Vas Népe, 1961. december (6. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
iaSL. decamp et 1. Péntek TUDÓSÍTÓINK a vezetőségválasztó taggyűlésekről Megyénk pártszervezeteinek mintegy 80 százalékában, megtörtént már a vezetőségválasztás. Két év munkáját teszik mérlegre a kommunisták: hogyan dolgoztak, miként lehetne javítani munkájukon a jövőben. Ilyen és hasonló kérdések körül folyik a Vita. Az alábbiakban két ilyen vezetőségválasztó taggyűlésről szóló tudósítást közlünk. A Kőszegi Ágyterítőgyárban vasárnap került, sor a pártszervezet vezetőségválasztó taggyűlésére — írja Horváth István tudósítónk. — Az ünnepélyes taggyűlésre szép számmal hívtak meg párton kívülieket is- A vezetőség beszámolóját Varjasi Antal, az Ágyterítőgyár pártszervezetének titkára ismertette. Elmondotta a többi között, hogy 1960-ban 20 millió forintos költséggel megkezdték az üzem felújítását. Ennek befejeztével a tavalyinak éppen a kétszeresét termeli majd a gyár. A fejlesztés az üzemben kettős jellegű: egyrészt új épületek létesítése, másrészt, fokozottabb gépesítés. Az épületek közül elkészült már az új, korszerű előkészítő, amely egyúttal a gyár egyik legszebb üzemrésze. Még ebben az évben befejeződik a régi szövőépület átalakítása. A beszámló részletesen foglalkozott a termelés problémáival, ■Megállapította például, hogy előreláthatólag a szövődé ez évben 12,4 százalékkal többet termel, mint 1959-ben. A tavalyi készárutermeléshez viszonyítva az idén, mintegy 86 ezer négyzetméter készáruval termel többet az hhm. Az egy főre eső termelési mérték alakulása is kedvező. Az1953-es évhez viszsanyitva az egy •munkaórára eső termelési érték •s 18,5 százalékos növekedést mutat. , , Ezek az eredmények az egész •üzem kollektívájának köszönhetők, amely kollektívában élen járószerepet tölt be a pártszervezet — s hangsúlyozta Varjasz elvtárs,majd a pártszervezet belső problémáival foglalkozott. Megállapította, hogy lényeges javulás tapasztalható a pártépítés terén, de a nők és az adminisztratív dolgozók körében nem kielégítő az agitációs munka. Varjasi elvtárs ezután a szocialista brigádok munkáját értékelte. Beszélt a munkaverseny fontosságáról, a kommunisták példamutatásáról. Megelégedéssel állapította meg, hogy ezen a téren dicséret illeti meg a gyár kommunistáit, hiszen alig van közöttük olyan, aki ne rendelkezne egy vagy több olyan kitüntetéssel, amelyet a jó munka elismeréséért kapott. A beszámolót számos hozzászólás követte. A hozzászólók elemezték a XXII. kongresszus jelentőségét, beszélteti a nemzetközi helyzet égető kérdéseiről, s szinte mindegyik felhívta a kommunisták és pártonkívüliek figyelmét a még odaadóbb, lelkiismeretesebb munkára. ★ ASzentgotthárdi Selyemgyár pártszervezeteinek vezetőségválasztó taggyűléséről tudósított bennünket Nyirfás Dezső, szentgotthárdi tudósítónk. A selyemgyárban ugyancsak a napokban került sor a vezetőségválasztásra. A taggyűlésen részt vettek pártonkívüli dolgozók is, akik örömmel fogadták a meghívást. Elismeréssel szóltak a pártszervezet munkájáról, széleskörű tevékenységéről, amelyet a beszámolóból megismerhettek. Soós László a pártszervezet vezetősége nevében ismertette az elmúlt két év munkáját. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták tevékenysége, munkája új lendületet kapott a pártszervezet átrendezésével. Ugyanis az üzemen belül — a három műszaknak megfelelően — alapszervezetekre bontották a pártszervezetet, így minden műszakban egyformán kidolgozhatták a kommunisták a sajátságos feladataikat A beszámoló felhívta a figyelmet a tömegszervezetekkel való fokozottabb foglalkozásra. A vezetőség beszámolóját követő vitában elhangzott hozzászólások egytől egyig a selyemgyári kommunisák munkájának további javítását hangsúlyozták. A taggyűlés a vezetőség újjáválasztásával ért véget. A deszkafal időre elkészült. Az ISS-tiszt átvette, egy szót semszólt, ami a megelégedés legmafogasabb jele volt. Az altisztek alig•várták a végső bólintást, nekiesnek a fásoknak és dühödten vernék őket. A korbács csapkodott, leverésből hiányzott a szokott módszeresség, vagdalkozássá vált, (lásd, ahol éred, és nagyon fájt. (Szegény Grünblatt bácsi rögtönaz egyik keze ügyébe került és azelső ütés után térdre rogyott. Avadállat pihent volt még, és felszült benne a bosszúvágy, a tér- idelő ember csak olaj volt a tűzre. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvűen nézte az iszonyú látványt. Sárikon fordult, zsebéből egy kölnis hégelyecskét vett elő — szinte kcses volt, ahogyan selyembojtjá Kral játszadozott, aztán orrához sértette, ellensúlyozta a vér és veríték gyomorfelforgató szagát. (Lassan sétált a táboriroda irályába, nem érdekelte tovább az fagy. Megszűntek emberek lenni. Az öreg Grünblatt bácsi véribe fagyva maradt ott, megtiltották, hogy bárki is segítsen rajta.Hat órán át nyögött és jajongott, sa visszatérő tiszt engedett tarkóijába egy lövést. Ezt hívják kegyelemlövésnek? Az öreget elsíratták. Röviden Sés könnyek nélkül. De az egyengetnek mind több ismeretlene ■volt. És amikor a kiválasztottakat a körülbástyázott 19-es barakkba terelték, s a deszkafal karpányi ajtaja becsapódott mögöttük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titokzatos, rejtélyes valami elsősorban az ő bőrükre megy, de nem voltak képesek felfogni értelmét. Tizennyolcan voltak őslakók, így nevezték magukat azok, akik a sachsenhauseni táborból jöttek. Másnapra hatvanra szaporodott a számuk. A társaság még különösebbé és vegyesebbé vált. felük között egyaránt volt piros háromszög és sárga csillag, ha a táborokat és a börtönöket felsorolták, ahonnan egy-két nappal ezelőtt elszármaztak — a leigázott és megszállt Európa mappája rajzolódhatott ki. Az emberi ész mindig a logikát kutatja, rendszert akar a rendszertelenségben és érteni kívánja az érthetetlent. Az emberi elme a biztos pont után sóvárog, és megkínzott, satnyuló, formájából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az elme. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifordítani helyéből a világot. Újra és újra a kínzó kérdés: mi lesz velük? Vagy inkább ebben a fogalmazásban: mit akarnak velük? Ez az utóbbi mondatfűzés fejezte ki, hogy nem urai saját sorsuknak, hanem sakkfigurák egy élet-halál játszmában, nem ők lépnek, hanem velük lépnek. Miért adtak különleges őrséget melléjük — egyetlen egy nem volt közöttük a már ismert SS-katonákból — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Fayerman, és fivére sűrűn bólogatott hozzá —, hogy egyszer még ezeknek a gyűlölt káposztafejűeknek látására fog el a vágy. Az élelmet is más kondérben kapták. Bizalomgerjesztőbb volt, és mélye valóban rászolgált az előlegezett bizalomra. Még a fásokénál is jobb volt valamivel, a kintiről nem is szólva, ahhoz képest elsőrendű éteknek bizonyult. Új szavuk volt ez: a „kinti”. Ahogyan a múlt, az elsüllyedt világ belesűrűsödött az „élet” kifejezésbe, mindaz, ami a 19-es baraokon kívül történt, ezután már valami más volt. ők bent, a többiek kint. Éhes ember ritkán filozofál, nekiestek a sűrű levesnek, felhabzsolták, utána töprengtek. — Emlékszel, Leo, a Jancsi és Juliska meséjére? — kérdezte Gutig Krebstől. Az mérgesen nézett. — Úgy érzem magam, mint Jancsi a ketrecben — tette hozzá a kis ember —, hizlalnak, hogy felfaljanak. — Fél fogukra se lennél elég — veregette vállán szokása szerint a törpét a gépmester, azután percekig némán, ültek. Révedező szemük árulta csak el, nem a nyugalom csendje ez, hanem a kínlálásé, a vajúdó gondolatoké. — Lehet, hogy kísérletezni fognak velünk? — kérdezte magamagától Gutig, és mivel társa nem szólott, fecsegve folytatta: —•. Egyszer azt hallottam, hogy kísérleteket folytatnak, átültetésről beszéltek, tudod az olyan, hogy valakinek lefűrészelik a karját, vagy a lábát, azután átteszik a másikra, talán még a fejjel is megpróbálják... — No, én nem tudnám elképzelni magam a te fejeddel — szakította meg csendesen a beszédfolyamot Krebs, de a megjegyzésen nem nevettek. — Ki tudja? — sóhajtotta Gutig. (Folytatjuk) HARMATHA RÉTI: A TityUhztá TITKA (22.) VAS KÉPE II tervezéssel egyidejűleg megindult a bontás is, miközben sok meglepetés érte nemcsak a tervezőket, hanem a műemlékvédelmi felügyelőség szakembereit is. Több termet gazdag gipsz ornamentika díszített. A műemlékvédelem szempontjából kívánatosnak látszott e díszítések megóvása, azonban statikai okokból sajnos nem lehetett megkímélni őket. Az épület több tartógerendájában ugyanis olyan nagy mértékűvé vált a gombás. A Kollégium az újjáépülő körmendi volt Batthyány-kastélyban Állványerdő öleli Körmenden a volt Batthyány-kastély épületét. Az udvaron homokhegyek téglarakások, mészoltógödrök. Az épület zárt, udvari részén betonkeverő dolgozik, a második emeletre rögtönzött lift szállítja az építőanyagot.A kastély egyik bástyáján már friss téglasorok húzódnak. Mindez a nagyszabású, építkezés egy-egy jele. A kastély építési évszámát nehéz lenne pontosan megállapítani. Mai formáját a múlt század hatvanas éveiben kapta, az épület magját azonban már több mint 250 évesre becsülik. A háború erősen megrongálta, s a legutóbbi időkig jórészt kihasználatlan volt. Amikor bizonyossá vált, hogy a mezőgazdasági technikum Szombathelyről Körmendre költözik az épület egy részét jelölték ki kollégium céljaira Ekkor határozta el a megyei tanács a műemlékvédelmi felügyelőséggel és az illetékes szervekkel egyetértésben, hogy a kastélyt helyreállítják, és az új felsőfokú mezőgazdasági intézmény kollégiumát helyezik el benne. A renoválás nagy feladat elé állította a tervezőiroda dolgozóit. A kastélyról semmilyen rajz nem maradt fenn, mindössze a műemlékvédelmi felügyelőség egy lépték nélküli alaprajza nyújtott némi támpontot. A tervek kidolgozásában figyelembe kellett venniük az épület műemlékjellegét és azt a körülményt, hogy a várszerű épület többszöri átalakítással, bővítéssel egészen sajátos szerkezetet nyert. A Vas megyei Tervező Iroda április 1-re elkészítette a tervdokumentációkat, Más, hogy az egész tetőzetet és a mennyezeti részeket ki kellett cserélni. A falak szintén tartogattak néhány egészen különleges meglepetést. Ott, ahol látszólag 1.10—1.20 méteres tömör falakat mértek, kiderült, hogy a régi építőmesterek üregeket hagytak a falban, a régi szobákat befalazták, a kijáratokat pedig máshová vágták, így az eredeti beosztást nagyon nehéz volt kideríteni. Minthogy azonban az épületben diákszállót helyeznek el, messzemenően a jelenlegi célszerűséget kellett a tervezőknek figyelembe venniök. A munkálatok során az egész tetőzetet ki kell cserélni. A fafödémet vasbetongerendákra cserélik ki a harmadik emeleti manzárd részt pedig előregyártott elemekből állítják össze. A tetőzetre azonban a korábbi, úgynevezett természetes palát helyezik vissza. Horváth Ferenc építésvezetőtől érdeklődtünk az épülő kollégium méretei iránt. — 24.700 légköbméter belső helyiségünk lesz — mondotta az építésvezető. — A földszinten kap helyet egy 300 „adagos” konyha, az előkészítő helyiség, a raktár, a társalgó, a gondnostlakás, a mosoda stb. Az első emeleten 40 lány számára lesznek lakóhelyiségek, ezenkívül szolgálati lakás, betegszoba és orvosi rendelő kap itt helyet. A második emeleten nagyterem, könyvtár, KISZ- helyiség, vendégszoba lesz, a harmadik emeleti manzárd-részben pedig a nevelőlakáson kívül 135 fiú részére rendeznek be szobákat. Ezenkívül természetesen minden emeleten fürdők, zuhanyozók és egyéb mellékhelyiségek szolgálják a kényelmet. A munkálatokat a Vas megyei Építőipari Vállalat végzi, közel 12 millió forintos költségvetéssel. A földszint és az első emelet már elkészült, azonban még nagyon sok munka van az épületen. Úgy tervezik, hogy 1962. végére fejezik be a renoválást a homlokzat helyreállítása kivételével. Elek Tibor is szentgotthárdi és a kőszegi I. sz. üzem vezet a téglagyárak versenyében A Vas megyei Téglagyári Egyesülés üzemei között év eleje óta élénk verseny folyik. A versenyt sokoldalúan értékelik. Többek között figyelembe veszik a darabszámra vonatkozó tervteljesítést, a téglaprések teljesítményét, a kemencék kihasználását, a minőség alakulását és a fajlagos szénfelhasználást. Az értékelést negyedévenként összesítik és külön versenyhíradóban is tájékoztatják a telepeket a helyezésekről. Az idén eddig váltakozóan, hol az egyik, hol a másik gyár került a verseny élére. A harmadik negyedévi összesített versenyt a szentgotthárdi és a kőszegi I. sz. üzem nyerte. Az első és a második helyezettnek járó 2500 forint pénzjutalmat megosztva fizették ki, mivel mindkét gyár egyformán kiemelkedő munkát végzett. A termelési tervet a szentgotthárdi üzem 109,3 százalékra, a kőszegi I. sz. üzem 104,3 százalékra teljesítette. Viszont az elsőosztályú áruk aránya a tavalyi háromnegyedévi eredményekhez képest a kőszegi I. sz. gyárban emelkedett nagyobb mértékben. A tavalyihoz képest a kőszegi I. sz. üzem 98 százalékban, a szentgotthárdi üzem 90,7 százalékban gyártott elsőosztályú téglát. A kemencék teljesítményében a szentgothárdiak, a fajlagos szénfelhasználásban pedig a kőszegiek értek el jobb eredményt. A globális termelési tervet a harmadik negyedévben — az említett két első helyezett gyáron kívül — a szombathelyi TII. sz üzem és a két sárvári üzem teljesítette 100 százalék fölött. A szombathelyi II. számú, a kőszegi II. számú és a pankaszi üzem a tervteljesítésben nem érte el a tervezett színvonalat. A minőségre különösebb kifogás nem merülhet fel, mert a legtöbb üzem a tervezettnél nagyobb arányban készített elsőosztályú árut. A Vas megyei Téglagyári Egyesülésnél a harmadik negyedévben az elsőosztályú égetett tégla aránya 95,5 százalékra emelkedett a tervezett 88 százalékkal szemben. A téglaprés teljesítményének kihasználásában a szombathelyi III. számú és a kőszegi I. sz. üzem tűnt ki a legjobban. A termelési versenyen kívül üzemegészségügyi és munkavédelmi verseny is folyik a minisztériumi téglagyárak között. Ebben a versenyben az elmúlt negyedévben az első helyezést a sárvári I. sz., a második helyezést a kőszegi II. sz. üzem nyerte el. Ezekben a gyárakban a harmadik negyedévben számottevő baleset nem fordult elő és a tisztaságra rendre is a legnagyobb gondot fordították. Ebben a versenyben az első helyezett 1500 forintot, a második helyezett ezer forint pénzjutalmat kapott. Az éves verseny utolsó szakaszába érkezett. Ebben a negyedévben dől el, melyik üzem lesz véglegesen a győztes. A Hófehérke című mesejátékot tanulja a dél-baltavári művelődési otthon a gyermek népi játék csoportja, amely tavaly sok tapsot aratott a Vadrózsa című mesejáték előadásaival. A felkészülést Horváth László, a művelődési otthon igazgatója vezeti. A mesejátékot az év végén mutatják be a község lakosságának.