Vas Népe, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1961. február 1. Szerda Bár olvad a hó, de ,_ _ , ♦________ a Köztt­ Igazgatóság szombathelyi szakaszmérnöksége készenlétben várja az esetleges havazást Az idő télen ez ideig igen ke­vés hó esett a megye területén. Általában sehol sem érte el a 10 centiméternél nagyobb vastag­ságot, s így a Közúti igazgatóság szombathelyi szakaszmérnökségé­nek még nem adott számottevő munkát , a vékony hóréteg is az utóbbi napokban olvadni kezdett és számos helyen már el is tűnt. Bakonyvári Károly, a szakasz­­mérnökség vezetője munkatár­sunknak elmondotta, hogy bár olvad a hó, s az utóbbi napokban enyhébbre fordult az időjárás, a Közúti Igazgatóság szom­bathelyi szakaszmérnöksége azonban készenlétben várja az esetleges újabb havazást. A szakaszmérnökség vezetője szerint a rendelkezésre álló gé­pek, felszerelések, s a hófúvások elkerülésére szolgáló védősáncok lehetővé teszik, hogy a szakasz­mérnökség gondjaira bízott fő­útvonalakon és autóbuszjárta út­szakaszokon bármily méretű ha­vazás esetén maximum 8 óra alatt szabaddá válnak az utak. Kivéve természetesen az olyan eseteket, amikor az orkánszerű szél a már megtisztított, helyekre nyomban új hóréteget hord. Már a téli hónapok közeledte­kor mintegy 9 ezer folyóméter vesszőből font és mintegy 4 ezer fo­lyóméter kukoricaszárból font védősáncot helyeztek el a legveszélyeztetettebb útszaka­szokon, így a nagyobb hófúvások képződését már az előzetes óvó­intézkedések megakadályozzák. Az idő télre egy korszerű, svájci gyártmányú hómarót kapott a szakaszmérnökség, amely még a 2 méter vastagságú hóréteget is könnyűszerrel eltisztítja. Ugyan­csak elősegíti a gyors hódtakarí­­tást a 10 tonnás Tátra gyártmá­nyú gépkocsi, amelyre hóeke sze­relhető­ Ezenkívül szükség esetén a szakaszmérnökség rendelkezésé­re áll a Sárvári Cukorgyár 12 tonnás vontatója és 2 darab DT -413-as Sztalinyec is. A hóeltaka­rító gépek mellett természetesen készenlétben állnak a lóvontatá­­rsú hóekék is, amelyekből 32 da­­rab van a szakaszmérnökség te­­­rületén. Már a múlt években is igen jól beváltak a fontosabb út­kereszteződéseknél és a járási székhelyeken elhelyezett hő­jelző táblák,­­amelyekről a gépkocsi- és egyéb járművezetők mindig időben­­ tá­jékozódhatnak az utak állapotá­ról, az utakat borító hótakarózök Ugyancsak jól bevált az elmúlt években a jól megszervezett hó­­jelzőszolgálat, s a szakaszmér­nökség az idén is támaszkodik erre a hálózatra. Reggelente mintegy 35—40 telefonhívás ér­kezik a szakaszmérnökséghez. A hófelelősök, az egyes községekben megbízott útörök szükség esetén naponta jelentik a 30—61-es telefonszámon az egyes út­szakaszok állapotát, az esetle­ges hótakaró, a hóakadályok vastagságát. A megye északi részét átszelő utak a szombathelyi szakaszmér­nökség felügyelete alá tartoznak. A fentiek szerint tehát ezeken az útszakaszokon még a legnagyobb havazások esetén se lehet tartós közlekedési akadály. De ugyanígy a megye többi út­jain sem, mert a Közúti Igazgatóság zalaegerszegi szakaszmérnöksége — amely azoknak az utaknak a hótalanítá­­sára hivatott, amelyek a megyé­ben nem tartoznak a szombathe­lyi szakaszmérnökség felügyelete alá — szintén alaposan felkészült és készenlétben áll az esetleges hó fogadására. SEJNYIN: — Ó, már látom, hogy bizonyos előrehaladásról tesz tanúságot... Végül is többé-kevésbé őszinte lesz ... Ami viszont a tanácsát­­illeti, bár sokra értékelem a buz­galmát, de azért sietnünk már n­em kell... Idejében megtettük, emit­­kellett. Nos, folytassa... Ma- Iga pedig, Oszenyina polgártársnő,­­visszamehet a cellába. Csengetett és hívta az őrt. Egy perccel utóbb Natalja Mihajlovnát felvezették, a Treff-dáma pedig felmondta mindazt, amit tudott, m­ég azt is, hogy 1913 óta ilyen­­álnévvel dolgozik a német hír­­s­zerző szolgálatnak. AZ ELTŰNT GÉPKOCSI Szviridov ezredes többször is végigolvasta a megfejtett távira­tot. Késebben, Leontyev­­ is megje­lent nála,­és időgépen­­járt fel-alá. Mindketten hallgattak. Elsőnek Szviridov szólalt meg. (A­ térképhez lépett, s egy pillan­­ gó.)­ tással megállítva a fel-alá járó Leonty­evet, így szólt: — Innen az olhovi országútra indultak. Az út először tíz kilo­méteren keresztül egyenesen ha­lad, majd letérhettek balfelé, Ma­ilje—Kornyeviscsa felé vagy jobb­ra, Pecsenyegovo irányába. De ha­ladhattak egyenesen is tovább, aztán később, az országúton for­dulhattak Berdnyikovnak. Tehát most a legfontosabb megállapíta­nunk, hogy melyik irányba for­dultak. Leghelyesebb, ha három U—2 gépet vetünk be, ezek lassan végigpásztázzák a három utat és rádión jelentik, hol, merre halad a gépkocsi. Útba indítom Sevcsen­­ko, Barinov és Savjov pilótákat, mert mindhárman látták a gép­kocsit és az embereket. — Helyes — szólt Leontyev. — De mi lesz azután? — Már csak azt kell megállapí­tanunk, hogy miképpen tartóztas­suk fel a gépkocsit — folytatta Szviridov. — A gazemeberek a je­lek szerint bizonyosak benne, hogy még nem leplezték le őket. Ez a mi ütőkártyánk. De velük van Bahmetyev, akit ők Leontyevnek gondolnak. Ez viszont az ő ütő­kártyájuk. Feltartóztatásukat nem bízhatjuk a legközelebbi alegység­re, mert a németek megölhetnék Behmetyevet. Tehát úgy kell meg­rendeznünk a feltartóztatásukat, hogy teljesen ártalmatlannak lás­sák és ne ébresszen bennük gya­nút. Erre két lehetőség van: elő­ször, hogy felhasználjuk az útvo­nal ellenőrző pontjain szokásos igazolványellenőrzést. Másodszor az, hogy ártalmatlannak látszó ürüggyel utánuk megyünk, pél­dául, hogy átnyújtsuk a katonák köszönő levelét, amiről előbb ál­lítólag megfeledkeztünk. Nekem jobban tetszik ez a második mód­szer. De majd még gondolkozunk róla. Néhány perccel utóbb a kis er­dei repülőtérről egymás után há­rom gép szállt fel és mindegyik elindult a maga irányába: az egyik Malijed Kornyeviscsa, a másik Pe­csenyegovo, a harmadik pedig Berdnyikov felé. Szviridov és Leontyev a repülő­csapat harcálláspontjára sietett, ott fülhallgatókat tettek a fejükre és várták a pilóták jelentését az autó útirányáról. De telt-múlt az idő és jelentés nem érkezett. Végre, harminc perccel később, Sevcsenko pilóta jelentette, hogy átvizsgálta az egész utat, Malijev Kornye­­viscsáig és ötven kilométer hosz­­szúságban a nyomát sem fedezte fel a törzs gépkocsijának. Máso­diknak Barinov repülő jelentke­zett. Ő hatvan kilométert vizsgált át a Pecsenyegovo felé vezető úton, de még nem találta meg a gépkocsit. A harmadik repülő, Savjov, ugyancsak jelenette, hogy a bernyikovi úton a törzs gépko­csija nem látható. Szviridov az órájára nézett. Ti­zenegy óra harminc perc volt. Te­hát a gépkocsi legfeljebb negyven­­ötven kilométert tehetett. Vajon hová tűnt el? Szviridov telefonon felhívta a hadseregtörzset és jelentette a tör­ténteket. Értesítés ment minden átbocsátást ellenőrző őrhelyre, minden forgalomszabályozóhoz és hírállomáshoz. Ellenőrizték az ösz­szes útvonalakat és a lehető el­ágazásokat. A törzs gépkocsija azonban eltűnt. Teljesen nyoma veszett. Utoljára az N-i átbocsá­tást ellenőrző őrhely katonái lát­ták, tíz óra ötven perckor a Pe­csenyegovo felé vezető úton. A gépkocsin rajta volt valamennyi utasa, köztük Bahmetyev őrnagy, és tovább haladtak az útjukon. A következő ellenőrző őrhelyen azonban, amely az előbbitől tíz kilométer távolságban volt, a gép­kocsi már nem haladt keresztül. Mihelyt ezeket az adatokat meg­állapították, Szviridov ezredes ki­robogott a pecsenyegovói ország­útra. Vele volt a hadsereg elhá­rító osztályának két embere. Az eltűnt gépkocsi felkutatása azért nem járhatott eredménnyel, mert Petronescu útközben arra az elhatározásra jutott, hogy meg­játssza a gépkocsi pusztulását, mintha német repülőgéptámadás érte volna. Ez az ötlete váratla­nul támadt, akkor, amikor az utolsó ellenőrző állomástól öt ki­lométerre hatalmas bombatölcsért fedezett fel az úton. A tölcsér egy súlyos gyújtóbomba robbaná­sától keletkezhetett. Több hason­ló bombatölcsért már előbb is lá­tott az úton. — Állítsa meg a gépkocsit, hadd nézzük meg — szólt a sofőrhöz. A SiáiM­cdt fia VAS NÉPE II körmendi népfront-bizottság terveiről Körmenden a népfront-bizott­ság legutóbbi ülésén dr. Kovács Ödön, a bizottság elnöke beszá­molt a népfront-munka eredmé­nyeiről és ezen belül elsősorban azokról a sikerekről, amelyeket a társadalmi munka mozgósításá­ban értek el. De ezenkívül is szá­mos olyan eredmény dicséri a körmendi népfront-bizottság munkáját, amelyekről joggal mondhatják, hogy segítette tőbbre vinni Körmend életét Ilyenek például a következők: a zeneiskola alapításának kezde­ményezése és állandó támogatása például a különféle hangszerek beszerzésének elősegítésében. A sportpálya építésének megkezdé­se, a szunnyadozó körmendi sportkör életrehívása, a község szépítése és fejlesztése feladatai­nak állandó napirenden tartása. A népfront-bizottság jövő évi tervei közül megemlíthetjük azt a célt, hogy foglalkozni fognak a magántulajdonban levő házak homlokzati része rendbehozásá­val kapcsolatos kérdésekkel. A községfejlesztési tervek megvaló­sítás­át társadalmi munkával s annak szervezésével fogják segí­teni, s ezen belül különösképpen a sportpálya építésével, a strand­fürdő kibővítésével és környéké­nek rendbehozatalával fognak foglalkozni. A körmendi sportélet fellendítéséhez minden bizonnyal •Sokkal hozzá fog járulni a nép­front-bizottságnak a vízisport megindítására és fejlesztésére vo­natkozó terve is­ A bizottság tagjai körültelentő gondossággal vitatták meg az 1961-es terveket, személyenként is sokan tettek felajánlást az egyes feladatok megoldására. A körmendi népfront-bizottság szép terveinek megvalósításával min­den bizonnyal ez évben is sokat fog tenni Körmend további fej­lesztéséért és szépítéséért. N. J-né Háztartási gépeket, televíziókat nyertek a lottózók megyénkben A legutóbbi, január 6-án meg­tartott jutalomsorsoláson számos Vas megyei lottózó nyert értékes háztartási gépet, televíziót, per­zsaszőnyeget. Az 1.717.203 sz. szelvény tulaj­donosa például tízezer forint ér­tékű „Ki mit szeret?” vásárlási utalványt, az 1,689-598 számú szelvényé egy 8500 forintos rádi­ót, az 1,698.310 számú szelvény egy BENCZÚR televíziós­ készü­léket, az 1,712.302-es egy ötezer forint értékű LoVó éléskamra utalványt nyert. A nyertes szelvények tulajdo­nosainak egy része már jelentke­zett nyereményéért, de még min­dig számos értékes nyeremény várja szerencsés tulajdonosát. Éppen ezért az OTP felhívja a megye lottózóinak figyelmét, ol­vassák át még egyszer a nyere­ményjegyzéket Most majd a s­egesi falu javára ••• Egyesül a két tsz Nagy tervekkel, s egyben titkos versenytársakként kezdték a gazdálkodást a múlt év tavaszán a sorokpolányi szövetkezetek. A Kossuth és a Győzelem Tsz tag­sága is jórészt az állattenyésztés-­ ben, ezen belül a tehenészetben látta jövedelmének egyik fő forrását. Az alakuláskor a szövetkezeti tehénállomány ki­alakításával nagyjából egyforma feltételekkel rendelkezett mindkét tsz. Megvolt a nagyüzemi állatte­nyésztés elkezdéséhez szükséges állomány, csak megfelelő istálló­val nem rendelkeztek. A Kossuth Tsz ezért gyorsan rendbehozatott egy régi uradalmi istállót és ab­ban helyezte el tehénállományát. A Győzelem Tsz-ben viszont csak kis istállókba tudták összevonni a jószágot. Ezután mindkét szövetkezetben az állattenyésztés megszervezése és a megfelelő állatgondozók be­állítása jelentette a gondot. Akik a tehenek mellé kerültek, többsé­gükben igyekvő gazdák voltak. Kis gazdaságukban kedvezőtlen körülmények között is tudtak jó állatot tenyészteni, s magas tej­hozamot értek el. A sorokpolányi tsz-tehenészek előtt tehát az a fel­adat állt: meghonosítani a fejlett állattenyésztést, a szakszerű takar­mányozási eljárásokat, hogy a szö­vetkezetben a korábbinál is ma­gasabb tejhozamokat érhessenek el A Kossuth Tsx vezetősége és tehenészei nagyon komolyan vet­ték ezt. Nem volt még tapasztala­tuk a nagyüzemi állattenyésztés­ben, de rövid időn belül megsze­rezték. Helyesen takarmányozták és jól gondozták a teheneket. Fel is szökött náluk a tejtermelés. Amikor zöldet etettek, tehenenként 9—10 liter körül mozgott a napi fejési átlag. Most, télen is tartják a tehenenként­ napi hét literes át­lagot. Dr. Döbörhegyi Ferenc ál­latorvos a napokban dicsérte meg a szövetkezet tehenészeit az etetés­itatás példás rendjéért, a jószág gondos ápolásáért. A Kossuth Tsz-ben nemrégiben összegezték a múlt évi tejtermelés eredményeit. Ekkor tűnt ki igazán, hogy milyen sikert értek el a tehenészek. A törzskönyvileg ellenőrzött állo­mánytól tavaly tehenenként 3861 kilogramm tejet fejtek. Ezzel az eredménnyel a Kossuth Tsz tehe­nészete a megye egy év óta mű­ködő szövetkezeteinek tejtermelé­sében első helyen áll. A Győzelem Tsz-ben koránt sincsenek ilyen tejtermelési ered­mények. Elsősorban azért, mert az egész tehenészetet jelentőségé­hez képest nagyon is másodrendű­en kezelték. A vezetők magukra hagyták a gondozókat, felületesen szervezték meg a takarmányozást, egyszóval nem teremtették meg a bőséges tejhozam feltételeit. A Győzelem Tsz tehenészetében így — sajnos — alacsonyak a hoza­mok. Télen különösen kényes a jószág a takarmányra, mégis elő­fordult, hogy fagyos silóval takar­mányozták a teheneket. Ezért is van az, hogy a 65 tehéntől napon­ta csak 90—100 liter tejet szállí­tanak a csarnokba. A tehenek egyébként is rossz kondícióban vannak. Van olyan jószág, amely a múlt év tavaszán, az állatok összevonásakor hat mázsát nyo­mott, s mostani súlya még csak 4 mázsa körül mozog. Sok-sok forintot vesztet­tek a Győzelem Tsz tagjai a gyen­ge tejtermelés miatt. Még nem készült el a zárszámadás, de az előzetes számítások alapján lega­lább 5-6 forinttal kevesebbet fi­zetnek egy-egy munkaegységre ebben a tsz-ben, mint a Kossuth­ban. A falu is kárát látja a keve­sebb tejnek. A tervezettnél mint­egy 220 hektoliterrel kevesebb te­jet adott el a tsz a múlt évben. Legalább 50 ezer forintot veszítet­tek a Győzelem Tsz tagjai a tej „kiesésén”. Ráadásul alaposan el­maradtak a versenyben a Kossuth Tsz-től. Mindebből levonták a következ­tetést Sorokpolányban. A tsz-ek tagjai úgy határoztak: a zárszáma­dás után egyesítik a két szövetke­zetét, s a faluban csak egy tsz működik majd Dózsa néven, amelyben az egész falu tehénállo­mányát is jobb kezelésbe veszik. Amint Bakó Lajos, a Kossuth Tsz tehenésze megjegyezte: a Győze­lem Tsz teheneinek jelenlegi ter­melését többszörösére lehet fokoz­ni. Csak gondoskodni kell a jó takarmányozásról, az ivóvízről, a szakszerű ápolásról, amely nélkül el sem képzelhető a nagy tejho­zam. Ők , a Kossuth Tsz vezetői és tehenészei tudják már, hogy kell fokozni a tejtermelést. Szakértel­müket most majd az egész falu­ban érvényesíthetik. Kerék László : Sorokpolányban

Next