Vas Népe, 1963. március (8. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

Micsoda kérdést — mond­hatja az olvasó. — Hiszen minden életrevaló ember két kézzel kap a jobb után. Az egyén, vagy személy igen, de egy közösséget il­letően már sajnos más a helyzet. Talán azért, mert a közösségnek nyújtandó jobb első pillanatra sokszor nem látszik a személy ré­szére is me­gfog­hatónak, érezhetőnek. De beszéljünk világosan. Arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek hogyan tudnak élni most azokkal a lehetőségek­kel, amiket az állam biztosít részükre a 3004/5­08 kormányren­delet alapján a rét-le­gelőgazdálkodás meg­ja­­vításáh­oz. De mielőtt e cikk címé­ben jelzett jobbról beszél­­nénk, nézzük meg, hogyan használták ki a megye ter­­melőszövetkeztei azt a jót, vagyis lehetőséget, amit a rendelet életbelépése előtt már a megyei tanács is biz­tosított az elvizesedett rét­legelők feljavítására. A megyében 9 vízgazdál­kodási társulat működik. Mindegyik társulatnak — és külön-külön a tsz-eknek is — megvolt tavaly a rér­­legelő-javításra vonatkozó szép terve. A tervek való­ra váltásához pénz is volt. De sajnos sok helyen cse­lekvő kéz nem akadt, vagy a vezetők ügyetlenkedtek el a lehetőségek kihaszná­lását. A váll Lenin Tsz tavaly kétezer köbméter föld mozgatására vállalko­zott, de ebből semmit sem teljesített. A Sár­víz-menti társulat tag­jai 35 ezer köbméter földmunka-vállalásukból mindössze 6 ezer 657 köbmétert teljesítettek. Pácsony, Olaszfa, Hegyhát­­szentpéter, Telejtes és még jó néhány termelőszövetke­zeti község szintén egy ásó­nyomot sem tett az elvize­­sedett rétje, legelője javí­tása érdekében. Talán olyan jól állnak ezek a termelőszövetkeze­­tek takarmány dolgában? Sajnos, erről szó sincs . Jó néhány közös gazdaságban most is az a legnagyobb gond, hogyan teleltessék ki a jószágot? Szerencsére a megyében csak 26 ezer hold olyan rét és legelő van, amit víztele­níteni kell. Ebből a megyei tanács segítségével és a mezőgazdasági osztály szak­embereinek irányításával 6 ezer hold az utóbbi évek­ben lekopott. De van még 20 ezer hold olyan rét és legelő, amit minél előbb jó termővé kell tenni. Ez a te­rület adhatna évente és holdanként 3—4 mázsával több és jobb takarmányt, mint eddig. A megyei tanács eddig a beruházási alapból biztosí­tott rét- és legelőgazdálko­dás javítása érdekében meg­mozdított minden köbmé­ter földért 7 forintot. A 3004­5-ös kormány­rendelet 10 forint visz­­sza nem térítendő álla­mi támogatást ad a ter­melőszövetkezeteknek minden köbméter ki­emelt földért. Az előbbi példák felso­rolása után talán most már érthető a címben fel­tett kérdés. A Vas me­gyei termelőszövetkezetek nemigen éltek a megyei ta­nács nyújtotta jó lehetősé­gekkel. Remélhető, hogy a jobbat most jobban kihasz­nálják majd. A tervek erre az évre is megvannak. Közel 100 ezer köbméter földet kell meg­mozgatni a vasi tsz-eknek a rét- és legelőjavítás ér­dekében. Ez kétezer, hold új rét-legelőt jelentene. Ezenkívül a megyei tanács 100 va­gon pétisót ad ebben az évben csak a legelőkre. 1800 holdon meszelést, közel 9 ezer holdon gyomirtást és 82 ezer holdon úgynevezett gyar sulást végeztet. A Vas megyei Növény­védő Állomás nemrégiben — a megyei tanács mező-, gazdasági osztályának fel­kérésére — trágyalé-szip­­pantó és permetező sajtko­­csikat szerzett be. Ezeket a kocsikat szívesen üzemel­tetné a közös gazdaságok­ban. Ehhez azonban az kel­lene, hogy minden termelő­­szövetkezetben összegyűjt­­sék a trágyalevet. Tehát nemcsak a kormány, hanem annak megyei szerve, a tanács is min­dent elkövet továbbra is azért, hogy a kö­zös nagyüzemi gazda­ságok takarmány­bázisá­nak megteremtése ne­­csak terv, elképzelés le­gyen, hanem minél ha­marabb élő valóság. Most már a tsz-gazdá­­kon, vagy még inkább a ter­melőszövetkezetek vezetőin múlik az, hogyan tudnak él­ni az idén a jobb lehetősé­gekkel.­­Kell-e a jobb? Meg tud­ják-e szervezni úgy a mun­kát, hogy jusson erő a ré­tek és legelők megjavítá­sára is? Tudják-e okosan hasznosítani azt a pénzt, amit az állam nyújt most, vagy elügyetlenkedik a le­hetőségeket? Az igaz, hogy majd a ta­vaszi munkák idején min­den dolgos kézre szükség lesz. De a tavaszi munkák el­végzése után van egy időszak a növényápolás megkezdéséig, amit jó szervezéssel, a rétek, a legelők megjavítására lehetne kihasználni. Azt meg bizonygatni sem kell a tsz-gazdáknak, hogy az állattenyésztés — a több és olcsóbb hús és a tejter­melés alapozása — rétek le­gelők megjavításával, opti­mális és jó kihasználásával kezdődik. Dávid József Dacolva a hideggel Szombathelyen, a Hámán Kató utcában 16 tantermes gimnázium épül. Az alapok már elkészültek, a föld­szinti rész falai állnak s magasodnak, a vasbeton oszlopok és gerendák zsalu­zatai is. A kazánház helyé­ről megkezdődött a földki­emelés, de a kemény tél a munkát megakasztotta. Tel­teik a hetek, s az időjárás csak nem akart megjavul­ni. Ekkor elhatározták az építésvezetőségen, hogy da­colva a hideggel, széllel, hó­val, ahol lehet folytatják a munkát. Ilyennek kínálko­zott a földkiemelés a ka­zánház helyéről. A több mint egy méter mélyen át­fagyott föld makacsul el­lenállt az ásóknak, csákány­nak, de a feszítőékek segítsé­gével mégis az emberi erő győzött. A kazánház alapjai a meglévő általános iskola alapfalánál mélyebbre ke­rülnek, s ezért elővigyáza­tosságból az épületet erős oszlopokkal kidúcolták. En­nek védelme alatt nyugod­tan lehet a földet kitermel­ni, s a jó idő beköszöntésé­vel­­megkezdődhet az alapok betonozása is. Ezzel az idő­járás alotta termelési kie­sést csökkenteni tudják. A biztonsági dúcok alatt földkitermelést végez Kar­novi­ts Ferenc és szocialista brigádja. Andrásiéról jelentik Tegnap Fehér Erzsé­bet, az andrásfai ter­melőszövetkezet köny­velője telefonon az alábbiakat közölte szer­kesztőségünkkel : „A szövetkezet veze­tősége a közelmúltban úgy határozott, hogy a mezőn levő kukorica­­szár a tagoké lehet. A szárat a tsz tagjai le­­vágják, a hazaszállítás­hoz a tsz ad fogatokat. Ezt a határozatot azért hozta a vezetőség, mert a szárat a tsz nélkülöz­ni tudja, a tagok pedig akár takarmányozáshoz, akár az almozásnál jól tudják hasznosítani. A határozat további cél­ja, hogy a szár gyors be­­takarítása lehetővé te­gye a tavaszi munkák mielőbbi megkezdését, illetve a kukoricaföldek mielőbbi felszántását és elmunkálását.” ★ Szívesen adunk he­­lyet Fehér Erzsébet tele­­fonjelentésének, mert helyeseljük az andrás­fai tér vezetőségének határozatát. Mint érte­sültünk róla, a vasvári járás minden termelő­­szövetkezetében hason­lóképpen intézkednek. Tegnap több levelezőnk is arról számolt be, hogy a lábon álló kuko­ricaszárat a tsz a tagok­nak adja felhasználásra. A megyében több ezer hold betakarítalan ku­koricaszár van, s — akárcsak Andráson — ez mindenütt késleltet­heti a munkák megkez­dését. A tsz-ekben a tavalyinál jobbak az átteleltetési lehetőségek, s a szárat a legtöbb he­lyen nélkülözni tudják. S mivel ez úgyis útban van, a szántásnál és a föld elmunkálásánál he­lyesen teszik a tsz-ek, ha a táblák mielőbbi „felszabadítása” érde­kében ellenszolgáltatás nélkül a tagoknak ad­ják azt. Ezzel az intéz­kedéssel is jelentősen elősegíthetik a tavaszi munkákat. A­z idei tél és tanulságai Még egyszer a tüzelőről Márciust mutat a naptár, az időjárás azonban még mindig zord. A­ hőmérő hi­ganyszála napközben sem emelkedik fagypont fölé, reggel és este pedig a mí­nusz 16, mínusz 19 fok hi­deg sem ritkaság. A múlt heti átmeneti enyhülés után úgy látszik, visszatért a tél. Jóllehet a naptár a tavasz közeledésével biztat, — s mint mondani szokták: már­ciusban „rúgja az utoljót” a tél — még sincs a kike­letnek semmi biztató jele. Sőt, az utolsó „rúgások” nagyon is erőteljesek. Ha nem akarunk a szobában dideregni, bizony naphosz­­szat tömni kell a kályhát. Az idei tél nemcsak a „háztartási fogyasztóknak”, hanem az üzemeknek, vál­lalatoknak intézmény­elnnek, kereskedelmi szerveknek is számos tanulsággal szolgált. Nagyon igaz a mondás: „Nyáron féljünk a téltől!” Most, hogy az idei tartós, kemény hidegek miatt gon­dok és nehézségek jelent­keztek a tüzelőellátásban, a figyelem egy csapásra az il­letékes kereskedelmi szer­vek, a MÉSZÖV- és a TÜZÉP-telepek felé fordult. A megrendelő irodák előtt fázósan toporgó vásárlók is elsősorban a tüzelőt forga­lomba hozó vállalatokat szidták, hol okkal, hol alaptalanul. Igaz, hogy az idén rend­kívüli időjárás volt. Igaz, hogy nemcsak mi, hanem egész Európa didergett, s olyan szénben gazdag or­szágban is mint Anglia, emberek pusztultak el a hi­degtől. Mindent azonban nem lehet a rendkívüli idő­járással magyarázni. A rendkívüli időjárás be­bizonyította: felül kell vizs­gálni az országos keretből a TÜZÉP-telepeknek jutta­tott ezenmennyiség muta-IC"... Az a mennyiség, amely a korábbi években egy-egy telep környékére elég vol­t, az idén édeskevésnek bizo­nyult. Míg 1961 telén Szom­bathelyen elegendő volt 34 ezer 128 torma szén és 15 ezer 365 tonna brikett, ad­dig az idei télen 47 ezer 695 tonna szén és 16 ezer 693 tonna brüke­tt sem ol­dotta meg a megyeszékhely tüzelőgondját. Számos közű­let és háztartás január kö­zepére eltüzelte az egész télre tervezett mennyiséget és mert a telepeken nem kapott utánpótlást, valóságos ,,szénláz" tört ki. Jóllehet a járási székhelyek telepein az idei télen sok­kal többet forgalmaztak, mint az előző években, mé­gis gondok jelentkeztek körzetük tüzelőellátásában. Súlyosbította a helyzetet, hogy számos község lakos­sága bízva a folyamatos szénellátásban, nem vásá­rolta meg a nyáron és az ősszel a télire szükséges tüzelőmen­nyiséget. A tél derekán bizony vol­tak kritikus napok. Szeren­csére az erdőgazdaságok valósággal „tömték” fával a telepeket s a személyen­kénti 2—3 mázsa szénadag­­hoz szükség esetén nagyobb mennyiségű fát is adtak. A TÜZÉP-telepek idejé­ben jelentették a központi szerveknek nehézségeiket, s a terven felül termelt szén­ből a bányák januártól kezdve folyamatosan jutot­tak a mi megyénknek is. A napokban a TÜZÉP áru­forgalmi osztályvezetőjével és a megyei tanács kereske­delmi osztálya egyik kép­viselőjével magunk is meg­győződtünk arról, hogy a pótkeretből érkezett tüzelő jelentősen enyhítette, sőt néhány járási székhelyen megnyugtatóan rendezte is a tüzel­őgondot A követke­ző napokban szintén rend­szeresen érkezik a megyébe szállítmány, s ha néhány helyen még korlátozott mértékben is, de folyama­tosan vásárolhat a lakos­ság. Az idei tél — sajnos —, keserű tapasztalatok árán figyelmeztette a kereske­delmi szerveket arra: a TÜZÉP- és MESZÖV-tele­­pek a szokásos fogyasztáson felül állandóan tartalékoljanak nagyobb tételben tüzelőt, hogy egy esetleges rendkí­vüli időjárás, a szokásos­nál zordabb tél, se a közü­­leteket, se a lakosságot ne állítsa még egyszer ilyen nehéz helyzet elé. Természetesen, a tartalék megteremtése együtt i­s­ számos új gonddal, nehéz­séggel, amelyeket elsősor­ban a kereskedelemnek kell vállalnia. A vasi telepek rendkívül korszerűtlenek. Érthető, ha a telepvezetők „fáznak” attól a gondolat­tól is, hogy a szokásos for­galmon felül még 25—30 százalékos tartalékot tele­pükön tároljanak. Számos helyen nincs fedett tároló és nagy a porlás­veszély. Ezt a kockázatot azonban a kereskedelemnek kell vál­lalni, és semmiképpen sem szabad a lakosságot olyan veszélynek kitenni, hogy ha néhány napra leáll a szállí­tás, máris kiürülnek a te­lepek. Ezen a téren nagyon sok község és termelőszövetke­zet­e is ellátatlan maradt. Szombathelyen is elsősor­ban az okozta — és még ma is okozza —, a gondo­kat, hogy a környező köz­ségekből számos család kénytelen a szombathelyi megrendelő irodák előtt sor­ba állni, néhány mázsa tü­zelő reményében. Gondot okoz az is, a megyeszékhe­lyen annyira korszerűtlen a két megrendelőiroda, hogy nem képes gyorsan, torló­dásmentesen kiszolgálni a vásárlókat akkor sem, ha bőséges készletek állnak rendelkezésre. 4z A TÜZÉP és a MÉSZÖV — okulva az idei nehézsé­gekből —, már most meg-­ kezdte a követekező idény tüzlőelátásának­ szervezését. Körlevélben hívta fel a tsz­­ek figyelmét a téli tüzelőel­­látásra, s már több gazda­sággal szerződést kötött ar­ra, hogy a megrendelt meny­­nyiséget az év második ne­gyedében leszállítja. A kö­­zületeket is felkérte, hogy a nyári és kora őszi időszak­ban szerezzék be a szüksé­ges szenet és fát, nehogy az esetleges rendkívüli idő­járás fennakadást okozzon. Az idei tél népgazdasá­gunknak nagy károkat oko­zott. Az, hogy már Vasba is eljutnak a „felmentő szénszálí­tmányok”, a bá­nyászok hősies munkáján kívül az államtól a nagy anyagi áldozatokat követel. Ha összeszámlál­nánk, súlyos milliókat ten­ne ko az ipari fűtőanyag- és en­ergia,korlát­ozás miatt ,a termelésből kiesett érték. Azért, hogy a lakosságnak minél több szén jusson, le­állt sok száz vonat, csök­ken­tek a szállítások, s több fontos, energiaigényes üzem kénytelen volt mérsékelni termelését. Az idei tél nagy tanulsá­ga tehát az i­dőrelátóbban, tervszerűbben gazdálkod­junk a szénnel, a fűtőanya­gokkal, hogy még rendkí­vüli időjárás esetén is ke­vesebb kényszerintézkedés­hez kelljen nyúlni. (e, t) VAS NÉPE , 1963, mare, 1, pietà*

Next