kor — így tartja az öregdiák — ilyen segítés mellett négy év múl­va — okleveles mezőgazdász lesz. Megfelelni az újnak Bertók József kitűnő tanuló volt az elemiben. Mondta is az öreg tanító, hogy adják — bár­mi áron is — továbbtanulásra a Bertók-gyereket. Talentumnak tar­totta az egész tanítói kar, maga a jegyző, meg a pap is. Annak tartották, de az árvagyereket senki sem ragadta karon, hogy elvezesse és beírassa valamelyik középiskolába. Ezek után az lehetett belőle, mint a többi árvából: szolgale­gény, cseléd, kocsis, béres vagy napszámos. Bertók József az öl­­bői Unger bérlőnél húzta a napot a hátán. Még fiatalon, szorgalma és fizikai erőkifejtése árán ,mun­kavezetőnek nevezte ki a bérlő. Akkoriban egyszer hallatlanul nagy tanulási kényszer kereke­dett benne. Tudtára adta ezt a bérlőnek is, aki azt válaszolta, hogy neki, „mint munkavezető­nek nincs szüksége továbbtanu­lásra”. Majdnem beleveszett ebbe a rettenetes érzésbe, de csak meg kellett alkudnia a sorssal. — A régit szeretném pótolni, ha egyáltalán ilyen korban még le­het, írta önéletrajzában. Érzi, hogy van benne még va­­lami. Bensője azt súgja: tanul­jon. Tudja, hogy nem lesz köny­­nyű a magasabb ismeretek elsa­játítása. De azt is, hogy Cse­rjében a szocialista mezőgazda­ságot részben nekik kell felépíte­niük. Ahhoz, hogy felépüljön , ta­nulni kell. Szigorúan és követke­zetesen, mert különben nincs fej­lődés, előrehaladás. Ő, Bartók József, az egyesített csényei szö­vetkezet elnöke meg akar felel­ni ennek a bizalomnak. Szombatonként beutazik Sár­várra. Most vannak az előkészü­letek. Jól felkészül arra a négy esztendőre, ami meghozza számá­ra az oklevelet, azt a tudást, amelynek ő is szükségét érzi. Tarcs Ferenc 3 A tanácsi és szakszervezeti szervek segítik a termelőszövetkezetek munkavédelmi tevékenységét Az üzemek, a szakszervezeti szervek és­­s tanácsok nemcsak a termelőszövetkezetek megalakítá­sából, hanem azok megszilárdítá­sának a munkájából is aktívan ki­veszik a részüket. Hogyan segíti a termelőszövetkezeteket a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja? Erről a kérdésről beszélgettünk el Horváth József elvtárssal az SZMT mun­kavédelmi­­ csoportjának vezetőjé­vel. — Az elmúlt héten Szombathe­lyen, a szakszervezeti székházban értekezletet tartottunk a megyei tanács mezőgazdasági osztályával közösen. A megbeszélésen a járási tanács mezőgazdasági osztályveze­tői és a munkavédelmi előadók is részt vettek. Ismertettük az 1008-as számú kormányhatározat és an­nak végrehajtási utasítását, az FM. 22/1960. számú rendeletét. E határozatok és rendeletek a termelőszövetkezetek munka­­védelmi tevékenységére tér­nek ki — mondotta többek között Hor­váth elvtárs, majd arról beszélt, hogy a szakszervezeti aktivisták és a tanácsok közreműködésével megvizsgáltak a megyében 49 ter­­melőszövetkezetet. A megvizsgált 49 termelőszövet­kezetben az idén január 1-től au­gusztus 31-ig 54 kisebb-nagyobb baleset fordult elő. A balesetek következtében a termelőszövetke­zeti tagok 1142 napon mulasztott­­ak, illetve ennyit estek ki a mun­kából. A munkavédelmi vizsgálat alapján érdekes következtetésekre jutottak. A termelőszövetkezetek­ben ma már nagyon sok a gép, a balesetek nagy részét azonban mégsem a gépkezelők vagy a gé­pek mellett dolgozók szenvedték. A legtöbb baleset — lórúgás, kocsiról való leesés, homok­bánya beomlása — könnyel­műségből, hanyagságból, vi­gyázatlanságból fordult elő. A balesetek csökkentése érde­kében a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi cso­­portja több intézkedést tesz. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályaival közösen a rendeletnek megfelelően munkavédelmi okta­tást rendeznek a termelőszövetke­zetekben és a termelőszövetkeze­tek vezetői számára a biztonsági előírásokból vizsgát tartanak. Az üzemekben, ipari vállalatoknál mindenütt tevékenykedik már biz­tonsági megbízott. Az üzemi ta­pasztalatok alapján a termelőszövetkezetekben is kívánnak társadalmi biztonsá­gi megbízottakat munkába ál­lítani. A megtartott értekezleten felme­rült a kérdés: ki legyen a szövet­kezetben a biztonsági megbízott. Erre kategorikus választ nem le­het adni A helyi adottságoknak megfelelően, lehetőleg valamelyik aktív brigádvezetőre bízzák a munkavédelmi feladatokat. Bár a termelőszövetkezeti tagok nem tagjai a szakszervezeteknek, a szakszervezetek mégis aktív se­gítséget kívánnak nyújtani mun­kavédelmi téren is a fiatal, nem­rég megalakult termelőszövetkeze­teknek. Régen az egy néni paraszt nem élvezte az SZTK-betegbizto­­sítás előnyeit. Most nemcsak in­gyenes orvosi kezelésben részesül­nek a szövetkezeti tagok, hanem már a betegségek és a balesetek megelőzésével is gondoskodnak róluk. Több mint 12.000 holdról eddig 700 Vagon nemes paprikát szüreteltek A híres magyar nemespaprika hazájában, Szeged és Kalocsa kör­nyékén, az Élelmezésügyi Minisz­térium tájékoztatása szerint már javában tart a paprikaszüret. Az idén szeptember végén kezdték szedni a szövetkezetek és a ma­gántermelők a feldolgozásra ke­rülő különleges, jó minőségű pi­rospaprikát. A paprikafeldolgozó ipar erre az évre összesen 12.000 holdra kötött szerződést a terme­lőkkel. Az utóbbi években egyre több termelőszövetkezet kezdi meg a paprikatermelést. Tavaly mindössze 1513 holdra kötöttek szerződést a tsz-ek, az idén pedig már 5970 hold paprika termését adják át az őrlőmalmoknak. Az ipar számítása szerint az idei paprikatermés, amely jó közepes­nek mondható, körülbelül 3000 va­gon lesz, ebből eddig 700 vagon­nyit leszedtek és felfűztek. Az őr­lőmalmok az új termés feldolgo­zását már meg is kezdték, úgyhogy decemberre friss paprika kerülhet az üzletekbe. A szakemberek vé­leménye szerint az idei paprika minősége jó, ami elsősorban an­nak köszönhető, hogy a termelők mindenütt jól szervezték meg a szüretet és a szállítást.

Next