Vas Népe, 1963. április (8. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
Az ismeretterjesztés gondjai és lehetőségei Közeledik az évad vége, megint értékeljük majd az elmúlt hónapok ismeretterjesztő tevékenységét, ilyen, vagy olyan megállapítások után tervezni kezdünk a jövő évadra. Fontos a tapasztalatok öszszegezése, hiszen arra épülhet a jövő évi munkánk. A téli hónapok a tanulás, a művelődés hónapjai. Ebben az időszakban az emberekben növekszik az önművelés igénye és az aktivitás. Kétségtelen, napjainkban nem lankad, inkább állandóan újraéled a technika és a mezőgazdasági ismeretek iránt az érdeklődés, nő az általános műveltség megszerzésének az igénye, s nem kevésbé az irodalom és művészet megőszése iránti vágy. Egyszóval az embereknek az a törekvésük, hogy „otthon” legyenek, ha felvetődnek korunk alapvető társadalmi, világnézeti és tudományos kérdései. Nagyszerű, a mai ember őszinte törekvése ez. És ebben az igyekezetében nagymértékben támaszkodhatik az ismeretterjesztésre. A mostani művelődési évad kezdeteikor megyénkben 31 munkást és 16 tsz-akadémia kezdte meg működését. Tervbe vett a TIT megyei szervezete ezenkívül több mint 50 előadássorozatot. Összesen tehát körülbelül 2700— 2800 ismeretterjesztő előadás megtartását határozta el. Az előadások — mindegyik formában — nagyrészt a szakmai műveltség emelését kívánták segíteni, de jócskán akadt közöttük olyan is, amelyik az általános műveltséget volt hivatott fokozni. A tervezett előadások nagy része már elhangzott, s ha csupán a számokat nézzük, elégedettek lehetünk. Ám a hétköznapok tanulságai felvetnek olyan problémákat ezzel kapcoslatosan, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül Ellenkezőleg — a segíteniakarás szándékával — őszintén fel kell tárnunk azokat. A 31 munkásakadémia közül ugyanis nem teljesítette mindegyik maradék nélkül azt, amire vállalkozott. Az 50 előadássorozatban akadt olyan, amelyikre csak szórványosan jártak el az emberek. A több ezer ismeretterjesztő előadásnak megközelítőleg 100—120 ezer hallgatója volt mindössze. Ma, amikor országunkban már teljesen felszámolódott az analfabétizmus, amikor a „régiek” közül is mind többen végzik el az általános iskola VII—VIII. osztályát, amelyeket önhibájukon kívül voltak kénytelenek elmulasztani, amikor tervbe vesszük a középfokú oktatás általánossá tételét és eszmei offenzívát indítunk a szocializmus ideológiájának teljes diadaláért — az ismeretterjesztésnek is többet kell tennie, félreértések elkerülése végett: nem a vészharangot akarom megkondítani. Ilyesmiről szó sincs, hiszen az eddigi tevékenységért csak dicsérni lehet akár a TIT-et, akár más művelődési szervet, amely ismeretterjesztéssel foglalkozik. Az igazság kedvéért azonban el kell mondani azt is, hogy például Szombathelyen olyan üzem is akad, ahol gondot okoz a közönségszervezés, ha ismeretterjesztő előadást tartanak. A Takarógyárban például odáig elmentek, hogy az előadás kezdete előtt lezárták a kapukat. A Mezőgazdasági Gépgyárban háromszor hirdettek meg egy előadást, amely kétszer érdeklődés hiánya miatt maradt el, s harmadszorra is csak nagyon kevesen jöttek össze. Hangsúlyozom, nem általános jelenségek ezek, de előfordulnak. Ezzel szemben felemlegethetjük a szombathelyi Járóműjavító és a Pamutiipar igazán dicséretet érdemlő és elismerésre méltó munkásakadémiáját. E két ütemben — és még megemlíthetnénk néhányat, főleg a járási székhelyekről — betöltik hivatásukat a munkásakadémiák. A tematikát a hallgatók érdeklődési körének megfelelően úgy állították össze, hogy az ismeretek növelik az érdeklődők szakmai műveltségét. Na tehát az említett ** akadémiák sikere után kutatnánk, az lehetne az első megállapításunk, hogy a tematika jó megválasztásán, összeállításán nagyban múlik a siker. Annál kézenfekvőbb ez, mert ahol nem volt jó a tematika, ott gondot okozott a látogatottság. A siker másik titka: az üzem vezetőinek a hozzáállása. A Járóműjavítóban és a Pamutipariban az üzem párt- és tömegszevezeti vezetőin kívül a gazdasági vezetők is fontos kérdésként kezelik a munkások művelődését, ők maguk is rendszeresen részt vesznek az előadásokon. Ugyanezek vonatkoznak azokra az üzemekre is, amelyekben nincs akdémia, csak 10—12 előadásból álló sorozat. Kiemekedő, országosan is első helyen áll megyénkben az egészségügyi középkáderek akadémiai továbbképzése. Főképpen a vidéki csoportokra vonatkozik ez. Szombathelyen — állítólag, mert az egészségügyi osztály nem fordít rá kellő gondot — nem olyan látogatottak ezek az előadások, mint a járási székhelyeken és a nagyobb községekben. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a legtöbb helyen azért nem mennek szívesen előadásra a fizikai dolgozók, mert a műszaki gárda és az adminisztráció dolgozói kiszámított pontossággal elhagyják az üzem területét mihelyt véget ér a munkaidejük. Az önműveléssel, az üzemi ismeretterterjesztő előadások meghallgatásával ők törődnek legkevesebbet. Stt édemes itt megállni egy pillanatra. Azt mondtuk: önművelésről van szó. Tehát kötelezni senkit nem lehet, sőt nem is szabad arra, hogy tanuljon. Ha valaki ma nem érez belső kényszert a művelődésre, annak úgyis hiábavaló volna minden agitáció. A személyes példamutatás buzdító erejét azonban feltétlenül megemlíthetjük. Jó volna, ha a vezetők és az adminisztráció dolgozói ott volnának az előadásokon. De felmerül egy másik gondolat: vajon az előadások lekötik-e az emberek figyelmét? Ez bizony fontos kérdés az ismeretterjesztésben. Az előadásoknak azt kell nyújtaniuk, ami érdekli a hallgatóságot, s amire a hallgatónak szüksége van. Persze olyan tematikát összeállítani, amely például egy ezres létszámú üzem minden dolgozójának megfelel, nagyon nehéz. Éppen ezért kell körültekintően hozzáfogni a tervezéshez. Az üzemek vezetői, a művelődésiotthon-igazgatók és a népművelők általában jobban hangolják össze munkájukat. S még valamit: a lehetőségekhez mérten új formákat, új módszereket kellene alkalmazni. A falusi ismeretterjesztésben is van még tennivaló. Az előadások 25—30 százaléka nincs jól megtervezve, jobb híján iktatnak be a falusi élettől teljesen elvonatkoztatott témákat. A mérleg itt is a szép eredmények javára billen, de még jobban törekedni kell arra, hogy falun is a más élet gondjait, problémáit segítse megoldani az ismeretterjesztés. Horváth János 4 VAS NÉPE 1963. április 30. Kedd ’ ! Szombathely készül a tizenkilencedik szabad május 1. megünneplésére. Hétfőn a délelőtti órákban már megkezdődött a város csinosítása, ünneplőbe öltöztetése. A középületeken, hivatalokon és lakóházakon megjelentek az első nemzeti színű és vörös zászlók, az utcai virágágyakba és műkő virágtartókba szorgos kezek árvácskákat és más tavaszi virágokat ültettek. A legnagyobb az ünnepi készülődés az ünnepségek színhelyén, a Puskin ligetben és a Jókai parkban. 11 Puskin ligetben már tegnap lengette a szél a zászlófűzéreket. A népek barátságát jelképező, sokszínű zászlófűzérek közé a villanyszerelők lampionokat szereltek. A park közepén a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dekoratőrei a szabadtéri színpadot készítették, mellettük a posta dolgozói a hangosító berendezés kábeleit húzták a fák lombjai között. A Járóműjavító Vállalat ipari tanulói Nagy József dekoratőr és Aradi József irányításával sátrat építettek, zászlófűzéreket húztak. A 19. szabad május elsején a Puskin ligetben a zenekarok, népi táncosok, dalosok és szánjátszók mellett a város üzemeinek fiataljai is szórakoztatják a közönséget. Kez egész napos műsor, sok-sok látnivaló szórakoztatja majd az ünneplő közönséget. Is kereskedelem is felkészült május elsejére. A két parkban sörözőket, étterem jellegű melegkonyhákat, lacikonyhákat, büféket és termelői borkiméréseket létesítenek. A Sütőipari Vállalat keddről szerdára virradó éjjel 132 ezer péksüteményt készít, hogy friss áru kerüljön az árusítóhelyekre. A Húsipari Vállalat 13 ezer pár virslit, 615 kilogramm debrecenit, 450 kilogramm szafaládét és mintegy 12 mázsa egyéb felvágottat készít május elsejére. A büfékben és sörözőkben 24 ezer kisüveg sört, 120 hektoliter hordós sört és 1500 üveg palackozott bort hoznak forgalomba, a három termelői borkimérés sátrában összesen 48 hektoliter csengődi, révfülöpi és badacsonyi bort árusítanak. Az említett cikkeken kívül 3 ezer üveg gyümölcslé, 10 mázsa narancs és több ezer csomag dohányáru kerül a sátrakba és a mozgóárusok tálcáira. A Jókai parkban is nagy a készülődés. Látogatásunkkor kezdték meg a Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat dolgozói a „kalapdobáló sátor” felállítását, a REMIX kiszesei pedig a „Teli Vilmos sátor” építését. Remélik, nem fordul meg május elsején a Jókai parkban olyan gyerek, aki ne próbálkozna meg Tell Vilmos fegyverének kezelésével. A Jókai parkban is — hasonlóan a Puskin-liget- A szentgotthárdi járási úttörők kulturális szemléje Úttörőkkel népesült be vasárnap délután a szentgotthárdi szakmaközi művelődési otthon. Közel félszáz úttörő gyűlt egybe a járás községeiből a kulturális szemle járási bemutatójára. A színpadon szavalók, színjátszók, ének- és zenekarok, tánccsoportok mérték össze erejüket, vetélkedtek a megyei döntőbe való jutásért A szavalók közül Újvári Erzsébet szentgotthárdi úttörő, a tánccsoportok közül a kondorfai kisdobosok és úttörők szereplése emelkedett ki. Kiváló minősítéssel ők képviselik majd járásukat a megyei bemutatón. Az énekkarok közül a szentgotthárdi, a csörötneki és a rönöki volt jó. A mesemondásban jó minősítést ért el Jóljárt Tibor őriszentpéteri és Doma Ernő gödörházi pajtás. A csörötneki tánccsoport, a rönöki és rábafűzési úttörőzemekarok, az apátistvánfalvi és felsőszölnöki népi játék csoportjai ugyancsak jól szerepeltek.Általános tetszést arattak a bajánsenyei úttörők is, Hárs László Nem érdemes meghalni című jelenetükkel. K. K. A Déryné Színház két együttese megyénkben Ismét új darabbal érkezik megyénkbe az Állami Déryné Színház. Ezúttal Johann Strauss A denevér című nagyoperettjét mutatják be 12 községben. Május elsején Sárváron, 2- án Körmenden, 3-án Iváncon, 4-én Szombathelyen, 5-én Bükön, 6-án Rábagyarmaton, 7-én Vasváron, 11-én Celldömölkön, 12-én Kőszegen, 13-án Vépen, 14- én Csepregen és 15-én Répcelakon mutatják be a nagyoperettet. Május 9-től egy másikegyüttes Dunai Ferenc A nadrág című 3 felvonásos vígjátékát mutatja be: 9-én Jákfán, 10-én Szelestén, 11- én Sajtoskálon, 12-én Tanakajdon, 13-án pedig Táplánszentkereszten. Gloria Lanni és a MÁV Szimfonikusok szombathelyi hangversenyéről A Filharmónia legutóbbi szombathelyi hangversenyén két kitűnő művésszel ismerkedett meg a zenekedvelő közönség: Gloria Lanni olasz zongoraművészszel és Tóth Péter karmesterrel. A műsoron három mű hangzott el, Weiner Leó Csongor és Tünde című szvitjének harmadik tétele (a Tündértánc), Chopin c-moll zongoraversenye és Beethoven V. (Sors) szimfóniája. A Weiner-szvit harmadik tételét a mű címéhez és hangulatához hű tolmácsolásban szólaltatta meg a MÁV Szimfonikusok zenekara, játékos, könnyed hangulatot árasztva, mintegy bevezetőül a következő számhoz. Chopin zongoraversenye — a romantikus zene egyik nagyszerű alkotása — a fiatal olasz vendégművésznő Gloria Lanni előadósglesen újszerűen, majdnem felfedezésszerűen hatott. Elsősorban sajátos egyéni felfogásával, játékmodorával, ahogy egy-egy váratlan dinamikai fordulattal, vagy tempólassítással, mint például a 3. tételben új és új oldaláról villantotta fel a mű értékeit. Másrészt azzal a teljes belső azonosulással, ahogy birtokba vette és mélységeiben élményszerűvé tette a legkisebb részleteket is, ösztönös művész, — mondják róla —, s ha részben elfogadjuk ezt az állítást, csakis abban az értelemben, hogy ösztönösen azok után az értékek után nyúl a mű rendkívül gazdag anyagában, amelyek a nagy romantikus zeneköltő legjellemzőbb emberi és művészi mondandóját tükrözik. Női előadóművészeknél ritkaságszámba menő férfias hangvétel, telt forték, tisztán csengő billentés, leheletkönnyű pianók jellemzik Gloria Lanni játékstílusát és előadóművészi felfogását. Ezeket a sajátosságokat csillogtatta a két finoman kidolgozott ráadás számban is, Liszt XI. magyar rapszódiájában és Da Vico Zenélő óra című művében. Ritkán látott ünnepléssé, köszönték meg a szombathelyiek a vendégművésznő meggyőző erejű, élményekben gazdag játékát. A zenekar és a karmester harmadik műsorszám előadásával, Beethoven sokat játszott V. szimfóniájának előadásával koronázta a jól sikerült hangversenyt. Tóth Péter karmester a mű legnemesebb előadói hagyományait elevenítette fel, de hozzáadta saját egyéniségének jellegzetes vonásait is. Kitűnő egységbe fogta az apró részletek pontos kidolgozását a mű egységes nagyvonalú formálásával, s mindvégig megtartotta a mű hangulati feszültségét. A sorssal vívott küzdelemből győztesen kikerülő ember nagyszerű élniakarását tükrözte a mű teljes egésze, de különösen a finálé, amelynek fontosságát a karmester szokatlanul erős megfeszítéssel és visszatartott indítással is hangsúlyozta. A hangverseny egyes számaihoz dr. Borhy Ottó mondott bevezető ismertetőt. A hangverseny kitűnő hangulatát csupán egy apróság rontotta: külföldi vendégművészhez és helyi előadóhoz egyaránt méltatlan, kopott, több helyen megragasztott zongora éktelenkedett a dobogón. Nemcsak városunk, hanem az ország hírét is rontja ez a rozoga külsejű zeneszerszám. Érdemes lenne ilyen alkalomra a múzeumban őrzött teljesen új Blüthner zongorát kölcsönvenni. Talán így is használna annyit a művelődés ügyének, mint állóhelyében, a múzeum falai között.