Vas Népe, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1901. február 1. Szerda Egy vállalat­­ több ezer konkurrenssel Kevés olyan háztartás van, ahol a család tagjai maguk varr­ják a ruháikat, még kevesebb, ahol maguk talpalják a cipőiket. A mosógépek elterjedésével azon­ban nagyon sok családban házi­lag mossák a ruhákat, ágynemű­ket. Ezért a Szombathelyi Patyo­lat Vállalat évről évre nehezebb helyzetbe kerül, hiszen több ezer konkurrenssel kell versenyeznie. “Feltehető a kérdés: a mosógépek és a háztartási gépek elterjedésé­vel van-e létjogosultsága a Pa­tyolatnak? Erre a kérdésre maga az élet ad választ. Az utóbbi időben nem csökkent, sőt némileg növekedett a mosásra, vasalásra, vegytisztí­tana beadott ruhaneműek meny­­nyisége. A Szombathelyi Patyo­lat Vállalat dolgozói pedig arra törekednek, hogy a növekvő igé­nyeket évről évre jobban kielé­gítsék, hogy a minőségre és a ha­táridőkre minél kevesebb kifogás, panasz merüljön fel. Derdák Lajos elvtárs, a válla­lat igazgatója arról tájékoztat bennünket, hogy kicserélik az el­avult gépeket, bővítik az üzlethá­lózatot, a „bevállaló” helyeket. A közelmúltban két 60 kilós, egyenként 65.000 forint értékű mosógépet és egy 30 kilós, 34.000 forint értékű kisebb mosógépet vásároltak. Az idén tavasszal a Német Demokratikus Köztársa­ságból egy 400.000 forint értékű „TRI” gép érkezik a vállalathoz. Ez a korszerű gép elsősorban a felsőruhák száraz vegytisztításá­­ra lesz alkalmas. A gépi berende­zések fejlesztése mellett gondol­nak a dolgozók munkakörülmén­­nyeinek állandó javítására is. Van-e létjogosultsága a válla­latnak? Erre a kérdésre választ ad az a tény is, hogy tavaly a közületek részére 2580 mázsa, a lakosság részére 433 mázsa ruhát mostak ki. Az idei terv szerint is közel hárommillió forint értékű szolgáltatást végeznek. A megye­­székhelyen négy, Sárváron egy üzlete van a vállalatnak. Ezenkí­vül Kőszegen, Celldömölkön, Já­­noshá­zán, Szentgotthárdon és Csepregen megbízottak gyűjtik össze és továbbítják a szombat­­helyi üzemnek a mosásra, festés­re, vegytisztításra beadott ruhá­kat. Tervezik azt is, hogy Kör­menden és Vasváron megbízottat állítanak munkába, Celldömöl­kön pedig üzletet rendeznek be. Ezzel is kényelmesebbé kívánják tenni a lakosságnak a Patyolat­tal fennálló kapcsolatát. A Patyolat Vállalatnál nem is annyira az üzemi nyereség növe­lése, hanem a lakosság szolgálata a fontosabb. Ezért a minőség ro­vására soha nem csökkentik az önköltséget. Ezek után kérdezhetné valaki, hogy a vállalatnál talán nem is fontos a takarékosság? De igen. A szállításnál, munkaszervezés­nél újítások révén igyekeznek csökkenteni az önköltséget, de az intézkedések soha nem mehet­nek a minőség rovására. S ha a vállalat kevesebb veszteséggel dolgozik a tervezettnél, akkor a dolgozók „veszteségi jutalomban” részesülnek a nyereségrészesedés helyett. 1959. termelési eredmé­nyei alapján hétezer forintot osz­tottak ki a kislétszámú vállalat­nál. Hegyi Margit főkönyvelő sze­rint most, a tavalyi megtakarítá­sok után 20—25 ezer forint ju­talomra számítanak. F. L. Benczik Rudolf az ivánci Haladás Tsz agroné- VMSZ, egy évvel ezelőtt került a szövetkezetbe. Mint kiváló szak­ember, minden tehetségét a szö­vetkezet mielőbbi felvirágoztatá­sára, a belterjes gazdálkodás ki­alakítására fordítja. Az idén ISO hízott sertés átadására szerződött a tsz, s mind a száznyolcvanat saját tenyésztésből állítják ki. Az idén 90 hízott marhát adnak el s még ebben az évben 130 növen­déket és selejt állatot jövő évi hizlalásra szereznek be. A tehe­nek múlt évi, viszonylag ala­csony tejhozamát ez év végire megkétszerezik. Állandó konzultációs központokat szerveznek a levelező agrármérnök hallgatók részére Január végén megkezdődött az agrár-felsőoktatási intézmények levelező hallgatóinak új tanéve. Az általános-, gépész- és kertész­­mezőgazdasági mérnökök levelező képzésének első évfolyamára 670 hallgató iratkozott be, 20 száza­lékkal több mint tavaly. Az Ag­rártudományi Egyetem, a három mezőgazdasági akadémia, a ker­tészeti, és az erdőmérnöki főis­kola levelező tagozatán fele any­­nyian tanulnak, mint a nappali tagozaton. A Földművelésügyi Miniszté­riumban most intézkedéseket hoztak a levelezőképzés színvo­nalának további emelésér­e. Első­sorban a tanulmányi körülmé­nyeket könnyítik, hogy a gyakor­lati munkával elfoglalt hallga­tóknak még inkább módjuk le­gyen a tananyag alapos elsajátí­tására. A vizsga­időszakot az edidgínek kétszeresére hosz­szabbították, s a félévi vizsgák számát — esetleg tárgykörök ösz­­szevonásával is — négyre maxi­málták. Minden agrár-felsőokta­tási intézményben tanévenként négy heti benti foglalkozást ír­tak elő, előadások, konzultációk,­ laboratóriumi gyakorlatok céljá­ra. Jelentős segítség a levelező hallgatóknak, hogy az ország 12 városában állandó konzultációs központot hoznak létre, ahol kö­zép- és főiskolai tanárok részvé­telével az alsó évfolyamok álta­lános alap­tárgyaiból szerveznek előadásokat és konzultációkat. ­ Amztriai futyzetek (1.) Január közepén az Osztrák Bé­ketanács meghívására harmincöt tagú népfront-küldöttség utazott megyénkből társasgépkocsin há­romnapos ausztriai látogatásra. A látogatás az osztrák békeharcosok szombathelyi és kőszegi kirándu­lásának viszonzása volt. Autóbuszunk Kőszegnél hagyta el a magyar határt. Az osztrák határnál kedves ismerősök, az itt járt osztrák békeharcosok fogad­ták küldöttségünket, s csatlakoz­tak hozzánk. Ezután már osztrák területen robogtunk tovább. Első napi útunk célja Eisenstadt volt. A város széléig remek han­gulatban telt az idő, s egymás után hagytuk magunk mögött a kilométereket. Eisenstadtba beér­ve azonban különös kopogás, re­csegés zavarta meg társalgásun­kat. A szokatlan zajt Ikarusz gép­­kocsink okozta, amelyet ezután a vezetője le is állított. Teltek a percek, múlt a drága idő, s mi csak várakoztunk: szállítóeszkö­zünk sehogy sem akart engedel­meskedni vezetőjének. Végül meg­untuk a tétlenséget, s gyalog in­dultunk el a város szíve felé. Ak­kor még bíztunk abban, hogy ko­csink később követ bennünket. Ez sajnos nem­ következett be. Ké­sőbb — amikor a főtérre huzatták —, kiderült, hogy véglegesen el­romlott, nem lehet kijavítani, hosszabb ápolásra szorul. (Itt je­gyezzük meg, hogy az Autóközle­kedési Vállalatnak nagyobb gon­dot kellene fordítania a külföldre küldendő gépkocsikra, mert tudo­másunk szerint ez nem az első eset,­­ az ilyesmi nem a legjobb propaganda az egyébként világhí­rű Ikarusz autóbuszoknak. Ez a kocsi mondta fel a szolgálatot a grazi úton is és ebből adódóan nagyon meg kellett volna gondol­ni, hogy még egyszer kiküldjék-e, annál is inkább, mert a vállalat­nak nem csak ez az egy kocsija van a különjáratokra.) Eisenstadtban először a Haydn kápolnát tekintettük meg. Elmon­dották nekünk, hogy Haydn har­minc évig élt a városban. Veze­tőnk megmutatta azt az orgonát, amelyen Haydn játszott és elveze­tett bennünket a nagy művész sír­helyéhez is. Ezután az Eszterházy- kastélyt látogattuk meg, amelyben a számunkra, magyarok számára elég hírhedt nevű herceg még mindig 16 szobát tart fenn magá­nak, bár állandó tartózkodási he­lye nem ebben a városban van. A nevezetességek megtekintése után az Osztrák-Szovjet Baráti Társaság helyiségében találkoz­tunk az osztrák vendéglátókkal. Küldöttségünk minden tagját egy­­egy osztrák család látta vendégül házában. A vendéglátás, az oszt­rák barátok kedvessége mindany­­nyiunkat nagyon kellemes benyo­másokkal töltött el. Egymás után szövődtek a barátságok a küldött­ség tagjai és a vendéglátók között. Este a baráti vacsorán, s utána poharazgatás közben sok cím cse­rélt gazdát azzal, hogy a barátság tovább folytatódik majd... Eisenstadtban,­ a mintegy hét­ezer lakosú kisvárosban kevés a disszidens, de azért találkoz­unk velük. Különösen egy Szombat­helyről disszidált idősebb férfi, Sz. Sándor nem tágított a csoportunk­tól. Mindenhová árnyékként kö­vetett bennünket, s ha csak szerét ejthette, megpróbált beszédbe ele­gyedni velünk. Nagyon ágról sza­badinak, elesettnek látszott és mi­kor az elhagyott hazáról beszélt, sírt, mint a gyermek. Ott volt, sírt és búsult az esti vacsoránál s megjelent reggel az indulásnál is. Egy másik Vas megyei disszi­­denssel, aki az ellenforradalom előtt a Lukácsházi Gépállomáson dolgozott, az autójavító műhely­ben találkoztunk. Elmondta: jól keres, havi kétezer schillingje van, plusz borravaló, elégedett a fize­tésével, különösebb anyagi gond­jai nincsenek, de a szíve mégis hazahúzza­­ — mint megjegyezte —, állandó honvágya van. A hon­vágyon kívül azonban megvan a hazájukat elhagyottakban az örö­kös félelemérzet is­. A félés a hol­naptól, a létbizonytalanság érzése. Sohasem tudhatják ugyanis, hogy munkaadójuk mikor, melyik nap köt útilaput a talpuk alá, melyik nap maradnak állás, kenyér nél­kül. (Folytatjuk) Léraaic Istdá* Haydn orgonája. Az Eszterházy-kastély. VAS N­É­P­E Sajtónapra Sajtónap. Az olvasók nagy többsége és a sajtó munkásai ezen a napon azokra gondolnak, akik megalapozták a magyar sajtót, megszerezték annak jó hírnevét, és nem egy esetben börtönnel, bitófával dacolva har­coltak az igazság kimondásáért. Igen, ezen a napon a magyar sajtó 269 éves, ragyogó fejeze­tekben bővelkedő történetére gondolunk. Eszünkbe jut a Rá­kóczi szabadságharc idején meg­jelent Mercurius Veridicus, az első komoly magyar sajtóter­mék, eszünkbe jut Kossuth Pesti Hírlapja, amely rendkívül nagy fejlődést jelent a magyar sajtó történetében, s különösen Kos­suth vezércikkei által, a politi­kai publicisztikában. S eszünkbe jutnak a századvég nagy újság­írói, a Mikszáth­ok, a Tömörké­nyek, s az Ady Endrék. Ezek az idők szép fejezetei a magyar pol­gári újságírás történetének, de hozzánk időben is, tartalomban is közelebb áll a kommunista sajtó. A Szamuely Tibor által szerkesztett, Moszkvában megje­lent Szociális Forradalom, s az itthon megjelent és a Magyar Tanácsköztársaság harcait nagy­szerűen támogató Vörös Újság. És eszünkbe jut — igen nagy kegyelettel emlékezünk szerkesz­tőire, íróira, nyomdászaira, ter­jesztőire — az illegális magyar kommunista sajtó, s ennek leg­reprezentatívabb képviselője, az illegális Szabad Nép. 1942 feb­ruár 1-én a fasiszta diktatúra tombolása közben jelent meg az illegális Szabad Nép első szá­ma. Ez a nap a kommunista sajtó napja, s a magyar sajtó munkásainak ünnepe. Az illegá­lis Szaba­d Nép első szerkesztő­je, Rózsa Ferenc elvtárs, már­tírhalált halt a fasizmus kínzó­­kamráiban, mert a lap bátran hirdette az igazságot, a szó fegyv verével harcolt az elnyomás el­­­en, és védelmezte a magyar nép igazi érdekeit, megmutatva a kivezető utat is, a fasizmus ell­leni függetlenségi harcban. A felszabadulás óta megnőtt a­ sajtó becsülete, a sajtó iránti érdeklődés. Hibákat is követett el ez a sajtó, s nemegyszer rossz eszközöket választott. De a fő törekvése mindig a nép és a párt célkitűzéseinek odaadó szol­­gálata volt. Ma milliók olvassák a lapokat, és elismerik mindazt, ami jó a sajtó munkásainak te­vékenységében. Az emberek nagy várakozással tekintenek a sajtó tevékenysége elé, s ez vonatko­zik minden újságíróra, nyom­dászra és a lapot terjesztő post­tásra is. Ma, a sajtó napján tulajdon­képpen az olvasóknak kellene el­­mondaniuk véleményüket a sajtó munkájáról. S így a mi lapunk tevékenységéről, hibáiról, eré­nyeiről is. S az olvasók el is mondják nekünk véleményüket azzal, hogy bátran fordulnak hozzánk a szocializmust építő népi demokráciánk gyorsabb fej­lődését elősegítő, vagy a hibák kijavítását célzó észrevételeik­kel, javaslataikkal és bizalmu­kat fejezik ki a sajtó iránt. S a sajtó munkatársai tudják ezt, tudják milyen nagy az érdeklő­dés, s hogy soha ennyi ember nem olvasott Magyarországon újságot, s nem hallgatott rádiót. Mindez népünk megváltozott, szebb életének folyománya is. És jó tudni, hogy ebben a meg­változott szebb életben, s a jö­vendő változásokban, a szocia­lista Magyarország felépítésé­ben, benne van és benne lesz a mi munkánk, a sajtó egyszerű munkásainak tevékenysége is. Kiterjedt növényvédelem megyénkben A Tanakajdi Növényvédő Állo­más az idén az eddigieknél még hatásosabban segíti a tsz-eket a növényvédelemben. Vegyszerrel mintegy 8 ezer holdon végez gyomirtást a megyében. Ezer hold kukorica-vetésterületen a Limazin gyomirtószerrel szinte teljesen feleslegessé teszik a ké­­zikapálést, mert ezzel a szerrel tökéletesen lehet gyomtalanítani a kukoricavetéseket. Az eddig ismert eljárásokon kívül kísérle­teket folytatnak a növényvédők a burgonyánál levéltrágyázással. A málnatelepítésekben pedig az úgynevezett Didimella gomba­betegség elleni védekezés mód­szerét kísérletezik ki. .i

Next