Vas Népe, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2. VAS PI EPE Filytaféslik­ a tüntetési hullám Belgiumban Brüsszel (MTI): Belgiumban országszerte óriási felháborodást keltett a rendőrség és a katona­ság önkénye. A kormány pénte­ken még abban reménykedett, hogy az új esztendőre sikerül megfékezni a sztrájkot és a tün­tetéseket. A legutóbbi vérengzés után azonban ez a remény meg­hiúsult. A szocialista szakszerve­zetek, közölték, hogy vasárnap és hétfőn újabb tüntetések lesznek. A munkások délelőttönként a szo­cialista párt brüsszeli székháza előtt gyülekeznek, és onnan indul el a tüntetők menete. A szocialista akcióbizottság keddre szintén hatalmas méretű tömegmegmozdulást tervez. Ezen a napon ül össze a parlament, hogy ismét tárgyaljon Eyskens „ta­karékossági” programjáról. Szombaton délelőtt — jelenti az AFP—, a sztrájkólók gyászme­nete vonult végig a főváros ut­cáin, hogy tiltakozzon a rendőri önkény ellen. A Belga Kommunista Párt fel­hívást intézett a szocialista szak­­szervezetekhez, hogy keddre hir­dessenek általános sztrájkot és újabb tömegmegmozdulásokat. A kommunista párt javasolja, hogy a parlamentben és országszerte egyperces csenddel adózzanak Van Steppen, a pénteki tünteté­sek során megölt munkás emlé­kének. A szocialista párt nyilatkozat­ban ítéli el a rendőrség és kato­naság példátlan brutalitását. A szocialista párt hangsúlyozza, a munkabeszüntetés tovább tart. A sztrájk célja: a kormány gazda­sági programjának megbuktatása — mondja a nyilatkozat. Péntek délután és este Brüsz­­szelen kívül az ország más váro­saiban is heves tüntetések voltak. Verviersben a sztrájkolók a vá­ros központja felé nyomultak. A­­rendőrség könnyfakasztó bom­bákkal és tűzoltófecskendőkkel próbálta szétoszlatni a tömeget. A Reuter értesülése szerint Charleroiban, a „vörös övezet” egyik központjában 20.000 mun­kás tüntetett a kormány adóeme­lési és bércsökkentési politikája ellen. A sztrájkolók lámpavasak­ra akasztották az Eyskensről min­tázott bábukat. Antwerpenben a tüntetők fe­kete zászlók alatt vonultak fel és így tiltakoztak a brüsszeli gyil­kosság miatt.­­ Az ADN értesülése szerint az­­ Eyskens-kormány most a rendkí­vüli állapot kihirdetését mérle­­­­geli.­­ A belga dolgozók hősi harca a­­ nemzetközi munkásság elismeré­­­­sét és csodálatát váltotta ki. A Szovjetunió, az NDK, Kína, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Olasz­ország, Jugoszlávia és Nyugat- Németország szakszervezetei szo­lidaritásukról biztosították a bel­ga sztrájkolókat. Nagy-Britannia és Franciaország kikötő és szál­lítómunkásai megtags­lták a Bel­giumból érkező hajók kirakását, ezzel is kifejezve együttérzésüket harcoló belga munkástársaik iránt. Amerikai szolgálatban álló ellenforradalmi csoportot tettek ártalmatlanná Kubában Havanna (MTI). Mint az ADN és az Új Kína jelentette, a kubai biztonsági szervek a polgári la­kosság szoros együttműködésével csütörtökön ártalmatlanná tettek egy amerikai szolgálatban álló ellenforradalmi csoportot és le­tartóztatták annak 17 tagját. A letartóztatottak között van Alfre­do és Manuel is, az Egyesült Ál­lamokban működő kubai ellen­­forradalmi szervezet két vezetője. A csoport tagjainak lakásán nagy mennyiségű bombát és ame­rikai eredetű dinamitot, valamint különböző lőszereket és más rob­banóanyagot találtak. Az újabb amerikai ügynökök letartóztatásának híre nagy fel­­­háborodást keltett a kubai nép körében. Havannában pénteken este nagyszabású tüntetés volt az el­nöki palota előtt. Az amerikael­­lenes transzparensekkel felvonult tüntetők követelték, hogy ítéljék halálra az ellenforradalmi cso­port tagjait. Hasonló tüntetések folytak Santa Claraban, Jovellanes-ban és több más kubai városban is. Mint az AP jelentette, a perui kormány pénteken este közölte, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kubával. Az amerikai hírügynökség kom­mentárjából kitűnik, Washington reméli, hogy „több más latiname­rikai ország is követni fogja Pe­rut a Kubával való diplomáciai kapcsolatok megszakításában”. 1961. január 1. Vasárnap Harriman az „utazó nagykövet" Palm Beach (MTI) Kennedy­t megválasztott amerikai elnök pénteken este Averell Harriman­­ demokrata párti politikust nevezte­­ki „utazó nagykövetévé”.­­ Mint az AP írja, az „utazó­­ nagykövet” bármilyen célból bár­­­­hová ellátogathat, azonban Ken­nedy kijelentette, hogy elsősor­ban azt a sok új országot tartotta szem előtt a kinevezésnél, ame­lyek a legutóbbi évtizedben lép­­tek az államok sorába és „rend­kívül fontosak az Egyesült Áll­mok számára”. A 69 éves Averell Hammy Roosevelt kormányában kapó először különböző posztok, majd 1943-ban moszkvai, 1948 ban londoni nagykövetté nevez­ték ki. Truman kormányába 1946 végén a kereskedelemügy tárcát töltötte be. Harriman a New York Invest­ment Banking House of Brown Brass., Harriman and Co. Band egyik főrészvényese. A laoszi korúvcsapatos­ és a Pa’et Lao er súlyos csapásokat mérnek a lázadókra Hanoi (TASZSZ). A laoszi kor­ I­mánycsapatok a Patet Lao erői­vel együttműködve, továbbra is erős csapásokat mérnek a lázadók­­ egységeire. Nosavan, a lázadó tá­bornok ugyanis azzal dicsekedett, hogy csapatai „sikeresen előre­nyomultak” Vientianetől északra. A valóság, hogy a fővárostól északra, Pha-Khongnál megállí­tották a lázadók csapatait. Ide­érkező jelentések szerint Laosz északi része teljesen a kormány­csapatok és a Patet Lao erőinek ellenőrzése alatt áll. Phong-Saly északlaoszi ta­rto­­­­mányban, ahol Nosavan ügynökei­­ nemrég lázadást próbáltak kirob­bantani és a kormánycsapatok­ meg akarták nyerni a lázadó számára, teljesen helyreáll a rend. Szufanuvong herceg poran­csot adott a Patet Lao erőinél hogy ebben a körzetben is szoro­san működjenek együtt a kor­mánycsapatokkal, vezessenek le a tartományban együttes köz­igazgatást, amely a Souvain, Phooma vezette törvényes laosz kormány nevében gyakorolja hatalmát. Pholsena tájékoztatásügyi mi­niszter, a törvényes laoszi kor­mány képviselője felhívással for­dult a kormánycsapatokhoz, Pater Lao erőihez az egész m­ás­ néphez, s szerencsekívánatait fe­jezte ki a lázadók elleni harcok­ban aratott nagy sikerekkel kap­csolatban. Pholsena felhívta azokat a tisz­teket és katonákat, akiket csalán úton a lázadók oldalára toboroz­tak, lépjenek fel a Nosavan- Boumb Oum-klikk vezetői ellen és álljanak a nép oldalára, a kormánycsapatok soraiban har­coljanak a békés, semleges, egy­séges és független Laoszért. Kong Le kapitány, a Vien-dan tartományban állomásozó kor­mánycsapatok parancsnoka de­cember 30-án szintén napipa­rancsban mondott forró köszöne­tet a kormánycsapatoknak, a Pa­tet Lao alakulatainak, valamin Vientiane lakosságának azért hogy a főváros hősies védelme során súlyos veszteségeket okoz­tak az ellenségnek. Kong Le kö­zölte, hogy csapatai most sikeres hadműveleteket folytatnak Vien­tiane térségében, Luang Prabang tartományban és komoly veszte­ségeket okoznak az ellenségnek.­ Mobutu bo­lga fennhatóság áfáit álló területről készül megtámadni a törvényes kormányhoz hű Kivu tartományt Leopolville (MTI) Hírügynök­ségi jelentések szerint Mobutu arra készül, hogy a belga fenn­hatóság alatt álló Ruanda Ururudi gyámsági területről kiindulva tá­madást intézzen a törvényes kor­mányhoz hű Kivu tartomány el­len. Bukavu, Kivu tartomány fő­városa Ruanda Urundi határán fekszik és a város egyedüli repül s rátere már a belga gyámsági te­­­rületen van. Hírek szerint Mo­butu a belga légiforgalmi társa­ságok repülőgépeivel ide akarja szállítani csapatait. Mint az AP írja, a bukavui re­pülőtéren csak belga engedéllyel lehet leszállni. Az ENSZ-tisztvi­­selők kijelentették, hogy egy ilyen engedély a Biztonsági Ta­nács határozatának megsértését­­ jelentené, mivel az megtiltja a­­ közvetlen katonai segítségnyúj­­t­­ást Kongóban. Megbízható források szerint Mobutu a leopoldville-i francia nagykövetségen keresztül felkérte a belga kormányt, engedélyezze a repülőtér használatát. Hasonló kérést intézett Hammarskjöld ENSZ-főtitkárhoz is. Mobutu egyébként pénteken elhalasztotta a Kivu elleni tá­madás megindítását. Kaszadi, a „katonai főbiztos” kijelentette, hogy előbb­­,a meggyőzés mód­szerével kísérleteznek. Mobutu elküldte megbízottait Kivuba, hogy megpróbálja maga mellé ál­lítani a katonai parancsnokokat. Későbbi hírügynökségi jelenté­sek szerint Mobutu, aki Kaszavu­­buval együtt Luluaburgba uta­zott, újságírók előtt kijelentette: a kivui helyzetet egy ejtőernyős századra bízzák. Hozzáfűzte, hogy 10 napon belül Bukavuba akar látogatni. Kaszadi katonai főbiztos azonban később Leopold­­ville-ben „megmagyarázta’­ a puccsista ezredes hetvenkedő ki­jelentéseit és hozzáfűzte, hogy Mobutu csak akkor utazik Bukta­tóiba, ha a „békéltető” megbeszé­lések sikeresek lesznek. Mobutu ejtőernyőseit akkor vetnék be, ha Kivu tartomány rábeszélésre” nem áll Mobutu mellé. Mint az AP írja, a tarto­mány lakossága erőteljesen tá­mogatja Lumumba és Gizenga kormányát. NEMZETKÖZI SZEMLE lllllllllllllllllllllllltlllllllfeHlIflIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIII ■ SMIIIIIIliMiiMtItCHMtMtaMIIMtIMIlMMiailllltMaMMaaMliMM & népeit formálják a boldog esztendőket Szán a szép köszöntés: boldog fej esztendőt! Ne érjen bánat, ne hulljon könnyed, élj békességben! A becsületes, jóakaratú emberek százmillióinak ajkáról nemcsak szeretteikhez, közvetlen környeze­tükhöz, népükhöz, de minden névhez, az emberiséghez szól a kívánság: élj szabadon, boldogan, békességben! Mind szélesebb és szélesebb azoknak a tábora, akik békessé­get, szabadságot, boldogságot kí­vánnak valamennyi népnek. De nem pusztultak még el az embe­riség ellenségei sem a Földről. Ép­pen ezért nem elég a kívánság, hanem a népek nagy összefogásá­ra­ van szükség a mind boldogabb új esztendők ok­osításához. Erről tanúskodnak a legutóbbi esztendek és, a most véget ért 1960. év ese­ményei is. A változatos esemé­nyekben bővelkedő év tarka szöve­vényeiben világméretű harc kör­vonalai mutatkoznak meg az épí­tők és a rombolás erői között. 1960-ban is a bék­­eszerető né­pek, élükön a­ Szovjetunióval, gi­gászi harcot vívtak az emberiség kitebb jövendőjéért. Százmilliók legszebb álmának volt szószól­ója a Szovjetunió ebb­ől ez esztendő­ben is, amikor sürgette az általá­nos és teljes leszerelés tervének Ber­r-kiközi megvitatását, azt, hogy­­az ENSZ renkívüli közgyűlésen vitassa meg ezt a rendkívül fon­tos kérdést. Az emberiség szószó­lója volt a Szovjetunió képviselő­je az ENSZ-ben, amikor kezdeti lépésként részleges leszerelési in­tézkedéseket követelt. És akkor is, amikor a tízhatalmi leszerelési bi­zottságot a nyugatiak minden szó­­csép­ésével és köntörfalazásával szemben igyekezett munkában tar­tani és megóvni a kátyúba jutá­s­­t­. A nyugati hatalmak elsősor­ban az Egyesült Államok agresszív körei mindezeken a tárgyalásokon csupán szólamokat hangoztattak, a tényleges intézkedések helyett tovább fegyverkeztek, sőt megtör­ték az atomkísérletek területén időlegesen beköszöntött csendet is. Valamennyi hi­perialista hatalom támogatta vagy legalább is beavat­kozás nélkül tűrte, ezzel bátorí­totta a francia kormányt, hogy felrobbantsa első és második atombombáját, s az emberiség til­takozásával mit sem törődve, ka­rácsonyi „ajándékként““ a harma­dikat is. Az emberiség és az emberiesség nevében terjesztette be a Szovjet­unió azt a javaslatot, amelynek e tán­tán még az emberiség legmeg­­átalkodottabb ellenségei is el kel­lett hogy fogadják tényként azt az igazságot, hogy a gyarmati kérdés megoldásának megvitatása tovább nem halasztható. Századunk, közelebbről emberöltőnk, a gyar­mati kizsákmányolás felszámolásá­nak időszaka. Az emberiség fel­­szabadulása a gyarmati elnyomás alól tovább nem halogatható. A Szovjetunió határozott kiállása e kérdésben minden nemzetközi fó­rumon, a szovjet kormány minden­nemű támogatása a nemzeti fel­szabadító mozgalmaknak, meg­gyorsítja a felszabadulás folyama­tát. 1960 Afrika éve volt. Ebben az esztendőben nagyobb változás állott be a fekete földrészen, miit évtizedek, sőt évszázadok alatt együttvéve Az országok egész so­ra vált függetlenné, a népek egész sora nyerte el a lehetőséget, hogy gazdaságilag is függetlenné váljék a volt elnyomóitól, kivívja teljes szabadságát. A volt gyarmattartó hatalmak és a mögöttük meghúzódó, de mindig irányító szerepű Egyesült Államok nem nézik tétlenül az eseményeket. Különösen azokon a pontokon, amelyek gazdaságilag és stratégiailag fontosak, ragaszkod­nak az imperialisták görcsösen koncukhoz. Tovább tört a fegyve­res harc Algériában: kegyetlen mészárlás folyik a fajgyűlöletet nyilvánosan is hirdető délafrikai kormány intézkedései folytán. Kongóban összefogott az imperia­lizmus, hogy szétzüllessze a had­sereget, megakadályozza a törvé­nyes­­parlament és a parlement választotta kormány munkáját. Az imperializmus a nemzeti burzsoá­zia legszélsőségesebb rétegeivel szövetkezve szembeszánt a haladó erőkkel. Ázsiai országokban is, többek között Laoszban, ahol a Noeavan-féle reakciós klikk az amerikai imperialistáktól kapott fegyveres támogatással harcol a haladó erők ellen. . Az erőviszonyoknak a szocializ­mus javára történt megváltozása világszerte új feltételeket terem­tett és teremt a népek harcához, gazdasági és politikai függetlensé­gük kivívásához. Az Egyesült Ál­lamok minden agressziós fenyege­tése ellenére a kubai forradalom napról-napra vív újabb győzelme­ket. A kubai nép harca tanulság és példa Dél-Amerika népei számára. A megrettent imperialisták ugyan­akkor fokozzák a nyomást a dél­amerikai országok kormányaira, hogy őket a kubai példától elri­asszák. Recsegnek-ropognak a gyarmatbirodalom eresztékei és az imperialisták minden elképzelhető eszközzel arra törekednek, hogy ahol lehet, valamiképpen fenntart­sák még magukat. Folyik a harc a béketábor és az imperialista erők között szüntelenül. Az imperialista agresszorok hábo­rúra készülnek. A népek azonban tudják, hogy ez a háború elkerül­hető, meg lehet hiúsítani Elsősor­ban azért, mert döntően megvál­toztak az erőviszonyok. Van erő, amely képes megfékezni az impe­rializmust. Ez az erő a szocialista tábor egysége, a szocialista gazda­ság újabb és újabb győzelme a békés versenyben az imperializ­mus felett, a Szovjetunió fölénye a rakétatechnikában, a szocialista tábor együttműködése az imperia­­lista-ellenes harcban a felszabaduló afrikai népekkel, az úgynevezett el nem kötelezett országokkal és a latin-amerikai országokkal, továb­bá valamennyi ország népének egyre erősödő békevágya. A Szov­jetunió sikereiben az imperialista­­ellenes erők világszerte saját győ­zelmüket látják, az imperialista hatalmak sikertelenségei a népek ellenségeit rettentik meg. A kommunista és munkáspártok 1960 novemberében kiadott nyi­latkozata tulajdonképpen az el­múlt esztendők, különösen 1960 eseményeinek vizsgálatán, az erő­viszonyok lemérésén, a valóságos helyzet ismeretén alapul. Ez a nyi­latkozat megállapította, hogy elér­kezett az idő, amikor meg lehet hiúsítani az imperialista agresszo­­rok ama kísérletét, hogy világhá­borút robbantsanak ki. A szocia­lista világtábor, a nemzetközi mun­kásosztály, a nemzeti felszabadít mozgalom, a háború ellen fellép valamennyi ország és az összt békeszerető erő közös erőfeszíté­seivel el lehet hárítani a világhá­borút. A népek összefogtak és a kiáltvány fokozza ennek az össze­fogásnak a céltudatosságát és ere­jét. A megérett történelmi szük­ségszerűség még szilárdabbá ko­vácsolta az egységet. Aktív és ha­tározott harccal kényszeríti majd rá az emberiség az imperialistákat a leszerelésre, a még függő orszá­gok felszabadítására, az elnyomás megszüntetésére. A Moszkvában kiadott békekiáltvány újból leszö­gezte, hogy az emberiség előtt élet­bevágó alternatíva áll: a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttélése vagy a történe­lem legpusztítóbb világháborúja. A békés együttélés eszméje magával ragadta az emberiség legjobbjait, és az eszme mögött felsorakoznak a százmilliók. A világméretű béke­harc a békés együttélés jegyében zajlik, és ebben a harcban nin­csen „tűzszünet“. A békéért folyó harc zajlik ünnepnapokon, hétköz­­napokon egyaránt. A népek nem várják, hogy az égből ereszkedjék elé a függetlenség, a béke a bol­dogság „csodamalma", saját ke­zükkel formálják és védik meg azt. A népek összefogása ad értel­met és hitelt a szép kívánságnak: „Boldog új esztendőt az emberi­ségnek!­“

Next