Vas Népe, 1962. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-17 / 64. szám

1362. március 17. Szmnhar VAS NÉPE Almuska, Meggylé és társaik...! Üdítő italok és gyümölcslevek „seregszemléje” Ritka seregszemle” zajlott le szerdán este a szombathelyi Pe­tőfi Sándor művelődési otthon­ban. Szereplői: Almuska, Meggy­lé, Meggyvére, Híres, Birslé és társaik voltak. Egyszóval: a gyü­mölcslevek. A kiállítás és sereg­szemle megismertette az érdek­lődőkkel a hazánkban gyártott és kapható gyümölcsleveket. Az érdekes rendezvény a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat, a nőtanács és a Vas megyei Fűszer­és Édességkereskedelmi Vállalat közös szervezése volt, É© mert az italokat nézéssel nem lehet közelebbről megismer­ni, bárki megkóstolhatta az Al­­muskát, Meggylét és társaikat Rövid közvéleménykutatás során kiderült, hogy igenis finom és jó a gyümölcslé, s köztük is a legkellemesebb ízű a meggylé és a birsalmaié. És mert az ember még kósto­­lással sem tudja megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is tar­talmaz az izletes ital, ezért dr. Nagy György, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője el­mondotta, hogy miből és hogyan készülnek a gyümölcslevek, s melyek azok a tulajdonságok, amelyekért fogyasztásuk hasznos és kívánatos. Szavait filmvetítés­sel támasztotta alá. Előadásából talán annyit: a gyümölcslevek valódi gyümölcs­ből készülnek. Megőrzik annak ízét, zamatát. Magas cukortartal­muk jó táperát jelent a szerve­zetnek. És ami különösen érté­kessé teszi őket: az vitamintar­talmuk. Rendszeres fogyasztásuk A és B vitamint pótol, sőt, ha csekély mennyiségben is, de bizonyos C-vitamin tartalmuk is van. (Ezzel kapcsolatban az előadó megjegyezte, hogy kísérle­teznek olyan gyártási folyamat kialakításával, amely nem öli ki a gyümölcsből a C-vitamint. Re­méljük, sikerül!) Egészséges a reggeli előtt elfogyasztott egy po­hárnyi gyümölcslé. A gyümölcslevek „testvérei” az üdítő italok, jóval kevesebb gyü­­mölcstatalommal és természete­sen szénsavval. Nem olyan táp­lálónk, mint a gyümölcslevek, s inkább frissítenek, s szomjat oltanak. Nem véletlen az előadás egyik részvevőjének megjegyzése: „Harc az alkoholizmus ellen”. A statisz­tikai adatok, amelyek a szeszes italok és a gyüml­öcslé fogyasz­tásának átlagát mutatják, bizony az alkohol népszerűségét hirde­tik. A szerda esti gyümölcslé se­regszemle szemtanúi és kóstolói azonban hallhatták a szakember véleményét: —­ Nem áld, ha vacosza után megiszunk egy, esetleg két po­hár bort, vagy sört. De míg a rendszeres és mértéktelen alko­holfogyasztás előbb-utóbb súlyos bajt okoz, addig a gyümölcslé­­vektől csak még egészségesebb lesz a szervezet. Ennyi jó vélemény és javaslat után nem árt megismerkedni az élelmiszer- és csemegeboltokban s a vendéglátó üzemekben is kap­ható gyümölcslevekkel. (ké) A palántabetegségekről A melegágyakban a sűrű nö­vényzet miatt nem egykönnyen ismerhetők fel a betegségek ame­lyek nagy károkat okozhatnak a palántaágyakban. Leggyakoribb a palántavész, más nevén a palán­­tadőlés. Többnyire már a föld­ben tönkreteszi a csírázó magot és a növény nem is kel ki. Máskor a kikelt, fiatal, 2—4 leveles pa­lántákat támadja meg a beteg­ség. A beteg növény gyökérnya­­ki részén a szárrész vizenyős lesz, megpuhul, majd bámul és meg­dől. A betegség a talajban egyre terjed és növekvő foltokban pusz­títja el a növénykéket. Ha nem védekezünk időben, néhány nap alatt az egész melegágy növény­zetét elpusztíthatja. Káposztafélék­nél gyakran felüti fejét egy másik betegség is, a­­ tőfekély, amely szintén foltokban fertőzi a növé­nyeket. A kártétel hasonló az előbbihez, de ebben az esetben a gyökérnyakon penászszerű bevo­nat képződik. A két gombakártevő ellen aján­latos már a vetés előtt védekezni: egészséges föld felhasználásával vagy talajfertőtlenítéssel. Az utóbbinak több módja kínálko­zik. Lehet­­a talajt gőzöléssel vagy form­alinozás­sal fertőtleníteni. Ezek az eljárások azonban eléggé bonyolultak. Leghelyesebb a pa­lántaágyakat cin­toxiddal vagy Fuclasin­n­el fertőtleníteni. Cink­­oxidból 150 grammot, Fuclasin­­ből pedig 200 grammot haszná­lunk négyzetméterenként. Még­hozzá a szer harmadrészét a ta­lajba, kétharmadát pedig a taka­róföldbe keverjük, d­a a beteg­ség már fellépett, a fertőzött fol­tokon szedjük ki földdel együtt és semmisítsük meg a beteg pa­lántákat. Rózsa Imréné agronómus, Tanakajd AZ OLVASÓK V7 ===== Kulturális élet Csörötneken Standor Tibor, a szentgothárdi járási tanács művelődésügyi osz­tályának munkatársa Csörötnek kulturális életéről ír. Megírja, hogy a községben a korábbi évek­ben tespedtség jellemezte a kul­turális életet. Művészeti csoport nem működött, és a népművelés egyéb ágai iránt sem volt olyan arányú az érdeklődés, mint m­ás, hasonló adottságú faluban. 1960 óta azonban megváltozott a hely­zet Csörötneken — írja Szandor Tibor, majd az ezzel kapcsolatos tapasztalatait így foglalja össze: — Az 1960-ban felavatott új művelődési otthonban a rendsze­res mozielőadásokon kívül a Déryné Színház is tartott elő­adást. A járás­­ legszebb művelő­dési otthona mégsem volt kellő­en kihasználva, mert az 1960— 1961-es népművelési évadban nem volt a községnek saját rendezvé­nye. Ma azonban már más a helyzet. A következetes felvilá­gosító és szervező munka ered­ményeként 50 tagú énekkar ala­kult, amelynek vezetői azt terve­zik, hogy a kulturális seregszem­le után 60—70 főre emelik a lét­számot. Nagy sikerek részese a csörötneki zenekar is, amely min­den szombaton és vasárnap tart­ja próbáit. Az ének- és zenekar vezetője Verő Elemér iskolaigaz­gató, aki egyéb téren is aktív segítője a község kulturális éle­tének. A 14 főből álló leány­­tánccsoport Matus Jenőné nevelő vezetésével a március 18-i körze­ti kulturális seregszemlére készül nagy szorgalommal, és ott lesz a seregszemlén a csörötneki szín­játszó-csoport is. A csörötneki színjátszók februrában mutatták be a Fehér Anna című színmű­vet, amelyet Gergen György ne­velő rendezett, és amely nemcsak a község lakóinak, hanem a szent­gotthárdi nézőknek is nagyon tetszett. Komoly fejlődés tapasztalható Csörötneken az ismeretterjesztő előadások látogatottsága, vala­mint a községi könyvtár forgalma terén is. Ez utóbbinak 212 olva­sója van, és 1961-bem 2200 volt a kölcsönzött könyvek száma. A művelődési otthonon belül mű­ködik a helyi nőtanács által szer­vezett 30 tagú kézimunka-szakkör is, amely március 4-én jól sike­rült kiállítást tartott szorgos tag­jainak kézimunkáiból. Végül né­hány szót Gáncs Józsefnéról, a községi művelődési otthon igaz­gatójáról, akit pél­dal­­épül lehet állítani a falusi kulturális élet szervezése és irányítása terén minden község elé. Az ő nevéhez fűződik a művelődési otthon ízlé­ses belső díszítése és példás tisz­tasága is. Miért sötétek Viszák utcái ? Páti Jenőné olvasónk arról ír, hogy Viszákra 1959-ben vezették be a vil­lanyt. Ennek során a falu lakossága tetemes értékű társadalmi munkát végzett, hiszen nem volt könnyű a hét kilométerre fekevő szomszédos faluból átvezetni a fényt hozó áramot. Sajnos, azóta sok bosszúságot okoz a község lakóinak,­ hogy több helyen nem ég az utcai lámpa. Szinte naponta érkez­nek panaszok emiatt a községi tanács­ra. A helyzet azonban nem javul Vi­­szákon, mert a körzeti villanyszerelő szerint az ÉDÁSZ-nak nincs égője, és például tíz községre mindössze tíz égőt kapott cserélés végett. Az ÉD­ÁSZ körmendi járási kirendeltségének ve­zetője is kijelentette: a központi ki­utalás nem fedezi a szükségleteket, nekü­k pedig nem szabad égőt vásárol­­niok. Úgy gondoljuk, nem jogtalan a vi­­szakiak kívánsága, amikor azt kérik, hogy az ÉDASZ gondoskodjék a falu utcai világításához szükséges égőkről — fejezi be levelét Páti Jenőné. Magyar—szovjet barátsági kör Kondorfán Oaál Imre kondorfái olvasónk a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság kondorfái aktivistáinak munkájáról számol be. Falujuk­ban 1961-ben alakult meg az MSzBT baráti köre, amelynek tagjai a magyar—szovjet barát­ság kondorfái elmélyítését, ápo­lását tűzték célul maguk elé. Ed­dig is számos szovjet filmet vetí­tettek, különböző kiállításokat rendeztek és előadásokat tartot­tak a szovjet nép életének bemu­tatása, megismertetése érdeké­ben. A jövőben a tömegszerveze­tekkel együttesen még részlete­sebben megismertetik a falu la­kosságát a hatalmas szovjet nép munkájával, életével. Nem járt el törvénytelenül a TÖZÉP kőszegi telepe Reményi Gyula kőszegi olvasónk ar­ról írt, hogy a közelmúltban a TÜZÉÉP kőszegi telepén 4 mázsa ajkai szenet, valamint 2 mázsa brikettet akart ven­ni. A pénztárnál az a választ kapta, hogy e két szénfaj­tából csak akkor Sf.A1“*' y“2- mél hozzájuk 150 kvő, a vállalat által megjelölt egyéb szenet is. Miután ezt nem vette meg, nem kapott szenet. Az üggyel kapcsolatbal­ a Szombat- 2®<?r'Zalae£ei?J**1 Tüzelőszen- én Építőanyagértékesítő Vállalat szombat­­helyi központjához fordultunk, ahol a többi között a következő felvilágost­­kaptuk: A Belkereskedelmi Mi­niszter 31/1956. számú utasításában fel­hatalmaz minden TÜZÉP-igazgatót, hogy ellátási területén a szénféleségek kiszolgálásánál a minőségi össztételt saját hatáskörében állapítsa meg, il­letve szabályozza. Kőszegi viszonylat­tal “ az érdekelt szervekkel egyet­értőben — a lakosság 70 százalék friss szénhez 30 százalék keverőszenet kö­teles vásárolni. Ez vonatozik a bri­kettre is. A válasz értelmében tehát helyesen járt el a TÜZÉP kőszegi telepének vezetője. Guzi Mihály—Becze Károly: Az 59087-es frcjk­mata A hír hamarosan eljutott az orvoskapitányhoz, de maga is észrevette már, hogy beosztottja és a vietnami kislány sülve-főve együtt vannak. Megértően, paj­zánul mosolygott... Gazsóék nem is nagyon bán­ták, hogy így magyarázzák kap­csolatukat. Ez bizonyos fokig kedvezett nekik. Az orvos és az erőd parancsnoka elkönyvelték, hogy az 57081-es nem a nyilvá­nosházba jár egy kis szerelemért, hanem közelebb megtalálta azt... Gazsó mindennap lejárt a se­besülthöz. Egy hét eltelte után Nao Ting — Ti­ti apja —, nagy nehezen már fel tudott kelni. Kö­rülbelül három hét múlva érke­zett el az idő, hogy a seb teljesen begyógyult és a beteg elhagy­hatta ágyát. Nao Ting mosolyogva állt a szoba közepén, amikor Gazsó belépett. Apja mellett pedig a lány, Ti­ti. Arca sugárzott a bol­dogságtól, amikor a fiú megérke­zett (54.) Gazsó olyan boldognak érezte magát, mint még soha, mióta be­tette a lábát a légióba. Meggyó­gyított egy embert, szinte a más­világról hozta vissza. .. És ez az ember a szeretett lány apja... A jól végzett munka öröme kavar­gott bene a szeretettel, a meg­­hatódottsággal... Egy könnycsepp tolakodott elő szeméből, de hirtelen letörölte. Nao Ting eléje lépett. — Megértem­, ami most telked­ben végbemegy — mondotta lá­gyan, tisztán franciául. — Hiszen a légióban olyan kevés a szép emlék. Tudom, erre a percre, míg élsz, emlékezni fogsz. Tu­dom. .. te nagyon sokat tettél értünk. Most nemcsak magamra és Ti­tire gondolok... Értünk, vietnamiakért. .. Meggyógyítottál egy parancsnokot és egy csomó gyógyszert, kötszert szállítottál a szabadságharcosok részére... Nem tudom, ismered-e te a mi orszá­gunkat, népünket, sorsunkat, s nem tudom, megérted-e népünk erőfeszítését, szabadságvágyát, de tevékenységedből, magatartásod­ból ítélve: ember vagy... becsü­letes ember... Elhallgatott, s a nyakában lógó kis tarsolyból piciny amulettet vett elő. Körülbelül akkora lehe­tett, mint egy inggomb. Az amu­let­t Idi Buddha-szobrot ábrázolt. Nao Ting Gazsó felé nyújtotta. — Biz a kis Buddha megvéd téged száz veszélyen át, s haza segít. I lazádba, ha te is úgy aka­rod. Én tudom, hol a te hazád és jól ismerem a fajtadat. Tudom, nálatok most igazi élet kezdődik... új élet. .. Nos azért, hogy nem ellenségként jöttél Vietnamba és mivel gyógyszerrel segítetted a szabadságharcosokat, ma éjjel Bá-Kán körzetében egyetlen fegy­ver sem fog megszólalni. Pedig a fegyverek mindaddig nem hall­gatnak el, amíg ki nem verjük innen az idegeneket... De ma éj­jel a te tiszteletedre csönd lesz.... A ma estét nem felejted el. Arra kérlek, holnap is gyere el, két jó barátom szeretne veled megis­merkedni. Gazsó délután boldogan végez­te kötelességét a kórházban, a ugyancsak ragyogott a szeme a mellette serénykedő Ti­tinek is. A vacsora idején a fiú az ágya szélén ült. A lány belépett, letette a vacsorát, utána leült az asztal mellé. Szeme ragyogott, amint a fiúra nézett. Kis idő múlva ked­vesen megkérdezte: — Mondd, szereted te a cigány­zenét? Gazsót ugyancsak meglepte a kérdés. Hogy kerül ez ide? Ilyes­miről még soha nem esett szó közöttük. Cigányzene... Úristen, mikor hallott utoljára és mikor fog hallani megint?... És egyál­talán fog-e hallani? Hogy szere­ti-e a cigányzenét? — Igen — felelte elérzékenyül­ve —, nagyon szeretem. —­­ És melyik a legkedvesebb nótád? Gazsó önkéntelen­ül is elmoso­lyodott. Ilyesmit firtatni itt, az őserdő közepén, Vietnamban.. . A lány melléje lépett és papírt, ceruzát adott át neki. — Tudod mit — mondta lágy­­csengésű hangján —, írd fel az első sorát papírra. Én ugyanis nem értem a te fajtád nyelvét, s ha magyarul mondod, elfelejtem. A fa nevetve elvette a papírt és nagybetűvel ráírta: A kanyar­gó Tisza partján, ott születtem. . . Midőn befejezte az írást, a lány mohón kapta el a papírsze­letet és elégedetten távozott a szobából. Gazsó nem tudta mire vélni a lány különös jókedvét, de nem töprengett rajta sokat. Asztalhoz ült, s megvacsorázott. Miután két pohár borral szomját is csitítot­ta, elővette édesanyja legutóbbi levelét, majd a válaszhoz tintát, papírt keresett elő. Még egyszer benézett minden kórterembe. Az egyik beteg altatót kért. Igaz, az orvos nem írta elő, de azért adott neki. A többi kórteremben csend volt, a betegek jó része már aludt. Mire Gazsó visszaérkezett szo­bájába, a vacsorás edények el­tűntek, s meg volt ágyazva, ő azonban nem feküdt le, hanem ismét elolvasta anyja levelét, im­már ki tudja hányadszor. A le­vélből aggódás, féltés csendült ki, mint mindig. És ő soha nem tudja semmivel megnyugtatni édesanyját... Rágta a tollszár végét nem tud­ta, mit írjon. Nagy sóhajtás után nekifohászkodott: „Édes jó Anyám! Ne aggódjanak értem, jó helyen vagyok, a beosztásom is megfelelő. És ami a legfontosabb: jó egészségnek örvendek... Ebben a pilla­natban a tollszá­rat tartó keze szinte megállt a levegőben. Gazsó térdei megremegtek. .. (Folytatjuk) Válaszolunk olvasóinknak Holla Éva, Szombathely, Thököly L u. 27.: Munkaadója helyesen, az egész­ségügyi dolgozók munkaidejét szabá­lyozó rendelkezés értelmében járt el. Kérése tehát nem jogos. Gerse Jánosné, Sárvár, Puskin krt. 28.: Panaszára levélben válaszolunk. Addig kérjük szíves türelmét Joó Aranka, Szombathely, ötletével egyetértünk. Annak megvalósításával gyorsabban történne a rossz utcai vil­lanyégők kicserélése. Panaszairat egyébként továbbítottuk az ÉDÁSZ- hoz. Bátor Elemér, Kercaszomor: Kérdésé­re pár napon belül levélben megadjuk a választ. Addig kérjük szíves türel­mét. ­ss­o Nagyobb erdőtüzet előzött meg a dolgozók ébersége Csütörtökön este hét óra táj­ban tűz keletkezett Vép és Por­pác között az erdőben. A közel­ben tartózkodók rögtön észrevet­ték a tüzet, és azonnal jelentették a szombathelyi állami tűzoltóság­nak. Az első jelzés Kárpáti Já­nosné MÁV dolgozótól érkezett az ügyeletes tiszthez, aki azonnal riasztást rendelt el. A tűzoltók perce­k alatt a helyszínen voltak. Segítségükre siettek a sárvári, bozzai, vépi és porpáci tűzoltók is. Az első jelzéstől számított fél órán belül még kilencen közöl­ték a tűzoltósággal és a községi tanáccsal az esetet, ami bizonyít­ja a környékbeliek éberségét. Időközben a határőrség és a kar­hatalom egységei is a helyszínre siettek, hogy segítséget adjanak. A dolgozók ébersége, az állami és önkéntes tűzoltók összefogása eredménnyel járt Az óránként 70 kilométer sebességgel száguldó viharos erejű szél ellenére per­cek alatt elfojtották a tüzet. Mindössze három hektár nyolc­éves tölgyfa égett le. A kár kö­rülbelül tízezer forint.

Next