Vas Népe, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

Sutt malac?, pezsgő? szerpentin V­idáman búcsúztatták az óévet Szombathelyen Minden évben várva várt, hagyományos ünnep a szil­veszter, az óév vidám bú­­csúztatása­ . Joggal mondhatjuk: a múlt éviekhez hasonlóan jól sikerült ez a szilveszter is a megyeszékhelyen. , Sokan töltötték szórakozó­helyeken az estet és­ az éj­szakát A vendéglátóipari üzermek ünnepi ételekkel és italokkal készültek fel a nagy forgalomra. Csaknem 350 hektoliter hordós bor, 200 hektoliter palackozott bor, 2 ezer üveg pezsgő és mintegy 5­00 üveg vermut, ezenkívül, sör, tömény sze­szes italok és több ezer üveg Üdítő ital várta a szilvesz­tert Harmincegyedikén délben már megjelentek az első asztalfoglalók a szombathe­lyi Savaria Szálló előtt (bár csak 5 órakor kezdődött a helyfoglalás) és este 7 óra után már nemigen akadt szabad asztal, széll a szóra­kozóhelyeken. Telt ház fo­gadta a Köztársaság téri ré­gi Savaria helyiségben is — amelyet erre az alkalomra szintén szórakozóhellyé ala­kítottak át — az esti órák­ban érkezőket. A szállóban már január 2-ra elkészültek az ünnepi forgalom felmérésével: a télikert, a presszó és az ét­terem csaknem 77 ezer fo­rintos forgalmat bonyolított le. Kifogyott egy mázsa virs­li, 50 kiló debreceni, 4 egész sült malac, kétszáz tányér kocsonya, számtalan adag korhelyleves és frissen sült ételkülönlegesség. Közön­ségsikert aratott a sós po­gácsa és a farsangi fánk. Több mint 800 darabot fo­gyasztottak el belőlük. A szállóban a szilveszteri vendégek­ 61 üveg­ pezsgőt bontottak, 800 üvegnyi pa­lackozott bort, ezenkívül sört és több száz liter hor­dós bort ittak meg ezen az estén. Érdemes megemlíte­ni, hogy csaknem 13 ezer fo­rintos volt a „fekete­ forga­lom”: 3200 adag duplát és szimplát főztek a szállóban az év utolsó óráiban. A szil­­veszterezők jó hangulatát a Savaria Szállóban csak fo­kozta a Déryné Színház mű­vészeinek kabaréműsora, no meg az éjféli, újévi malac­sorsolás is. A Vidám Étteremben, a Gyöngyösben és a Rózsafá­ban sem volt hiány a­ jó hangulatból. A Vidámban fél mázsa virsli, tíz kiló debreceni fogyott el. Terí­tékre került két sült malac, több tucat tányér kocsonya. A forgalomra készülve 45 hektoliter folyó bort, 4 ezer palack bort és mintegy 200 üveg pezsgőt raktároz­tak. A vendéglátóipari vállalat cukrászüzemében december 31 és január 1-e között mintegy 16 ezer forint érté­kű süteményféle készült Szilveszterre 800 csokoládé­­tortát, 43 kis — újévet kö­szöntő — dísztortát és több mint 12 ezer krémest hoztak forgalomba. Ezenkívül még félkész tortából és a hozzá való előre elkészített csoma­golt krémből 960 darabot készítettek. Konfettiből, szerpentin­ből jutott bőven valamennyi szórakozóhelyre. (es) m..ar .m . A sajtóból­­ értesültem j ! 3 hogy a szilveszteri ün- j­n­nepek alatt városunk­ , * ban kb. ötvenezer li-3 tér bor, százezer liter j * sör, tízezer liter „rö­* vid ital” kerül forga-3 lomba, a hentesipar j­a pedig 400 mázsa téli­* nyári szalámival, virs-3 livel s más hasonlók- t ? kai kedveskedik a lát­*­kosságn­ak. Miután a­­ tudósításokat élvezet­*­tel elolvastam, magam ,­­ is megettem két pár­­ debrecenit, s lehajtot-­­ rám rá két fröccsöt.­­ Utána pedig vegyes­­ érzéssel hajtottam * álomra fejem; vajon * teljesítettem-e az egy­­ főre eső szilveszteri s termelési tervet? ; (a­) e- » r—-», e«-« ev r-v» Ötszörös szocialista brigád a Kőszegi Posztó- és Nemezgyárban (Tudósítónktól).­­­ A kőszegi textilgyárakban , a hagyományos évzáró mű­­­­szaki értekezleteken bú­­­­csúztak el az óévtől. Az Ágyterítőgyárban' ' Szapor Kálmán igazgató ■ megnyitó szavai után Wil­­­­heim Béla főmérnök ismer-­­ tette a gyár eredményeit. A­­ dolgozók az éves vetéstervet , 4,4 millió vetéset túlteljesí­­­­tették. Ez 100,2 százalékos­­ tervteljesítésnek felel meg.­­ A készáru éves tervet pedig­­ 100,5 százalékra­­teljesítet­­­­ték. Az értekezlet végén­­ szívélyesen búcsúztak a je­­lenlevők Novák Rudolf­­ nyugdíjba vonuló személy­­­­zeti vezetőtől. A Posztó- és Nemezgyár­­ban Kovács László ezután átadta Seper Gyula szocia­lista brigádjának a jelvényt a zászlót és a pénzjutalma­kat abból az alkalomból hogy a nagyszerű brigád im­­már ötödször egymás után érte el a büszke szociálist, brigád címet. A brigádveze­­tő ígéretet tet arra, hogy a jövőben is olyan szorgalma­san dolgoznak, mint eddig és nem ötször, hanem még tizenötször is szeretnék el­érni ezt a címet. A jól vég­zett munka tudatában és az új esztendőbe vetett re­ménységgel búcsúztak a kő­szegi textilüzemek dolgozó az 1962-es esztendőtől. H. I. Több mint 22 millió forinttal nőtt a földm­­vesszövetkezetek forgalma az elmúlt esztendőben Az 1962-es évben tovább fejlődött, korszerűsödött a megye földművesszövetke­­zeteinek kereskedelme. Megvalósították a tervezett beruházásokat Csak a na­gyobbakat sorolva: Répce­lakon modern kisvendéglőt építettek több mint félmil­lió forintos beruházásból, Katafán, Kissomlyón ve­gyesboltot és italboltot, Gersekaráton és Szemenyén vegyesboltot létesítettek. Az új építkezéseket a földmű­vesszövet­­ezeti tagság jelentős értékű tár­sadalmi munkával támogat­ta. A határmenti községek­ben levő egységek korszerű­sítésére, tatarozására 1962- ben több mint egymillió forintot fordítottak. Az el­múlt évben összesen mint­egy 10 millió forintot hasz­náltak fel a földművesszö­vetkezetek a kereskedelmi egységek korszerűsítésére, fejlesztésére. A megye földművesszö­vetkezeteinek kiskereske­delmi forgalma előrelátha­tólag több mint 17 mil­lió forinttal, a vendéglátó­­ipar forgalma 5,5 millió forinttal lesz magasabb az előző évinél. A magasabb forgalom elérését a korsze­rűsítések, a szakosítások és a párt VIII. kongresszusára kezdeményezett széles körű­ munkaverseny eredményezte. A vendéglátó­ipari forgalom emelkedésé­hez hozzájárult a saját ké­szítésű ételforgalom növe­kedése. Ezt egyébként a falusi lakosság évek óta igényelte. Az elmúlt évben már nem merült fel any­­nyi kifogás az idén a nyári szikvíz és hűsítőital ellátás­ban, mint a korábbi években. A szikvíz és kam­biüzemek jól szervezték meg a termelést — több műszakban dolgoztak —, és tervszerűbbé tették a szál­lítást. A földművesszövetkeze­tek tevékenységéhez tarto­zik a szolgáltatás fejleszté­se is. 1962-ben három na­gyobb szövetkezetnél: Csep­­regen, Jánosházán és Vas­váron megvalósították a harisnya-szemfelszedést, va­lamennyi szaküzletük fog­lalkozik üveg méretre vá­gásával, majdnem vala­mennyi községben megva­lósították a háztartási gép­es edénykölcsönzést. Több földművesszövetkezet kör­zetében a ktsz-ekkel közö­sen megszervezték a javító­­szolgáltatást. A terv sze­rint 730 ezer forintot tesz majd ki a szolgáltatásokból eredő forgalom. Sokat javult 1962-ben a MÉK és a földművesszövet­­kezetek felvásárlási, érté­kesítési tevékenysége. Idén november 17-én a megyei választmány megállapította: 1962-ben minőségben és mennyiségben több zöldséget és gyümölcsöt vásároltak fel a megyében, mint az előző években. A termelőszövetkezetek a le­szerződött zöldségféléknek már a 90 százalékát adták. Burgonyából is lényegesen többet adtak­­ szerződésre a termelőszövetkezetek mint az előző években. Né­hány évvel ezelőtt a szövet­kezeti gazdaságok mindösz­­sze 1000 hold burgonyater­mését adták át étkezésre, 1962-ben már 4000 hold termésére kötöttek szerző­dést. Háromnegyedév alatt 647 vagon árut hozott for­galomba a megyében a Szövetkezetek Vas megyei Értékesítő Központja. En­nek ellenére nem minden időszakban volt elegendő — különösen kevés volt az év első felében — a burgonya, a vöröshagyma, a petrezse­lyemgyökér és a sárgarépa. Vas megye ellátására más megyékből 237 vagon árut hozott be a MÉK. A lakosság téli zöldség­gyümölcs ellátása — a szá­mítások szerint — bőséges lesz. A MÉK a téli hóna­pokra 313 vagon árut tárol prizmákban, téli tárolók­ban. A földművesszövetcete­­tek kulturális törékenysége minőségileg is sokat javult 1962-ben: több műsort ren­deztek a főútvonal aktái tá­vol eső községekben is. Jól sikerültek a „Falusi Vasár­­nap” címmel rendezett mű­sorok is. 1962-ben a föld­­vesszövetkezeti érdekeltségi területeken az egy lakosra jutó könyvforgalom össze­ge 1­ 20 forinttal növeke­dett. Ezt elősegítette a könyvbaráti mozgalom élén­­kebb tevékenysége, a bizo­mányi hálózat szervezet­tebb, rugalmasabb munká­ja, a földműves szövetkezeti­ könyvpropagandának ja­vulása is. Az őszi könyvhe­tek során Csörötneken jól sikerült könyvbarát napot rendeztek, ahol házról ház­ra árusítással 4000 forint ér­tékű könyv talált gazdára. A közművesszövetkeze­­tek keretében működnek a szakcsoportok, az egysze­rűbb termelőszövetkezeti társulások. , f a szakcsoportok 1962-ben tovább erősödtek, gazdasági eredményeik nö­vekedtek. A m­álnatermelő szakcsoportok 17 vagoni málnát szüreteltek, amiből 5 vagonnal exportra szállí­tottak. A megyéből ez volt az első málnaexport. Az év utolsó hónapjában a vasi földművesszövetke­zetekben nagyarányú szer­vezeti átalakulás zajlott le. Az addig működő 45 szö­vetkezeti központ helyett — az eredményesebb gaz­dálkodás, a korszerűbb ke­reskedelmi hálózat megte­remtése érdekében — hu­szonhetet hoztak létre. S most az új, nagyobb szövet­kezeti központoknak meg­felelő terveket készítenek az 1963-as esztendőre. T. F. I­ ­fos­if Freilihman: Késő éjszaka súlyos beteget ho­zott be a mentőautó a kórházi ren­delőbe. A pályaudvar várótermé­ből hozták be. Az orvos ételmér­gezést állapított meg. Marija Nyikolajevna volt szol­gálatban ezen az éjszakán és na­gyon kimerült abbeli igyekezeté­ben, hogy­ enyhítse a beteg szen­vedését Súlyos hányinger rázta a beteget, pupillája a fényre nem reagált, tehát elvesztette eszméle­tét. Hasonló mérgezési esetet jegyez­tek fel a kórházban néhány hó­nappal ezelőtt is — egy, a szülők­ből és négy gyermekből álló egész család ugyanezeket a ionokat áll­ta ki. Harminc perccel azután hogy behozták őket a kórházba valamennyien elpusztultak anél­kül, hogy eszméletre tértek volna. A holttestek kórbonctani és la­boratóriumi vizsgálata kolbász­mérgezési tüneteket állapított meg. Az áldozatok lakásán talált élelmiszerek fogyasztásra alkal­masnak bizonyultak. A nyomozó (100.) szervek követelésére a boncolást megismételték, de az eredmény változatlan maradt. Mi történhetett vajon a ma be­hozott emberrel? Nagyon nyugta­lanította ez a dolog Marija Nyi­­kolajevnát. Mindent megtett an­nak érdekében, hogy megmentse a beteg életét: gyomormosást vég­zett, intravénás és bőr alatti poli­­valens szérumokat, oxigént alkal­mazott. Amikor kissé enyhült a hányin­ger, Marija Nyikolajevna az ügye­letes nővérre bízta a beteget, ő pe­dig annak a csomagnak az átkuta­tásával foglalkozott, amelyet a betegnél találtak. A csomagban semmi figyelem­re méltó dolog nem volt: egy ci­pónak a maradványa, kolbász, és egy darab disznókaraj és csaknem érintetlen mustárdoboz. Marija Nyikolajevna mindent visszatett előbbi helyére és elindult a vizs­gálati laboratórium felé. Az óra már a váltási idő köze­ledtét jelezte, Marija Nyikolajev­na azon­b­an nem készült hazamen­ni, megkísérelte a beteget kira­gadni a halál markából. Mivel mérgezhette meg magát, milyen méreg válthat ki ilyen súlyos ha­tást? Ezek a gondolatok nem hagyták nyugton. Hiszen rövid időn belül ez már a második eset. Nyilvánvalóan valahol a városban van a méreg forrása. Igaz, a Szi­­lantyev család halálát a lelet sze­rint romlott konzerv okozta, a mai beteg pedig — a csomagjáról ítél­ve — kolbászt evett. De hogy le­het, hogy mindkét esetnél ugyan­azok a tünetek jelentkeztek? A laboratóriumi vizsgálat ki­mutatta, hogy az élelmiszerek egészen frissek és teljes mérték­ben alkalmasak a fogyasztásra. Maja gondosan átolvasta a la­boratórium véleményét. Lehetsé­ges, hogy ez a mérgezési eset is felderíthetetlen marad? Ez azt je­lenti, hogy a jövőben hasonló mérgezési eseteknél is csak a „sze­rencsés véletlenre” leszünk utal­va? Nem, ez lehetetlen. Feltétlenül foganatosítani kell bizonyos rend­szabályokat ... — Jó napot, Marija Nyikolajev­na! A váratlan hangra összerezzent és hirtelen megfordult. Kosztrics­­kin állt előtte. Amióta nem talál­koztak, a hadnagy észrevehetően lesoványodott, úgy látszott, hogy sok vért veszített az erdőben el­szenvedett sebesülésekor. De erről az esetről Maja semmit sem tu­dott. — Jó napot... — válaszolt hal­kan. Egy pillanatig némán álltak egymással szemben. Maja kérdően és kissé zavartan nézett a had­nagyra. — Érdekelne minket, Marija Nyikolajevna, a megmérgezett em­ber egészségügyi állapota__ — Magukat érdekli ? — kérd­ezte Maja leplezetlen csodálkozással. Kosztricskin óvatosan megfogta Maja könyökét és félrevonta at­tól az asztaltól, amely mögött fe­hér köpenyben és fejkendőben egy kórtörténetbe mélyedt nő ült. — Bizonyára emlékszik annak a családnak a mérgezési esetére? — Természetesen. Hiszen őket is ebbe a kórházba szállították be. — Annak az esetnek a nyomo­zása még mindig folyik. Alapunk van annak feltételezésére, hogy az elpusztult családot és a ma beho­zott beteget egy és ugyanazon mé­reggel mérgezték meg. — Lehetséges, Konsztantyiin Ivanovics, hogy igaza van. De mint az első esetben, úgy most is, a laboratóriumi vizsgálat arról ta­núskodik, hogy az élelmiszerek jó minőségűek. Éppen most kaptam meg a laboratóriumi vizsgálat eredményét és mint látja, sem­mi... — Maja értetlenül vállat vont. — Erről már tudunk. Most a mi orvosaink is az itteni laboratóri­umban vannak. Elhatározták, hogy még egyszer együtt gondosan megvizsgálnak mindent. Nehéz lenne előre megmondani, lesz-e valamilyen eredménye ennek. Ha a beteg életben maradhatna! Nem­csak a méreg keletkezésére, ha­nem egy másik nem kevésbé fon­tos titokra is fényt deríthetne — Kosztricskin ránézett a csodálko­zó Majára. — Mit gondol, életben fog maradni? —Ezt nehéz garantálni. Min­denesetre kissé jobban van most, így van némi remény életbenma­­radására. Én addig nem megyek haza, amíg túl nem lesz a veszé­lyen. Már a professzor is járt itt. Ő is úgy véli, hogy van remény a beteg megmentésére. (Folytatjuk.) VAS NÉPE 1963­ .jan. 3. Csütörtök:

Next