Vas Népe, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

*1961. szeptember 1. Péntek VAS NAPE Hogyan segíti a termelőszövetkezeteket­­ az SZMI munkavédelmi csoportja? A Minisztertanács tavaly 1008/ 1960. V. 15. szám alatt határoza­tot hozott a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagok üzemi bal­eset elleni védelmének megszer­vezéséből. A határozat a többi között a következőket mondja ki: ..A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa munkavédelmi felügyelői útján nyújtson rendszeres és ha­tékony segítséget a mezőgazdasá­gi szakigazgatási szerveknek a termelőszövetkezetek balesetelhá­rítási tevékenysége ellenőrzéséhez. Ennek megfelelően a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának a bal­­esetelhárítás ellenőrzésével kap­csolatos jogköre kiterjed a terme­lőszövetkezetekre is. A termelő­szövetkezetek kötelesek lehetővé tenni, hogy a balesetelhárítás helyzetét a termelőszövetkezetek­ben a szakszervezet munkavédel­mi felügyelője is ellenőrizhesse. A szakszervezet munkavédelmi felügyelője balesetelhárítási hiá­nyosságok­ észlelése esetében — megfelelő határidő kitűzésével — hívja fel a termelőszövetkezet ve­zetőségét a hiba megszüntetésére és a szükséghez képest adjon út­baigazítást a hiba megszüntetésé­nek módjára."­Mit tett Vas megyében az SZMT munkavédelmi csoportja a határozat végrehajtása érdeké­ben? A határozat, valamint a föld­művelésügyi miniszter végrehaj­tási utasításának megjelenése után az SZMT munkavédelmi cso­portja és a megyei tanács mező­­gazdasági osztálya megbeszélésre hívta össze a járási tanácsok me­zőgazdasági osztályainak vezetőit és a járási balesetelhárítási meg­bízottakat. Ismertették a rendele­tét és intézkedési tervet dolgoz­tak ki annak érdekében, hogy a járásokban megszervezzék a mun­kavédelmi oktatást a tsz-elnökök és a balesetelhárítási megbízottak részére. Az SZMT munkavédel­mi csoportja mezőgazdasági té­májú munkavédelmi oktató fil­meket szerzett be. A „Péter—Pál­tól István napig” című film a kaszálással, az aratással, a csép­­léssel és más időszerű munkák­kal kapcsolatos baleseti veszé­lyekre hívta fel a figyelmet. A „Végzetes úton” című film a traktorosoknak adott sok taná­csot. Az SZMT munkavédelmi cso­portja felkérte a termelőszövet­kezeteket patronáló üzemeket, hogy segítő tevékenységük ter­jedjen ki a munkavédelmi rend­szabályok betartására is. Az üze­mek közül elsősorban az ÉDÁSZ dolgozói végeztek derekas mun­kát. Az észlelt villamossági rend­ellenességek, baleseti veszélyfor­rások megszüntetésében rögtön segítséget is nyújtottak. A szakszervezeti munkavédel­mi felügyelők az ellenőrzések so­rán megállapították, hogy a já­rási tanácsok mezőgazdasági osz­tályainak és a termelőszövetkeze­tek vezetőségeinek még sokat kell tenniök a balesetelhárítási rend­szabályok maradéktalan végre­hajtása érdekében. A megelőző intézkedések ellenére az utóbbi időben több halálos és súlyos baleset fordult elő. Például a to­­rokmajori termelőszövetkezetben a silózógép kezelésével szabály­talanul egy 17 éves fiatalkorút bíztak meg. A mellette dolgozó traktoros sem volt elég figyelmes, s emiatt a 17 éves fiú baleset ál­dozata lett. A kenyéri termelő­­szövetkezetben a traktoros átad­ta a traktort szántani a sógorá­nak, s az kellő szakértelem hiá­nyában halálra gázolta szántás közben a traktorost. Az andrás­­fai termelőszövetkezetben a ho­mokbánya szabálytalan művelé­se következtében a beomló 60— 70 mázsa föld két személyt ma­ga alá temetett. A két dolgozót súlyos sérülésekkel szállították kórházba és csak a gondos orvosi kezelésnek köszönhető, hogy élet­ben maradtak. Ezek a megtörtént esetek arra intenek, hogy a munkavédelmi feladatok végrehajtására a terme­lőszövetkezetekben is nagyobb gondot kell fordítani. Az SZMT munkavédelmi csoportja m­egad­­ja a segítséget, de e­z nem elég. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak, a termelőszövetke­zetek vezetőségeinek a gazdasági irányító munka mellett gondol­­niuk kell a balesetelhárítási teen­dők ellátására is. Az őszi és téli hónapokban újra meg kell szer­vezni a munkavédelmi oktatást és igénybe kell venni a most megalakuló falusi szakmaközi bi­zottságok segítségét, támogatását is. DOLD—MIHAJLIK: Ordasok között (172.) A mesterséges légzés helyreál­lította ugyan a szív normális működését, az őrnagy azonban mégsem tért eszméletre, s Hein­rich már-már a kastélyba akart sietni segítségért, amikor meg­pillantotta a szobalányt. Futva közeledett lefelé az ösvényen, mögötte pedig Kurt. A leányzó ugyanis éppen a park felső te­raszára érkezett, amikor hátra­fordulva, meglátta a balesetet, és odakiáltva Kurténak, visszafu­tott a partra. Hárman aztán óvatosan felvit­ték a ten­gélt az alsó park tera­szára, onnét pedig összekötözött pokrócokra fektetve, Heinrich szobájába szállították. Az őrnagy nem tért eszméletre, nem is érezte, hogyan vetkőztet­­tik le, hogyan fektetik ágyba, és hogyan vizsgálja meg Maüni, akit Heinrich azonnal odahívott te­lefonon. — Lehet, hogy agyrázkódás — állapította meg Maüni, és figyel­meztette őket: most a legcseké­lyebb mozdulat is a beteg ártal­mára lehet, ezért szó sem lehet róla, hogy kórháza szállítsák. Heinrich felhívta a törzsnél Lu­tzöt, elmondta, milyen baleset történt, és megkérte, közölje a tábornokkal, hogy a beteg mel­lett marad, amíg nem gondosko­dik megfelelő ápolásról. Stengel csak tizenegy óra táj­ban tért magához. Szemét fel­nyitva, közönyös tekintettel né­zett körül a szobában, persze még nem is igen értette, hol van, és mi történt vele, miért hajol ágya fölé Matini és Goldring. Te­kintete azonban lassan-lassan kitisztult, s arcán rémület su­hant át. — Hol a zubbonyom? — kér­dezte izgatottan, és megpróbált felemelkedni. — Maradjon fekve nyugodtan — tartotta vissza Matini. — Zubbonyát a kandallónál szárítjuk — nyugtatta meg Hein­rich. — És az iratok? Az iratok hol vannak? — kérdezte hadarva Stengel, fokozódó izgalommal. — Az iratak ott fekszenek ön mellett az asztalkán. Ne aggód­jék, minden úgy van, ahogyan volt, senki semmihez sem nyúlt. — Tegyék a párnám alá! — Stengel csak ennyit tudott mon­dani nagy erővenségében, és megint elvesztette eszméletét. Heinrich készségesen eleget tett az őrnagy kívánságának. Hi­szen ezek az iratok most már nem érdekelték. Tulajdonképpen nem is volt bennük semmi kü­lönös. Legfeljebb az az első pil­lantásra ártalmasan kis cédula: annak a parancsnak a másolata, amelyben külön köszönetet mon­danak Stengel őrnagynak, hogy sikerült tökéletesítenie az őrzés módszereit azon a szakaszon, ahol a kész rádióberendezést el­szállítják az üzemből. — Főhadnagy úr, mi legyen a pisztrángokkal? Megtisztítsam, megsüssem? — kérdezte Kurt, amikor Heinrich kilépett a má­sik szobából. — Nem kell. Dobd vissza mind a folyóba — mondta valamilyen oknál fogva jókedvűen moso­lyogva a főhadnagy. Észrevette Kurt csodálkozó te­kintetét, és rákacsintott: — Hátha olyan elvarázsolt pisztráng, mint az a mesebeli aranyhal, amely hűségesen szol­gálta a halászt mert az vissza­dobta a tengerbe — tette hozzá. HEINRICHBŐL DIPLOMATA LESZ „Drága barátom! Azt kérdezi, milyen módszereket alkalmazok egészségem helyreállítására, s hogy találtam-e errefelé jó orvo­sokat? Nagyon hálás vagyok fi­gyelmességéért, amiben őszinte baráti érzéseinek jelét látom. Sajnos, nem örvendeztethetem meg jó hírrel: rosszul érzem ma­gam. A legrosszabb pedig az, hogy sem időm, sem lehetősége­im nem engednek önmagamról gondoskodni, mert.. A tábornok itt megállt, még egyszer végigolvasta levelét és ingerülten rácsapta az itatást. Nem, ma képtelen válaszolni Gundernek! Mégpedig nemcsak azért, mert nincs mit felelnie, hanem azért is, mert most min­den gondolata egészen máshol jár. A tábornokra naponta új izgalom és kellemetlenség zú­dult. Úgy zúdult rá, mint a lavina. S úgy is keletkezett: egy marék hó gördült le felülről, útközben egyre újabb és újabb hótömeggel gyarapodott, míg végül óriási hótömbbé, halálos veszedelemmé növekedett. A maroknyi hó — a német parancsnokság vesztére — az a parancs volt, hogy az olasz csa­patokat le kell fegyverezni. Megindult a maroknyi hó, s csak­hamar a bonyodalmak és kelle­metlenségek görgetegévé nőtt. Úgy kezdődött, hogy nem min­den olasz csapattest engedelmes­kedett a parancsnak, voltak, amelyek helyükön maradtak ugyan, de nem voltak hajlandó­­ak átadni a fegyverüket. Ezek­nek­­a laktanyáit be kellett ke­ríteni, és erőszakkal végrehaj­tani s lefegyverzésüket Mások egyszerűen elszöktek a hegyekbe a partizánokhoz, s a hadosztály körzetében ezek a szökevények annyian voltak, hogy majdnem egy zászlóaljat alkothattak. Ewers tábornok felfogta a helyzet veszélyességét, és határo­zottan, céltudatosan rendelke­zett körzetében: az olaszokat le­fegyverzésük után nem engedte ki a laktanyából, hanem elren­delte, hogy még gondosabban őrizzék őket, amíg véget nem ér a közös célért lelkesülő új olasz csapattestek önkénteseinek tobor­zása. A jelek szerint ez okos rendelkezés volt. Ámde, ez is vá­ratlan bonyodalmakat vont ma­ga után A helybeli lakosság, amikor meglátta a laktanyák felé fordított géppuskákat, és azt tapasztalta, hogy az olasz köz­katonákat és tiszteket foglyok­ként kezelik — valósággal fel­­zúdult, és több esetben még erő­szakos kísérletek is történtek a honfitársak kiszabadítására. Ezek a kísérletek ugyan kudarcba fúl­tak, de bármikor megismétlőd­hettek. S előbb-utóbb a lakosság segítségére kellett jönniük a par­tizánoknak is, márpedig akkor .. Ewers tábornok köri­nt az erős, de már kihűlt teából ösz­­szevonja szemöldökét és erélye­sen nyomja meg a villanycsengő gombját. — Forró erős teát, citrommal — utasítja tisztiszolgáját majd felkel, és járkálni kezd a szobá­ban. Megint gyengének érzi a lábát, és összeszorul a melle. Nincs szerencséje ebben a Caste­­la Fontéban. Éppen most, amikor egész embernek kellene lennie, most hagyja el ereje, most érzi lábában ezt a gyengeségét, ezt az ijesztő tehetetlenséget Talán túl­ságosan sokat iszik az erős teá­ból’ (Folytatjuk) Fordította i­de. Hadd György 5 Módosították és teljesítik áruértékesítési tervüket a nemeskoltaiak Van némi igazuk a nemeskol­­tai Béke Tsz vezetőinek abban, hogy szeptember első napjaiban az áruértékesítési terv 44 szá­zalékos teljesítése még nem na­gyon szemre hányni való szö­vetkezetüknek. De csak azzal a kiegészítéssel, hogy szerencsére Nemesboltán nemcsak a naptárt nézték, hanem azt is, miként állnak a tervteljesítésben s hol szorít az a bizonyos cipő. Ideje­korán rájöttek, hogy a tejter­melésből legalább 50 ezer liter kiesésük lesz. A nincsből pedig nem várható tej, áru, pénz és végeredményben tervteljesítés sem. Az 50 ezer liter tej pedig hiányozni fog nemcsak a fo­gyasztásnál, hanem a tsz áruér­tékesítéséből is. S ezért nem ér­dektelen, milyen komolysággal igyekeznek helyrehozni a kiesést s az 50 ezer liter tejet mással pótolni. Nem lesz meg a tervezett tej Annak idején a következőkre épült a terv. Az idén az 1 millió 400 ezer forintos áruértékesítés eléréséhez számításba vették: 41 mázsa baromfit, 32 ezer tojást, 200 sertést és 223 ezer liter tejet adnak el. Az esztendő derekáig nem volt különösebb fennaka­dás, de a tej termelési eredmé­nyekből már következtetni le­hetett arra, hogy nem lesz meg a tervezett tej. Július végén pe­dig már tisztában voltak azzal is, hogy mintegy 50 ezer liter tej­jel kevesebbet tudnak számítani az államnak. Pedig a nemeskoltaiak tehené­szete nem sorolható a rosszak kö­zé. A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló 35 tehénnél a napi fejési átlag tehenenként 10—11 liter körül mozgott tavasztól fogva. A 123-as létszámot kitevő tehené­szet kétharmadától viszont nem kapják meg azt a tejmennyisé­get, mint amennyire eredetileg számítottak. Szép számmal talál­hatók az állományban sel­ej­tezni való egyedek, de ezek kimustrá­­lása nem történhet egyszerre Sertést adnak tej helyett A tsz vezetősége a tagsággal egyetértésben hozzálátott az eredeti elgondolások módosításá­hoz. Felvetődött a javaslat: ha 50-nel több sertést meghizlalnak, akkor teljesíteni tudják a kitű­zött tervet. Ezt a javaslatot elve­tették, mivel sem takarmány­nyal, sem férőhellyel nem ren­delkeztek ahhoz, hogy terven fe­lül hizlalhassanak sertéseket. Az idő rövidsége is ellentmondott ennek, így jutottak arra a gon­dolatra hogy számba veszik a tsz-tagok sertésállományát, s felkutatják azt, mennyi sertést tudnának vásárolni háztájiból. Török Lajos brigádvezető ha­marosan össze is írta a házak­nál található és számítható hí­zott sertéseket. A többi ment mint a karikacsapás. Megegyez­tek a tsz-tagokkal az árban s az eladás módjában. Legtöbben szí­vesen is kaptak az alkalmon, mert a tsz 16—17 forintos kilón­kénti árban vette a tagoktól a hízott sertéseket. Török Lajos brigádvezető ta­núsítja, hogy érdemes volt fel­kutatni ezt a „rejtett” tartalé­kot: — Már eddig 21 hízott sertést vettünk a tagoktól. A vásárlást folytatjuk, a kilátások olyanok, hogy meglesz az az 50 hízott ser­tés, amivel a tejből származó veszteséget pótoljuk — mon­dotta. Egyéb cikkekből pedig megte­remtik a fedezetet Tojást már 23 ezret értékesítettek. Még 22 mázsa baromfihússal is tartozik a tsz. A jelek szerint a baromfi­val sem lesz gond. Most szállí­tanak el a napokban mintegy 1500 csirkét 10 mázsa súlyban. Októberben pedig egy 3500-as csirkeszállítmányt indítanak út­nak, s így túlszárnyalják a ter­vet. Sertést 131-et adtak el az államnak, egyenként átlag 106— 110 kilós súlyban, 41 forintos munkaegység Ha szépséghibával is, de a ne­­meskoltai Béke Tsz teljesíteni tudja áruértékesítési tervét A tsz vezetős és tagjai még időben, menet közben cselekedtek, meg­teremtették a feltételeket ahhoz, hogy a kiszabott áruértékesítési terv maradéktalanul teljesülhes­sen. Igaz, ez becsület dolga de egyúttal a tsz-tagság legszemé­lyesebb érdeke is, hiszen a terv­teljesítés esetén mintegy 30 ezer forintos hitelelengedési és egyéb kedvezményekben részesülnek. Különben, aligha oszthatnának Nemeskoltán az év végén 41 fo­rintos részesedétt munkaegysé­genként. Márpedig ennyit ter­veztek. Kerék László Megnövekedett a külföldre utazók száma Az IBUSZ szombathelyi fiókja ebben az évben is sok társasuta­zást szervezett bel- és külföldre egyaránt. Az elmúlt évekhez ha­sonlóan a Szegedi Ünnepi Játé­kokra két külön autóbuszt indí­tottak. Ezt az utat összekapcsol­ták Sztálinváros, Pécs és Baja megtekintésével. A pedagógusok 8 napos országjárását, valamint a Vas megyei tsz-ek kertészeinek tapasztalatcseréjét is az utazási iroda bonyolította le. A hét ele­jén külön autóbusz vitte az ér­deklődőket Fertődre, ahol az Esz­­terházy kastélyt, és Sopronba, ahol a város nevezetességeit te­kintették meg a szombathelyiek. A nyáron két különvonat ment a Balatonra. Így 1300-an töltötték­­ a hét végét kellemesen az északi parton. 1961-ben lényegesen megnöve­kedett a külföldre utazók száma. Eddig mintegy 430-an voltak a szomszédos népi demokráciákban, 25-en pedig nyugati államokban, főleg Ausztriában és Olaszország­ban jártak. Ez év végéig még 260- an utaznak külföldre. Az igénye­ket egyelőre nem tudják kielé­gíteni. Máris minden hely elkelt. A szokásos karácsonyi, szilveszte­ri külföldi társasutazások az idén is lesznek. A tervek között sze­repel továbbá egy Kaposvárra in­duló különvonat, esetleg autó­busz. Ezt a kirándulást a Szom­­bathelyi Haladás kaposvári már- i­kőzésével kötnék össze.

Next