Vas Népe, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
1961. február 1. Szerda Bár olvad a hó, de ,_ _ , ♦________ a Köztt Igazgatóság szombathelyi szakaszmérnöksége készenlétben várja az esetleges havazást Az idő télen ez ideig igen kevés hó esett a megye területén. Általában sehol sem érte el a 10 centiméternél nagyobb vastagságot, s így a Közúti igazgatóság szombathelyi szakaszmérnökségének még nem adott számottevő munkát , a vékony hóréteg is az utóbbi napokban olvadni kezdett és számos helyen már el is tűnt. Bakonyvári Károly, a szakaszmérnökség vezetője munkatársunknak elmondotta, hogy bár olvad a hó, s az utóbbi napokban enyhébbre fordult az időjárás, a Közúti Igazgatóság szombathelyi szakaszmérnöksége azonban készenlétben várja az esetleges újabb havazást. A szakaszmérnökség vezetője szerint a rendelkezésre álló gépek, felszerelések, s a hófúvások elkerülésére szolgáló védősáncok lehetővé teszik, hogy a szakaszmérnökség gondjaira bízott főútvonalakon és autóbuszjárta útszakaszokon bármily méretű havazás esetén maximum 8 óra alatt szabaddá válnak az utak. Kivéve természetesen az olyan eseteket, amikor az orkánszerű szél a már megtisztított, helyekre nyomban új hóréteget hord. Már a téli hónapok közeledtekor mintegy 9 ezer folyóméter vesszőből font és mintegy 4 ezer folyóméter kukoricaszárból font védősáncot helyeztek el a legveszélyeztetettebb útszakaszokon, így a nagyobb hófúvások képződését már az előzetes óvóintézkedések megakadályozzák. Az idő télre egy korszerű, svájci gyártmányú hómarót kapott a szakaszmérnökség, amely még a 2 méter vastagságú hóréteget is könnyűszerrel eltisztítja. Ugyancsak elősegíti a gyors hódtakarítást a 10 tonnás Tátra gyártmányú gépkocsi, amelyre hóeke szerelhető Ezenkívül szükség esetén a szakaszmérnökség rendelkezésére áll a Sárvári Cukorgyár 12 tonnás vontatója és 2 darab DT -413-as Sztalinyec is. A hóeltakarító gépek mellett természetesen készenlétben állnak a lóvontatársú hóekék is, amelyekből 32 darab van a szakaszmérnökség területén. Már a múlt években is igen jól beváltak a fontosabb útkereszteződéseknél és a járási székhelyeken elhelyezett hőjelző táblák,amelyekről a gépkocsi- és egyéb járművezetők mindig időben tájékozódhatnak az utak állapotáról, az utakat borító hótakarózök Ugyancsak jól bevált az elmúlt években a jól megszervezett hójelzőszolgálat, s a szakaszmérnökség az idén is támaszkodik erre a hálózatra. Reggelente mintegy 35—40 telefonhívás érkezik a szakaszmérnökséghez. A hófelelősök, az egyes községekben megbízott útörök szükség esetén naponta jelentik a 30—61-es telefonszámon az egyes útszakaszok állapotát, az esetleges hótakaró, a hóakadályok vastagságát. A megye északi részét átszelő utak a szombathelyi szakaszmérnökség felügyelete alá tartoznak. A fentiek szerint tehát ezeken az útszakaszokon még a legnagyobb havazások esetén se lehet tartós közlekedési akadály. De ugyanígy a megye többi útjain sem, mert a Közúti Igazgatóság zalaegerszegi szakaszmérnöksége — amely azoknak az utaknak a hótalanítására hivatott, amelyek a megyében nem tartoznak a szombathelyi szakaszmérnökség felügyelete alá — szintén alaposan felkészült és készenlétben áll az esetleges hó fogadására. SEJNYIN: — Ó, már látom, hogy bizonyos előrehaladásról tesz tanúságot... Végül is többé-kevésbé őszinte lesz ... Ami viszont a tanácsátilleti, bár sokra értékelem a buzgalmát, de azért sietnünk már nem kell... Idejében megtettük, emitkellett. Nos, folytassa... Ma- Iga pedig, Oszenyina polgártársnő,visszamehet a cellába. Csengetett és hívta az őrt. Egy perccel utóbb Natalja Mihajlovnát felvezették, a Treff-dáma pedig felmondta mindazt, amit tudott, még azt is, hogy 1913 óta ilyenálnévvel dolgozik a német hírszerző szolgálatnak. AZ ELTŰNT GÉPKOCSI Szviridov ezredes többször is végigolvasta a megfejtett táviratot. Késebben, Leontyev is megjelent nála,és időgépenjárt fel-alá. Mindketten hallgattak. Elsőnek Szviridov szólalt meg. (A térképhez lépett, s egy pillan gó.) tással megállítva a fel-alá járó Leontyevet, így szólt: — Innen az olhovi országútra indultak. Az út először tíz kilométeren keresztül egyenesen halad, majd letérhettek balfelé, Mailje—Kornyeviscsa felé vagy jobbra, Pecsenyegovo irányába. De haladhattak egyenesen is tovább, aztán később, az országúton fordulhattak Berdnyikovnak. Tehát most a legfontosabb megállapítanunk, hogy melyik irányba fordultak. Leghelyesebb, ha három U—2 gépet vetünk be, ezek lassan végigpásztázzák a három utat és rádión jelentik, hol, merre halad a gépkocsi. Útba indítom Sevcsenko, Barinov és Savjov pilótákat, mert mindhárman látták a gépkocsit és az embereket. — Helyes — szólt Leontyev. — De mi lesz azután? — Már csak azt kell megállapítanunk, hogy miképpen tartóztassuk fel a gépkocsit — folytatta Szviridov. — A gazemeberek a jelek szerint bizonyosak benne, hogy még nem leplezték le őket. Ez a mi ütőkártyánk. De velük van Bahmetyev, akit ők Leontyevnek gondolnak. Ez viszont az ő ütőkártyájuk. Feltartóztatásukat nem bízhatjuk a legközelebbi alegységre, mert a németek megölhetnék Behmetyevet. Tehát úgy kell megrendeznünk a feltartóztatásukat, hogy teljesen ártalmatlannak lássák és ne ébresszen bennük gyanút. Erre két lehetőség van: először, hogy felhasználjuk az útvonal ellenőrző pontjain szokásos igazolványellenőrzést. Másodszor az, hogy ártalmatlannak látszó ürüggyel utánuk megyünk, például, hogy átnyújtsuk a katonák köszönő levelét, amiről előbb állítólag megfeledkeztünk. Nekem jobban tetszik ez a második módszer. De majd még gondolkozunk róla. Néhány perccel utóbb a kis erdei repülőtérről egymás után három gép szállt fel és mindegyik elindult a maga irányába: az egyik Malijed Kornyeviscsa, a másik Pecsenyegovo, a harmadik pedig Berdnyikov felé. Szviridov és Leontyev a repülőcsapat harcálláspontjára sietett, ott fülhallgatókat tettek a fejükre és várták a pilóták jelentését az autó útirányáról. De telt-múlt az idő és jelentés nem érkezett. Végre, harminc perccel később, Sevcsenko pilóta jelentette, hogy átvizsgálta az egész utat, Malijev Kornyeviscsáig és ötven kilométer hoszszúságban a nyomát sem fedezte fel a törzs gépkocsijának. Másodiknak Barinov repülő jelentkezett. Ő hatvan kilométert vizsgált át a Pecsenyegovo felé vezető úton, de még nem találta meg a gépkocsit. A harmadik repülő, Savjov, ugyancsak jelenette, hogy a bernyikovi úton a törzs gépkocsija nem látható. Szviridov az órájára nézett. Tizenegy óra harminc perc volt. Tehát a gépkocsi legfeljebb negyvenötven kilométert tehetett. Vajon hová tűnt el? Szviridov telefonon felhívta a hadseregtörzset és jelentette a történteket. Értesítés ment minden átbocsátást ellenőrző őrhelyre, minden forgalomszabályozóhoz és hírállomáshoz. Ellenőrizték az öszszes útvonalakat és a lehető elágazásokat. A törzs gépkocsija azonban eltűnt. Teljesen nyoma veszett. Utoljára az N-i átbocsátást ellenőrző őrhely katonái látták, tíz óra ötven perckor a Pecsenyegovo felé vezető úton. A gépkocsin rajta volt valamennyi utasa, köztük Bahmetyev őrnagy, és tovább haladtak az útjukon. A következő ellenőrző őrhelyen azonban, amely az előbbitől tíz kilométer távolságban volt, a gépkocsi már nem haladt keresztül. Mihelyt ezeket az adatokat megállapították, Szviridov ezredes kirobogott a pecsenyegovói országútra. Vele volt a hadsereg elhárító osztályának két embere. Az eltűnt gépkocsi felkutatása azért nem járhatott eredménnyel, mert Petronescu útközben arra az elhatározásra jutott, hogy megjátssza a gépkocsi pusztulását, mintha német repülőgéptámadás érte volna. Ez az ötlete váratlanul támadt, akkor, amikor az utolsó ellenőrző állomástól öt kilométerre hatalmas bombatölcsért fedezett fel az úton. A tölcsér egy súlyos gyújtóbomba robbanásától keletkezhetett. Több hasonló bombatölcsért már előbb is látott az úton. — Állítsa meg a gépkocsit, hadd nézzük meg — szólt a sofőrhöz. A SiáiMcdt fia VAS NÉPE II körmendi népfront-bizottság terveiről Körmenden a népfront-bizottság legutóbbi ülésén dr. Kovács Ödön, a bizottság elnöke beszámolt a népfront-munka eredményeiről és ezen belül elsősorban azokról a sikerekről, amelyeket a társadalmi munka mozgósításában értek el. De ezenkívül is számos olyan eredmény dicséri a körmendi népfront-bizottság munkáját, amelyekről joggal mondhatják, hogy segítette tőbbre vinni Körmend életét Ilyenek például a következők: a zeneiskola alapításának kezdeményezése és állandó támogatása például a különféle hangszerek beszerzésének elősegítésében. A sportpálya építésének megkezdése, a szunnyadozó körmendi sportkör életrehívása, a község szépítése és fejlesztése feladatainak állandó napirenden tartása. A népfront-bizottság jövő évi tervei közül megemlíthetjük azt a célt, hogy foglalkozni fognak a magántulajdonban levő házak homlokzati része rendbehozásával kapcsolatos kérdésekkel. A községfejlesztési tervek megvalósítását társadalmi munkával s annak szervezésével fogják segíteni, s ezen belül különösképpen a sportpálya építésével, a strandfürdő kibővítésével és környékének rendbehozatalával fognak foglalkozni. A körmendi sportélet fellendítéséhez minden bizonnyal •Sokkal hozzá fog járulni a népfront-bizottságnak a vízisport megindítására és fejlesztésére vonatkozó terve is A bizottság tagjai körültelentő gondossággal vitatták meg az 1961-es terveket, személyenként is sokan tettek felajánlást az egyes feladatok megoldására. A körmendi népfront-bizottság szép terveinek megvalósításával minden bizonnyal ez évben is sokat fog tenni Körmend további fejlesztéséért és szépítéséért. N. J-né Háztartási gépeket, televíziókat nyertek a lottózók megyénkben A legutóbbi, január 6-án megtartott jutalomsorsoláson számos Vas megyei lottózó nyert értékes háztartási gépet, televíziót, perzsaszőnyeget. Az 1.717.203 sz. szelvény tulajdonosa például tízezer forint értékű „Ki mit szeret?” vásárlási utalványt, az 1,689-598 számú szelvényé egy 8500 forintos rádiót, az 1,698.310 számú szelvény egy BENCZÚR televíziós készüléket, az 1,712.302-es egy ötezer forint értékű LoVó éléskamra utalványt nyert. A nyertes szelvények tulajdonosainak egy része már jelentkezett nyereményéért, de még mindig számos értékes nyeremény várja szerencsés tulajdonosát. Éppen ezért az OTP felhívja a megye lottózóinak figyelmét, olvassák át még egyszer a nyereményjegyzéket Most majd a segesi falu javára ••• Egyesül a két tsz Nagy tervekkel, s egyben titkos versenytársakként kezdték a gazdálkodást a múlt év tavaszán a sorokpolányi szövetkezetek. A Kossuth és a Győzelem Tsz tagsága is jórészt az állattenyésztés- ben, ezen belül a tehenészetben látta jövedelmének egyik fő forrását. Az alakuláskor a szövetkezeti tehénállomány kialakításával nagyjából egyforma feltételekkel rendelkezett mindkét tsz. Megvolt a nagyüzemi állattenyésztés elkezdéséhez szükséges állomány, csak megfelelő istállóval nem rendelkeztek. A Kossuth Tsz ezért gyorsan rendbehozatott egy régi uradalmi istállót és abban helyezte el tehénállományát. A Győzelem Tsz-ben viszont csak kis istállókba tudták összevonni a jószágot. Ezután mindkét szövetkezetben az állattenyésztés megszervezése és a megfelelő állatgondozók beállítása jelentette a gondot. Akik a tehenek mellé kerültek, többségükben igyekvő gazdák voltak. Kis gazdaságukban kedvezőtlen körülmények között is tudtak jó állatot tenyészteni, s magas tejhozamot értek el. A sorokpolányi tsz-tehenészek előtt tehát az a feladat állt: meghonosítani a fejlett állattenyésztést, a szakszerű takarmányozási eljárásokat, hogy a szövetkezetben a korábbinál is magasabb tejhozamokat érhessenek el A Kossuth Tsx vezetősége és tehenészei nagyon komolyan vették ezt. Nem volt még tapasztalatuk a nagyüzemi állattenyésztésben, de rövid időn belül megszerezték. Helyesen takarmányozták és jól gondozták a teheneket. Fel is szökött náluk a tejtermelés. Amikor zöldet etettek, tehenenként 9—10 liter körül mozgott a napi fejési átlag. Most, télen is tartják a tehenenként napi hét literes átlagot. Dr. Döbörhegyi Ferenc állatorvos a napokban dicsérte meg a szövetkezet tehenészeit az etetésitatás példás rendjéért, a jószág gondos ápolásáért. A Kossuth Tsz-ben nemrégiben összegezték a múlt évi tejtermelés eredményeit. Ekkor tűnt ki igazán, hogy milyen sikert értek el a tehenészek. A törzskönyvileg ellenőrzött állománytól tavaly tehenenként 3861 kilogramm tejet fejtek. Ezzel az eredménnyel a Kossuth Tsz tehenészete a megye egy év óta működő szövetkezeteinek tejtermelésében első helyen áll. A Győzelem Tsz-ben koránt sincsenek ilyen tejtermelési eredmények. Elsősorban azért, mert az egész tehenészetet jelentőségéhez képest nagyon is másodrendűen kezelték. A vezetők magukra hagyták a gondozókat, felületesen szervezték meg a takarmányozást, egyszóval nem teremtették meg a bőséges tejhozam feltételeit. A Győzelem Tsz tehenészetében így — sajnos — alacsonyak a hozamok. Télen különösen kényes a jószág a takarmányra, mégis előfordult, hogy fagyos silóval takarmányozták a teheneket. Ezért is van az, hogy a 65 tehéntől naponta csak 90—100 liter tejet szállítanak a csarnokba. A tehenek egyébként is rossz kondícióban vannak. Van olyan jószág, amely a múlt év tavaszán, az állatok összevonásakor hat mázsát nyomott, s mostani súlya még csak 4 mázsa körül mozog. Sok-sok forintot vesztettek a Győzelem Tsz tagjai a gyenge tejtermelés miatt. Még nem készült el a zárszámadás, de az előzetes számítások alapján legalább 5-6 forinttal kevesebbet fizetnek egy-egy munkaegységre ebben a tsz-ben, mint a Kossuthban. A falu is kárát látja a kevesebb tejnek. A tervezettnél mintegy 220 hektoliterrel kevesebb tejet adott el a tsz a múlt évben. Legalább 50 ezer forintot veszítettek a Győzelem Tsz tagjai a tej „kiesésén”. Ráadásul alaposan elmaradtak a versenyben a Kossuth Tsz-től. Mindebből levonták a következtetést Sorokpolányban. A tsz-ek tagjai úgy határoztak: a zárszámadás után egyesítik a két szövetkezetét, s a faluban csak egy tsz működik majd Dózsa néven, amelyben az egész falu tehénállományát is jobb kezelésbe veszik. Amint Bakó Lajos, a Kossuth Tsz tehenésze megjegyezte: a Győzelem Tsz teheneinek jelenlegi termelését többszörösére lehet fokozni. Csak gondoskodni kell a jó takarmányozásról, az ivóvízről, a szakszerű ápolásról, amely nélkül el sem képzelhető a nagy tejhozam. Ők , a Kossuth Tsz vezetői és tehenészei tudják már, hogy kell fokozni a tejtermelést. Szakértelmüket most majd az egész faluban érvényesíthetik. Kerék László : Sorokpolányban