Vas Népe, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Gyermekeket rabolnak el az NDK-t­ól Berlin (TASZSZ). Az NDK emberi jogok bizottsága és a Demokra­tikus Németország Nem­zeti Frontjának Országos Tanácsa csütörtökön sajtó­­értekezletet tartott, ame­lyen K. Kaul, az emberi jogok bizottsága elnökségé­nek tagja számos tényt so­rolt fel arról, hogy kiskorú gyermekeket raboltak el a Német Demokratikus Köztársaságban és Nyugat- Berlinen át Nyugat-Német­­országba juttatták őket. A nyugatnémet hatóságok eltitkolják a kiskorú NDK- állampolgárok tartózkodá­si helyét, és megakadályoz­zák visszatérésüket szüle­ikhez. Gyakran megtör­tént, hogy a Nyugat-Ber­­linben működő amerikai, angol és francia kémszol­gálatok emberei kihallga­tásnak vetettek alá gyere­keket, és így próbáltak ér­tesüléseket szerezni az NDK nemzeti néphadsere­géről és különböző ipari objektumairól. Kaul kijelentette, hogy a nyugatnémet hatóságok e magatartása az NDK el­len irányuló ellenséges cse­lekmények egyik láncsze­me. Az NDK emberi jogok bizottsága követelte, hogy a nyugatnémet hatóságok szüntessék be a fenti tör­vénytelen cselekedeteiket. Egyúttal elhatározta, hogy az ENSZ emberi jogok bi­zottságát kéri fel a szük­séges intékedések megtéte­lére. Víz alatti tv-kamera segítségével megtalálták a Toplitz-tó áldozatának holttestét Bécs (MTI). Az osztrák hatóságok szigorú felügyelete alatt a Toplitz-tónál folyó kuta­tások szerdán délután hozták az első eredményt. A csaknem 70 méteres mélységbe lebocsátott tv­­kamera segítségével meg­találták egy 19 éves mün­cheni könnyűbúvár holt­testét. A szerencsétlen fia­talembert két Nyugat-Né­­metországban élő egykori náci tisztségviselő bérelte fel, az ő megbízásukból merült le néhány héttel ezelőtt a tóba, hogy az ott elrejtett SS-dokumentu­mok és értékek után ku­tasson. Ez volt egyébként a hírhedtté vált tóban 1945 óta folytatott „magánkuta­tások” tizennyolcadik ha­lálos áldozata. Osztrák sajtóvélemények szerint ez a nagy feltűnést keltett szerencsétlenség indította az osztrák hatóságokat végre is arra, hogy meg­felelő technikai berende­zések segítségével, állami felügyelet alatt kíséreljék megoldani a „Toplitz-tó rejtélyeit”. A dahomeyi helyzet Dahomeyben a helyzet továbbra is igen feszült, noha a szakszervezetek ál­tal meghirdetett általános sztrájkot megszüntették. A Dahomeyben és más egykori francia birtokokon lezajlott események arról tanúskodnak, hogy Afrika forradalmi megújhodásá­nak folyamata szélességben és mélységben egyaránt fej­lődik — hangoztatja a cikk­író. Magával ragadja azo­kat az országokat is, ame­lyek ugyan formálisan már elnyerték függetlensé­güket, gyakorlatilag azon­ban sok minden úgy ma­radt, mint régen. 2 VAS NÉPE 1993. nov. 1. Péntek Spanyol papok, értelmiségiek a Franco-terror ellen Ez is kommunista propaganda ? A spanyol katolikusok megbélyegzik a Franco-rendszert — Súlyos kérdés a Vatikán előtt — ÍRTA: PAOLO SPRIANO (Megjelent az Unita-ban). 2. rész. A következő részlet a spanyol állam és egyház vi­szonyának különösen kényes szempontjára vonatkozik: „Úgy hisszük, a zsinati atyák ismerik a püspökök ki­nevezésének módját Spa­nyolországban. Nem kom­mentáljuk ezt, de meg kell mondanunk, hogy ezt a mód­szert nem tartjuk megfele­lőnek a mai időkben és ez az eljárás — ha igaz is, hogy az egyház bizonyos anyagi előnyöket élvez — súlyos szellemi következményekkel jár. Lelkipásztoraink elveszí­tik szükséges függetlenségü­ket szellemi tevékenységük gyakorlásában és a tömegek — egyszerű ténymegállapí­tás ez — nem lelkipásztor­nak, hanem államtisztvise­lőknek tekintik őket." Ez a helyzet természete­sen tovább súlyosodik, ami­kor magas politikai tisztsé­get töltenek be a spanyol ál­lam politikai szervezetében, így például DR. LUIS AL­­MARCHA HERNANDEZ (leo­­ni püspök), DR. GREGORIO MODREGO GALAUS (bar­celonai érsek), DR. MAR­­CELINO OLAECHEA DA 1,017, AG­A (valenciai érsek), DR. LUCIANO PEREZ PLA­­TERO (burgosi érsek) és DR. LEOPOLDO BIYO GA­­RA (Madrid-Alcala püspöke és az Indiák pátriárkája). Mindezek a spanyol bírósá­gok ügyészei, akiket az ál­lamfő (Franco) nevezett ki. (Bollettino ufficiale, 1961. május 17.) DR. EIYO GARA ezenfelül az egyetlen párt, vagyis a fasiszta spanyol Falange országos tanácsá­nak tagja.” A zsinaton terjesztett do­kumentum ezután a leleple­zés után leírja, hogy mi­lyen politikai spekulációt űz a Franco-rendszer az 1936— 39-es polgárháború katolikus áldozataival. „A Franco-rendszer — ol­vassuk a továbbiakban — továbbra is kihasználja a negyedszázaddal ezelőtt vé­get ért polgárháború légkö­rét —, állapítja meg a do­kumentum. — Fájdalommal kell megállapítanunk, hogy a rendszer ezzel a módszer­rel eléri a spanyol egyház prelátusainak legalábbis hall­gatólagos beleegyezését, akik például eltűrik, hogy a templomok homlokzatára em­léktáblákat helyezzenek, me­lyek nem a polgárháború összes halottaiért mondanak imát, hanem a részrehajlást buzdítják és megsértik a po­litikai szabadságot, amely­hez a katolikusoknak joguk van." A barcelonai székesegyház falán például még mindig a következő felirat díszeleg: „José Antonio Primo de Ri­vera, jelen!” — ami nem más, mint falangista jelszó a falangista vezér tisztele­tére. Nem a szeretet és a megbocsátás, nem a testvé­riség jelszava ez, nem imára való felhívás, hanem egy népelnyomó fasiszta párt harci kiáltása. „A katolikusok kérelmei, hogy ezek az emléktáblák tűnjenek el, vagy tegyenek helyükre más, kevesebb vi­tát keltő emléktáblákat, hasztalanok maradtak. Ugyan­csak hasztalanul kérték, hogy mondjanak misét a spanyolországi háborút vala­mennyi halottjáért, nem csak az egyik fél halottjai­ért. Még a halál után is po­litikai megkülönböztetés ér­vényesül a spanyol egyház­ban” Nem is akarunk beszélni a fáraókra emlékeztető, pro­­pagandajellegű emlékműről, a „Hősi halottak völgyében”. De annyit meg kell monda­nunk, hogy ezt nagyrészben politikai foglyokkal építtet­ték fel, azzal pedig senki sem törődött, hogy kegyele­­tesen összegyűjtse a köztár­sasági harcosok földi marad­ványait, amelyek a vissza­vonulás alatt elhagyottan hevertek szerteszét Spanyol­­ország mezőin. Nem csoda tehát, hogy sok spanyol em­ber számára az egyház nem „mater et magistra”, hanem fegyvercsörtető és népelle­­nes politikai erő. A zsinati atyák bizonyára világosan látják, hogy milyen súlyos tény ez. A megrázó szöveg befeje­zésül folytatást és további tájékoztatást ígér, majd visszatér a központi erköl­csi problémára: „Spanyolországban a kato­likus állam címkéje alatt olyan dolgok történnek, ame­lyek ellentmondásban van­nak a katolikus tanítások­kal; ez a helyzet odáig fa­jult, hogy a további hallga­tás már jóváhagyás vagy cinkosság.” A dokumentum vége így hangzik: „A zsinati atyák tudomá­sára kívánjuk hozni, hogy Spanyolországban vannak üldözött, bebörtönözött vagy száműzetésbe kényszerü­tt katolikusok, akik pusztán azért szenvednek, mert nem értenek egyet a fennálló po­litikai rendszerrel; így van ez az utóbbi időben is, ami­kor a rendszer liberali­zálódásról beszél. Nem igaz, hogy csak a kommunisták állnak szemben a rendszer­rel, amint Franco tábornok állítja, hogy csapást mérjen az ellenzékre és megszerez­ze az antikommunisták, köz­­tük a reakciós katolikusok rokonszenvét A katolikus állam cégére mögött korrupt, elnyomó rendszer és a nyomor tár­sadalma húzódik meg. Ami­kor a homlokzat összeomlik, a mögüle előtűnő spanyol valóság egészen másnak bi­zonyul majd, mint azok a naivak hiszik, akik összeté­vesztik a katolicizmust a külső megnyilvánulásokkal, a húsvéti körmenetekkel. .. A jó és derék spanyol nép olyan rendszert kíván, amely az emberi igazságon, nem pedig az elnyomáson alapul. A spanyol nép valamennyi állampolgár türelmes együtt­élését és testvériségét kí­vánja. Ezért sokat remél a zsinati atyák munkájától. Adja Isten, hogy sokat szen­vedett népünk ne csalódjon ismét.” A megrázó erejű dokumen­tumhoz nem kell kommen­tár. Arra van szükség, hogy minél többen megismerjék. Gondoljuk meg, hogy ez „a zsinattól idegen anyag** — mint a vatikáni sajtóhi­vatal spanyol tagozatának nevetséges cáfolata nevezi — az az eszköz, amelynek ré­vén a spanyol katolicizmus legőszintébb és legdemokra­tikusabb erői nagy erkölcsi bátorsággal, személyük koc­káztatásával felhívást intéz­nek a katolikus papság leg­főbb képviselőihez és az egész katolikus világhoz. A kérdés csak az: vajon lesz-e eredménye, ha a spa­nyol antifasiszták összefogá­sából a reformokra vágyó és a nép nyomora ellen til­takozó haladó spanyol ka­tolikus csoportosulások ki­hagyják a nép érdekeinek legkövetkezetesebb képvise­lőit, a spanyol kommunistá­kat. (Ford.: Murányi Benteix) A bemutatón — Maga nekem ne súgjon, tudom én a szerepemet! Endrődi István rajza Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke csütörtökön a Barátság Há­zában fogadta a Művelő­désügyi Minisztérium ven­dégeiként hazánkban tar­tózkodó szovjet egyetemi professzorokat. Bandaranaike asszony, Ceylon miniszterelnöke csü­törtökön különrepülőgé­­pen elutazott a Szovjet­unióból. Az EAK kormányának és az OAN American Oil Companynak képviselői harminc évre szóló olaj­­kutatási és kitermelési egyezményt írtak alá. A Finn Népi Demokra­tikus Unió meghívására Finnországban járt magyar népfront-küldöttség csü­törtökön hazaérkezett. A görög hivatalnok-kor­mány közölte: az Egyesült Államok nagyszabású se­gélyt nyújt Görögország­nak, 16 millió amerikai dollár értékben. Japánban csütörtökön hi­vatalosan megkezdődött a választás előtti hadjárat, amely november 21-ig tart. Kelet-Pakisztánban ki­áradt a Gumti folyó és több mint ötezer ember vált hajléktalanná. A dán parlamentben foly­tatják a vitát a dán hajó­zási vállalatokkal szemben alkalmazott amerikai meg­különböztetés kérdéséről. A török fellebbviteli bí­róság jóváhagyta Tálát Aydemir ezredes és három társa halálos ítéletét. Amerikai közéleti szemé­lyiségek táviratot intéztek Kennedyhez és az Egyesült Államok kongresszusához, amelyben követelik az ér­vényben levő antidemok­ratikus törvények hatály­talanítását. Hannover közelében a nagy ködben 35 jármű ütközött össze és a köztük levő olajtartálykocsi ki­gyulladt, aminek követ­keztében egy személy meg­halt, kilenc súlyosan meg­sebesült. Minden kan­ni értesítés helyett: Tyereskova—Nyikolajev esküvő Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A Magyar Távirati Iroda a világon elsőként ad­hatja hírül: a 34 éves Andrijan Nyikolajev, a harma­dik szovjet űrhajós a napokban feleségül veszi a 26 esztendős Valentyina Tyereskovát, a világ első női űrha­jósát. Csütörtökön már egész Moszkva erről beszélt.1­ Az esküvőt előrláthatólag az egyik moszkvai há­zasságkötő palotában tartják meg, s a fiatal pár kí­vánságára csak egy-két újságírót, fotoriportert hív­nak meg, hogy minél bensőségesebb, meghittebb le­gyen a világ első űrhajós-lakodalma. Hír szerint már szombaton, november 2-án sor kerül az esküvőre. Természetesen ott lesznek az űrhajós kollégák, s a ma még ismeretlen űrhajós-jelöltek is. A Moszkvában évek óta dolgozó tudósítók jól emlékeznek arra a nyári napra, amikor a Vörös té­ren köszöntötték a moszkvaiak a több napos Föld kö­rüli útjukról visszatérő Tyereskovát és Bikovszkijt. Amikor az űrhajósok Hruscsov miniszterelnök társa­ságában felléptek a mauzóleum mellvédjére, Nyikita Szergejevics hamiskás mosollyal kézen fogta Valen­­tyinát és atyás mozdulattal Nyikolajevhez vezette. A harmadik és a hatodik szovjet űrhajós szokatlan gyengédséggel fogott kezet... Emlékezetes az is, hogy Tyereskova űrrepülése közben a földi követő és megfigyelő állomásról Nyi­kolajev igen gyengéd, féltő hangú rádióüzeneteket küldött Váljának. Ezek közül egész Moszkva jól em­lékszik a következőre: „Vigyázz magadra, Valjusa! Vigyázz magadra!”. Néhány napon belül a szovjet nép és a világ egyedülálló házaspárt köszönthet: férj is, feleség is megjárta a világűrt. Ezúttal talán időszerűen hangzik a régi mondás: a házasságok az égben köttetnek. Kozmikus nászút most valószínűleg nem lesz, de azt már senki sem garantálhatja, hogy az újdonsült há­zaspár egyszer a jövőben nem indul el együtt, egy űrhajóban Föld körüli, vagy távolabbi űrutazásra. Nyugatnémet kémeket ítélt el a bíróság A budapesti katonai bí­róság 1963. október 28-án tárgyalta Csorna Sándor és Csorna Sándorné pécsi la­kosok kémügyét. A bíró­sági tárgyalás során bizo­nyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyu­gatnémet hírszerző szervek részére folyamatosan kül­­l­dött katonai vonatkozású adatokat tartalmazó, titkos írásos jelentéseket. Ezért a budapesti katonai bíróság Csorna Sándort nyolcévi, Csorna Sándornét három­évi szabadságvesztésre és teljes vagyonuk elkobzá­sára ítélte. A vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Az ítélet nem jogerős.

Next