Vas Népe, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

. VAS NE PB 1561. november 1. Szerda Az SZKP XXII. kongresszusányak határozata a Központi Bizottság beszámolójáról (folytatás az 1. oldalról) I­tra is határozza meg a világ fejlődésének fő irányát” .Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a követ­keztetése, hogy elkerülhetetlenül mélyül a kapitalizmus általános válsága. Az elmúlt években to­vább­­gyengültek az imperializ­mus gazdasági, politikai és ideo­lógiai ellentmondásai, óriási ará­nyokat öltött a munkásosztály forradalmi harca, a népek de­mokratikus és felszabadító moz­galma. . A nemzeti felszabadító­­mozgalom hatalmas csapásai alatt ténylegesen összeomlott a gyar­mati rendszer. A szocialista forradalom fejlő­désének formáiról és útjairól szólva, a határozat hangsúlyozza, hogy"a munkásosztály és élcsapa­ta, a marxista-leninista párt békés módon igyekszik megvalósítani a szocialista forradalmat. „A jelen­legi körülmények között a mun­kásosztálynak élcsapata vezetésé­vel számos kapitalista országban megvan a lehetősége, hogy mun­kás- és népi front, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai­ együttműködésének egyéb lehetséges formái alapján egyesítse a nép többségét, polgár­­háború nélkül megszerezze az államhatalmat s biztosítsa, hogy az alapvető termelési eszközök a nép kezébe menjenek át”. ,.A kommunizmus korunk leg­befolyásosabb politikai erejévé vált” — mondja a határozat. A továbbiakban megállapítja: ,,A marxizmus a leninizmus dia­dala szempontjából döntő jelen­tőségű a kérlelhetetlen, követke­zetes kétfrontos harc: a revizio­­nizmus, mint főveszély ellen, va­lamint a dogmatizmus és a szek­­tásság ellen. Az SZKP nemzet­közi kötelességének tartja, hogy minden vonalon erősítse a nem­zetközi kommunista mozgalom sziklaszilárd egységét, harcoljon mindenki ellen, aki az összes or­szágok kommunistái egységének gyengítésével próbálkozik. Továbbra is le kell leplezni a korunkbeli revízionizmus elméle­tét és gyakorlatát. A korunkbeli revizionizmus a legtömörebben a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének programjában jut kife­jezésre”. A háború és béke kérdése to­vábbra is korunk legégetőbb problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „A jelenlegi körülmények kö­zött megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés meg­valósítása arra az egész időszak­ra, amelynek folyamán meg kell oldódniuk az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, hogy még a szocializmus teljes győzelme előtt, amikor még a világ egy részében fennmarad a kapitalizmus, felmerül a reális lehetősége annak, hogy kirekesz­­szük­ a világháborút a társadalom életéből”. A határozat­ egyúttal rámutat arra, hogy amíg imperializmus van,­ addig megmarad az agresz­­sizív háborúk „talaja is. A nem­zetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus a vi­lág­­békéjét fenyegető fő veszély. A nemzetközi imperializmus a legszörnyűbb gaztettre készül az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra. „A kongresszus időszerűnek, helyesnek és szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelye­ket a Központi Bizottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képességének további for­dozására, Amíg■ vannak imperia­lista agresszorok, résen kell lenni, szárazon kell tartani a puskaport, tökéletesíteni kell a szocialista országok védelmét és fegyveres erőit”".* A határozat hangsúlyozza, „a béke megszilárdításának ügye megköveteli a békét együttélés elveinek alapján a mélyen gyö­kerező nemzetközi problémák megoldását, elsősorban­ az álta­lános és teljes leszerelést a leg­szigorúbb nemzetközi ellenőrzés­­sel; a gyarmati iga végérvényes megszüntetését minden formájá­ban és megnyilatkozásában, a füg­getlenségüket nemrég kivívott né­pek hatékony megsegítését; a má­sodik világháború maradványai­nak felszámolását, a békeszerző­dést Németországgal; a Kínai Népköztársaság törvényes jogai­nak érvényesítését az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az Egye­sült Nemzetek Szervezete mecha­nizmusának lényeges megjavítá­sát; az összes országok között a jó államközi kapcsolatok, a gaz­dasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. A Szovjetunió Kom­munista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a népek boldogsága fennkölt esz­ményeinek diadalra juttatása ér­dekében megőrizze és erősítse a békét, s a népek barátságát”. Az SZKP XXII. kongresszusa továbbra is szükségesnek tartja, megingathatatlanul és következe­tesen valóra váltani a különböző társadalmi berendezkedésű álla­mok békés együttélésének elvét, amely a Szovjetunió külpolitiká­jának fő irányvonala, a testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alap­ján fáradhatatlanul erősíteni a szocialista országok egységét, s hozzájárulni a szocialista világ­­rendszer hatalmának megszilárdí­tásához; minden erőfeszítést megtenni a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fejlesztéséért és elmélyítéséért; erősíteni a proletárszolidaritást a­­munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival, s minden támo­gatást megadni az imperialista és gyarmati elnyomás ellen felsza­badulásukért, illetve a független­ségük megszilárdításáért harcoló népeknek; tágabb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, s a kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködést és kereske­delmet valamennyi országgal; tevékeny és rugalmas külpoli­tikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rendezésére, továbbá leleplezni az imperialista hábo­rús gyújtogatók ármányait és mesterkedéseit és erősíteni a vi­lágbékét.­­ A határozat hangsúlyozza, hogy a „XX. pártkongresszust követő időszak fontos vonása a kommu­nista építés ütemének meggyor­sulása”. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év folyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen fo­lyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari termelés évi átlagos növe­kedése a hétéves terv első három évre előirányzott 8,3 százalék he­lyett ténylegesen eléri a 10 szá­zalékot. Az első három tervév fo­lyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel értékű ipari ter­méket állítottak elő a Szovjet­unióban. A kongresszus megállapította, hogy a szovjet hadsereg felfegy­verzése nukleáris rakéta-fegyve­rekkel teljesen befejeződött. „Né­pünk kezében a­ hatalmas hadi­­techika biztosan védelmezi a szo­cialista vívmányokat s a világbé­ke erősítésének ügyét” álla­pítja meg a határozat. A sikeres megvalósulás útján halad az a feladat — mutat rá a határozat — hogy az egy főre eső termelésben utolérjük és túl­szárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat nemcsak a termelés növelésének ütemében, hanem a termelés évi abszolút növekedésében is. Jelen­leg már több vasércet és szenet bányásznak,­ több kokszot, vasbe­ton-épületelemet, állati­­ zsiradé­kot, cukrot és sok más cikket gyártanak­ a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban. „A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjetunió gaz­daságát, amelynek elérése után m­ár nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső termelésben is túlszárnyalja az Egyesült Álla­mokat. A szocializmus világtörté­nelmi jelentőségű győzelme lesz ez a kapitalizmus fölött”.­­ • A határozat elmondja, hogy a a szovjet mezőgazdaság termelése öt év alatt az előző ötéves idő­szakhoz képest 43 százalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több mint három­­milliárd,­­pad szemesterményt vá­sárolt fel. Korábban a felvásárolt mennyiség kétmilliárd p­ud körül mozgott. Szakadatlanul fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A mun­kások és az alkalmazottak reál­bére (egy dolgozóra átszámítva) — a Szovjetunió nemzeti jövedel­me növekedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pe­dig 33 százalékkal emelkedett. Belpolitikai területen egyebek között a következő igen fontos feladatok várnak megoldásra. Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesítését és túlteljesítését. Ez döntő jelentő­ségű lesz a kommunizmus anyagi és technikai alapjának megterem­tése, a kapitalizmus békés gazda­sági versenyben való legyőzése szempontjából. A további technikai fejlesztés alapján törekedni kell a munka termelékenységének általános nö­velésére az iparban, az építésben, a mezőgazdaságban, a szállítás­ban; következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szervező munkáját; az elkövetkezendő években a gabonafelvásárlást 4200 millió padra, a húsfelvásárlást 13 millió tonnára, a tejfelvásárlást 50 mil­lió tonnára kell növelni évente; biztosítani kell a nép életszín­vonalának szakadatlan emelését; a kellő szinten kell tartani, minden vonatkozásban erősíteni kell hazánknak, a világbéke bás­tyájának védelmi képességét, s tökéletesíteni kell a szovjet had­sereg fegyverzetét, fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista társadalmi viszonyo­kat. „A kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése, a kommunista társa­dalom embereinek kialakítása — ezek azok a legfontosabb felada­tok, amelyek a kommunizmus ál­talánosan kibontakozó építésének időszakában belpolitikai téren a párt előtt állnak!’. A kongresszus megállapította, hogy „a beszámolóban felölelt időszakban a párt munkájának legfontosabb vonatkozása a párt­élet lenini normáinak és a kol­lektív vezetés elveinek érvénye­sítése és továbbfejlesztése volt a párt­ és az állami élet minden szintjén”. A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész nemzetközi kommunista mozga­lom szempontjából óriási jelentő­sége volt annak, hogy a párt és Központi Bizottsága nyíltan és bátran elítélte Sztálin szem­élyi kultuszát . „A kongresszus — hangzik a határozat — teljesen helyesnek, tartja és maradéktalanul jóvá­hagyja azokat a határozott intéz­kedéseket, amelyekkel a Központi Bizottság leleplezte és idéól igazi­­lag szétzúzta . Molotov,­­Kag­arje­­vics, Malenkov, Bulganyin, Per­­vuhin,­ Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellen­es csoportját, amely szembehelyez­kedett a XX. kongresszus.­ ' által megjelölt lenini irányokmnal'­ál’‘­.­ A pártellenes­­csoport frakciós harca idején súlyos hibákat kötv­e­­tett el Vorosilov. A Központi Bi­zottság 1957 júniusában megtar­tott plénumán Vorosilov beismer­te­­ hibáit,­ elítélte a pártellenes­­csoport frakciós­­ cselekedeteit,­­S ezzel bizonyos mértékben segítet­te a pártellen­es­­szakadárok lelep­lezését. A határozat megjelöli az összes pártszervezetek­­ feladatait a Szer­vező és az ideológiai h­urika-’te­­rületén. A határozat befejező szavai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus—leninizmus győze­delmes zászlaját, teljesíti­ interna­cionalista kötelességét valameny­­nyi ország dolgozói iránt,­­minden erejét a nép érdekeiért, a­­hogy­ történelmi cél eléréséért­ — a kommunista társadalom felépíté­séért folyó harcnak szenteli. A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni!”. 11 szovjet nép egyhangúlag helyesli az SZKP XXII. kongresszusának határozatait Visszhangok ........ Moszkva (TASZSZ). Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Szverdlovszkban és a Szovjetunió más városaiban, a különböző üzemek­ és hivatalok dolgozó kollektívái lelkes gyűlé­seket tartanak ezekben a napok­ban. A gyűlések részvevői felszó­lalásaikban egyhangúlag helyeslik és támogatják az SZKP Központi Bizottságának a XXII. kongresz­­szuson előterjesztett beszámoló­ját, valamint a kommunizmus építésének nagyszerű program­ját, amelyet a párt lenini Köz­ponti Bizottsága dolgozott ki. A leningrádi dolgozók a Kirov- Gyár és más üzemek gyűlésein foglalkoztak a XXII. kongresszus­sal. Ezek a gyűlések is egyhangú­lag támogatják a kongresszus ama határozatát, amely szerint a moszkvai Vörös téren levő mau­zóleumot Vlagyimir Iljics Lenin Mauzóleumának kell nevezni és Sztálin tetemét más helyre kell átvinni. A szovjet könyvkiadók sok könyvet adtak ki a XXII. párt­­kongresszus tiszteletére. Az álla­mi Politikai Kiadó kötetbe gyűj­tötte a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom sok külföldi vezetőjének visszaemlékezéseit Leninről. Ezenkívül több könyvet adtak ki a Kommunista Pártról, a szovjet államról, Leninről, a szovjet nép életéről, arról, hogy a Szovjetunió népei a kommuniz­must építve, hogyan valósítják meg az életben Lenin nagy esz­méit. Lenin életével, és tanításával több kötet foglalkozik. Phenjan. A Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság dolgozói nagy érdeklődéssel követik az SZKP XXII. kongresszusának munkáját. A központi és helyi la­pok, valamint a rádió sorozatosan közli, a dolgozók — munkások, parasztok és értelmiségiek — nyi­latkozatait E nyilatkozatok üd­­vözlik a kommunizmus építőit Hanoi. Az SZKP XXII. kong­resszusa megerősíti a kommuniz­mus győzelmébe vetett hitet. Ez a gondolat húzódik végig azokon a leveleken, amelyekkel a vietnami dolgozók elárasztják ezekben a napokban a sajtót. A levelek szerzői kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy az SZKP történelmi jelentőségű programjának megvalósítása nemcsak a szovjet emberek szá­mára hozza el a boldogságot, ha­nem az egész világ munkásosztá­lya számára is. Ottawa. A Canadian Tribune írja: az SZKP XXII. kongresz­­szusa úgy kerül be a történelem­be, mint a kommunizmus építői­nek kongresszusa. A kommuniz­mus építői a szocializmus sikeres felépítésére és az eddigi tapaszta­latokra támaszkodva a párt prog­ramjában kijelölhették a kom­munizmushoz vezető reális utat. A lap hangsúlyozza: a­ kong­resszuson Hruscsov újra­ felszólí­totta az országokat, hogy­­ politi­kájukat a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élésének elveire alapozzák. • Accra, A. Z. Quay, a­­Ghanai Népi Konvenció Pártnak az SZKP XXII. kongresszusán meg­figyelőként részt vett küldöttsé­,­gének vezetője visszatérve Moszk­vából, Accrában kijelentette, hogy a kongresszus mély benyo­mást tett rájuk és különösen az a demokratikus atmoszféra, amely a tanácskozást és a vitá­kat jellemezte. A szovjet nép el­tökéltségét tervei­ teljesítésére az is bizonyítja — mondotta Quay, — hogy hétéves népgazdasági é­lesztési tervüket ha­táridő­­­előtt teljesítik. Hruscsov magyar vendégei az SZKP XXII. kongresszusának záróülésén Moszkva (MTI). A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kong­resszusának keddi záróülésén nemcsak a Kádár János vezette pártküldöttség tagjai voltak je­len, a vendégek soraiban öt meg­­illetődött magyar mezőgazdasági szakember is együtt tapsolt, s együtt énekelte az Internacioná­­lét a kongresszus küldötteivel. Marosi Béla, a Velencei Állami Gépállomás igazgatója, Bátai Ti­bor, az Országos Tervhivatal fő­előadója, Kovács Béla és Tordai Lajos mérnök, valamint Kmetty Gyula, az Élelmezésügyi Minisz­térium főmérnöke már napok óta a Szovjetunióban tartózkodik ta­nulmányúton. Megfordultak Krasznodárban, ismerkedtek­­ a Kubán vidék gazdag kolhozainak, szovhozainak, munkájával..­­. Amikor Hruscsovnak tudomásá­ra jutott, hogy a magyar kül­döttség Moszkvában tartózkodik, a kongresszus ezer dolga közepet­te is időt talált arra, hogy meg­hívja a magyar szakembereket a záróülésre. A. Sevcsemko, Hruscsov mező­­gazdasági ügyekkel­.­­foglalkozó titkára, aki többször járt ,hazáidé­ban, a záróülés után barátságosan megvendégelte a magyar szak­embereket.

Next