Vas Népe, 1961. december (6. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

Illési tartott a KISZ megyei Bizottsága Tegnap délelőtt ülést tar­tott Szombathelyen a KISZ Vas megyei Bizottsága. Az ülésen Szeleczky Györgyné elvtársnő, a KISZ KB In­téző Bizottságának tagja előterjesztést tett, amelynek során javasolta, hogy Vin­­kovits János elvtársat vá­lasszák meg a megyei KISZ- bizottság titkárának. Az előterjesztést egyhangúlag elfogadták, majd új tago­kat kooptáltak a megyei bi­zottságba. Ezután Takács László elvtárs referált a fa­lusi KISZ-szervezetek tevé­kenységéről, majd a referá­tum vitája következett. A Szputnyik-őrs dicséretére A jövő év tavaszán lesz negyven esztendeje, hogy meghalt Chernel István, a nagy természetbúvár. A város környékének ritka természeti adottságai már korán beléol­tották a madár­világ szere­tetét. Tudomá­nyos pályája együtt ívelt Herman Ottóéval, akinek mindvégig barátja és mun­katársa volt. A madarak életét nemcsak hazánk kü­lönböző tájain tanulmá­nyozta, tudományos kutatá­sai során hosszabb időt töl­tött Norvégiában is. A rendkívül sokoldalú tudós kiváló érdemeket szerzett a magyar állatvédelem nép­­szerűsítése terén. Chernél Istvánt a kősze­gi temetőbe helyezték örök nyugalomra. Sírja még nem olyan régen elszomorító látványt nyújtott. Az egy­szerű köveikből emelt sír­emléket, amelyen — élet­művének szimbólumaként — egy bronzmadár hajlik a nevét őrző tábla fölé — fel­­ismerhetetlenné tette az el­vadult növényzet. A kőszegi 475. számú út­törőcsapat Szputnyik őrse vállalkozott arra, hogy a sírt rendbehozza. Hidegh Lajos tanár, valamint Szö­rényi Zsolt és Szakos Pál ifivezetők irányításával az őrs derekas munkát vég­zett. Dicséretre méltó mun­kájukkal a város társadal­mának elismerését érdemel­ték ki. Szakköri foglalkozáson Így lesz szép, egyenletes a hímzés — oktatja a tíz-tizenkét éves diáklányokat dr. Kőváry Ferencné peda­gógus. Minden kedden huszonnyolc kislány gyűlik össze a szom­bathelyi Ady művelő­dési otthon klubtermé­ben a kézimunka-szak­kör­ foglalkozásaira. Ifjúságvédelem JákobiA « «• rr Egyelőre még távol va­gyunk attól, hogy minden­ki egyformán jómódban él­jen az országban. Munka­­nélküliség ugyan évek óta nincs, de vannak szerencsét­len esetek, sőt magukról megfeledkezett szülők is, amelyek és akik hosszabb­­rövidebb időre rossz körül­mények közé sodorhatnak egész családokat. Ki ne tud­na kiskorú gyermekekről, akiknek apja meghalt, any­ja pedig beteges, munkára képtelen? Ismerünk életerős férfiakat is, akik vélt vagy valós sérelmek elől az al­kohol karjaiban kerestek menedéket, sorsukra hagy­va azokat, akikkel legin­kább kellene törődniük­ a gyermekeiket. A szocialista társadalom széleskörű háló­zatot tart fenn a rászorulók segélyezésére, érdekeik vé­delmére. Ennek a hálózat­nak egy láncszeme a jáki gyermek- és ifjúságvédelmi tanács, amelynek immár kétéves munkájáról faggat­juk Csenár Márton iskola­­igazgatót, a tanács elnökét. — Kik a tagjai a községi ifjúságvédelmi tanácsnak? — Velem együtt négy pe­dagógus, a községi párttit­kár, a szülői munkaközös­ség, a népfront-bizottság és a nőtanács elnökei, vala­mint a községi, és az állami gazdasági KISZ-titkár. — Mivel foglalkoznak? — Negyedévenként tar­tott üléseinken megvitatjuk munkatervünket. Ez egy­formán kiterjed a fiatalok­ viselkedésének visszásságai­ra, de természetesen első­sorban azokra a gondokra, amelyek sürgős segítség­nyújtást igényelnek. A segítségnyújtás fakon nem üres szó. A szülői munkaközösség ezer forin­tot ajánlott fel bevételeibe olyan sokgyermekes csalá­dok segélyezésére, amelyek elvesztették a ken­yér­kere­sőt. A község pénzéből ezer­­nét­­száz forintot, juttattak iszákos apák sokszor az éhezés határán levő gyer­mekeinek. — Vanak ilyenek? — Igen! — hangzik a vá­lasz. — Ilyen esetekben ahhoz a módszerhez folya­modunk, hogy megbeszélt időpontra behivatjuk a boltba a rászoruló gyerme­kek édesanyját, vagy ha árvák, úgy a legnagyobbi­­kukat és a nőtanács képvi­selője ott a helyszínen meg­vásárolja azt, amire legin­kább szükségük van, így az iszákos apának nincs módja arra, hogy kocsmába hordja a segélyezésre szánt pénzt. Ezt másképpen is igyekez­nek megakadályozni. Az ifjúságvédelmi tanács ja­vaslatára a községi tanács vb nemrégiben utasította az italbolt és kisvendéglő veze­tőit, hogy K. Jánost ne szol­gálják ki szeszesitallal. Az illető özvegyember, hét gyermek apja, a pénzt el­issza, családját bántalmaz­za, sőt még ennél szélsősé­gesebb kilengésekre is pró­bált már vetemedni. Maguk a nagyobb gyermekek kér­ték testvéreik állami gon­dozásba vételét, ők pedig „otthonuktól” távol keres­nek munkát. Az ifjúságvé­delmi tanács most épp eb­ben az ügyben intézkedik. — Széles aktívahálózatot építettünk ki — folytatta Csenár igazgató —, minden utcában megbízottunk van, aki a hatáskörünket érintő ügyekről tájékoztat bennün­ket. A társadalmi össze­fogásnak nemegyszer na­gyon szép példáját látom. Az egyik kis leány tanítvá­nyom például a tanuláson kívül maga látja el özvegy apja és testvérei mellett a háziasszonyi teendőket. A KISZ-es lányok a múltko­riban segítettek neki a me­szelésben, a nőtanács pedig ingyenesen bocsátja ren­delkezésére a mosógépet A jegyzőkönyveket, ügy­iratokat böngészve a to­vábbiak során kiderül, hogy az ifjúságvédelmi tanács gyakran cseppet sem „ifjú­sági” ügyekkel is foglalko­zik. özvegyi nyugdíjkérel­­met intéz el, családok kö­zötti háborúságokban te­remt békét. Általános véle­mény a faluban, hogy sike­res munkájuknak — vala­mennyi tag lelkiismeretes összefogása mellett — az is egyik oka, hogy az elnök — Csenár igazgató — negyven esztendeje él Jakon, szinte az egész falut nevelte és a községbeliek idegennek nem szívesen feltárt ügyeikkel is bizalommal fordulnak hozzá. O. I. Periszkópot kap az úttörőház Periszkópot kap a­­ szom­bathelyi úttörőház. A tükröt a vár tornyába szerelik fel, segítségével papírlapra ve­títhetik a város utcáit és a papírlapon láthatók lesznek a járókelők, a forgalom és­ a házak is. Az 50 ezer forint­ értékű berendezést a közeli­­ hetekben szerelik fel. Hídépítők­ ­ Nincs olyan jelentősége­­ sem a szentgotthárdi La-­­ vines hídnak, sem a felső­­­­szolnoki törpe vízierőmű­­­­nek, sem annak a többi­­ kisebb-nagyobb hídnak, , amelyeket a Hídépítő Vál- 1 tájat épít a szentgotthárdi járásban, hogy arról külö­nösebben meg kellene em­lékeznünk. Mégis, akik nap, mint nap ott, a munkában helytállnak, megérdemlik, hogy a nyilvánosság előtt szóljunk róluk.­­ A három nyílásúra terve­­­­zett szentgotthárdi Lapincs­­­ híd 126 cölöpre épül. Ezek­­­ket a cölöpöket rendkívül­­ nehéz a talajba verni. Ezt a munkát a hídépítők ifjú­sági komplex­ brigádja Szu­­nyogh József vezetésével, valamint a kormánykitü­n­­tetett Darvas Gyula ifjú­sági munkacsapata végzi. Nagyon nehéz munkával kellett és kell­ nap, mint nap a hídépítőknek meg­küzdeniük. Nemrégiben az áradó Lapincs ellepte az egyik épülő pillért. Kérdé­sessé vált, hogy az áradás miatt folytatható-e a mun­ka. A hídépítők azonban elhatározták, hogy nem tö­rődve a hideg vízzel, to­vább építik a hidat, és 1962. május 1-re el is ké­szítik Alsószölnökön törpevíz­­mű épül. A régi malomnál duzzasztót emelnek, amely majd a turbinát hajtja. Nem könnyű munka. A gá­tat és a malmot is erősen alámosta a Rába. Itt is ok­tóber 19-én olyan vízára­dat ömlött alá, hogy kimos­ta a már elkészített gát két oldalát, és arra a helyre zúdult, ahol az építők dol­goztak. Az ár olyan hirte­len jött, hogy veszélybe ke­rültek a gépek is. Bányai István építésvezető-helyet­tes irányításával Bedőcs József brigádja azonban éj­szakába nyúló megfeszített munk­ával kihozta a gépeket a vízből. Az ár elvonulása után folytatták a munkát. Kija­vították a gátat, sajnos azonban november 5-én is­mét nagyobb mennyiségű víz vonult végig a Rábán, amely elsodorta az ideigle­nes gátat és a régi csator­na falát is megrongálta. A mentéshez — éjjel lévén —­­az ágyból ugráltak ki az emberek, hogy a gépeket és az anyagokat megment­hessék. A hídépítők Őriszentpé­­teren és Nagyrákoson a Zala hídjait építik, amelye­ket még ebben az évben átadnak rendeltetésüknek. Bánfalvi Árpád, az épít­kezések irányítója elmon­dotta, hogy a hídépítő szak­emberek 1959 óta 30 hidat építettek, és ezért a mun­káért 1960-ban Munka Ér­deméremmel tüntették ki őket. Ny. D. Szentgotthárd JOVO baromfitenyésztői A kemenesaljai Úttörő Tsz­vönöcki baromfit­enyésző ki­ben dolgozik Tóth Margit és Dénes Éva. Minthogy a baromfitenyésztés korszerű szakismereteket kíván, a két kislány vállalta, hogy elvégzi az Uraiújfaluban e hónap elején kezdődő baromfigondozói tanfolyamot. Képünkön a két kislány Csiszár Istvánná munka­­módszere alapján a csirketápszer helyes keverési ará­nyával ismerkedik. Ízelítő az ifjúsági könyvkiadás ötéves tervéből A kiadók ötéves tervében tekintélyes helyet foglalnak el a fiatalabb olvasóknak szóló irodalmi alkotások. A magyar klasszikus irodal­mat többek között Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, A lát­hatatlan ember, Jókai Mór: És mégis mozog a föld, A kő­szívű ember fiai, Karinthy Frigyes: Tanár úr, kérem, Molnár Ferenc: A Fál­ utcai fiúk, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című regénye képviseli. A külföldi klasszi­kusok művei közül kiadják Cervantes: Don Quijote, De­foe: Robinson, Dickens: Cop­perfield David, Twist Olivért Fagyajev: Az ifjú gárda, Kip­ling: A dzsungel könyve, Jack London: Az éneklő kutya, Mark Twain: Koldus és ki­rályfi, Tom Sawyer, Huckle­berry Finn, Swift: Gulliver Lilipustban című művét és Verne 13 könyvét. A tíz éven aluli gyermekek számára kiadják Benedek Elek: Mesék, Pósa Lajos, Kaczor király és Szabó Lőrinc: Gyer­mekversek című könyvét. Ugyancsak az apróságok ré­szére készül a Mindenttudó képeskönyv, a Télapó, a Me­semondó című kötet és a Me­sék, történetek című antoló­gia, amelyben mai magyar írók művei szerepelnek. A külföldi szerzők munkái közül a 10 éven aluli gyer­­mekeknek szólnak az Ander­sen mesék, Capek: Mesék­, Fetrescu: Framm a jegesmed­ve, Knuttson: Kóbor Muki­­­es Herbert: Pelle állatai című munkái. Ezenkívül kiadnak még középkeleti, afrikai né­pek meséit, amerikai és óceá­niai történeteket és a világ­irodalom legszebb tanítóme­­séit tartalmazó köteteket. Ki mit gyűjt ? Lapunk e rovatában a jö­vőben a gyűjtők kérésére rendszeresen közlünk a gyűjtőket érintő érdekessé­geket és megjelent új gyu­facímkéket. E célból felvet­tük a kapcsolatot a buda­pesti Józsefvárosi Művelő­dési Ház Irinyi János klub­jával, ahonnan rendszeresen küldenek anyagot. A gyűj­tők klubja e hónapban rejtvénypályázatot indít gyufacímke-gyűjtéssel kap­csolatos témákról. A pályá­zatot hétről hétre közöljük. A helyes megfejtők között értékes külföldi gyufacímke sorozatot sorsol ki az Irinyi klub. Minden gyűjtéssel kapcsolatos levelet közvet­lenül a Józsefvárosi Műve­lődési Ház címére kell kül­deni (Budapest, 8. Posta­fiók 19.) ÚJ GYUFACÍMKÉK Megjelent az Olimpiák története sorozat első és második része (1—40 és 41 —80 számig), az új OTP ki­lenc darabos sorozat sárga és rózsaszín papíron, a ki­lenc darabos Szeged-soroza­­j színváltozatban Megje­lent a Csepeli Munkásott­hon gyufacímke-kiállítás, alkalmából kiadott régebbi hat darabos Csepel-sorozat szép új kiadása is. Rövide­sen napvilágot lát az Olim­piák története harmadik része (81—120 számig.

Next