Vas Népe, 1963. szeptember (8. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

Hatan a Déryné Színházból Miskolcon Schiller Ár­mány és szerelem című tragédiájában tűnt fel, majd Kecskeméten a Ka­tona József Színház tagja vált három évig. Szerepelt Darvas Kormos ég című darabjában, s egy sor víg­játékban (Elveszem a fele­ségem, Majd a papa stb.). A Déryné Színháznál a Leányvásártól kezdve, a Tóm úrfi Harperné szere­péig számos darabban fel­lépett. Dunai Nadrág cí­mű komédiájában a csábí­tó szépségű Berta szerepét alakítja. — A Beszélő ■ köntös­ben pedig szeretném el­játszani Cinna szerepét... De­­ezt nem kell megírni, mert azt gondolják rólam, hogy előre kiosztom a sze­repeket ... KÁROLYI JUDIT Vidéki színházakban kezdte pályafutását. Há­rom évig a debreceni színház tagja volt, majd egy sikeres „beugrás” után — Moliére Tartuffiéhez Dorina szerepében —, a Déryné Színházhoz szer­ződtették. A beugrást meg­nehezítette, hogy a színház a Vas István-féle fordí­tásban tanulta be a sze­repet, Károlyi Judit pedig a könnyedebb, franciásabb Jankovich-fordítást ismer­te. Hogy zökkenő nélkül kapcsolódjon a párbeszéd, minden hosszabb szöveg utolsó mondatát megcserél­te a Vas-féle fordítás szö­vegével. Játszott a Sas­­fiók­ ban, a Néma leventé­ben, a Moszkvai jellem­ben, a Dankó Pistá­ban, a Hajnali tűz-ben, vendég­szerepelt a Szovjetunió­ban és Csehszlovákiában. A Nadrág című Dunai-ko­médiában a feleség szere­pét alakítja. „Erdélyi Mihály társu­latában kezdtem a színészi pályát Budapesten, majd 1945-től vidéki színházak­ban, Békéscsabán, Győrött játszottam. 1949-től kezdve, a SZOT együttesével há­rom évig jártam az or­szágot, majd 1952-ben a Déryné Színházhoz kerül­tem. Emlékezetesebb sze­repeim a, Tündérlaki lá­nyok egyik női főszerepe, az Aranyember Terezája és Tímeája, Soós György Két szem, mazsola című darab­jában Terus és most a Nadrág című komédiában Soltészné. . . A következő darabban, Lorca Bernarda háza című drámájában is­mét jelentkezem.. SZÁVAI LAJOS A társulat vezetője, s feleségével, Károlyi Judit­tal, egyike, a Déryné Szín­ház legrégibb tagjainak. Vidéki színházakban éne­kes bonvivánként kezdte pályafutását, s a Három a kislány­tól kezdve a Já­nos vitéz­ig majdnem min­den zenés darabban fellé­pett. Párizsban tanult éne­kelni. „Változatos pályámon sokféle szerepet alakíthat­tam, az elesett paraszttól, a Hajnali tűz Vidrák bá­csijától, a Néma levente Mátyás királyáig. Voltam cipész, igazgató, szb-titkár, az emberi jellemek gazdag arcképcsarnokát kelthettem életre a színpadon, s úgy érzem, a színész számára ez a legszebb feladat. . . Most a Dunai-darab igaz­gatóját alakítom, tehát „fenn vagyok a polcon”, de a következő darabban esetleg a koldus szerepében játszom. . . Ez a változa­tosság a szép a mi hajszás életünkben.” KOMLÓS RÓBERT A Kecskeméti Katona József Színháznál Jókai Kőszívű ember fiai című darabjában Baradlay Je­nő szerepével tűnt fel, öt éve tagja a Déryné Szín­háznak, sok emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez: — Én tényleg nem pa­­naszkodhatom, sok szép szerepem volt eddig, s egy fiatal színész számára ez a legtöbb, amit megkaphat... PÁLFY FERENC „Alapító tag vagyok a Déryné Színháznál. 1951 előtt munkásszínjátszó voltam Csepelen. A taní­tónő­ ben játszottam az öreg Nagy szerepét, a Néma le­­venté-ben Martiót, a Szóf­ián asszony-ban Papucsffy kapitányt, a Fekete gyé­­má­ntok-ban Pál szerepét, s a Valahol délen Krizsán bácsiját. A Nadrág című komédiában Koltai szere­pét alakítom. Színészi pá­lyafutásom egyidős a Dé­ryné Színház működésével, s innen szeretnék nyugdíj­ba menni. .. Addig persze m­ég hátra van néhány sze­rep és néhány száz falu...” Búcsúzóul sok sikeres szereplést! (bertalan) Dunai Ferenc komédiájával mutatkoztak be a vasi közönségnek. Hetek óta járják a megyét, faluról falura viszik a szép szó üzenetét, a színpad varázsát, híveket toboroznak az igényes színházi művészetnek. A Nadrág című szatiri­kus vígjáték kitűnő­ alkalom volt a művészi be­mutatkozás és egyúttal az egyre gazdagabb mai magyar drámairodalom népszerűsítésére. A Dé­ryné Színház majdnem 120 főnyi művészgárdá­jából az országot járó nyolc társulat egyike a vasi vendégcsoport. Ismerkedjünk meg velük: Váradi vasi GÖNCZÖL ANIKÓ Hogyan szüntettük meg a takarmányozási gondokat? Elmondta­ Németh János, a szentgotthárdi járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője A szentgotthárdi járás ter­melőszövetkezeteiben évek óta súlyos takarmányozási gondokkal küzdöttek. Már februárban megrövidültek a takarmánykazlaik, meg­­apadtak a silóik és a mag­táraik is. Március végén pedig sok helyen emelget­ni kellett a legyengült ál­latokat. Termelésről szó sem lehetett, sőt kisebb na­gyobb mértékű elhullás is volt, elsősorban a szarvas­­marhákból. Az idén egyik legfonto­sabb tennivalónk volt a takarmánygondok megszün­tetése. A mezőgazdasági osztály szakemberei még a tavasszal i­iszámították, mekkora területen kellene silót termelniük a tsz-ek­­nek ahhoz, hogy bőséges lédús takarmányuk legyen. Számításaikat megbeszél­ték a tsz-ek vezetőivel, tag­jaival, s a szövetkezetek­ben kisebb-nagyobb elté­réssel be is vetették a já­rás által javasolt területe­ket. A silót teljes egészében Hungazinozták, s így kifo­gástalan minőségű, tiszta növényi kultúrát termel­tek. Segítségükre volt a já­rás a silózásban is. Egy­­egy helyre összpontosítot­tuk a gépállomások és a termelőszövetkezetek gé­peit és így gyorsabb, haté­konyabb volt a munka, mintha minden tsz külön végezte volna. Ezzel a műszerrel a hét közepén az egész járásban befejeződött a silózás. A takarmányt az új módszereknek megfele­lően é­s főleg a kevesebb költség figyelembevételé­vel — nem gödrökbe, ha­nem kazlakba rakták. Nemrégiben, amikor a „silózó” tsz-ekben jártam, azt mondották az embe­rek, hogy ennyi és ilyen jó minőségű lédús takarmányuk még soha nem volt. Természetesen tudtuk, hogy a siló egymagában nem oldja meg teljesen a takarmányozási gondokat. Ezért idejében gondoltunk arra is, hogy a nagy kiter­jedésű gyepek termése se maradjon betakarítatlanul. A széna, illetve a fűfélék betakarításában érdekeltté tettük a tsz-tagokat, s több helyen — például Nemes­­medvesen — azokat a domboldalakat is megka­szálták, amelyeken már 10 éve sem vágtak rendet. A szövetkezetekben év­közben sem volt takar­mányhiány, s idén előőször annyi tejet adtunk, illetve adunk a népgazdaságnak, amennyit várnak tőlünk. Néhány szövetkezet már szépen túlteljesítette tej­eladási előirányzatát.­­Tud­­juk azonban, hogy nem­csak nyáron és ősszel, ha­nem az év minden szaká­ban szükség van a tejre. Azt szeretnénk, ha a járás ezután télen és tavasszal se adna kevesebb tejet és húst, mint például nyáron. Ennek megvalósítását is az egyenletes, rendszeres ta­karmányozásban látjuk. Most, hogy elég sok ta­karmányunk van, igyek­szünk vele jól gazdálkod­ni. Minden szövetkezetben takarmányfelelőst segítet­tünk beállítani, s az osz­tály dolgozói kü­lön is el­lenőrzik, illetve segítik a takarmányok szakszerű fel­­használását. Bízom benne, hogy a jövő tavasszal sem lesz gyengébb az ál­latok kondíciója a jelenle­ginél és a termelésük sem lesz kisebb. A kora tavaszi zöld ete­téséről őszi takarmányke­verékek vetésével gondos­kodtunk. A takarmánnyal való takarékoskodást se­gítjük elő azzal is, hogy az ősszel a lehető legjobban meghosszabbítjuk a legel­tetési idényt. Hegesztéstechinikai konferencia Hétfőn a Technika Há­zában megnyílik a 4. he­gesztéstechnikai konferen­cia, ahol 37 előadás hang­zik el a legújabb hegesz­tés­ technológiai módszerek­ről és az ezekkel összefüg­gő szerkesztési, tervezési kérdésekről. Ugyanakkor 13 napos kiállítást rendeznek, hogy az érdeklődők legszé­lesebb rétegeit is tájékoz­tassák a hegesztés új fel­adatairól. A konferencia és a kiál­lítás gazdasági fejlődésünk szempontjából igen jelen­tős, mert a hegesztés tech­nikája világszerte gyors ütemben halad előre, s ez­zel a fejlődéssel eddig nem tudtunk tartani. A növényvédő állomás jelenti: Szaporodik a pajor, idejében védekezzünk A közelmúltban me­gyénkben járt dr. Mannin­­ger G. Adolf, Kossuth-dí­­jas tudós. Érdeklődése a növényvédelemre is kiter­jedt. Segítségével a többi között talajfelvételeket ké­szítettünk a pajor egyed­­számainak négyzetméteren­kénti megállapítására. A legerősebb fertőzést azo­kon a helyeken észleltük, ahol a szántók mellett vagy azok közelében tölgyfák találhatók. Az ilyen ha­tárrészeken négyzetméte­renként 40 első éves pa­jort találtunk. Ez az állapot Vas me­gyében a következő két év komoly növényvédelmi problémájára hívja fel a figyelmet. A pajorok 5—15 centiméter mélyen vannak a talajban. Ott, ahol na­gyon elszaporodtak, amíg nem húzódtak mélyebbre, tárcsázással vagy diszkuil­lerezéssel is elpusztíthatják őket. Még célravezetőbb lenne azonban fertőtleníte­ni a talajt. Erre a célra nagyon jól bevált az aldri­­nos szuperfoszfát, amely­ből holdanként 100 kilót kell felhasználni. HCH- ból 50 kiló a holdankénti mennyiség. A HCH­ nevű vegyszert azonban olyan táblára nem szabad ki­szórni, amelyben jövőre burgonyát és répát vetünk. (Az aldrinos szuperfoszfá­tot műtrágyaszóróval leg­célszerűbb a talajba juttat­ni. Felhasználásával vi­gyázzunk, mert az Aldrin nagyon erős méreg). A nagyüzemek minél előbb állapítsák meg, mi­lyen mértékben fertőzött a talajuk pajorral és annak megfelelően minél előbb végezzék el a javasolt vé­dekezést. Prenner József Üzemel a Sárvári Cukorgyár Napi 200 vagon cukorrépát dolgoz fel a korszerűsített üzem . Csütörtökön reggel 6 óra­kor a Sárvári Cukorgyárban megkezdődött az 1963-as termelési idény. Mint­­ a gyár vezetői közölték: az első napon az üzemelés za­vartalan volt. Az idén a sár­vári cukorgyár 17 600 hold föld termését dolgozza majd fel. Ez a hatalmas földterület természetesen nemcsak Vas megyében te­rül el, hanem Veszprém­ben, Zalában, Győr-Sopron­­ban, sőt Somogy megye egy része is a Sárvári Cukor­gyárba szállítja a cukorré­pát. Az említett földterületről a gyár 23 ezer vagon répá­ra számít. Az üzem korsze­rűsítésére az idén 8,5 millió forintot fordítottak s így jelentősen megnövekedett a teljesítő képessége. Hogy csak a legfontosabb új be­ruházásokat említsük, az idén már új létisztító állo­más és új kazán könnyíti, gyorsítja, tökéletesíti a fel­dolgozás műveletét. Mind­ezek eredményeképpen a gyár naponta 11 vagonnal többet tud feldolgozni, mint az elmúlt esztendőben, tel­jesítő­képessége napi 200 vagon cukorrépa feldolgo­zása átlagosan. Ez a szám a gyár történetében a leg­magasabb termelés: átlag­­eredmény. Ha az üzem ezt a napi­átlagot folyamato­san tartani tudja, akkor ja­nuár végére mind a 23 ezer vagon répával végez. A­z első nap és az előző próbaüzemelés során meg­állapították, hogy az idén a sok esőzés miatt az első szállítmányok cukortartal­ma csak 13,7 százalék a múlt évi 15,5 százalékhoz képest. Megnyugtató ezzel szemben, hogy a termelő­­szövetkezetek megértették a gyár és a népgazdaság érdekét s nem várnak a ré­paszedéssel. A szedési és szállítási munka folyama­tos és ütemesen történik. s"" egyrészt az üzemelés is akadozás mentesen fo­lyik, másrészt a földek egy részén még növekedhet a répa cukortartalma. Az első szállítók, miként értesültünk, a vámoscsalá­di, répi, szombathelyi, és büki körzet termel­őszö­­ve­t­­kezete­ voltak. VAS NÉPE­D 1963- szept. 31. Szombat )

Next