Vas Népe, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
A betakarittás a legsürgősebb A vetés befejezése után a legsürgősebb mezőgazdasági munka a betakarítás és az őszi mélyszántás. Mivel egyik tennivaló függvénye a másiknak, úgy kell őket végezni, hogy egyetlen napig se legyen zavar a munka folyamatosságában. A folyamatos szántás előfeltételét a kint levő termények betakarításával tudjuk megteremteni. Részben ezért sürgős a cukorrépa, a kukorica és a szár elszállítása A mező rendbetételét az idő is sürgeti. Most, amíg viszonylag száraz a föld, kétszer akkora rakománynyal is könnyebben fordulnak a traktorok és a fogatok, mintha ázott, sáros lenne a talaj. Elsősorban ezt a lehetőséget kell kihasználni, s a napnak minden arra alkalmas órájában célszerű lesz folytatni a szállításokat . A gépeket azonban ebben a munkában sem használják ki a tsz-ek úgy, ahogyan azt a szükség megkívánná. A vetéskor nem is egy helyen éjjel is jártak a traktorok, pedig az a munka százszorta több figyelmet igényelt, mint például a cukorrépa rakása és szállítása. Az egyéni gazdálkodás korában az időből kikésett gazda úgy is segített magán, hogy késő este még megrakodott cukorrépával, hazavontatta a rakományt, és korán reggel indult az átvevő telepre. Sok helyen még ezt a hagyományos módszert sem alkalmazzák. A megyében még több száz hold répa szedetlen, s legalább kétezer holdon — mint ezt a megyei tanács mezőgazdasági osztályán közölték — szállításra vár. Megvan rá a lehetőségünk, hogy jó szervezéssel néhány nap alatt, de legkésőbb november 7-re befejezzük ezt a munkát. Természetesen ez csak akkor sikerül, ha szombaton délután is és vasárnap is dolgozunk. A répa vasárnapi átvételére a cukorgyár idejében felkészült. A mázsaházaknál, illetve az átvevő telepeken már hajnalban nyitanak és késő estig, s ha igény van rá, akár éjfélig is átveszik a répát. A gyár vezetőinek csupán az a kérése, hogy a lerakodásnál a lehetőségek szerint vigyázzanak az emberek a prizmákra, s a járművekkel ne gázoljanak rá a répára, mert így rothadásnak indul a prizma, amiből komoly népgazdasági kár keletkezhet. Az utóbbi napokban több vállalat gépkocsikat, vontatókat küldött a tsz-ekbe, hogy segítsék a répahordást. A tsz-ek vezetői azonban nem is egy helyen trágyahordásra állították be ezeket a gépeket. A trágyaszállítás is fontos feladat, de most sehol sem szabad megtenni, hogy trágyát szállítsanak a cukorrépa vagy a kukoricaszállítás rovására. Azt a munkát később, rosszabb körülmények között is könnyebb lesz végezni, mint a kapások betakarítását. Néhány szövetkezetben csak a kukorica betakarítását szorgalmazzák, s amíg azzal nem végeznek, a cukorrépához hozzá sem nyúlnak. A tapasztalatok szerint az a legcélszerűbb munkaszervezés, ha a fogatokkal hordátják a kukoricát, a vontatókkal meg répát szállítanak, s utána legalább éjfélig szántásra állítják be a gépeket. Így lehet most legjobban hasznosítani az erőket, s így érhetjük el célunkat: könnyebb munkával gyorsan és jó minőségben takarítjuk le a földeket, és szabaddá tesszük őket az őszi mélyszántásra. M. Gy. ! KOMMUNISTÁK a Csepregi Állami Gazdaságban Néhány évvel ezelőtt az állami gazdaságok még úgy éltek a köztudatban, hogy költségesen termelnek, rengeteg állami támogatást kapnak. „Könnyű így gazdálkodni” — lehetett hallani a véleményt elég gyakran. Akkor sem volt igaz ez a megállapítás, azóta pedig az állami gazdaságok életrevalóságukat többszörösen bebizonyították, s azt, hogy nemcsak gazdaságilag, de minden más tekintetben is egyre jobban betöltik hivatásukat. Ezt példázzák a Csepregi Állami Gazdaság eredményei is. 1958. január 1- én alakult a gazdaság, három korábban önálló gazdaságból. Követésre méltó, példamutató eredményeket mutatott fel azóta a gazdaság. Három és fél ezer literes fejési átlagot értek el, jóval több mint félezres tehénállományukkal. Különösen kedvezően alakult az önköltség, öt év alatt majdnem negyven forinttal csökkentették a kenyérgabona mázsánkénti költségét, harminc forinttal a takarmánygabonáét, majdnem húsz forinttal a cukorrépáét, s 4,30 forinttal olcsóbban állítják elő a hízómarha kilogrammját, s majdnem egy forinttal olcsóbban a hízott sertést. Az eredmények mögött mindenütt megtalálhatjuk a gazdaság pártszervezetének, kommunistáinak tevékenységét. Elsősorban példamutatásukkal segítik a gazdasági eredmények gyarapítását. Élen járnak a munkában és a munkaversenyben. Kálmán István kombájn vezető és Kaslik Imre silókombájnvezető jó munkájának híre messze túljutott a megye határán. Mindketten első helyezést értek el tavaly az országos versenyben. A kommunisták járnak élen a csúcsmunkák elvégzésében is. Elsőnek jelentkeznek a vasárnapi munkára, ha a helyzet úgy kívánja. Taggyűlésen, termelési értekezleten értékelik a gazdasági helyzetet, felmérik a tennivalókat, javaslatot tesznek az észszerűbb munkára és személyesen vesznek részt a legfontosabb feladatok megoldásában. A párttagok több mint egyharmada vezető, illetve műszaki beosztásban dolgozik, s így jól ismerik, helyesen jelölik meg a gazdaság előtt álló legfontosabb időszerű tennivalókat. Jól együtt dolgoznak a kommunisták a pártonkívüli aktivistákkal. A 27 aktivistát rendszeresen bevonják a pártszervezet gazdaságszervező tevékenységébe. Kikérik, meghallgatják a pártonkívüliek véleményét, sokat adnak javaslatukra, felhasználják ötleteiket, felkarolják kezdeményezésüket. Az aktivisták, de általában a pártonkívüliek erre a bizalomra bizalommal válaszolnak, és ,a megbecsülést még nagyobb megbecsüléssel viszonozzák. Nyílt és őszinte légkör jellemzi a kommunisták tanácskozásait, a pártonkívüliekkel való kapcsolatát. Bátran elmondják véleményüket, nem hallgatják el észrevételeiket, kifogásolják a hibákat akkor is, ha annak oka a vezetők mulasztása. Ezt bizonyítja a járási párt-végrehajtó bizottság elé készített jelentésük is. Nem elégedettek az eddigi eredményekkel. Tudják, hogy amit eddig tettek, az még egyáltalán nem a csúcs, nem a lehetőségek netovábbja. Tisztában vannak azzal, amit a mindennapi élet is mutat, hogy még egyes kommunistáknak is újra és újra meg kell magyarázni a párttagság fogalmát. Közöttük is akad még, aki új traktoron akar dolgozni, s természetesnek tartja, hogy azt meg is kapja, mert párttag. Az ilyen téves elképzeléseket azonnal helyreigazítják. Világosan látják azt is, hogy sok még a tennivalójuk a munka jobb megszervezésében, a rendelkezésre álló agrotechnika felhasználásában, általában a gazdaságszervező tevékenység szélesítésében. Sokat segíthetnek a marhahizlalás még kedvezőbb alakulásában, a korszerű takarmányozásban, az elhullás, és a kényszervágás csökkentésében. Elismerik, hogy eddig is többet tehettek volna a lucerna, aranka fertőzésének megakadályozásában, a kombájnszalma betakarításában, a növényápolási munkálatok idejében való elvégzésében. Ezek egyáltalán nem olyan objektív tényezők, amelyekkel szemben tehetetlenek lennének, ha idejében felismerik. Megfontoltabb, körültekintőbb munkaszervezéssel, az időszerű tennivalók ésszerűbb megoldásával sokat tehetnének az üzemágak között meglevő különbségek megszüntetésére, a gazdaságosság növelésére. Ezekről a problémákról, tennivalókról tárgyalt legutóbb a szombathelyi járási párt-végrehajtó bizottság, Csepregen, az állami gazdaság központjában. A feladatok megoldására a lehetőségek adottak, az eddigi eredmények, a pártszervezet, a kommunisták példamutató helytállása, kezdeményezése, a hibák kijavítására irányuló törekvése biztosítéka arra, hogy a jövőben még nagyobb eredményekről adhassanak számot. D. M. útiseffiszetek a Szovjetunióból Osztrovszkij-múzeum Szocsiban Szocsi egyik csendes, domboldalra kúszó mellékutcájában múzeum őrzi „Az acélt megedzik” szerzőjének emlékét. Nyikolaj Osztrovszkij itt töltötte életének utolsó esztendeit, itt fejezte be világhírű regényét és itt kezdte el — a korai halála miatt félbeszakadt — második nagy művét, A vihar születését. A hajdani lakóháznak s a közvetlenül mellette emelt múzeumépületnek meseszép a környezete. Különleges délszaki növények, pálmák, bokrok, fák, virágok sokasága borítja a kertet, fehér kőlépcsői fölé sötétzöld lugasok borulnak, s parányi teraszairól messze a tenger fölé szállhat a tekintet. De amint belépek a múzeum első termébe, abban a pillanatban szertefoszlik az a lelkendező csodálat, amelyet a természet különleges szépsége ébresztett. Megszűnik, mert nem lehet erősebb, mint az az érzés, amely az Osztrovszkij-múzeumban hatalmába keríti a látogatót. Egy nagyszerű ember roppant akaraterejét, forradalmi hitét és harcosságát sugározza itt minden. Igaz, Az acélt megedzik lapjairól is erő és forrardalmi hit árad az olvasó felé, de az az emberi sors, az az életút, amivel ez a kiválóan elrendezett múzeum egészen közelről megismertet, minden képzeletet felülmúl.A terem ablakán át zuhog be a napfény. Lent a városban autó autót ér, jól öltözött emberek sétálnak a pálmafákkal szegélyezett főutcán, nézegetik a gazdag kirakatokat. Még lejjebb a tengerpart vidám zsivaja, eleven nyüzsgése. Egészséges emberek boldog találkozása a fénnyel, a levegővel, s a frissítő sós hullámokkal.) Osztrovszkij a polgárháborúban súlyosan megsebesült, s ide Szocsiba már halálos betegen, fájó, bénuló testtel érkezett. Barátai, elvtársai között bizonyára voltak olyanok, akik lélekben már elsíratták. Akik úgy tartották őt számon, mint egy olyan harcost, aki a szovjet hazáért vívott küzdelem áldozata lett. Bizonyára voltak olyanok, akik megtettek a gyógyulásáért mindent, de látva, hogy nincs remény, már csak arra törekedtek, hogy utolsó éveit megszépítsék. Várni, már nem vártak tőle — ettől a halállal farkasszemet néző, szenvedő fiatalembertől — semmit. De Osztrovszkij soha egy percre sem adta föl a reményt. Nem az életéért küzdött, hanem azért, hogy utolsó leheletéig hasznos, tevékeny fia lehessen népének. Azt mondta: „az élet minden körülményei között folytatni kell a küzdelmet — ha a test megbénult, akkor a szellemmel”. Igen, a szellemmel. De, hogyan? Nézem a tablókat, a fényképeket, s úgy érzem, szinte személyes tanúja vagyok egy Ember vívódásának, útkereső fájó tépelö■ désének. És elhatározásá■ nak is: írni fog. Ez a lehetőség még nyitva áll. Hallgatom a vezető szavait: „A családtagok, elvtársai, barátai biztatták, írjom. Írjon feltétlenül. Az ő küzdelmes fiatal Hete olyan volt, hogy annak alapján sok figyelemre méltó mondanivalója lehet az emberek és elsősorban a felnövő új nemzedék számára ... És ő úgy döntött, hogy valóban írni fog, de arról beszélt, hogy ehhez a felelősségteljes elhatározáshoz nem érzi magát elég műveltnek, képzettnek. Először tanulnia és olvasnia kell. Nagyon sokat. És vasszorgalommal, szívósan tanulni kezdett...” Később munkához látott. Kusza betűkkel teleírt kéziratpapírok... A félig béna kéz nehezen fogta a ceruzát... A gyengülő test egyre rosszabbul engedelmeskedett a szellem akaratának. Sorvezetőt csináltatott. Egyszerű, vastag kartonlap. Egymás alatt 12 csikót vágtak ki belőle. Az író maga mellé fektette a papírt, ráhelyezte ezt a kartonlapot, fájó, nehezen mozgó ujjaival kitapogatta rajta a sorokat, s így vetette papírra gondolatait. (Odakint a kertben bizonyára akkor is dús árnyat kínáltak a pálmafák, kéken ragyogott a kaukázusi égbolt, fűszeres illatokat leheltek az egzotikus virágok. S messze lent a tengerpart, akkor is hangos lehetett a fürdőzők vidámságától.) Osztrovszkij állapota tovább rosszabbodott. A munka mind nehezebben és lassabban ment. Bele kellett egyeznie, hogy írógépet állítsanak ágya mellé, hogy diktálja tovább a regényt „Az élet minden körülményei között folytatni kell a küzdelmet..." S mindezek ellenére, ebben a házban nem tudott tanyát verni soha a komorság s a csüggedés. Pontos és szigorú munkarend szerint ment az élet, de megvoltak a derűs beszélgetések, a szép találkozások órái is. Osztrovszkijt nagyon sokan látogatták meg. Ezer eleven szál kötötte őt mindvégig az élethez. A készülő regény egyegy fejezetét átolvasta, kijavította és megbeszélte barátaival. Kérte, szinte követelte bírálatukat. Figyelmesen meghallgatott, mérlegelt minden egyes véleményt. Agyhoz láncoltsága, s a szoba négy fala nem tudta őt bebörtönözni. Rendszeresen olvasta az újságokat, hallgatta a rádiót. Szobájának falán most is itt van egy térkép, s rajta színes fejű gombostűk. A spanyolországi harcok alakulását kísérte figyelemmel. A gombostűket a felesége tűzte a térkép papírjába. De bekövetkezett az az utolsó súlyos csapás is, ami értelmét szegte ezeknek a színes jelzőpontoknak: elvesztette látását. Fokozódó kínok között bénán és vakon is harcos akart maradni. Adni akart, a kommunista ember önzetlen bőkezűségével. És kincs az, amit végül is átnyújtott nekünk... 1936. december 15-én elkészült második nagy regényének, A vihar születésének első fejezetével. December 22-én meghalt. Huszonhat éve halt meg. Azóta Szocsiban az Osztrovszkij-múzeumban — a világ minden tájáról — kétmillió ember hódolt emlékének. Szilágyi Rózsa „Fiatalság» Kölcsönre* a fiatalosak A Guardian című angol lap egyik olvasója „fiatalsági kölcsön” folyósítását javasolja ifjú embereknek, hogy élvezhessék az életet. „Az átlaghalandó rendszerint akkor jut hozzá egy kis pénzhez, amikor már nem tudja kellően élvezni az életet — írja az olvasó. Ezért kölcsönt kellene folyósítani a fiataloknak, amelyet éhesebb korban fizetnének viszsza.” VAS NÉPE IMS. mtv. 1. PIRtiIk 3