Vas Népe, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

1960. dec. 1. Csütörtök Nagy táblák — kisebb költség A gépállomások megyei igazgatóságán nemrégiben megvizsgálták, mit eredményezett a nagy táblák kialakítása a vasi falvakban a gépállomások számára. Íme, néhány példa. A középszántásnál, mint jellegzetes gépállomási tömegmunkánál 200 ezer forint munkabér és 800 mázsa üzemanyag a megtakarítás az idén. Lényegesen csökkent az üresjárat is. Kisparcellán egy 10 órás műszakban 3 óra az üresjárat. Legalább ennyi időt vesz el a traktorostól az ide-oda való kutatás. A nagy táblában ugyanakkor egész nap dolgozhat a a gép, s alig van üresjárata. Figyelemre méltó a teljesítmény növekedése a Zetor-traktoroknál is. A nagy táblákon 10 óránként átlag 2,3 kat. holddal nagyobb területen vezettek el a Zetorok. Az idén a gépállomások 50 ezer holdon vezettek géppel, s kereken 8500 órával rövidebb idő alatt elvégezték ezt a munkát. A megyei gépállomási szakemberek szerint a mélyszántásnál is előnyt jelentenek a nagy táblák a kisparcellával szemben. Most ősszel már megalakult a helyzet, hogy 0,7 kát. holddal nagyobb területet forgatnak meg a vasi traktorosok műszakonként, mint a múlt ősszel a kisparcellákban. Tehát azontúl, hogy műszakonként kisebb költséggel üzemeltek az idén a vasi traktorok, nagyobb teljesítményt is értek el. Mondani sem kell, hogy a nagy táblák a magasabb termésben is igazolták a várakozásokat. Mind a gépállomás, mind a vasi falvak népe jól járt hát a kisparcellák összeszántásával, a nagy táblák kialakításával. Jövőre egymillió naposcsirkét kapnak a vasi tsz-ek és az egyéni tenyésztők A szerződők előnyben részesülnek a naposcsibe vásárlásánál Mint ismeretes, újabb kedvezményes akció indul decemberben a szerződéses baromfi tótenyésztés fejlesztése érdekében. A hamarosan megkezdődő szerződéskötések során minden eddiginél több élő baromfira kötnek szerződést a baromfifeldolgozó vállalatok és földművessszövetkezetek. A szerződő tsz-ek, gazdák számos kedvezményen kívül előnyben részesülnek már a naposbaromfi-vásárlásnál is: a keltető állomás ugyanis mindenekelőtt a szerződő termelők igényeit elégíti ki, akiknek a hitel-, de kapott napos baromfi árát csak az áru értékesítéseikor kell visszafizetniük. A minap felkerestük Jávorházy Ferencet, a Szombathelyi Baromfikeltető Állomás igazgatóját,s megkértük tájékoztassam bennünket a naposcsibe-ellátással kapcsolatban. Jávorházy Ferenc kérdéseinkre az alábbiakban válaszolt: — Milyen terveik vannak a növekvő baromfiigények kielégítésére? — Természetesen azon leszünk, hogy minél több napos baromfit adhassunk a tsz-ek és a tenyésztők részére. Ebben az évben is már 846 ezer naposcsibét keltettünk, így a szokásosnál egy hónappal hosszabb ideig működött, a keltető-állomás. Gépeivel ugyanis évente csak 750 ezer napos baromfit tudunk keltetni. De ha az igények többet követelnek tőlünk, amint ezt az érdeklődés mutatja — akkor egy millió naposcsibét is keltethetünk. — Hogyan lehet napos baromfit igényelni? — A tsz-ek rendeléseit a megyei tanács mezőgazdasági osztálya gyűjti össze. Ez a munka már folyamatban is van. Eddig a tsz-ektől már 50 ezer naposcsibére érkezett be igénylés. A keltető állomásom ezért hamarosan újra megkezdődik a munka. December 13-án már 50 ezer tojást berakunk a gépekbe és január 4-én küldjük is az első naposcsibe-szállítmányokat a vasi szövetkezetekbe. — Foglalkoznak-e a naposcsibén kívül más baromfi keltetésével? — A mi tevékenységünk elsősorban az állami gazdaságok, tsz-ek igényeihez igazodik. Már az idén több szövetkezetből kérték, hogy keltessünk pulykát, kacsát, libát és gyöngyöst is. Jövőre megkezdjük a fenti napos baromfik keltetését is. Ahogy megtörténik a jelentkező igények felmérése, úgy rendezkedünk be pulyka, kacsa, liba és gyöngyös keltetésére is. — Lesz-e elegendő tojás a keltetéshez? — Évről-évre több tenyésztojásra van szükségünk. Az állami gazdaságok és tsz-ek az ellátóink. Reméljük, hogy az eddiginél több tenyésztojást bocsátanak a keltető állomás rendelkezésére. Azonkívül, ahogy ehhez érdekük is fűződik, jól járnak a keltetésre szánt tojás értékesítésével. A termelőszövetkezetek a mindenkori felvásárlási áron felül 40 vagy 50 százalékra ír minőségi felárat kapnak a tojás után. Mennyiségi felár is megilleti őket. Amennyiben 5 ezeren felül adnak el tojást, darabonként a fentieken kívül mennyiségi felárként még 10 fillért kapnak. Ezúttal is kérem a nagyüzemeket, segítsenek a közös feladat megoldásában, adják el a keltetésre alkalmas tojást a baromfikeltető állomásnak. SEJYIN: — Éppen seperni kezdtem az aszfaltot a bejárat körül, igazgató elvtárs, amikor egyszerre csak ott láttam ezt a csomagot. Megijedtem a látványtól nem tréfadolog ennyi pénz! Ezresek!... Elhiheti, alig vártam, hogy én megérkezzék, igazgató elvtárs!... Biztos, a mieink közül veszthette el valaki, vagy talán éppen hivatalos pénz: az államunknak kára és valakinek súlyos baja lehet miatta... Az igazgató köszönetet mondott Golubcovnak, megrázta a kezét és elmondta a történteket az intézet munkatársainak. Kiderült, hogy egyikük sem veszítette el a pénzt, így hát átadták a rendőrségnek, a talált tárgyak osztályán. Golubcovról pedig híradás jelent meg a faliújságon ezzel a címmel: „Nemes magatartás". Ezek után már teljesen megbíztak Golubcovban... A történeti igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ezúttal Golubcov kissé becsapta Kraschke urat, aki az említett jelenet céljára nem ötezer, hanem hét és félezer rubelt adott át neki. Golubcov azonban úgy számított, hogy ötezer is megteszi a kellő hatást. Ezt azonban sem Kraschke, sem Waitzel nem tudta meg, és nem győztek örülni új ügynöküknek. S hogy örömük még nagyobb legyen, Goltsbeov, akit „Kárókirály’* néven vezettek rá a titkos ügynökök listájára, meglehetős gyorsan elsajátította az okmányok és tervrajzok fényképezésének technikáját. A Kárókirálynak április végére sikerült kihallgatnia egy beszélgetést és megtudta, hogy Leontyev tervező hivatalos kiküldetésre indul Azt már tudták, hogy Leontyev minden este, mielőtt munkahelyét elhagyná, titkos okmányait páncélszekrénybe zárja el, majd ezt lepecsételi. A páncélszekrényt, a rajta olvasható felirat szerint, a „Finommechanikai Szövetkezet" készítette. Kraschke ugyanilyen páncélszekrényt szerzett be egy üzletben, mégpedig úgy, hogy a báró király, aki a megbeszélt időpontban ugyancsak megjelent a boltban, észrevétlenül megmutatta neki, hogy melyik fajtáról van szó. Ezután Kraschke a hivatali szobájában alaposan szemügyre vette a páncélszekrényt. A „Finommechanikai Szövetkezet” gyártmányának minősége Kraschke úr teljes elismerését vívta ki, ugyanis rendkívül kezdetleges alkotmány volt, belső zára inkább egy egyszerű kertkapu reteszére hasonlított, mint titkos okmányokat rejtő páncélszekrény zárjára. A dolgot azonban megnehezítette az a körülmény, hogy Leontyev páncélszekrénye, mint kiderült, laboratóriumának titkos helyiségében állt, s ennek a szobának külön acélajtaját éjszakára bonyolult lakattal zárta be, így tehát a Leontyev páncélszekrényében őrzött tervrajzok megszerzéséhez először is az acélajtó lakatjának kulcsára volt szükség, másodszor magának a páncélszekrénynek a kulcsára, végül pedig pontos másolatot kellett készíteni arról a pecsétről, amellyel a páncélszekrényt mindennap lepecsételték, hogy a tervrajzok lefényképezése után újra rányomhassák a pecsétet. A báró király megkapta a szükséges instrukciókat és különleges gyártmányig plasztilint is kapott. Egyik éjjel, amikor ügyeletes volt az intézetben, a többiek távozása után belülről bezárta az előcsarnok ajtaját, eloltotta a villanyt és zajtalanul felment az emeletre. A titkos szobába vezető acélajtóhoz osont és ott óvatosságból nem gyújtotta fel a villanyt, hanem zseblámpájával világított. Az intézet hosszú, visszhangos folyosóit alig világította meg a nagy szárnyas ablakon át beszűrődő holdfény. Titokzatos, kékes félhomály volt. Golubcov fülelt, mintha valami gyanús neszt hallott volna a közeli mosdóból. Torka kiszáradt az izgalomtól, kővé meredve állt az ajtónál, figyelte a ■ mosdóból kihallatszó hangot. Most már tisztán és egyenletesen hallotta. Utolsó erejét összeszedve elhatározta, hogy úgy tesz, mintha a szokásos éjszakai körútján járna és szándékosan hangos léptekkel megindult a mosdó felé. Nagy erővel felrántotta az ajtót és hangos szóval kérdezte: — Ki van itt? Nem kapott feleletet. Felgyújtotta a villanyt, s látta, hogy a mosdó üres, és egyenletesen, visszhangosan csöpög a víz. A báró király dühösen káromkodott, mert a fali tükörben megpillantotta izgalomtól eltorzult, halálsápad arcát. „Keserű kenyér ez’ — gondolta, s hogy kissé lecsillapítsa idegeit, rágyújtott egy cigarettára. Aztán visszatért az acélajtóhoz és hozzáfogott, hogy Kraschke útmutatása szerint a plasztikres tubusból lassan belenyomja a sűrű, tapadós masszát a kulcslyukba. Amikor a kulcslyuk tele volt, kivárta az előírásos öt percet, majd a kiálló résznél fogva kihúzta, a közben megmerevedett, megkeményedett masszát. Másnap a Mosztrorg-áruházban találkozott. Krasehkéval és a tülekedésben anélkül, hogy köszöntötték volna egymást, észrevétlenül kezébe nyomta a kulcsmintát. Két nappal utóbb a „báró-király” egy sörözőbe ment, amelynek egyik asztalánál Kraschke ült szerény, durva szövésű ruhában. Gloubcov úgy tett, mintha nem ismerné és megkérdezte, hogy leülhet-e az asztalához. Némán, egymásra sem nézve, itták sörüket. Amikor Kraschke fizetett, majd felállt, észrevétlenül odacsúsztatta Golubcovnak a minta alapján elkészült kulcsot. A báró király aznap éjszaka megint ügyeletes volt az intézetben, s a kapott kulccsal felnyitotta az acélajtót. Ezúttal a páncélszekrény zárjáról és a viaszpecsétről készített lenyomatot. (Folytatjuk) A Simis-akció (8.) VAS NÉPE A MÁV közleménye A MÁV vezérigazgatósága értesíti az érdekelteket, hogy a vasúti állomások december 1-én megkezdik a dolgozók heti- és havi jegyének, illetve a menettérti jegyek váltásához szükséges igazolványok nyilvántartásba vételét. Ezt a munkát december 31-ig fejezik be. Januárra már csak az 1961-re érvényes igazolvány alapján váltható heti- és havijegy. Az 1960. évre kiadott menettérti jegy váltására jogosító igazolványok 1961. január 5-én huszonnégy óráig érvényesek. A szükséges nyomtatványokat bármely állomáson megvásárolhatják az érdekeltek. A vezérigazgatóság kéri a dolgozókat, hogy saját érdekükben időben gondoskodjanak az igazolványok kicseréléséről, mert az évévi torlódást csak így lehet elkerülni. A kedvezmények igénybevételének feltételei változatlanok, részletes felvilágosítást a vasútállomások adnak. Az összefogás szép példába Sűrű köd üli meg a határt ezen a vasárnapi reggelen, Bük utcái mégis népesek. A szokatlan mozgolódás olyan képet fest, mintha valamilyen természeti katasztrófa elhárítására készülne a falu lakossága. Ásóval, lapáttal, csákánnyal felszerelt csoportok verődnek össze, s igyekeznek a bal országút felé. Kint a határban — ameddig a szem ellát — munkásruhás idős bácsik, fiatalemberek, asszonyok és lányok serege vonul és tűnik tova a ködös homályban. — Ugyan mi lehet itt? — kérdezi a tájékozatlan idegen, a beavatottak azonban tudják: nem természeti katasztrófa fenyegeti a községet, hanem annak határában természeti kincs — melegvíz — jelzi érkezését. Magasan ágaskodik a fúrótorony, körülötte serény munka folyik. Rosszan a föld az ásók nyomán, csattognak a csákányok. Tsz-tagok, gépálomási traktorosok, KISZ-fiatalok és sokan mások szorgos munkája nyomán szemlátomást nő, mélyül az az árok, amelynek elkészítésére fogott össze Bük lakossága, hiszen e vízlevezető árok nélkül a fúrótorony tétlenségre lenne kárhoztatva, késne Bük és környréke nagy kincsének, a termálvíznek a felszínre hozása. Tóth Gyula tanácselnök kezében is ott a szerszám, s miközben verejtékező homlokát törülgeti, büszkén tekint végig azon az emberláncon, amelynek minden „szeme” boldogan áldozta fel vasárnapi pihenőjét a büki gyógyfürdő mielőbbi megvalósulása érdekében. Bernáth Lajos, Bük, Petőfi u. 7. Csákánydoroszló állandó kéz Az utóbbi időben több cikk jelent meg a különböző napilapokban arról, hogy hazánkban örvendetesen növekszik a filmszínházak hálózata. Amilyen öröm ez, annál szomorúbb, hogy községünkben, Csákánydoroszlón — ahol több mint tíz éve működött állandó filmszínház , a Vas megyei Moziüzemi Vállalat mintegy fél ével ezelőtt „újított”, s a községet a vándormozi hálózatba kapcsolta be. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a korábbi csütörtöki és vasárnapi előadás helyett most csak kedden van mozi a kétezer lakosú községben. A csákánydoroszlóiak bosszúságát még fokozza, hogy az utóbbi időben a vándormozi előadásai is rendszertelenek, soha nem lehet tudni hogy mikor fogadja az érdeklődőket zárt ajtó. Októberben két héten át nem volt előadás, novemberben pedig 15-én és 22-én szünetelt a mozi. Az a kérésünk, hogy Csákánydoroszlóban állítsák vissza az állandó mozit, s addig is, amíg ez megtörténik, a vándormozi tartson rendszeres előadást. Háklár Lajos: Csákánydoroszló, Körmendi u. 42. Válassounk olvasóinknak Nesits Géza, Máriaújfalu: Újabb levelére is csak a korábban írtakat tudjuk válaszolni. Javasoljuk, hogy személyesen forduljon a megyei tanács mezőgazdasági osztályához. Somogyi Ferenc, Kondorfa: Jogos panaszukkal egy ízben már foglalkoztunk. Újabb cikk közlését nem tartjuk indokoltnak, így a ,,luca széke” című írását sem közölhetjük. Vörös Ferenc Szombathely, Juhász Gy. u. 2.: Panaszát kivizsgáljuk, s az eredményről '’'' ertjük. Wercz Gyula, Táplánszentkereszt: A TÜZÉP-pel kapcsolatos panaszára válaszunkat levélben rövidesen közöljük. Papp Pál, Magyarlak: Kérdésével forduljon bizalommal a szentgotthárdi irási tanács mezőgazdasági osztályához, ahol a hivatalos választ megkapja. Komlós Sándor, Pínkamindszert: Köszönjük „Egy tévedés tisztázásáért” című cikkünkkel kapcsolatos levelét, amelyben „Kis község nagy ünnepe” című korábbi cikkünk megállapításait támasztotta alá.