Vas Népe, 1963. október (8. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-01 / 229. szám

A büki állattenyésztők* Ha bárhol az ország leg­jobb állattenyésztő terme­lőszövetkezeteiről beszélnek — a többiek között — szin­te­­mindig szóba kerül a büki Lenin Tsz is. Ez nem véletlen, hiszen az elmúlt években ez a Vas megyei közös gazdaság mindig si­keresen szerepelt az orszá­gos tej­termelési versenye­ken, az országos mezőgaz­dasági kiállításokon — te­hát ott, ahol lehetőség nyí­lott arra, hogy a termelő­szövetkezeti gazdaságok ál­lattenyésztésének színvona­lát összehasonlítsák. 1959-ben az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon például elismeréssel adóz­tak a szakemberek a büki­eknek 95. Szellő nevű te­henükért, amely I. díjat kapott; termelése 300 nap alatt: 9507 kiló tej, 3,94 szá­zalék zsírtartalommal. Ezen a kiállításon egyébként, a büki Lenin Tsz elnyerte a f­öldmű­velésügy­i miniszter vándorserlegét, amelyet az ország legjobb állattenyész­tő termelőszövetkezetének ítélnek oda az országos mezőgazdasági kiállításo­kon. (Ezt a vándorserleget 1962-ben a ceglédi Vörös Csillag Tsz hódította el tő­lük.) A tavalyi Országos Mezőgazdasági Kiállításon a favorit 95 Szellő lánya, a 95/1 Szellő nevű úsző nyert I. díjat. A napokban a büki Lenin Tsz-ben jártunk, és meg­néztük, hogy állattenyész­tésük egésze milyen képet mutat, hogy kiállításokon szereplő kitűnő szarvas­­marháik mellett vajon mi­­lyen egész szarvasmarha­­állományuk minősége. Az első, ami szembetűnik a Lenin Tsz-ben, hogy ki­tűnő tehenüknek, a 95. Szellőnek már egész jelen­tős — 7 egyedből álló — családja van a szövetkezet­ben. Két ivadéka más gaz­daságban termel. Sajnos, a családalapító, díjnyertes te­henet az elmúlt évben gyó­gyíthatatlan betegség miatt le kellett vágniuk. Utódai­ról még korai lenne véle­ményt mondani, hiszen még fiatalok, tejtermelésük ele­jén tartanak. De nemcsak a 95. Szellő ,,família’ fémjelzi a kard Lenin Tsz szarvasmarha­tenyészetét. Egy másik fia­tal tehenük, a 122. Arany jelenleg 30 liter tejet ad •Megjelent a Magyar Mező­gazdaság legutóbbi számában, családalapító, díjnyertes­­e­naponta. Ezzel, ha nem is előzi meg a 95. Szellőt — amelynek 34,2 liter volt a legnagyobb napi tejterme­lése — azért szintén érté­kes állat és jelenleg kiemel­kedő egyede a közös gazda­ság tehénállományának. Az 1260 holdas tsz-nek je­lenleg 65 tehene van. Ki­vétel nélkül valamennyi törzskönyvezett. Az állo­mányban 24 olyan tehenük van, amelyeknek éves ter­melése eléri, vagy megha­ladja az 5000 kilogrammot.­­ A jó állománynak megfe­lelően jó az átlagos tej­termelés is. Íme, néhány szám: 1960-ban 4631 kiló (3,9 százalék zsírtartalom); 1961-ben 3624 kiló (3,9 szá­zalék zsírtartalom); 1962- ben 3600 kiló 4,0 százalék zsírtartalom) volt az egy te­hénre jutó éves tejhozam. És még egy számadat: 1952—53-ban, amikor a kö­zös szarvasmarhatartást megkezdték, 1263 kiló tejet termeltek a szövetkezet te­henei. E számokból két dolog a szembetűnő. Az egyik, hogy jelentősen növekedett a tsz­­ben a­ tejtermelés. 1960-ig — a szövetkezetben levő grafikon is tanúskodik róla — töretlen volt a fejlődés, minden évben nagyobb lett a tejtermelés. 1960-tól vi­szont — és ez a másik szembetűnő dolog — csök­kent, mégpedig kereken ezer literrel a tehenenkénti tejhozam. A szövetkezet megalakulása óta elért fej­lődés elismerésre méltó. Vi­szont­ az 1960 óta előállott 100 literes tejcsökkenés el­gondolkoztató. Ennek okát egyszeri látogatás alkalmá­val természetesen nem le­het felderíteni. Horváth Tibor, a szövetkezet elnö­ke az elmúlt két év takar­mányhiányában látja a visszaesés okát. Ha így van, akkor — talán éppen az idén, amikor az előző két évinél több takarmá­nyuk termett — már to­vább növekedhet a tejter­melés. Ha viszont más okokkal is összefügg a tej­termelés csökkenése, akkor a gazdaság vezetőire vár a baj felderítése és orvoslása. Mindenesetre a büki Lenin Tsz kitűnő állománya alap­ja lehet annak, hogy az 1960. évi 4631 kilogrammos tehenenkénti tejhozamot is­mét elérjék, sőt, túlszár­nyalják.­­ A tsz szarvasmarhaállo­mányának megtekintése után Horváth Tibor elnök­kel további szarvasmarha­­tenyésztési terveikről be­szélgettünk. Ezek között szerepel, hogy a tavalyi te­henenkénti 3600 kilogram­mos tejhozamot ebben az évben túlszárnyalják. Az eddigi eredmények biztató­ak, minden reményük meg­van tehát, hogy sikerül tervüket megvalósítani. A jelenlegi 65-ről év végére 80-ra akarják nö­velni tehénállományukat. Ezt lehetővé teszi 15 saját tenyésztésű üszőjük, ame­lyeket már gondosan előké­szítenek első laktációjukra. A TBC-mentesítés gazda­sági hasznával és egészség­ügyi előnyeivel a büki tsz­­gazdák is tisztában,vannak. Megkezdték tehát szarvas­marha-állományuk TBC- mentesítését. Jóllehet, a Lenin Tsz-ben eléggé nehéz a helyzet, mert néhány ki­tűnő termelésű tehenük TBC-pozitív — mégis azt a célt tűzték maguk elé, hogy mihamarabb negatív legyen az állományuk.­­ A gazdaságban már évek óta itatásos módszerrel ne­velik a borjakat. Egy-egy borjú felneveléséhez 320 li­ter teljes és 400 liter fölö­zött tejet használnak fel. Borjúnevelési eredménye­ikkel elégedettek — viszont a felhasznált tejmennyisé­get a jövőben feltétlenül csökkenteni akarják. Ezek az eredmények és a fontosabb tervek a Büki Lenin Tsz állattenyésztésé­ben. A látottak alapján el­képzeléseiket minden bi­zonnyal meg is valósítják. Erre szükségük is van; eredményeik további javí­tása fontos számukra, hi­szen továbbra is azt sze­retnék, hogy a legjobb ál­lattenyésztő termelőszövet­kezetek közé sorolják őket. A termelőszövetkezeti állat­­tenyésztés viszont — ör­vendetesen — egyre job­ban fejlődik. Egyre több közös gazdaság jelentkezik kitűnő eredményeivel. Azoknak a szövetkezetek­nek tehát, amelyek már ré­gebben kivívták az elisme­rést maguknak — és ez nemcsak a büki Lenin Tsz­­re vonatkozik — nagyon iparkodniuk kell, hogy to­vábbra is a jók között ma­radjanak, mert egyre erő­södik a „mezőny”, és az is­meretlenek közül egyre több állattenyésztő tsz-gaz­­daság lép a „trónkövete­lők” közé. f. y. n Bauer Giziről, a fia_ tal, apró termetű, vékony arcú ispánki tanítónőről — az ember úgy érzi — fel­tétlen írnia kell. Kicsi a falu, kicsi az is­kola, a tanterem, 29 az ösz­­szes tanuló, két „főből” áll a „tantestület”, ennek egyik „oszlopa” Gizi is kicsi, miért ne lenne apró Gizi szobája? Olyan végtelenül egyedül lehet ebben az apró, elrejtett faluban a hosszú őszi és téli estéken. — Igazán, én nagyon sze­retem ezt a falut. Minden­kit ismerek már és min­denkit szeretek. Higgyék el, még Szabóékat is. Nem azért írtam a levelet.. Sokszor sajnálom is a Szabó-családot. De fenye­getnek ... És én félek . . . Gizi ugyanis sebet kapott a faluban. Talán nem nagy sebet, hiszen itt minden olyan kicsi, még talán a seb is kisebb, mint másutt, ál­talában. De ilyen apró fa­luban, ilyen apró tanítónő még a sebet is nagyobbnak, fájdalmasabbnak érzi. S mit is tehet ilyenkor, kihez fordulhatna őszinte szívvel. Levelet ír a járási pártbi­zottságra, hogy hallgassák meg a panaszát és tegye­nek végre igazságot. _______Elkerülhetetlen, hogy Gizi panasza révén meg ne ismerjük a Szabó­családot. És főleg Szabó Józsefet, ezt a 45 éves, erős, jóeszű embert, aki 9 gyer­meke után megbecsülést érdemelhetne tulajdonkép­pen, ha erejét és eszét jóra, hasznosra használná. De Szabó Józsefről sajnos, ezt nem lehet elmondani. Járkálsz a faluban, s ér­deklődsz: milyen embernek ismerik? Mondják, hogy összeütközésbe került a tör­vénnyel, s hogy börtönben is ült Talán arra gondolsz megtévedt, javítható. Igen ám, de sorozatos bűncselek­ményekből, kihágásokból áll egész eddigi élete. Nem, Szabó aligha nevelhető eredményesen. Lopás, csa­lás, embercsempészés... Derűs és kevésbé derűs ese­tek. Van, aki nevetve me­séli: Szabó már két ember­nek is eladta a kaszálóját, vagy még többször bocsá­totta áruba ugyanazt a kocsi­ját. Szabónak 17 hold földje is volt, de le kellett adnia a tanácsnak, mert nem volt hajlandó megmű­velni. Most vagy 6—7 hol­don gazdálkodik, de főleg a lovaiból él — meg ember­társai jóhiszeműségéből. Ha Őriszentpéteren meglátják Szabót a vasutasok, azt mondják: „No, vajon ki sír holnap Szabó miatt a pénze után?” ’ -Az,A h­sznek neki, de nagy a világ, s ő szívesen elmegy távolabb is az „üzlet” után*. Talán a nyomor, a nagy család kényszeríti rá? A tanácselnök, az iskola­­igazgató és a tanítónő azt mondják: „dehogy". S em­lítik Simon Jenőt, akinek még több gyereke van. Ám Simonéknál minden felnőtt és nagyobb gyerek dolgozik, s havonta 8—10 ezer forin­tot is megkeres a család. Rendesen fizetik az adót, most vettek új konyhabú­tort, és már nagyrészt meg­van az új szobabútor ára is. Szabóéknál viszont két nagy fiú van traktoros, mo­toros képesítéssel, s egyik sem dolgozik. A két nagy­lány sem hoz pénzt a ház­hoz Igaz, hogy jelenleg ta­­­nulnak ríg itt volt a nyár, a málnaszedés. Gizi sem volt rest tanítónő létére el­menni, hiszen egy nap hat­van forintot is meg lehetett keresni ott, de Szabóéktól senkit sem láttak... Lehet, hogy azt mondja valaki: ez már magánügy. Mi köze mindennek Gin­hez? Hallgassuk meg Gizit: —­326 forintot kellett a múlt év végén a 880 forintos keresetemből kifizetnem. Sok volt, in­kább vettem volna egy kar­digánt rajta. De azt mond­tam, legyen már békesség. Kicsit bántam is, hogy ta­valy, amikor észrevettem, hogy 114 forint ára taka­rékbélyegem eltűnt, s vele 326 forint készpénz is, a rendőrségen feljelentést kel­lett tennem... S örültem, hogy Szabóék kislánya, akire a bélyeg ellopása rá­bizonyult,­­ végül is a köz­kegyelem miatt semmi bün­tetést nem kapott. Bele­nyugodtam, hogy „tárgyi bizonyíték hiányában” — bár a kislány elismerte — a pénzlopásban nem mond­ták ki bűnösnek. Jó, meg­fizetem. Nem haragudtam sem Szabóékra, sem a kis­lányra. Még a télikabáto­mat is odaadtam neki, mi­kor Körmendre ping-pon­gozni ment Tudják, én nem vagyok haragtartó. De most Szabó József és a felesége folyton fenyeget és rágal­maz. Azt mondják: elfogult vagyok haragszom a lá­nyukra, mert nem hoztak nekem krumplit ajándékba. Meg azt mondták: lopott fá­ból tüzelek. Tudom, hogy milyen ember Szabó! Már más embert is kiüldözött a faluból. Én nagyon félek tőle, bár sajnálom is az egész családot. Két dolog vezetett mikor a cikket írtam. Az első: Gizi ügye. Gizinek nincs modern frizurája és csőnadrágja, mint mond­tam, s alig keres többet je­lentős számú túlórával, mint ezer forint. De van önérzete, becsülete, s ezt vé­delmezni kell. A második: azt hiszem, az ispánki Szabó-családot akkor sze­retjük igazán és okosan, ha Szabó Józsefet a becsületes, egyenes útra kényszerítjük. A gyermekeket pedig ki­vonjuk a rontó légkör ha­tása alól. (andrás) Gizi és a Szabó-család Honvédelmi sportnap, ifjúsági találkozó Gy­örváron Rábahidvégen, a községi művelődési ház előtt egy csapat fiatal kerékpáros vár indulásra. — Győrvárra? — Természetesen! Máris indulunk! — kiáltja Pados László, a KISZ-szervezet titkára. Mellettünk személygép­kocsik húznak el. Kőszeg­ről jönnek és Gerely Ti­bor kőszegi városi KISZ- titkár Trabantja „diktálja” az iramot. Egy pillanatra lassítanak. — Fel Győrvárra! — kik­áltják a jelszót és máris gurul tovább a kocsisor. ☆ Vasváron a járási KISZ- bizottság előtt újabb cso­portok gyülekeznek. Ke­rékpáron, motorral igye­keznek Győrvárra, az if­júsági találkozóra, s a hon­védelmi nap eseményeire. Kicsit csípős a szeptem­ber végi kora délelőtt, a győrvári réten és az em­lékmű körül azonban már sokan hallgatják a vas­vári fúvószenekar ünnepi muzsikáját. Egymás után érkeznek a gépkocsik, mo­toros és kerékpáros cso­portok a járásból és a megye más községeiből. Szeptember 29. a fegy­veres erők napja, és , mint,­hogy győztes csatájával beírta nevét Győrvár a magyar történelembe, az MHS és a KISZ ide hívta látványos, színes ünnep­ségsorozatra a vasvári já­rás és a megye fiataljait Takács József őrnagy elv­társ, az ünnepség szónoka méltatta az 1706-os győz­tes győrvári csatát, a ku­ruc vitézek helytállását, majd az 1848. szeptember 29-i pákozdi győzelem je­lentőségéről szólt. Hangsú­­lyozta, azért ünnepeljük és köszöntjük szeptember 29- én fegyveres erőinket, mert ők a pákozdi hősök jogos örökösei. Takács József elvtárs be­széde után a karhatalom, a munkásőrség és a KISZ képviselői elhelyezték ko­szorúikat az emlékmű ta­lapzatán. Délután az időjárás is barátságosabbra fordult. Sok érdeklődőt vonzott az ügyességi motorverseny, az idomított rendőrkutyák bemutatója. A délutáni program fénypontja két­ségtelenül a műrepülés és ejtőernyős ugrás volt. Az­­ ejtőernyősök látványos­­ gyakorlata méltán aratott nagy tetszést. A különbö­ző színű ejtőernyők, mint­­ óriási virágok ereszkedtek alá. Zömmel a kijelölt he­lyen értek talajt, csupán egyetlen ejtőernyős pot­­­­­tyant a közeli kukoricásba. Kedves vendéget is kö­szöntött a győrvári honvé­delmi sportnap és ifjúsági találkozó közönsége. Tóth Géza, a stockholmi súly­­­­emelő világbajnokság kö­zépsúlyú harmadik helye­zettje is részt vett a súly­emelők bemutatóján. Jókedvben vidámságban, enni-innivalóban egész nap nem volt hiány. Az esti táncmulatságon és a tá­bortűznél is sok győrvári és környékbeli fiatal szó­rakozott. (e. t.) ♦ Motoros ügyességi verseny. Az úttörők körében aratott sikert a vitorlázó repülő. Tovább bővül a nyugdíjelőkészítő bizottságok tevékenysége A nyugdíjazás előtt állók megelégedéssel tapasztal­ják, hogy nyugdíjügyeik intézésében hatékony se­gítséget kapnak üzemük­ben, s mire nyugalomba vonulnak, járandóságukat már az első hónaptól kezd­ve pontosan kézbesíti a postás. Mindez az üzemi nyugdíjelőkészítő bizottsá­goknak köszönhető, ame­lyeknek hálózata most már szinte az egész országra ki­terjed. A jövőben még széle­sebb körű segítséget akar­nak nyújtani az arra rá­szorulóknak a társadalmi bizottságok. A nagyobb üzemekben az öregségi nyugdíjakon kívül a rok­kantsági, az özvegyi, vagy a szülői jogon lévő nyugdíjak és az árvák ellátásának ügyében is hatékonyan tá­mogatják a dolgozókat.

Next