Vas Népe, 1962. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

1962. szeptember L Siambat VAS NÉPE A tsz-ek harmadik évkönyvéről Néhány nappal ezelőtt karült ki a nyomdából a Vas megyei termelőszövetkezetek harmadik évkönyve. A könyv az 1961-es gazdasági év mérlege megyénk termelőszövetkezeteinek gazdálkodásáról. A bevezető, amelyet Urbán Ernő Kossuth-díjas író, megyénk országgyűlési képviselője irt. a tsz-ek múlt évi bizonyítványának nevezi az évkönyvet és különösen értékének tartja őszinte igazmondó hangját. Hivatkozik olyan példára, mint a nagygeresdi tsz tejtermelésének nagymértékű visszaesése, 11 tsztraktor szétfagyása, 1431 tsz-tagnak a közös munkától való távolmaradása. E jelenségeket az évkönyv élesen bírálja. Rendkívül pozitív vonása a könyvnek, hogy nem egyszerű adattár, hanem egyben az eredmények és hibák elemezésére és a fejlődés további módszereinek feltárására is nagy gondot fordít. Nagyobb területű gazdaságok kialakítása Az évkényben közölt adatok azt mutatják, hogy megyénkben is mind nagyobb területi egységek kialakítása van folyamatban. Az 1960-ban működő 263 szövetkezettel szemben a múlt évben már csak 223 önálló tsz-gazdaság volt a megyében s ehhez hozzátehetjük: ez a folyamat az idén is folytatódott. A 40 egyesítés elsősorban azt eredményezte, hogy a tsz-ek földterülete átlag 242 holddal megnövekedett, s a nagyobb egységeken természetesebben jobbanbontakozhatnak a nagyüzemi termelés lehetőségei. . A könyvnek a növénytermelésről szóló fejezete rámutat, hogy a vetésszerkezet még nem megfelelő: 11 lónövény mellett 23 egyéb növényféleség termelésével foglalkoznak a tsz-ek. Több pillangós növényt, valamint kukoricát és silókukoricát kell termelni, vagyis fokozni kell a takarmánytermelést. Az átlagtermés a búzát és a zabot kivéve csökkent és ennek oka a kedvezőtlen időjárás mellett az őszi mélyszántásban történt lemaradás és a kapások elégtelen művelése. Ugyanakkor most már elmondhatjuk, hogy a növényápolás terén az idén — nyilván az ösztönzőbb díjazási módszerek hatására — általában jó eredményeket értünk el. Eredmények, hibák, feladatok Beszédes, pozitív adatok e fejezetből, hogy 1961-ben a holdankénti műtrágyái ks használás 13 kilóval nőtt, az előző évinél öt és félezer holddal nagyobb területen végeztek meszezést, az új növényvédelmi módszerek következtében 17 millióval több lett az aprómag-termelésből származó bevétel, 540 holddal nőtt az öntözéses terület, közel 500 holddal a zöldség- és gyümölcstermő terület és már 35 tsz végzett nagyarányú rét- és legelőjavítást. A 93 ezer hold aratás utáni tarlóhántás rekorderedmény, csakúgy, mint a 16 ezer hold nyári mélyszántás, amelyből 1960-ban mindössze pár száz holdat végeztek tsz-eink. A gépesítés fejlődéséről szólva, hangsúlyozzák a szerzők, hogy a gépek kihasználási foka, a gépek szakszerű karbatartása terén még alacsony szinten állunk. S tegyük hozzá, hogy ez a megállapítás az 1962-es gazdasági év közepén is időszerű. E fejezet összegezi a feladatokat is: a kenyérgabonatermelés növelését — a jó elővetemény megválasztásával, a talajmunkák kifogástalan elvégzésével, a korszerű agrotechnika segítségével, valamint a magashozamú külföldi búzafajták további terjesztésével —, továbbá a takarmányterületek növelését (silótermesztés terén ezt a feladatot 1962-ben szépen megvalósítottuk), a burgonyatermelés fokozását az állathizlalások érdekében, a rétek és legelők hozamának 1—2 év alatt történő megkétszerezését és a termés minőségének megjavítását az állványos szénaszárítással. 50 millió forinttal nőtt az állattenyésztés bevétele Az állattenyésztésnek is nagy teret és figyelmet szentel a könyv, hiszen, mint írja, a bevétel 50,4 százaléka a tárgyalt gazdasági időszakban ebből származott. Ez a szám azt jelenti, hogy az állattartás az előző évhez képest 50 millió forinttal többet jövedelmezett a tsz-eknek. Javult a tenyésztői munka, a takarmányozás, a gondozás, a közös állománynak nagyobb része közös, korszerű istállókba került. A megye állatsűrűsége jó, bár az állatállomány a tervnek megfelelően egy év alatt csökkent. Megállapítja az évkönyv, hogy jelentős fejlődés történt a sertés- a baromfi- és a juhállomány fejlesztésében. Egyre több tsz lép az állattenyésztésben is a szakosítás útjára. Javulnak az eredmények a szaporulat tekintetében is; a 100 állatra jutó szaporulat borjúból 22,9, malacból 304, bárányból pedig 12,5 darabbal növekedett egy esztendő alatt. Az átlagosan jó eredmény azonban meglehetősen széles határértékek között született, a kimagasló gazdaságéi mellett sok olyan alvad, amelyik igen gyenge eredményekkel „dicsekedhet”, holott a jó lehetőségek mindenütt adva vannak. Azok a tsz-ek, amelyek megvalósították az itatásos borjúnevelést, gazdaságosabban dolgoztak, csökkenti azonban az e téren elért eredmények értékét, hogy 1961- ben is csak mindössze 14 tsz-ben alkalmazták ezt a bevált módszert. A szabadtartásos nevelés is bevált a szarvasmarháknál, és a tbc-mentes állomány kialakítása is egyre általánosabb törekvés, örvendetes az is, hogy a tsz-eink minden áruféleségből többet értékesítettek 1961-ben, mint az előző évben. Ugyanakkor rá kell mutatni arra is, hogy a tejtermelés csökkent, az áruértékesítési tervet a baromfi kivételével nem tudták teljesíteni a tsz-ek. Még mindig drágán termelünk Szarvasmarháknál a 24—25, sertéseknél a 13—14 hónapos átlagos hizlalási idő indokolatlanul magas, amikor jobb takarmányozással, elhelyezéssel, a takarmánybázis megteremtésével ennél sokkal rövidebb idő alatt hizlalhatunk. Vannak tsz-ek, amelyekben 7,5 hónap alatt elérik a sertések a mázsás súlyt és a baromfi 8 hét alatt egy kilósra fejlődik. Vitathatatlan eredmény azonban, hogy 1961-ben minden hold föld 482 forinttal több értéket termelt, mint egy évvel ezelőtt. Megállapítja az évkönyv, hogy a közös munkában részt vevő tagokra fejenként 40 munkaegységgel több jutott 1961-ben, mint 1960-ban és bár még mindig elég magas a közös munkából elmaradók száma, de akik rendszeresen dolgoznak, azok szorgalmasabbak. Növekedett a nyugdíjasok és a családtagok részvétele a közös munkában és a gépesítés ellenére 12,5 százalékkal több munkaegységet szereztek a tagok A munkaegység átlagos értéke a megyében 20,32 forint. Egy-egy tag átlagos keresete 7571 forint volt — a háztáji bevételén kívül. A jövedelem 46,5 százalékát természetben kapta a tagság, állami felvásárlási áron elszámolva. A munkák premizálása 9,7 százalékkal nőtt. Sok esetben a munka jó megszervezését igyekeztek a premizálással helyettesíteni, ami heytelen és eredménytelen. A háztáji föld átlagosan 1470 fl volt, a háztáji gazdaság átlagos hozama pedig 8—10 ezer forint. Idős tagok segélyezésére, kulturális és sportcélokra 5 millió 324 ezer forintot fordítottak, ami azt jelenti, hogy minden tagra évi 148 forint jutott. Több mint 26 százalékkal nőtt a közös vagyon A termelőszövetkezetek vagyona egy év alatt 26,2 százalékkal nőtt. A tehermentes, tiszta vagyon növekedése 145 millió forint. A növénytermelés és állattenyésztés bevételeinek növekedése kielégítő: 15—22 százalék. Megnövekedett a gépek és épületek aránya a tsz-ek vagyonában. Építésre és gépesítésre egy év alatt közel 147 millió forint beruházás történt, ebből a tsz-ek 41 millió forint értéket végeztek saját erőből beruházást. A tsz-ek építőbrigádjai 32 millió forint értékű munkát hajtottak végre Egy év alatt negyven major villamosítására került sor. Külön fejezet szól a vezetés és a szakoktatás problémáiról. A számok azt mutatják, hogy pártunk és kormányunk következetes útmutatása eredményeképpen egyre több magasabb szakmai képzettségű elnök és agronómus, számviteli és pénzügyi szakember, egyre több szakképzett brigádvezető és szakmunkás kerül a termelőszövetkezetekbe. Eredményekről számolhatunk be az elnök- és a szakmunkásképzés terén is. Mind több vezető végzi el a mezőgazdasági főiskolát és technikumot levelező úton, egyre több ösztöndíjat létesítenek a gazdaságok fiataljai részére. Ugyanakkor azonban ezek az eredmények még távolról sem kielégítők. Ha azt akarjuk, hogy a tsz-ek gazdasági fejlesztése gyorsabb ütemű legyen, akkor gondoskodni kell a szakmai színvonal gyorsabb emeléséről, mind a vezetésben, mind pedig a termelőmunkában. András László Mentesítő vonatok a mezőgazdasági kiállításra A MÁV vezérigazgatósága az Országos Mezőgazdasági Kiállításra és Vásárra utazók figyelmét az alábbiakra hívja fel: .. .. .. u a'j *»■ ' A vásárlátogatással kapcsolatban várható nagy utasforgalomra való tekintettel szeptember 2—23. között mentesítő vonatokat közlekedtetnek. Szombathelyről szombaton 20 óra 13 perckor a 1319 a. sz. személyvonat indul Budapest Keleti-pályaudvarra. Budapest Keleti-pályaudvarról vasárnap 20 óra 10 perckor indul személyvonat Szombathelyre. Egyben felhívja a figyelmet, hogy a mezőgazdasági kiállításra utazók részére a vasút 33 százalékos menetkedvezményt biztosít. A kedvezmény igénybevételének előfeltétele, hogy a látogatók a „kedvezményes utazási igazolványt és belépőjegy”-et a jegyváltás előtt, vagy a jegyváltáskor beszerezzék. Ezeket az igazolványokat a vasútállomásokon és a mezőgazdasági kiállítási iroda által árusítással megbízott egyéb szerveknél lehet megvásárolni. A vásári igazolványt a visszautazás előtt a vásár pénztáránál le kell bélyegeztetni. Mégis hiánycikk? Kiss József tanait Olvasónk kifogásolja, hogy kerékpárjához nem kapott alkatrészt Szombathelyen: „A múltkor olvastam a Vas Népében, hogy a szovjet gyártmányú kerékpárokhoz alkatrész korlátlan mennyiségben beszerezhető. Nem tudni, mire alapozták a közölteket a hirdetés közzétevői, mert személyesen meggyőződtem róla, hogy nem kapható alkatrész. Jártam az Állami Áruházban és a Járműboltban, de mindegyik helyről üres kézzel távoztam. Pedig nem is korlátlan mennyiségben ..akartam vásárolni szovjet gyártmányú, kerékpáromhoz alkatrészt, csupán egynem golyóskosárra lett volna szükségem.” Nem helyes... Horváth Béla büki olvasónk az alkotmány ünnepén Szombathelyre utazott, s az állomáson a mozgó árusnál vásárolni akart egy Népsportot, de nem kapott. Az esetről a következőket írja: „Amikor elléptem az árustól, észrevettem, hogy egy másik érdeklődő kapott sportújságot. Ekkor szóltam az árusnak, s kérdésemre azt válaszolta, hogy az illető úgy kapott, hogy vett mellé egy másik újságot is. Azt hiszem helyesen cselekedtem, hogy figyelmeztettem a mozgóárust: nem helyes, ha így jár el, mert minden olvasó a megszokott újságját akarja olvasni és megvenni. De mit sem használt a figyelmeztetés, nem kaptam Népsportot. Mert nem vettem mellé még másik újságot”. Csávázzuk a vetőmagot! A gabonabetegségek megelőzését célzó fertőtlenítő eljárás a csávázás. Célja, hogy a különféle kórokozó gombáknak a vetőmagvak felületén, barázdájában és szakállában megtapadt szaporító sejtjeit megölje vagy fertőzőképességüket megakadályozza. A vetőmagvak útján terjedő betegségek leküzdésére kétféle eljárás terjedt el. Az egyik a nedvesen történő csávázás, amelynél a vetőmagot gombaölő oldatokkal kezelik, a másik a száraz eljárással történő csávázás, amelynél a vetőmag felületét finom gombaölő porral vonják be. A csávázás gyakorlati végrehajtására többféle eljárás alakult ki. Nagyüzemeknél legjobban bevált a PC csávázó géppel végzett eljárás. E gép munkája jó és gyors. Óránként 30 mázsát lehet vele megcsávázni. E nagy fontosságú munka mielőbbi lebonyolítása érdekében az lenne a kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek minél előbb jelentsék be csávázási igényüket és úgy szerezzék meg a munkájukat, hogy e tennivaló elvégzéséhez megfelelő erőt tudjanak rendelkezésre bocsátani. A nedves csávázószerekből — mint például a Hígosan és a Ceresan — métermázsánként 9 dekagrammot, a porcsávázószerekből métermázsánként 20 dekagrammot használunk fel a PC csávázógéppel. A csávázott mag, amelyre két-három liter folyadékot permetezünk, zsákolva, vagy 40—50 centiméter vastagon terítve, huzamosabb ideig is jól tárolható. Nem kell tehát attól tartani, hogy a szeptember elején csávázott vetőmag a vetésig a legkisebb mértékben is megromlana. Nagy Endre Több mint 7 ezer forint kártérítés egy üzemi baleset ügyében Lapunk július 15-i számában beszámoltunk arról, hogy Csik Endre, a XII-es Autójavító Vállalat fényező segédmunkása több mint egy évvel ezelőtt üzemi balesetet szenvedett. A dolgozó sérüléséből kifolyólag huzamos ideig részesült kórházi ápolásban és több műtétet is hajtottak rajta végre. Ennek ellenére a vállalat hosszú ideig nem ismerte el, hogy dolgozója üzemi baleset áldozata lett. Végül egy minisztériumi határozat vetett véget a huzavonának és megállapította,, hogy Csik Endre sérülése és betegsége üzemi jellegű balesetnek következménye. A balesetet szenvedett munkásnak a társadalombiztosítási szolgáltatások nem fedezték teljes kárát. Csik Endre a különbözetét — vagyis azt az összeget, amennyivel kára a társadalombiztosítási szolgáltatásokat meghaladta — a vállalattól követelte. A XII-es Autójavító Vállalat bírósági úton kérte a kártérítés összegszerű megállapítását. A szombathelyi járásbíróság előtt lefolytatott peres eljárás során a vállalat vitatta, hogy Csik Endre betegsége okozati összefüggésben van az 1961. április 7-én elszenvedett balesettel. Tegnap, pénteken délelőtt a szombathelyi járásbíróság meghozta ítéletét Csik Endre kártérítésének ügyében. A bíróság megállapította, hogy a Csik Endrével történt balesetet a vállalat a kötelező balesetvédelmi óvórendszabályok megszegésével okozta. Ezért a járásbíróság a XII-es Autójavító Vállalatot 7404 forint kártérítésre és a perköltségek megfizetésére kötelezte. ip A körmendi tv-nézők panasza Orbán József olvasónk a körmendi tv-nézők nevében tesz megjegyzéseket a Kab-hegyi kísérleti adásokkal kapcsolatban: „Nagy megelégedésünkre szolgált a várva-várt Kab-hegyi kísérleti adás. Igaz, azóta a Kab-hegyi adóról csak az újságból szerezhettünk értesüléseket, mert a kísérleti adásokat itt Körmenden nem észleljük. A műsornapokon figyeljük a „bűvös” 12-es csatornát, de hasztalan. A Vas Népében olvastam azt a cikket, amely ismertette a Kab-hegyi adó kísérleti adásával kapcsolatos tudnivalókat. Közölték, hogy lesznek kimaradások, de a jelentősebb műsorokat közvetítik majd. Mégis furdal a kíváncsiság, hogy melyik napokon kerül sor ezekre a megígért közvetítésekre, mert ezt előre kiszámítani, kitalálni nem lehet. Egyelőre ugyanis csak méltatlankodik az ember, mert a kőszegi adás nem kielégítő.” ★ Olvasónk észrevételeivel kapcsolatosan a Gépipari Elektromos Karbantartó vállalatnál (GELKA) tájékoztatásul újra csak azt mondották, hogy míg a kísérleti adások lesznek, ne számítsanak a nézők a műsornapokon állandóan jó vételre, éles képekre. A próbaadások mintegy 2 hónapig tartanak és csak azután várhatunk rendszeresen megfelelő adásokat Kab-hegyről. A körmendi TV-nézők is legyenek addig türelemmel, mert éppen mivel kísérletről van szó, előre nem lehet biztosan jelezni, milyen időpontban lehet jól venni a Kab-hegyi adást.