Vas Népe, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
2 VAS NÉPE 1861. augusztus 1. Kedd A kommunista társadalom építésének programja (Folytatás az 1. oldalról)lönböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. . . Ám a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet, mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá — ideológia közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmeipolitikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus- leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméleteket”, amelyek a burzsoá rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indult ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok alá- és fölérendeltségen alapuló régi imperialista módszerét a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitiA tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmigazdasági és kulturális-életmódbeli különbségek. Az embereit termelőtevékenységében a szellemi és fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán alapuló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára; a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkormányzatú társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével, az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturálistechnikai színvonalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és saovhoz magas termelékenységű és nagyjövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanapkája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, önrendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi ás művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi 10 esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez 10 év alatt több mint kétszeresen, 20 év alatt pedig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap —, ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosenergia-termelésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára kell növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a közlekedésben, a rakodómunkálatokban, a kommunális gazdaságban a komplex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértékben valóra válik a termelés komplex automatizálása, s ezzel egyidejűleg mind általánosabb lesz az automata üzemekre és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktív technika, legelsősorban a légi közlekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszítési háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás melletti élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért, megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése az ipar mind ésszerűbb telepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosodását, megszünteti a lakosságnak a nagyvárosokban való mértéktelen összezsúfolódását. A párt megszervezi a mezőgazdaság termelőerőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagy értékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, a a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szervezettsége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari munka válfajává lesz; a mezőgazdaságnak a természeti erőktől való függősége jelentősen csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulajdonná. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítése céljából a mezőgazdasági termelés egész hozamát 10 év alatt mintegy két és félszeresére kell emelni, 20 esztendő alatt pedig 3 és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet. A Szovjetunió az első 10 esztendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelékenysége ,10 év alatt legalább két és félszeresére, 20 év alatt pedig öt-hatszorosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés feltételezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bővül a helyi szervek és vállalatok gazdasági önállósága és jogköre; a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól —, kiinduló terveknek és javaslatoknak. A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet —, maradéktalanul fel kell használni az áru-pénz összefüggéseket, annak az új tartalomnak megfelelően, amelyet ezek az összefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazdaság fejlesztése olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, haszon, kereskedelem, hitel, pénzgazdálkodás. A tulajdon egységes kommunista formájának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszerére való áttéréssel az áru-pénz összefüggések gazdaságilag elavultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés országhoz hasonlítva —, el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogy a kommunizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a következő 20 esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizálus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszíti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő 10 esztendőben két és félszeresére növekszik, 20 év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 20 év alatt több mint három és félszeresére nő. A következő 10 évben a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme (a társadalmi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, 20 év alatt pedig három-három és félszeresére emelkedik. Már az első 10 esztendőben megtörténik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljövedelmének felemelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok — átlagos reáljövedelme a munkatermelékenység növekedésének gyorsabb üteme alapján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dolgozóra számítva az első 10 esztendőben több mint megkétszereződik, 20 év alatt pedig több mint megnégyszereződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmiség széles rétegeinek — mérnököknek és technikusoknak, agronómusoknak és állattenyésztőknek, pedagógusoknak és orvosoknak, a népművelés dolgozóinak — fizetése. A második 10 esztendőben megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége az egész lakosság számára, megteremtődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történő elosztásának kommunista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását. A második 10 esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal házasokat is be(Folytatás a 3. oldalon) II. rész f Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai