Vas Népe, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
Az úttörőmozgalom helyzetéről tanácskozott a KISZ Vas megyei bizottsága Tegnap délelőtt Szombathelyen, az Ifjúság Házában kibővített bizottsági ülést tartott a KISZ Vas megyei bizottsága. Az ülésen megjelent Perjés László elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága titkára. Az első napirendi pontként Dézsi Mátyás elvtárs, a végrehajtó bizottság tagja tartott beszámolót a''megye úttörőmozgalmának helyzetéről és a KISZ Központi Bizottsága irányelveiről az úttörőmunkával kapcsolatban. Dézsi elvtárs elmondotta, hogy megyénkben az úttörőmozgalom — különösen az elmúlt évben — jelentős fejlődésen ment át. A jubileumi évre való felkészülés megmozgatott minden úttörőcsapatot. Elmondotta azt is, hogy a pajtások szép munkát végeztek a nyomolvasói munka során, a tanulásban, a tantermek, iskolák szépítésében, sőt voltak csapatok, amelynek tagjai két kezük munkájával segítették a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok munkáját, a községfejlesztési tervek megvalósítását. A beszámoló a továbbiakban az úttörők erkölcsi és világnézeti nevelésével kapcsolatos tapasztalatokkal foglalkozott. A KISZ-tagságra való felkészítés eredményeiről Dézsi elvtárs elmondotta, hogy a múlt tanév végén megyénkben közel három és félezer úttörő kérte felvételét a KISZ-be. Ez az eredmény csak a KISZ-szervezetekkel kialakított jó együttműködés alapján születhetett. Az úttörők felkészítését nagymértékben segítette a csapatoknál működő 476 kiszista ifivezető. A felkészítés azonban csak akkor lesz eredményes — mondta az előadó —, ha a bizottságok és az alapszervezetek nemcsak időnként, kampányszerűen foglalkoznak e munkával, hanem egyik legfontosabb feladatukként kezelik azt. Foglalkozott a beszámoló az úttörőelnökségeknek a művelődési osztályokkal való kapcsolatával. E téren még bizonyos hiányosságok tapasztalhatók, egyes járásoknál azonban valamivel jobb a helyzet. Jónak mondható az együttműködés a vasvári, a körmendi és a sárvári járásnál, valamint a megyeszékhelyen. A beszámoló utolsó része az úttörőmozgalom néhány szervezeti kérdésével és azok megoldásával foglalkozott , Dézsi elvtárs beszámolója után hozzászólások következtek. 9 .Üzem — két szobában Azt, hogy üzem csak talpaernyőkészítő üzeme”. Kizással állíthatjuk. Légin- mondani is elég. Gazdáikább a műhely szó illene azonban esküdnek rá, rá. Az viszont egy kicsit hogy még ebben a jókora lekicsinylő, hiszen kész szókapcsolatban is helyén termékeket állítanak elő, van az üzem elnevezés, és havonta nem is keveset, legfeljebb csak a lámpa Annak idején, amikor a ernyő „készítő” hibázik, Vas megyei Építőanyag- hiszen voltaképpen nemipari Egyesülés új részré- csak ernyő készül, hanem gét felállították, az illetékeseknek is gondot okozott, minek nevezzék az „újszülöttet”. Minthogy mindenkiben van egy kis lokálpatriotizmus, az illetékesek úgy döntöttek: legyen üzem. S ekkor kapta ezt a szép hosszú nevet: „Vas megyei Építőanyagipari Egyesülés láminnen akár az éjjeliszekrényre, az asztalra, vagy akár a zongorára is kerülhet a lámpa. Pap Istvánné, a vállalat csoportvezetője vállalkozott arra, hogy végigkísér bennünket az üzemen. Ám, alig indultunk el, közölte velünk, hogy a végére is értünk Az egész üzem ugyanis, csak két szobából áll. Az egyikben készülnek az ernyők, a másikban a lámpatesteket szerelik. — Az az egyik nevezetességünk, hogy kevesen vagyunk — mondotta Pap Istvánné — A másik — a szép lámpákon kívül —, hogy csinos lányok és fiatalasszonyok dolgoznak nálunk. Az is előfordul, hogy be kell függönyözni az ablakokat, mert az utscáról a fiatalemberek elég gyakran be-benézegetnek. — Nem minket néznek ám — kiáltotta közbe az egyik kislány. — hanem a lámpákat! Hát lehet csak úgy elmenni ilyen szép lámpák mellett? Részben igaza van a kislánynak, mert a kereskedelem is erősen érdeklődik a lámpák iránt. Havonta 2500 készül az üzemben, s úgy elfogy, akár a cukor. Az igények kielégítése érdekében szó van arról, hogy két műszakban termelnek — Három éveműködik ez az üzemecske, azóta nagyon sokat fejlődött — folytatta Pap Istvánné — Nagyon sok újítás is volt már nálunk. — Újítás? Mit lehet újítani egy lámpán? . — Nagyon sokat. Eddig csavaroztuk a foglalatot a lámpatestbe, most ragasztjuk. Nemsokára impregnált anyagból készítik a lámpaernyőket. És ezek a lámpák már nemcsak Szombathelyen, Debrecenben, Győrben, Szegeden és a nagyobb városokban kaphatók, hanem az ország valamennyi villamossági szaküzletében is. így vált országos hírűvé a kis szombathelyi üzem Platzner Vincéné, Tátrai Katalin, Fogarasi Ferencné gyakorlott mozdulatokkal varrják a selymet az ernyő bordázatára. Hárman a szerelők közül: Szentkirályi Katalin, Csató Istvánné és Szakács Tamás. (e. t.) „ROHAM" a papírboltok ellen Ma reggel megnyíltak, az iskolák kapui, és sok száz diák hajol ismét a könyvek, füzetek fölé. Voltak, akik már hetekkel ezelőtt felkészültek az új tanévre. Bevásárolták a füzeteket, rajztáblákat, körzőt, vonalzót és a kék bekötőpapírt is. A papír- és írószerboltok elleni „roham" bár mérséklődött, azonban még néhány napig nagy lesz a forgalom. Képünk a vakáció utolsó napján készült, az Állami Áruház papírosztályán. Mint a képen is látjuk, volt dolguk az eladóknak. Míg az anyukák és apukák odabent vásároltak, a gyerekek a Köztársaság-téri papírüzlet kirakatában ismerkedtek a taneszközökkel, amelyekkel egész évben dolgozni fognak. Első pillanatban nem vettem észre rajta semmi feltűnőt. De vidámsága mögött, mintha kis szomorúság lappangott volna. Karcsú alakjához és vékony arcához nem illett a vaskos söröspohár. Dehát mindenkinek azt kért a tszelnök és nem illett visszautasítani. 15—16 leány ült szanaszét a kecskelábú asztalok mellett, köztük elszórva egy-egy férfiember, elnök, brigádvezető, agronómus, meg ilyesféle. Valami kertészeti tapasztalatcserével egybekötött kirándulás volt ez, illetve annak végső akkordja, a büki szövetkezeti vendéglő kerthelyiségében. — Jutalmul kapták a lányok ezt a kirándulást — mondták a vezetők —, mert szorgalmasan dolgoztak a kertészetben. Igaz, meg kell mondani, hogy a vasszécsenyi Győzelem Tsz kertészleányairól van szó. De térjünk most vissza Ilushoz. Megtudtam róla, hogy ő a munkacsapat vezetője, mindössze 16 éves s ezért leültem melléje, hogy kicsit kikérdezzem munkájáról, életéről. Még nem késő... — Hogyan lett munkacsapatvezető ilyen fiatalon? Hiszen jóval idősebb kertészeti dolgozók is vannak a munkacsapatban? Ő nem szól semmit, de a társai válaszolnak. — Mi választottuk meg őt, mert megérdemli. Az elismerés láthatólag Húsnak is jól esik. — Mióta dolgozik a termelőszövetkezetben? Kiderül, hogy csak január óta. Addig gimnáziumba járt. A második év első féléve után maradt ki. Ekkor beállt a tsz-be és nem irodalmat, nyelveket és számtant tanult, hanem, melegágyat készített, palántázott és kapált. Mégis a kíváncsiság ezek után megmaradt az emberben . Miért hagyta abba a tanulást? Nem volt kedve hozzá? Rossz volt a bizonyítványa? Nem kapott meg mindent hazulról? — Megvolt mindenem. A bizonyítványom is jó volt, mert könnyen tanultam. Miért hagytam ott mégis? Nem is tudom pontosan megmondani Társai is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Ők sem értik, sőt hibáztatják is Ilust. Nem gondolta meg a dolgot eléggé. Bár ők szeretettel fogadták és elismerik most is jó munkáját. Olyan egyszerű volna szépet és jót mondani Iliről, aki a termelőszövetkezeti munkát választotta és lelkesen dolgozik a falujában. Igen, de az embernek minduntalan eszébe jut a másfél esztendő, amelyet a gimnáziumban töltött, az iskola, amelyet abbahagyott. És szép, felemelő a munkatársak bizalma és elismerése, de vajon nem többet használhatna-e ez a kislány a termelőszövetkezetben is, ha elvégezné a tanulmányait? Meg is kérdezem ezt. Elgondolkozva szól. — Tulajdonképpen én is sajnálom. És mind többször gondolok arra, hogy visszatérek az iskolába. De sajnálom itthagyni a szövetkezetét, bár nem hagynám itt úgysem végleg. — És mi mindig szeretettel visszavárnánk — mondják a többiek. (*) Mikor kapják meg? Kemeneskápolnán a múlt év tavaszán alakult meg a KISZ-szervezet. Áprilisban ünnepélyes keretek között kiosztották a tagkönyveket. Sajnos, néhány fiatal akkor nem kapott tagkönyvet, mivel jelentkezési lapjuk nem érkezett be időben a járási KISZ-bizottsághoz. A tagkönyvkiosztáskor a KISZ járási bizottságának munkatársa megígérte, hogy néhány nap múlva megküldik a még hiányzó tagkönyveket. Azóta elmúlt 17 hónap és a néhány fiatal még ma is várja a tagkönyvét. A KISZ járási bizottságán úgy látszik, egészen elfeledkeztek róla. Tizenhét hónap kissé hosszú idő és ezalatt a néhány fiatal nem is fizetett tagdíjat, ennélfogva tagja is volt a KISZ-nek, meg nem is. Pedig ők igazán tagjai akarnak lenni és nagyon szeretnék, ha végre már megkapnák tagsági könyvüket is. J. I.