Vas Népe, 1962. október (7. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

§ Péter János beszéde az ENSZ közgyűlésén a békés egymás mellett élés néhány aktuális kérdéséről Az ENSZ-közgyűlés általános vi­tájában hétfőn beszédet mondott Péter János külügyminiszter, a magyar ENSZ-delegáció vezetője is. " Óriási veszélyek árnyékolják be a közgyűlés napirendjén levő kérdéseket, főleg a mostani álta­lános vitában tárgyalt pontokat Ezeknek a veszélyeknek az ár­nyékában — mondotta Péter Já­nos —, felszólalásom fő témájául a békés egymás mellett élés né­hány aktuális politikai kérdését választom. — Sajnálatos —­ folytatta a magyar külügyminiszter —, hogy a békés egymás mellett élés épp most forog újra koc­kán, amikor egyébként reális lehetőségek mutatkoznak a világháború veszélyének gyö­keres kiküszöbölésére. Nyilvánvaló, hogy amikor csak egy alternatíva létezik, vagy el­­kerülhetetlenül és visszavonhatat­lanul masírozni egy nukleáris vi­lágkatasztrófa felé, vagy biztosí­tani a különböző társadalmi rendszerekben egymás mellett élő nemzetek békés versenyét, akkor a háborús szakadék szélén tán­colás politikájának felújítására irányuló minden kísérlet még gyűlöletesebb gonosztett az em­beriség ellen, mint bármikor eze­lőtt. A magyar külügyminiszter ez­után az Európai Közös Piacról beszélt, s hangoztatta, hogy a ka­tonai berendezések láncolatán be­lül nyugaton szeretnék most a gazdasági közösségeik gyűrűjét is létrehozni, hogy a szocialista or­­­­szágokat bekerítsék és agresszív katonai szövetségeiknek gazdasági hátteret adjanak. Mi azonban nem ijedünk meg az ilyen nagy­­ra törő elképzelésektől — hangoz­­­­tatta —, csak azt szeretnénk, hogy a két rendszer versenyében mi­nimálisak legyenek a zavarok. Ezért , ha a világkereskedelmi konfe­renciáról szóló szovjet javas­lat számíthat a magyar kül­döttség támogatására, Péter János ezután így folytat­ta: " Ahhoz, h­ogy az óriás­ nu­k­leáris , fegyverkészletek és szem­benálló csoportok szervezésén ala­puló egymás mellett élés jelenleg viszonyai megváltozzanak, min­den oldalról törekedni kell bizo­nyos fokú kölcsönös bizalom és felelősségérzet kialakítására. Eb­■­ben a­ tekintetben a szavak nem sokat érnek, a tettek viszont ön­magukért beszélnek. Itt úgyneve­zett kényes kérdéshez érkezem. A magyar—amerikai kapcsolatok­ra vonatkozó igen konkrét és köz­vetlen tapasztalatok alapján jól tudom, hogyan tudnak az Egyesült Államok hivatalos szervei — legalábbis látszó­lag — legyőzhetetlen nehézsé­geket támasztani a minimális kölcsönös bizalmon alapuló normális kapcsolatok útjába. — Ez év szeptember 13-án az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkára a képviselőház külügyi bizottságának európai al­bizottsága előtt jelentést tett az Egyesült Államok kelet-európai politikájáról. Nem kívánom rész­letezni ennek­ a jelentésnek a fő vonalát, amely pedig világosan mutatja, hogy az amerikai politi­ka irányítói milyen módon sze­retnék a szocialista országokkal fennálló kapcsolataikat felhasznál­ni ezeknek az országoknak a rendszere és törvényes rendje el­len, bár tanulságos volna a je­lentésnek ezeket a vonatkozásait is elemezni Most csupán egy mondatot idézek belőle: 1.Bár Lengyelországgal való kapcsola­tainkban értünk el haladást, ed­dig csak minimális érintkezésre kényszerítettek bennünket olyan országokkal, mint Csehszlovákia, míg Magyarországon a kormány­nyal, vagy a kormányon át való kapcsolattartás hatékony tervének kialakítását hátráltatja az ENSZ- ben tárgyalt magyar kérdés, amely miatt viszonyunk zsákutcá­ba került”. Ennek a nyilatkozatnak alap­ján joggal hihetnék, hogy az Egyesült Államok hathatósan fej­leszteni kívánja kapcsolatait a magyar kormánnyal. Az elmúlt hónapokban valóban volt is némi fejlődés ezen a téren. Érnnek a nyilatkozatnak az alapján azt is hihették, hogy az Egyesült Ál­lamok zsákutcában érzi magát, amelyből szeretne kitörni. De aki tudja, hogy az Egyesült Államok miként javasolta ismét napirend­re az úgynevezett magyar kér­dést, az látja, hogy ez circulus vitiosus. Köztudomású, hogy meghívá­somra az ENSZ főtitkára mind­két fél számára megfelelő idő­pontban Magyarországra szándé­kozik utazni. Ki kell jelentenem, hogy a főtitkár egészen világosan leszögezte elvi álláspontját és so­hasem szabott feltételt tervezett látogatásának. Az ő javaslatára megegyeztünk, hogy a látogatásra nem kerül sor a jelenlegi ülés­szak előtt, hanem valamikor ké­sőbb, kölcsönösen elfogadható idő­pontban. Ezután azonban ameri­kai fogásokból hír érkezett hoz­zánk arról, hogy a főtitkár zsú­folt programja ellenére is eljönne Magyarországra a mostani köz­gyűlés előtt, ha mi hajlandók lennénk az Egyesült Államok bi­zonyos követeléseit teljesíteni. De mi az ENSZ ügyvezető főtitká­rát hívtuk meg és ehhez a meghíváshoz harmadik félnek semmi köze sincs. Ennek a kétszínű politikának szomorú és sajnálatos tapasztala­tai rávilágítanak egy általánosabb és sokkal jelentősbb problémára: a különböző társadalmi rendsze­rekben élő és különböző történel­mi háttérrel­­rendelkező nemzetek békés egymás mellett élése alap­elvei k­ialak­ításának­ szükséges­ségére. Péter János ezt néhány konkrét példával bizonyította. A többi kö­zött beszélt a dél-vietnami kato­nai beavatkozásról és hangsúlyoz­ta, hogy Kuba esete még világo­sabban megmutatja, mennyire re­ménytelen dolog egyelőre korrekt tárgyalásokon alapuló megegye­zést várni az Egyesült Államok­tól. Ma már egész sor hivatalos amerikai megnyilatkozásnak min­dennapos témái az inváziós és mindenféle gyilkossági tervek, a közvetlen katonai beavatkozás le­hetőségei, kubai állampolgárok különítményeinek felállítása az amerikai hadseregen belül, meg­torlás olyan országok ellen, ame­lyek kereskedelmet folytatnak Kuba hős népével. Ámde az ame­rikai féltekén is tudomásul kell venni, hogy Kuba soha többé nem kerül az amerikai monopóliumok kizsákmányoló uralma alá Péter János hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak készsége a békés egymás mellett élés­re meggyőzőbb lenne, ha ők maguk ésszerű javaslatokat tennének a vitás problémák megoldására. A magyar külügyminiszter att megemlítette, hogy Lengyelország más szocialista államokkal­ együtt Közép-Európában atommentes övezet kiépítését javasolta, a Var­sói Szerződés szervezete pedig megnemtámadási paktumot ja­vasolt a NATO-hatalmaknak, a Nyugat azonban semmiféle konst­ruktív választ nem adott. Német­ország és Nyugat-Berlin kérdésé­ben a Német Demokratikus Köz­társaság a Szovjetunióval és más szocialista országokkal egyetem­ben ésszerű és reális rendezést javasolt a második világháború bizonyos maradványainak eltávo­lítására. A Nyugat azonban sem­miféle reális ellenjavaslatot nem tett. Péter János hangsúlyozta: a magyar delegáció szeretné remél­ni, hogy a Szovjetuniónak a je­lenlegi ülésszakon beterjesztett kezdeményezései új és termékeny lehetőségeket teremtenek az álta­lános és teljes leszerelésről újra kezdődő tárgyalásokhoz. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 1953. évi döntése alapján Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyel­­ország és Magyarország állandóan növekvő kőolajszükségletének bizto­sítása érdekében megépítik a kereken KIM kilométer hosszú Barátság Kőolajvezetéket. A Föld leghosszabb csővezetéke a Szovjetunió „második lakójá­ból”, az Ural—Volga közti kőolajmezőről indul ki, s Dél-Belorusszki­­ban Moziz városánál északi, valamint déli irányba ágazik el. Az északi ágon a Német Demokratikus Köztársaságban az Odera­­part­ Schwedt városánál, Lengyelországban a Visztula partján fekvő Flock-nál, a déli ágon Csehszlovákiában, a Duna menti Bratislavánál, hazánkban pedig ugyancsak a Duna partján Százhalombattánál épül kőolajfinomító. Az építés alatt álló, illetőleg már részben működő olaj­­finomítók évi kapacitása jelenleg 9 millió tonna, teljes kiépítésük után pedig 13 millió tonna körül lesz. A csővezeték, a teljes kiépítés u­tán —­ a szükségletek szerint — évente 13—13 millió tonna kőolajat juttat el a négy baráti ország fentebb felsorolt olajfinomítóihoz. A schwedti, illetőleg a plocki finomítók első, jelenleg építés alatt áló egysége 1,5, illetőleg 2 millió tonna kapacitású. Mindkét finomító teljes kiépítése után évi 1—4 millió tonna kőolajat dolgozhat fel A déli ág végállomásánál a bratislavai finomító kombinát első egysége — 3 millió tonna évi kapacitással — már részben működik is. E kőolajfinomító összesen 6 millió tonna kapacitásra bővíthető ki. Magyarországon, mint ismeretes, Százhalombattán épül hazánk legnagyobb kőolajfinomítója, mely mintegy 2,5—3 millió tonna kapa­­citással működik majd, de évi mintegy 4 millió tonna kőolaj feldolgo­zására bővíthető. A Barátság Kőolajvezetéken hazánkba az első szovjet kőolaj szeptember második felében érkezett meg a kápolnásnyéki ideiglenes elosztóba, ahonnan egy régebben megépített csővezetéken a kibővített és rekonstruált szőnyi olajfinomítóhoz juttatják el A Barátság Kőolajvezeték felépítésével as olaj számítéet költsége ■»tetejű." .PRIGa"JJ Wftftgjjnt nusisiv' 'WtioimtiYiK 01 AJ FIN DM IIC (KAPACITÁS) »AS* Mfáh termett «un v^Swhilornb'arii ivs&á min» UlHUUMlSJiC VÄS NE PE IMS. oJriÓbsr t. Keif'S Brezsnyev Szlovéniában Bled (TASZSZ). Leonyid Brezs­­nyev, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöke va­sárnap, jugoszláviai látogatásá­nak 7. napján kíséretével Brnomi­­ból a szlovéniai Poszitojnába ér­kezett. Brezsnyevet, akinek kísé­retében volt Joszep Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság elnöke, a Szlovén Népköz­­társaság állami és pártszerveinek vezetői üdvözölték. Az üdvözlő szavakra Brezsnyev rövid beszéd­ben válaszolt. _ Meglátogatták a vendégek, és kísérőik a híres szlovéniai csepp­kőbarlangot, majd Ljubljanába, Szlovénia fővárosába utaztak. Vasárnap Szlovénia úttörői nagy ünnepségeket tartottak szer­vezetük megalapításának 20 éves évfordulója alkalmából. Az ün­nepségekre meghívták Leonyid Brezsnyevet is, aki átadta nekik a szovjet úttörők üdvözletét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke ezt kívánta a fiataloknak, legyenek méltóak apáik és anyáik nemzedék­éhez, amely olyan hősies harcot vívott hazája szabadságáért a német hó­­dítók ellen. Kora délután a szovjet küldött­ség a Bled-tóhoz érkezett. Itt V. Tomisára, Szlovénia nemzetgyűlé­sének elnöke ebédet adott Brezs­nyev tiszteletére. Az ebéden Tom­mies éltette a szovjet—jugoszláv együttműködést, a békét, a szo­cializmust, Hruscsov szovjet kor­mányfőt és Leonyid Brezsnyevet, s új sikereket kívánt a Szovjet­unió népeinek. Válaszában Brezsnyev hangsú­­­lyozta, hogy látogatása során a találkozók és a beszélgetéseik a szovjet—jugoszláv barátság­ erő­sítésének és fejlesztésének jegyé­ben zajlottak le. A Szovjetunió­ Legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke elmondotta azt is, hogy Brioniban nagyon érdekes és hasz­nos megbeszéléseket folytatott Tito jugoszláv elnökkel és az or­szág más vezetőivel. II kubai kormány nyilatkozata Havanna (TASZSZ). A kubai forradalmi kormány miniszterta­nácsa rendkívüli ülést tartott, és ezen foglalkozott az Egyesült Ál­lamok kongresszusának közel­múltban hozott határozatával. Az üléséről nyilatkozatot adtak ki, amely hangoztatja, hogy Kubára a jelenlegi nemzet­közi helyzetben erős nyomás nehezedik és az országot az a veszély fenyegeti, hogy az Egyesült Államok közvetlen fegyveres támadást intéz elle­ne. A nyilatkozat rámutat: Hűen nemzetközi politikájához, Kuba nem fenyeget egyetlen or­szágot sem. Száz százalékig tiszte­letben tartja a be nem avatkozás politikáját. Viszont az Egyesült Államok nemcsak durva gazda­sági agressziót hajt végre Kuba ellen, hanem nyomást gyakorol az összes latin-amerikai ország fővá­rosára azzal a céllal, hogy ezek az országok szakítsák meg a dip­lomáciai kapcsolatokat Kubával és az így elszigetelődjék. Abszurdnak tekinthető az a fe­nyegetés, hogy az Egyesült Álla­mok nyílt fegyveres támadást hajt végre Kuba ellen abban az eset­ben, ha Kuba olyan fokig növeli katonai erejét, amelyet az Egye­sült Államok állapít meg. A kubai kormánynak nincs szándékában, hogy beszámoljon az amerikai szenátusnak azokról a fegyverekről, amelyeket besze­rez és azokról az intézkedésekről, amelyeket Kuba biztonságának megszilárdítása érdekében tesz. Ha az Egyesült Államok kor­mánya hajlandó lenne beszün­tetni a kubai nép ellen irá­nyuló ellenforradalmi tevé­kenységét, akkor Kubának nem lenne szüksége védelmé­nek megszilárdítására, nem lenne szüksége fegyverekre, és az ily módon felszabaduló ja­vakat boldogan fordítaná a kubai nép gazdasági és kulturális hala­dásának előmozdítására. Tekintettel az Egyesült Államok részéről fenyegető nyílt katonai agresszióra és az agressziót­ jóvá­hagyó kongresszusi határozatra, Kuba kénytelen megfelelő választ adni az Egyesült Államoknak. Közöljük az elnökkel, az ame­rikai kormánnyal és kongresszus­sal — hangsúlyozza a nyilatkozat, — hogy nem felkészületlen néppel lenne dolga, hanem egy olyan néppel, amely kész megvédeni minden épületet, minden talpalat­nyi földet, hazája függetlenségét és szuverenitását. A nyilatkozat rámutat: az Egyesült Államok kong­resszusa elfelejti, hogy megvál­toztak a nemzetközi erőviszo­nyok, aláértékeli a kubai nép hősi elszántságát, nem veszi figyelembe a Kuba iránt meg­nyilvánuló szolidaritást, a szovjet kormány meggyőző erejű nyilatkozatát, amely hangoztatja, hogy agresszió esetében segítséget nyújt Ku­bának és bármely más békeszerető­­ or­szágnak. Az északamerikai­ politikusok figyelmen kívül hagyják azt a­­kö­rülményt is, hogy a Kuba ellen irányuló új fegyveres agresszió nemcsak Kuba területére nézve járna következményekkel, hanem katasztrofális hatása lenne az Egyesült Államokra nézve is.

Next