Vas Népe, 1963. május (8. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Zetor, négyhengeres­­ A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Bertalan Lajos úti laboratóriumába új típusú Zetor 4011 Major elnevezésű négyhengeres traktor érkezett. Az intézet munkatársai megvizsgálták a traktor teljesítőképessé­­gét, majd tartóssági próbának vetik alá. Amennyiben a traktor jól vizsgázik, rendelnek belőle a mezőgazd­a­­ság részére. Öt új szocialista brigád május­­ tiszteletére a Fűrészeknél (Tudósítónktól.) A Nyugatmagyarországi Fűrészeknél is felismerték a dolgozók a szocialista bri­­gádmozgalom jelentőségét. A vállalatnál eddig 9 bri­gád — köztük 1 női — ver­senyezett 3 szocialista cí­mért. Ezek a brigádok te­kintélyre, megbecsülésre tettek szert. Különösen a „Kállai Éva” szocialista brigádot szeretik, kedvelik az üzemben, mert ez az egyetlen női brigád, akik­nek vállára a napi nyolc­órás munkaidőn kívül még a második műszak gondjai is nehezednek. Az elmúlt napokban a munka ünnepe tiszteletére újabb öt brigád jelentette be, hogy csatlakozik a szo­cialista brigádmozgalom­hoz. A brigádok a termelési tervek túlteljesítését, a tech­nológiai fegyelem betartá­sát, a minőségi mutatók ja­vítását, a balesetmentes munkavégzést tűzték ma­guk elé feladatul. A brigá­dok tagjai elhatározták, hogy szakmai továbbkép­zésen vesznek részt. Az újonnan alakult bri­gádok május elsejét, a munka ünnepét is együtt töltik, közösen ünnepelnek és szórakoznak. V. I. Tizedszer nyerte el az élüzem címet a C­pészipari Vállalat Hétfőn délután Szombath­lyen, a Derkovits Gyula művelődési otthon nagyter­mében bensőséges ünnep­ségen adták át a Szombat­­helyi Cipészipari Vállalat­nak az 1962. évben végzett kiváló munkája elismerésé­ül — immár tizedszer — a megtisztelő él üzem cím elnyeréséről szóló okleve­let. Az ünnepségen megje­lent Brezina István, a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályának képviselője, Horváth Ist­ván, a megyei tanács el­nökhelyettese, Gajdács Má­tyás, a megyei tanács ipa­ri osztályának vezetője, Zsiray Jenő, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Il­lés Albert, a HVDSZ me­gyei bizottságának titkára. Kovács Károly párttit­­kár megnyitó szavai után Nagy László vállalati igaz­gató mondott beszédet. Rö­vid áttekintést adott az 1949-ben 24 fővel alakult vállalat fejlődéséről. Akkor a termelési tervük alig ér­te el az évi 1 millió forin­tot, de évről évre jelentős termelésnövekedést ért el a vállalat. 1962-ben már közel 19 millió forint ér­tékű árut, összesen 110 ezer pár női cipőt termeltek, többek között. A vállalat termelésének növekedésé­ben nagy segítséget jelen­tett a vasvári részleg lét­rehozása, modern gépek beszerzése és új technoló­giai eljárások bevezetése. A 250 főre növekedett válla­lat csak úgy tudta e szép eredményeket elérni, hogy a vállalati párt- és szak­­szervezet, továbbá a gaz­dasági vezetés mindenkor egységes, volt és közös erőfeszítéssel küzdötték le­­ a nehézségeket. A mun­kasikerek nem teszik elbi­­zakodottá a vállalat veze­tőségét, mert a követke­ző időszakokban még sok tennivaló akad a cipők mi­nőségének javításában, a lakosság növekvő igényei­nek minél jobb kielégíté­sében. Ezután Brezina István átadta az Élüzem oklevelet a vállalat vezetőségének, egyben Káhl József cso­portvezető szakmunkásnak átnyújtotta a Könnyűipar kiváló dolgozója cím el­nyeréséről szóló oklevelet. Horváth István, a megyei tanács elnökhelyettese fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a tanácsi vezetés büszke a Cipészipari Vál­lalat eredményeire, s min­den felvétel megvan arra, hogy a vállalat célul tűzze ki és versenyt indítson a szocialista üzem cím elnye­réséért. Ezek után Horváth elvtárs, a megyei pártbi­zottság nevében átadta a vállalat dolgozóinak az MSZMP Vas megyei Bi­zottsága elismerő oklevelét, amit a kongresszusi mun­kaversenyben végzett kivá­ló munkájuk alapján ér­demeltek ki. Az ünnepség befejező ré­szeként kiváló dolgozó jel­vényeket, okleveleket, pénz­jutalmakat és törzsgárda­ jelvényeket adtatt át az arra érdemes dolgozóknak. A kifizetett pénzjutalom összege meghaladta az 50 ezer forintot. Gustavo „forró ember" lesz Vékonydongájú, fe­kete hajú fiatalember Gustavo Yepes, a volt ko­lumbiai diák. A gyarmati ifjúság napján érkezett Vas megyébe, a DÍVSZ küldöt­teként Alig egy éve még Call utcáin sétált­­ ott­hon, s most lázas igyeke­zettel birkózik a magyar nyelvvel, őszre már a bu­dapesti közgazdasági egye­tem hallgatója lesz. — Tudod, hol van Cali Valle? — Igen messze. Ko­lumbiában keresd, a nyu­gati Kordillerák hegyvonu­latának a közepe táján. A térképen narancs színű ap­ró kocka jelzi — nem na­gyobb, mint egy kristály­­cukor. — Mit tudsz róla? — Legjobb esetben csak any­­nyit, hogy Call Kolumbia második városa, rengeteg cukorgyára van, bókoló pálmasor szegélyezte su­gárútjain a legújabb tí­pusú "f­ ordok és Jaguárok suhannak, nincs tél, csak esős évszak váltja a száraz évszakot. A térképen akkora sárga kocka, mint egy cukor­kris­tály. Számodra nem sokat jelent, de Gustavonak ez a szőkébb hazája. Innét indult a hosszú útra, azért, hogy megismerkedjen a demokratikus országok éle­tével. A szocializmus ér­dekli, Gustavo magyaráz. Közvetlen hangon, mintha régi ismerősök lennénk. Nem keresi a magyar sza­vakat, sőt, szinte élvezettel labdázik velük. Szépen csengő, szabatos mondato­kat épít. — Te nem tudod, mi a kapitalizmus, csak tanultal róla — mondja kicsit okta­tó hangon. — Nálunk ez az életforma: államkapitaliz­mus. A tőke legnagyobb része USA és kanadai kéz­ben van és a külkereskede­lem is többnyire azt jelen­ti, hogy a kávét, ami ná­lunk egy évben kétszer érik be, a kőolajat, cukrot, pla­tinát és a banánt az USÁ- ba szállítják... Kolumbiá­ban 3 hivatalos párt van: a konzervatív párt, a libe­rális párt és a kommunista párt, de a kommunisták nem vehetnek részt a vá­lasztásokon. Egyszerűen kirekesztik őket, így har­colnak ellenük. Most az a jelszó, hogy „gyilkolni a liberálisokat”. Azzal vannak elfoglalva, hogy a néphez húzókat el­tüntessék. Azt mondják: „a kommunizmus Kolumbiá­ban nem veszély, mert amíg az emberek valláso­sak, addig nem tud itt ez az eszme gyökeret verni”. Te ezt elhiszed? Én nem. Mert ha igaz lenne, akkor nem félnének tőlük. A bátyám is ezt mond­ta. Ő adott marxista köny­veket a kezembe először. Nem azért, hogy befolyásol­jon, hanem azért, hogy is­merjem meg azt is, amit az iskolában nem tanítanak. — A bátyám bíró, de egyetemen ad órákat. Nem ülhet a bírói székbe, mert kommunista.­ Sok baja van a rendőrséggel, állandóan figyelik. Azt mondják: „for­ró ember”. Nálunk nagyon félnek a kommunistáktól. — Miért jöttem hozzátok? — Mert érdekel a szocializ­mus építése, a szocializmus gazdaságtana. Illegálisan kerültem Magyarországra. Az útlevelem Olaszországba szólt, de Prágából nem mentem tovább Itália felé. A DÍVSZ központja Buda­pestre küldött, s így lettem DÍVSZ ösztöndíjas közgaz­dász-jelölt. A nyelvetek nagyon nehéz, de megtanu­lom. Jó magyarul beszél­ni... Öt év múlva közgaz­dász leszek — és természe­tesen „forró ember” — mint a bátyám. Ha Kolumbiába nem en­gednek vissza, akkor Kubá­ba megyek. Ott is szükség lesz rám, s a vágyam is tel­jesül: szabad országban, szabad emberként élni! Eszes Katalin Egyenesben,,, Március végén, amikor !" Tanakaj­don a mezei munkák felől érdeklődtem, azt mondotta az egyik szö­vetkezeti paraszt: — Jobb erről nem beszél­ni, elvtárs. Megértem 62 évet, de ilyen márciusra csak egyre emlékszem. De talán az sem volt ennyire komisz. Kiéheztünk a mun­kára és még nem lehet a földre menni. S az őszről is mennyi tennivaló maradt! Hogy mi lesz itt az idén...?! Tegnapelőtt megint Tana­­kajdon jártam. Ismerősöm sokkal jobb kedvvel foga­dott s azt mondta: „Az tör­tént, amire gondolni sem mertem volna. Március vé­gén a lovak még az istál­lóban állottak, most még csak május elejejét írunk és jól egyenesbe jöttünk a munkákkal. Rövid öt hét alatt négyhetes elmaradást pótoltunk. Magam sem tu­dom, hogyan voltunk rá képesek.. A tanakajdi példa az egész megyére jellemző volt és jellemző ma is. Március 27-e előtt sehol sem tudtak a földre menni, a vetése­ken kívül sok ezer holdon szántani kellett, és 10 ezer holdon betakarítatlan volt a kukoricaszár. Ezeket a munkákat jórészt minde­nütt elvégezték, s tegnap, a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán arról tájé­koztattak bennünket, hogy a kalászosok vetése megye­­szerte befejezettnek tekint­hető. Tegnapig befejeződött az őszi kalászosok fejtrá­gyázása, több ezer holdon földbe került a cukorrépa, a burgonya, a kukorica és nagy területeken elvégezték a rétek és legelők ápolását is. A­kárcsak Tanakajdon, '*■ a megyében is nagy­jából egyenesbe jöttünk az időszerű tennivalókkal. S, hogy hogyan voltunk erre képesek? Úgy, hogy a szor­galom és a leleményesség az idén a korábbi évekénél is nagyobb volt a vasi szö­vetkezeti parasztságban. A mezőt járó ember láthatta: a hatékonyabb munka cél­jából kapcsolt gépeket já­rattak a nagyüzemekben. A fogatos vetőgépeket váltott műszakban üzemeltették, s áprilisban aligha volt olyan ünnep, vagy vasárnap, ami­kor a munkára alkalmas időben ne lett volna népes a határ. Pedig senki nem utasított a vasárnapi mun­kára, sem a járás, sem a megye nem küldött „ukázt”, hogy ünnepen is dolgozzanak az emberek. Most, amikor összegez­zük a szövetkezeti paraszt­ság szorgalmát, egyben elő­re is kell tekintenünk. Bár jó ütemben halad a kapá­sok vetése, ültetése, hiba lenne, ha egy pillanatra is lassulna a munka üteme. Ahhoz, hogy optimális idő­ben a földben legyen a burgonya, a kukorica, s a bogár foga alól kinőjön a cukorrépa, változatlanul a lehető legjobban kell hasz­nosítani a rendelkezésre ál­ló erőket. Jó termésnek, mint is­meretes, az egyik legfontosabb feltétele, hogy a maga idejében történjen a vetés. Ennek érdekében sok helyen elhatározták, hogy nemcsak a gépekkel és a fogatokkal dolgoztat­nak nyújtott műszakban, hanem az emberek is ko­rábban kezdik és később fejezik be a napot. Nagy szükség lesz erre, mert a kapások ültetése után vagy azzal egy időben megkezdődik a növényápo­­ló is. A sárvári és a szom­bathelyi járás néhány szö­vetkezetében már felosz­tották a kapások területét s így előre tudják az em­berek, hogy milyen nö­vényből mekkora „részt” kell megművelniök. Helyes lenne ezt a módszert má­sutt is alkalmazni. A szak­emberek véleménye szerint, az egyik legfontosabb ten­nivalók közé tartozik a kalászosok vegyszeres gyomirtása is. Az ősziek, sajnos, elég ritkák s erős gyomosodásnak indultak. Igen károsan befolyásolná a termésátlagok alakulását, ha engednénk, hogy a gyo­mok elszívják a vizet és a tápanyagot a kultúrnövény elöl. A tapasztalatok sze­rint a Dikonirttal való vegyszeres gyomirtás igen­­eredményes és általában két mázsával növeli a hol­dankénti átlagokat. Sehol ne sajnálják a pénzt és a fáradságot a vegyszerezés­re, mert a vele kapcsolatos kiadások, a nagyobb ter­mésátlagokban visszatérül­nek. A­z idén a terv szerint 12—-14 százalékkal szeretnénk növelni a mező­­gazdasági termelés hoza­mát. Most már olyanok a kilátások, hogy ezt a célt meg tudjuk valósítani. S ha ezt megvalósítjuk — ami jórészt rajtunk mú­lik —, akkor igazán el­mondhatjuk, hogy nemcsak a munkákkal, hanem az eredményekkel is egyenes­ben vagyunk. Udvardi Gyula Legelőszemlék a megyében Az idén a késői tavasza­­dás miatt a legeltetés meg­kezdésének­­ideje is kitoló­dott. Előreláthatóan má­jus 10-e előtt csak az al­kalmi legelőkre — az aká­cosokba és a nyiladékokba — lehet kihajtani az álla­tokat. Addig minden já­rásban­ úgynevezett legelő­­szemléket tartanak: meg­vizsgálják, hogy a termelő­szövetkezetekben elvégez­­ték-e a legeltetéshez szük­séges alapvető munkálato­kat. Gondoskodnak-e pél­dául a gyepek rendbehoza­taláról, az itatáshoz szük­séges vízről, s a szakaszos legeltetéshez kijelölték-e a szakaszhatárokat. A lege­­lőszemlék a jövő hét köze­pére az egész megyében be­fejeződnek. A legeltetési, legelőször a celldömölki, a sárvári ét­ a vasvári járás­ban kezdik meg. VAS NÉPE 1963. május 1. Szerdán

Next