Vas Népe, 1963. március (8. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Micsoda kérdést — mondhatja az olvasó. — Hiszen minden életrevaló ember két kézzel kap a jobb után. Az egyén, vagy személy igen, de egy közösséget illetően már sajnos más a helyzet. Talán azért, mert a közösségnek nyújtandó jobb első pillanatra sokszor nem látszik a személy részére is megfoghatónak, érezhetőnek. De beszéljünk világosan. Arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek hogyan tudnak élni most azokkal a lehetőségekkel, amiket az állam biztosít részükre a 3004/508 kormányrendelet alapján a rét-legelőgazdálkodás megjavításához. De mielőtt e cikk címében jelzett jobbról beszélnénk, nézzük meg, hogyan használták ki a megye termelőszövetkeztei azt a jót, vagyis lehetőséget, amit a rendelet életbelépése előtt már a megyei tanács is biztosított az elvizesedett rétlegelők feljavítására. A megyében 9 vízgazdálkodási társulat működik. Mindegyik társulatnak — és külön-külön a tsz-eknek is — megvolt tavaly a rérlegelő-javításra vonatkozó szép terve. A tervek valóra váltásához pénz is volt. De sajnos sok helyen cselekvő kéz nem akadt, vagy a vezetők ügyetlenkedtek el a lehetőségek kihasználását. A váll Lenin Tsz tavaly kétezer köbméter föld mozgatására vállalkozott, de ebből semmit sem teljesített. A Sárvíz-menti társulat tagjai 35 ezer köbméter földmunka-vállalásukból mindössze 6 ezer 657 köbmétert teljesítettek. Pácsony, Olaszfa, Hegyhátszentpéter, Telejtes és még jó néhány termelőszövetkezeti község szintén egy ásónyomot sem tett az elvizesedett rétje, legelője javítása érdekében. Talán olyan jól állnak ezek a termelőszövetkezetek takarmány dolgában? Sajnos, erről szó sincs . Jó néhány közös gazdaságban most is az a legnagyobb gond, hogyan teleltessék ki a jószágot? Szerencsére a megyében csak 26 ezer hold olyan rét és legelő van, amit vízteleníteni kell. Ebből a megyei tanács segítségével és a mezőgazdasági osztály szakembereinek irányításával 6 ezer hold az utóbbi években lekopott. De van még 20 ezer hold olyan rét és legelő, amit minél előbb jó termővé kell tenni. Ez a terület adhatna évente és holdanként 3—4 mázsával több és jobb takarmányt, mint eddig. A megyei tanács eddig a beruházási alapból biztosított rét- és legelőgazdálkodás javítása érdekében megmozdított minden köbméter földért 7 forintot. A 30045-ös kormányrendelet 10 forint viszsza nem térítendő állami támogatást ad a termelőszövetkezeteknek minden köbméter kiemelt földért. Az előbbi példák felsorolása után talán most már érthető a címben feltett kérdés. A Vas megyei termelőszövetkezetek nemigen éltek a megyei tanács nyújtotta jó lehetőségekkel. Remélhető, hogy a jobbat most jobban kihasználják majd. A tervek erre az évre is megvannak. Közel 100 ezer köbméter földet kell megmozgatni a vasi tsz-eknek a rét- és legelőjavítás érdekében. Ez kétezer, hold új rét-legelőt jelentene. Ezenkívül a megyei tanács 100 vagon pétisót ad ebben az évben csak a legelőkre. 1800 holdon meszelést, közel 9 ezer holdon gyomirtást és 82 ezer holdon úgynevezett gyar sulást végeztet. A Vas megyei Növényvédő Állomás nemrégiben — a megyei tanács mező-, gazdasági osztályának felkérésére — trágyalé-szippantó és permetező sajtkocsikat szerzett be. Ezeket a kocsikat szívesen üzemeltetné a közös gazdaságokban. Ehhez azonban az kellene, hogy minden termelőszövetkezetben összegyűjtsék a trágyalevet. Tehát nemcsak a kormány, hanem annak megyei szerve, a tanács is mindent elkövet továbbra is azért, hogy a közös nagyüzemi gazdaságok takarmánybázisának megteremtése necsak terv, elképzelés legyen, hanem minél hamarabb élő valóság. Most már a tsz-gazdákon, vagy még inkább a termelőszövetkezetek vezetőin múlik az, hogyan tudnak élni az idén a jobb lehetőségekkel.Kell-e a jobb? Meg tudják-e szervezni úgy a munkát, hogy jusson erő a rétek és legelők megjavítására is? Tudják-e okosan hasznosítani azt a pénzt, amit az állam nyújt most, vagy elügyetlenkedik a lehetőségeket? Az igaz, hogy majd a tavaszi munkák idején minden dolgos kézre szükség lesz. De a tavaszi munkák elvégzése után van egy időszak a növényápolás megkezdéséig, amit jó szervezéssel, a rétek, a legelők megjavítására lehetne kihasználni. Azt meg bizonygatni sem kell a tsz-gazdáknak, hogy az állattenyésztés — a több és olcsóbb hús és a tejtermelés alapozása — rétek legelők megjavításával, optimális és jó kihasználásával kezdődik. Dávid József Dacolva a hideggel Szombathelyen, a Hámán Kató utcában 16 tantermes gimnázium épül. Az alapok már elkészültek, a földszinti rész falai állnak s magasodnak, a vasbeton oszlopok és gerendák zsaluzatai is. A kazánház helyéről megkezdődött a földkiemelés, de a kemény tél a munkát megakasztotta. Telteik a hetek, s az időjárás csak nem akart megjavulni. Ekkor elhatározták az építésvezetőségen, hogy dacolva a hideggel, széllel, hóval, ahol lehet folytatják a munkát. Ilyennek kínálkozott a földkiemelés a kazánház helyéről. A több mint egy méter mélyen átfagyott föld makacsul ellenállt az ásóknak, csákánynak, de a feszítőékek segítségével mégis az emberi erő győzött. A kazánház alapjai a meglévő általános iskola alapfalánál mélyebbre kerülnek, s ezért elővigyázatosságból az épületet erős oszlopokkal kidúcolták. Ennek védelme alatt nyugodtan lehet a földet kitermelni, s a jó idő beköszöntésévelmegkezdődhet az alapok betonozása is. Ezzel az időjárás alotta termelési kiesést csökkenteni tudják. A biztonsági dúcok alatt földkitermelést végez Karnovits Ferenc és szocialista brigádja. Andrásiéról jelentik Tegnap Fehér Erzsébet, az andrásfai termelőszövetkezet könyvelője telefonon az alábbiakat közölte szerkesztőségünkkel : „A szövetkezet vezetősége a közelmúltban úgy határozott, hogy a mezőn levő kukoricaszár a tagoké lehet. A szárat a tsz tagjai levágják, a hazaszállításhoz a tsz ad fogatokat. Ezt a határozatot azért hozta a vezetőség, mert a szárat a tsz nélkülözni tudja, a tagok pedig akár takarmányozáshoz, akár az almozásnál jól tudják hasznosítani. A határozat további célja, hogy a szár gyors betakarítása lehetővé tegye a tavaszi munkák mielőbbi megkezdését, illetve a kukoricaföldek mielőbbi felszántását és elmunkálását.” ★ Szívesen adunk helyet Fehér Erzsébet telefonjelentésének, mert helyeseljük az andrásfai tér vezetőségének határozatát. Mint értesültünk róla, a vasvári járás minden termelőszövetkezetében hasonlóképpen intézkednek. Tegnap több levelezőnk is arról számolt be, hogy a lábon álló kukoricaszárat a tsz a tagoknak adja felhasználásra. A megyében több ezer hold betakarítalan kukoricaszár van, s — akárcsak Andráson — ez mindenütt késleltetheti a munkák megkezdését. A tsz-ekben a tavalyinál jobbak az átteleltetési lehetőségek, s a szárat a legtöbb helyen nélkülözni tudják. S mivel ez úgyis útban van, a szántásnál és a föld elmunkálásánál helyesen teszik a tsz-ek, ha a táblák mielőbbi „felszabadítása” érdekében ellenszolgáltatás nélkül a tagoknak adják azt. Ezzel az intézkedéssel is jelentősen elősegíthetik a tavaszi munkákat. Az idei tél és tanulságai Még egyszer a tüzelőről Márciust mutat a naptár, az időjárás azonban még mindig zord. A hőmérő higanyszála napközben sem emelkedik fagypont fölé, reggel és este pedig a mínusz 16, mínusz 19 fok hideg sem ritkaság. A múlt heti átmeneti enyhülés után úgy látszik, visszatért a tél. Jóllehet a naptár a tavasz közeledésével biztat, — s mint mondani szokták: márciusban „rúgja az utoljót” a tél — még sincs a kikeletnek semmi biztató jele. Sőt, az utolsó „rúgások” nagyon is erőteljesek. Ha nem akarunk a szobában dideregni, bizony naphoszszat tömni kell a kályhát. Az idei tél nemcsak a „háztartási fogyasztóknak”, hanem az üzemeknek, vállalatoknak intézményelnnek, kereskedelmi szerveknek is számos tanulsággal szolgált. Nagyon igaz a mondás: „Nyáron féljünk a téltől!” Most, hogy az idei tartós, kemény hidegek miatt gondok és nehézségek jelentkeztek a tüzelőellátásban, a figyelem egy csapásra az illetékes kereskedelmi szervek, a MÉSZÖV- és a TÜZÉP-telepek felé fordult. A megrendelő irodák előtt fázósan toporgó vásárlók is elsősorban a tüzelőt forgalomba hozó vállalatokat szidták, hol okkal, hol alaptalanul. Igaz, hogy az idén rendkívüli időjárás volt. Igaz, hogy nemcsak mi, hanem egész Európa didergett, s olyan szénben gazdag országban is mint Anglia, emberek pusztultak el a hidegtől. Mindent azonban nem lehet a rendkívüli időjárással magyarázni. A rendkívüli időjárás bebizonyította: felül kell vizsgálni az országos keretből a TÜZÉP-telepeknek juttatott ezenmennyiség muta-IC"... Az a mennyiség, amely a korábbi években egy-egy telep környékére elég volt, az idén édeskevésnek bizonyult. Míg 1961 telén Szombathelyen elegendő volt 34 ezer 128 torma szén és 15 ezer 365 tonna brikett, addig az idei télen 47 ezer 695 tonna szén és 16 ezer 693 tonna brükett sem oldotta meg a megyeszékhely tüzelőgondját. Számos közűlet és háztartás január közepére eltüzelte az egész télre tervezett mennyiséget és mert a telepeken nem kapott utánpótlást, valóságos ,,szénláz" tört ki. Jóllehet a járási székhelyek telepein az idei télen sokkal többet forgalmaztak, mint az előző években, mégis gondok jelentkeztek körzetük tüzelőellátásában. Súlyosbította a helyzetet, hogy számos község lakossága bízva a folyamatos szénellátásban, nem vásárolta meg a nyáron és az ősszel a télire szükséges tüzelőmennyiséget. A tél derekán bizony voltak kritikus napok. Szerencsére az erdőgazdaságok valósággal „tömték” fával a telepeket s a személyenkénti 2—3 mázsa szénadaghoz szükség esetén nagyobb mennyiségű fát is adtak. A TÜZÉP-telepek idejében jelentették a központi szerveknek nehézségeiket, s a terven felül termelt szénből a bányák januártól kezdve folyamatosan jutottak a mi megyénknek is. A napokban a TÜZÉP áruforgalmi osztályvezetőjével és a megyei tanács kereskedelmi osztálya egyik képviselőjével magunk is meggyőződtünk arról, hogy a pótkeretből érkezett tüzelő jelentősen enyhítette, sőt néhány járási székhelyen megnyugtatóan rendezte is a tüzelőgondot A következő napokban szintén rendszeresen érkezik a megyébe szállítmány, s ha néhány helyen még korlátozott mértékben is, de folyamatosan vásárolhat a lakosság. Az idei tél — sajnos —, keserű tapasztalatok árán figyelmeztette a kereskedelmi szerveket arra: a TÜZÉP- és MESZÖV-telepek a szokásos fogyasztáson felül állandóan tartalékoljanak nagyobb tételben tüzelőt, hogy egy esetleges rendkívüli időjárás, a szokásosnál zordabb tél, se a közületeket, se a lakosságot ne állítsa még egyszer ilyen nehéz helyzet elé. Természetesen, a tartalék megteremtése együtt is számos új gonddal, nehézséggel, amelyeket elsősorban a kereskedelemnek kell vállalnia. A vasi telepek rendkívül korszerűtlenek. Érthető, ha a telepvezetők „fáznak” attól a gondolattól is, hogy a szokásos forgalmon felül még 25—30 százalékos tartalékot telepükön tároljanak. Számos helyen nincs fedett tároló és nagy a porlásveszély. Ezt a kockázatot azonban a kereskedelemnek kell vállalni, és semmiképpen sem szabad a lakosságot olyan veszélynek kitenni, hogy ha néhány napra leáll a szállítás, máris kiürülnek a telepek. Ezen a téren nagyon sok község és termelőszövetkezete is ellátatlan maradt. Szombathelyen is elsősorban az okozta — és még ma is okozza —, a gondokat, hogy a környező községekből számos család kénytelen a szombathelyi megrendelő irodák előtt sorba állni, néhány mázsa tüzelő reményében. Gondot okoz az is, a megyeszékhelyen annyira korszerűtlen a két megrendelőiroda, hogy nem képes gyorsan, torlódásmentesen kiszolgálni a vásárlókat akkor sem, ha bőséges készletek állnak rendelkezésre. 4z A TÜZÉP és a MÉSZÖV — okulva az idei nehézségekből —, már most meg- kezdte a követekező idény tüzlőelátásának szervezését. Körlevélben hívta fel a tszek figyelmét a téli tüzelőellátásra, s már több gazdasággal szerződést kötött arra, hogy a megrendelt menynyiséget az év második negyedében leszállítja. A közületeket is felkérte, hogy a nyári és kora őszi időszakban szerezzék be a szükséges szenet és fát, nehogy az esetleges rendkívüli időjárás fennakadást okozzon. Az idei tél népgazdaságunknak nagy károkat okozott. Az, hogy már Vasba is eljutnak a „felmentő szénszálítmányok”, a bányászok hősies munkáján kívül az államtól a nagy anyagi áldozatokat követel. Ha összeszámlálnánk, súlyos milliókat tenne ko az ipari fűtőanyag- és energia,korlátozás miatt ,a termelésből kiesett érték. Azért, hogy a lakosságnak minél több szén jusson, leállt sok száz vonat, csökkentek a szállítások, s több fontos, energiaigényes üzem kénytelen volt mérsékelni termelését. Az idei tél nagy tanulsága tehát az időrelátóbban, tervszerűbben gazdálkodjunk a szénnel, a fűtőanyagokkal, hogy még rendkívüli időjárás esetén is kevesebb kényszerintézkedéshez kelljen nyúlni. (e, t) VAS NÉPE , 1963, mare, 1, pietà*