Vas Népe, 1962. október (7. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
§ Péter János beszéde az ENSZ közgyűlésén a békés egymás mellett élés néhány aktuális kérdéséről Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában hétfőn beszédet mondott Péter János külügyminiszter, a magyar ENSZ-delegáció vezetője is. " Óriási veszélyek árnyékolják be a közgyűlés napirendjén levő kérdéseket, főleg a mostani általános vitában tárgyalt pontokat Ezeknek a veszélyeknek az árnyékában — mondotta Péter János —, felszólalásom fő témájául a békés egymás mellett élés néhány aktuális politikai kérdését választom. — Sajnálatos — folytatta a magyar külügyminiszter —, hogy a békés egymás mellett élés épp most forog újra kockán, amikor egyébként reális lehetőségek mutatkoznak a világháború veszélyének gyökeres kiküszöbölésére. Nyilvánvaló, hogy amikor csak egy alternatíva létezik, vagy elkerülhetetlenül és visszavonhatatlanul masírozni egy nukleáris világkatasztrófa felé, vagy biztosítani a különböző társadalmi rendszerekben egymás mellett élő nemzetek békés versenyét, akkor a háborús szakadék szélén táncolás politikájának felújítására irányuló minden kísérlet még gyűlöletesebb gonosztett az emberiség ellen, mint bármikor ezelőtt. A magyar külügyminiszter ezután az Európai Közös Piacról beszélt, s hangoztatta, hogy a katonai berendezések láncolatán belül nyugaton szeretnék most a gazdasági közösségeik gyűrűjét is létrehozni, hogy a szocialista országokat bekerítsék és agresszív katonai szövetségeiknek gazdasági hátteret adjanak. Mi azonban nem ijedünk meg az ilyen nagyra törő elképzelésektől — hangoztatta —, csak azt szeretnénk, hogy a két rendszer versenyében minimálisak legyenek a zavarok. Ezért , ha a világkereskedelmi konferenciáról szóló szovjet javaslat számíthat a magyar küldöttség támogatására, Péter János ezután így folytatta: " Ahhoz, hogy az óriás nukleáris , fegyverkészletek és szembenálló csoportok szervezésén alapuló egymás mellett élés jelenleg viszonyai megváltozzanak, minden oldalról törekedni kell bizonyos fokú kölcsönös bizalom és felelősségérzet kialakítására. Eb■ben a tekintetben a szavak nem sokat érnek, a tettek viszont önmagukért beszélnek. Itt úgynevezett kényes kérdéshez érkezem. A magyar—amerikai kapcsolatokra vonatkozó igen konkrét és közvetlen tapasztalatok alapján jól tudom, hogyan tudnak az Egyesült Államok hivatalos szervei — legalábbis látszólag — legyőzhetetlen nehézségeket támasztani a minimális kölcsönös bizalmon alapuló normális kapcsolatok útjába. — Ez év szeptember 13-án az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkára a képviselőház külügyi bizottságának európai albizottsága előtt jelentést tett az Egyesült Államok kelet-európai politikájáról. Nem kívánom részletezni ennek a jelentésnek a fő vonalát, amely pedig világosan mutatja, hogy az amerikai politika irányítói milyen módon szeretnék a szocialista országokkal fennálló kapcsolataikat felhasználni ezeknek az országoknak a rendszere és törvényes rendje ellen, bár tanulságos volna a jelentésnek ezeket a vonatkozásait is elemezni Most csupán egy mondatot idézek belőle: 1.Bár Lengyelországgal való kapcsolatainkban értünk el haladást, eddig csak minimális érintkezésre kényszerítettek bennünket olyan országokkal, mint Csehszlovákia, míg Magyarországon a kormánynyal, vagy a kormányon át való kapcsolattartás hatékony tervének kialakítását hátráltatja az ENSZ- ben tárgyalt magyar kérdés, amely miatt viszonyunk zsákutcába került”. Ennek a nyilatkozatnak alapján joggal hihetnék, hogy az Egyesült Államok hathatósan fejleszteni kívánja kapcsolatait a magyar kormánnyal. Az elmúlt hónapokban valóban volt is némi fejlődés ezen a téren. Érnnek a nyilatkozatnak az alapján azt is hihették, hogy az Egyesült Államok zsákutcában érzi magát, amelyből szeretne kitörni. De aki tudja, hogy az Egyesült Államok miként javasolta ismét napirendre az úgynevezett magyar kérdést, az látja, hogy ez circulus vitiosus. Köztudomású, hogy meghívásomra az ENSZ főtitkára mindkét fél számára megfelelő időpontban Magyarországra szándékozik utazni. Ki kell jelentenem, hogy a főtitkár egészen világosan leszögezte elvi álláspontját és sohasem szabott feltételt tervezett látogatásának. Az ő javaslatára megegyeztünk, hogy a látogatásra nem kerül sor a jelenlegi ülésszak előtt, hanem valamikor később, kölcsönösen elfogadható időpontban. Ezután azonban amerikai fogásokból hír érkezett hozzánk arról, hogy a főtitkár zsúfolt programja ellenére is eljönne Magyarországra a mostani közgyűlés előtt, ha mi hajlandók lennénk az Egyesült Államok bizonyos követeléseit teljesíteni. De mi az ENSZ ügyvezető főtitkárát hívtuk meg és ehhez a meghíváshoz harmadik félnek semmi köze sincs. Ennek a kétszínű politikának szomorú és sajnálatos tapasztalatai rávilágítanak egy általánosabb és sokkal jelentősbb problémára: a különböző társadalmi rendszerekben élő és különböző történelmi háttérrelrendelkező nemzetek békés egymás mellett élése alapelvei kialakításának szükségességére. Péter János ezt néhány konkrét példával bizonyította. A többi között beszélt a dél-vietnami katonai beavatkozásról és hangsúlyozta, hogy Kuba esete még világosabban megmutatja, mennyire reménytelen dolog egyelőre korrekt tárgyalásokon alapuló megegyezést várni az Egyesült Államoktól. Ma már egész sor hivatalos amerikai megnyilatkozásnak mindennapos témái az inváziós és mindenféle gyilkossági tervek, a közvetlen katonai beavatkozás lehetőségei, kubai állampolgárok különítményeinek felállítása az amerikai hadseregen belül, megtorlás olyan országok ellen, amelyek kereskedelmet folytatnak Kuba hős népével. Ámde az amerikai féltekén is tudomásul kell venni, hogy Kuba soha többé nem kerül az amerikai monopóliumok kizsákmányoló uralma alá Péter János hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak készsége a békés egymás mellett élésre meggyőzőbb lenne, ha ők maguk ésszerű javaslatokat tennének a vitás problémák megoldására. A magyar külügyminiszter att megemlítette, hogy Lengyelország más szocialista államokkal együtt Közép-Európában atommentes övezet kiépítését javasolta, a Varsói Szerződés szervezete pedig megnemtámadási paktumot javasolt a NATO-hatalmaknak, a Nyugat azonban semmiféle konstruktív választ nem adott. Németország és Nyugat-Berlin kérdésében a Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunióval és más szocialista országokkal egyetemben ésszerű és reális rendezést javasolt a második világháború bizonyos maradványainak eltávolítására. A Nyugat azonban semmiféle reális ellenjavaslatot nem tett. Péter János hangsúlyozta: a magyar delegáció szeretné remélni, hogy a Szovjetuniónak a jelenlegi ülésszakon beterjesztett kezdeményezései új és termékeny lehetőségeket teremtenek az általános és teljes leszerelésről újra kezdődő tárgyalásokhoz. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 1953. évi döntése alapján Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Magyarország állandóan növekvő kőolajszükségletének biztosítása érdekében megépítik a kereken KIM kilométer hosszú Barátság Kőolajvezetéket. A Föld leghosszabb csővezetéke a Szovjetunió „második lakójából”, az Ural—Volga közti kőolajmezőről indul ki, s Dél-Belorusszkiban Moziz városánál északi, valamint déli irányba ágazik el. Az északi ágon a Német Demokratikus Köztársaságban az Oderapart Schwedt városánál, Lengyelországban a Visztula partján fekvő Flock-nál, a déli ágon Csehszlovákiában, a Duna menti Bratislavánál, hazánkban pedig ugyancsak a Duna partján Százhalombattánál épül kőolajfinomító. Az építés alatt álló, illetőleg már részben működő olajfinomítók évi kapacitása jelenleg 9 millió tonna, teljes kiépítésük után pedig 13 millió tonna körül lesz. A csővezeték, a teljes kiépítés után — a szükségletek szerint — évente 13—13 millió tonna kőolajat juttat el a négy baráti ország fentebb felsorolt olajfinomítóihoz. A schwedti, illetőleg a plocki finomítók első, jelenleg építés alatt áló egysége 1,5, illetőleg 2 millió tonna kapacitású. Mindkét finomító teljes kiépítése után évi 1—4 millió tonna kőolajat dolgozhat fel A déli ág végállomásánál a bratislavai finomító kombinát első egysége — 3 millió tonna évi kapacitással — már részben működik is. E kőolajfinomító összesen 6 millió tonna kapacitásra bővíthető ki. Magyarországon, mint ismeretes, Százhalombattán épül hazánk legnagyobb kőolajfinomítója, mely mintegy 2,5—3 millió tonna kapacitással működik majd, de évi mintegy 4 millió tonna kőolaj feldolgozására bővíthető. A Barátság Kőolajvezetéken hazánkba az első szovjet kőolaj szeptember második felében érkezett meg a kápolnásnyéki ideiglenes elosztóba, ahonnan egy régebben megépített csővezetéken a kibővített és rekonstruált szőnyi olajfinomítóhoz juttatják el A Barátság Kőolajvezeték felépítésével as olaj számítéet költsége ■»tetejű." .PRIGa"JJ Wftftgjjnt nusisiv' 'WtioimtiYiK 01 AJ FIN DM IIC (KAPACITÁS) »AS* Mfáh termett «un v^Swhilornb'arii ivs&á min» UlHUUMlSJiC VÄS NE PE IMS. oJriÓbsr t. Keif'S Brezsnyev Szlovéniában Bled (TASZSZ). Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke vasárnap, jugoszláviai látogatásának 7. napján kíséretével Brnomiból a szlovéniai Poszitojnába érkezett. Brezsnyevet, akinek kíséretében volt Joszep Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, a Szlovén Népköztársaság állami és pártszerveinek vezetői üdvözölték. Az üdvözlő szavakra Brezsnyev rövid beszédben válaszolt. _ Meglátogatták a vendégek, és kísérőik a híres szlovéniai cseppkőbarlangot, majd Ljubljanába, Szlovénia fővárosába utaztak. Vasárnap Szlovénia úttörői nagy ünnepségeket tartottak szervezetük megalapításának 20 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepségekre meghívták Leonyid Brezsnyevet is, aki átadta nekik a szovjet úttörők üdvözletét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke ezt kívánta a fiataloknak, legyenek méltóak apáik és anyáik nemzedékéhez, amely olyan hősies harcot vívott hazája szabadságáért a német hódítók ellen. Kora délután a szovjet küldöttség a Bled-tóhoz érkezett. Itt V. Tomisára, Szlovénia nemzetgyűlésének elnöke ebédet adott Brezsnyev tiszteletére. Az ebéden Tommies éltette a szovjet—jugoszláv együttműködést, a békét, a szocializmust, Hruscsov szovjet kormányfőt és Leonyid Brezsnyevet, s új sikereket kívánt a Szovjetunió népeinek. Válaszában Brezsnyev hangsúlyozta, hogy látogatása során a találkozók és a beszélgetéseik a szovjet—jugoszláv barátság erősítésének és fejlesztésének jegyében zajlottak le. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke elmondotta azt is, hogy Brioniban nagyon érdekes és hasznos megbeszéléseket folytatott Tito jugoszláv elnökkel és az ország más vezetőivel. II kubai kormány nyilatkozata Havanna (TASZSZ). A kubai forradalmi kormány minisztertanácsa rendkívüli ülést tartott, és ezen foglalkozott az Egyesült Államok kongresszusának közelmúltban hozott határozatával. Az üléséről nyilatkozatot adtak ki, amely hangoztatja, hogy Kubára a jelenlegi nemzetközi helyzetben erős nyomás nehezedik és az országot az a veszély fenyegeti, hogy az Egyesült Államok közvetlen fegyveres támadást intéz ellene. A nyilatkozat rámutat: Hűen nemzetközi politikájához, Kuba nem fenyeget egyetlen országot sem. Száz százalékig tiszteletben tartja a be nem avatkozás politikáját. Viszont az Egyesült Államok nemcsak durva gazdasági agressziót hajt végre Kuba ellen, hanem nyomást gyakorol az összes latin-amerikai ország fővárosára azzal a céllal, hogy ezek az országok szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat Kubával és az így elszigetelődjék. Abszurdnak tekinthető az a fenyegetés, hogy az Egyesült Államok nyílt fegyveres támadást hajt végre Kuba ellen abban az esetben, ha Kuba olyan fokig növeli katonai erejét, amelyet az Egyesült Államok állapít meg. A kubai kormánynak nincs szándékában, hogy beszámoljon az amerikai szenátusnak azokról a fegyverekről, amelyeket beszerez és azokról az intézkedésekről, amelyeket Kuba biztonságának megszilárdítása érdekében tesz. Ha az Egyesült Államok kormánya hajlandó lenne beszüntetni a kubai nép ellen irányuló ellenforradalmi tevékenységét, akkor Kubának nem lenne szüksége védelmének megszilárdítására, nem lenne szüksége fegyverekre, és az ily módon felszabaduló javakat boldogan fordítaná a kubai nép gazdasági és kulturális haladásának előmozdítására. Tekintettel az Egyesült Államok részéről fenyegető nyílt katonai agresszióra és az agressziót jóváhagyó kongresszusi határozatra, Kuba kénytelen megfelelő választ adni az Egyesült Államoknak. Közöljük az elnökkel, az amerikai kormánnyal és kongresszussal — hangsúlyozza a nyilatkozat, — hogy nem felkészületlen néppel lenne dolga, hanem egy olyan néppel, amely kész megvédeni minden épületet, minden talpalatnyi földet, hazája függetlenségét és szuverenitását. A nyilatkozat rámutat: az Egyesült Államok kongresszusa elfelejti, hogy megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok, aláértékeli a kubai nép hősi elszántságát, nem veszi figyelembe a Kuba iránt megnyilvánuló szolidaritást, a szovjet kormány meggyőző erejű nyilatkozatát, amely hangoztatja, hogy agresszió esetében segítséget nyújt Kubának és bármely más békeszerető országnak. Az északamerikai politikusok figyelmen kívül hagyják azt akörülményt is, hogy a Kuba ellen irányuló új fegyveres agresszió nemcsak Kuba területére nézve járna következményekkel, hanem katasztrofális hatása lenne az Egyesült Államokra nézve is.