Vas Népe, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
A sárvári KISZ-szervezet fiataljai számára is otthont nyújt esténként a járási művelődési ház klubja. Hetenként két alkalommal művelődnek, szórakoznak itt a fiatalok, akiknek nagy része ipari tanuló. A klubban rádió, könyvek, folyóiratok, társasjátékok állnak rendelkezésre. Gyakran rendeznek a fiatalok szellemi vetélkedőt, asztalitenisz-bajnokságot. Itt tartják a politikai kör foglalkozásait is. Képünk az egyik klubfoglalkozáson készült. Közel 4 ezer takarékbetétkönyvet adtak ki 1962-ben a vasvári járásban Évről évre jelentősen növekszik az Országos Takarékpénztár vasvári fiókjának betétállománya. Az elmúlt évben a takarékbetét értéke meghaladta a 17 millió 981 ezer forintot. Ez az összeg 15 százalékkal több az előző évinél. 1962- ben a vasvári járásban 3826 új betétkönyvet adtak ki, így a családok 80 százaléka már betétkönyvtulajdonos. Az egervölgyi, a rumi, a nemeskoltai és az alsóújlásti termelőszövetkezeti tagok több mint fele szintén takarékba rakja a pénzét. Az elmúlt évben 3 millió forint kölcsönnel segítette az épülő 74 kislakás tulajdonosát a takarékpénztár vasvári fiókja. A társasházak építése iránt is igen megnövekedett az érdeklődés, főként a járási székhelyen. Számottevő a járás iskolai takarékakciójának eredménye is. A vasvári járás tanulóinak takarékbélyeg összege január 1-ig meghaladta a 150 ezer forintot. A tanulók több mint 90 százaléka szorgos gyűjtője a takarékbélyegeknek. Az iskola takarékbetét-értéke a 1960. évihez viszonyítva a járásban három és félszeresére növekedett. A termelőszövetkezeti zárszámadásokat követően előreláthatóan tovább fog növekedni a takarékbetétkény tulajdonosok száma. Politikai könyvhét a falvakban A politikai irodalomnak elsőrendű szerepe van a falusi lakosság szocialista nevelésében. Az ilyen témájú kiadványok mind ez ideig a falvak népének csak egy szűkebb rétegéhez jutottak el. Most a Kossuth Könyvkiadó — a megyei pártbizottságok segítségével — akciót indított, hogy a politikai kiadványok a falu egész társadalmához eljussanak. Ehhez kíván segítséget, kezdeti lendületet adni — az ország mintegy 300 kiemelt községében — a politikai könyvhét megrendezése. Az előkészületek már megtörténtek, s február végéig több mint 50 könyv, — illetve füzet alakban megjelent politikai kiadvány — közöttük Kádár János válogatott beszédei, a párt VIII. kongresszusának anyagát tartalmazó füzetek és számos más kiadvány — kerül a falvakba. Kihúzódtak az őzek az erdőből Érdekes tapasztalatról tett jelentést Mészáros Dániel, a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaság fővadásza. Eszerint az őzek az utóbbi időben kihúzódtak az erdőből és szívesebben tartózkodnak az olyan szántóföldeken, amelyek közelében, bokros helyek vannak, illetve ahol még lábon álló kukoricaszárat találnak. A baranyai vadász megfigyelése szerint ennek oka valószínűleg az, hogy az érzékeny állatokat idegesíti a fagyos gallyak reccsenése, félelmetes és kietlen számukra az erdő, s táplálékot is hamarabb találnak a külső területeken. Találkozás a színházzal Kedden este alig maradtak otthon néhányan Kanotapusztán. Pedig olyan csikorgó idő volt, hogy emberfia nem kívánkozott id a meleg kályha mellől a szeles, havas világba. Hacsak nem ,volt benne biztos, hogy nagyonmegéri... Azon az estén Kanotapusztán majd félszázan kapaszkodtak fel a Sárvári Állami Gazdaság kocsijára. Jók,, de lehet, hogy elakadunk a hóban .... — Sebaj, elegen vagyunk, majd kimozdítjuk! — biztatták a „vezért”. Elindultak, és nem sokkal hét óra előtt a sárvári járási művelődési ház előtt fékezett az autó. Az Állami Déryné Színház A szerelem nem válóok című előadására érkeztek meg a kanotapusztaiak, ne látott volna tőlük előadást. Ez igaz, de a falvaktól távol eső pusztákra még nem jut el Thália Ikarusza. Bár van Kanotapusztán is művelődési otthon, de kicsi a színpada, nem férnek el rajta a díszletek, így ez a település sokáig „fehér folt” volt a Déryné Színház számára. Pedig a kanotapusztaiak is szívesen megnéztek volna egy-egy jó színházi előadást. Azt tartja az ősi közmondás: „Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy a Mohamedhez.” Így vélekedtek a Sárvári Állami Gazdaság kalotapusztai üzemegységének dolgozói is. Ha nem jön a színház, megyünk mi! Sárvár „csak” egy „ugrás”. Kilenc kilométer! így született meg az elhatározás, és néhányan fel is keresték az ÁllamiGazdaság igazgatóját, Kozó Ferenc elvtársat. — Szeretnénk színházba menni mi is, igazgató elvtárs. — mondta Benke Gyula, az üzemegység szakszervezeti titkára — És mi ennek az akadálya? — kérdezte az igazgató. — Kocsi kellene Sárvárra. Ha a gazdaságot megkaphatnánk ... — Akár holnap is mehetnek — hangzott a gyors döntés. Ez a beszélgetés még decemberben történt, és kedden este már harmadik alkalommal foglaltak helyet a művelődési ház színháztermének nézőterén a kanotapusztaiak. Az előadás szünetében megszólítottam egy fürge mozgású fejkendős asszonykát. A „gépkocsis színházlátogatók” csoportjában állt és azt fejtegette: — Ha mindannyiszor válni akarnánk, ahányszor összekoccanunk a párommal, mást sem tennénk, mint ügyvédhez futkosnánk ...! Felcsattant a nevetés és valaki epésen megjegyezte: — Nem tudom, aztán a Gyula hogyan vélekedne? A szóban forgó Gyula Horváthné férje, nem láthatta a darabot, mert éppen „inspekciós” volt a gyerekeknél. — Három csemeténk van — újságolta az asszonyka. — Felváltva vigyázunk rájuk,, amikor színházi, előadás van. Ma éppen ő a soros. Holnap majd elmesélem neki, mit láttam. Megszólalt a második felvonás kezdetét jelző csengő és lassan elnéptelenedett az előcsarnok. A kanotapusztaiak is befelé igyekeztek. A meleg teremben kigombolták a kabátot és így pillanatra ráfeledkeztem a kabát alatti sötét, ünnepélyes ruhákra. Arra gondoltam, milyen nagy ünnepi kanotapusztaiak találkojása a színházzal. És most már egyre gyak■abban van ilyen ünnepben I ■őszük a puszta lakóinak... ( Gantmvári Valeri*, i je”AveSe-^iVeZető meg IS Kérdezhetné valaki: - 'ri , mi ebben a különös? Majde‘s on °':ndu- nem minden faluban játszik a Déryné Színház, és me- VAS NÉPEgyénkben is kevés olyan fa- 1963. február 1. Péntek lusi ember akad már, aki Jelenet a darabból. A kanotapusztaiak egy csoportja az előadás szünetében. ] Magyar világsiker: Atlasz a föld alatti vizekről Az elmúlt években a nemzetközi sajtó sokat foglalkozott a vízzel, amelyről a tudományos intézetektől kapott tájékoztatások alapján azt olvashattuk, hogy a századforduló körül, tehát 2000-ben már-már katasztrófális vízszegénység fenyegeti majd az emberiséget. Nem valami természeti katasztrófára kell gondolnunk, hanem arra, hogy az emberiség évről évre mind több és több vizet fogyaszt a háztartásokban, az iparban és főleg a mezőgazdaságban, hiszen a legtöbb országban most kezd tért hódítani az öntözéses gazdálkodás. Jellemző példa erre: Magyarország. Ma évente 0,4 milliárd köbméter vizet használunk fel, de 1965-re már elérjük az évi 1 milliárd köbmétert, s a századfordulóra pedig nem kevesebb, mint évi 5 milliárd köbmétert. Akik ismerik hazánk természeti adottságait, vízellátottságát, azok tudják, hogy ilyen nagy tömegű felszíni víz, folyó, vagy nagyobb víztároló medence — nem mindenütt található. Az Alföld folyókban, patakokban rendkívül szegény terület. Márpedig éppen az ilyen területeken kell elsősorban öntözni. És itt következik a tudományos lépés, amely a magyar vízügyi szakembereknek a sok világsiker mellé most újabb elismerést hozott. Ugyanis a világon elsőként a Magyar Állami Földtani Intézet tudóscsoportja állított össze egy 73 térképet tartalmazó vízföldtani atlaszt, amely Magyarország szi.de minden négyzetméterét feltérképezve jelöli meg egy-egy terület alatt található rejtett vizeket. Világhírű tudósunk, dr. Schmidt Eligius Róbert, Kossuth-díjas professzor 30 évi munkásszámának eredményét összesítette ebben az atlaszban. Érthető a tudományos intézetek nagy érdeklődése, hiszen a vízföldtani atlasz megcáfolja az emberiséget fenyegető vízszegénység nézetét a föld alatt rejlő mindez ideig feltáratlan vízkészletek feltárásával. Az atlasz természetesen csak Magyarország föld alatti vizeinek helyéről, minőségéről stb. ad tájékoztatást, de mint tudományos és mint gyakorlati jelentőségű mű a világ minden vízkutatással foglalkozó szakembere számára útmutatással szolgálhat. Az atlasz tudományos érdekessége az, hogy a föld őskorától napjainkig nyomon követi hazánk vízkészletének alakulását. Szinte hihetetlenül aprólékos, nagy tudományos felkészültséget igénylő munkáról van szó. Az atlasz nemcsak arra ad választ, hogy hazánk mely területein húzódtak meg nagyobb vizek, mondjuk 50 millió évvel ezelőtt, hanem arra is választ ad, hogy ezeknek a vizeknek milyen volt akkor a vegyi összetétele. Tudjuk például, hogy a Hortobágy alatt húzódó több millió éves ősvíz enyhén sós, ami ha felszínre kerül, elpusztítja a termőtalajt — szikessé változtatva azt. És itt jelentkezik az atlasz gyakorlati értéke. Megmutatja, hogy hazánk mely területe alatt húzósopák meg ilyen szikesítő ősvizek. Szerencsére nem mindenütt is minden mélységben lappanganak ilyen föld alatti tüzek. Annál több ivó és öntöző víz tárolódik a föld alatt. Az atlasz kimutatja, hogy a Kisalföldön, Gyón környékén, és végig a Duna mentén találhatók a leggazdagabb föld alatti vízrétegek. Ezeken a helyeken viszonylag csekély mélységbe kell fúrni, hogy bő vízül szinte kiapadhatatlan vízszolgáltató rétegekre bukkanjunk. Az atlaszban a hőforrásokra is érdekes adatokat kapunk. Tiszakürtnél például 1400 méter mélységig kell fúrnunk ahhoz, hogy a legjobb hatásfokú hévizet találjuk meg. Az atlasz hazánk területe alatt feltárható valamennyi hőforrás-nyerési lehetőséget megjelölte, beleértve a gyógyászati célra alkalmas vizeket is. Meglepő érdekesség, hogy az Alföldön 18 méterenként 1 hőfokkal emelkedik a víz hőmérséklete, míg Dunántúlon 20—24 méterenként A világátlag egyébként 40 méter, az európai átlag pedig 33 méter, ami azt bizonyítja, hogy nálunk tárhatók fel legolcsóbban a hőforrások. "" A vízföldtani atlasz eljut majd a megyei tanácsokhoz is. Ezáltal megszűnnek majd az úgynevezett „találomra” fúrások, amikor vagy sikerül vizet fakasztani a föld mohéból, vagy sem, hiszen az atlasz tudományos pontossággal jelöli meg azokat a helyeket, ahol érdemes fárni. A fúrással kapcsolatos műszaki munkálatok kalkulációja ezentúl fillérnyi pontossággal kiszámítható lesz, mert az atlasz méternyi pontossággal jelöli meg, hogy a szóban forgó terület alatt milyen mélységben húzódnak meg a feltárásra váró vizek, Csontos János Száz év alatt negyvennégyszer fagyott be a Duna Rendkívüli eseménykéntkönyveltük el, hogy beállt is a Duna. Pedig az utolsó hétév volt a rendkívüli, amikor jégtakaró nélkül teleltát a folyó. Még sohasem tartott ilyen, hosszú , „fagyszünetet”. Legutoljára igaziban lepte el a Dunát a mozdulatlan jégkéreg, de belülit a jég 1954-ben, valamint 1948—1949 ’ és 1946— 11347 telén, sőt 1938-tólkezdve egymás után öt télenfagyott be. A vízrajziszakemberek kimutatták, hogy Budapesten az utóbbi 100 év alatt 44 alkalommal húzott magára összefüggő „jégpaplant’ a Duna, 52 télen zajlott és mindössze négy esetben telelt át nyáriasan.