Vas Népe, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

a VA­S NÉPE Kennedy első kongresszusi üzenete (Pohri­+Ás az la Old­atról.) Kiden szólva, az amerikai gaz­dasági élet nehézségekkel küzd*. Az Egyesült Államok — foly­tatta — „az utolsók között fog­lal helyet a gazdasági élet fej­lődésének ütemét tekintve. Sőt a múlt év tavasza óta még ez a fejlődés is visszaesett. Az épít­kezések üteme is visszaesett Az eladatlan gépkocsik száma ma el­érte az egymilliót. A dolgozók száma csökkent, a heti munkaidő pedig általában nem éri el a 40 órát sem. Az árak ellenben tovább emelkednek. Az elnök ezután az Egyesült Ál­lamok fizetési mérlegében mutat­kozó hiánnyal foglalkozott. Ez a hiány az utóbbi 3 év alatt körülbelül 11 milliárd dollár­ra nőtt. Kitért arra is, hogy az amerikai aranykészletek majdnem 5 milli­árd dollárral apadtak. Ezzel kap­csolatban kijelentette, hogy a fenti jelenségek részben azért következ­tek be, mert az Egyesült Államok "kelleténél nagyobb részesedést vállalt a Nyugat kötelezettségeiből a katonai segélynyújtás és a kül­földi államok megsegítése terén".­­A feltevések szerint — mondotta — a jelenlegi politika mellett a hiány 1961-ben 2 milliárd dollár lesz, és az emberek azokban az or­szágokban, amelyeknek dollárok­kal való ellátása következtében állt elő ez a deficit, most nagy­­hangon azt kérdezgetik, elegendő lesz-e aranykészletünk, hogy fe­dezni tudjuk kötelezettségeinket­. 25 milió embernek nincs megfelelő lakása „Az országnak az 1961. pénz­ügyi évre szóló költségvetése va­lószínűleg szintén újból deficittel fog zárulni... Városaink egyre nyomorúságosabbá válnak. Hu­szonötmillió amerikai még mindig olyan lakásban él, amely nem felel meg az előírásoknak.­ Iskoláinkban kétmillióval több gyermek tanul, mint amennyi a normális befogadó képességük: 90.000 tanítónak aincs elegendő képesítése ahhoz, hogy tanítson. A középiskoláinkat elvégző, leg­szebb reményekre jogosító diákok harmadrésze anyagi nehézségek miatt nem tanulhat tovább. Or­szágunkban nincs elegendő tudós, mérnök és tanár, jóllehet a világ­gal szembeni kötelezettségeink megkövetelnék, hogy legyen. Az orvostudományok területén csodá­latos új sikereket értek el. Ezek a csodálatos vívmányok azonban túlságosan sok ember számá­ra elérhetetlenek azért, mert nincs elegendő jövedelmük (különösen az öregeknek). To­vábbá azért, mert nincs elég kórházi ágy, mert nem kielégítő a magántulaj­donba® levő kórházak mennyisége, nincs elég orvos és felcsere. Kennedy rámutatott, hogy „az amerikai életnek még több más fájó pontja is van“, majd az ame­rikai „szervezett bűnözésről és a fiatalkorúak bűnözéséről­ beszélt. Szólt továbbá a faji megkülön­böztetésről is. „Az a tény, hogy egyes amerikai polgártársainkat faji származásukból kifolyólag­­ megfosztják alkotmányos jogaik­­ gyakorlásától, attól, hogy éljenek szavazati jogukkal és más egyéb­­ jogukkal — mondotta — nyugta-­­ lanítja az ország lelkiismeretét és kitesz bennünket a világközvéle- ■ mény ama bírálatának, hogy de­mokráciánk nem igazolta a nem-­­ zeti örökségünkkel kapcsolatos­­ nagy reményeket*. ' N­ válságnk napról napra sokasodnak ! Az elnök kijelentette, hogy az­­ érintett kérdések többségével kap­­­­csolatban a következő két héten­­ belül üzeneteket intéz a kongres­­­­­szush­oz. „Mindezek a problémák azon­ban — hangoztatta a továbbiak­ban — elhalványulnak azok mel­lett, amelyek világviszonylatban merülnek fel előttünk. A válságok napról-napra sokasodnak.­­ Kötelességemnek tartom közöl­­t­eni a kongresszussal, hogy az el­­s múlt 16 nap alatt általunk foly­­­­tatott elemzés világosan megmu­tatta: az említett fő válságos terüle­teken az események áradata egyre inkább túlhalad rajtunk, az idő pedig nem nekünk dol­gozik. ”- Kennedy érintette az Egyesült Ál­■ lamok laoszi, kongói, latinameri­­­­kai és európai poltikáját és egye­■ bek között kijelentette:­­ „Afrikában Kongót kegyetlenül­­ marcangolja a polgárháború, a­­ politikai elégedetlenség és az ál­­­lami rend felbomlása. Mi továbbra is támogatni fogjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének hősies­­ erőfeszítéseit, amelyek arra irá­nyulnak, hogy helyreállítsák a bé­két és a rendet, azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket most egyre inkább fenyeget a növekvő fe­szültség, továbbá egyes problémák megoldatlansága és több tagország részéről a támogatás lazulása, összevisszaság a nyugati egyezményekben Európában szövetségi egyez­ményeink nem valósulnak meg és bizonyos­ összevisszaság jel­lemzi őket. A NATO egységét gyengíti a gazdasági versengés és bizonyos fokig aláássák a nemze­ti érdekek. A NATO még nem mozgósította kellőképpen tartalé­kait és még nem dolgozott ki ál­talános álláspontot. Mégis, egyet­len atlanti hatalom sem oldhatja meg egymagában azokat az álta­lános problémákat, amelyek je­lenleg előttünk a védelemben, a külföldi országok megsegítésé­ben, a pénzügyi tartalékokban és más egyéb területeken felmerül­nek, szoros kapcsolatunk azok­kal, akikkel osztozunk a remé­nyekben és az érdekekben, or­szágunk egyik legfontosabb erő­forrása”. „A hidegháború határain túl elterülő világ elérése — folytat­ta Kennedy — továbbra is a leg­hőbb óhajunk. A legfőbb aka­dályt továbbra is a Szovjetunió­val és a kommunista Kínával kialakult viszonyunk jelenti. So­hasem nyugtathatjuk meg ma­gunkat azzal, hogy az említett országok közül egyik vagy a má­sik lemondott a világuralomra való törekvésről — arról a tö­rekvésről, amelyet nem is olyan régen újra energikusan hangsú­lyoztak”. „Hogy elfogadhassuk a kihívá­sok tömkelegét —, hogy teljesít­hessük azt a szerepünket, amely alól nem bújhatunk ki a nemzet­közi küzdőtéren — jelentette ki a továbbiakban Kennedy — felül kell vizsgálnunk és újra kell ér­tékelnünk eszközeink — legyenek azok katonaiak, gazdaságiak vagy politikaiak — egész tárházát. Egyik közülük nem homályosít­­hatja el a másikat Mindenek­előtt élesítenünk kell katonai eszközeinket Ezért utasítottam a hadügymi­nisztert, hogy vizsgálja felül egész védelmi stratégiánkat; kö­telezettségeink teljesítésére való képességünket;­ stratégiai tá­maszpontjaink, csapataink és ri­asztási rendszerünk hatékonysá­gát, sebezhetőségét és decentrali- ,­záltságát, műveleti és szervezeti hatékonyságát és gazdaságossá-­­ gait, az elavult támaszpontok és­­ létesítmények felszámolását, to­vábbá azt, hogy jelenlegi hagyo-­­ mányos és nukleáris erőink, va­lamint fegyvertípusaink a jelen-­­ legi és jövendő veszélyek fényé-­­ ben megfelelnek-e a korszerűség­­ és mozgékonyság követelmé- ■ nyeinek”. „Másodsorban — jelentette ki­­ Kennedy — tökéletesítenünk ] kell gazdasági eszközeinket”. Be- , jelentette azt a szándékát, hogy , kéri a kongresszust, adjon neki­­ jogot arra, hogy : „a gazdasági, a művelődés és­­ a szociális fejlődés területén , más földrészek megsegítésé­re új, még hatékonyabb prog- c ramot valósítson meg”.­­ ..Ez a program — mondotta — s ösztönözni fogja és ténylegeseb-­­­ben számításba veszi szövetsége-­­­seink közreműködését, s biztosít-­­­ja majd összes programjaink köz­pontosított politikai irányítását, mert ezek jelenleg olyan gyak­ran fedik­ egymást, ellentétesek egymással, vagy erőink szétforgá­­csolásához vezetnek”. Az elnök a továbbiakban rész­letesen foglalkozott annak a nemzetközi gazdaság­politikának különböző vonatkozásaival, ame­lyet kormánya folytatni szándé­kozik. „Harmadsorban — folytatta az elnök — elő kell készítenünk po­litikai és diplomáciai fegyvere­inket, az együttműködés és az egyetértés eszközeit, mert vég­eredményben ezeken kell alapul­nia a világrendnek, amelyet eré­lyes intézkedések tartanak fenn”. As leszerelésről Kennedy különösen részletesen foglalkozott a leszerelés kérdésé­vel és kijelentette: „Már intéz­kedtem a leszerelés terén kifej­tett erőfeszítéseink összehangolá­sáról és kiszélesítéséről, arról, hogy a fegyverzetek ellenőrzését tegyük saját személyes veze­tésem alatt álló nemzeti poli­tikánk fő céljává. Nem szabad megengednünk azt, hogy a fegyverkezési ver­seny átterjedjen újabb országok­ra, hogy újabb nukleáris hatal­mak keletkezzenek, hogy a ver­seny kiterjedjen a világűrre is.” Emlékeztetett arra is, hogy kérte a többi érdekelt kormányt, „já­ruljanak hozzá a nukleáris kísér­letek megtiltására vonatkozó tárgyalások ésszerű elhalasztásá­hoz”. „Szándékunkban áll — mondotta — felújítani a tárgya­lásokat, mivel készek vagyunk a végleges megegyezésre bármely országgal, amely ugyanolyan mértékben kész hozzájárulni a hatékony és erélyesen végrehaj­tott szerződés megkötéséhez”. „Fokoznunk kell folytatta Ken­nedy , az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatását, mint olyan eszközét, amelynek fel­adata véget vetni a hideghábo­rúnak, és amely nem szolgálhat harci küzdőtérül. Tekintetbe vé­ve az ENSZ növekvő jelentősé­gét és tagjai számának megkét­szerezését, kibővítjük és megerő­sítjük képviseletünket az ENSZ- ben; elősegítjük olyan helyzet ki­alakítását, amelyben az ENSZ kellő pénzügyi­ támogatást kap; azon leszünk, hogy a főtitkári tisztség integritása megmarad­jon”. Végül pedig — jelentette ki az Egyesült Államok elnöke — kor­mányunk a lehető leggyorsabban igyekszik megkeresni a Szov­jetunióval és más országok­kal az együttműködés összes lehető területeit azért, hogy „felhasználjuk a tudomány csodáit, nem pedig azokat a vonatkozása­it, amelyek rémületet keltenek”. A Az események fejlődése kedvezőtlen az USIS-ra „Felhívok minden országot, köz­tük a Szovjetuniót is, hogy velünk együtt foglalkozzanak az időjá­rás-jelző szolgálat megjavításá­val, összekötő műholdak megal­kotására vonatkozó új prog­ram végrehajtásával, a tá­voli bolygók, a Mars, és a Vénusz felkutatásának előkészí­tésével, azokkal a kutatásokkal, amelyek egy szép napon feltár­hatják a mindenség legmélyebb titkait.* „Rendkívül fontos problémák állnak előttünk — jelentette ki , befejezésül Kennedy. — Az ese­­­­mények fejlődése kedvezőtlen­­ ránk nézve. Még kellemetlenebb hírekre is számíthatunk, mielőtt­­­i helyzet jobbra fordul. A jobb­­i­san reménykedve fel kell készüln­­­­ünk a rosszabbra is. Nem kerülhetjük el a veszélyt, de nem szabad megengednünk, hogy a bennünket fenyegető ve- .! :z.oly pánikot idézzen elő "sora­­i­nkban, vagy arra késztessen , k-i-,­ h­­gy a szűk elszige- t­­elődés útjára lépjünk". , , 1961. február 1. Szerda Tizenöt évvel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Köztársaságot Régi múltra tekint vissza a magyar köztársasági mozgalom. Mindazok, akik szerettek és még ma is szeretnek hivatkozni a magyar nép királyh­űségére, rend­szerint hallgatnak a magyar re­publikánusokról é­s köztársasági mozgalmainkról. Hallgatnak az első magyar köztársasági moz­galomról, s annak vezetőiről is, akiknek feje a Vérmezőn hullott a porba, az idegen királyi ön­kény következtében. Martino­vics, Hajnóczi, Lackovics és tár­saik azonban nem haltak meg hiába, mert a köztársasági gon­dolatot továbbvitték népünk leg­jobbjai. Ezt fejezte ki az 1849-ben a debreceni nagytemplomban meg­történt detronizáció is, a Habs­­burg-ház trónfosztása, Kossuth és a baloldal, vagy a 48-as for­radalmi if­júság, Táncsics, a vö­rös republikánus, Petőfi, Vasvá­ri és társaik, tettekben, beszé­dekben, költményekben szálltak síkra a királyság ellen, a köz­társaságért. S Petőfi és Vasvári nemcsak életükben, halálukban is hitet tettek e gondolat mellett. A döntő fordulatot ebben a kérdésben a vérzivataros 1918- as esztendő hozta. Ettől kezdve de facto megszűnt a magyar ki­rályság, megszűnt Magyarország a Habsburgok koronatartománya lenni. Az őszirózsás forradalom­mal, a polgári köztársaság létre­jöttével, a proletárdiktatúra győ­zelmével a magyar köztársasági mozgalom eljutott azokig a csú­csokig, amelyekig az akkori tör­ténelmi körülmények között el­juthatott. Horthy fasiszta diktatúrája névlegesen fenntartotta a ma­gyar királyságot, de ez a király­ság már csak formálisan létezett. A mi embrió-polgárságunknak azonban nem volt annyi ereje, becsülete, hogy valamit is vál­toztasson a fennálló helyzeten. Az igazi változást a régi tár­sadalmi rend és társadalmi ke­retek szétrombolása hozhatta csak meg. A történelmi osztá­lyok lekerültek a hatalom polcai­ról, és eltakarodtak, mert el kel­lett takarodniuk a köztársasági gondolat megvalósításának út­­jából. 1944. december 21-én, a debreceni nagytemplomban — ott, ahol valamikor Kossuth ki­mondotta a Habsburg-ház det­­ronizációját — megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés, amely a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjének te­kintette magát. S az események ezután már gyorsan peregtek. Létrejött az Ideiglenes Nemzeti Kormány, 1945. január 20-án megkötötték a fegyverszüneti egyezményt, létrejött a Nemzeti Főtanács, megalakultak a helyi népi hatalmi szervek, a nemzeti bizottságok. Az 1945 őszén le­zajlott nemzetgyűlési választá­sok után megindult a harc az államforma eldöntésének kér­désében. A reakciós erők a Szent-korona-tanra és minden egyébre hivatkozva, — Mind­­szenty bíborossal az élen—­­igyekeztek megállítani az időt, és megakadályozni a köztársa­ság győzelmét a királyság felett. A demokrácia erői azonban, a Magyar Kommunista Párt veze­tésével, letörték a reakciót, és az 1946. január 31-én hozott el­ső törvény kimondta a végszót az államforma kérdésében, feb­ruár 1-én kikiáltották a Magyar Köztársaságot. 15 esztendő telt el azóta, né­pünk történetének olyan korsza­ka, amely alatt óriási léptekkel haladtunk előre a királyi múlt miatti elmaradás felszámolásá­ban. Kiszorítottuk a hatalomból a tőkéseket, s kicsit már távoli­nak is tűnik az idő, amikor a munkásság és a parasztság de­mokratikus diktatúrájára tá­maszkodva, a munkásosztály ve­zetésével, sikerült győzelemre vinni a köztársaság gondolatát. Igen, a köztársasági gondolat véglegesen győzedelmeskedett! 1949. augusztus 20-án a megvál­tozott viszonyoknak megfelelően Magyarország köztársaságból népköztársasággá vált. Az or­szág irányítását a munkásosz­tály vette kezébe, az az osztály, amelynek képviselői a polgárság helyett is mindig kiálltak a köz­­társasági gondolat mellett. Ma, 15 évvel a demokratikus magyar köztársaság győzelme után befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását. Közel az idő, amikor el fogunk jutni a köztársaság még magasabb for­májáig a Magyar Szocialista Köztársaság kimondásáig. S mi­közben ezt a harcot vívjuk, nem szabad megfeledkeznünk a ma­gyar köztársasági mozgalom küzdelmes múltjáról, és az 1946. február 1-én alakult Magyar Köztársaságról sem. A békéért, a semlegességért, a nemzeti összefogásért és az egységért küzdő laoszi bizottság felhívása Hanoi (MTI). A békéért, a sem­legességért, a nemzeti összefogá­sért és az egységért küzdő laoszi bizottság, amely a Souvanna Phouma miniszterelnök és a Pa­tel Lao mozgalom közötti tár­gyalások eredményeként jött lét­re a múlt év végén, felhívást in­tézett Ázsia, Afrika és az egész világ békeszerető népeihez. A Laosz Hangja rádióállomás által sugározott felhívás sürgeti, hogy minél hamarabb rendezzenek nemzetközi értekezletet a laoszi kérdés megoldására, vessenek vé­get az amerikai és thaiföldi be­avatkozásnak. A felhívás rámuta­tott, hogy a lázadóknak a Rizses­­köcsög-síkságon és a Xieng Khou­­ang, valamint Phong Saly tarto­mányokban elszenvedett veresé­gei után az Egyesült Államok ra­kétákkal felszerelt repülőgépet küldött Laoszba, s a Boun Oum­­kuikk még nagyobb kegyetlenség­gel irtja a lakosságot. Tárgyalások a Santa Maria fedélzetén Recife (MTI). Az UPI gyorshír­ben közli, hogy Smith ellenten­gernagy, az amerikai haditenge­részet képviselője magyar idő szerint 11 órakor a Gearing ame­rikai rombolón megérkezett a Santa Maria óceánjáróhoz, amely­nek fedélzetén megkezdte tárgya­sait Galvao kapitánnyal, a hajót birtokukba vett portugál hazafiak vezetőjével. Párizsból jelenti a TASZSZ, hogy mint a Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetsége kö­zölte, a szervezet táviratot­ ka­pott a Santa Maria fedélzetéről. A távirat hangsúlyozza, hogy „Az Ibériai-félsziget elnyomott haza­fiai, akik éltek a felkelés jogával, felhívással fordulnak az egész vi­lág becsületes jogászaihoz, ítéljék el a hivatalos hírügynökségek és diktátorok sértő kijelentéseit. Az utasok és a hajó személyzete éli a maga megszokott normális éle­tét." A Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetsége táviratban vá­laszolt, amely a többi között rá­mutat, hogy a felkelőknek,a joguk valy partra tenni az, utasokat ta élhetnek a politikai felceidlnt megillető jogokkal.

Next