Vas Népe, 1961. december (6. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

iaSL. decamp et 1. Péntek TUDÓSÍTÓINK a vezetőségválasztó taggyűlésekről Megyénk pártszervezeteinek mintegy 80 százalékában, meg­történt már a vezetőségválasztás. Két év munkáját teszik mérlegre a kommunisták: hogyan dolgoz­tak, miként lehetne javítani mun­kájukon a jövőben. Ilyen és ha­sonló kérdések körül folyik a Vi­ta. Az alábbiakban két ilyen ve­ze­tőség­választó taggyűlésről szóló tudósítást közlünk. A Kőszegi Ágyterítőgyárban vasárnap került, sor a pártszerve­zet vezetőségválasztó taggyűlésé­re — írja Horváth István tudósí­tónk. — Az ünnepélyes taggyűlés­re szép számmal hívtak meg pár­­ton kívüli­eket is- A vezetőség be­­számolóját Varjasi Antal, az Ágy­terítőgyár pártszervezetének tit­kára ismertette. Elmondotta a többi között, hogy 1960-ban 20 millió forintos költséggel megkezdték az üzem felújítását. Ennek befejeztével a tavalyinak éppen a kétszeresét termeli majd a gyár. A fejlesztés az üzemben kettős jellegű: egy­részt új épületek létesítése, más­részt, fokozottabb gépesítés. Az épületek közül elkészült már az új, korszerű előkészítő, amely egyúttal a gyár egyik legszebb üzemrésze. Még ebben az évben befejeződik a régi szövőépület átalakítása. A beszámló részletesen foglal­kozott a termelés problémáival, ■Megállapította például, hogy elő­reláthatólag a szövődé ez évben 12,4 százalékkal többet termel, mint 1959-ben. A tavalyi kész­­árutermeléshez viszonyítva az idén, mintegy 86 ezer négyzetmé­­ter készáruval termel többet az hh­­m. Az egy főre eső termelési mérték alakulása is kedvező. Az­­1953-es évhez viszsanyitva az egy •munkaórára eső termelési érték •s 18,5 százalékos növekedést mu­tat. , , Ezek az eredmények az egész •ü­zem kollektívájának köszönhe­tők, amely kollektívában élen járó­­szerepet tölt be a pártszervezet — s hangsúlyozta Varjasz elvtárs,­­majd a pártszervezet belső prob­lémáiva­l foglalkozott. Megállapí­totta, hogy lényeges javulás ta­pasztalható a pártépítés terén, de a nők és az adminisztratív dolgo­zók körében nem kielégítő az agi­­tációs munka. Varjasi elvtárs ezután a szocia­lista brigádok munkáját érté­kelte. Beszélt a munkaverseny fontosságáról, a kommunisták pél­damutatásáról. Megelégedéssel állapította meg, hogy ezen a té­ren dicséret illeti meg a gyár kommunistáit, hiszen alig van kö­zöttük olyan, aki ne rendelkezne egy vagy több olyan kitüntetés­sel, amelyet a jó munka elisme­réséért kapott. A beszámolót számos hozzászó­lás követte. A hozzászólók elemez­ték a XXII. kongresszus jelentő­ségét, beszélteti a nemzetközi helyzet égető kérdéseiről, s szin­te mindegyik felhívta a kommu­nisták és pártonkívüliek figyel­mét a még odaadóbb, lelkiismere­tesebb munkára. ★ A­­Szentgotthárdi Selyemgyár pártszervezeteinek vezetőségvá­lasztó taggyűléséről tudósított bennünket Nyirfás Dezső, szent­gotthárdi tudósítónk. A selyem­gyárban ugyancsak a napokban került sor a vezetőségválasztásra. A taggyűlésen részt vettek pár­­tonkívüli dolgozók is, akik öröm­mel fogadták a meghívást. Elis­meréssel szóltak a pártszervezet munkájáról, széleskörű tevékeny­ségéről, amelyet a beszámolóból megismerhettek. Soós László a pártszervezet ve­­zető­sége nevében ismertette az elmúlt két év munkáját. Hang­súlyozta, hogy a kommunisták tevékenysége, munkája új lendü­letet kapott a pártszervezet átren­dezésével. Ugyanis az üzemen be­lül — a három műszaknak meg­felelően — alapszervezetekre bontották a pártszervezetet, így minden műszakban egyformán ki­dolgozhatták a kommunisták a sa­játságos feladataikat A beszámoló felhívta a figyel­met a tömegszervezetekkel való fokozottabb foglalkozásra. A ve­zetőség beszámolóját követő vitá­ban elhangzott­­ hozzászólások egytől egyig a selyemgyári kom­­munisák munkájának további javítását hangsúlyozták. A tag­gyűlés a vezetőség újjáválasztásá­­val ért véget. A deszkafal időre elkészült. Az ISS-tiszt átvette, egy szót sem­­szólt, ami a megelégedés legma­­fogasabb jele volt. Az altisztek alig­­•várták a végső bólintást, nekies­nek a fásoknak és dühödten ver­nék őket. A korbács csapkodott, le­verésből hiányzott a szokott módszeresség, vagdalkozássá vált, (lásd, ahol éred, és nagyon fájt. (Szegény Grünblatt bácsi rögtön­­az egyik keze ügyébe került és az­­első ütés u­tán térdre rogyott. A­­vadállat pihent volt még, és fe­­lszült benne a bosszúvágy, a tér- idelő ember csak olaj volt a tűz­re. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvű­en nézte az iszonyú látványt. Sár­ikon fordult, zsebéből egy kölnis hégelyecskét vett elő — szinte k­­cses volt, ahogyan selyembojtjá­ Kral játszadozott, aztán orrához sértette, ellensúlyozta a vér és ve­­ríték gyomorfelforgató szagát. (Lassan sétált a táboriroda irá­lyába, nem érdekelte tovább az fagy. Megszűntek emberek lenni. Az öreg Grünblatt bácsi vér­ibe fagyva maradt ott, megtiltot­ták, hogy bárki is segítsen rajta.­­Hat órán át nyögött és jajongott, sa visszatérő tiszt engedett tarkó­­ijába egy lövést. Ezt hívják ke­­­gyelemlövésnek? Az öreget elsíratták. Röviden Sés könnyek nélkül. De az egyen­getnek mind több ismeretlene ■volt. És amikor a kiválasztotta­­­kat a körülbástyázott 19-es ba­rakkba terelték, s a deszkafal ka­­rpányi ajtaja becsapódott mögöttük, csupán annyit tudtak, hogy­ ez a titokzatos, rejtélyes valami el­sősorban az ő bőrükre megy, de nem voltak képesek felfogni ér­telmét. Tizennyolcan voltak őslakók, így nevezték magukat azok, akik a sachsenhauseni táborból jöttek. Másnapra hatvanra szaporodott a számuk. A társaság még különö­sebbé és vegyesebbé vált. felük között egyaránt volt piros három­szög és sárga csillag, ha a tábo­rokat és a börtönöket felsorolták, ahonnan egy-két nappal ezelőtt elszármaztak — a leigázott és megszállt Európa mappája rajzo­lódhatott ki. Az emberi ész min­dig a logikát kutatja, rendszert akar a rend­szertelenségben és érteni kívánja az érthetetlent. Az emberi elme a biztos pont után sóvárog, és­ megkínzott, satnyuló, formájából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az el­me. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifordítani helyéből a világot. Újra és újra a kínzó kérdés:­­ mi lesz velük? Vagy inkább eb­ben a fogalmazásban: mit akar­nak velük? Ez az utóbbi mondat­fűzés fejezte ki, hogy nem urai saját sorsuknak, hanem­ sakkfi­gurák egy élet-halál játszmában, nem ők lépnek, hanem velük lép­nek. Miért adtak különleges őr­séget melléjük — egyetlen egy nem volt közöttük a már ismert SS-katonákból — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Fayerman, és fivére sűrűn bólo­gatott hozzá —, hogy egyszer még ezeknek a gyűlölt káposztafejű­­eknek látására fog el a vágy. Az élelmet is más kondérben kapták. Bizalomgerjesztőbb volt, és mélye valóban rászolgált az előlegezett bizalomra. Még a fá­sokénál is jobb volt valamivel, a kintiről nem is szólva, ahhoz ké­pest elsőrendű éteknek bizonyult. Új szavuk volt ez: a „kinti”. Aho­gyan a múlt, az elsüllyedt világ belesűrűsödött az „élet” kifeje­zésbe, mindaz, ami a 19-es barao­kon kívül történt, ezután már valami más volt. ők bent, a töb­biek kint. Éhes ember ritkán fi­lozofál, nekiestek a sűrű­ leves­nek, felhabzsolták, utána töp­rengtek.­­ — Emlékszel, Leo, a Jancsi és Juliska meséjére? — kérdezte Gutig Krebstől. Az mérgesen né­zett. — Úgy érzem magam, mint Jancsi a­ ketrecben — tette hoz­zá a kis ember —, hizlalnak, hogy felfaljanak. — Fél fogukra se lennél elég — veregette vállán szokása szerint a törpét a gépmester, azután per­cekig némán, ültek. Révedező sze­mük árulta csak el, nem a nyu­galom csendje ez, hanem a kín­­lálásé, a vajúdó gondolatoké. — Lehet, hogy kísérletezni fog­nak velünk? — kérdezte maga­magától Gutig, és mivel társa nem szólott, fecsegve folytatta: —•. Egyszer azt hallottam, hogy kísérleteket folytatnak, átültetés­ről beszéltek, tudod az olyan, hogy valakinek lefűrészelik a karját, vagy a lábát, azután át­teszik a másikra, talán még a fejjel is megpróbálják... — No, én nem tudnám elkép­zelni magam a te fejeddel — szakította meg csendesen a be­szédfolyamot Krebs, de a meg­jegyzésen nem nevettek. — Ki tudja? — sóhajtotta Gu­tig. (Folytatjuk) HARMATHA RÉTI: A TityUhz­tá TITKA (22.) VA­S KÉPE II tervezéssel egyidejűleg megindult a bontás is, miközben sok meglepetés érte nemcsak a tervezőket, hanem a műemlékvédelmi felügyelőség szakembereit is. Több termet gaz­dag gipsz ornamentika díszített. A műemlékvédelem szempontjá­ból kívánatosnak látszott e díszí­tések megóvása, azonban statikai okokból sajnos nem lehetett meg­kímélni őket. Az épület több tar­tógerendájában ugyanis olyan nagy m­értékűvé vált a gombás.­ A Kollégium az újjáépülő körmendi volt Batthyány-kastélyban Állványerdő öleli Körmenden a volt Batthyány-kastély épületét. Az udvaron homokhegyek tégla­rakások, mészoltógödrök. Az épü­let zárt, udvari részén betonke­verő dolgozik, a második emelet­re rögtönzött lift szállítja az épí­tőanyagot.­­A kastély egyik bás­tyáján már friss téglasorok hú­zódnak. Mindez a nagyszabású, építkezés egy-egy jele. A kastély építési évszámát ne­héz lenne pontosan megállapíta­ni. Mai formáját a múlt század hatvanas éveiben kapta, az épü­let magját azonban már több mint 250 évesre becsülik. A háború erősen megrongálta, s a legutóbbi időkig jórészt kihasználatlan volt. Amikor bizonyossá vált, hogy a mezőgazdasági technikum Szom­bathelyről Körmendre költözik az épület egy részét jelölték ki kollégium céljaira Ekkor hatá­rozta el a megyei tanács a mű­emlékvédelmi felügyelőséggel és az illetékes szervekkel egyetértés­ben, hogy a kastélyt helyreállít­ják, és az új felsőfokú mezőgaz­dasági intézmény kollégiumát he­lyezik el benne. A renoválás nagy feladat elé állította a tervezőiroda dolgozóit. A kastélyról semmilyen rajz nem maradt fenn, mindössze a műem­lékvédelmi felügyelőség egy lép­ték nélküli alaprajza nyújtott né­mi támpontot. A tervek kidolgo­zásában figyelembe kellett ven­niük az épület műemlékjellegét és azt a körülményt, hogy a vársze­rű épület többszöri átalakítással, bővítéssel egészen sajátos szer­kezetet nyert. A Vas megyei Ter­vező Iroda április 1-re elkészí­tette a tervdokumentációkat, Más, hogy az egész tetőzetet és a mennyezeti részeket ki kellett cserélni. A falak szintén tarto­gattak néhány egészen különle­ges meglepetést. Ott, ahol látszó­lag 1.10—1.20 méteres tömör fa­lakat mértek, kiderült, hogy a régi építőmesterek üregeket hagy­tak a falban, a régi szobákat be­falazták, a kijáratokat pedig máshová vágták, így az eredeti beosztást nagyon nehéz volt ki­deríteni. Minthogy azonban az épület­ben diákszállót helyeznek el, messzemenően a jelenlegi célsze­rűséget kellett a tervezőknek fi­gyelembe venniök.­ A munkálatok során az egész tetőzetet ki kell cserélni. A fafödémet vasbeton­gerendákra cserélik ki a harma­dik emeleti manzárd részt pedig előregyártott elemekből állítják össze. A tetőzetre azonban a ko­rábbi, úgynevezett természetes palát helyezik vissza. Horváth Ferenc építésvezetőtől érdeklődtünk az épülő kollégium méretei iránt. — 24.700 légköbméter belső he­lyiségünk lesz — mondotta az építésvezető. — A földszinten kap helyet egy 300 „adagos” konyha, az előkészítő helyiség, a raktár, a társalgó, a gondnostlakás, a mosoda stb. Az első emeleten 40 lány számára lesznek lakóhelyi­ségek, ezenkívül szolgálati lakás, betegszoba és orvosi rendelő kap itt helyet. A második emele­ten nagyterem, könyvtár, KISZ- helyiség, vendégszoba lesz, a har­madik emeleti manzárd-részben pedig a nevelőlakáson kívül 135 fiú részére rendeznek be szobá­kat. Ezenkívül természetesen min­den emeleten fürdők, zuhanyozók és egyéb mellékhelyiségek szol­gálják a kényelmet. A munkálatokat a Vas megyei Építőipari Vállalat végzi, közel 12 millió forintos költségvetéssel. A földszint és az első emelet már elkészült, azonban még nagyon sok munka van az épületen. Úgy tervezik, hogy 1962. végére feje­zik be a renoválást a homlokzat helyreállítása kivételével. Elek Tibor is szentgotthárdi és a kőszegi I. sz. üzem vezet a téglagyárak versenyében A Vas megyei Téglagyári Egye­sülés üzemei között év eleje óta élénk verseny folyik. A ver­senyt sokoldalúan értékelik. Töb­bek között figyelembe veszik a darabszámra vonatkozó tervtelje­sítést, a téglaprések teljesítmé­nyét, a kemencék kihasználását, a minőség alakulását és a fajlagos szénfelhasználást. Az értékelést negyedévenként összesítik és külön versenyhíradó­ban is tájékoztatják a telepeket a helyezésekről. Az idén eddig vál­­takozóan, hol az egyik, hol a má­sik gyár került a verseny élére. A harmadik negyedévi összesí­tett versenyt a szentgotthárdi és a kőszegi I. sz. üzem nyerte. Az első és a második helyezettnek járó 2500 forint pénzjutalmat megosztva fizették ki, mivel mind­két gyár egyformán kiemelkedő munkát végzett. A termelési ter­­vet a szentgotthárdi üzem 109,3 százalékra, a kőszegi I. sz. üzem 104,3­ százalékra teljesítette. Vi­szont az elsőosztályú áruk aránya a tavalyi háromnegyedévi eredmé­nyekhez képest a kőszegi I. sz. gyárban emelkedett nagyobb mértékben. A tavalyihoz képest a kőszegi I. sz. üzem 98 százalékban, a szent­gotthárdi üzem 90,7 százalékban gyártott elsőosztályú téglát. A kemencék teljesítményében a szentgothárdiak, a fajlagos szén­felhasználásban pedig a kőszegiek értek el jobb eredményt. A globális termelési tervet a harmadik negyedévben — az em­lített két első helyezett gyáron kívül — a szombathelyi TII. sz üzem és a két sárvári üzem tel­jesítette 100 százalék fölött. A szombathelyi II. számú, a kőszegi II. számú és a pankaszi üzem a tervteljesítésben nem érte el a tervezett színvonalat. A minőségre különösebb kifogás nem merülhet fel, mert a legtöbb üzem a terve­zettnél nagyobb arányban készí­tett elsőosztályú árut. A Vas me­gyei Téglagyári Egyesülésnél a harmadik negyedévben az első­­osztályú égetett tégla aránya 95,5 százalékra emelkedett a terve­zett 88 százalékkal szemben. A téglaprés teljesítményének ki­használásában a szombathelyi III. számú és a kőszegi I. sz. üzem tűnt ki a legjobban. A termelési versenyen kívül üzemegészségügyi és munkavé­delmi verseny is folyik a minisz­tériumi téglagyárak között. Eb­ben a versenyben az elmúlt ne­gyedévben az első helyezést a sárvári I­. sz., a második helye­­zést a kőszegi II. sz. üzem nyerte el. Ezekben a gyárakban a harma­dik negyedévben számottevő bal­eset nem fordult elő és a tiszta­ságra­ rendre is a legnagyobb gondot fordították. Ebben a ver­senyben az első helyezett 1500 forintot, a második helyezett ezer forint pénzjutalmat kapott. Az éves verseny utolsó szaka­szába érkezett. Ebben a negyed­évben dől el, melyik üzem lesz véglegesen a győztes. ­ A Hófehérke című­ mesejáté­kot tanulja a dél-baltavári műve­lődési otthon a gyermek népi­ játék csoportja, amely tavaly sok tapsot aratott a Vadrózsa című mesejá­ték előadásaival. A felkészülést Horváth László, a művelődési ott­hon igazgatója vezeti. A mesejá­tékot az év végén mutatják be a község lakosságának.

Next